Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)
1956-08-18 / 65. szám
6 NÉPÚJSÁG AUGUSZTUS 18. SZOMBAT ■gyre több idegen szót hallani Egerben, nagy a vendégjárás az ősi városban. — A képen francia busz „hűsöl” a Főiskolával szemben. Az Ötödik Békekölcsön sorsolása Pápán Egy hónapi sorsolási szünet után ismét megkezdődnek a húzások. Augusztus 20-án, Pápán — az Ötödik Békekölcsön harmadik sorsolásán — forgatják meg legközelebb a szerencsekerekeket. Jó idő esetén a Petőfi Gimnázium szabadtéri színpada, rossz idő esetén pedig a Jókai Művelődési Ház lesz az ünnepi esemény színhelye. Ezúttal 96 250 kötvény számát sorsolják ki, összesen 23 287 800 forint értékben. Olcsó kályhák, szebb tűzhelyek A Budapesti Vasöntöde és Tűzhelygyár augusztusban kezdte gyártani a Dongó elnevezésű, feketére festett samott bélésű kályhát. Ebben a hónapban 600, az idén 9500 darabot készítenek. Olcsó — 280 forintba — kerül kisebb keresetű családok is könnyen megvehetik. Űj változatban készül a Szépasszony-tűzhely. Higiéni- kusabb, s szebb az elődjénél. Halványzöld, kék. fehér és krémszínűre zománcozzák, egy részük virágdíszítésű. Augusztusban 1600, s az év végéig majdnem 10 ezer darab készül. Vasárnap sok szurkoló — velem együtt — igyekezett öles léptekkkel a SZOT Székház leié, hogy tanúja legyen az egyszer már elmaradt Egri Vasas—Debreceni Honvéd Béke Kupa CSB.-mérkőzésnek. És itt kezdődött az első bosszúság, ami aztán egész nap folytatódott. A meghirdetett ökölvívómérkőzés ugyanis másodszor is elmaradt. Az érdeklődők egy ottmaradt része azonban némi kárpótlást kapott, mert az Egri Traktor ökölvívói barátságos találkozót „hoztak össze” egy hajdúsági együttessel, mely éppen Egerben tartózkodott A második rész lóhalálában rohant a Vasas-pályára hirdetett nemzetközi kézilabdamérkőzésre, kiváncsi lévén a válogatott játékosokkal megtűzdelt, jóhírű Bratislava Loko- motiva csapatára. Amilyen sebbel-lobbal rohantak be a Vasas-pálya nagy vaskapuján. — olyan lassan és átkozódva jöttek a nézők kifelé rajta. Mert ez a mérkőzés is elmaradt, noha mér másod- íaben lett hirdetve, az ökölvívómérkőzéshez hasonlóan. Vasárnapi bosszúságok... Nem is beszélve arról, hogy ez a vízum huzavona már eddig is tekintélyes anyagiakba került a rendező E. Vörös Meteornak. Még szerencse, hogy vissza- jövet láttunk egy labdarúgómérkőzést a budapesti MOKÉP és az egri MOKÉP csapatai között —, bár ez a mérkőzés nem volt hirdetve, legalább is széles körben nem. A rossz nyelvek szerint az egriek csapatában mindössze — ird és mondd — két moképes játszott, na, de ez úgy látszik, elég volt a jelleghez és ahhoz, hogy a jórészt öreg pocakos fiúkból álló pestieket jól megverjék. Még szerencse, hogy ezen nem mi, hanem a fővárosiak bosszankodtak. Délután az emberek tűnődve álldogáltak a hirdető oszlopok körül, vagy böngészték a Népújság sportműsorát. — Hova az istennyilába menjünk most. — töprengett hangosan egy drukker —, érdekesnek ígérkezik az olimpiai vízilabdamérkőzés és a Hatvani Törekvés labdarúgócsapatának egri szereplése is. (Akkor még nem tudta, hogy az érdekességet illetően — bármit választott — mélységesen tévedett ) Mi a fészkes fenének kell egy- időben rendezni a két sport- eseményt? Mégha két különböző sportkörről volna szó, — morfondírozott tovább a drukker —, de mindkettőt a Bástya rendezi! — Az egész délután rendelkezésünkre áll, miért nem tudják összeegyeztetni a kezdési időpontokat — fűzte hozzá egy másik szurkoló, és mi igazat adtunk neki. Különösen akkor, amikor az alig kétszáz főnyi nézőt szemléltük az uszodában . . . Tegyük még hozzá a történtekhez: a vízilabdamérkőzés bosszantóan alacsony színvonalú, helyenkint unalmas játékot hozott, de úgy hallottuk, a labdarúgómérkőzés sem volt különb. No, de legalább itt egri győzelem született! Szóval így telt el Egerben — a bosszúságok közepette — a vasárnap. Legalább is úgy gondolták a drukkerok. Hátra volt azonban még a fekete leves — rádióközvetítés és Totó formájában. Mert az a bosszús drukker, akit Vasas- és Kinizsi-párti- sággal vert meg a végzet, tovább folytatta kálváriáját és szidta a Dózsa Tóth Mihályát, vagy a Vörös Lobogó Palotását, akik be merészelték rúgni a számukra tragikus győztes gólokat. És így lett nekik mindössze nyolc találatuk a Totóban. . • De hát a vérbeli drukker könnyen megvígasztalódik. Amikor a rádió bemondója közölte, hogy Kelecsényi Zsuzsa 40 méteren elsőnek ütött acélba az országos ifjúsági bajnokságon, — felderült a képe és elégedetten dőlt hátra a széken. Nagyot sóhajtott, de a gondolatai már a következő vasárnap eseményeinél jártak. Vajon a Rózsaszentmártoni Bányász le tudja-e győzni Egerben az Egri Vasast? I (-dy) KOVÁCS ANDRÁS: A KAPKODÓKHOZ Ember! — annyi baj va. a világon S Te mind egyszerre gyógyítani akarod . .. ! .... ne nézz messze ! Egy fa letörött. Ott van az útba esve — : Balázs Sándor : Bűk Icaijai táj Fekszek a réten Felhők az égea Néznek re ám. Oh, milyen társas Ez a szép tágas Réti magány! A Nap úgy csókol, Ontja pazarul Hősugarát. Millió virág Leheli széjjel Méz illatát. Az azur légbe* Csicsergő fecske Szálló dalára Ezernyi pille Fehér ruhába* Légtáncot járja. Itt kinn a réten Bogárzenével Teljes a kar. Tücsök cirpéje, Méh döngicséje Körültakar. És a rét — szélen Ügy állnak szépen Mint katonák. Suttogó, rezgő, Nótákat sejtő Jegenyefák. Túl a messzeségben Kéklő hegyek képe Mozdulatlanul. Gyönyörű az élet! Szárnyal a lélek, A szív vidult tedd el odabb! SÁRI GÁL IMRE : GÉPELÉSKOR Az ezüstös búzakévék úgy repültek ,mint a ludak. Dobálták a fürge kezek. S a kazal tövén kacsák, tyúkok csipegették a szemeket. Jóllaktak a baromfiak. Bőrdudaként duzzadt tőle mindnek begye Mi pedig már, a gyerekek, a sok embert vártuk csépeléshez, mert ilyenkor csirkehús sült és sütemény készült ebédre. Gépeléskor jólment sorunk: tele voltunk szép titkokkal: — bort ittunk a hidas mögött — A legények búzát loptak s hallgatásért az árából mi is kaptunk pénzt cukorra. BOCSI JÓZSEF: ŐSEIM ÉS ÉN . .. Ükapám, dédapám, nagyapám. Parasztok voltak, s délcegek; A mezőket járva dalolták. Az ős paraszti éneket. . . Ök firól-fira széjjel adták Forrón szeretettt földjüket, És magyar mezőkön tanították Magot vetni a gyermeket. Négy holdacskája lett apámnak Semmi többje és két lova. Betegen műveli mezejét És így sorsa mostoha Anyámnak egy darab földje van De gondja is, s az bőven ám, Pár év alatt jól megfogytak A fekete szálak haján. Az idő repült, s megjöttem én, Ki a könyveket forgatom. És apáim ősi énekét Az új időkben dalolom. ANTALIT ISTVÁN : ÁROKPARTOK Ügy ülök itt, mint király a trónján, vagy tán nem is ... Hisz a király szivében zsarnokság és hatalmasság fogamzik, aa én szívemben:hazáin, földem, népem . ., Ahogy szemembe süt a lemenő nap, megvillan, mine legszebb királyi ékszer: gyémántja, az ezernyi kicsi fűszál, mit nem tudok megcsodálni elégszer... Kezemben érett búza, mint királyok jelképe: a jogar... És azzal intek alattvalóimnak, kis bogaraknak. Most indulhatnak, jöhetnek-mehetnek ... Nem hallgatnak rám, nem kérdeznek engem .. , Kezemre szállnak... Ej! Hol a hatalmam?! Katicabogár! Nem hódolsz előttem? Ügy látom, talán még nevetsz is rajtam? Nevess, ha így mondom, és így cselekszem, nem vagyok király, de több annál! Sokkal! Inkább veletek cimborálok százszor, semmint öntelt, zsarnok hatalmasokkal! AZ EGRI CSILLAGVIZSGÁLÓ TORONY ^llványlétrák veis'zi lröriV sokasága veszi körül hamarosan a Pedagógiai Főiskola épületét, szorgalmas munkáskezek kezdik meg Eger — és az ország — egyik legnagyobb, kiváló értékű műemlékének tatarozását. Kormányzatunk jelentős összeget kíván fordítani az épület helyreállítására, a munkák valószínűen csak 1957 esetleg 1958-ban nyernek teljes befejezést. A Pedagógiai Főiskola — vagy ahogy Egerben még mindig emlegetik: a Líceum — építésének története általában ismertebb, ezért most csak röviden kívánunk vele foglalkozni. Tervezésére 1764 márciusában kapott megbízást Fellner Jakab, a XVIII. század második felének nagytehetségű építésze. Az ő tervei szerint indult meg az építkezés 1765-ben, ő irányította a munkákat egészen 1780 decemberében bekövetkezett haláláig, amikor azonban a főiskola falai már állottak és jóformán csak a befejezés volt hátra. A Líceum a magyarországi későbarokknak, az úgynevezett -“copf stílusnak»- (az akkor divatos hajviseletről né- vezték el) egyik legkiválóbb alkotása. Fellner építészeti iránya már lényegesen eltér az előző évek stílus-felfogásától: a XVIII. század elejének sokszor túlságosan mozgalmas, játékos vonalakkal, meglepő árnyék- és tömeghatásokkal teli délnémet barokkja helyett az Olaszországban, de főleg Franciaországban kialakult klasszicizáló barokknak hatását tükrözi. Az épület eredetileg egyetemnek készült. Az elgondolás szerint négy fakultásos egyetem lett volna, amint ezt a Líceum egyik legszebb meny ezetfreskója: a díszteremben levő, Sigrist Ferenc bécsi festő által 1781-ben festett menyezetkép bemutatja. A sok érdekes szereplő között itt láthatunk egy csillagászt, amint korabeli kis távcsövén az égbolt titkait kutatja. Mert az egyetem mellett csillagvizsgáló létesítése is tervbe volt véve. A XVIII. század a szellemi felvilágosodás kora: jellemző gondolata a «Ratió» —, az-«Ész»- mindenhatósága. Ez a korszak természettudomány- nyal, elsősorban csillagászattal világosít fel, ezért alakultak szerte Európában az egyetemek mellett csillagvizsgálók, ezért nem maradhatott ki — akarva, nem akarva — az egyházi jellegű intézmény programjából sem a csillagászat. így tervezte meg Fellner az épület keleti szárnya felett a hatalmas csillagásztomyot. a Líceum egyik legjellegzetesebb részét. A torony hatalmas teste szervesen kapcsolódik az együttes tömegébe. Különösen érdekes az utcai és udvari homlokzat II. emelet feletti timpanonja, amelybe homorú, hézagolt keret mélyed bele, a tipikus, — a szakkörök által «Fellner motívumnak» ismert és Fellner egyéb épületein is gyakran előforduló megoldás. A torony maga 53 m magas, a felső terrasszig 7 emeletes. A terraszon álló építmény kétszintű, a rajta lévő forgókupola a tizedik emeletet adja. A nagyablakos felső helyiségek voltak a megfigyelő termek, ezek egyikét, a nyugati oldalon átlósan veszi át a márványba vésett délvonal. Az alsóbb emeleteken volt többek között az «astronomus lakása», a «Cubiculum Astro- nomi». A legfelső szinteken van a régebbi toronylátogatók által annyira kedvelt «Camera obscura», — valamint középen a forgókupola helyisége. Érdekes megemlíteni, hogy az abban az időben legmodernebb megoldásnak számító forgókupolát Fasola Lénárd, a megyeháza európahírű rácsai alkotójának, Faslola Henriknek öccse készítette 1779-ben. ///ég meg sem indult az «egyetem» építése, már megtörténtek az előkészületek — amint a kortársak mondották — a „Specula” létesítésére. Az építtető Eszterhá- zy tanácsadója ezen a téren a XVIII. század leghíresebb magyar csillagásza. Hell Miksa volt, aki később is irányította a csillagda berendezését. Balajthy Máté egri matematikus tanár is nála jelentkezett már 1762-ben, hogy Bécsben csillagászati tanulmányokat folytasson és tájékozódjon a leendő műszerek felől. A Balajthyhoz fűzött remények azonban nem váltak be és így amikor 1774-ben megindul a műszerek beszerzésére irányuló közvetlen munka, ezt már az ugyancsak Egerből felküldött Madarassy János, az egri csillagda első csillagásza végzi. A műszerek beszerzése nem vlolt könnyű feladat: a megbízás szerint a legkorszerűbb felszerelést kellett biztosítani így hát Londonban vásároltak 8, Bécsben készítettek 8—10 értékes darabot, amelyek körülményes leszállítása Egerbe hamarosan megkezdődött. Csak a Londonban rendelt anyag értéke 9.114 rajnai forintot tett ki, az akkori viszonyok között óriási összeget. Hell Miksa 1776 májusi egri látogatása után indul meg a csillagda tényleges működése, és Madarassy értékes megfigyeléseit a Bécsben megjelenő csillagászati folyóirat is sorozatosan közli. Sajnos, az intézmény zavartalan munkája nagyon rövid életű volt. A II. József 1784 október 17-én kiadott rendelkezése nem csak a még tulajdonképpen meg sem alakult egyetem működését szüntette meg de a csillagda halálát is jelentette. így történt, hogy amikor néhány évvel később (1789 október havában) Kazinczy Ferenc meglátogatta Egert már így ír a Líceumról: « . . . hátul áll a Specula.. Temérdek pénzzel szereztetett minden . . ., mit lehetett volna ezen minden hazai példákat felülmúló igyekezetből reményleni, ha ... . az eredeti szándék . . . nem hátráltatott volna » Az épületben «most a normális oskola és néhány pap kong beime.» II. József ugyan halálos ágyán intézkedéseinek nagyobb részét visszavonta, de az új idők sem kedveztek az egri csillagászatnak. Az 1791 október 26-i rendelet a Líceumot középiskolává degradálta, ahol a Specula drága műszerei egyszerű tansegédletté váltak. A következő évek sorozatos csapást jelentenek a csillagdára: 1792-ben meghalt Hell Miksa, az egri ügy nagy támogatója, majd 1799-ben Eszterházy, az intézmény mecénása. 1806-ban ugyan kinevezik Tittel Pál matézis tanárt (a Gellérthegyi csillag- vizsgáló későbbi neves igazgatóját) astronómussá, de a lehetőségek már nem voltak meg a komoly munkához. 1835-ben hivatalosan is meg kell állapítani, hogy a műszerállomány (különösen Fraunhofer korszakalkotó működése folytán) teljesen elavult, és új műszerek beszerzése sem vezetett volna célra, mert az Időszerű követelmények alapján már szűkké vált toronyban azok el sem lettek volna helyezhetők. jgy váltak semmivé a ^ szép tervek, nem egészen 70 év alatt. A tornyot még néha javítgatják, de az utolsó egri «csillagász»: Mon- tedegoi Albert Ferenc, magyarruhás, csizmás törékeny kis alakja 1883-ban bekövetkezett haláláig már csak mint a múlt árnyéka tűnt fel időnként az elhagyott csillagásztorony körül. Ezután pedig csupán a túristák, látogatók népes csoportjai jártak fel a Camera Óbscurához. hogy gyönyörködjenek az alant elterülő város festői panorámájában. Tudományos szempontból így az egri csillagda nem tekinthet vissza komoly eredményekre, de annál nagyobb a kultúrtörténeti értéke. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagyszombati, majd a budai csillagvizsgáló után harmadiknak az egri Specula létesült, és hogy földrajzilag hosszú ideig Középeurópa legkeletebbre eső hasonló intézménye volt. Nagy múzeális értéke is van, hiszen volt értékes szakfelszerelése híven tükrözi az akkori idők festői stílusát. Ma a csillagvizsgáló botrányosan elhanyagolt állapotban van. Betört ajtók repedésein át összedobált lomokat láthat az egykori megfigyelőtermekben a megdöbbent látogató, még szerencse, hogy a megmaradt műszereket a TTIT. csillagászati szakosztálya ösz- szegyűjtötte. Elsőrendű kötelessége — különösen most, — az épület teljes tatarozása idején — az érdekelteknek, hogy a nagymultú csillagászati intézmény, mint múzeum, mint régi kultúránk fényes bizonyítéka maradéktalanul és szakszerűen helyre- állítást nyerjen. Hevesy Sándor
