Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-18 / 65. szám

1956. augusztus 18- szombat NÉPÚJSÁG 7 n földművesszövetkezetek feladata a mezőgazdaság szocialista átszervezésében Pártunk Központi Vezetősé­ge 1956. július 18—21-i ülésé­nek határozata egyik legfonto­sabb soronlévő feladatként a mezőgazdaság szocialista át­szervezését jelöli meg. Ebben a munkában nagy szerepe van a földműves szövetkezeteknek, amelyek gazdasági munkájuk mellett a dolgozó parasztok széles rétegeit tömörítő tömeg­szervezetek szerepét is betöl­tik. A határozat felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a földmű­ves szövetkezetek keretében támogatni kell a „az egyszerű géphasználati, gyümölcs, zöld­ség, méhész, borjúnevelő stb. termelési társulásokat, szakcso­portokat. Létrehozatalukhoz és a már meglévők fejleszté­séhez mind az állami, mind a pártszervezetek adjanak foko­zottabb segíséget, legyenek ezek az egyénileg dolgozó pa­rasztok számára az együttmű­ködés, a kollektív munka, a szövetkezései járó előnyök megismerésének iskolái, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a termelőszövetkezetekhez, amelyeket pártunk változatla­nul a legfontosabbnak tekint a mezőgazdaság szocialista át­szervezése terén.” Az egyszerűbb termelési tár­sulásokat nem szabad a lenini szövetkezeti elvtől elvonat­koztatva valami öncélú szövet­kezeti formának tekinteni. Ez ellenkezne pártunk politikájá­val, mert nem a szocializmus megvalósulásához vezetne. Az egyszerűbb termelési társulá­sok jelentőségét akkor értel­mezők helyesen, ha a fokoza­tosság lenini elvének megfele­lően alkalmazzuk és a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek felé vezető út egyik állo­másának tekintjük. Megyénkben több helyen jól működő szakcsoport van. Így a verpeléti szőlő és gyümölcs termelési szakcsoport, a tarna- bodi és boconádi zöldségter­melő szakcsoport munkája méltán vonta magára a köz­ség dolgozó parasztságának figyelmét. Hogy menyire jó előiskola a termelőszövetkezet felé, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szűcsi szőlő- termelő szakcsoportból tsz ala­kult, vagy Gyöngyöspatán, Nagyrédén, Karácsondon, s még néhány helyen ezek tag­jai részben a meglévő tsz-ekbe léptek, részben maguk alakí­tottak termelőszövetkezeteket. Továbbra is az a feladatunk, hogy a párt- és tanácsszervek politikai és gazdasági érettsé­güknek megfelelően termelő- szövetkezetté alakítsuk át. Azonban addig is szükséges, hogy a párt- és tanócsszervek minden segítséget megadjanak a meglévők működéséhez, va­lamint újabbak létrehozásá­hoz. Egyes elvtársak nem is­merték fel a társulások jelen­tőségét és a szövetkezés leg­alacsonyabb formájának a ter­melőszövetkezeti csoportokat tartják. Megyénk területén is történtek túlkapások ezen a területen. Kiss elvtárs például a Gyöngyösi járási Pártbizott­ság titkára, úgy nyilatkozott, hogy „vagy termelőszövetke­zet, vagy semmi.” Nyilvánvaló, az ilyen nézetek hátráltatták a szövetkezés egyszerűbb for­máinak létesítését, de magára a termelőszövetkezetek fejlő­désére is rányomták bélyegü­ket. Megyénk földművesszövet­kezetei kiszélesítik a társulási lehetőségeket. Lókölcsönző ál­lomásokat, mész- és téglaége­tő társulásokat hozunk létre azokon a helyeken, ahol ezek­re lehetőség van. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy az egyszerűbb termelési társulá­soknak megyénk minden köz­ségében adva vannak a kedve­ző feltételei. Azonban ahol le­hetőség nyílik rá, s főleg, ahol nehezebben megy a termelő- szövetkezetek szervezése, ezt az utat eredményesebben jár­hatják szervezeteink. Eged Sándor MÉSZÖV 261 embert temet a világ VIRÁGZIK A RIZS A megye déli részén, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt még a dudva sem termett meg, ma 2200 katasztrális holdon ter­melik a jól jövedelmező rizst A Tisza éltető vizének, vala­mint a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák jó munká­jának hatására, az idén is szép termés van kilátásban. Az összefüggő, hatalmasan el­árasztott területeken már min­denütt kivirágzott a rizs. A dús virágzás arra enged kö­vetkeztetni, hogy az idei át­lagtermés eay-két m.ns’.sAva, több lesz a tavalyinál. Az ered­mények különösen a termelő­szövetkezeteknél biztatóak. A pélyi Rákosi Tsz 180 holdas rizsvetése, melyet háromszor gyomtálanítottak, két-három mázsával Ígér többet a múlt évi hozamnál. A tiszanánai Vörös Csillag Tsz 220 hold rizsültetvénye biztat jó termés­sel. A tagok úgy számítják, hogy az idén legalább 250 má­zsával többet aratnak le és csépelnek el. Előreláthatólag 1.50—2 kiló rizst osztanak munkaegységenkint. Kórházat, rendelőintézetet kapnak Hatóan lakói A második ötéves terv irány­elveinek megfelelően, Hatvan­ban is tovább javítják a lakos­ság egészségügyi ellátását. En­nek érdekében a jövő évben kórházat, és egy modem ren­delőintézetet kapnak a város dolgozói. Az új, egyelőre 80 ágyas kórházat és a rendelőin­tézetet a Hatvani bárók volt kastélyában, a jelenlegi Vegy­ipari Technikum épületében helyezik el. Az ivóvíz ellátá­sát lényegesen megjavítják, az elkövetkezendő időkben kibő­vítik a vízvezetékhálózatot. Jól haladnak az Országos Mezőgazdasági Kiállítás előkészületei A szeptember 2-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Ki­állítás területén serényen dol­goznak. A két új — erdészeti és a külkereskedelmi pavilon építését nagyrészt befejezték, s már a belső berendezésen, ■díszítésen munkálkodnak. Ha­sonló a helyzet a mezőgazda- sági építészet új épületében is. A meglevő épületek közül elsősorban az istállókat hoz­ták helyre. Ezeket már kitata­rozták, berendezték, s felké­szülten várják a néhány nap múlva az ország minden ré­széből érkező kiváló tenyész­állatokat. Az utakat különleges gépek­kel portalanítják. aszfaltozzák. A parkos részeken már nyílik a kiültetett 120 000 virág, a természetbeli bemutatók te­rületén pedig jól fejlődnek az időben elültetett növények. — TELEVÍZIÓS adó- és ve­vőkészüléket építenek fel a hatvani vidám vásáron. Két napon keresztül gyönyörköd­hetnek a vásár látogatói az ér­dekes televíziós adásban. öt hónappal a határidő előtt A Heves megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat ez évi termelési tervét forintértékben augusztus 10-én teljesítette, sőt vállalatunk részleteiben is eleget tett feladatának, mert egyrészt befejezték a hatósági kijelölés alapján ez évre szóló munkákat (kivéve azokat, me­lyekre az építtetők ezideig sem kötöttek szerződést), másrészt pedig a Tatarozó és Építő Vállalat által adott megbízás alapján az alvállalkozói mun­káknál sincs lemaradás. Mun­kánkkal kapcsolatban minőségi kifogás nem volt, sőt többször jegyzőkönyvi dicséretet kap­tunk. Termelésünk augusztus 10-ig számítva. 170 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Az eredmény első pillanatra tervlazaságot mutat. Éppen ezért röviden el kell monda­nunk a túl nagymérvű tervtel- jesítés előidézőit. Már az első negyedévben láttuk, hogy különösen az üze­mek részéről nagy a szerelési igény és tervünket lényegesen meghaladó munkát kell végez­ni. Igyekeztünk ennek minden esetben eleget tenni, s ezért munkáslétszámunkat emel­nünk kellett. A létszámterven felüli emelése 32 százalékos volt, tehát a túlteljesítésnek ez az egyik oka. Továbbá nagyon fontos sze­repet játszott a termelékeny­ség nagyarányú emelkedése Bár tervünk évről-évre feszí­tettebb, mégis 56-ban az egy munkásra eső termelés értéke 24 százalékkal a tervezett fölé emelkedett Dolgozóink között elvétve akad egy-két 100 szá­zalékon alul teljesítő, de nagy­részt a kiváló szinten felül dolgoznak. Dicséret illeti Ko­vács Lajos, Molnár Sándor, Pajtok Aurél, Bata Gyula, Za­horecz József, Tóth Zoltán, Miklós Tibor, Gönczöl László, Ácsai Ferenc és Pók János brigád-, illetve csoportvezető­ket. akik valamennyien kivá­lóak. A fenti eredmények nyomán fizikai dolgozóink átlagkerese­te közel 100 forinttal emelke­dett havonta az előző évhez viszonyítva. Ennek ellenére relatív bérmegtakarítást ér­tünk el, pedig a bér alapján is jelentős feszítés történt. Eredményeinknél kell még azt megemlíteni, hogy bár ter­vezett üzemi nyereségünk két százalékkal meghaladta az elő­ző évi tényleges eredményszá­zalékot, a teljesítésnél még to­vábbi két százalékos önköltség- csökkentésünk volt Év végéig felszabadult kapa­citásunkkal, elsőrendű fontos­ságú villany- és vízvezetéksze­relési munkákat tudunk még elvégezni, elősegítve ezzel az üzemek termelését, illetve a lakóházak modernizálását. Amikor elért eredményeinkről beszámolunk, egyben megfo­gadjuk, hogy az év hátralevő részében és az ötéves terv többi évében még jobban dol­gozunk. Deli István, igazgató Közlemény Folyó hő 3-án a Heves megyei Rendőrkapitányság Közlekedési Osztályán egy ismeretlen vizsgázó elveszítette a csekkszelvényét. A szelvényre a vizsgázó neve nem volt feltüntetve, s Így nem tudjuk azt a tulajdonosnak visszaszolgál­tatni. Tudomásunk van arról, hogy az ismeretlen dolgozó a 60 forint vizsgadíjat újból befizette. Kérjük az ismeretlen elvtársat, hogy a pontos lakcímét mielőbb közölje a Heves megyei Rendőrkapitányság Közlekedést Osztályával, hogy ré­szére a pénzt visszaküldhessük. Mata Ferenc, főhadnagy, osztályvezető. Exkavátor ássa a tömegsí­rokat — 83 holttestet talál­tak az amercoeuri bányában — három percenkint hozzák felszínre a szinte felismer- hetetlen halottakat, — meg­döbbentő, torkot fojtogató hírek. Napok óta együttérző, aggódó figyelemmel kísérjük az 1000 méter mélyen, tűzfal mögé zárt belga bányászok sorsát, s vakon, szinte meg­szállottan bízunk benne, hogy hátha ... mégis élnek. Mind. Legalább 200... A bentrekedtek fele... Legalább tíz.... De legalább egy, Egy emberi életért, egyetlen do­bogó szívért, két csákány­markoló kézért, egy család­ért, egy sírós, boldog mo­solyért remegünk mi, ezer kilométerekkel az akna szá­jától. Nincs remény, — csak a halottak vannak. Azok is ezer méter mélyre, soha ilyen mélyre nem ásott sírban. Nincs remény, — csak köny- nyek, rémült asszonyi és gyermeki arcok, ünnepi te­metés és nemzeti gyász van. 261 embert temet a világ. A síroknál a belga asszonyok kezét fogva, vállát átölelve, könnyeiket óvó kézzel letö­rölve ott vagyunk mi is, — s úgy szeretnénk életet lehelni a holtakba, szót formálni a többé soha nem szóló ajkak­ra, nevetést varázsolni a sí­rás gyászruhájába öltözött asszonyi, gyermeki arcokra. Mégsem azok a legszeren­csétlenebbek, akiknek sírjá­nál ott zokog a család, akik­nek koporsójára a feleség, vagy az édesanya virágjai borítanak szemfedélt. De vannak ott koporsók, amelye­ket ugyan gazdagon borít virágkoszorú, de a koszorú szalagjain ismeretlenek a nevek. Olaszok franciák, nyu­gatnémetek, az ottani mun­kanélküliségből itt munkát, boldogságot, — helyette ha­lált találók koporsói ezek. őket is gyászoljuk, s azokat is vigasztaljuk, akik távol a nagy temetéstől gyászolják szeretteiket. 261 bányászt — majdnem biztos — ragadott el a halál. Hogy ki » felelős ezért, még nem tudni, ne firtassuk most. Emlékezzünk és ne feledjük őket . . . <gy.~ó) * *vyv Eredményesebb tsz látoqatást A napokban befejeződik a cséplés. A jövő év kenyere bőségesen biztosítva van, el­mondhatjuk, régen volt ilyen jó termésátlag megyénkben, mint az idén. Az egyéni gaz­dák és tsz-tagok padlásain ott sorakoznak a gabonával telt zsákok. Sőt egyes tsz-ekben már előlegként kaptak annyit, ami a családnak elegendő, s ami nagyon sok gazdánál a be­adás teljesítése után maradt. Az aratás és cséplés után a mezőgazdasági munkák nem annyira feszítettek, mint egy hónappal ezelőtt Az egyéniek már most gondolkoznak arról, tervezgetik, mit hová vesse­nek. de ugyanezt csinálják a tszcs tagok is Sokakat ilyen­kor foglalkoztat a gondolat, hogyan alakítsák jövőjüket, maradjanak-e tovább is kis földjüknél, vagy közösbe lép­jenek. Most van szükség arra, hogy a helyi tanácsok, s nem utolsó sorban a tsz-tagok elő­segítsék az egyéniek döntését, meghívják őket gazdaságukba, elbeszélgessenek munkájukról, életükről, vagyis tervezzenek tsz látogatásokat. Évek óta jól beváltak ezek a tsz látogatások, de az utóbbi — A SELYPI nyolctanter­mes iskolát, melyet ötmillió forintos költséggel építettek fel, augusztus 30-án délelőtt ünnepélyesen adják át a köz­ségnek. — A MATRAVIDEKI ERŐ­MŰ Hazafias Népfront bizott­sága augusztus 20-án, az Al­kotmány ünnepén szabadság­szobrot avat. A szabadság szo­I bor avatása egybeesik az erő­Álomból — valóság időben alább hagyott a látoga­tások szervezése. Pedig az idén is ezek hatására alakult kilenc tsz és lépett be nagyon sok gazda. El kell azt mondanunk, hogy a sok eredményes láto­gatás mellett voltak olyan lá­togatások, melyek tartalmukra és céljukra nézve nem voltak megfelelők. Néhány látogatás eszem-iszom vendéglátás volt- Az egyéniek nem kaptak vá­laszt az őket érdeklő kérdé­sekre, például az abasári, vi- sontai, halmajugrai gazdák az atkári Micsurinban. Nem így Mezőszemerén, ahol a meghí­vottak, a közös megtekintése után a tagok lakására is ellá­togattak és itt is beszélgettek. A hibákat már a látogatások előkészítésénél követték el. Néhol csak két-három nappal a látogatás előtt szerveztek lá­togatókat. Sokszor a tanácsta­gok és a községi mezőgazdasá­gi előadó nem tudott arról, hogy a faluból lesz látogatás, vagy esetleg már volt. A köz­ségi tanács a működési sza­bályzat értelmében köteles a látogatást megszervezni. Mert egy-egy tsz látogatás akkor igazán eredményes, ha a ta­nács irányításával, a látogatást követő napokban közösen meg­beszélik tapasztalataikat A tsz látogatásokat eredmé­nyesebbekké kell tenni. Láto­gatásra olyan dolgozókat kell elhívni, akik valóban kíván­csiak a közös belső életére, akik érdeklődnek a tsz-ek iránt Több asszonyt és fiatalt — hiszen a tagság 34 százalé­ka nő. Az egyéniek látogatási szán­dékát legalább 10 nappal előbb jelenteni kell a községi és a járási tanácsoknak, hogy azok időben tudjanak ezzel foglal­kozni. Még lehet jelentkezni A kétéves fertődi mezőgaz­dasági szakiskolára még min­dig lehet jelentkezni. Felvé­telüket kérhetik azok a tsz- tagok, állami gazdasági, vagy egyénileg dolgozók, valamint ezek fiai, lányai, akik az álta­lános iskola nyolc, esetleg hat osztályát elvégezték és leg­alább két évet dolgoztak_ a mezőgazdaságban. Felvételi korhatár 17—28 év. A felvételi kérvényt közvet­lenül az iskola igazgatóságá­nak (Mezőgazdasági Szakisko­la, Fertőd) kell beküldeni. A kérvényhez csatolni kell: a születési anyakönyvi kivona­tot, iskolai bizonyítványt, iga­zolást a kétéves mezőgazdasá­gi gyakorlati munkáról (Tsz, állami gazdaság, vagy tanács s állítja ki) és vagyoni bizonyít­ja ványt. A Győr-Sopron megyei Fertődön jól felszerelt iskola, diákotthon, ingyenes ellátás és díjmentes tanulási lehetőség várja az erre magukban ké­pességet érzőket. Államunk a tanulmányi eredménytől füg­gően még zsebpénzről is gon­doskodik. : Ml — Ott lesz a központi tanya — mutatott Juhász Ágoston egy távoli cseréptetőre, amely vérvörösen izzott fel a fák kö­zött az augusztusi nap fényé­ben. A tető alatt nyílván ház is van, de hogy több cserepet nem villództatott a nap, abból tudni lehetett, hogy egyetlen valamiféle épület van csak ott a fák között. De Juhász már egész tanyaközpontot látott, végtelenbe nyúló földeket, me­lyeken tavasztól késő őszig gép dolgozik, jól tejelő tehene­ket. vastaggyapjas birkákat, — s ki tudja, még mi mindent nem látott. Nyilván — gondolhatná az olvasó — itt egy erősödő, több­éves múlttal rendelkező terme­lőszövetkezet elnöke, vagy tagja álmodja, vagy inkább tervezi a közeljövőt. Ha a kö­zeljövőben még nincs hiba, de Juhász elnöksége újkeletű va­lami, mintahogy újszülött még a pélyi Uj világ termelőszö­vetkezet is. Pontosan kéthetes, így bizony az első hallásra ki­csit merésznek tűnik mind ama ábránd, amelyről a falu­végi ház előtt, a messze nyúló földek szélén beszélt nekem ■ez a 35 éves forma ember. Az egész dologért, — azért, hogy ilyen nagy terveket for­gat a fejében Juhász, hogy 31 ember ünnepélyesen közössé­get vállal egymással és egy­másért, a helybeli Rákosi ter­melőszövetkezet, meg a tavasz- szal alakult Petőfi a felelős. Az utóbbi — hogy úgy mond­jam — feltette a koronát, be­érlelte szépen azokat a gyü­mölcsöket, amelyeknek mag­ját a Rákosi tsz ültette el. Mert ez öreg, jól dolgozó és sok viharon átment termejg- szövetkezet már. Ha csak egy­szerűen jól dolgozna, rendes megélhetést adna tagjainak, — talán még nem is mozgatta volna meg ennyire Juhászék szívét, gondolatát. De, hogy olyan sok bajból, sőt belső ne­hézségekből ilyen tisztán és így megerősödve tudott ki­emelkedni, — szóval ez volt a főérv a szövetkezés mellett. Ez bizonyította, hogy erő van a szövetkezésben, jövő van előt­te, — hogy bizony ez az igazi út. Juhász öt éve tagja az egy- időben I. típusú csoportnak ne­vezett közösségnek, — régi szövetkezeti ember volna te­hát, De se ő, se társai nem tartják azt igazinak. — Tudja, elvlárs — magya­rázta az imént a kis széken ül­ve, a ház tenyérnyi tornácán — jobb is, több is az, mint egyéni lenni. Az biztos. De aki többre akar menni, annak ez kevés. Sok ott a baj, bizony... Aztán mesélni kezdte, hogy majd beleződültek már az ál­landó mérésbe. Elvetettek egy 20 holdas táblát búzával. No, azt aztán szét kellett mérni a 23 tag között, — egyéni műve­lésre. Mert a csoportban csak a nagy munkák mennek közös­ben. Ezt végigcsinálni minden, de minden növényféleséggel, aztán az osztozkodásnál elölről kezdeni megint az egészet. Legyintett — elég volt ebből. Rendben van — ez már egy érv a feljebb lépés mellett. De csak ezért döntöttek így? — faggattatom tovább Juhászt. Rögtöni válasz helyett oadfor- dul nagyobbik lányához, aki már tsz látogatáson is képvi­selte a családot — Te, mennyit kapott ez a Nagy Miklós? — Azt mondja édesanyám, 11 mázsát — Imi akarom, de Juhász le­intett. — Várjon az eivtárs, ha írja, hát legyen pontos az adat. — Azzal felállt, s oclabállagott a kerítéshez, merthogy éppen szomszédok Nagyékkal és át­kiáltott az asszonynak. — ie: y it k<- ott Miklós? Amaz csak feltartotta az új- ját — úgy látszik tudta, miről van szó, — s mutatta. Jól tudta a lány, — éppen 11 má­zsát kaptak. — Na látja, elvtárs. Ez a Nagy egyedül dolgozott a Rá­kosiban, előlegnek 11 mázsát kapott. Csak búzát . . . előleg­nek. Nekem jó termésem volt, bár a jég kárt tett, 21 mázsa lesz összesen és negyedma- gammal dolgoztam érte. Ebből még lejön a beadás, a vető­mag . . . Maradni éppen ma­rad, de hol vagyok én Nagyék- tól. Nekik nem kell törődni a beadással, mert az semmi, amit a háztáji után kell bevinnie, adó is csak alig. Nincs töpren­gésük, gondjuk, bajuk. Nekem elverte a jég a búzám egy ré­szét, de akad olyan gazda, aki­nek többet. Nyögjük mindnyá­jan, érezzük egy évig. Elverte a Rákosi szövetkezet tábláinak egyrészét is, de másikon be­hozták azt, s úgy osztanak, mintha semmi sem történt vol­na i . . Hát ezek bizony érvek, még pedig a javából. Megmagya­rázzák Juhászék választását, de még az ábrándokat is, s így aztán ezek az ábrándok ( valósakká, igazakká válnak. A községben már öt társas- i gazdálkodás munkálkodik, mind több és több azoknak ; száma, akik felhagynak a ré givel, s nekivágnak az újnak Persze, van azért még tanács talanság, bizalmatlanság a sző vetkezetekkel szemben. Ha zudnék, ha azt mondanám nincs. Azok a példák, amelyel sokakat éppen hogy meggyőz nek a szövetkezet erejéről egyeseket éppen hogy vissza­riaszt. Hiába, ez már így van nem egyformák az emberek, ; idő kell, míg Magyar Pál, Var­jú János, Csáti Pétemé, meg a többiek maguk is nekivág­nak az újnak, megértik, hogy házasság sincs vita nélkül. S nem a vita dönti el a szövet­kezés életképességét, hanem az, hogyan döntik el ezt a vi­tát, hogyan erősödik, gazdag­szik a szövetkezet és tagsága. Varjú János ki is jelentette: — Nekem ne is beszéljetek, majd megyek, ha akarok. Úgy­is tudom, hogy előbb, vagy utóbb ez a paraszt útja. . . De majd csak magamtól. Ezt persze nem kell szó sze­rint érteni. Beszéljenek csak, — a helybeli szövetkezetek, az újszülött Uj világ Tsz eredmé­nyei, tagjainak jó módja, gaz­dagodása, beszéljenek minél többet, jobban Varjú Jánosnak és társainak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents