Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-15 / 64. szám

1936. augusztus 15. szerda NÉPÚJSÁG Ezer új lakás Gyöngyösön, új iskola Selypen — Látogatás megyénk építkezésein — Számos fontos építkezésen ■dolgoznak jelenleg is a Heves megyei Építőipari Vállalat dol­gozói. Dicséretükre legyen mondva, hogy a hosszú ideig tartó pangás után mostanában rendszeresen teljesítik havi tervüket, s egyre inkább sike­rül betartani a programszerű­séget is. Munkájukat ma már mindenhol segíti a gép, egyre kevesebb a fizikai erőt igény­lő munkafolyamat, s minden­ben segítségünkre van az új technika Tegyünk hát rövid körsétát megyénk néhány fon­tosabb építkezésén. Gyöngyös Valóságos új városrész épül Gyöngyös határában a vásár­tér mellett. Itt épül a kenyér­gyár, körülötte kislakások zö­me vár a befejezésre A leg­szebb látványt azonban a két részből álló, 80 lakásos épület­tömb nyújtja. Közvetlen mel­lettük két új épülettömb áll ■csaknem kész állapotban. Ez újabb 55 lakás, korszerű or­vosi rendelővel. Ha minden jól megy, a határidő előtt egy hónappal, szeptember végén már át is tudják adni rendel­tetésének az 55 lakást. Ebben az ötéves tervben egyébként 1000 új lakás épül Gyöngyö­sön. A félig kész épületek mellett légkompresszor berreg, a gépi vakolás egyik tartozéka. Itt van a habarcskeverő gép is. A nyers habarcsot vastag gumi- csövön továbbítja a légkomp­resszor az első emeletre, ahol Rákóczi András gépi vakoló­brigádja dolgozik. Ma már két híres gépi vakolóbrigádja van a vállalatnak, ezek egyike a Rákóczi brigád. A brigád ve­zetője jobbkezében tartja a hegesztőpisztolyhoz hasonló csövet, melyből erősen vágó­dik a falra a friss habarcs. Szaktársa Hovanyecz Ferenc pedig ügyes mozdulatokkal si­mítja szét a falon a friss va­kolást. Érdemes volt megta- nulniok ezt a gépi munkát, hisz 300—500 négyzetmétert is képesek naponként bevakolni a 120 négyzetméteres kézi tel­jesítmény helyett. A másik épület már csak- em teljesen kész. Most már ;ak az asztalosok, villanysze­lők, bádogosok, parkettázók ■számára van itt munka. A padláson erős vasbeton­gerendák tartják a tetőzetet. Előregyártott elemek — jegy­zi meg az építésvezető. Erő­sebb, tartósabb, mint a fa, mindamellett jóval olcsóbb. A fagerendák helvett is minde­nütt B 11-es típusú betonfö- dém béléstestek találhatók. Előregyártottak még a lépcsők, a betonkiugrók, a műkőtalap­zatok. Az épületelemek nagy előnye többek között az is, hogy feleslegessé teszik a zsa­luzáshoz szükséges deszkák felhasználását. Értékes anya­gokat takarítanak meg azzal is, hogy a lefolyók az öblítők és vízcsapok vezetékeinek be­szerelésénél ólom helyett PVC. műanyagot használnak. Az építkezés történetéhez tartozik még az is, hogy ta­vasszal Pálok Ferenc Kossuth- díjas kőműves bemutatót tar­tott itt a gyorsfalazásról, s utána Szepesi Imre kőműves brigádja át is vette ezt a mód­szert Csaknem 1500 köbméter falat rakott fel a 10 tagú bri­gád az új módszerrel, s nagy részük volt abban, hogy határ­idő előtt befejeződik az építke­zés. Ez a brigád az anyagta­karékosságban is példát muta­tott, igyekeztek minden tégla­darabot becsületesen bedol- ozni. Sajnos, a segédmunká­nk közül nem mindenki kö­vette ezt a jó példát, és a fe­lelőtlen, lelkiismeretlen mun­ka miatt spk törött és selejt tégla látható az építkezés kör­nyékén. Néhány nap múlva nehéz vontatók érkeznek ide, s az új épületek mellett hozzá kez­denek egy 120 lakásos építke­zéshez. Ezek a gépek szántják fel az alapokat, s a pinceré­szeket. Kereken 1700 köbmé­ter földet kell itt megmozgat­ni s a gépek fele idő alatt végzik el ezt a nehéz föld­munkát Az alapozás után hoz­zálátnak az építkezésekhez, s a hatmillió forintos beruházás nyomán jövőre már nagy fél­köríves alakban elhelyezkedve, négy új épületrész emelkedik a magasba. Selyp Nagy örömben van részük az itteni általános iskola pe­dagógusainak és tanulóinak. A megye legszebb, legkorszerűbb általános iskolája építését fe­jezik itt be néhány nap múl­va. Bármelyik városi középis­kola is megirigyelhetné ezt a kétemeletes, nyolc tantermes épületet, mely tágas tornate­remmel, konyhával, ebédlővel, zuhanyozóval, gőzfűtéssel és vízvezetékkel van ellátva, ezenkívül filmvetítőterem, több öltöző és szertárhelyiség foglal itt helyet. Minden tan­terem parkettás, a fogasok a falba építettek. Igyekezni kell a munkával, mert nemsokára itt van az át­adás napja, — erről beszélge­tünk Bódi Imrével, a másik híres vakoló brigád vezetőjé­vel. A munkát azonban még mindig egy-két kisebb szer­vezetlenség, gép- és anyag­hiány gátolja. Most még felforgatott csa­tatérhez hasonlít az egész épü­let, de már nem sokáig. Augusztus 20-án teljes díszben és szépségében veszi át az is­kolát a tantestület, az új tan­évben már itt kezdődik a ta. nítás. Kár volna ünneprontónak lenni a szép iskola átadása­kor, de önként adódik a kér­dés, nem volt-e az építkezés hogy Selyp fiatalságának szük­sége van az iskolára, de gon­doljunk arra is, hogy megyénk hány községe néikülözi az új iskolát. Ebből az ötmillió fo­rintos beruházásból talán le­hetett volna egyszerűbb, szo­lidabb kivitelben két, vagy három nyolctantermes iskolát létesíteni. Petőfibánya Nagy építkezések színhelye ez a korszerű bányatelep. Csaknem minden évben új épülettömböt adnak át a bá­nyászok részére. Először a 32 lakásos építkezést látogattuk meg az Alsó-telepen. Az egyik tömb még csak félig készült el, a másikról már csak a te­tőszerkezet s a vakolás hiány­zik, de ez sem sokáig. A te­tőn három emelet magasság­ban Máyer Sándor és brigádja állítja össze a tetőszerkezetet. Modern ácsok ezek, fagerenda helyett vasbetonnal dolgoznak. Az épület mellett sínpálya ve­zet, ezen mozog a villamos­daru, ez emelgeti a tetőre a súlyos vasbetongerendákat, téglákat. Egy másik helyen nagy Z alakú épület alapjait rakták le nemrég. Az erős ter­méskőlábazatok arra engednek következtetni, hogy nagy épü­lettömb kerül majd rájuk. Ez lesz a Petőfibányai nyolctan­termes iskola. A felső-telepen most fejez­ték be 54 lakás elkészítését. A 38 lakásos részt már csaknem teljesen elkészült, szép, sárga falazata külsőleg is igen tet­szetős. Az új épület szomszéd­ságában van a 16 lakásos épü­egy kissé túlméretezett. Igaz, I lettömb. Itt már korántsem ilyen a helyzet Nem csoda, hogy a bányászok nem akar­ják ilyen állapotban átvenni ezt a házat. Külsőleg is jól látható milyen gyenge minő­ségű munkát végeztek itt az építők. A vakolás egyenletlen, a homlokzati rész aránytalan, a szellőzőablakok alig hasonlí­tanak valamit a négyzetes alakúkhoz, mindezt még tető­zi a fal szürke festése, amely valósággal börtön jelleget köl­csönöz az épületnek. A kőmű­veseknek bizony még sok ja­vítási munkát kell végezni az épületen, s ez időben, anyag­ban és munkabérben újabb veszteséget jelent Kevés a jól képzett szak­munkás — panaszolja Szíjár­tó elvtárs, a műszaki ellenőr. Mindezt még tetézi a rossz munkafegyelem, és ez főleg a segédmunkásoknál tapasztal­ható. Sajnos, az építőiparban évek óta még mindig kevés javulás van ebből a szempont­ból. Az épület környékén lat­ható rendetlenség pedig az anyagpazarlásról tanúskodik. Igaz, minden építkezés sok hulladékkal jár, de ha jobban ügyeltek volna rá, bizonyára már nem lennének szanaszéj- jel a deszkák kisebb kátrány­papírok, gumicsődarabok, cső- állványbilincsek, törött téglák, nem lenne ott egy félzsák ki­öntött cement. Apró dolgok ezek, de csak látszólag. A sok kicsi sokra megy, ezt i unhat­ják jól az építésvezetőség dol­gozói is és kötelességük, hogy jobban takarékoskodjanak a drága építőanyagokkal. CSÄSZÄR ISTVÁN Munkákon u cséplőbrigád BORÚS AZ IDŐ, esőterhes felhők tornyosulnak fejünk fe­lett. Fúj a szél, hűvössége már az őszt juttatja eszünkbe. Ilyen borús az emberek han­gulata is. Déli 12 óra van. Szűcs László cséplőbrigádját keressük, de alig találunk né­hány embert Encspusztán. Végre megpillantunk egy szür­ke cséplőgépet, traktor vontat­ja. egy hatalmas búzaasztag mellől. Vajon hol van a cséplő­csapat vezetője? — kérdezzük. — Itt jön éppen — mondja az egyik ember. — Az a nyi­tott ingnyakú. Szűcs László fiatalos szemű ember, zsebredugott kézzel jön, mintha egy kicsit fázna. Gyöngyösön a Járási DISZ Bi­zottságon azt mondták, hogy Szűcs Lászlóé a legjobb ifjú­sági cséplőcsapat a járásban. Július második dekádjának eredménye alapján országosan második helyezést értek el. Amikor megtudták ezt a bri­gád tagjai, nagy nekibuzdulás­sal elhatározták, hogy meg­tartják helyezésüket. De éppen ma egy délelőttöt állniuk kell, nem tudnak dolgozni, mert nincs mit csépelni. Illetve len­ne, csak... — Szeretek dolgozni, de így nem — mondja egy megter­mett fiatalember, akit társai Miskának szólítottak. — Igaza van Miskának. — szól közbe Szűcs László — dol­goznánk, de itt van ez az asz- tag, — mutat oda, ahonnan a cséplőt elvontatták — nem kezdhetjük meg, mert a rak­tárban nincs hely, zsák meg kevés van. — Most akkor mit csinál­nak? — Várjuk, hogy a szalma­hordó szekereket elküldjék za­bosbükkönyt hordani. Ma azt csépeljük. — Menjetek haza ebédelni — int a bngádvezető a körü­lötte álló embereknek, — de egy órára gyertek vissza, mert kezdünk. Neki meg hazulról elhozzák az ebédet, addig leülünk egy kicsit és beszélgetünk. — Sokszor már reggel há­romkor nekifogtunk és csépel­tünk este nyolcig. Nyomjuk, gyerekek, mert lemaradunk a versenyben — mondtam ne­kik. — Ment is a munka, így lettünk országosan máso­dikok. A csapatban 23 ember van, közülük sokan 1952-ben a megye cséplőcsapatainak versenyében első helyezést el­árt brigád tagjai. — Mikor kezdték meg a cséplést? — Július 17-én indultunk. — Azóta mennyit csépelt el a csapat? — Azóta? Mindjárt kiszá­molom... 34 vagonnal, naponta átlag 180 mázsát. Július 28-án volt rekordnapunk, akkor 214 mázsa búzát csépeltünk. Akad ezenkívül még néhány 200 má­zsán feletti napunk is. Közben megérkezik az ebéd. Lasan visszajönnek az embe­rek. A megrakott szekerek már sorbaállnak a gép mellett. In­dulhat a cséplés. Fehér Alajos gépész mégegyszer megvizsgál mindent, aztán felteszik a szí­jat, felzúg a cséplőgép jólis­mert hangja, éhesen várva a kövér kévéket. Hasznosi Antal, akit 1952- ben kiváló cséplőmunkájáért kitüntettek, fiával felmegy a dobra. Ö odaáll az etető nyí­lásához, fia pedig felveszi az első kévét — egy mozdulat —, elvágja a köteléket, átadja ap­jának, aki gyakorlott ügyes mozdulattal adja a gép szájá­ba. Benei Lajos, Szűcs László legjobb kenyerespajtása, fel­erősíti a zsákokat. Megnyitja a szemek előtt az utat a zsák szája felé. A 14 éves Peti Jóska és a kendővel bekötött fejű Bagi Marika hordják a töreket. Megcsillan a villa is a kazal- rakók kezében. Izmos, barna karjukkal igazgatják, rakos­gatják az elevátorról lehulló szalmát. Lassan kialakult a hatalmas, formás kazal. MEGVÁLTOZIK a hangu­lat is. Délelőtti borusságuk fel­enged. Itt-ott már előcsillan egy-két napsugár is. Eltávoz­nak az esőterhes felhők, úgy látszik, elszégyelték magukat, mikor meglátták, milyen szor­galommal dolgozik itt Encs­pusztán az atkári Micsurin Tsz tanyáján a Szűcs-brigád. Telnek a zsákok, már van egy kocsira való. Gyorsan fel­pakolják egy lovasszekérre és máris viszik a tsz magtárába. Bizakodnak az emberek ab­ban, hogy nem maradnak le az ifjúsági cséplőcsapatok ver­senyében. 23-an vannak, átlagéletko­ruk 27 év. Különösen akkor látszanak fiatalnak, amikor dolgoznak, — nagy kedvvel, fiatalos hévvel. V. B. Egyre gyorsabb ütemben épül az új egri borfeldolgozó-üzem. A szerelők már a tetőzeten dolgoznak. Eddig 71 vagon tököt, 53 Tagon paradicsomot, nagy tétel dinnyét továbbított a horti átvevőhely A hatvani járás híres kerté­szeti községeinek egyikében, Horton, ellátogattunk a fel­vásárló irodába, hogy beszél­getésünk alapján némi képet nyerjünk az eddigi munkáról. Hogyan halad a felvásárlás, miből mennyit, s hová szállí- totttak eddig — volt az első kérdésünk­A felvásárlást májusban kezdtük meg cseresznyével és salátával, mindkettőt belföldi fogyasztásra. Aztán jöttek a konyhakertészeti növények, így júniusban 71 vagon tököt, s majd később 53 vagon para­dicsomot vettünk át. Ezeket többnyire piacra és feldolgo­zásra a konzervgyárakba to­vábbítottuk. __ Jú nius 25-én vettük át az első nagyobb tétel dinnyét, legtöb­bet azóta dinnyéből kapunk. Tervünkből még hátra van 150 vagon paradicsom, három vagon uborka, 100 mázsa pap­rika, s 60 vagon görögdinnye, melynek átvételét még csak a napokban kezdtük meg. Az eddigiek alapján azt mond­hatjuk, hogy jóval a tavalyi felett van a felhozatal. Milyen a termények minő­sége a múlt nyárhoz hason­lítva? — Ügy látjuk, sokkal jobb. de nem mindegyik termény­nél A meleg kedvezett a diny- nyének, édesebb lett, viszont hátráltatta a paradicsom fej­lődését. Hetekig nincs eső, pe­dig a kertészeti növények nem nélkülözhetik a vizet. A minő­ségen mi is igyekszünk javí­tani azzal, hogy gyakran jár­juk a határt, nézzük a táblá­kat, s elrendezzük, ki mikor hozza. Ezzel kapcsolatos új kérdé­sünk. Sikerül-e elkerülni az átvevőhelyeknél oly gyakori torlódást? Amint látható is, nincs előt­tünk várakozó kocsisor. Je­lenleg két átvevőhelyünk van, így ha néha fel is sorakozik néhány kocsi az átvétel több­nyire zökkenőmentes. Köny- nyítést jelent, hogy külön le­adóhelyet jelöltünk ki az ex­portra kerülő árunak, külön a belföldinek. Nincs fennakadás a pénz kifizetésénél sem. Ahogy a terményt ládába pa­koljuk, azonnal elszámolunk. Inkább azzal van néha bajunk, hogy az innen történő továb­bítás, csomagolás vontatott Eddig még nem fordult elő romlás, mégis lehetne gyor­sabban bekérni az átvevőhe­lyekről az árut, hiszen két nap alatt is sokat változik, érik.. S jó lenne, ha a hátralevő idő­ben a könyvelésbe is kapnánk még egy személyt, mert így nem tudunk naprakészek len­ni. Utolsó kérdésünk az, kifize­tődött-e a gazdáknak a ker­tészkedés? — Azt hiszem, jobban, mint valaha. Az 55. és 56. évi átvé-. teli árak közölt nincs figye­lemreméltó differencia, de az állam most is jól megfizet munkájukért Hogy csak egyet említsek kezdetben 9 forintért vettük át a paradicsom kiló­ját. Aki korán palántáit és az első napokban mázsákat szál­lított, — mert ilyen is volt — sok pénzt tehetett zsebre. Dá­vid Gyula (2 hold után) és Litkei János (másfél hold után) eddig 18 ezer forintot, Tovaly János nyolc, Czibolya János pedig 7000 forintot ka­pott. D. M. Az ország legjobb tehenészete A Hatvani Cukorgyár Cél­gazdaságának nagy teleki üzem­egysége az első helyen áll „Az ország legjobb tehenészete” — címért folyó versenyben. Minek köszönhető ez az eredmény? Röviden: a jó szak­mai irányításnak, a jó takar­mányozásnak az etetési, ita­tási idő pontos betartásának. Vagy ahogy Farkas Elek ag- ronómus mondja: a takarmá­Vita a ssövetkesetben (Tudósítónktól.) 72 ESZTENDŐS, de nem lehet visszatar­tani a munkától Amikor könnyebb munkát ajánlottak fel neki, még megsértődött: „Mit képzeltek, nem bírok kaszálni, egyszerűen háttérbe akartok szorítani? Ha nem tudnátok már tízéves koromban az uradalmi földeken húztam az igát. Most meg nem hagynak a mienkben dolgozni. Erről ne is álmodjatok!” így zsörtölődött az öreg. Molnár Illés, a tsz elnök elmondta, hogy a növényápolás és ara­tás idején nem tudott olyan korán kelni, hogy idős Timár Józsefet kint ne találta volna a földeken. És most? Sikerült „rászedni” persze nagy vita után. A gyöngyöshalászi Kossuth termelőszövetkezetnek elég nagy a kertésze­te. Ide helyezték az öreget csősznek. Főleg a dinnye hozta ki sodrából Timár bácsit. Még- hogy ő dinnyecsősz legyen? Sok rábeszélés után mégis sikerült meggyőzni. Amikor kimentem hozzá a kertészetbe meglátogatni, csak rövid ideig tudtam vele beszélni. — Sajnos, megértem a 72 évet és csak három éve élek gondtalanul. Amikor belép­tem, sok rosszat mondtak a Kossuthról. de én nem hallgattam senkire. Ez jót tett ne­kem. A múlt esztendőben beteg is voltam, mégis 285 munkaegységet tudtam szerezni, hogy csak a nagyját említsem, 750 kiló bú­zát, 150 kiló árpát, 700 liter bort, 60 kiló cuk­rot, 12 liter pálinkát, 2080 forintot és még sok egyebet kaptam. Persze, a háztájit nem is számolom. EZZEL FOGTA botját s a föld vége felé vette az útját. Pár perc múlva messzehangzó kiabálás zúgott végig a csendes környéken. Gyerekek lopakodtak előre a dinnyeföld felé, ügyesen kihasználva a kukoricások védelmét. Mi nem vettük volna észre a hívatlan vendégeket, de Timár bácsi sasszeme a legki­sebb mozgást sem kerüli el. Amikor végétért a csetepaté, Timár bácsi arcát ugyanazok a szigorú ráncok tarkították, mint azelőtt. Kér­déseimre röviden és megfontoltan válaszolt, a figyelme mindig másfelé járt. Molnár elv- társ, aki eddig szótlanul állt mellettünk, csendesen súgta oda nekem: „Látja, hogy strázsál az öreg, addig mennyi vita volt vele a szövetkezetben." Déli harangszó zengett-zúgott a földek felett. A magasban egy repülőgép szárnyait ezüstözte a tűző nyári nap mintha egyre fé­nyesebbre akarná csiszolni. Miközben figyel­tük az egyre távolodó gépmadarat, Timár bá­csi újra .megszökött1. A Kossuth tagsága jó kézbe adta a strázsát. Már Timár bácsi sem haragszik, sőt büszke rá. hogy 120 000 forint értékű termény megvédéséről neki kell gon­doskodni, és nem fogja megengedni, hogy ez az összeg akár egy forinttal is megrövidül­jön. Erki lános nyok megválasztásával, helyes összeállításával, elkészítésével és rátermett állatszerető gon­dozók megválasztásával sike­rült így előre jutni. A tehenészetben télen-nyá- non egyaránt reggel félötkor kezdik a munkát. Az állatgon­dozók nagyrésze Hatvanban la­kik, onnan járnak ki gyalogo­san, vagy kerékpárral. A munka a jászlak alapos kitisztításával kezdődik. Majd kihordják a trágyát, azután újabb adag takarmányt ad­nak, ha az első adagot jó ét­vággyal elfogyasztotta a jó­szág. Ezek után még egy kilo­gramm lóhere, vagy lucerna- szénát kap minden tehén. Ete­tés után következik a tőgy­masszázs. A reggeli fejes után délig legeltetnek a tanya melletti baltacím vetésen. Dé'ben újabb etetés és fejes a reggeli sor­rendben. Félkettőtől fél ötig pihennek az állatok. Az esti etetést, fejést fél kilencre fe­jezik be. Ügyelnek a takarmánynor­mák betartására. Az alapta­karmányt 700 kiló élősúlyú, 10 litert adó tehénre állapították meg. A 10 liter tejnél többet adó tehenek tejliterenként 34 dkg pótabrakjot kapnak A lelkiismeretes, jó munka után a tehenészek jól keres­nek. Átlag 1300 forintot, ezen­kívül prémiumot kapnak. «Az ország legjobb fejőse“ címért folyó versenyben né­gyen vannak az első 22 kö­zött: Mészáros Ferenc. Balázs József, Nagy Sándor és Sán­dor János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents