Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-15 / 64. szám

4

N|PÖJ5ÄG

1956. augusztus 15. szerda

Egy falu és a kultúra

SZIHALMON van a füzesabonyi járás egyik legszebb kultűrháza. Csak éppen kulturális élet nincs a községben. Lassanként a legendák ködébe vész az az idő, amikor még színjátszó csoport működött Szihalmon. Egy kézimunka szakkör, meg az iskolai úttörő zenekar — ez az egész, amivel a kultúrház dicsekedhet, legfeljebb jelképezve, de semmiesetre sem betöltve rendeltetését. Pedig ez a tágas, szép kultúrház nehéz százezresekbe kerülhetett az államnak.

Tavaly óta igazgatója is van a kultúrháznak: Ambrus László, aki egyben az iskola igazgató-tanítója is. Ez ugyanis amolyan félfüggetlenített állás, háromszáz forint fizetéssel.

Minthogy helyi rendezvények nincsenek (ha csak a táncmulatságokat nem számítjuk annak), hébe-hóba idegenből vendégszerepeinek hivatásos színtársulatok és más községek műkedvelő színjátszói. Azeiőtt a Faluszínház tartott időnként előadást, az elmúlt évben az Egri Gárdonyi Géza Sz'iház vette át a helyét. Az utolsó előadásuk balul ütött ki — alig lézengett valaki a nézőtéren. Nem mintha a szi- halmiakat nem érdekelné a színház, nem mintha nem becsülnék az egri társulatot — pusztán csak azért, mert a kultúrház igazgatója rossz időpontban állapodott meg, olyan időpontban, amikor az embereket lekötötte a mezei munka.

Vannak községek, ahol kultúrház nélkül is eleven, mozgalmas a kultúrélet. Sziha- lomnak van kultúrháza, de nincs kultúrélete. V aj on miért ?

Ambrus László, a kultúrház igazgatója azt feleli: mert nincsen vezető.

MI TAGADÁS, meghökkentett a válasz. Elvégre egy községi kultúrháznak nem kell feltétlenül külön igazgató, rendező, karmester és nem tudom kicsoda.. Már a nyelvemen volt kérdés: de hát az igazgató mire van, ha nem erre?

Nem mondtam ki, inkább aie.öl puhatolództam, hogy amikor még nem volt színjátszó csoport, ki vezette.

Az igazgató arca fanyarrá vált.

— A földművesszövetkezeti könyvelő — mondta kelletlenül. Aztán, a következő kérdést be sem várva, hozzátette: — De az nem hajlandó társadalmi munkát végezni. Különben is összeférhetetlen ember. Nagyzási mániában szenved. Meg aztán... kulák rokona.

A beszélgetés során az is kiderült. hogy egy népi zenekar is működött Szihalmon. szintén a könyvelő vezette. „Zsarnokoskodott a zenekar tagjain, mert ő tudott kottát olvasni, azok meg nem” fűzi hozzá Ambrus László. S hogy egészen véget vessen az „összeférhetetlen emberről” való beszélgetésnek, megjegyzi: „Ö most már úgyis elköltözik a faluból...”

Engem érdekelt ez az, ember. Az igazgató szavaiban ellentmondásokat éreztem Mert: ha nem hajlandó társadalmi munkában színjátszó csoportot, zenekart vezetni, miért volt hajlandó erre éveken át?

Azonkívül: ha összeférhetetlen ember, zsarnok, akkor miért mentek el hozzá a fiatalok zenélni, énekelni színdarabot tanulni — ugyancsak társadalmi munkában? Ha kulák rokona, s mindenképpen megbízhatatlan ember, akkor hogyan maradhatott meg hosszú éveken át a földművesszövetkezeti könyvelő felelős beosztásában, amikor kisebb beosztásból is leváltottak ezért embereket? Végül pedig az érdekelt, hogy miért szándékszik elhagyni szülőfaluját?

Amit a továbbiakban megtudtam, igazolta az, érdeklődést és a kételyeket.

Koós Tivadar (így hívják a könyvelőt) évek óta dolgozik a szihalmi földművesszövetkezetben. Munkáját jól ellátta, kifogás nem igen érte 1952- ben és 53-ban rendezett egy- egy operettet: a „Dohányon

vett kapitány”-t és a „Szabad széT-t. A rákövetkező évben is hozzáfogott a csoporttal egy darab betanulásához, de bevonult kéthónapos átképzőre és a csoport munkája abbamaradt. Később még hosszabb ideig vezette a községben alakult népi zenekart. Mióta a nagybátyját kulákká nyilvánították, nehéz a helyzete a faluban. Sorozatos mellőzések érték, állandóan éreznie kellett a község vezetőinek bizalmatlanságát, ellenszenvét. Főként ez bírta arra az elhatározásra, hogy asszonyostul, gyerekestül felkerekedik és üzemben keres munkát

Vannak rossztulajdonságai?

Bizonyosan vannak. De ugyan

FILM

PAPA, MAMA, FELESÉGEM MEG ÉN

Az Egri Vörös csiiiac

Filmszínház * ' “““ ^

augusztus 16—

21-ig mutat ji be a Papt Mama, Ö mei én című köz kedvelt für. folytatását. A ismert csalá történetét má akkor szívünk be fogadtuk mikor elősző láttuk a kiss szórakozott -papát, a zsörtölődő mamát, a szerelmes ügyvéd jelöltet és a bájos Catherinát. Most megelevenedik előttünk a fiatal pár élete.

kinek nincsenek? És bizalmatlansággal, lenézéssel csak elvadítani lehet embereket, nevelni nem Meg aztán — ezt lassan már tudniuk kéne a község vezetőinek! — egy ember megítélésében nem a kulák nagybácsi a legfontosabb szempont, hanem saját életének summája. Koós Tivadar becsületesen dolgozik. nem iszik, példás családi életet él, szabad idejében kultúrmunká- val foglalkozott, még pedig kedvvel, és hozzáértéssel. Egy ilyen ember virágzó kulturális életet teremthet községében, kivált olyan tudásra és kultúrára szomjas községben, amilyen Szihalom. Amikor kul- túrházigazgatói státus létesült, őt kellett volna kinevezni, mert addig is ő volt az, aki a kulturális életet — státus nélkül — vezette.

TALÁN MÉG most is lehetne fordítani a dolgon.

Ami pedig Ambrus László bácsit illeti, ne haragudjon meg érte, de azt mondom: semmiképpen sem való kultúrház igazgatónak. Ehhez a poszthoz nem csak az adminisztrációs munka tartozik — mindenekelőtt nem ez —, hanem a községi kultúrélet gyakorlati vezetése. Szervezni, betanítani, néha éjszakáig próbálni — Ambrus Lászlót már éj et kora sem teszi erre alkalmassá.

Nevezzenek ki Szihalmon olyan kultúrházigazgatót, aki képes valóban, kultúrát teremteni, élettel tölteni meg azt a szép, árva kultúrházat, szórakozásra, művelődésre alkalmat adni a falu fiataljainak és véneinek, hogy ne vágyódjanak a városba, hogy ne érezzenek nyomasztó különbséget falu és város között, s hogy ne apadjon el falun a fiatal erő..

Én azt hiszem, az „összeférhetetlen ember” sokat tehetne Szihalomért, ha végre egy kicsit megbecsülnék.

GÁCS ANDRÁS

ÚJ TERVEK, ÚJ SZÍNÉSZEK

— Ruttkai Ottó az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójának nyilatkozata” —

Naptár

Augusztus 15.

1945-ben, 11 évvel ezelőtt szabadították íel Koreát.

1771-ben. 185 éve született Walter

Sco it, angol regényíró.

Augusztus W.

1945-ben. 11 évvel ezelőtt kiáltották ki az Indonéz Köztársaságot.

—■* —•■«vu

— A VERPELÉTI Dózsa Termelőszövetkezet tagsága az Alkotmány ünnepére Egercse- hi bányászokat hívott meg í munkás-paraszt találkozóra, i Az ünnepség kezdete 20-án 9 j 'órakor lesz.

— BUGÁT PÁL névadó ünnepség lesz a gyöngyösi városi tanács kórházában augusztus 19-én délelőtt 10 órakor.

— 40 MILLIÓVAL növekedett 1954—55-ig a világ lakosságának száma, közli az ENSZ statisztikai irodája. A legnépesebb országok továbbra is Kína, India, a Szovjetunió és az Egyesült Államok.

— CSÜTÖRTÖKÖN délután a Hazafias Népfront gyöngyösi városi bizottsága nagygyűlést tartott, amelynek előalója Kerek Gábor, megyénk képviselője volt.

— A JÖVÖ HÓNAPBAN olasz, belga, dán, francia, osztrák, holland, sv&i, finn, angol, norvég és nyugat-német csoportok látogatnak hazánkba. A csoportok egyrésze Egert is meglátogatja.

IDŐZIK IDŐSORA

Egri Vörös Csillag Filmszinliáz:

Augusztus 15: Első számú közellenség (francia).

Augusztus 16—22: Papa. mama.

feleségem, meg én (francia).

Egri Bródy Mozi:

Augusztus 15: Eltűnnek a kísértetek (szovjet).

Augusztus 16—22: Egy nap a bíróságon (olasz).

Gyöngyösi Szabadság:

Augusztus 15: Volt egyszer egy király (csehszlovák).

Augusztus 16—18: Vízkereszt (szovjet).

Gyöngyösi Puskin:

Augusztus 15-én: Vádlottak padján (szovjet).

Augusztus 17—20: Kék kereszt (lengyel).

Hatvan:

Augusztus 15—16: Reménység órái (olasz).

Augusztus 18—20: Mary hercegnő (szovjet).

Füzesabony:

Augusztus 15—16: Déryné (magyar).

Augusztus 18—20: Mary hercegnő (szovjet).

Fétervására:

Augusztus 18—19: Balkezes újonc (szovjet).

Jól esik, hogy útón-útfélen megállítanak emberek és kérdezik: mit játszunk, mikor

kezdünk már játszani, kik lesznek jövő idényben a színház tagjai? Nemcsak egriek, de vasúton, buszon megszólítanak a gyöngyösiek, pétervá- sáriak, hevesiek is. Öröm ez, mert a szeretet, az érdeklődő gondoskodás izgalma fűti a kiváncsiskodókat.

Először talán arról: úgy

érezzük, nagyon megerősödött társulatunk ereje. Több színésszel bővült a társulat, öttel emelkedett a zenekari tagok létszáma. Tavaly egyes darabokhoz szerződtettünk csak kórust, idén 10 tagú állandó kórusunk lesz, amelyet alkalmakként még növelhetünk is. Minőségében is erősödött társulatunk. Leszerződtettük Solti Bertalan Kossuth-díjas művészt és Szende Bessyt a debreceni Csokonaÿ Színháztól. Főiskolát végzett fiatal művészek kerültek hozzánk, közönségünk hamarosan megismerkedik majd Füzess Erzsi, Rácz Mihály, Fekete András és Horváth Sándor nevével. Reméljük, szeretettel fogadják majd új énekes színészeinket: Soltész Máriát, Takács Juditot és Bordás Dezsőt is.

Ügy érezzük, a tavalyihoz képest javult műsortervünk. Nagy segítséget jelentett számunkra a szezonvégi közönségvéleménykutatás, amely világossá tette, hogy milyen darabokat szeretett meg és milyen darabokat nem kíván látni a közönség. Közkívánatra játszuk idén is Shakespeare-t, és tűzzük műsorra a «Csárdás- királynő«-t, a 125 éves évfordulóját ünneplő Csongor és Tündé-t, növeljük zenés darabjaink számát. Műsortervünkön szerepel a Mágnás Miska, (amit már tavaly is szerettünk volna bemutatni), Hervé: Nebántsvirág c. operettje és egy Budapesten is régen játszott bűbájos operett, a Diákszerelem. Ezenkívül játszunk új magyar vígjátékot,

szovjet és modem nyugati darabokat is. így Rachmanov örökbecsű „Viharos alkonyat” c. művét fogjuk játszani, amely méltó bemutatkozása lesz Solti Bertalannak. Terveink között szerepel Steinbeck: „Egerek és emberek” c. színműve is Őszintén örülünk annak a bizalomnak, amely egész első évi szereplésünket kísérte és ígérjük, hogy ahogy tavaly sem csaptuk be bérlőinket, közönségünket, úgy idén is betartjuk szavunkat,

A közönség igényeit elégítjük ki akkor, amikor az eddigi szelvénybérletek helyett állandó jellegű naphoz és helyhez kötött bérletet bocsátunk ki. örülünk, hogy a kölcsönös bizalom megteremtette helyzetben a színháznak és bérlőnek egyaránt sokkal kedvezőbb kötött bérletformát valósíthatjuk meg.

Végezetül a legnagyobb változásról szeretnék a lap olvasóinak beszámolni. — Arról ugyanis, hogy színházunk a Megyei Tanács kezelésébe került. Következménye az államunk fokozódó demokratizálódásának, az ügyvitel egyszerűsítésére való törekvésnek. Darvas József elvtárs, a Magyar Színjátszás Ünnepi Hetének elnöke megnyitójában elmondotta, hogy ebből az következik: a színház, a színházvezetés az eddigieknél jóval nagyobb szabadságot fog élvezni.

Sok bajos ügyünk nyer majd egyszerűbb elintézést ezzel és reméljük, döntő változást fog jelenteni a tájelőadások közönségével való kapcsolatunkban is. Azt jelenti ez, hogy közelebb kerül a közönség és a színház, a felmerülő hibák orvoslását helyben és bürokráciamentesen tudjuk végrehajtani

Augusztus 22-én tartjuk ünnepi társulati ülésünket. Közvetlenül utána megindulnak a táj előadások és szeptember végén felgördül a függöny [Egerben is.

KÖNYVESPOLC

/VVVVVVV

A magyar sport az eredmények tükrében

A magyar sport 1955-ös évkönyve 31 sportág országos bajnoksága, valamint nemzetközi és nemzetek közötti viadalok eredményeit tartalmazza.

A könyv bevezetőjében a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a sportra vonatkozó 1954. decemberi és 1955. márciusi határozatának széliemében értékeli test- nevelési és spor, mozgalmunknak az utolsó esztendőben elért eredményeit. Ez megmutatja a számok tükrében a tömegsport és a minőségi sportok kapcsolatát, bizonyítja testnevelési és tömegsportunk mélyülő, szocialista tartalmát.

Megismertet a nemzetközi versenyeken elért eredményeinkkel, a világ-, Európa- és országos rekordokkal és lehetőségeket nyújt különböző összehasonlítások végzésére, A számok és grafikonok egy- magukban is szemléltetik az eredményeket, a könyv szerzői azonban többre törekedtek és szöveges értékelésükkel hozzásegítik az olvasót, hogy testnevelési és sportmozgalmunk helyzetéről és fejlődéséről reális képet alkothassanak.

Ez a nagyterjedelmű dokumentációs szakmű csakúgy, mint a felszabadulás óta eltelt évtized eredményeit tartalmazó előző két kötet, nélkülözhetetlen a sportvezetők, sportolók számára, mivel az eredmények kritikai értékelése nélkül, további fejlődés nem lehetséges,

\ WV/VWV'v

CViexL

A LEERESZTETT redőny résein, mint vattán a nikotin, úgy szűrődik át nagy óvakodva az utca zaja. A homályba bújt szoba bútorai elvesztették megszokott alakjukat, elvesztették körvonalaikat, s a szekrény egyenesen az ajtófélfába fúrja oldalát, a székek és az asztal egy- testként pihennek lomhán a szőnyegen. A kicsit víziószerű képből csak a fehér, de gyűrött ágy világít ki élesen, meg egy színes képeskönyv az ágy mellett a földön, amely hasára fordulva várja, hogy újból megnyissa az állatvilág csodájának kapuit bárkinek, aki kézbe veszi.

Az ágyon hatéves forma kislány. Felhúzott térdekkel, kissé oldalra fordulva alszik, szaggatott, sípoló lélegzete, piros arca, amely most félelmetesen hasonlít valamiféle festett arcú viaszbabához, kiáltó ellentéte az ágy feletti kisbiciklin ülő, teli szívvel nevető kislánynak.

Vica beteg.

Kint az utcán tombol a nyár, a park öreg fái alatt, a homokozókban, a medencék hús vizében ott ugrál, birkózik, nevet, hűsöl a gyermekvilág. Az aszfalton őskori leletként marad ott a lovak patájának nyoma, még a higanyszál is izzad a melegtől. De Vica fázik, rázza a hideg A szomszédos gyógyszertár ajtajában, ahonnan az orvosságot hordja anyja, 32 fokot mutat a hőmérő, Vica hóna alatt 39.5-öt.

Most csend van, a kislány elaludt,

s az ablak mellé húzott karosszékben alszik anyja is. Gyűrött arccal, félig kinyitott szájjal, oldalra billent fejjel, megragadva a pillanatot, vagy talán órát, míg a kislány álmaiban birkózik a betegséggel, hogy törlesszen valamit az ébren töltött két éjszakából.

Vica megmozdul. Inkább csak sejteni, mintsem látni, vagy hallani lehet ezt a mozdulást, de anyja már felrebbenti szempilláit, s ha egyenlőre még mozdulatlanul is, de Vicát figyeli, aki úgy látszik, még tovább aiszik. Üjra behunyja a szemét, de ébren van . . . Gondolkodik. Az elmúlt nyolc esztendőn, egyedüllétén, Vica betegségén, a levelen, amelyet tegnap adott postára férjének, — a város másik részébe.

«Kedves Péter! Ne haragudjon, hogy zavarom soraimmal, de nem magamért teszem. Telefonon már kerestem, nem tudtam megtalálni hivatalában. Vica beteg, kétoldali tüdőgyulladást állapított meg az orvos. Magát kívánja látni, bár én itt vagyok mellette, itthon maradtam a munkámból. Kérem, jöjjön el személyesen, ne édesanyját küldje, s látogassa meg a gyermeket, úgy érzem, jót tenne neki . . .»

— Anyu . . ., szomjas vagyok — rebben meg a takaró, az asszony felugrik a karosszékből és a kis cicás pohárból teával itatja meg a gyermeket

— Apu nem jön?

— Jön, kicsim .... nmm soká itt less.

— Biztos?

— Biztos, kislányom!

—• Ugy-e, azért engem szeret, mert téged nem . . ..

Az ASSZONY bólint, s odalép az ablakhoz, lassan feljebb húzza a redőnyt. A nyári fény szélesebben ömlik be a szobába, végigkúszik az asz- szony aiakján, az egész szobán, csak a kis ágyat hagyja félhomályban.

— Meséljek, Vica? — fordul a gyerekhez. Annak felcsillan egy pillanatra a szeme, majd elkomoiyodik.

— Majd apu, ő jobban tud mesélni .. ., mikor jön már? Nagyon melegem van, és ha behunyom a szemem, olyan nagyon rossz . . . Mitől van?

— A láztól, kicsim. Holnap már nem lesz semmi bajod , . ., este jön a doktor bácsi, megnéz . . ., s holnapra már huss, elrepült a betegség...

— De én félek éjszaka . . ., olyan rémes csúnyákat álmodok. Te nem félsz, anyu?

— Nem! . . ;

— Pedig te egyedül alszol .... én meg a mackóval ... És mégis félek!

Csengetnek.

Vica kerekre nyílt szemmel támaszkodik fel az ágyon, az asszony zavartan igazgatni kezdi a ruháját.

— Anyu . . ., siess! Nyiss már ajtót. Megjött apu . . ., hallod?

— ... Apukám, de jó, hogy itt vagy — karolja át a kislány a férfi nyakát aki félig ülve, félig feküdve simogatta Vica csapzott haját. Az asszony hátrább, az asztal mellett

áll, s sem tudja, sírjon-e, őr’ n-e.

Sírjon-e, hogy így kívül marad a szereteten, örüljön-e, hogy majd egy év után újra itt van Péter, aki nem tud már vele élni, s a gyerekért is az anyját küldi el minden héten. Oh, hogy miért kellett a gyereknek betegnek lenni ehhez? Miért?

Őhozzá még nem is szólt, a gyerekhez beszel, mély, simogató hangján, az meg csendesen, békésen hallgatja a történetet, amelyet biztosan ebben a pillanatban talál ki Vica számára.

OH, EZEK a történetek! Mennyit hallott ő is az ilyen frissen gyártott történetekből, amelyek mögött miauig egy-egy szerelmi kaland húzódott meg.

— Túl jó feleség vagy te hozzám..,, megőrjít a csendességed, a szürkeséged . . . Elég volt ebből hét éven át. Csak unalmat kaptam tőled, hét- köznapiságot, stoppolt zoknit és vacsorát, de szépséget, izgalmat, érdekességet soha! Csak unalmat, s ki tudja, milyen véletlen folytán a gyereket, — ezzel búcsúzott majd egy éve. S most itt ül újra, kicsit megfogyva, kicsit gondozatlanul, hogy aztán újra eltűnjön a szobából, — a szürkeségből.

— Az orvos mit mondott? — néz fel végül a férfi és egy pillanatra részvét ömlik el arcán, látva az el- kínzott asszonyt.

— Mit kérdez, Péter? — riad az fel . . ., hogy az orvos? Hát túl van már a krízisen . . ., az éjszaka volt. Félrebeszélt. Nagyon féltem. De most már mintha jobban volna.

A férfi felegyenesedik, de kezét otthagyja még a kis1^ .y fején.

Körülnéz az ismert, de most idegen szobán, régi emlékek kavarod- nak fel benne, a nyugalom, a csend emlékei. S egy kicsit sajnálja — magát. De amikor megszólal, hangja mar hűvös és kimert, és egy kicsit erőltetett.

— Kérem, Éva . . ., szóval most mennem kell, de hívjon fel holnap délelőtt telefonon, hogy tudjam, mi van a gyerekkeL Bent leszek. S ha jobban van, elküldöm valahova megerősödni . . .

Az asszony megadóan bólint. Menjen. Nem tartja most sem, mint ahogy akkor sem tartotta vissza.

— Apu . . ., ne menj még, maradj velem éjszakára... En nagyon félek.... anyu is fél — néz fel társt- keresöen az anyjára.

— Mennem kell, Vicuskám . . .

— Apu, nézd, mit adok! Nekea tartogattam .... ha maradsz — s izzadó újjaival bekotor a párna alá. A következő pillanatban egy máia- dozott papírba burkolt stolwerk, Vica legkedvesebb csemegéje fekszik a férfi tenyerében. A stolwerk mint valami apró szív, úgy sugározza szét a kislány lázas testének melegét, hogy szinte égeti a meg-megremegő tenyeret.

— Neked adom. Neked tettem félre apu..., maradj itt...

A FÉRFI ránéz az asszonyra, az a földön kutat tekintetével, aztán a kislányra, aki fénylő szemével, riadt aggodalommal várja a választ, majd a stolwerkre, amely a sárga papíron keresztül úgy barnálik elő, mint Vica szeme sápadt arcábóL . .

Visszadül az ágyra, s új mesébe kezd . . .

GYURKÔ GÉZA