Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-25 / 58. szám

4

1956. július 25., szerda

NÉPÚJSÁG

ógjj^ izinkcLzL uztmdíi

FILM

A MEXIKÓI

Az egri 3ródy Filmszínház és a Szabadtéri Filmszínház augusztus 1-től 4-ig mutatja be Jack London hires novellájából készült filmet «A mexikói» címmel. A színes szovjet fii mérdekes témát dolgoz fel. Hőse Rivera, a nagy forradalmár, aki bujdosik és Los Angelesben él. Jelentkezik a mexikói forradalmárok szervezeténél, hogy minden áldozatra kész népe szabadságáért- A festett ruhájú fiú titokzatos módon mindig tud pénzt szerezni, és vállalja, hogy a felkeléshez szükséges fegyverekre ötezer dollárt szerezi Ekkor derül fény Rivera titkos pénzforrására, izgalmas ökölvívőmérkőzésben győzi le Danit, a híres ökölvívót A győzelem árából kerül fegyver a mexikói forradalmárok kezébe.

Mintha csak napok múltak volna el azóta, amikor türelmetlenül vártuk, hogy bemutatkozzék a színház, a mi színházunk, s hogy hivatott művészek, a mi művészeink szájából halljuk a dráma mestereinek szavát. Minden új kulturális létesítmény, minden új kultúrház, falusi mozi, műkedvelő csoport közelebb viszi hazánkat a szellem napvilágához, — de egy új színház egy állandó, hivatásos színház jelentősége egyedülálló: valóságos mérföldkő

azon az országúton, amelyen a tíz- és százmétereket is nehéz megtenni.

Most pedig már véget ért az első évad és az a feladat vár ránk, hogy összegezzük egy színházi esztendő tapasztalatait. Nem könnyű feladat. Azért nem könnyű, mert nem érhetjük be közhelyekkel és általánosságokkal, még a legőszintébb közhelyekkel és a leghitelesebb általánosságokkal sem; itt már nem csak a színház puszta létét kell méltatnunk, hanem egy társulat, egy művészemberekből álló közösség egy esztendei ihletett, sokszor áldozatos munkáját. Az igazi megbecsülés csak az lehet, ha megkíséreljük alaposan és lelkiismeretesen számbevenni ennek a munkának lényeges elemeit.

*

Ha egymás alá írjuk azoknak a színdaraboknak a símét, amelyeket a Gárdonyi Géza Színház bemutatott, tüstént szembeötlik

műsoruk változatossága.

Shakespeare és klasszikus operett, Gárdonyi színmű és mai magyar, szovjet, amerikai, olasz darab, dráma és vígjáték szerepel egy évad műsorán. Ez a nagymérvű változatosság igen egészséges ott, hol— mint nálunk is — egyetlen színháznak kell kielégítenie különféle érdeklődésű, műveltségű rétegek igényeit. A darabválasztás is jó volt többnyire, talán csak egy-két operett maradt mércén alul. s az egyetlen mai magyar dráma kiválasztása nem volt egészen szerencsés — éppen azért, mivel ebben az évadban ez az egy mű képviselte a mai magyar drámairodalmat. A másik ősbemutató, Leonov Aranyhintójáé nem csak merész volt, hanem eredményes is, hiszen újszerű, értékes művel ismerkedhettünk meg.

Szólnunk kell bizonyos kettőségről, amely a közönség érdeklődésében és ennek tükörképeként a színház műsorpolitikájában mutatkozik. A közönség nagyobbik része inkább csak operettek és vígjátékok iránt érdeklődik, kevesebben vannak, akiket a dráma — akár klasszikus, akár mai tárgyú dráma — érdekel. A színház igyekezett hűségesen teljesíteni mindkét fajta néző kívánságait, egyszer drámát, egyszer operettet játszott, a közönségsikert, a nagyobb bevételt inkább az utóbbitól várva. Jó lenne, ha a következő évadban tovább mennének egy lépéssel, s megpróbálnának hidat verni a ■xkönnyű« és a »nehéz* műfaj kedvelőinek tábora között. Erre a célra bizonyosan megfelelnének olyan klasszikus vígjátékírók művei, mint Molière, Gogol, Osztrovszkij, Shaw stb. Hiszen fontos cél az, hogy az egész színházlátogató közönség érdeklődését felkeltsék, magvas emberi és társadalmi mondanivaló jú,

művészi szépségű alkotásokhoz vonzzák.

Igen érvendetes, hogy a társulat nem feledkezett meg a megye hagyományairól és évadját éppen Gárdonyi színdarabjával kezdte. Jó lenne, ha a következő évad műsorában a megye másik kiváló írójával, Bródy Sándorral találkozhatnánk.

Félig-meddig a műsorpolitikához tartozik a bemutatott darabok előadásszáma, váltakozása — erről azonban inkább majd az alábbiakban, a színház gazdasági helyzetével kapcsolatban szólunk.

Az egri és a megyei közönség nevében elmondhatjuk: nem maradt adósunk az együttes az

igazi

színpadművészettel.

Kitűnő rendezői teljesítményeket, magukkal ragadó színészi alakításokat láthattunk az új színházban. Olyan színvonalas előadásokat említhetünk, mint a «Vízkereszt«-, az egri bemutatóra tökéletesen kidolgozott «Álarc nélkül«-, az operettek közül a «Leányvásár«, vagy az évad végén hirtelenjében betanult «Vannak még kísértetek»-, s nem utolsó sorban az «Aranyhintó»-, amely talán minden más bemutatónál jobban igénybe vette a társulat erejét Már a

bemutatkozás, az «Annuska«- is remekül sikerült s az egész évadban alig akadt egy-két gyengének mondható előadás. Ez két dolgot bizonyít: azt,

hogy a társulat tiszteletreméltó művészi erővel rendelkezik és azt, hogy igazán szív- vel-lé lekkel munkálkodott.

Hozzáértésről. tehetségről, fantáziáról tett tanúságot mindhárom rendező. A főrendezőt, Kalmár Andrást elsősorban az «Álarc nélkül»- és az «Aranyhintó»- előadása dicséri, a fiatal Latzkó Tóth Péter tehetsége vígjátékokban érvényesült

Kiváló, érett művészek alkották a társulat gerincét. Olyan színészek, mint Mihályi Vilcsi, Bőd Teréz, Lóránd Hanna, Károlyi István, Gonda György, Juhász János, Illyés Ilona, Vámőr Sári, Kendere- si Tibor, Cseresznyés Rózsa és még sokan mások. Nagyon örülünk, hogy Ruttkai Ottót igazgatói teendői nem szakították el a színpadtól. — nehéz lett volna pótolni a «Vízke- reszt»-ben és az «Aranyhin- tó»-ban nyújtott kitűnő alakítását.

Nem kevésbé fontos körülmény volt a fiatalok fejlődése. Gondolok itt elsősorban Forgács Kálmánra, aki évad elején segédszínészként került a társulathoz és rövid idő alatt a legjobbak közé került. Vérbeli jellemszínész, a legkülönfélébb szerepekben sikerült megtalálnia és ábrázolnia az emberi egyéniséget — ha fejlődésében nem reked meg, még sokra viheti. Szépen szerepelt Almási Albert és Balázs Andor. — az utóbbi hosszú kiesés után kezdte újra színészi pályáját —, vagy a jó orgánuméi Tarján Tamás, Fejes István, Forgács Tibor, Déri Mária, Varga Gyula és még néhány tehetséges fiatal színész, akik közül többen talán csak megfelelő szerep híján nem bontakoztak ki eddig

Nagy érdeme van Sebestyén András karmesternek — kislétszámú zenekarával nehéz feladatokat kellett megoldania és a lehetőségekhez képest sikerült megbirkóznia ezekkel a nehéz, — néha a zenekar erejét meghaladó — feladatokkal. Kár, hogy a színház lehetőségei nem engedik meg nagyobb, korszerűbb zenekar létrehozását.

(Folytatjuk.)

GÄCS ANDRÁS

Naptár

Július 26.

Száz évvel ezelőtt ezen a napon született George Bemard Shaw, a híres angol szatíra- és drámaíró.

Július 29.

1856-ban, száz évvel ezelőtt halt meg Róbert Schumann német

zeneszerző.

— MEGÉRKEZTEK Magyar- országra az első lengyel fényképezőgépszállítmányok. A Start fényképezőgép kétaknás tükör- reflexes valódi bőrtáskával kerül forgalomba.

— AZ ISKOLÁK TAKARÉKOSSÁGI versenyében Egerbocson a tanulók egyenként harmincegy forintot gyűjtöttek. A középiskolások között pedig a gyöngyösi általános gimnázium diákjai értek el legjobb eredményt, 67,64 forintos átlaggal.

— RÁTONYI RÓBERT és PETRESS ZSUZSA látogatnak el Egerbe augusztus hó 18-án, hogy a Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpadán vidám műsorukkal szórakoztassák az egri közönséget.

— RÖVIDESEN ISMÉT

kapható lesz az üzletekben az agy. fél és negyedkilós üvegekbe töltött idei méz, amelyből ebben az esztendőben igen jó termést értek el.

— A FŐVÁROSI NÉPI ZENEKAR augusztus 9-én Egerben szerepei a Pedagógiai Főiskola Szabadién Színpadán. A zenekarral együtt fellépnek Palló Imre és Vörös Sári énekművészek.

A Praha cirkusz tovább utazott Egerből

A csehszlovákok híres cirkuszának, a Prahának műsorát 3 nap alatt Egerben közel 10 ezer ember tekintette meg. A közönség szívébe fogadta az akrobatákat, a bohócokat és a két aranyos idomított mackót. A Praha- cirkusz Egerből Szolnokra utazott és innen indul tovább kőrútjára, hogy Magyarország nagyobb városaiban bemutatkozhasson a közönségnek.

Egri Vörös Csillag.

Július 25-én: Csínytevő (szovjet). Július 26-tól augusztus 1-ig: Az ördög szépsége (francia).

Egri Bródy.

Július 25-én: Scuderi kisasszony (német—svéd produkció).

Július 26-tól augusztus 1-ig:

A mexikói (szovjet).

Egri Szabadtéri.

Július 25-én: Scuderi kisasszony (német—svéd produkció).

Július 26-tól augusztus l-ig:

A mexikói (szovjet).

Gyöngyösi Szabadság.

Július 25-én: Vörös és fekete I. (francia).

Július 26-tól augusztus 1-ig: Vörös és fekete II. .'francia). Gyöngyösi Puskin.

Július 25-én: Akit szeret a felesége (német).

Július 27-től augusztus 1-ig: Scuderi kisasszony (német—svéd).

Hatvan.

Július 25: Egy pikoló világos (magyar).

Július 26-tól augusztus 1-ig: Ali baba (francia).

i üzesabony.

Július 25—26: Senki sem tud semmit, (cseh).

Pétervására.

Július 25-én: Hamlet (angol). Július 28—29: Dollárpapa (magyar).

Salamon Béla Egerben

Salamon Béla, a közkedvelt budapesti komikus július hó 31-én este a Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpadán «Nyárleszállítás»- című műspr keretében lép fel. Műsorában szerepel egyik híres régi száma, «A vonósnégyes» is. Salamon Bélával egy műsorban több fővárosi komikus, éne kés és artista szerepel.

Hegyi Imre

A Magyar Állami Népi Együttes tagja

cbúcsú £o

MINT RENDESEN, esős napra ébredtünk. Szél süvít végig az utcákon s lehelete nyomán esőpermet hullik a járókelők nyakába a megázott fák lombjáról. Szállónk társalgójában ülünk rád ót és frissen vásárolt lemezeket hallgatunk, sokan néznek ki az ablakok keretébe foglalt szürke hampstadt-i utcára. Az előre tervezett szép terveket alaposan elmosta az eső. Most hát tehetelenül nézzük a szinte lelógó esőfelhőket. Megjött a posta. Leveleket és frissnek számító ötnapos újságokat hozott messzi Magyarországról.

ölemben az összegyűjtött londoni lapok. Az Együttes műsorának kritikái, vélemények, nyilatkozatok, pontos és felületes fordításban, vagy még angol nyelven. Lapozgatom a lepe- dőnyi lapokat, s a kritikákat olvasgatva sajnálom,, hogy nem írhatom le valamennyit, mert e kis írás terjedelmét sokszorosan meghaladná.

Western Morning News: Bármilyenek lehetnek a kommunizmus hatásai a magyarokra, népművészetük csak nyert vele. Ragyogó előadás, káprázatos színek, hangulat, vidámság, magas fokon képzett művészi társulat, melyre Magyarország csak büszke lehet.

Oldham Evening Chronicle: Nincs kiemelt sztárjuk, de nem is lehetne kit kiemelni. Egyformán művészek, sokan közülük állami kitüntetéssel a mellükön énekelnek és muzsikálnak.

The Sunday Empire News: Színes és erőtől duzzadó előadás, művészi fokozásé frissen pergő műsor, amelyet nagy kár lenne bárkinek is elmulasztani.

Daily Worker: A Duna táncai és dalai a Charing Cresson c. cikkében: Az énekesek, táncosok és zenészek 130 tagú csoportja a Duna partjait varázsolja London szívébe Úgy tűnik, Londonban olyan visszhangja lesz a magyar együttesnek, mint Párizsban, ahol a Magyar Állami Népi Együttest, a világ legjobbjának minősítették.

Daily Herald: Először a bulgárok, a jugo- szlávok, majd az oroszok hozták ide állami együttesüket. Most a magyarok vannak Londonban, s az elkápráztató műsorukból, úgy tűn k, a legjobban ők szabadultak meg a népművészet színpadi monotonságától. Áradó vidámság, derű és erő jellemzi az előadást, és a magas hőfokra jellemző hogy a közönség legalább annyira kimerül a kitűnő együttes ünneplésében, mint maguk a művészek.

Times: Az a művészet, amit a magyar együttes hozott magával, nagyon eredeti, szórakoztató és színes. A szakemberek sokat tanulhatnak, hogyan kell a népművészetet színpadra alkalmazni.

News Chronicle: Kár lenne, ha valakit elriasztana a komor és szétfolyó elnevezés (Magyar Állami Népi Együttes), ennek a felejt- hetettlen estnek a megtekintésétől. Olyan zenekar melynek hallatán a sárga irigység emészti az angol hangversenyrendezőket, s egy olyan klarinétosuk, akit Venny Goodman (világhírű jazzklarinétos) is őszintén megcsodálna. Méltóságteljesen énekl'ő énekkar és ak- robatikusan képzett tánckar.

.. és sorolhanám oldalakon keresztül az elismerő kritikák rengetegét. Az esténként feldübörgő tapsviharból az elismerő vélemények sorából most már elénk világlik: küldetésünk teljes sikerrel járt. A magyar népművészet dalai, táncai és muzsikája itt is sok barátot szerzett népünknek, országunknak.

LONDONI szereplésünk utolsó napjaihoz értünk. Lassan búcsúzunk a várostól, kárörömmel reménykedünk hogy a hetekig tartó eső Itáliába nem kísér el bennünket. Esténként előadásainkra menet, az autóbusz ablakából intünk búcsút az ismerős utcáknak tereknek és sétányoknak, s a Kingsway saroknak is ahol minden este mi igazítjuk útba eltévedt autóbuszsofőrjeinket. A Big Ben csodás dal- ilamú óraütései is szinte már emléket jelentenek, pedig meg hallhatjuk párszor mély zengésű gongjait. A Trafalgar-téri galambok is kevesebb eleséget esznek pár nap múlva... a megért'ő magyar fiúk és lányok nem költenek pennyt rengeteget turbékoló seregüknek. Senki sem hangoztatta, de látni, nehéz a búcsú mindnyájunknak. Könnyű volt hangoztatni, hogy komor a város hogy Párizsnak „levegője" van, itt az utcákon járva csak benzingőzt érez az ember, most, a búcsú napjaiban megszépül, eddig fel nem fedezett szépségeket tár fel a város. Névtelen kis utcasarok... itt pillantottam meg először a Westminster Abbey csúcsívet... utcai könyvpiac... itt bukkantam egy Shakespeare-dedikálta versesfüzetre,.. s a vörösszakálas hírlapárus, akitől

lapot vettem, s oíly londoniasan dadogtam el a betanult szöveget, hogy nem átallotta megkérdezni, mennyit éltem külföldön, hogy ily keveset felejtetem a hamstadt-i dialektusból... a London Pavillon mozi... amelyiknek naiv repülőcsészealjas filmje technikai megoldásaival sokáig emlékezetes lesz, s a Blathing Co. üzletház. ahol fülbevallót akaram vásárolni, s szószerinti fordításom eredményeképpen mindenáron vatát akartak rám erőszakolni, s csak miután félhangosan magyarul szitkozódtam, szólt rám az egyik elárusító, hogy az isten áldja meg, miért nem magyarul mondja? ...

SOK-SOK kedves emlék, forró színházi hangúdat emléke kísér mindnyájunkat, s most hogy már csak pár nap van hátra angliai utunkból, zokszó nélkül nyeljük le a bir- kapörköitöt, nyakában az elmaradhatatlan szósszal ami azt hiszem, míg csak élünk, generál-szaft névvel jeleníti meg emlékezetünkben a londoni ebédeket,

Eilgondolkozva ülök itt a szálló, időt agyonütő társalkodójában, s arra gondolok, hogy még az utolsó napok is milyen érdekes megfigyeléseket jelentenek. Lám szemben, az utca túlsó oldalán kerek négy hete festegetik a ház utcai homlokzatát. Négy hete olvasom el akaratlanul is a festést vállaló cég „Jarwis Co." feliratát, négy hete bámulom és csodálom azt a neki-neki rugaszkodást, azt az iszonyú nekifohászkodást amivel a vállalat szakemberei időnként felmásznak a létrán, belefeszített tempóban" hajszolják magukat tíz percig, hogy utána haladéktalanul órákig pihenjék a festés fáradalmait. Sohsem festettem házat különösen olajfestékkel, de ha egy társammal egy délelőtt nem mázolnám be az egészet, akkor nagyon szégyelném magam. Ötödik hete készül a homlokzat, s azt a megelégedést tekintve, amivel a festőmunkások a szitáló esőtt sátraikból üdvözlik könnyen elképzelhető, hogy egy-két hétig még eldolgozgatnak rajta. Hetente kapják fizetésüket, s addig dolgoznak a házon, míg elkészül.

ÉRDEKES véletlen, hogy a munkatempó másik véglete is itt a szálló előtt található, Csőrepedés. Az árulkodó víz, még a vastag útburkolaton keresztül is tör, s kis patakokban folydogál a (legközelebbi folyó felé. A vízszolgálat szakemberei sátrat húznak a kiásott gödör fölé, s soha nem iátott munkatempóban dolgoznak. Fizetésük a szerelés gyorsaságától függ. Nálunk a célprémium hasonlítható talán ehhez. Különleges fogót illesztenek a csőre, s a drága szerkezet benzinmotor segítségével megfagyasztja a cs'őben a vizet. Jégdugó keletkezik s a szerelés időtartamára sem kell elzárni az utcában és a házakban a vizet. Tíz perc alatt elkészül a javítás, eltűnik a sátor, s az esőcseppek hűtik a friss aszfalt gőzölgő kövekkel meghintett felületét.

Vége a hat heti vendégszereplésnek. Szabadidőnkben mindent megnézünk, amit Londonban illik megnézni. Mindnyájan voltunk a Westminster Abbey-ban, a Tower évszázados épületében, megnéztük a hagyományos őrségváltást a királynő palotája előtt, jártunk Greenwichben, Kenwoodban, leutaztunk a tengerpartra, megnéztük a National Galery világhírű festményeit a British Múzeum mérhetetlen kincseit, s talán egy kicsit megismertük a várost, az embereket is. Látható és rejtett mozzanatait lestük el a hétköznapi londoni életnek, és sok fejlőd‘6 kapcsolatot teremtetünk az angol kulturális élet mozgatóerőivei.

Sokan már csomagolnak. Új és újabb elrendezésben kerülnek: bőröndbe az apró emléktárgyak ajándékok. Bőröndcímkéket is vettünk, ha drága is volt, meg kellett tennünk, hogy teljes legyen a sorozat, Peking, Sanghai, Moszkva, Prága, Berlin, Páris, Amsterdam, Hága hotelcédulái mellé hadd kerüljön a legfrissebb, a londoni is. A dohányboltban, ahol a címkéket vásároltuk órákat is kínáltak. Amerikai matrózok hozták a jólismert svájci széria-órákat, s húsz-harminc fontos árukon talán mi mosolygur.k leginkább, hisz tudjuk tavalyról, hogy Belgiumban bazár-áron vehettünk.

GENOVA FELÉ utunkat Párizsban megszakíthatjuk Felejthetetlen élménynek Ígérkezik az érkezés, július 15-én ugyanis Párizs a karnevál napját ünnepli..

A tervek szerint Genovában és Monte Cáriéban lépünk majd az olasz közönség elé.

Remélem sok forró sikerről, és jónéhány nagyon várt forró napról számolhatok majd be a Heves megyei Népújság olvasóinak.

t