Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-25 / 58. szám

1956. július 25., szerda

NÉPÚJSÁG

5

NÉPÜNK EZER éven át küzdött szabadságáért, függetlenségéért. E harcok emléke drága kincsünk, hős fiainkra való emlékezés szent kötelességünk. Ennek a kötelességének tesz eleget dolgozó népünk akkior, midőn a nándorfehérvári diadal és Hunyadi János halálának 500 éves évfordulóján az egész országban kegyelettel, a hősöknek kijáró tisztelettel hajtja meg az emlékezés lobogóját.

Hunyadi kora egyike ezeréves történetünk legfényesebb lapjainak. Hazánk akkor, egy időre, az európai politika homlokterében állt: odaállították a hősi harqok, melyekben a magyar nép, szövetségben Délkelet-Európa többi népével, megállította, sőt visszavetette a világuralomra, minden más nép leigázására törő, s a fejlődés addigi eredményeit elpusztítással fenyegető ozmán török hódítókat.

A török állam a 13. sz. végén Kisázsiában alakult meg. Uralkodó osztálya a folytonos háborúkból, hadizsákmányból, a leigázottak zsarolásából élt. Ezért a török állam életcélja volt a hódító háborúk vezetése. sőt ezt a célt vallásos előírások formájában általánosan is kötelezővé tették. Pusztító háborúik tüze már a 14. században átcsapott a Balkán-félszigetre. Virágzó falvakat égettek fel, városokat raboltak ki, emberek ezreit hurcolták szolgaságba. A 15. sz. elején már hazánk lakosságára is szomorú napok következtek. Megrázóan ecseteli a török pusztítás szomorú képét Hunyadi János alábbi vallomása: „csaknem 100 éve már, hogy a török fegyverek Európára törtek . . . Semmit sem hagytak épen, amivel tűzzel, vassal, rabigával, rémuralommal ártani lehet. Gyalázatba döntöttek mindent, amihez közel értek . . . Leigázták, gyászba, romba, szolgaságba döntötték Görögországot, Macedóniát. Bolgárországot, majd Albániát és sok más földet, melyek említése is szánalmat ébreszt . . . Hazánk testéhez értek . . . Hatvannál több esztendeje úgyszólván szakadatlanul viseljük a harcok dühét. Itt állunk immár kimerültén a sok harctól, vereségtől gyásztól és fájdalomtól. Halálnak halálával pusztulunk. Mennyi rémségre emlékezünk!! . . . égő falvak, kifosztott piacok, minden telve szükséggel, feldúlt földek, gyászoló házak testvéreink holtteste az ellenség kezében, rabiga. A győzők gúnyolódása, nyomorúságos életre hurcolt hadifoglyok menetének gyalázata . . . Elég volt látni annyi igába hajtott férfit, meggyalázott nőt, fejekkel telerakott szekeret. Elég a kegyes hiszékenységből. ég ostoraként tűrni a szerencsétlen országok szenvedését, ahol az emberek, kik még meg vannak, már csak nyögnek nem élnek.» E pusztítók elleni harcoknak volt szervezőié és irányítója, a megtámadott népek összefogásának hirdetője és példamutatója a kiváló hadvezér és jelentős államférfi: Hunyadi

János

HUNYADI JANOS családja Havasalföldről származott. Atyja Vajk, már Zsigmond király toborzótisztje. Ő kapta királyi adományul Vajdahu- nyad várát és környékét. Fia, János Hunyadvárában tölti gyermekéveit. Itt a szultán portyázásaitól gyakorta felpörkölt Dél-Erdélyben vésődik emlékezetébe az égő falvak lángja, a rabszíjra fűzött asszonyok. gyermekek, az otthonukból kiüldözött menekülők jajongása. Felnőve, katonai pályára lépett. Elkísérte Zsig- mondot külföldi útjain. Járt Itáliában, majd Csehországban, ahol megismerte a huszita hadművészet módszereit. Ezeket később sikerrel használta fel saját hadviselésében. A harmincas évek végén került a déli frontra. A legveszélyeztetettebb végvárak védelmével bízták meg. Feladatát sikerrel oldotta meg. Nemcsak a rábízott várakat védte meg a támadástól, hanem az egész környéket megtisztította a zsákmányolóktól. Sorozatos győzelmeinek eredményeképpen gyorsan emelkedett pályáján 1439-ben Szörényi bán. 1441-ben már erdélyi vajda és temesi főispán. Csakhamar az* ország leghatalmasabb földesura lett: 28 vár, 57

4{jjnyadi János

város és mezőváros, több mint ezer falu vallotta őt urának.

HUNYADI JÁNOS feudális főúr volt- Mint ilyen, az akkori viszonyok között épp úgy kizsákmányolta a jobbágyot, mint bármely más földes úr. Legfeljebb kevésbé anarchikus módszerekkel. Az ő nagysága nem is abban van, mintha osztályának érdekeivel került volna szembe. Az ő nagyságát azok a döntő különbségek mutatják, melyek közte és a többi nagybirtokos között fennálltak.

A többi oligarcha is érdekének tartotta uradalmainak megvédelmezését a fenyegető török veszéllyel szemben, de ők nem akartak áldozatot hozni birtokaik megvédése érdekében, hanem másoktól: a királytól, Habsburgoktól,

vagy a Jagellóktól várták a segítségét. Hunyadi viszont vállalta a hatalmas vagyonnal járó kötelezettséget, hajlandó volt mérhetetlen birtokainak jövedelmét, családi kapcsolatait nagyszámú magánhadseregét, maga vérét és életét a haza védelmére szentelni.

A SAJAT önérdekdiktálta védelmen túlmenően a támadó hadviselést tekintette élete céljának, ő volt az egyetlen, aki valóban ki akarta verni a törököt Európából. Tisztán látta, hogy nem elég csak Magyarország határairól visszaverni az ellenséget, az országnak csak az ad biztonságot, ha a törököt Európából is kiszorítják. Ez a törekvése szükségszerűen elvezette a török által veszélyeztetett népek sorsközösségének felismeré- séhez.

A többi főur: Garaiak,

Cilleiek stb. nem törődtek a török veszélynek kitett ország erejével, egységével. Amikor egyéni érdekeik úgy kívánták, elvadult hűbéres pártharcokat kezdtek. Hunyadi volt az egyetlen főúr, aki erős centralizált hatalmat akart. A Habsburg-párti főurakkal

szemben, a török ellen lengyel segítséget jelentő Ulászló mellé állt. Harcolt az ország egységét kikezdő bárókkal és őket a bátaszéki csatában szétszórta, ö volt az egyetlen, aki felismerte a török veszély elhárítása és a központi hatalom erősítése közötti szoros összefüggést.

Hunyadi legjellemzőbb vonása, mely toronymagasan emelte osztálya tagjai fölé, lángoló hazaszeretete volt. Harcos hazaszeretete tettekben nyilvánult meg és ami nem kevésbé fontos: a dolgozó nép is helyet kapott benne. Az egyetlen, aki mert és tudott a dolgozó nép hazaszeretetére támaszkodni. Mivel törekvése megegyezett a nép alapvető érdekeivel, a nép támogatta, bízott benne, szerette őt. Ez a titka világraszóló sikereinek. Ennek volt első világos ,megnyilvánulása egyben a török háborúknak s Hunyadi pályájának nagy fordulata: 1.442 tavasza.

1442-BEN Mez'd bég nagy sereggel, meglepetésszerűen tört Erdélyre. Hunyadinak nem volt ideje csapatait ösz- szevonni. Mint Turóczi írja, Hunyadi -«nagy gondban volt, egészen belehervadt, ajkát véresre harapta töprengés közben >* Végül csekély kíséretével kitört a várból, megütközött az ellenséggel, de vereséget szenvedett. Hunyadi e válságos napokban a néphez fordult. Bonfini szerint: -«Csodálatos gvorsasággal véres kardot hordoztat körül a tartományban, katonákat gyűjt falvakban s városokban a székelyséaet hadba rendeli«-. ; sőt «asszonyaik üdvéért nyil- : vános kiáltványban fegyverbe : hívja az összes parasztokat és • városlakókat is.** Az eredmény: az imént még diadal- ] más Mezid bég kardra hány- ] va vész el, serege véres fővel i menekül Hunvadi felkelői elől. i Az erdélyi nép a győztes ve- ; zért az ország megmentőié- ■ nek, édesapjának nevezte. En- * nek a harcnak volt felemelő 1 epizódja Kamonyai (Kemény) < Simon önfeláldozó hősies,sége. j A török minden áron Hunva- : dit. a törökellenes harc véré- < rét akarta elpusztítani. Ezt * megtudta Kamonyai Simon 1 aki fegyverzetet és páncélt 1 cserélt vezérével Kamonyai t ugyan hősies küzdelemben el- c esett, de önfeláldozásával le- 1

kötötte Mezid bég főerőit, és ezzel lehetővé tette vezére számára a győzelmet.

Röviddel később a szultán Sehabeddin beglerbéget küldte bosszuló hadjáratra. De a gyors, bátor, s újmódi csapatainak Idtervelt együttműködése — a huszita mintára beosztott gyalogság, a portyákat megszalasztó könnyű lovasság, a szaporodó tűzfegyverek, a támadásban is hasznos szekérvár — a török óriási serege ellen is győzelemre segítették Hunyadit.

Ezután került sor Hunyadi 1443—44. évi «hosszú hadjáratára.** Ebben a hadjáratában is a dolgozó nép hazaszeretetére támaszkodott. Seregében a saját zsoldosain és familiárisain kívül ott küzdöttek a népfölkelők is. A szomszéd népek is felismerték, hogy Hunyadi az ő érdekükért is harcol. Hadjáratát a magyarok mellett lengyelek, románok, csehek, bolgárok, szer- bek, bosnyákok is támogatták. Ragyogó győzelmeket aratott a török felett. Szófia is felszabadult. A beállott hideg, az utak j árhatatlansága és a nehéz élelmezési viszonyok megakadályozták ugyan Hunyadit abban, hogy célját, a török Európából való kiűzését elérje, de a hadjáratnak így is hatalmas sikere volt. A balkáni népek törökellenes frontja erősödött. A Balkán északi tartományai (Szerbia, Bosznia) felszabadultak. Albánia pedig Skander bég (Kastrióta György) vezetésével sikeresen folytatta függetlenségi harcát. A megrémült szultán békét kért. Ulászló király a békét elfogadta és esküt tett annak megtartására.

A BÉKE azonban nem felelt meg a pápa és más nyugati hatalmak érdekeinek. A pápának akkor érdeke volt a török háború folytatása; ezzel egyrészt az egyházi visszaélésekről akarta elterelni a figyelmet, másrészt ki akarta terjeszteni befolyását az ortodox területekre. Követe útján meggyőzte Ulászlót, hogy a «hitetleneknek** tett esküje nem kötelező és az újabb hadjárat biztosítására megígérte, hogy a pápai és velencei hajóhad meg fogja akadályozni a Kis-Ázsiában harcoló török csapatok átszállítását a Balkánra. így indult meg 1444 őszén a várnai csatavesztéssel végződő hadjárat. Mikor a király csekély, alig 20 ezer főből álló magyar—lengyel—román sereggel elérte a Fekete tengert, a velencei és pápai «segítő gályák** elmenekültek, a genovai «keresztény** hajósok pedig — fejenkint 1 arany fuvardíjért — az egész «pogány** haderőt átszállították a tengerszoroson. Hiába volt Hunyadi irtózatos erőfeszítése, a sereg dandárja a királlyal együtt elpusztult s Hunyadi is csak nagy üggyel- bajjal tudott megmenekülni.

A várnai csatavesztés megsemmisítette a «hosszú hadjárat** eredményeit. Hazánkban ugyan akkor minden eddiginél vadabb formában tört ki a főurak pártharca. Hunyadi azonban erős, független államot, központi kormányt « és központosított haderőt akart Ezt követelte a felújult török veszéllyel szemben az ország érdeke. Megszervezte a megyei közép- és kisbirtokos nemességet, maga mellé állította a városokat és az 1446. évi országgyűlés kormányzóvá választotta. Hat évig viselte a főúri anarchiát, lépéseket tett az állam és a haderő központosítása felé. Biztosította a jobbágyok szabadköltözködé- ■ sét. Visszautasította a pápa és a Habsburg császár beavat- : kozási kísérleteit.

Ezután minden erejével is- : mét a főellenség, a török el- ! len fordult. Megkísérelte fel- : újítani a nagy támadó hadjá- J rat tervét a balkáni népek ! megsegítésére, a török elleni < összefogás kiszélesítésére. Sző- « vetkezett az albánokkal, a 1 bosnyákokkal a moldvaiakkal < és a havasalföldiekkel. A nyu- 1 gáti hatalmakat is sürgette a segítségért, elsősorban a pápát ( és Velencét, a várnai csatar- i vesztés főokozóit. Tőlük azon- 1 ban csak ígéretet kapott, va- 1 lóságos támogatást nem. A a pápának most már nem fűző- r dött érdeke a török elleni I hadjárathoz. Hunyadinak hers cégi címet küldött s halasztást- javasolt. Hunyadi a hercegi címet soha nem használta, a

1 halasztási javaslatra pedig a- következőket válaszolta a pá- 1 pának: «Én inkább vasban- fegyverben halok, semmint- tovább nézzem népem baját.- Tudom, dicsőség vár a győző- t re, dicsőség arra is, ki becsülettel hal.** Folytatta a készü- i lődést, s 1448 őszén megindult

■ a törököktől szorongatott al■ bánok felmentésére. Branko■ vies szerb fejedelem azonban, — aki tagja volt a Hunyadii val szemben álló főúri szövet■ ségnek — elárulta a szultán■ nak Hunyadi fölvonulási ter- vét. Mielőtt az albánokkal az- egyesülés megtörtént volna, i Rigómezőn csatára kénysze• rült. Háromnapos öldöklő

■ küzdelemben győzött a túlerő.

■ Hunyadi mindent megpróbált,

: nehézlovasok frontális táma■ dásától, éjjeli rajtaütésen át,

■ tűzgépektől támogatott sze■ kérsáncos védőállásig, a győ• zelmet azonban nem szerez- t hette meg; De most is, mint

■ Várnánál, olyan súlyos veszte- séget okozott a győzőnek,

' hogy az nem tudta győzelmét- közvetlenül kiaknázni.

; A rigómezei vereséggel a ' török Európából való kiveré- ' sének és a központi hatalom ’ megszilárdításának terve hosz- szú időre zátonyra futott. Be kellett látnia, hogy a bárók ^ áskálódásai miatt — ereje gyenge nagy tervének végre- 1 hajtásához. Lemondott a kormányzóságról, s az uralmat — legalább is névleg — az or- ! szágba visszatért V. László gyakorolta. Hunyadi az ország főkapitánya lett, így az ország megvédésének gondja továbbra is az ő vállárá nehezedett. Sem a király, sem a bárók 1 nem segítették. Ellenkezőleg, minden lehető alkalommal igyekeztek elgáncsolni, tönkretenni. Többször megpróbálták tőrbe csalni, a nyilt eskü- szegéstől és gyilkossági ter■ vektől sem riadtak vissza. Hunyadi ilyen körülmények között is végezte kötelességét: vigyázta a végeket, védte a hazát a támadásokkal szemben.

KÖZBÉN a török megerősödött, új hódításokhoz kezdett. 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyi Most már a hátbatámadás veszélye nélkül, egész megnövekedett erejével ellenünk indulhatott. Az újabb nagy támadás nem is késett soká. Konstantinápoly elfoglalója 1456 nyarán összeszedve óriási birodalmának minden erejét, Nándorfehérvár (Belgrád) elfoglalására indult. Megesküdött, hogy két hét alatt beveszi a várat, s két hónap alatt elfoglalja egész Magyarországot. Utána tovább indul világhódító útján: állítólag a

napokat is meghatározta, hogy mikor fog Budán, mikor Bécs- ben, Rómában ebédelni. A hír Európaszerte rémületet keltett. Komoly segítség azonban sehonnan nem érkezett. A pápa által meghirdetett keresztes hadjárat, melynek egy olasz ferencrendi szerzetes volt a mozgatója, nem talált visszhangra, mert főfeladatát nem a seregszervezésben, hanem az «eretnekek** megtérítésében látta. A nagy veszedelem hírére a király külföldre menekült, a főurak nem adtak segítséget. A meghirdetett nemesi felkelés ellenére, az ostromlott várnál, amacsói bán kivételével, egy báró ,egy főpap, egy nemes sem jelent meg. Hunyadi e , válságos órákban ismét a néphez fordult. Szegénypapok, vándordiákok járták az orszá- , got a hadvezér hívó szavával. És megjelentek a nénf elkel ők ! ezrei «szántóvetők, földmíve- , sek, kapások** mesterségük esz- , közeivel, fütykösökkel és pa- . rittyákkal, katonai gyakorlat • nélkül, — de azzal a nagy elhatározással, hogy ezt a föl- i det, melyen élnek, nem enge- dik elpusztítani, hogy ottho- , nukat megvédik a feldúlástól, : családjukat az elrablástól, 1 hogy megvédik a hazát. f

A szultán roppant seregével 1 (150 ezer emberrel, 300 ágyú- t val, ostromgépekkel és 200 s hajóval) június vége felé ér- j kezeit Belgrád alá. Hogy a £ város a folyó felől segítséget \ ne kapjon, hajókkal elzárta a < Dunát és hozzá kezdett a fa- i lak lövetéséhez. A várost Hu-s

nyadi sógora. Szilágyi Mihály védelmezte mintegy 10 ezer főnyi magyar, cseh és lengyel zsoldos sereggel. A török szakadatlanul lőtte a várat és mikor a külső vár falait lerombolta, döntő rohamra készült. Hunyadi, aki eddig a felkelőkből álló sereg megszervezésével, felfegyverzésével, kiképzésével foglalatoskodott, tudta, hogy elérkezett a döntő pillanat. Érezte, hogy nem várhat tovább, meg kell kockáztatnia, hogy bármi áron bejusson az erődbe, segítséget vigyen Belgrád megfogyatkozott, reményevesztett helyőrségének. Összeszedte a dunai dereglyékets nekieresztette a szultán hajóinak. A dereglyés vitézek, Belgrád szerb hajósainak támogatásával áttörték és megsemmisítették a szultáni hajóhadat, utat nyitottak a szorongatott várba. Hunyadi átköltöztette a saját hadinépét és a felkelők egy részét Ettől kezdve személyesen vezette a vár védelmét. A szultán, a vizen elszenvedett vereség után, a szárazföld felől kettőzött erővel újította meg az ostromot. Július 21-én általános rohamot rendelt ed. Hatalmas erő nyomult a várba, vad kézitusa folyt, a falak immár senkit sem védtek. A várvédők «maguk voltak a vár falai, tornyai, bástyái.**. Hősiesen küzdöttek, Hunyadi maga járt elől jó példával: «mindenhová odafutva fárad s hol tettel, hol szóval, de mindenkibe bátorságot önt; a gyávákat, félénkeket korholja, a helytállókat dicséri, a legbátrabbakat példaképül állítja . . „ odaro- han segíteni, ahol legnagyobb a baj; az ellenség sűrűjébe tör s visszaveri a ráro- hanókat: a legjobb vezér s a legjobb katona egyben** — olvassuk Bonfini krónikájában. Egész éjjel ádáz kézitusa dúlt A támadók már a vár bástyáira kapaszkodtak. Rémület szállta meg a védőket. Egy török már a kaputorony szögletéig jutott, ki akarta tűzni a félholdas, lófarkas hadi lobogót. Dugovics Titusz azonban odaugorva, ölre ment az óriással. Minthogy nem bírt vele, átnyalábolta s magával rántotta a 100 lábnyi mélységbe. Önfeláldozásával, amely fellelkesítette a védőket és megriasztotta a támadókat, a győzelem kiemelkedő hőse és a halált megvető hazaszeretet feledhetetlen példaképe lett.

A FELLELKESÜLT várvédők hajnalra megtisztították a várost az ellenségtől. Ellentámadásba kezdtek, kitörtek a várból. Csatlakoztak hozzájuk a Száva partján visszahagyott felkelők is. Behatoltak a török táborba és felgyújtották. Most a szultán kezdett ellentámadásba. Sikerült bekerítenie a merészen előrenyomuló vitézek egy csoportját. Ezzel a mozdulatával azonban meggyöngítette saját ágyúinak fedezetét. Ezt a pillanatot használta ki Hunyadi. Villámgyors rajtaütéssel elfoglalta a szultán ágyúit és azokat a török ellen fordította. A török sereg megzavarodott. Még késő estig hullámzott a harc, a felkelők egyre nagyobb fölénybe kerültek. Kemény csata után így múlt el a nap július 22-ike, a legfényesebb napok egyike a magyar történelemben. A felkelők hősiességét, a várvédők szívós kitartását. Hunyadi hadvezért lángeszét világra- , szóló siker koronázta. Nemcsak a várból vetették ki, a nyilt mezőn is megverték az . óriási túlerőben levő ellenséget. Mint mondják: a szultán ' átkozódott, szakáll át tépte, ön- gyilkossággal fenyegetőzött, : de a történteken még ő, a ; «királyok királya** sem tudott ] változtatni. Július 22-ike éjjelén a fél Európa hódioltatá- : sára indult török sereg szét- i verve, poggyászát és hadisze- 1 reit visszahagyva, pánikban i menekült a földig lerontott ( várfalak alól. Aki annyi or- < szágot döntött romba, annyi i hadseregen diadalmaskodott, ; tehetetlenné vált a rosszul fel- í szerelt, gyakorlatlan de hazájukat védő népfölkelőkkel i szemben. Nemesi forrás írja: c védő népfölkelőkkel szemben £ «a hódítót, aki maga akart i uralkodni az egész földkerek- t »égen, paraszti kéz verte le.

járatosabb a kapa, mint a fegyverforgatásban.**

Hunyadi e példátlanul állé ragyogó győzelem után elérkezettnek látta az időt a török V végső kiűzésére. Sajnos, a ked- r vező alkalom kihasználatlanul 1 maradt. A nagy támadásra- való készülése közben táborá- s ban járvány tört ki, s ennek a- vezér is áldozatul esett. Há- rom héttel élete legnagyobb 1 diadala után, 1456. augusztus- 11-én Zimonyban elhunyt. Or- szágos gyász kísérte utolsó- útjára. Halálával lehanyatlott 1 a török elleni harc, a délke- r let-európai népek összeíogá- 1 sának, az aktív védekezésnek i nagy ügye. A nándorfehérvári- diadal azonban még így, ki- használatlanul is óriási jelen- t tőségű volt. A török két em- 1 beröltőn át nem mert hasonló- méretű támadást indítani ha- * zánk ellen. Idő maradt az 1 erők összefogására Mátyás- központosító kísérletére.

Örökké él, ki a népnek ál- , dozza életét. Emlékét nemcsak t a magyar nép őrizte meg. há- : lás kegyelettel ápolják mind- azok a népek, melyeknek i megmentéséért vérét ontotta.

■ Nevét görögök és horvátok vi■ tézi énekeikbe foglalták, a i szlovének és szerbek nagy- nemzeti hőseikkel egysorba*

. emlegetik. Arany szavával:

«Most is vallják, egyre dall- ) ják Szerbhon if.iái. leányi, —- Guzlicájuk hangja mellett, ki

■ volt Jankó Szibinyáni. — De : a magyar a jakon is neve, híre , általános: — Mert hisz él még. í él örökké a dicső Hunyadi Já- : nos!»

Hunyadi történelmi példája , évszázadokon át lelkesítette, kitartásra buzdította legjobbjainkat Élő tanulság a mi számunkra is.

TÖRÖK háborúinak története azt bizonyítja, hogy a nép, a dolgozó tömegek a történelem legfőbb alkotói, alakítói. Nemcsak azért, meri termelőmunkájukkal ők vi- ' szik előbbre a fejlődést, nemcsak azért, mert osztályharcukkal ők kényszerítik ki a társadalmi előrehaladást, hanem azért is, mert ők védelmezik munkájuk gyümölcsét, a civilizáció eredményeit ellenséges támadásokkal szemben. Az elnyomó osztályok veszély esetén elsőnek a kizsák■ mányolás érdekét nézik. Csak. a dolgozó nép védi igazán hazáját, otthonát, szeretteit oly erővel, melyre az elnyomók sohasem képesek. Hunyadi nagysága abban van, hogy felismerte kora égető problémáit, világosan tűzte ki a dolgozó nép érdekét is kifejező feladatokat és élére állt ezek megvalósítását célzé mozgalomnak. Hunyadi háborúi: igazságos háborúk voltak. Hazánkat védték az elpusztítástól, a fejlődésünket megbénító idegen hódítástól. A dolgozók tömegei tudták ezt, támogatták a háborúkat, önfeláldozó készséggel vettek részt bennük. Bebizonyították, hogy a hazáját védelmező nép — legyőzhetetlen.

Hunyadi történelmi példája arra is tanít, hogy a feladatok sikeres megoldása nem nélkülözheti a haladó erők összefogását. Az egységfrontpolitika azonban csak akkor lehet eredményes ha — miként ezt Hunyadi példája is igazolja — erélyesen visszaverjük a belső ellenség minden támadó kísérletét.

Hunyadi harcainak története példát mutat a népek testvériségére, egymásra utaltságára. Hunyadi következetesen küzdött a közös veszélyben forgó népek összefogásáért.. Akkor ez a feudalizmus viszonyai közt nem válhatott teljessé és tartóssá. Ma azonban a proletár nemzetköziség jegyében meg van a lehetőség a népek igazi, tartós, testvéri összefogására Hunyadi történelmi példája is, mint történetünk minden nagy eseménye, azt mutatja, hogy az igazi hazafiság egyet jelent a haladás akarásával. Mi akkor vagyunk hűek Hunyadi emlékéhez, ha mint a béketábor szilárd bástyája, minden erőnkkel helytállunk és küzdünk a haladás mai főellenségei, a népele békéjét fenyegető, fejlődésünket veszélyeztető. imperialista háborús gyújtogatok ellen.

Hunyadi János hősi alakja, a vezér szavára fölkelt nép áldozatos hazaszeretete buzdítson minket is hősi helytállásra ,új nagy tettek véghezvitelére.

ANNÁSI FERENC tanár