Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-25 / 58. szám

1956. július 25., szerda NÉPÚJSÁG Egy DISZ brigád, amelyről megfeledkeztek ■ . PETÖFIBÁNYÁN mindenki szorgalmas, igyekvő embernek és jó vájárnak tartja Kölesei Emiit s nem ok nélkül. Nem is lehet rossz munkás az, aki már fiatal korában kiérdemli, hogy egy elővájási csapat ve­zetésével bízzák meg. Az első látásra talán senki sem gon­dolná erről az alacsony, élénk 1 mozgású fiatalemberről, hogy j milyen ügyesség, akaraterő és szorgalom van benne, ha a munkáról esik szó. Egy bá­nyász a sok közül, aki igazán szereti a bányát, valósággal második otthona lett a föld gyomrának sok sötét vágata. Jó tulajdonságait ismerve, örömmel bízták meg azzal, hogy az egyik gyorsfeltáró DISZ-brigád vezetője legyen Petőfi altáróban. Ez még tavasszal történt, s ugyanekkor nagy esemény zajlott le Petői ibányán. A tröszt fiatal bányászainak kül­döttei DISZ-aktívaértekezletet tartottak, ahol elhangzott a nagy fogadalom. Hat gyorsfel- táró brigádot szerveznek a tröszt üzemeiben a legjobb fiatal bányászokból, csatlakoz­nak az országos versenyhez. Így segítik elő, hogy mielőbb üzemképes frontokon tudják fejteni a szenet. Ezen az érte­kezleten többen is elmondták, hogy minden szerv és minden műszaki vezető a lehető leg­nagyobb támogatást nyújtja a fiataloknak. Enélkül nem is lehetne gyorsfeltárásról be­szélni. Petőfi altárón két ifjúsági brigád vett részt a mozga­lomban. Az egyik, Lőcsei Emil kilenctagú csapata, az északi rész feltáratlan szénmezőiben látott munkához, a 69-es front előkészítésénél. Kezdet­ben igen jól ment minden, s bár messzire kellett csilléz- niök, májusban mégis 105 métert haladtak előre. Ilyen eredménnyel igazán nem kel­lett szégyenkezniök a többi csapat előtt Két hónap telt el azóta, s lássuk, mi lett a Lőcsei-bri- gád sorsa. Az északi mezőben húzódik végig a szép, egyenes Il-es ge­rincvágat. A surranó gumi­szalag itt hordja ki a 33-as frbnt szenét. Innen ágazik el a Lőcsei-brigád vágata. Ezen kell még végigsétálni a kar- : bidlámpa imbolygó fénye mel­lett, hogy találkozhassunk ve- ; lük munkahelyükön. De még j sem kell messzire menni, kár a fáradságért, mert a brigád­vezető éppen a vágat keresz­teződésnél szorgoskodik. Sza­porán forgatja a teli csilléket Vajon, mi lehet az oka, hogy Lőcsei elvtárs a vágathajtás helyett még délelőtt 10 óra­kor is a csatlósoknak segít. KEVÉS AZ ÜRES csillénk — fakadt ki keservesen, — nem tudunk rakodni, a mun­ka áll. s már nem tudtam to­vább nézni ezt a tétlenséget, kijöttem csillézni, csakhogy gyorsabban menjen az ürítés. Nem volt ez így mindig. Májusban 12 csilléjük volt és váltórendszerben dolgoztak ezekkel. Amíg hat csillébe ra­kodtak, addig a másik hatot ürítették. A bajok csak ez­után kezdődtek. Június, elején a Il-es gerincen hozzákezdtek a szállítószalag beszereléséhez. Ez a munka hosszú időt vett igénybe, s emiatt a brigád nem tudta elszállítani a sze­net. Megbénult a szállítás, és a brigád tagjait is a szalag- szerelésekhez osztották be. Nagyon ritkán dolgoztak, csak a vágathajtásokon. A múlt hó­napban így 79 százalékos terv­teljesítés mellett csak, 44 mé­tert tudtak előrehaladni. A csapat tagjait nemcsak a 40 forintos műszakkereset miatt bántotta a dolog, hanem azért is, mert a DISZ-brigád jó hír­neve forgott kockán. De hiába készült el a gu­miszalag. — folytatja a pa­naszt Lipták József, a brigád egyik tagja. A nehézségek ez­után sem csökkentek. A csil­lékből nem tudtuk egyenesen rád önteni a szenet a vágat előtt elhaladó gumiszalagra, továbbra is messzire kellett csillézni. Rigó Imre DISZ-tit- kár, és a brigád tagjai nem hagyták annyiban a dolgot és kérték az üzem vezetőit, hogy a vágathoz közel építsenek egy körbuktatót. Természete­sen ehhez is idő kellett, de azért egyszer csak ez is elké­szült és most már könnyen a szalagra tudják dönteni a teli csillék tartalmát. — Jött azonban az újabb baj. Mind­össze hat csillét hagytak a brigádnak, gondolva, hogy most már könnyebb a szállí­tás és az ürítés. A megmaradt hat csillével pedig nehezen le­het boldogulni. Sokszor fél­műszak is eltelik, amíg üres- csilléhez jutnak a fiatal elő­váj ók. ÍGY VAN EZ ma is és ez az oka annak, hogy Lőcsei Emil félműszakja csatlósmun­kával telik el. A műszak má­sodik felében már csak a ra­kodásra jut idő. Ha lenne üres csillénk — számítgatj a a brigádvezető —. akkor a mű­szak elején megrakodnánk, a végén pedig még tudnánk egy­szer robbantani, s így adhat­nánk át a munkahelyet, a kö­vetkező váltás embereinek. Az is bánt bennünket, — mondják a többiek, — hogy a kellő műszaki támogatás hí­ján most már a Kiváló Dol­gozó-jelvényt nem kaphatjuk meg. Hiába dolgoztunk jól két hónapon át. a múlt havi eredmény, amelyről mi nem tehetünk, megfosztott bennün­ket a kitüntetéstől. Ezekután Dinka Jenő kör­letvezető aknászt kérdeztük meg, mi az oka, hogy így el­hanyagolták a DISZ-brigád támogatását? A munkát leginkább a szál­lítószalag beépítése hátráltat­ta. Erre azonban szükség volt hisz a 33-as fijont termelésé­ről az altáró tervteljesítéséről volt szó Ez igaz, azonban a DISZ- brigád nevében például joggal megkérdezhetjük, nem lene- lett volna-e munkába állítani egy embert, aki a vágat végén a csillékből közvetlen a sza­lagra lapátolta volna a szenet, addig, amíg a körbuktató el­készül? Ez a segítség igen so­kat jelentett volna a DISZ- brlgádnak. A Tröszt üzemeiben csak­nem minden gyorsfeltáró DISZ-brigád szépen dolgozik, jó eredménnyel. Miért ne ie- netne a Lőcsei-brigádot is úgy segíteni, mint ahogyan azt a DISZ aktívaértekezeleten megfogadták ? Ez a segítség nemcsak Dinka Jenőnek, Schüffer Alajos aknásznak, és a DISZ-szervezet vezetői­nek, hanem minden műszaki­nak feladata, becsületbeli ügye. MUNKÁJUKHOZ több meg­értés, támogatás szükséges s akkor biztos, hogy sikerrel jár fáradozásuk, s a bányász­napra üzemképes állapotba adják a termelésnek a 69-es frontfejtést. CSÁSZÁR ISTVÁN Befejezték a nagyjavítóéi a Gyöngyi! soros*! Ércelőkészítőisswhen Két heti nagyjavítás után kedden reggel ismét teljes üzemmel Indult meg a gyön- gyöseroszi ércdúsító. Az első nagyjavítás alkalmával máris jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre a gépeken berendezéseken. Többek kö­zött 12 cellával bővítették a flotációs sorokat, melyek az ércet és a kőzetet választják külön. A cellasorok bővítése titán 12 százalékkal több dú­sított ércet nyernek naponta az új üzem dolgozói. Az ércelőkészítőműben ed­dig csak az ólom és a cinkér­cet dúsították. A nyersércben azonban jelentős mennyiségű vasérc is van, mely eddig a meddővel együtt távozott. A (Y/ yári vakáció . . . Gyer- * ^ mekkorunk legéde­sebb napjai, illatos puha kör­ték, naptól fonnyadó széna­kazlak, csobbanó, csurranó hi­deg patakok, bontakozó gyer­mekszerelem, ez jut eszünkbe ennél a szónál. Milyen édes, kedves emléke marad az egri gyerekeknek is az idei vaká­ció, amit úttörő táborokban tölthetnek. Kalandos számhá­borúk, izgalmas vitorlázó re­pülés, úszás, futball, — no de csak sorjában kezdjük el az elején. — Állj, ki vagy? — nyúlik a belépő felé egy nagy puska, s mögötte amolyan Huckle- bery Finnhez hasonló apró emberke, nadrágja térden alul, haját fazék alatt vághat­ta körbe valaki, orra, térde kopott az eséstől. Fónagy Fe­rencnek hívják, 5 a napos őr az egri Lenkey úttörő tábor­ban és rettentő komolyan ve­szi hivatását. Van még jó né­hány őr, hasonló korúak, mint Fónagy Ferenc, vigyáz­nak a ki- és belépésre, nem mintha szökni akarna valaki a táborból. Sőt! Eddig 260-an jelentkeztek, és még egyre jönnek. — Tanár bácsi, kérik Tompos József táborvezetőt, be lehet-e még iratkozni és a tanár bácsi hogy is állhatna ellent az esdeklő kék, vagy barna szemeknek. Sok egri gyerek szeretné itt tölteni va­kációját, hemperegni a Nép­kert zöld füvén, lebarnulni az uszodában és izgalmas foci­meccseket játszani a stadion salakján. Vzülök, tanárok, a DISZ és az MNDSZ kezde­ményezték ezt a helyi tábort, hogy a gyerekek nyáron jó le­vegőn lehessenek, felügyelje­nek rájuk, és megkönnyítsék a szülők nyári gyermekgond­jait. Nyugodtan nevezhetnénk napközi tábornak, hiszen a körbefutó sátrak nem az alvás célját szolgálják- ötkor már hazaindulnak a pajtások. És hogy ötig mit csinálnak. La­pozzunk csak egy rajnapló­ban. . . . Fél 9-kor sorakozó, zászló- felvonás, reggeli. Utána raj­nevelő óra. Álljunk meg egy pillanatra, mi lehet ez a fur­csa szó- Megkérdezünk egy ifjú nevelőt, talán Maczkó Magdát, aki a főiskola ma­gyar irodalom szakosa, ö el­meséli, hogy rajnevelés óra alatt inkább beszélgetést le­hetne érteni, beszélgetnek a fegyelemről, a gyermekek na­pi munkájáról (ez a napi munka minél több játékot je­lent). Itt mondják el a gyere­kek esetleges problémájukat, szóval egy kicsit olyan foga­dó óra félének nevezhetnénk. Most már lapozhatunk to­vább. 10—12-ig szakköri fog­lalkozások, úszás, röplabda, játékos torna, labdarúgás. Gyorsan fürdőruhát és már­is indulhatunk egy húsztagú csoporttal az uszodába. Há­rom felügyelő nevelő és a gyerekek rajongásig szeretett Gyuszi bácsija vigyáz, hogy semmi baj se történhessen az uszodában. Azokat, akik nem tudnak úszni, Bitskei Aladár veszi védelmébe Micsoda si- kongatást, ugrálást, csapko­dást visznek véghez ezek a boldog nyaraló gyerekek! A nevelők árgus szemmel nézik őket és az egyiknek állandóan mozog a szája, mintha imát mormolna, pedig csak a gye­rekeket számolja össze. A röplabda pályán Kati c ' néni az ügyeletes, ado­gatják a lányok a labdát, még ügyetlenkék, aprók, de hát nem lehet mindent egyszerre megtanulni. A stadion salak­pályáján labdarúgókat válo­gatnak, készülnek a rajok közti labdarúgó bajnokságra. Izzad a vezető, nehéz a válo­gatás, a fiúk ügyesebbek, csak úgy zúgnak a lövések, a kapusok meg akár kell, akár nem, vetődnek. Ezután kitűnően ízlik az ebéd, az utolsó cseppig kika­nalazzák a levest, s a lekvá­ros derelyéböl háromszor any- nyit is megennének, pedig alaposan megrakták a neve­lők a tányérokat. -4z ebédet a III-as számú általános iskolá­ban főzik a szülők felügyelete mellett. gyár műszaki vezetői és dol­gozói most megkezdték a pi­rít flotálását. dúsítását is. Az első nap kísérletei sikerrel jártak. így a jövőben a Gyön­gy ösoroszi Ércelőkészítőmű dolgpzói háromféle dúsított ércet: ólmot, cinket és piritet termelnek kohóinknak. — KÉT HETI badacsonyi táborozásra indult az egri Gárdonyi Tanítóképző DISZ és Uttörőszervezet 135 tagja és 15 nevelő. Az üdüléshez szükséges 18 ezer forintot a diákok facsemetekiszedéssel, színmű bemutatásával és jól sikerült klubestek rendezésé­vel szerezték évközben. Ebéd után a megérdemelt pihenő: a rajok a sátrakba bújnak és előveszik kedvenc könyveiket. Állukra könyö­kölve figyelik a felolvasót: az egri vár történetét, Toldi híres tetteit, János vitéz ka­landjait Van, aki el-elbóbis- kol, lezárulnak a pillák. Amíg mesélnek, pihennek, megkérdezzük a táboi-vezető Tompos Józsefet, milyen ter­veket szőnek a nyárra. S bár a pajtások még nem tudják, gyorsan feljegyzem és eláru­lom, hogy mi minden nagy­szerű vár rájuk. Lesz modele- zőverseny, rádiós kiképzés, (a MÖHOSZ a legnagyobb segít­séget nyújtja a tábornak.) Kétszer egy héten ifjúsági mozielőadás, kirándulás a Szépasszonyvölgybe, a Bükk- be, sportversenyek, izgalmas számháborúk és legeslegizgal­masabb a tábortűz, de ez egy­ben a tábor befejezését is je­lenti majd. Ni, mintha a Pontos-raj mozgolódna- Tényleg letelt a pihenő ideje, jön a délutáni «komoly» foglalkozás. Egy zugban, árnylombok alatt lá­nyok varrogatnak babaruhát. Megtudom, hogy ez a varró szakkör. Egy csoport az Uttö- röházba indul rajz- és fotó­szakkörre. Egy másik a várba. Hát ez miféle szakkör lehet? Takácsi Attila világosít fel, a történelem szakkörösök a vár­ban tanulják az egri vár tör­ténetét. Hogy ez nem jutott az eszembe?! Amott meg ping­pongoznak. Nem győzök néze­getni jobbra-balra, egy cso­port pirospettyes labdával ját­szik, mások énekelnek, vagy táncolnak. 260 úttörő jókedvű gyerek szórakozik, játszik és tölti el idejét a nagy nyári vakáció alatt ebben a tábor­ban. í~Jl ónagy Feri őrszem tiszté­vé leg, amikor kilépek a tábor kapuján. Szívemben az­zal a jó érzéssel hagyom el a tábort, hogy egy napot vissza­loptam magamnak az édes és önfeledt gyermekkorból. TÖKÖS KAROLYNÉ Czibolya László szerelő lakatos- Győri Mihály horti ^^orista nak nagy része van abban, hogy 150—180 százalékos teljesitmé y a horti gépállomás aratógépei végzi a tarlóhántast, ezze j igen keveset álltak műszaki hiba hozzá a következő észtén termésének biztosításához. I szövetkezeti demokrácia letartasz a tsz erősödésének döntő feltétele \ termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági erő­södésének egyik legfontosabb feltétele, biztosítéka a szö­vetkezeti demokrácia állandó tökéletesítése A szövetke­zeti demokrácia kifejezi azt, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet a do’gozó parasztok önkéntes társulása, mindannyian közös tulajdonosai a gazdaságnak. Ez a szövetkezeti demokrácia sajátossága és határozza meg sét, a tagok jogait, és a szövetkezetek állami támoga- tását­A szövetkezeti demokrácia alapelveit a termelőszö­vetkezetek mintaalapszabálya határozza meg. Kifejezi a szövetkezeti vezetés mély demokratizmusát, amikor ki­mondja, hogy: .,A termelőszövetkezet legfőbb igazgatási szerve a közgyűlés, melyet a tagság összessége alkot. A közgyűlés dönt a szövetkezet munkájának olyan alapve­tő kérdéseiben, mint a vezetőség, az elnök és az ellenőr­ző bizottság megválasztása, az új tagok felvétele és a ta­gok kizárása. Vagy az éves termelési-, költségvetési-, építkezési tervek a munkanormák, a gépállomási szer­ződések jóváhagyása, a kü önböző alapok nagyságának megállapítása, a munkaegységekre kiosztásra kerti ő ter­mények és pénz menny ségének meghatározása, a hite­lek és kölcsönök összegének meghatározása. A közgyűlés határozatai, ha megegyeznek az alap­szabályok elveivel, a fennálló jogszabályokkal és a szö­vetkezet szervezeti, gazdasági megerősítését szolgálják, kötelezőek a választott szervre és a szövetkezet minden tagjára. A közgyűlésen az elnök köteles beszámolni a szö­vetkezet ügyeiről a tagok megvitatják a gazdálkodás időszerű kérdéseit és meghatározzák a vezetőség további teendőit. A szövetkezet vezetőit a közgyűlés az alapszabály ér­telmében két esztendőre választja, s mint a termelő- szövetkezet vezetőszervének a közgyűlés határozatai alapján adott utasításait a szövetkezeti tagoknak végre kell hajtaniuk A vezetőség, működéséért felelős a köz­gyűlésnek, ezért a közgyűlést havonta össze kell hívnia. A vezetőségen belül elsősorban az elnök felelős azért, hogy a szövetkezet alapszabály szerint működjék. Az elnök intézi a termelőszövetkezet mindennapi ügyeit, ellenőrzi a közgyűlés határozatainak végrehajtá­sát. Az elnök kötelességei közé tartozik, hogy legalább kéthetenkint összehívja a vezetőséget a folyó ügyek meg­tárgyalására. Feladata, hogy állandóan gondoskodjék a közös gazdaság erősítéséről, őrködjék az állam és a szö­vetkezet érdekei fölött, kötelessége, hogy érvényt szerez­zen a szövetkezet életében is a párt és a kormány határo­zatoknak. Az elnök személyes felelősséggel irányítja a szövet­kezet munkáját, de egy személyben nem helyettesítheti az egész vezetőséget. Ez ellentmondana a szövetkezeti demokráciának, csökkentené a vezetőség felelősségét, gá­tolná a vezetőségi tagok kezdeményezéseit. Joga és köte­lessége azonban, hogy önálióan döntsön a napi kérdé­sekben. Számos jó szövetkezeti elnökünk van a megyében, és egyre több lesz, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a javulás ellenére sok tsz-elnök végzi rosz- s/ul a munkáját, önkényesen, a vezetőség meghallgatá­sa nélkül intézkedik és a legfontosabb kérdések megtár­gyalására sem hív össze közgyűlést. A termelőszövetkezeti elnökök közül többen mond­ják el, hogy a tagság, sokszor helyes intézkedéseiket is önkényeskedésnek Ítéli. Vajon mikor önkényeskedik az elnök s mikor cselekszik helyesen? Nincs-e ellentmondás az elnök egyéni felelőssége, a határozott intézkedések és a szövetkezeti demokrácia elvei között. Az alapszabály kimondja: „a termelőszövetkezet el­nöke a termelőszövetkezet gazdálkodását az alapszabály, a jogszabályok, a jóváhagyott termelési terv és bevétel, kiadási költségvetés alapján a közgyűlés és a vezetőség . határozatainak megfeleeiően személyi felelősséggel ve­zeti“’. Az elnök tehát akkor önkényeskedik, akkor sérti meg a szövetkezeti demoráciát, ha alapszabály ellenesen, a közgyűlés és a vezetőség hatáskörébe tartozó ügyekben a tagság meghallgatása nélkül önhatalmúlag intézkedik. Az elnök személyes felelősségének, illetve a szövet­kezeti demokráciának meg nem értésére mutat az is, hogy több esetben a tsz elnöke félve attól, hogy önké­nyeskedik, olyan ügyekben sem mer egyedül intézkedni, amelyek kizárólag az ő hatáskörébe tartoznak. Az ilyen elnök nem jól vezet, mert határozatlansága sok esetben huza-vonát, késést okoz. Az utóbbi időben mutatkozó jelentős javulás ellenére még elég1 gyakran eViîaçiul az is, hogy a különböző állami vállalatok, intézmények semmibe veszik azt, hogy a termelőszövetkezeti parasztok közös gazdasága a ta­gok tulajdona, hogy a szövetkezet alapszabály szerinti működésében a szövetkezet belső ügyeibe, gazdálkodá- tlásaiba nem avatkozhatnak bele. Meg kell érteni, a kü­lönböző vállalatok dolgozóinak, hogy a termelőszövetke­zet nem áiiami vállalat, hanem önkéntes társuláson ala­puló közös gazdaság. A termelőszövetkezetektől tehát csak az alapszabályban előírt feltételeket, törvényeket, szerződéses kötelezettségek betartását lehet megkövetelni. Senkinek sincs joga, hogy megsértse a szövetkezeti de­mokrácia alapelveit, a termelőszövetkezetek önkormány­zatát. Orosz Lajos Mezög. szöv. osztály

Next

/
Thumbnails
Contents