Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-18 / 56. szám

nIpöjsag 1956. július 18., szerda |í árosok, országok, vi­^ lágtájak ünnepük Rem­brandt születésének három- szazotvenedik évfordulóját. Ünnepük és büszkélkednek Rembrandt művészi örökével, büszkélkedik vele elsősorban Hollandia, a művészhez régen oly mostoha haza, melyet e minden emberi mélységet meg­járt géniusz minden múlandó gyarmati és világtengeri hege­móniánál magasabbra emelt. A rembrandti életművet az a forradalmi szedem hatotta át — anélkül, hogy gondolt volna erre —, amely abban az időben, mikor élt, Hollandiát elsőként szakította ki a feuda­lizmus gyűrűjéből s Angliában éppen ezidőtájt készült meg­vívni döntő küzdelmét a feu­dális abszolútizmussal. Ez az a légkör, amely Rembrandt zsenijét táplálja s juttatta ki­fejezésre életművének legna­gyobb alkotásaiban hazája harcos, tetterős polgárságának aktivitását. A mesterek leg­nagyobbjai — bármihez nyúl­janak is — tudatosan, vagy öntudatlanul —• kifejezésre juttatják koruk, társadalmuk, osztályuk legmélyebb problé­máit. Rembrandt életműve azonban nemcsak a kirobbanó erőt, nemcsak a győzedelmes élet előretörését fejezi ki. Ott lappang emögött a kétely is, a megoldások ellentmondásos­ságának sejtelme. S ez nem­csak a képeken szereplő mér­legelő, töprengő alakok moz­dulataiban, arckifejezéseiben nyilvánul meg, hanem meg­nyilvánul a művészi előadás­módban, a művészi forma- adásban is. Rembrandt képeit rendsze­rint mint a fény és árnyék harcának festői kifejezését szokás értékelni. Fénynek és árnyéknak nála kettős szerepe van (inkább, mint bárki más­nál): egyrészt a tér kifejezé­sének eszköze, másrészt a lel kiáüapot hangulati hordozója, a hangulati hatáskeltés esz­köze is. I „eonardó da Vincinél az ^ árnyalatok sejtelmes- valóság jelenségeinek REMBRANDT HARMENSZ VAN RUN (1606-1669) noknak tünteti fel előtte — ad képeinek valami borongó, töprengő, önmagába mélyedt, befelé forduló hangulatot. Rembrandt életének legkü­lönösebb ellentmondása, hogy éppen főműve, a „Lövészek kivonulása” okozta bukását. A 16 polgár — mindegyik egy­formán lefizetett 100 aranyá­ért — egyképpen akart érvé­nyesülni a csoportképen, amint ezt már számos példán tapasz­talhatta más festők művein. Rembrandt a megrendelők egyéni kívánságait feledve, az élet egészének egy darabját ra­gadta meg .amelybe nem illett bele a mindenki egyformán való érvényesülésének mester­kélt követelménye. A világ telve volt egymásnak ellent­mondó jelenségekkel, felemel­kedéssel és bukással a gazda­sági és politikai életben egy­aránt. A tőkések és bérmunká­sok osztálya kialakulóban volt. a polgárság vakmerő és nye­reségvágyó csoportjai egymás­után hódították meg a távoli országok népeit és gyarmato­kat alapítottak. Egy új társa­dalmi formát: a polgári társa­dalomét hozták létre a maga anarchiájával. Rembrandt „A lövészek kivonulása” képe ka­vargásával, kirobbanó és el. merülő elemeivel sokkal iga- zabb volt, hogysem megért­hették volna a polgári hiúság­tól elvakított kortársai. Rembrandt színei sajátsá “A gosan alkalmazkodnak festészetének tónusos jellegé hez. Csodálatosan gazdag ská­láját szólaltatja meg a barnák árnyalatainak, ezeket szövik át aranyfényükkel ragyogó sár­gái, és ezekbe hangolja bele tompa vöröseit, zöldjeit vagy szürkéit Festői előadásmódja szabadon követi érzelmeinek hullámzását. Hol vastagon felrakott rétegekben ragyog- tatja meg a testek sugárzó fe­lületeit, hol áttetsző olvadé­kony színekkel fátyolozza el azokat. Olykor darabos egy­szerűséggel teszi oda 2 döntő foltokat, máskor szeretettel dolgozik csillogó gyöngyökön, ékszereken. De sohasem válik aprólékossá, akármennyi rész­letet is halmozzon fel egy-egy helyen, ellensúlyozni Judja a homályba borult részek oldott- ságával. Nincs művész, akinek alko­tásai reálisabbak és egyúttal kifejezőbbek volnának az övé­inél: az ábrázolás és kifeje­zés nála egy szerves, elválaszt­hatatlan egész. Míg mások, még a legnagyobbak is csak többé-kevésbé egyoldalúan kö­zelítik meg a művészet leg­magasabb céljait Rembrandi együtt ad mindent. S hogy igazán mindent adhasson, nerr éri be a festészet eszközeivel hanem a grafika, a sokszoro­sító művészet eszközeit h igénybe veszi. Rembrandt £ rézkarcolás legnagyobb nieste­re. Rézkarcain ugyanaz a fel­fogásmód érvényesül, mint festményein ,azok is a fény> árnyék gazdag változatain és eüantétein épülnek. Rembrandt igen sokat rajzolt. Mindent feljegyzett vázlatkönyvébe, ami érdekelte. Számos tájkép, tanulmány maradt fenn tőle. Érdekelték a koldusok, a mu­tatványosok; lerajzolta a pat­kánymérget áruló embert, kül­földieket, az elenfántot, az oroszlánt, feljegyezte a családi élet apró intimitásait. Vázlatai a motívumok gazdag tárházát szolgáltatták konmozicióihoz. Val'ásos tárgyú képei elmé­lyült. bensőséges családi életé­nek közvetlenségét és vonásait hordozzák magukon. A „szent családot”, mint egyszerű sze­gény emberek otthoni életét ábrázolja. Ebben a holland protestantizmus eszmevilága is kifejezésre jut az olasz, vagy flamand művészet katolicizmu­sával szemben amely az eüen- reformáció hangos propagan­dájával dolgozik, s pompázó látványosságával akar elkáp­ráztatni. Rembrandt, a minden Korok legbüszkébb, leg­szabadabb, legnagyobb festője, mert ő azt, amit mondani akar, egyszerűen fejezi ki. mert ér­zését — az igazi művész krité­riumát — saját művészetének kifejező eszközeivel adja visz- sza. És ő minden idők legna­gyobb festője, mert a kifejező eszközöket olyan magas fokra fejlesztette, mint senki előtte es utána: ő nem az úgyneve­zett festőit látja meg, hanem az életet és a természetet egy­szerűen festőién fogja fel.” (Max Liebermann). Bíró Lajos, adjunktus, FILM SCUDERI KISASSZONY összefüggését érzékelteti. Ca- ravaggiónál a drámai ellenté­tesség. összeütközés kifejezésé­nek eszközéül szolgált Velaz queznél a fény finom fokozata, alkalmat adtak arra, hogy tár­gyilagos áttekintést szerezzen a történés egésze felett. Rem­brandt fény-árnyék ellentétei is felkeltik az összeütközés hangulatát. Drámaiak, azon­ban sokkal több homály keve­redik a világos és sötét har­cába, mint Caravaggiónál. A homálynak gazdag fokozatok­ban való alkalmazása Remb­randtnál nem a jelenségek op­tikai törvényeinek felfedezésé­ből fakad. Nála a tónusok al­kalmazásának módjában, a fény és árnyék ellentétes erői­nek harcában mutatkozó sej- telmességben inkább az jut ki­fejezésre, hogy az élet, a világ ellentétes erőinek küzdelmé­ben van valami ismeretlen, homályos tényező is. Ez az is­meretlen tényező — amely az élet dolgait kiszámíthatatla­Nem lebecsülendő dolog az érdek, nem bizony! Végső soron az mozgat mindenkit. A saját érdeke, vagy a csa­ládjáé, vagy egy közösségé. Esetleg az egész emberiségé. Kit, hogyan. De amit az em­ber tesz. azt mindenképpen érdekből teszi, valaki, vagy valakik érdekében. Kárhoz­tatni ezt épp oly meddő vol­na, mint megkorbácsolni a tengert, amiért háborog. Elismerem, hogy van ér­deke egy-egy embernek, egy- cgy osztálynak, egy-egy nép­nek, vagyis az emberek min­den rendű és rangú csoport­jának. Esetleg még azt is haj­landó volnék elismerni (ha az állatbarátok megszoron­gatnának), hogy a lovaknak a kutyáknak, a csirkéknek is vannak érdekei. Habár sze­gények alárendelt helyzetben vannak: érdekeik nem alakít­ják a történelmet és több­nyire nem is érvényesülnek, máskülönben nem fognák ko­csi elé, nem kötnék láncra, .nem főznék meg őket. De az ellen már körmöm szakadtáig tiltakozom, hogy elvont fogalmaknak és élet­telen tárgyaknak is van ér­deke! Teszem azt, a föld jobb kihasználásának. A föld jobb kihasználása minden kenyér- evő szerzetnek érdeke, de hogy neki magának saját kü­lön érdeke van, azt tagadom! Hogyan? Nem is állította senki? Dehogy nem! Máskü­lönben miért írnák és mon­danák, hogy aszongya: „a föld jobb kihasználása érde­kében alltalmazni kell a ve­tésforgót”. Vagy például: , a kritika szabad gyakorlásának biztosítása érdekében fel kell számolnunk ezeket a hiányos­ságokat”. Brrrr . . . Itt rámförmed egy elége­etlen hang és azt mondja: Hallja, Jcérem, mit bakafán- toskodik? Mintha maga nem tudná, hogy az ,.érdekében’ csak egy közönséges viszony szó, aféle habarcs a téglák közt, és lényegében nincs is önálló értelme!” Hohó, megálljunk csak! Éppen az a baj. Az, hogy ér­telemmel, színnel, hangulat­tal megáldott szavakat üres toldalékszavakká alacsonyí- tanak. S mi célból? Abból a célból, hogy tekervényes, magyartalan mondatokat ka­lapáljanak össze. A magyar nyelv igen szem­léletes, kézzelfogható, mond­hatnám vaskos. Semmi szük­sége sincs olyan jelentésüktől megfosztott toldalékszavakra amilyenek a hivataloskodó beszédben elburjánoztak, amilyeneknek ritka díszpél­dánya az „érdekében”. Amíg csak emberre használjuk, ad dig valóban érdeket fejez ki. értelme, jelentése van. De fogalmaknak, tárgyaknak ismétlem, nem lehet semmi féle érdeke. S ha valaki úgy vélné, hogy ..érdekében” nélkül nem le­het fogalmazni, okulására, engedje meg megkísérlem lefordítani az előbbi mondat- szörnyeteget. Hogy is volt? .,A kritika szabad gyakorlá­sának biztosítása érdekében fel kell számolnunk ezeket a hiányosságokat . . .” Mi len­ne, ha így mondanánk: „Meg kell szabadulnunk ezektől a hibáktól, hogy ne zavarják a szabad véleménynyilvání­tást”. Vagy mit tudom én, hogy. Legalább tízféleképpen el lehetne mondani. Igaz, egyik sem lenne olyan „hivatalos”, mint az idézett mondat. Viszont mind­egyik érthetőbb, emberibb — és magyarosabb volna. (gács) Az egri Bródy Filmszínház július 19—25-ig, az egri Szabad­téri Filmszínház pedig július 20—25-ig mutatja be az német- svéd filmprodukciót, a Scuderi kisasszonyt. A film a XV/. század­beli Párizsban játszódik le, a várost titokzatos gyilkossági esetek tartják lázban, sok nemes ifjút találnak leszúrva, s mind olyanokat, akiknek a híres aranyműves készíti az ékszereket• A tehetetlen rendőrség a királytól kér segítséget. A király pedig a híres költő- nőhöz, Scuderi kisasszonyhoz fordul, akinek segítségével végered­ményben leleplezik a gyilkost. A film történetét E. T. A. Hoffman misztikus német író novellájából készítették­HÍREK Naptár Július 18. Ot évvel ezelőtt kezdték meg a diósgyőri nagykohó építését. Húsz évvel ezelőtt, 1936-ban in­dult meg a spanyolországi polgár- háború. Július 20. 1926-ban halt meg Dzserzsinsz- kij, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik hőse. — A HATVANI Vegyiipari Technikumból nem gimná­zium lesz, mint ahogy azt la­punk július 7-i számában kö­zöltük, hanem kórház. Hat­van város és környéke dolgo­zóinak egy rég kívánt és indo­kolt kérelmét teljesíti ezzel a döntésével a Minisztertanács. — A TANÍTÁS befejeztével véget ért az általános és kö­zépiskolák általános takarékos- sági versenye is. Itt nagyszerű eredményt értek el a Heves megyei diákok is, akik1 több mint egymillió forintot takarí­tottak meg. — 15 EZER látogató tekin­tette meg Egerben a kisipari szövetkezeti dolgozók iparcik­keinek nyolcnapos árubemu­tatóját, melyet a nemzetközi szövetkezeti nap keretében rendeztek a szakszervezeti székházban. — ARATÚBÁLT rendeztek szombaton este a hatvani Kos­suth Tsz tagjai, akik 110 hold- nyi vetésterületükön még a múlt hét közepén, a megyében elsőnek fejezték be az aratást. — JUNIUS ELSEJÉN új mozgalom, a dekádverseny kez­dődött a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt üzemeiben. Most értékelték az első dekád versenyének eredményeit, s en­nek első helyezettjei Petőfi al- táró 33-as frontjának dolgozói 123 százalékos teljesítményük alapján 1100 forint pénzjuta­lomban részesültek. OZIK ÜSORU: Egri Vörös Csillag, július 18-án: ...Es megfordul a szél (ausztrália). Július 19—22-én: Csínytevők (szovjet). Egri Jörödy. Július is-án: Argentínától-Me­xiKoig (csehszlovák), j'úlius 19—25-ig: Scuderi kisasz- szony (német—svéd). Gyöngyösi Szabadság, Július 18-án: Csínytevők (szovjet). Július 19—24-ig: Vörös és fe­kete I. (francia). Gyöngyösi Puskin. Július 18-án: özönvíz előtt (olasz). Július 20—22-ig: Irén, menj haza (csehszlovák), Hatvan: Július 18-án: Titokzatos Afrika csehszlovák). Július 19—23-ig: Befejezetlen el­beszélés (szovjet). Füzesabony. Július 18—19-ig: Hamlet (angol). Július 21—23-lg: Balkezes újonc (szovjet). A SZÓFIAI villamosnak van néhány érdekessége, jpL a iel- száhás és leszállás tekintetében! A viüamosra mindig a hátsó aj­tón lehet lelszálini, s az elől lé­vő ajtón van a leszállás. A fel­szállásnál ott áll a kalauz az ajtóban, így a „bliccelés“ lehe­tetlen, mert mindjárt jegyet kell váltani. Ez a rendszer mindad­dig jó az utasnak, amíg nem tö­mött a villamos. Képzeljék el azonban azt, hogy a munkahe­lyekről kijöveikor mi van itt, ha az ember a felszállás helyétől a kocsi elejéig előre akarja tor­nászni magát, különösen, ha rövid távolságra utazik, kél-há- rom megállót-- Egyszer megpró­báltam „szabálytalanul“, a fel­szállás ajtaján icszálini, vesztem­re, mert egy termetes bolgár asszonyság magából kikelve ma­gyarázta, hogy' ezt nem he­lyesli (gondolom. hogy ezt mondta, mert érteni nem értet­tem), s mivel nem csak pró­báltam, hanem végül mégis csak leugrottam a villamosról, a de­rék asszony az esernyőjével fe­nyegetett, amint a villamos tova suhant. Jómagam kajánul vigyo­rogtam és békésen integettem a rendszerető hölgy felé. A szófiai közlekedési rendő­rökről is néhány szót. Ott álla­gúk egy kis emelvényen a szófiai Bulgáriai útinaplá utcák, utak kereszteződésénél, hó­fehér zubbonyban, fehér kesz­tyűben, kezükben egy irányító bottal. Jelzik a járműveknek az irányt, a „szabadot“, de nem veszik szigorúan, ha ugyanaltkor a járókelők nem tartják be a menetirányt. Az autók viszont úgy vannak vezetve, hogy ne menjenek rá az emberekre, így kötetlen, kölcsönös figyelem vau a közlekedésben, a hatósági be- leavatkozás merevsége, fárasztó rendszabályozása léikül- Ezek után mondanom sem kell, hogy Szófiában ismeretlen fogalom a járó-kelők pénzbírsággal való sújtása, helytelen közlekedés miatt. A rendőrök kedélyes> ba­rátságos emberek, sok jóindulat­tal. Példa erre saját esetem. Az egyik este, későn, úgy éjfél felé,, dúdolva, énekelve mentünk Di- mitroff barátommal, (a bolgár teniszbajnok) a néptelen szófiai utcán. Felváltva, bolgár és ma­gyar nótákat énekeltünk. Egy­szerre csak felbukkan egy rend­őr az éj homályából. Mi lesz most — ijedtem meg, s felrendelt előttem egy komoly összegű pénzbírság. És mi lett? A rend­őr barátságosan mosolyogva mondta Dimitroff barátomnak (másnap a tolmács útján tudtam meg), hogy nem gondolja, hogy egy kicsit túlhangosak vagyunk ahhoz képest, hogy már elég sokan alszanak ilyenkor Szó­fiában-. Kölcsönös nevetés, váll- veregetés után elváltunk egy­mástól és halkabban, dúdolva mentünk tovább. Egy másik eset! A Lerski stadionban, a nemzetközi atlétikai verseny alatt, egy csintalanabb 14—15 év körüli gyerek átmászott az állóhelyről az ülőhelyre. Éppen a rendőr kezeibe került, de ahogy az megfogta, kisiklott be­lőle és elfutott. És mi történt erre? A rendőr következetes szí­vóssággal ment a gyerek után, a lelátó teljes hosszában és vé­gül elcsípte. Minden harag nél­kül, kiabálás, fenyegetés, mellő­zésével kézenfogta a gyereket és átvezette az állóhelyre, közben nyugodt hangon beszélt hozzá, bizonyára elmondva neki a vi­selkedés helytelen voltát. Mind­ebből pedig az derült ki — ta­nulságként, — bogy a bolgár rendőr sikerrel neveli a felnőt­teket és gyerekeket egyaránt. Ha már gyerekről van szó, el­mondom, bog}' a bolgár élet mindent megad a gyerek, az if­júság számára. A Szabadság park játszóterei, hintái, lubickolói mel­lett minden parkban hasonló lé­tesítményekkel szereznek örömet a gyerekeknek. Sporttelepek, sportiskolák állanak rendelke­zésre 7—8 éves gyerektől kezd­ve a uagyobbakig végződve, üdül­tetés a Fekete tenger mellett, pio­nír (úttörő) táborok a hegyekben, korszerű, szép iskolák, napközi otthonok, bölcsődék stln, mind- mind a gyerek, a bolgár jövendő szolgálatába van állítva. Meg is látszik ez a nevelés a gyereke­ken. öntudatosak, okosak, erő­sek, bátrak, kezdeményezők, te­vékenyek! A tisztelet, a szeretet itt természetes, magától értetődő dolog a gyerekek részéről a fel­nőttek bánt, hiszen látják, hogy mindén, ami ebben az országban történik kultúra, építés, fejlődés terén, értük, az új bolgár ifjúsá­gért van. A nagyobb „gyerekek­nek“ pedig ott vannak az egye­temek, melyekben ezerszámra növekedik a művelt fők, az érté­kes emberek társadalma. A bol­gár hegyi falvak, az elhagyott falvak ifjúságának jelentős része tanul ma főiskolákon, egyeteme­ken, olyanok, akiknek szülei kö­zött nem egy még nagy város­ban sem járt életében, hanem pásztorkodott, földet művelgetett, távol a világtól, a kultúrától... ÍRTAM MAR az építés lázas üteméről, az egyre nagyobbodó, épülő Szófiáról, Bulgáriáról- Je­lenleg itt is sok 4—5 emele­tes középület, intézet, iskola, egyetem, lakótelep stb. épül Szó­fiában- Máról holnapra tűnnek el a város peremének kalvibái, hogy helyet adjanak a paloták­nak, az újnak, a nagyszerűnek. Szólta telek-lehetőségei igen na­gyok, s egy évtized elteltével Európa egy újabb milliós vá­rossal lesz gazdagabb. idegeníorgahnt szempontból Bulgária a Balkán Svájca! Ha­talmas begyei, erdői, színpom­pás, festői tájai, vízesései, a Fe­kete tenger partvidéke mind­mind bizonyítják ezt az áüitást. A Szófia ieietti 2300 méter magas „Vitosán“ már egyre több, szép túrista ház épül és a környező hegyekben, szanató­riumok is létesültek az utóbbi években. Autóutak készülnek 2000 méter magasságban, kötél­pályák, bitek viszik fel az em­berek ezreit a gyönyörű hegyek titozatos világába. A Fekete tenger partján, VÁRNA vidékén most épül tizenhét szálloda, ame­lyet augusztusban már át is ad­nak a forgalomnak! A szófiai Nagy Szálloda is készen áll már és Európa egyik legnagyobb, leg­modernebb óriás hotelje lesz, a belső berendezések után. Bul­gáriát egyre több külföldi keresi fel, s a Hotel Bulgária pompás társalgója angol, francia, német, orosz, cseh, román és más ná­ciók nyelvén beszélőkkel van te­le, Ugyanez vonatkozik Várná­ra, a Fekete tengerre, Bulgária Riviérájára. VÉGÜL VALAMIT talán az egri háziaszonyoknalc is- Elsé­táltam a szófiai vásárcsarnokba, hogy megnézzem Szófia „gyom­rát,,. Rengeteg új krumpli, zöld­ség, zöldbab, zöldpaprika, hagy­ma, földieper, paradicsom és egyéb idéuy élelmiszer. Néhány ár: i kg újkrumph 1,50 iéva, a zöldbab l,o0, uborka 0,75 Sto­tinka (fillér), paradicsom 3,55, káposzta 0,00, új fokhagyma 0,00, gyönyörű, nagyszemű föl­dieper 4,65, . cseresznye 2,30. Nézzük a többi árat! 1 kg fe­hér kenyér 3,40, barna kenyér 2,60 léva. 1 kg vaj 24 léva. 1 kg zsír 15 léva. A bulgár télisza­lámi 24,—, a szalonna 20,—, 1 kg disznósajt 10 léva. A liszt kilója 4,50, 1 kg kristálycukor 9,—, kockacukor 10,—, a rizs kilója (bőségesen kapható) 7,—, 1 deka bors 2,30 léva. A füge kilója 15,—„ 1 kg babkávé 100 léva. Zöldborsó 0,90 és 1,50 léva- Mindenből bőségesen van, állan­dó, friss árukat adnak. A zöld­féleségek természetesen itt is vál­tozó árban vannak, a beírás sze­rint. Az élelmiszer árak megér­téséhez annyit, hogy a kereseti viszonyok körülbelül azonosak a mieinkkel. A léva átszámítása a következő: 1 léva —1,70 Ft- -tal, 100 léva tehát 170 forint. 1,53 Ft! (Ennyi pl. a káposzta kilója.) Ennyit egyelőre az élelmiszer­ről. A legközelebb majd beszámo­lok a ruházatról, divatról, az emberek öltözködéséről­Lovcsányi Jenő ÉRDEKÉBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents