Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-18 / 56. szám

2

NÉPÚJSÁG

1956. július 18., szerda

II.

MŰSOR SZERINT most az intézettel való megismerkedés következett.

Az intézet folyosóján egyszerre több faliújság látható. Az egyiken csupa ismerős fényképek: a mi hallgatóink,

azok, akik levelezésben állottak a jeieci hallgatókkal, a fényképük alatt levélidézetek. De ott van Zbiskó Ernőné mosolygós, jól sikerült arcképe is, a két főiskola közti levelezés egyik első szervezője. Néhány lépésre arrébb egy másik fali újság csupa olyan cikket közöl, amely Magyaroszágot ismerteti. Az egyik hallgató lelkes versben köszönti fel a város falai között tartózkodó magyar vendégeket. Kár, hogy nem jutott időm a lemásolására, sorai nagyon szépen összecsengtek, szerzője gyakorlott rímfaragó lehetett. A tartalma pedig egyenesen megható volt. Ahova csak néztünk, mindenütt bennünket idézett, különböző feliratú szövegek üdvözöltek. Az egyik falat a 19 század magyar festőművészetének szép illusztrációi díszítik, a könyvtárban külön „magyar sarkok” vannak, az egyik magyar írók orosz kiadásait, a másik azoknak az orosz íróknak a műveit mutatja be, akiknek valamilyen magyar vonatkozásaik vannak. Ott van pl. az Uj Idő-nek az a száma, amelyben pont egy évvel ezelőtt Trifonov szovjet író éppen magyarországi és a többek között egri útjáról számol be olvasóinak. És ott van Ka- zakevics kis útleírása is, amelyben szintén Egerről van szó.

Sorra járjuk a tantermeket, a műhelyeket, a szertárakat. A látott kép arról győz meg bennünket, hogy jeieci kollégáink hivatásuk magaslatán állanak. A tantestületet igen jó összhang, baráti szellem hatja át és valamennyien egyforma lelkesedéssel dicsérik az agilis, hozzáértő vezetést. A tantestület összetétele tudományos szempontból is elsőrendű: 14 kandidátus van közöttük!

•

Ebéd után a 14. számú középiskolát látogattuk meg, amelynek ezernél is több tanulója van és amelyet főleg a Jelec—Kursz—Donbassz vasútvonal mentén lakó vasutasok gyermekei látogatnak. Az iskola egy teljesen modern négy- emeletes épületben helyezkedik el. itt azonban nem régóta vannak, az iskola eredeti épületét a németek földig lerombolták. Amikor leszállunk az autóbuszról, az iskola igazgatója üdvözöl bennünket, a várakozók pedig többen virágcsokrokat nyújtanak át. Az ajtók előtt úttörők adják a díszőrséget.

Egy zsúfolásig megtelt nagy terembe vezetnek bennünket. Szülők, tanárok és diákok. P. A. Muhin elvtárs, az iskola igazgatója rövid beszédet mond. Feltűnnek az ajtóban a pöttöm, apró 4—5. osztályos gyerekek fehér blúzban és piros nyakkendőben. Pereg a dob, majd megáll az úttörők menete a katedra előtt szélesen elhelyezkedve. Szavalókórust alkotnak. Zongoraszerűen hol az egyik, hol a másik szólal meg harsány hangon valamelyik úttörő, egymásnak válaszolgat- nak, kánonszerűen, az egyik hosszabban, a másik rövidebben replikázik. A békéről szavalnak és a háború borzalmait idézik szavaik. A békevágy elemi erővel tör elő ajkukról. Békekórusuk valósággal megrendítő volt és szem nem, maradt szárazon, amikor a piros- nvakkendős csöppségek érces hangjukon elzúgták a béke nagy himnuszát. Éreztük, hogy csak kiváló pedagógusok olthatnak ennyi hitet és erőt tanítványaik leikébe, azok. akik valóban hivatásnak érzik a nevelői pályát, akik igazán szeretik hazájukat és városukat. Soha többé háborút! — kiáltják a gyerekek, majd a következő versikével üdvözölnek bennünket: (nyers fordítás!)

Az igaz barátság gazdagít,

A barátság nem ismer távolságokat,

Orosz gyerekek lángoló üd- vözletüket

Küldik magyar barátaiknak,

A KÖZÖNSÉGGEL együtt megtapsoljuk a kedves gyerekeket. akik virágcsokrokat, könyveket ajándékoznak nekünk és kabátunkra tűzik a szovjet úttörők jelvényét. Érzem .beszélnem kell. Felállók és üdvözlöm az úttörőket, a lelkes közönséget. Példámat követi Dömötör Zoltán is, aki

EGRI FŐISKOLÁSOK A DERÉK JELECIEK KÖZÖTT

diáktársai nevében köszönti a

jeiecieket.

Ezzel véget ért a látogatás hivatalos része és ünnepi műsor következett. Nagyon szépek voltak a tanulók tomamutat- vanyai és kedves humor hatotta át az előadott csasztuskákat is. Végül két sárgainges fiúnövendék orosz népi táncaiban gyönyörködtünk, amikor kifogyott a műsoruk és arra kértek, lépjenek fel a mi hallgatóink is. Ebből a szorult helyzetből csak Nyíri Lászlóné kartársnő mentett ki bennünket, aki néhány ukrán és orosz dalt elénekelve, rögtön a közönség szivébe férkőzött. ___

A meglátogatott 14-es számú iskolának sok világos, jól felszerelt tanterme van. A különböző műhelyek és laboratóriumok biztosítják a növendékek politechnikai képzését. És munkára neveli őket a két és fél hektáron elterülő kertgaz- daság is, amely közvetlenül az iskola mellett van s amelynek minden talpalattnyi földjét az iskola növendékei művelik meg.

*

Nagyon sűrített a programunk, alig ecsúdunk fel az egyik nagy élményünkből, mindjárt másik, még nagyobb élményben van részünk. Vacsora után a Városi Kultúr- házban a főiskola tanári kara és tanulóifjúsága rendezett ünnepi estet a küldöttség tiszteletére. Feledhetetlen est volt

A terem zsúfolásig telt, ugyanez a helyzet a karzatokon is; az egyik páholyban ünnepi díszben a városi zenekar tagjai foglalnak helyet. Fényárban úszik az egész épület. Amikor a magyar küldöttség bevonul a színpadra a szovjet elvtársak kíséretében, dörgő tapsorkán fogadja. Majd felcsendülnek a himnuszok. _ _

Minden szem rajtunk van. A csendet Peliszov elvtárs megnyitó szavai törik meg, aki bejelenti, hogy küldöttségünk a délelőtt folyamán sok ajándékkal halmozta el a jeiecieket és most ők is viszonozni kívánják ezt a gesztust szerény keretek között. A küldöttség minden tagja gyönyörű albumot, főiskolánk pártszervezete díszes hímzésű nagy vöröszászlót kap ajándékba. Megismétlődik a 14-es számú iskola megható úttörő jelenete, elmondják, hogy ugyanúgy, mint ahogyan a magyar gyerekek a kiváló orosz embereket tűzik maguk elé példaképül, ők is készek bármikor a legjobb magyar emberek példáit követni. Az egyik jeieci úttörő így szól:

— Én Petőfi Sándor akarok lenni!

Egy másik arra kér bennünket, adjuk át üdvözletét Puskásnak. Ha felnő, ő is olyan jól akar futballozni .mint Puskás

AZTÁN A színpadra rohannak, jelvényekkel, virágokkal árasztanak el bennünket és mi is szétosztogatjuk köztük a Magyar—Szovjet Társaság jelvényét. Újult erővel tör fel a taps, amikor az úttörők piros nyakkendőiket a küldöttség tagjainak a nyakába kötik. Lángoló tűz ég az ifjúk szemében. Szívből jövő jókívánságaikat, üdvözlő szavaikat nem lehet soha többé elfeledEgymásután lép az emelvényhez előbb a városi párt- bizottság titkára Zujev elvtárs, a Komszomol titkára, Moszin elvtárs, majd a főiskola tanári testületének a nevében Szere- da elvtárs, a természettudományok kandidátusa szólalt fel. Valamennyien forró üdvözletüknek adnak kifejezést és köszönik, hogy meglátogattuk őket Sok sikert kívánnak nekünk az új élet építéséhez és felleérnek, mindent a saját szemünkkel nézzünk meg és annak alapján számoljunk be majd otthon a látottakról. Ök meg vannak győződve arról, hogy beszámolónk nem fogja elmarasztalni őket.

Élénk taps fogadja a jeieci főiskola egyik hallgatóját, Nyi- na Ivanyikovát ,aki a magyar néphez írott versét szavalja el.

Most a már említett Alla Klokova III. éves matematika- fizikaszakos hallgató lép a színpad vörös drapériával bevont szónoki emelvénye elé. I Körülbelül három évvel ezelőtt ő írta az első levelet Je- lecből Egerbe. Hangja remeg az izgalomtól, de a szemei édesen nevetnek. Felénk fordulva beszél és szavait magyar nyelven fejezi be, éltetve a magyar és szovjet nép barátságát.

Az üdvözletekre én válaszoltam. Azt mondtam, hogy nincs szó, ami ebben az ünnepi órában csak megközelítően is visszatükrözhetné a mi érzelmeinket. Mi örökre szívünkbe zártuk a szovjet népet, a szovjet elvtársakat ,— ennél gazdagabb ajándékkal nem is térhetnénk vissza hazánkba^

Ezzel a műsor első, ún. hivatalos része véget ért és néhány perc múlva kezdetét vette a szórakoztató műsor, amely bővelkedett a szebbnél-szebb számokban. Énekkari és táncszámok váltogatták egymást. Legnagyobb hatást itt is a színes népviseletben lejtett különböző orosz és ukrán táncok gyakorolták ránk. Ügy látszik, az oroszok ebben utolérhetetlenek. Mennyi erő, lendület, hajlékonyság van minden mozdulatukban! Szinte repülnek, úsznak a színpadon.

Nagyon szép volt a Nye za- biváj (Ne felejts!) c. dal, érdekes volt a 15 tagú balalajka zenekar zsongó zümmögése és nekünk szóló figyelmesség volt Petőfi oroszul, vaiamint Brahms magyar tánca is.

Két műsorszám között Szklá- nicz Vince vállalkozott a lehetetlenre: „Etetés” c. gyönyörű versét szavalta el magyarul, aminek a merészségét talán az enyhítette némileg, hogy előzőleg én ismertettem oroszul a költemény tartalmát.

A műsort ezúttal is Nyiriné énekszámai zárták le, akinek szépen csilingelő, színes és erőteljes hangját nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség, úgy, hogy néhányszor ismételni volt kénytelen.

Nem volna teljes erről az esetről a beszámolóm, ha elhallgatnám, hogy a műsor után villámgyorsan kihordták a székeket a teremből és a zenekar vidám hangja mellett elkezdődött a tánc. Bármennyire is volt azonban forró a hangulat, az idő lassan már éjfélre járt és a mulatozásnak hamarosan vége szakadt.

A derék jeleciek 12 órára „második” vacsorával is vártak, de úgy tudom, hogy ehhez már senki sem nyúlt hozzá. Mindenki egyenesen az ágyának esett.

•

MÁSNAP. A tegnapi fáradalmakat jól kipihenve és egy fejedelmi reggeli után tíz órakor a főiskolától nem messzire lévő gyermekparkot kerestük fel. Fehér szobrok ékesítik a zöldszőnyeges nagy udvart, az egyik Lenin elvtársat ábrázolja gyermekkorában. Négyszögalakban felsorakozva, 250 ; úttörő várt már ránk. Az egyik j oldal összébb szőrűt hogy he- | lyet adjon nekünk. Középen a j tábor parancsnoka, egy idősebb j kislány. Az egyes rajparancsnokok jelentései után felénk fordulva, beszédet intéz hoz- i zánk. A beszédre Ászt Matild II. éves orosz-szakos hallgató válaszol, aki átveszi az egri úttörőknek küldött piros zászlót és egy repülő-modelt A parancsnok oszolj t vezényel és megrohannak bennünket a kis úttörők Jelvényeket cserélünk, piros nyakkendőket kapunk — mint tiszteletbeli úttörők — és különböző címek nyúlnak felénk, mert mindenki levelezni óhajt velünk. Ennivalóak ezek a kis úttörők, majd szétszednek bennünket. Annyi virágot kapunk tőlük, hogy már nem fér a kezünkbe és a közönség sorában álldogáló kisgyermekes anyáknak ajándékozzuk. Közben kattognak a fényképezőgépek, majd elindulunk az udvar végén elhelyezkedő szép úttörőház meglátogatására. A feljáratnál hatalmas lózung: „Úttörő üdvözlet a demokratikus magyar ifjúságnak!” Az úttörőház ösz- szes termeiben szép kiállítást rendeztek a tiszteletünkre. Sorra járjuk valamennyi termet. Gyönyörködünk a szovjet gyermekek alkotásaiban. A re. pülőmodelek irányítója büszkén mutatja meg azokat a mo- deleket, amelyeket Radóczi magyar tervező elgondolásai alapján építettek meg. Látunk ügyes kézimunkákat, rajzokat.

áramfejlesztő telepeket, elek- tromobilokat, de a legnagyobb érdeklődést a jeieci 48. sz. vasutas iskola bábszínházának a tárgyai keltik fel bennünk. A híres Obrazcov jut eszünkbe, az európai hírű szovjet bábszínész, akinek csodálatos művészetében néhány évvel ezelőtt Egerben is gyönyörködhettünk. Ki ne emlékeznék vissza a „Gyermekaltatás” című jelenetére, amely könnyeket csalt a szemünkbe, amikor megemlítette, hogy ezeket az ártatlan emberpalántákat akarja elpusztítani a fenyegető újabb háború. Most is ott áll a bábuk mellett egy tanárnő, magyar mesemotívumokat mutat be, és kezén életre kelnek a legkülönbözőbb figurák. Megkérdi tőlünk, hogy van-e Egerben bábszínház. Héregi Eszter orosz-magyarszakos hallgató válaszol meggyőző erővel:

— Még nincs, de hazaérve megszervezzük.

(Folytatjuk.)

Dr. Bihari József

Hozzászólás Népújság cikkéhez

A műszaki vezetésen is múlik

Olvastam a Népújságban.

hogy a Gyöngyösi XH-es aknánál nagy a munkaerővándorlás, azaz gyakran váltakoznak a dolgozók. Én, mint az üzem egyik földalatti dolgozója, írom le észrevételeimet:

Az üzem azt kívánja tőlünk, hogy egyre többet termeljünk s ez helyes is. Ezt azonban gátolja az, hogy igen sok a gépállás, a kaparószalagunk sokszor többet áll, mint megy. Természetes ez kihat a keresetre, s így előfordul, hogy 49, 50, vagy 52 forint a műszakonkénti vájárkereset, a csillésnek pedig ennek csak 80 százaléka jár. Úgy vélem, hogy a sok műszaki hiba, a gépállás és az ebből adódó keresetcsökkenés nagyban hozzájárul a munkaerő vándorláshoz, s az üzem műszaki vezetői a hibák megszüntetésével sokat tehetnek azért, hogy kialakuljon az állandó munkásgárda.

Szecskó Sándor bányász Kisnána

Külpolitikai jegyzetek

A semlegesség ellen intézett amerikai támadás

helyesebben Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter kirohanása a semlegesség ellen, az amerikai sajtóban is egyre élénkebb visszhangra talál. Az amerikai lapok publicistái és tekintélyes közéleti személyiségek élesen bírálják Nixont és Dullest kijelentései miatt. Stanford, a Christian Sciense Monitor szemleírója ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet az Egyesült Államok és India viszonyának veszélyes romlására Stanford véleménye szerint már a múlt évben is voltak nézeteltérések a két ország között, de az utóbbi hetek eseménykomplexuma kiélezte „az amúgy is feszült viszonyt.” A Washington Post and Times Herald megrójja Dullest és Nixont, amiért „erkölcsi leckéket” adnak Indiának és más ázsiai országoknak A lap szerint Nixon és Dulles „ellenséges érzületet és nagyfokú sértődöttséget idéz elő ezekkel a kéretlen tanácsokkal”. A lap javasolja, hogy az amerikai politikai vezetők vegyenek példát a Szovjetunióról, amely .semmit sem varr a tömbökön kívül álló országok nyakába, csupán a békét”. Washingtoni hivatalos személyeknek — írja a lap — ideje volna beszüntetni a szónoklást ,.a semlegesség erkölcstelenségéről” és más vita-témákat találni, vagy egyszerűen hallgatni. Washington e leckéztetésekkel csak azt a benyomást keltheti, hogy az Egyesült Államokkal nen» lehet másként barátkozni, amint aláírva egy katonai egyezményt és előreszegzett fejjel belerohanni a hidegháborúba. Ha ez így megy tovább — írja a lap —, az Egyesült Államok rá fog döbbenni, hogy „egész kontinens áll vele szemben”. Kefauver szenátor a szenátusban élesen kikelt Nixo* alelnök ellen, aki „ nyíltan becsmérelte Nehru miniszterelnököt” s aki ezzel Dulles nyomdokába lépett. Celler az amerikai képviselőház jogügyi bizottságának elnöke is bírálta „Nixon nézeteinek rideg merevségét”, amivel az ai- elnök rosszakaratról és rossz diplomáciáról tanúskodott.

Nehru Bonnban

befejezte tanácskozásait Adenauer kancellárral. A pénteki első tanácskozáson — a DPA értesülése szerint — több nemzetközi kérdés szerepelt a napirenden. A megbeszéléseket szombaton folytatták. Az indiai miniszterelnök Aden- aueren kívül több nyugatnémet vezető politikussal, köztük Ollenhauerrel is tanácskozni fog Adenauer pénteken este, Nehru tiszteletére adott vacsorán mondott pohárköszönté- jében röviden nyilatkozott az indiai—nyugatnémet tárgyalásokról. A kancellár köszönetét mondott Nehrunak, amiért megértést tanúsít a német kérdés iránt és biztosította, hogy a „Német Szövetségi Köztársaság külpolitikája, India külpolitikájához hasonlóan, a világbéke fenntartására irányul”. Adenauer ehhez hozzáfűzte: „Németország áldatlan ketté- osztottságának megszüntetésére nem fogunk erőszakhoz folyamodni”. Nehru ezt a kijelentést rokonszenwel vette tudomásul és hangsúlyozta, hogy „India a világpolitika minden kérdésében hozzá fog járulni a békés megoldások megteremtéséhez.” Nehru azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a békés megoldások útja helyes út, ennek azonban az az előfeltétele, hogy csökkenjen a népek egymástól való félelme.

Betiltották a légfegyverek használatát

A légfegyverek felelőtlen használata következtében az utóbbi időkben gyakran történtek súlyos balesetek, keletkeztek károk a társadalmi és személyi tulajdonban. Mások gondatlansága miatt többen elvesztették látásukat. Az Országos Rendőrkapitányság ezért a légfegyverek — puskák és pisztolyok —, valamint az ezekhez szükséges lőszerek forgalombahozatálát a további intézkedésig megszüntette.

A KÖHZETI MEGBÍZOTT

Mikor leszálltam a motorról, már mint ismerőst üdvözöltük egymást. Először egy hónappal ez- ílőtt találkoztunk egy rosszul sikerült esős napon. Barátommal kirándulni mentünk motorral Szilvásváradra és a község szélén — ahol Sza- lajka völgy felé visz az út — egy kis piros tárcsával rendőr állta el utunkat. Rövid motorvizsga, s mint rendszerint ellenőrzéskor, most sem szólt a duda. S mi a rózsaszín szelvény ellenében fizettük ki a 10-est ... Ez volt első találkozásom Pásztor Sándor rendőrtörzsőrmesterrel, a rend szilvásváradi őrével. Bosszantott a tízes kiadása, de el kellett ismernünk, igaza volt. Pásztor elvtárs feladatát teljesítette. — A motor legyen üzemképes, a motoros pedig fizetőképes . . .

Újra találkozáskor mind a ketten mosolyogtunk. Én biztonság kedvéért megnyomogattam a labdát, — sa duda jó volt. — Hiába, most nem kirándulni mentem.

„A rendőrség körzeti megbízottja” — hirdeti egy címeres tábla a falu közepén álló egyik épületen. Itt teljesít szolgálatot Pásztor Sándor rendőrtörzsőrmester. Ó itt a körzeti megbízott.

Az alig 24 éves rendőrnek bőven akad munkája. Szilvásvárad és Nagyvisnyó mellett a bükki fennsík települései is ő hozzá tartoznak. De különösen Nagyvisnyón akad dolga a rendőrnek. Itt az emberek jobban szeretik a bort a kelleténél, s emiatt bizony nem ritka a botrány. A fiatal rendőrnek bizony sok gondot okozott, amíg megoldást talált ezek ellen. S ma már nagyon jól bevált gyakorlatként alkalmazza. Hogy miből áll a módszer? — A részegeskedőket, és botrányokozókat rövidebb-hosszabb ideig eltiltják a kocsmától. Olyasféle társadalmi döntés ez. A lakosság, legfőképp pedig az italmérők betartják az erre vonatkozó határozatokat. Jelenleg Nagyvisnyón három. Szilvásváradon pedig egy ilyen eltiltott bőjtöl, várja az eltiltás lejártát. A módszer eredménye biztató. Szinte zuhanásszerűen csökken a botrányok száma, és ma már Nagyvisnyón sem részegekkel van teli vasámaponkint az utca. Mindinkább belátják még az eltiltottak is a

rendszabály helyességét. K. J.-t például hat hónapra tiltották el, mert minden keresetét elitta, botrányokat okozott, s anyját sera tisztelte. Az eltiltás után egy ideig durcás- kodott, a fejét is elfordította, ha rendőrt látott, de most már előre köszön, ha Pásztor törzsőrmesterrel találkozik. K. J. édesanyja is elégedett. Megköszönte az eltiltást s örömmel újságolta, hogy fia, — aki régen még cigarettára is kölcsönkért — nem iszik, és legutóbbi fizetéséből már kerékpárt vásárolt. Még hozzátette: — .azóta velem is jól bánik.”

A tiszta, rendes kis rendőrszobában sok ember megfordul nap, mint nap. Veszekedés, rágalmazás, lopás, becsületsértés, vitás ügyek s még egy sor más ügy hozza ide az embereket, hogy a rendőrség segítségét kérjék. Ottj ártamkor V. A, V. J. és néhány községi gazda volt ott. V. J. ugyanis az egyik rétet lekaszálta, s most abban kell dönteni, kit illet a széna, — illetve ki járt hamis úton. Nem kétséges, kiderül az igazság.

Pásztor elvtársnak elve, hogy minél kevesebb bűncselekmény legyen. Kisebb ügyekben nem a bírósághoz utalja az embereket, hanem igyekszik kibékíteni őket. Nagyon gyakran ez sikerül is. A hibás bocsánatot kér, ha kárt okozott kifizeti az összeget, s újra szent a béke. Jó módszer ez, kétszer még senki sem került a rendőrségre ugyanezért a vétségért.

A körzeti megbízott egyéb „újítást” is bevezetett. Hetenként tart úgynevezett köz- biztonsági negyedórát a hangos híradóban. Ilyenkor ismerteti a rendőrség részéről kiadott és a lakosságot érdeklő rendeleteket, szabályokat. Felvilágosítást ad például a kerékpárigazolványok beszerzésével, vagy azok felszerelésével kapcsolatban. Az emberek szeretik ezeket az előadásokat, s már előre érdeklődnek, mi lesz a legközelebbi előadás tárgya. Nem ritkán egy-egy fontosabb dolgot meg is ismételteinek.

Beszélhetnék még több eredményről is, mely Pásztor Sándor jó munkáját dicséri. Elmondhatnám, hogy példásan szervezte meg az önkéntes rendőri szolgálatot, s tagjai komoly kötelességnek érzik e szolgálat ellátását. úgy gondolom azonban, nem szükséges mindent felsorolni, hiszen jó munkáját legjobban a két falu népének szeretete, megbecsülése és a nemrég kapott kitüntetése: a Közbiztonsági Érdemérem igazolja.

Bú Dl JANOS