Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-04 / 52. szám

1956. július 4. szerda

NÉPÚJSÁG

3

Még jobb less a petőfibányai szén minősége

HeO 'zS/' / /•

KI TUDNÁ felsorolni, milyen sok cikket írtunk már a bányáról, hány riportban, tudósításban, vagy vezércikkben méltattuk bányászaink hősiességét, a föld mélyében folyó nehéz, küzdelmes munkát. Tény az, hogy igen sokat írtunk már róluk, s úgy érezzük, hogy sohasem fölöslegesen, nem fáradoztunk hiába. Megyénk bányászai munkájuk után méltóak minden elismerésre, megbecsülésre.

Hibáztunk azonban akkor, amikor Petőfibányán járva, csak a frontfejtések dolgozóit vettük észre, évek óta egyetlen hang, dicsérő szó nélkül mentünk el a szénosztályozó mellett, s talán még egy sorban sem méltattuk azt a munkát, melyet az osztályzó dolgozói végeznek a jobb szénért. Sokan nem is gondolják, milyen sok munkafolyamaton, mennyi gépen kell még keresztül mennie a napvilágra került szénnek ahhoz, hogy végül a megfelelő kalóriaértékben eljusson az erőmű kazánjaihoz.

Mert nem mindegy az Erőmű kazánfűtőinek, milyen szenet kapnak Petőfibányáról. Tudvalévő, hogy a túl nedves, agyagos, vagy meddős lignitnek milyen alacsony a fűtő- értéke, a szénben lévő idegen, szennyező anyag mennyire rontja a kazánokat, s menynyire befolyásolja a kazán hatásfokot is. Az Erőmű vegyészeti laboratóriumának mérései szerint mostanában javult a szén fűtőértéke, a poros és rostélyos kazánok egyaránt megfelelő tüzelőt kapnak. Mondanunk sem kell, hogy ebben az eredményben benne van az osztályzó hatvan főnyi munkás gárdájának minden igyekezete, szorgalma és munkaszeretete. Az a rövid látogatás, melyet Petőfibánya szénosztályozójában tettünk, minden beszédnél meggyőzőbben igazolta előttünk is, hogy az itteni munka nélkül jó szénről még csak nem is beszélhetnénk. — Pintér István szállítási felvigyázóval vágunk neki a nagy útnak, együtt baktatunk a 160 vagonos óriási széntároló tetején, szaporázzuk lépteinket a gyors gumiszalagok mellett, sietve rójuk a ferde: felvonókat, az apró vaslépcsőket. Mindenütt éktelen a zaj, nyakunkba hull a por, de azért mégis jó érzés nézgelődni itt, a mamutgépek birodalmában, a szorgalmas, serénykezű meddőválogatók; a rosta és törőgépkezelők között.

Első utunk a B-szalag mellett vezet. Széles, erős gumiszalag ez, s gyors futással továbbítja az A szalagra az al- táró szenét, miután egy sur- rantón keresztül a IX-es akna lignitjét is a hátára veszi. Naponta csaknem ötszáz vagon úgynevezett aknaszén halad itt keresztül. Természetesen ez még igen szennyezett, Fa- és kődarabok, meddők még bőven találhatók bennük. Az osztályzás és a válogatás még csak ezután kezdődik. Egy sínpáron mozgó szalagszóró kocsi segítségével máris a 160 vagonos bunkerba kerül a szén.

— Előfordul néha, hogy az Erőmű már nem képes átvenni a szenet. Ilyenkor nem jövünk zavarba, mert itt nyugodtan tudjuk tárolni a készletet, s amiatt nem kell a bánya termelésének megállni, — magyarázza Pintér elvtárs. Ezután következik csak a tulajdonképpeni válogatás és osztályzás. A tárolóból egy adagoló segítségével a háromsoros kaliber-rostára kerül az aknaszén. Itt aztán kiválnak a nagy darabok, külön válnak a közepes, majd az apró szemnagy- ságúak. s végül kihull a por is.

Naponta körülbelül 20—30 vagon por hull ki ezeken a rostákon, de ez nem vész kárba Vagonokba rakják, elszállítják és talajjavításra használják fel a mezőgazdaság szakemberei.

A DARABOS SZENET azután lemezszalagok továbbítják, s ezek mellett dolgoznak a meddőválogató nők. Eies szemüket aligha kerüli el a szén közt megbújó meddődarab, s mielőtt az a szalagon tovább utazna, már el is távolítják onnan. A hetes szalagnál Balázs Gézáné lelkiismeretes munkáját dicsérik legtöbben, a közepes nagyságú szén meddő- válogatói közül pedig Ver ebé - lyi Gabriella szorgalma méltó a dicséretre.

A szén útja még most sem ért véget. A nagyobb darabok előtörőbe kerülnek, innen a fínomtörőbe visz az ütjük, majd ezután a kívánt szemnagyságnak megfelelően különböző méretű csúszórostákon halad át. Ilyen nagy utat kell hát megtenni az aknaszénnek ahhoz, hogy végül is tisztán, szennyezés mentesen kerüljön a csillékbe és innen az Erőműbe.

Gondos és lelkiismeretes munka folyik itt, de azért mégis könnyen előfordul, hogy a legnagyobb óvatosság közepette is akadnak kisebb-nagyobb hibák, zavarok az osztályozó munkájában. Igaz, m;ost már minden remény megvan arra, hogy egyre kevesebb legyen az üzemzavarok száma, s még inkább javíthassák a szén fűtőértékét. Közel ötmillió forintos beruházással bővítik most az osztályozót. Már csak napok kérdése, s a beszerelt harmadik gépegység is munkához lát. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat és a gépműhely szerelő brigádjának dolgozói Kiss János géplakatos vezetésével derekas munkát végeztek a

harmadik gépegység beszerelésénél. Bővült tehát az osztályozó kapacitása, egyenletesen oszlik el a munka a három gépegység között, s azután már jóval több szalagnál történik majd a meddőválogatás. Még több alkalom lesz tehát arra, hogy tisztább, jobb legyen a szén.

NEMRÉG ÉPÜLT néhány kisebb tároló is, melyekben külön-külön szemnagyság szerint lehet majd elhelyezni a tiszta szenet. Külön tudják majd tárolni a por, az akna, a daraszenet és ezenkívül még kétféle különböző szemnagyságú lignitet. Nagy előnyére válik ez az Erőműnek, mert tisztán kaphatják majd meg a poros tüzelésű kazánokhoz a darát, a rostélyosokhoz pedig a darabos tüzelőanyagot. Végezetül még egy olyan érdekességet árulunk el, amely most egyenlőre még csak terv, de a gépműhely vezetői a műszaki rajzok és a leírások alapján már a kivitelezésen törik a fejüket. A minőség további javítására mechanikus meddőválogató készülékeket akarnak üzembe helyezni. Az új berendezés lényege, hogy a szén és a meddő fajsúlyúnak különbsége alapján választja majd külön a szennyező anyagot a tiszta széntől.

Viszonylag rövid idő kérdése csupán, hogy az új gépek és az új technika segítségével lényegesen javuljon majd a mátravidéki lignit minősége. Azt azonban egy pillanatra sem feledjük, hogy a legmodernebb gépek alkalmazást sem csökkenti az itteni dolgozók felelősségét, munkájának jelentőségét. Dolgozzanak ezután is lelkiismeretesen, becsületesen, hogy tetteikért méltán emlegethessük nevüket egysorbana széncsaták hőseivel, a bányászokéval. CSÁSZÁR ISTVÁN

Pénzköltési tervteljesítés

Az egri Magasépítő Vállalat több ezer forintos építkezést vállalt Pétervására községben. Ott megbeszélték, hogy részükre ellenszolgáltatás nélkül ad a tanács a telek közvetlen szomszédságában helyiségeket iroda, raktár és munkásszállás céljára, így nem kell felvonulási szállást építeni, hanem egész csekély renoválási költséggel megoldható az építkezés.

A vállalat azonban nem ment bele a dologba. Június 15-én megkezdte a felvonulási szállás építését azzal a meg- okolással, hogy ha a vállalat

a fenti reális ajánlatot elfogadja, nem lett volna alkalma elkölteni 90 ezer forintot és enélkül nem tudta volna teljesíteni tervét. __

Jogosan feltehető a kérdés: vajon az volt a terv, hogy a fenti összeget kidobják az ablakon, vagy az, hogy ezzel az összeggel .megtakarítsák a Népköztársaságunk vagyonát?

Most még nem késő. Meg kellene magyarázni azoknak, akik a fenti módon gondolkoznak, hogy egy kisebb község — melynek évi adója 90 ezer forintot tesz ki — nem azért fizeti egy éven keresztül az adót — melyet becsületes munkával keresnek meg —, hogy az ilyen „tervszerint” dolgozók azt az ablakon kidobják. Sokkal inkább azért, hogy ezzel is hozzájáruljanak az országépítéshez.

Prókai János,\

Járási Tanács, Pétervására

Jobbízű kenyeret* .

Tudvalevő, hpgy ma már a Néphadsereg katonái nem az úgynevezett „komisz” kenyeret fogyasztják, haenm nekik is a sütőipari vállalatok szállítanak a rendes sütésből. Tehát nincs különbség sem a minőségben, sem a sütésben. Azaz hogy nem szabadna lennie. Erről azonban a gyöngyösi II. sz>. Sütőipari Vállalat megfeledkezett. Az a kenyér, amely Gyöngyösről kerül a katonák asztalára, sületlen és olyan vastag a szalonnája”, hogy sok disznóölő megirigyelhetné Kívülről ugyanis megsült, sőt feketére égett, de a

belseje nyers, savanyú és úgy ragad, hogy inkább gombóc formájában lehetne feltálalni, mint szeletekben kenyérnek.

Annál bántóbb az eset, mivel ugyanez a pékség elégíti ki a környék polgári lakosságának szükségleteit is és ott meg tudja tartani a kívánt minőséget.

Értsék meg végre Gyöngyösön is, hogy ami nem jó a civil lakosságnak, az a Néphadsereg katonáinak sem jó. Adjanak jó kenyeret mindenkinek.

Damay Benjamin, Feldebrő

UOMCQ**

LÁTOGATÓBA JÖTTEK

£ Huszonhét év c után ismét Magyar| országon. Kovács

) Lőrinc és felesége

> hazajött Kanadából

^ látogatóba MátraI derecskére ahonnan

> 27 évvel ezelőtt ki| vándoroltak. Közel

kéthónapos tartóz- ^ kodás után újból reS pülőre ültek és viszJ szaszálltak KanadáÍ

) ba. Mielőtt elmentek volna, nyilatkoztak lapamknak a Magyarországon látottakról, hallottakról.

— Pesten jártunk először, igyekeztünk jól' körülnézni — ? kezdte Kovács Lő5 rinc. Azt tapasztalI tűk, hogy a magyar

> dolgozóknak elég

, nagy kereseti lehetőségük van. Pest számos utcáján számos italbolt, falatozó szolgálja az emberek kényelmét. A kirakatokat megtekintve, azt állapítottuk meg, hogy elég sok ruhát vásárolhatnak az emberek a legkülönbözőbb választékban. Csak annyi megjegyezni valónk van, hogy a ruhák ára a keresethez viszonyítva még egy kicsit magas.

Szeretnék néhány szót szólni a gazdálkodásról. Mivel magam is földműves voltam, tudom mi

volt itt 27 évvel ezelőtt. Tudom milyen nehéz volt a szegényparasztnak. Én is 8 éves korom óta dolgozom. Hol ide, hol oda vetett a sors. Most, hogy hazajöttünk látogatóba, jól szétnéztem. Budapesttől Egerig láttuk, milyen szép termés ígérkezik az idén az összefüggő, nagy gabonatáblákon. Hallottam, hogy nagyon sok helyen van már termelő- szövetkezet. Az a véleményem, hogy a társasgazdálkodás sokkal jobb, mintha az ember maga gürcöl kis parcelláján.

Ha eltűnnek a ba- l rázdák, gépekkel / szakszerűen, rövid j idő alatt tudják i megművelni a föl- l det. ?

Az biztos, hogy I vannak nehézségek j a közös gazdálko- > dásban, különösen | ott, ahol rossz a ve- > zetés, vagy nem t hozzáértő emberek [ irányítanak.- De > mindenesetre állí- i tóm, hogy a jövő a | közös gazdálkodásé. J

Befejezésül sze_ $ retném elmondani, j> hogy nagyon jól i éreztük magunkat f Magyarországon és sok olyan dolgot ta- i pasztaltunk, amit < leint még csak hinni | is alig mertünk. >

Egy heles brígádmunkával segítettük az árvízkárosultakat

A Mátravidéki Erőmű dolgozóihoz is eljutottak azok a hírek, újságcikkek, melyek a dunai árvíz pusztításairól szólották. Annakidején forintjainkkal igyekeztünk segítséget nyújtani az árvízkárosultaknak, most pedig a szállítóüzemi pártszervezet kezdeményezésére felajánlottuk, hogy mentőbrigádot szervezünk az árvízsújtotta lakosság építkezéseinek segítésére. A szállítóüzemből 15, a kazánházból 3, a gépházból 2, a gondnokságtól 4 fő vett részt, s helyettük addig az itt maradt dolgozó társaik álltak helyt, összesen huszonheten indultunk el június 17-én a tolnamegyei Fadd községbe.

Főleg olyan tagokból állt a brigád, akik értettek az építkezésekhez. Magunkkal vittük szerszámainkat is. Miután a színhelyre érkeztünk, a helyreállítási bizottság vezetője munkát adott nekünk. Először egy zsúpíedeles házat bontottunk le, ezenkívül még két romház teljes szétszedését bízták ránk az első napon. Fáradozásainkat siker koronázta. Másnap nádat hordtunk, valamint a dombori tanyaközpontban a Szabadság Tsz megrongálódott lakóházait javítottuk. Többek között egy nagy családé tsz-tag házának alapozásánál segítettünk. Másnap a brigád különböző helyeken megosztva dolgozott, s mindig a legfontosabb helyeken segítettünk. Hárman a termelőszövetkezet épületeit bontották, 4 kőműves és segédmunkás az épületek alapozását végezte, egy öt főből álló csoport pedig egy másik ház falazásánál segített. Egy hétig dolgoztunk ott, mindvégig jó hangulatban tettrekész állapotban. Ott tartózkodásunk alatt sikerült elvégezni mindazt a munkát, amit a heylreállítási bizottság várt tőlünk. Az egész brigád jó munkája mellett külön dicséretet érdemel még a DISZ- fiatalok lendülete, helytállása. Jó munkát végzett Hegyi János, Koós Béla, Szénási Imre, Zeke István és még négy társa. Külön dicséret illeti még Kristóf Istvánt, Samu Józsefet. Zeke Lajost, valamint Virág István lakatost, aki egy benzinmotort. javított meg és a szivattyúzáshoz üzemképes állapotba átadott. Szeretnénk, ha példánkhoz és kezdeményezésünkhöz hasonlóan megyénk többi üzemének dolgozói is néhány napos társadalmi munkával járulnának hozzá a további segítségadáshoz.

Szabó Ferenc, brigádvezelő

HÍR

— ÖTEZER CSALÁD évi tüzelőjének megfelelő szenet takarítottak meg az első félévben a Mátravidéki Erőmű kazánfűtői.

— LUKACS GYÖRGY Kos- suth-díjas akadémikust a Lengyel Tudományos Akadémia tiszteletbeli rendes tagjává választotta.

Kazánfűtői ankét volt i

A gazdaságos tüzelés, a Jobb kazánhatásfok biztosítása céL jából fűtői ankétot rendeztek június 29-én a Mátravidéki Erőműben az ország legjobb kazánfűtőinek részvételével. Az értekezlet beszámolóját Nyirő Imre, a Mátravidéki Erőmű kazánüzemének mérnöke tartotta, majd a Mátravidéki, a dorogi, a tatabányai, a salgótarjáni és az ország többi

Mátravidéki Erőműben

jelentősebb erőműveinek fűtői — ezek között Csorba István Kossuth-díjas — mondották el tapasztalataikat.

A tapasztalatcsere során a jelenlévők meglátogatták az üzemet, majd filmvetítéssel és közös ebéddel ért véget a találkozó. Az ankéton elhangzott viták és hozzászólások ismertetésére visszatérünk.

KIVÁLÓ MŰVEZETŐ

Milyen feladatokkal bízzák meg üzemeink a művezetőket? Röviden így határozhatjuk meg: egy-egy üzemrész vezetésével Hogy aztán mi minden tartozik a vezetéshez, ez már attól függ, milyen profilja van a gyárnak, amelyről éppen szó van, s annak is melyik részén művezető.

A Bélapátfalvi Cementgyár egyik legjobb művezetője, akire az Erőtelep tartozik, Mikó Antal. Munkája nagyon szép és sokoldalú. Mindenekelőtt biztosítani kell az üzemvitelhez szükséges műszaki feltételeket, időben, s megfelelő mennyiségben beszerezni a szenet, a nyersanyagot, — például gépekhez a kenőolajat, — jó előrelátással alkatrészeket igényelni, a dolgozókat szakszerűen elosztani, s állandóan segíteni — nem. isi lehet valameny- nyit így, egyszuszra felsorolni. S persze ami mindezt magába foglalja, naponta teljesíteni a tervet. Valószínű feltűnik az olvasóknak, hogy miért éppen az erőtelep vezetőjét választottuk cikkalanynak, ha már egyszer a cementgyárba nyitottunk be. Ennek magyarázata egyszerű: az erőtelep állandóan túlteljesíti tervét. E hó 20-ig már 69.700 kilowatt áramot adtak tervükön felül. Az üzem első negyedéves tervlemaradását eddig egyedül ennek a résznek sikerült pótolnia. S az eredményekben nagy része van a fiatal, kiváló /zakembernek, Mikó Antalnak.

Mint esztergályos került az üzembe, de az igyekvő, szorgalmas fiút, aki nagy érdeklődéssel figyelt .tanult meg mindent, ami valahogy is kapcsolatban volt a gépekkel, hamarosan előléptették gépésznek. Nem csalódtak benne. Figyelmes volt, a hibáknál gyorsan „kapcsolt” pillanatok alatt tudta, hol kell alkatrészt cserélni, vagy ki javítani. Közel három éve, hogy kinevezték művezetőnek, azóta elvégezte a vezető gépészi tanfolyamot és letette a vizsgát.

Noha kicsi ez az erőtelep, mégsem könnyű irányítani, főképpen nem, ilyen eredménnyel. Döntő szerepet játszik az üzem tervteljesítésében, sőt gyakrabban az országos áramellátásban is beleszól, különösen amióta fokozatosan túlteljesíti tervét.

Aztán Mikó Antal elmondja, milyen módon termelnek több áramot. A gyár munkásaival összedolgozva. Azok jobban kiégetik a szenet,

vagyis csökkentik a salak éghető százalékát, az erőtelep mintegy 30 beosztottja pedig a géphibák gyors orvoslásával és a komplikált berendezések egyszerűsítésével. Papírt, ceruzát vesz elő, s lerajzolja a Boros—Mikó-féle előkalkulációban is 100 ezer forintra értékelt legnagyobb újításukat Közben magyaráz nagyon egyszerűen és érthetően. A kondenzátorok rézcsöveiben víz van, mely a fáradt gőz visszacsapására, lehűtésére szolgál. A rézcsöveket időnként tisztítani kell, s ez régebben fúrással, most sósavas oldattal történik. Eny- nyi az egész újítás, de azt eredményezi, hogy egy-egy alkalommal 30 ember helyett négy is jól elvégezheti, gyorsan s a megtakarított idő alatt gépenként 100 kilowatt-óra áramot lehet termelni.

Már a segítségről beszél, amit a főművezető, Baros elvtárstól és beosztott munkásaitól kap. Mert a vezetéshez, a gépek irányításához megvan a kellő szaktudása, de gyakorlata még kevés. Aranyat ér, és örömmel veszi a tapasztaltabbak tanácsát, nem nézve, hogy tegnap még éppen azok kérték segítségét, elakadva az újításban — csak jóindulatú legyen a tanács. Nem azért mondják, amit mondanak, mert egy fiatal bármennyit tanult is, úgysem tudhat soha annyit, amennyit ők. Mert ilyenkor megszólal az önérzete.

— A legnagyobb összefogásra most van szükségünk, nemsokára kezdjük a karbantartást. A három B. W.-kazánnál teljes generáljavítás lesz, a füstgáz-kazánoknál meg kell cserélnünk a csöveket, ez évre esik a turbinák szétszedése is (kétévenkint szedik szét). Ezenkívül sok kis javítás, s azokon a gépeken, melyeken javítás nincs, nagyobb tisztítást végzünk. Tartozékait, a szükséges alkatrészeket — turbinalapátokat, fúrófejeket stb. — már megrendeltük, s reméljük, időben meg is érkeznek. A javítás nagy részét most is más vállalatok végzik, mi csak a kisebbekben segítünk, de az az elhatározásunk, hogy javítás alatt nem engedünk áramkiesést. A kemencéket egyszerre tesszük rendbe a többi tartozékokkal, mikor melyik kemencét javítják, mindig szétszedjük, megvizsgáljuk a hozzátartozó összes más gépet is. Ezt még majd részletesen megbeszéljük a dolgozókkal.

Mikó Antal munkája nagy nyereség a cementgyárnak A rendkívül igyekvő művezető megérdemli, hogy hamarosan tovább tanulhasson az Általános Gépipari Technikumban s ennek elvégzésével még eredményesebb vezetője legyen az erőtelepnek F>. M.

i