Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-13 / 46. szám

1956. június 13. szerda NÉPÚJSÁG Amiről a facsemeték mesélnek Napi 14 vagonra növekedik a selyp! Zsófia malom termelése A növény mée olyan kicsi, hogy bármelyiken, akik nem vagyunk szakemberek, gyom­nak nézhetnénk. Kis gyenge száron kettő, esetleg négy bab­szem nagyságú levél, s mint­ha haragosok lennének, úgy igyekeznek naponta távolabb kerülni egymástól. Látunk itt az idősebb korosztályból, a két, háromévesekből is, ezek színe a halványzöld palántá­ból erős, zöld lett suháng ko­rára. S ki tudhatja, lehet, hogy évek múlva a festői Tát- ralomnicon, a beláthatatlan erdélyi hegyekben éppen az itt legényesedett fákat cso­dálhatjuk meg Vagy — e fe­kete földben gondozott, nevelt fa árnyékában pihenjük szép, vidékeink, túrista utainak fá­radalmait. Most még itt van­nak a kerecsendi Csemete­kertben, s mielőtt csoporto­san elindulnának a különféle vidékekre, kérjünk „tőlük” egy-egy rövid interjút. — Először is bemutatko­zom. Én vagyok a kanadai nyár s a 120 holdas csemete­ként elég nagy részét uralom kisebb-nagyobb korban. Erre a területre, ahonnan most be­széltek, a múlt évben iskoláz­tak be, s jól érzem magam, örülök, hogy még két évig itt lehetek. Ha jól informáltak, az Alföld fásításához utazom, tehát én külföldi emberrel csak akkor találkozom, ha az jön el hazámba. Ha választa­ni kellene, a legszívesebben a Tisza környékére telepednék, kedvelem a mocsaras vidéket, a siók vizet. De azért sem ha­ragszom, ha legelő-, erdősávot, gyufát, vagy papírt készíte­nek belőlem. — Elárulom még hogy rendkívül gyorsnövésű va­gyok, mert én minden hasz­nos anyagot magamba szívok. Szüleim 25—26 méterre is megnőttek, remélem, nekem is sikerül majd a magasba törtetés. De már átadom a szót szomszédomnak, látom, nagyon hajladozik, bólogat. — Én az erdő birtokosa va­gyok, noha sértettek már meg azzal az emberek, hogy ko- csirudat készítettek belőlem. Nevem szél-suháng, hazám a Bakony, a Mátra, s minden hegylánc, ahol a talaj közép­kötött. Itt azért élek szívesen, mert mentve vagyok nagy el­lenségemtől, ami mindig fur- kálódik, a szútól. De azért a hegyi levegőre is vágyom. — Hadd szóljak bele én, az eperfa, aki mindkettőnél hasz­nosabb vagyok. Mert hol ad a kanadai nyár, vagy a szél-su­háng gyümölcsöt pálinkának, levelet a selyemhernyónak és faanyagot, jó tömör fát hor­dónak valót — mint én. Hát ezért vagyok hasznos és ne gondoljon senki önteltségre, ha azt mondom, hogy én a fásítási tervben nélkülözhe­tetlen vagyok Még csak azért neheztelek, hogy az oldalhaj­tásaimat nem nyesegetik le, pedig én nagyon szeretnék jobban nőni, de ezek vissza­tartják fejlődésemet. Ez itt a szomszédom, a hárs, bizonyá­ra hallottak már róla. Ha nem, az sem baj, elég bőbe­szédű. — Tudom, azt tartják rólam társaim: s maguk a gondo­zóim is, hogy én vagyok a csemetekert legkényesebb nö­vénye. Rengeteg baj van ve­lem s nagyon háládatlan va­gyok, persze, az egész csak abból adódik, nem könnyű hozzám jutni, — Ugyanis, már az ülteté­sem sem egyszerű. Magom átfekvő, ami azt jelenti, hogy­ha lehull, bármilyen jó talaj­ba esik csak két év múlva kel ki. Persze szakértőknek engedek az igényemből. Ha ősszel rétegesen homokba ver­melnek, tavasszal már ki is hajtok. Hogy állandóan ön­tözni kell? Ez biztos, de ak­kor szépen is fejlődök, hamar kinyújtom kis levélkarjaim, melyek, íme, milyen szépsé­gesek. S különben is minden fáradozásért búsásan fizetek Nemcsak azért, mert ,ió va­gyok fafaragáshoz, a repülő­gép faalkatrészeihez, hanem azért is, mert engem óhajt külföld, Csehszlovákia, Ro­mánia, Lengyelország és ugyancsak megfizet. Száz szónak is egy a vége, érdemes velem bajlódni, még ha örökké panaszt suttogok is. — No, de ki nem panasz­kodna ilyen mostoha körül­mények között, nem voltam én ehhez szokva. Kérdeznék csak meg gyáva társaimat, akik helyett most nekem kell beszélnem, mennyire igazat szólok ,s micsoda életünk volt nekünk mag korunkban az erdőn. Friss erdei levegő, ál­landó madárdal. Miénk volt az erdő minden vadja és a tisztás, a bokor minden virá­ga. Örökké sütkérezünk a napsugárban s amikor lees­tünk, puha gyep és mohasző­nyeg, levelek adtak szállást. Nem úgy, mint itt. Kisko­runkban fejünk fölé nő a dudva, majd megfulladunk levegő nélkül. Ha nagyobbak vagyunk és bekerülünk az is­kolába, akkor is dudva közt élünk, hiába panaszkodunk. Azt mondják, kevés a mun­kás. No, de nem émé meg több munkást, akár diákot is fogadni mellénk, aki megtisz­títana bennünket a sok gyom­tól. Nem vagyunk eléggé kifi­zetődők? Hát én bizony most sokat elárultam, de már szükséges volt. Mert ha nem tisztítanak meg bennünket a gaztól, nem tudunk megerősödni, az első vihar derékba tör majd ben­nünket. így begyepesedve utált ellenségem, a suszterbo­Begyaijtésben az A megyei Begyűjtési Hivatal az éves tervhez viszonyítva május 31-ig a következőképpen értékelte a járások begyűjtési versenyét, húsmázsában átszá­mítva: Sertésből 1. Egri járás 61, 2. Pétervásári járás 55.1, 3. Gyön­gyösi 51.7, 4. Hatvani 49.8, 5. Hevesi 44.1, 6. Füzesabonyi 39.8 százalékkal. Marhából: 1. Egri 49.6, 2. Gyöngyösi 47.5, 3. Hatvani 37.3, 4. Pétervásári 35.7, 5. Füzesabonyi 34.1, 6. Hevesi 25.6. Baromfiból: 1. Egri 45.7, 2. Pétervásári 42.4, 3. Gyöngyösi gár is, szívja életnedvemet. S tessék így valakinek egész­ségben növekedni. A többi ismeretlen társa­mat is én mutatom be, bátor szavam hallatára úgyis el­akadt a nyelvük. Ezt a fát, ami a lábamnál van, ezüstju- hamak, amazt ott hegyi ju­harnak hívják. Mindkettő pu­hább a földnél, bár kedvelik a hegyet, mégis inkább utak mentén, parkírozásoknál dísz­növényként szerepelnek. Még egy testvéri* lakik velünk, ez a korai juhar. S hogy be­bizonyítsam, nem csak én va­gyok munkaigényes, kényes, elárulom, hogy a korai juhar­nak is átfekvő magja van. Amott az a szép tűlevelű nö­vény, a tiszafa ugyancsak díszfa. Ha minden rakoncát­lan, neveletlen gyerek tudná hogy ez évenként csak egy millimétert nő, jobban meg­gondolná, hogy játékos ked­vében derékban hasítsa-e Él még velünk japán akác, ámor cserje, fenyő, orgona, fekete dió és más fa is. Van cserszömölcénk, melyet a tö­rökök fogtak be annak idején bőrcserzésre, vérhas elleni or­vosságnak is felhasználható Az iroda előtt pedig — lát­tam, amikor zsákokban hoztak bennünket, — kis mogyoró­kertészet van. Most megint csak panaszkodnunk kell, mert igazságtalannak tartom, hogy a legjobb csoportok: Jékli István, Jékli Ilonka, Dara János és Kerekes Ber­talan növényápoló csapata nem a mi részünket tisztogat­ja, pedig bizonyára mi is na­gyon elégedettek lennénk munkájukkal. Még azt is szó­vá teszem, hogy a mi kerüle­tünkön valamikor erdő volt, sok a visszamaradt fatuskó, amit nem ártana kiszedni. Persze valami géppel. De mi olyan ritkán látunk itt gépet, mint a fehér holló. Egyedül a Lanz Bulldog pöfög, pedig hasznos lenne más is, mond­juk csemete alávágó. Elutazásom előtt jól kipa- naszkodtam magam, biztos nem lesz hiábavaló. Ha már mi nem is, de utódaink, ter­mésunokáink csak jobban él­nek majd. Nagyobb ápolásban lesz részük, s erősebben, szí­vósakban állják a természet harcát, mert bizony a jövő­ben is nagy szükség lesz ránk a fásításban. (A fák panaszát meghall­gatta: DOB AI MARGIT egri járás vezet és a Hevesi 35.5, 5. Füzesabo­nyi 34.2, 6. Hatvani 32 száza­lékkal. Az ossz százalékot tekintve is, az egri járás vezet, megelőzve a gyöngyösi és pétervásári já­rást. — HATVAN MILLIÓ fo­rintos beruházással bővítik a második ötéves tervben a Hatvani Cukorgyárat. A je­lenlegi üzembővítés nyomán őszre már napi 230 vagon cu­korrépát. dolgoznak fel. Tolijegyzetek VIRÁGOS VÁROS VI7 irágba öltözött Eger, — a Kertészeti Válla- ' ]at dolgozóinak jóvoltából, örül a szív, s az idegenek előtt dagad a mell, ha például ^ ,t Mártírok emlékműve előtti grupp-sorozatot látja, örül, de egy kicsit aggódik is, — a szépségért. Nehogy durva kezek, taposó lábak áldozatai le­gyenek a virágok, a szépen gondozott parkok, bokrok, az egész virágba öltözött város. Aztán újból az ember leikébe ivódik a pompázatos kép, — és megnyugszik. Száz tilalmi táblánál nagyobb tilalom maga a természet szépsége, a kertészek csodálatos munkája. A virágzó Eger maga védi virágait. EGY HÍR MARGÓJÁRA ]pt ranciaország észak-afrikai kiadásai napi egy ' ^ milliárd frankra rúgnak. Ez havi 30 mil­liárd frank. S vannak, akik a Szajna hidjai alatt töltik éjszakájukat, egy jó vacsoráról álmodoz­nak, 40 frankért, valamelyik montmartrei kis­kocsmában. Egy napi háborús költségért 25 ezer napig ehetne vacsorát egy ember a híd-alatti la­kókból. S ez nem számokkal való játék, ez a szá­mok és a nép igazsága. — VANNAK BENT NÁLA... gyszerű kis panaszosa vagyok az élet- nek, aki ügyének intézéséért megfor­dult már egy-két előszobában. — Az igaz­gató elvtársat keresem —- tettem fel ilyen­kor halkan a könyörgést, s a válasz: — Van­nak bent nála, S ha a titkárt kerestem, vagy a személyzetist, az aligazgatót, vagy a fő­osztályvezetőt, hej, de sokszor tanácsoltak el e varázsigével: — vannak bent nála. — Csúnya mondat ez, csúnya nemcsak azért, mert magyartalan, hanem azért is, mert ez ellen nincs apelláta. Ela valakinél „vannak benn”, ki tudja, meddig lesznek benn, érdemes-e várni, — hát majd akkor holnap. Egyben bízok csak. Ha me ghalok és fel­jutok a mennyekbe a jó öreg istenhez, az an­gyalhajú titkárnő is azt mondja majd: Van­nak benn nála, — tessék talán holnap. S ak­kor, először életemben, illetve holtamban örülök majd ennek a magyartalan csúnya mondatnak. (Gy... ó) Az üzem fennállása óta még egyik nyáron sem került sor olyan alapos nagyjavítás­ra, karbantartásra, mint az idén. Talán szerénység és tit­kolódzás is volna nagyjaví­tásról beszélni, ennél sokkal több az, ami most itt folyik, A lakatosok, a malomszerelő vállalat szakemberei, az asz­talosok ,a molnárok és még a zsákvarrók is közös erővel és nagy szorgalommal végzik most a malom technikai fel­újítását, megfiatalítását. Jelentős dolog ez nemcsak a malom életében, mert az it­teniek jó munkáján, termelé­sén múlik a selypi és a nóg­rádi iparvidékek dolgozóinak lisztellátása. Az idei átalakí­tások folyamán 13 új gépet szerelnek be, ezek között hat új daragépet, három aspirá- tort, új kefegépet, s több olyan tisztító és koptató be­rendezést, melyeknek üzemel­tetése hozzájárul, hogy jobb minőségű lisztet állíthassa­nak elő. A nagy átszerelés, felújítás után a napi nyolc vagonról 14 vagon búza megőrlésére nö­vekedik az üzem kapacitása, s mindez a fejlett szovjet gyorsvágási módszer alkalma­zásának köszönhető. A gyors­vágás lényege, az őrlő henge­rek kerületi sebességének nö­velése. Az új módszer a ayorsmunkán kívül havonként körülbelül 10 ezer kilowatt villamosenergia megtakarítá­sával jár majd együtt. Ezek a főbb tények, me­lyek a malom újjászületését ielzik. Nézzünk széjjel az üzemben, amely most egy mozgalmas csatatérhez hason­lít. Minden emeleten, minden üzemegységnél szétszedett gé­peket, alkatrészeket, sürgő- : forgó embereket látunk. A hí- ' rés Táncos őrlőbrigád tagjai most a sziták karbantartását végzik az ötödik emeleten. Kijavítják, új selymekkel látják el mindegyiket. A bo­nyolult szitaszerkezetek ösz- szeállításának gondja Lovas Alajos főszerelő vállain nyug­szik, aki Komáromból jött ide, hogy segítséget adjon selypi szaktársainak. A környező üzemek közül Petőfibánya gépműhelye is segíti a malom dolgozóinak munkáját. Az őrlőhengerek élei ugyanis használat közben elkopnak, s ezeket most újra kell élesíteni. Tóth Mihály esztergagépen végzi ezt a fon­tos és századmiliimétemyi pontosságot igénylő munkát. Az egyik emeleten két nagy malomkő látható, — ez már a múlté — mondja örömmel Dzsida János főmolnár. Már ezeket nyugdíjba helyezzük, mert most az elavúlt, régi kő­járatok helyett mindenhol acélhengerek őrlik a gabonát. Ezzel nemcsak a minőség ja­vul, hanem kevesebb lesz az energiafelhasználás is. Az energia takarékosságot segíti az is, hogy igen sok golyós­csapágyat szerelünk be, amelynek természetesen köny- nyebb a meghajtása. Az eddigiek szerint körül­belül a jövő hónap vége felé, vagy talán még előbb is újra üzemképes állapotba kerül a malom összes termelő beren­dezése. Alaposan kijavítva, megújhodva várja majd az üzem az új gabonát. Addig is sok sikert és jó munkát kívánunk a szorgalmas javító brigád minden tagjának. (Cs. I.) A féléves terv sikeréért A második negyedéves terv | sikeréért végeznek szorgalmas, lelkiismeretes munkát az egri Dohánygyár szivarelőkészítési és szivargyártási osztályának dolgozói. A szivarelőkészítési j osztályon bontják fel a bálákat, j válogatják ki az idegen anya- i gokat és a borítéknak való fi­nom leveleket. Céljuk, hogy j minél több, értékesebb boríték­anyagot tudjanak kiválogatni. Nagy gonddal és körültekintés­sel kell végezni ezt a munkát. Zcmbori Miklósné és Lezan- csek Istvánné óvatosan bont­ják fel a bálákat, szakértő ke­zekkel válogatják és munkájuk nyomán alig keletkezik hulla­dék, vagy melléktermék. A szivargyártás anyagtakaré­kosságát az előkészítő jó mun­kája biztosítja. Nagy Pétemé szivarelőkészítőnő, aki 150 szá­zalékos teljesítménnyel dolgo­zik, az elmúlt hónapban any- nyi finom dohányt takarított meg hogy ebből kb. 1400 szi­vart lehet készíteni. A legjob­bak közé tartozik Őszi Lajosné is, aki a megtakarított anyag­ból másfél napig tud dolgozni 149 százalékos mennyiségi terv­teljesítés mellett. Szorgalmas munkájával a legjobbak közé küzdötte fel magát Lezancsek Ilona, úgy mint az édesanyja. Nemrég pedig Agócs Magdolna csomagolónő nyerte el megér­demelten a szakma kiváló dol­gozója kitüntetést. Több mint egy éven át 140 százalékra tel­jesítette tervét. Az üzem sok dolgozójának szorgalmas mun­kája, anyagtakarékossága és munkafegyelme biztosítja fél­éves tervünk sikeres befejezé­sét. Licska Péterné, Eger Szovjet módszerek segítik a tervteljcsítést a Gyöngyösi Téglagyárban A III. traktoros nap Nagyarányú építkezés fo­lyik a gyöngyösi járásban; Bármerre is megyünk, lép- ten-nyomon épülő új lakóhá­zak, üzemrészek, közintézmé­nyek téglafalai emelkednek a magasba. Természetes, hogy a sok építkezéshez sok építő­anyag, főleg tégla szükséges, s így nem is csoda, hogy eb­ben az évben megsokszoro­zódtak a Gyöngyösi Tégla­gyár feladatai. Nem győznek eleget termelni, mert az igé­nyek szinte kielégíthetetlenek. Az épülő nagyrédei kultúr­otthon, a váltógyár, és a Gyöngyösloroszi Ércelőkészítő­mű új üzemrészei, ezenkívül a sok-sok lakásépítkezés jó­részt mind a Gyöngyösi Tég­lagyár egyre javuló munká­jának eredménye. Nagy szük­ség volt tehát arra, hogy eb­ben az évben napi 10-15 ezer­rel növekedjen a nyerstégla­gyártás. Ezt a követelményt az üzem vezetői jobb munka- szervezéssel és tervszerű gép­kihasználással sikeresen ol­dották meg. Elmúlt havi ter­vüket is ezért sikerült 112 százalékra teljesíteni, így pó­tolták kora tavaszi lemaradá­sukat, amely 380 ezer tégla volt. Becsülettel helytálltak az árvíz-műszak idején is. Azon a vasárnapon mindenki a nyersgyártás munkáját segí­tette és ennek nyomán 50 ezer téglát tudtak termelni az ár­vízkárosultak részére. A jó munka, a többterme­lés egyik igen flontos ténye­zője, hogy ez az aránylag kis üzem is igyekszik- lépést tar­tani a fejlődő új technikával. Az égetők örömére bevezet­ték a gépi tüzelést. A tüzelő­nyílásokon át több kanna ala­Nyolcvan kislakás felépíté­séhez szükséges cementtel és 398 tonna klinkerrel termelt többet tervénél az elmúlt hó­napban a Selypi Cementgyár kollektívája. A sikeres tervtel­jesítés után a június havi biz­tonságos üzemeltetést tűzték ki célul az üzem vezetői. Erre úgy készültek fel, hogy a kar­bantartó brigádok alaposan átvizsgálták a gépeket, s me­net közben több nagyjavítást kú tartályból, úgynevezett Rulex gépi berendezés adagol­ja a szenet a kemencébe. Az önműködő automata szénada­golás könnyebbé teszi az ége­tők munkáját, biztosítja az égetés egyenletességét s mind­ez még jelentős széntakaré­kossággal is jár. Klátyik Jó­zsef, az üzem legjobb égető je és társai ezért tudnak nem­csak több, hanem egyre jobb, tökéletesebben kiégetett épí­tőanyagot adni a lakosságnak. Érdemes még megemlékez­ni egy leleményességről. Aj gépi tüzelés ugyanis megkí- j vánja, hogy a megszokottól | eltérően új módon rakják be a kemencékbe a téglákat. Az itteniek az élenjáró tapaszta­latok alapján a tüzelőnyílá­sok alatti részt Kartovcev, a tüzelőnyílások közötti részt pedig Duvanov-módszer sze­rint rakják be. E két eljárás szerencsés párosításával tö­kéletes az égetés. A műszaki fejlesztés, az üzembővítés még most sem befejezett folyamat a tégla­gyárban. Most építenek 36 Keller-szárító színt, melyek­ben már az eddiginél fele idő alatt szárad ki a tégla. A szá­raz tégla szállításának meg­könnyítésére pedig most sze­relnek fel egy sülyesztő szer­kezetet. Az új berendezések, az új technika, a fejlettebb módsze­rek alkalmazása, a dolgbzók szaktudása, igyekezete a jö­vőben még több tégla terme­lésében ölt testet, s ehhez az is szükséges, hogy az üzemi bizottság és a pártszervezet az eddiginél sokkal jobban segítse az üzemvezetés mun­káját. végeztek. Varga József brigád­ja a cementmalom adagoló kis kerekét javította meg, ezzel egyenletes lett az adagolás. Szlávik Ferenc brigádja a Loesche-malom javításánál végzett jó munkát. Azóta az üzem naponként továbbra is sikeresen teljesíti júniusi ter­vét és minden tonna cementtel csökkenti a hathetes téli ál­lásidő által okozott adósságát. ünnepségei megyénkben A jól végzett munka tudatában ünnepelték meg a füzesabonyi gépállomás dolgozói a harmadik traktoros-napot. A nagy műhelyt, ahol az ,ünnepséget tartották, olyan szépen feldíszítették, hogy az egy kultúrterem hatását keltet­te. az ünnepségen, amely délelőtt 10 órakor kezdődött, a gépállo­más dolgozói mellett résztvettek a környező községek, a termelő- szövetkezetek vezetői, legjobb dol­gozói. Antal József, a gépállomás igazgatója tartott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy gépállomásuk a tavaszi idényben, és ezután is párosversenyben, van a sarudi gépállomással, s a verseny első szakaszát Füzesbony nyerte meg, mivel tavaszi tervét 202 száza­lékra teljesítette. Beszélt arról, hogy felkészülten várják a nyári munkákat., az aratást, a cséplést és a tarlóhántást. Majd beszéde után a legkiválóbb dolgozóknak kitüntetéseket és az ezzel járó pénzjutalmakat osztotta ki. A Földművelésügyi Minisztérium TSZ Főosztálya részéről Mar­dis Antal, a Megyei Pártbizott­ság részéről Such János elvtárs üdvözölte a gépállomás dolgozóit. Azután közös ebéden vettek részt. A délután sportműsorral, cigány­zene melleti poharazgatásokkal és este 6 órai kezdettel a Megyei MEDOSZ-elnökség jutalmaként a budapesti színművészek vidám, nyári műsorával telt el. * Igen jól sikerült a traktoros nap az egri gépállomáson is. Az ünnepséget itt is a feldíszített műhelyben tartották, melynek első részét előadóteremnek, kö­zépsőt étteremnek rendezték be. Tóth Albert igazgató ünnepi be­szédében az eddig elért eredmé­nyekről szólt és továbbra is jó munkára kérte a traktoristákat, hiszen az idényből még hátra vannak a nagyobb munkák, mint az aratás, és a betakarítás. Be­széde után számos dolgozó kapta meg a szakma kiváló dolgozója kitüntetést a velejáró pénzjuta­lommal. A délelőtti ünnepélyen kedves kultúrműsort adott a VII. számú általános iskola úttö­rőcsapata. Majd délután itt is különféle sport- és kultúrműsorok­kal, este tánccal szórakoztatták a vendégeket és a traktoristákat.----- «■■!— l-IITM Jó karbantartás — biztonságos üzemeltetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents