Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-23 / 40. szám

>IAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Vita az ötéves terv irányelvei rőL — A Hámán Kató knlta- rális seregszemle egri döntőjének eredményeiről. — Merre j tart ifjúságunk? — Tolljegyzet ek. — A vasárnap sportja — «eredmények.) — Totó.-------------- ---- J Az SZKP XX. kongresszusának útmutatásait saját viszonyainkra alkalmazva valóraváltjnk A Magyar Dolgosok Parija Dudapesti Pártbizottságának aktívaülése A Magyar Dolgozók Pártja Eud apes ti Pártbizottsága pénte­ken délután aktívaülést tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktíva ülés elnökségében foglalt helyet Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Piros László, a Politikai Bizottság póttagjai, Egri Gyula, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, valamint az MDP Központi Vezetőségének, Budapesti Pártbizottságának több tagja; több (negyei pártbizottság titkára, a párt- és az állami munkában, • termelésben, a kulturális munkaterületen kitűnt dolgozók. Az ünnepélyesen feldíszített Sportcsarnokot zsúfolásig meg­töltötték a meghívott pártmunkások. Az aktívaülést Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Fártbizottság első titkára nyitotta meg. Kovács elv társ a következőket mondotta: Tisztelt pártaktíva! Kedves elvtársak! A budapesti pártbizottság nevében üdvözlöm a budapesti pártaktíve minden részvevőjét. Üdvözlöm a pártaktíván meg­jelent kedves vendégeinket, a megyei, járási és vidéki városi pártbizottságok első titkárait és a tanácselnök elvtársakat, s a legdöntőbb vidéki üzemek, intézmények párttitkárait. (Taps.) Az egész pártaktíva nevében meleg szeretettel üdvözlöm a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság, a Minisztertanács itt megjelent tagjait. A pártaktíva-ülést megnyitom. Pártaktíva-ülésünk egyetlen napirendi pontja: a politikai helyzet és a párt feladatai. Ellő­adó Rákosi Mátyás elvtárs. (Nagy taps.) Felkérem Rákosi elv­társat, tartsa meg beszámolóját. (Nagy taps.) Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja' Központi Vezetőségének első titkára tartotta meg beszámolóját. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Tisztelt pártaktíva! Kedves elvtársak! Alig negyedév telt el azóta, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kongresz- szusa megkezdte korszakot formáló munkáját és bátor, a marxizmust—leninizmust to­vább gazdagító következtetése­ket vont le a jelen kor olyan fontos nemzetközi kérdéseire, mint a szocialista és a kapi­talista rendszer békés egymás mellett élése, a háború el­kerülhetősége és a szocializ­musba való átmenet békés formái a különböző országik­ban. Nem kevésbé fontosak a XX. kongresszus határozatai a pártélet lenini normáinak szi­gorú betartásáról, a kollektív vezetésről, a párton belüli demokrácia fejlesztéséről, a kritika és önkritika erősítésé­ről, valamint a személyi kul­tusz maradványa elleni áll­hatatos harcról. Ma már nyilvánvaló a XX. Pártunk Központi Vezető­sége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgo­zók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéről szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már felhasznál­tuk a XX. kongresszus és a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tanulságait. A kor­mány, pártunk Központi Ve­zetőségének javaslatára évi 900 millió forint értékű árle­szállítást hajtott végre, hogy ily módon is emelje a dolgo­zók életszínvonalát. Még eb­ben az esztendőben olyan bér- korrekciók kerülnek végre­hajtásra, elsősorban az alacso­nyabb fizetési kategóriáknál, melyek évi kihatása 800 mil­lió forint. A párt javaslatára a Minisztertanács szabályozta az újonnan épült lakások el­osztásának rendjét oly módon, hogy az új lakások kétharma­dát a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozóknak kell juttatni és Budapesten a ta­nácsok osztják szét az új la­kások 40 százalékát. Kibocsá­tás előtt áll a rendelet, mely napi hat órára csökkenti a ve­gyi iparban és a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyes üzemeiben az egészségre ár­talmas munkahelyen dolgozók munkaidejét. A Miniszterta­nács újabb rendszabályokat foganatosított a dolgozók pa­naszainak és bejelentéseinek gyorsabb elintézésére. Előké­születben vannak a tanácsok mellett létesítendő szabálysér­tési bizottságok. E bizottságok a kisebb ügyeket, melyekért kongresszus óriási jelentősége, mely nemcsak a Szovjetuniót s annak kommunista pártját, de az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozgalmat, a világ minden népét érinti. Mindannyiunk számára vilá­gos, hogy egész nemzetünk, egész jövőnk szempontjából milyen sorsdöntőét voltak az olyan események, mint a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom vagy a Szovjetunió győ­zelme a második, világháború­ban. Felszabadulásunk, egész szocialista fejlődésünk ezeknek az eseményeknek egyenes folyamánya. Hatalmas jelen­tőségű nemcsak pártunk, de egész dolgozó népünk számá­ra a XX. kongresszus mun­kája is. Ezért kísérte soha nem tapasztalt figyelemmel e kongresszus menetét az egész magyar nép, ezért üdvözölte és helyeselte az ott hozott határozatokat. Ezért valljuk mi, magyar kommunisták magunkénak azokat az eszmé­azelőtt gyakran börtönbünte­tést szabtak ki, ezentúl bíró­sági beavatkozás nélkül, hely­ben, gyorsan rendezik. Tavaly november óta újabb amnesz­tiával több mint 9000 közön­séges bűncselekmény miatt elítélt ember került szabad­lábra, s több mint 11 000 ki­sebb bűnügyben megszüntet­ték az eljárást. Egy sor rend­szabály van kidolgozás alatt, melynek célja, hogy a párt- és az állami életben megerősöd­jön a demokrácia szelleme, s a szocializmus építéséből né­pünk legszélesebb rétegei az eddiginél sokkal aktívabban vegyék ki részüket. Végül, de nem utolsósorban jelentékenyen megjavult a közellátás. Néhány vidéki hely kivételével, ahol a hús- és zsírellátás körül időnként még nehézségek vannak, az élelmiszerellátás jó, s soha az iparcikkek ilyen minőségben és választékban nem álltak a lakosság rendelkezésére, mint most. Népgazdaságunk fejlesztésé­nek, második ötéves tervünk­nek irányelveit az egész dol­gozó nép a legnagyobb he­lyesléssel és örömmel fogadta, mert érezte, hogy ezzel még szélesebben kitárul előtte a szocializmus építésének, ha­zánk további felvirágozásának és a népjólét emelésének nagyszerű perspektívája. (Nagy taps.) E terv célkitűzései reáli­sak, megalapozottak, számba veszik a felszabadulás őta el­telt 11 esztendő fejlődésének hatalmas eredményeit és ta­pasztalatait, pártunk 111. kong­ket, melyek a XX. kongresz- szuet lelkesítették és fűtötték, s ezért tekintjük őket vezér­fonalul további munkánkban, a szocializmus építésében. Két hónapja, hogy pártunk Központi Vezetősége meg­kezdte a XX. kongresszus határozatainak a magyar vi­szonyokra való alkalmazását. Mit tett ez idő alatt pártunk Központi Vezetősége? Mindenekelőtt dolgozó né­pünk elé ' tárta a kongresszus anyagát. A pártértekezlete­ken, a pártaktívákon, pártunk százezres tömegei előtt ismer­tettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet lenini normái s hogy a Köz­ponti Vezetőségtől kezdve a megyei, járási és helyi szerve­zetekig az eddiginél sokkal következetesebben kerüljenek alkalmazásra a kollektív párt­vezetés lenini elvei. resszusának utasításait, s mindazt, amit hároméves, öt­éves tervünk megvalósítása, valamint a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának tanulságai, számunk­ra nyújtottak. Kidolgozásuk­nál Központi Vezetőségünk számolt azokkal a lehetőségek­kel, melyeket a szocialista or­szágok közötti együttműködés a jövőben fokozottan nyújtani fog és nem felejtkezett meg az eddigi tervgazdálkodásunk folyamán elkövetett hibákról sem. Az első ötéves terv menetét részben zavarta, hogy végre­hajtása közben olyan célokat is tűztünk magunk elé, me­lyek meghaladták erőinket. 1953 júniusa után megkezd­tük e hibák kijavítását, s ko­moly eredményeket értünk el az életszínvonal megjavítása, az áruellátás terén. Javult a parasztság termelési kedve is. Gyorsabb lehetett volna fej­lődésünk, ha az 1953—54-es esztendők gazdaságpolitikájá­ban megnyilvánult jobboldali nézetek nem okoztak volna komoly károkat. Elég megem­líteni, hogy 1954-ben egész ipari termelésünk csak 0,3 szá­zalékkal emelkedett. A nehéz­ipar termelése 1954-ben majd­nem 3 százalékkal volt keve­sebb, mint 1953-ban. A nem­zeti jövedelem 4 százalékkal volt kevesebb 1954-ben, mint a megelőző évben. A termelé­kenység esett, az önköltség emelkedett. A termelőszövet­kezetek jelentékeny része fel­oszlott Soha a tervgazdálko­dás óta ilyen visszaesés a ter­melésben és a nemzeti jövede­lemben nem fordult elő, mint 1954- ben. A hiányok pótlására feléltük tartalékaink jelenté­keny részét s az anyagellátás még ma is sínyli ennek követ­kezményeit. Megnőtt külföldi adósságunk. Amikor Központi Vezetőségünk határozottan fel­lépett a jobboldali elhajlás el­len, leleplezte és elszigetelte ennek hordozóit, akkor meg­változott a helyzet: megszűnt a termelésben a visszaesés, az egyhelyben topogás, emelke­dett a munka termelékeny­sége, csökkenni kezdett az ön- köliség és Népgazdaságunk minden területén újra meg­indult az egészséges fejlődés. Az elmúlt 1955-ös esztendő a második ötéves terv előké­szítésének éve volt, s emiatt egy évre korlátozott felada­tai nem adtak elég perspektí­vát. Ez a perspektíva, szocia­lista építésünk széles távla­tai most, a második ötéves terv célkitűzéseiben bontako­zik ki s ad: új lendületet, új energiát a további munkához, az újabb sikerekhez. A második ötéves terv irányelvei azt az alapvető fel­adatot tűzik ki célul, hogy az egész népgazdaság termelő erőinek további jelentős fej­lesztésével egyidejűleg a me­zőgazdaságban is uralkodóvá váljanak a szocialista terme­lési viszonyok, rendszeresen emelkedjen a dolgozó nép élet- színvonala és szilárd alapon folytatódjék az ország további felvirágozása. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáján vörös fonalként hú­zódott végig a dolgozók anya­gi és kulturális életszínvona­lának emelése. A mi második ötéves tervünkben is ez az alapvető, nálunk is erre kell a fő figyelmet fordítani. Ez a terv megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka s egyben mutatója annak, hogy a terv­ben is erőteljesen érvényesül a XX. kongresszus szelleme. Jól tudom elvtársak, hogy valamennyien ismerik a máso­dik ötéves terv irányelveinek fő mutatóit. Ezért csak rövi­den szólok róluk. A szocialista ipar termelése öt év alatt 50 —52 százalékkal, a mezőgaz­daságé — 1950—54. évek összes mezőgazdasági termeléséhez képest az 1956—60. évek ösz- szes mezőgazdasági termelése — mintegy 27 százalékkal nő. Ennek alapján a nemzeti jö- vede’em 1960-ban 43—44 szá­zalékkal lesz nagyobb, mint 1955- ben. öt év alatt mintegy 78 milliárd forintot kell beru­házni, amihez még a termelő- szövetkezetek körülbelül 2 milliárd forint összegű beru­házása járul. A lakosság fo­gyasztása 1960-ban 34—35 szá­zalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre Az egész dolgosó nép helyesléssel fogadta il. ötéves tervünk célkitűzéseit jutó reálbérét a második öt­éves terv időszakában átlago­san legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni eísősorban a ne­héz, a földalatti és az egész­ségre ártalmas munkáknál a 7 órás munkanapra való átté­rést. A második ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvona­la jelentékenyen emelkedik. A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az első Ötéves terv folya­mán. Ez egyrészt a terv gon­dosabb megalapozottságával, a helyesebb arányok kialakítá­sával függ össze, másrészt, az­zal is, hogy a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem minden egy száza­lékos emelkedése közel 50 szá­zalékkal nagyobb termék- mennyiséget ad, mint az első ötéves terv során. *— A második ötéves terv beruházásai legtöbbet az alap­anyag-termelés elmaradottsá­gának megszüntetésére fordí­tanak, hogy ezzel megjavuljon az anyagellátás, melynek ne­hézségei komolyan zavarják a termelést s ami miatt sok a panasz a dolgozók között. Kü­lönösen erőteljesen nő a vegy­ipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét megha­ladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik, ami ugyan­csak jelentékenyen hozzájárul az alapanyag-termelés elmara­dottságának felszámolásához. Az irányelvek nem annyira a nagyszámú új létesítmények­re, hanem a meglévő üzemek modernizálására fordítják a hangsúlyt. Ez elsősorban Bu­dapestre vonatkozik, ahol a megnövekedő termelést főleg a meglévő gyárak rekonstruk­ciójával, új gépek beállításá­val, az ipar műszaki szinvona- lának emelésével kívánja a terv biztosítani. Az ötéves terv célkitűzései között rendkívül fontos az ipar műszaki színvo­nalának emelése az ipar és a közlekedés korszerűsítése, s ami ezzel jár, iparunk motor­jának, a gépiparnak további gyorsütemű növelése. •— A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az öt­éves tervet a dolgozók véle­ményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdemé­nyezésük szabadabb kibonta­kozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt örömmel és lel­kesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresszus szellemét. „Ez a mi tervünk” — mond­ják most az üzemekben a dol­gozók és ennek megfelelően Tovább kelZ népünk egésssi — Ami alapanyag-ellátásun­kat illeti, az itt tapasztalható nehézségeknek részben objek­tív okai vannak: például a külföldi nyersanyag nem ér­kezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan lehet segíteni az export, az import megnövelé­sével, készletek felhalmozásá­val, melyek a folyamatos ter­melést biztosítják De egy sor üzemben előfordul, hogy a fognak a terv megtárgyalásá­hoz és kiegészítéséhez. Mióta a terv irányvonalainak meg­vitatása elkezdődött, pártszer­vezeteink, pártfunkcionáriu­saink és párttagjaink aktivi­tása fokozódott, munkájuk konkrétabbá vált, tekintélyük emelkedett a dolgozók és a műszaki értelmiség előtt. Azt is tapasztaljuk, hogy a válla­lati tervezés során a dolgozók cselekvőén vesznek részt a tervezés munkájában, s kiszé­lesedik látókörük, mikor üze­mük fejlesztési terveit s ezzel kapcsolatban saját feladatai­kat évekre előre látják és fel­vetik. De látják és bírálják a hiányosságokat is. Mindenütt tapasztalható, hogy komolyan megnőtt a dolgozók aktivitása, vitakészsége, harcosabb lett magatartásuk és hangulatuk. — Rengeteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalai­hoz. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helye­sen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire vagy a meg­levő, de ki nem használt lehe­tőségekre. A legtöbb üzemben a dolgozók nemcsak javasla­tokat tesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javas­lataik elfogadásáért, azért, hogy előterjesztéseiket a vál­lalati tervbe beépítsék. A cse­peli* R. M. Művekben, a Lenin Kohászati Művekben, a tatai szénbányászati trösztnél és másutt, rengeteg olyan beru­házást nem igénylő javaslatot tesznek a dolgozók, melyek alapján csökken az állásidő, növekszik a gépek kihaszná­lása, szükségtelenné válik kül­földi importanyag vagy gép behozatala, gazdaságosabbá válik a termelés, csökken az anyagfelhasználás. — Ugyanakkor helyenként az is tapasztalható az irány­elvek megvitatásával kapcso­latban, hogy lazítani kívánják a terveket, vagy lehetőségein­ket meghaladó beruházásokat követelnek, pedig a beruházá­sok növelése legtöbbször csak az életszínvonal emelésének rovására történhetik. — Hatalmas mozgósító ereje van annak, hegy a terv irány­elveit az egész nép elé vittük és végleges kidolgozásába be­vontuk az üzemek, a bányák, az építkezések, a Magyar Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, az egyetemek, a hivatalok, az állami gazda­ságok, a gépállomások dolgo­zóit, a termelőszövetkezetek tagjait és az egyénileg dolgo­zó parasztokat is. Legtöbbjük nagy örömmel és alkotó kedv­vel vesz részt az országépító vitában. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok és kiegészítések bele is kerülje­nek a tervekbe, hogy mind­azok, akik aktívan részt vet­tek a tervek megvitatásában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába, hogy jogos kritikájukat és helyes javaslataikat meg­szívlelik- és valóra váltják. fokosítunk fges tettvágyát hónap első és második dekád- jában a munka lazán, lassú ütemben folyik, sok az állás­idő. Az utolsó dekádban vi­szont kezdődik a túlórázás, a hóvégi hajrá, melynek ered­ményeképpen végül is legtöbb­ször teljesítik a havi tervet. Az egyszerű munkás azt lát­(Folytatáx a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents