Népújság, 1956. május (35-42. szám)
1956-05-23 / 40. szám
2 NÉPÚJSÁG U5C. májas 23., særda A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktíraülése (Folytatás az első oldalról) ja, hogy az anyagot a hónap Utolsó 10 napjában így vagy ágy előteremtik. Az anyag tehát megvan, de mert a szervezés, a termelés folyamatosságával való törődés rossz, szinte megszokottá válik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlás és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nem egyszer a dolgozóik keresetének csökkenése. — Rá kell mutatni, elvtársak, hogy most, amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, ez a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. A dolgozók egyre türelmetlenebbül követelik a hibák kiküszöbölését. A minisztériumok, elsősorban a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az Élelmiszeripari Minisztérium és az iparigazgatóságok, gyárigazgatók, az üzemele vezetői számoljanak ezzel az új jelenséggel. Most már nem lehet a dolgozók kritikáját, javaslatait, újításait, a hibák kiküszöbölésére irányuló erőfeszítéseit úgy kezelni, mint egy fél évvel vagy egy évvel ezelőtt. A pártdemokrácia és . az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meghozni gyümölcseit. — Nekünk tovább kell táplálni és fokozni azt az egészséges aktivitást, tettvágyat és segíteniakarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatásával kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul, s ezzel is hassunk oda, hogy a tervet minden nehézség ellenére teljesítsük. — A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszervez ősének és ezzel együtt a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan. A magyar termőfö'd egyharmadán szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik A termelőszövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik s a termelési eredmények, tagjaik növekedő anyagi ióléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyénileg dolgozó parasztságra. Türelmes, szívós, meggyőző munkával, különösen, ha az agitációban a már meglevő termelőszövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a feladatot is. — A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődésének előfeltétele, hogy az új-gok önként, saját meggyőződésükből lépjenek be. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezeti fegyelem erősítése. — A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt és kormány- szervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkéntesség elvének megőrzéséért, nem szabad tűrni a tsz-szervezés folyamán semmi erőszakoskodást, s ahol ilyen mégis előfordul, gyorsan és erélyesen meg kell torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni. — A mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelőszövetkezetek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is. akik mind- iobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehetővé kefl tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását. termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését. — Végül, de nem utolsósorban, már az idén is tervszerűen fokozni kell a mezőgazdaság termelését és gondosan e!ő kell készíteni az aratást, a begyűjtést. — A XX. pártkongresszus szakadatlanul a legnagyobb figyelmet fordította a nép- jólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munka- védelemre, a dolgozók helyzetének megjavítására s arra, hogy a párt-, állami és tanács- szervek törődjenek jobban a dolgosokkal, használják ki jobban, ésszerűbben a helyi lehetőségeket és a rendelkezésükre álló eszközöket. — Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Ezért a terv az eddiginél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra fejlesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győződve róla, hogy e terv hatalmas célkitűzéseit, hazánk további felvirágoztatásának e programját egyforma lelkesedéssel fogia támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság. a haladó értelmiség és mindenekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei. (Nagy taps.) Ez a második ötéves terv j valóraváltásának legbiztosabb záloga! — Második ötéves tervünk megkezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de a minisztériumi ipar az ez évi első néev hónap célkitűzéseit egészében 101,5 százalékra teljesítette. Még jobb a teljesítés a budapesti üzemekben, amelyek május elsejére 102 százalékra teljesítették tervüket. Most minden lehetőség megvan arra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették. A mező- gazdaságban a bő májusi eső hatására megjavultak a termés kilátásai. Minden oldalról azt látjuk, hogy a munkás- osztály, az egész v dolgozó nép optimista, lelkes, hogy a munkafegyelem javul. Már pedig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1956-os tervet minden mutatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük. — A második ötéves terv irányelveinek célkitűzései reálisak, de ez nem jelenti azt, hogy teljesítésük könnyű, hogy nem követeli meg az Összes erők megfeszítését. Az első ötéves tervhez képest a második minőségi változást jelent. Elég rámutatni arra, hogy a termelés emelkedését ezúttal kétharmad részben a munka termelékenysége biztosítja, míg az első ötéves tervbeD ez a forrás csak az emelkedés egyharmadát adta. A második ötéves terv irányelvei igen jelentős fajlagos anyagmegtakarítást, komoly műszaki fejlesztést, a termelés korszerűsítését követelik meg. Azt se felejtsük el, hogy az új ötéves terv irányelveiben minden százalék — mint mondottam — 50 százalékkal több termelvényt jelent, mint az első ötéves tervé. — Nagy megelégedéssel fogadták a dolgozók az árleszállítást, mely évi kihatásában 900 millió forinttal növeli reáljövedelmüket Az a körülmény, hogy az árleszállítás utáni napon például a Corvin Áruháznál négyezren várj tak a nyitásra és százezren vásároltak, mutatja, hogy a dolgozók helyeslik az árleszállítást és élnek a vele kapcsolatos előnyökkel. Sokan szerették volna, hogyha a hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkene, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról gondoskodunk, hogy a leszállított árucikkekben ne álljon be hiány. Őrködni foI gunk azon is, hogy a leszállított árucikkekben ne fordul- : jón elő burkolt áremelés. Jobban meg kell szilárdítanunk a pártvezetés lenini elveit — Elvtársak! — A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát, az önkritikát, a párt- és állami demokráciát, a demokratikus centralizmust és kérlelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Vezetősége nem felejti el Sztálin nagy érdemeit, melyeket • a pártban, a Szovjetunió létrehozásában és az egész nemzetközi munkásmozgalomban szerzett. Közismert az a pozitív szerep, melyet Sztálin a szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában, a polgárháborúban, a párt és a Központi Bizottság harcában a leninizmus eltorzító! és ellenségei, a trockisták, a jobboldali opportunisták, polgári nacionalisták ellen vívott harcban, a szocializmus építéséért folyó küzdelemben játszott. Sztálin kiemelkedő marxista volt, akinek műveiből tovább is fel lehet használni azt, ami értékes és maradandó és kritikusan el kell választani tőlük a helytelen tételeket. — A Szovjetunió Kommunista Pártja, mi Közben józanul értékelte és elismerte Sztálin érdemeit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek s azokra a nagy károkra is, melyeket Sztálin különösen élete utolsó két évtizedében okozott azzal, hogy gyakran megsértette a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elvét, hogy fontos párt és állami kérdésekben gyakran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a párt és áilamvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista törvényesség súlyos megsértése származott. — A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban és sajnos nálunk is. Káros hatásai a párt- és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi helyes határozatai óta felvetette, Igazi jelentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításéval s ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is. — Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk ilyen súlyos törvénytelenségek előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig az akkori vezetés is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — es különösen én sajnálom és táilalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő, — Elvtársak! — Meg kell vallani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem folyt elég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja. 1953 júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra, hogy biztosítsa a szocialista törvényességet. E rendszabályokhoz tartozott az internálótáborok megszüntetése, széleskörű amnesziia, a rendőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, melynek elítéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitálták, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. Lé rejött az ügyészség, mely állami vonalon rendszeresen ellenőrzi a szocialista törvényesség betartását. A Belügyminisztériumot, az ügyészséget, az Igazságügyminisstériu- mot több száz becsületes, párthű elvtárssal erősítették mag. Azóta egyre fokozódott aaaknek a szerveknek állandó párt- és állami ellenőrzése, ffisen a téren az utolsó három esztendőben kétségkívül komoly eredmények mutatkoztak. De ezzel nem lehetünk megelégedve és szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával a kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia felhaszná’ásával biztosítsuk, hogy ezeket a szerveket átmeg áthassa a szocialista demokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hű szolgálata. Ugyanakkor szükség van szilárd, jó államvédelemre. A Központi Vezetőség mindent megtesz, hogy az állambiztonság, az állam védelem szervei érezzék, hogy nehéz munkájukat teljes bizalommal kíséri és támogatja a párt, a kormány, az egész dolgozó nép és segíti kialakítani azt az. egészséges, harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvégezni. (Nagy taps.) Az összes volt szociáldemokraták is szabadlábra kerültek. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert Hruscsov és Bulganyin elvtárs múlt havi angliai tartózkodása alkalmával az Angol Labour-party egyes vezetői ezt a kérdést felvetették és az angol sajtóban vagy három hete meg is jelent egy lista, rajta a nálunk állítólag még börtönben ülő szociáldemokraták neveiveL E névsoron szereplő szociáldemokraták valamennyien szabadlábon voltak, s az Angol Labour-Party egyes vezetői, akik mint Hruscsov elvtárs mondotta, nemegyszer reak- ciósabbak a konzervatívoknál, est nagyon jól tudták. Azt la tudták, hogy ezzel a lépésükkel csak a reakciónak, a békés együttélés ellenségeinek malmára hajtják a vizel. Elvtársak! A pártétet lenini normái érvényrejnttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljességében és mélységében csak a XX. kongresz- szus határozatai után vetettük feL A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek kibontakozását nálunk gátolják. A mi pártunkban a felszabadulás első napjától kezdve erős volt a szekta szellem, a 25 éves illegalitás velejárója. Az elvtársak emlékesnek rá, hogy 1945-ben, és 1946-ban milyen szívósan kellett harcolnunk a szektaszellem különböző megnyilvánulásai, bizonyos elvtársak baloldali túlzásaival szemben. Ez a kérdés később is gyakran felmerült, különösen a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcso'atban és másutt is, de mélyreható, komoly eredményeket nem hozhatott, mert közbe« a személyi kultusz elterjedése is erősítette a szekta- szellemet, gyengítette a párt* demokráciát. Bátran támaszkodjunk a tömegekre« szívleljük meg kritikájukat Amikor a dolgozó nép hatalomra jutott, sok elvtársunknál az a nézet kerekedett felül, hogy most már nincs szükség érvelésre, hogy most már nem is olyan fontos a tömegek meggyőzése, a gondos, aprólékos agitáció és propaganda, helyette megfelelnek az adminisztratív rendszabályok, az utasítgatás, a parancsolgatás. Ilyen körülmények között nem fejlődhetett megfelelően a bátor kritika és önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés. Ugyanakkor erősödött minden téren a centralizáció, s a helyi egyéni kezdeményezés helyét egyre inkább a felülről jövő utasítás hódított teret. Már az 1953 júniusi határozat követelte, hogy harcot kell indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód eile«, amellyel az állami, de nem egyszer a pártfunkcionáriusok is helyenként kezelték a dolgozókat. Most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van. Ezért nekünk most fel kell venni a szektaszellem minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szándékú s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük szemben. Ugyanekkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű. elvtársakat (nagy taps), akik az illegalitás nehéz éviiben, a spanyol szabadságharc tüzében, a II. világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az^ új kommunista nemzedék eiőtt. (Nagy taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a szabad kritikát. Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. í Nálunk rengeteg a felesleges ülés, a papirosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust tenyésztő rend «letek. A bürokratizmus elleni ha- I tározott, reedszeres és eredményes ha*« egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó, vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk a hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk. Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része is megfelelő Ismétlem, ne féljünk a legszélesebb kritikától sem. ha az valóban építő szándékú, valóban népi demokratikus rendünk és szocialista építésünk szeretető sugallja. A pártszerű bírálat és önbírálat mellett, elkerülhetetlenül előfordul nálunk is. más országokban is, hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári, vagy ingatag elemek a XX. kongresszus határozatait is — nem egyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét olyan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése és ezzel megkísérlik gyengíteni pártunk befolyását, vezetőszerepét kétségbevonni politikai vonalának helyességét és elterelni a dolgozók figyelmét a szocialista építés soron lévő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtetenséggeí szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyásét. Ezt is Lenin szellemében tesszük, aki nem egyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad megengedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehezíti a párt által meghatározott akciók egységét. Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a baloldali szektás hibák kérdésében. A pártnak két fronton keli vívni a harcot, s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni A jobboldali elhajlás és a »zektaszel- lem ellen egyszerre, akkor és ott kell a jobboldali, illetve a szektaszelíem ellen fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni ketl azon. hogy e harcok közepette a pért helyes irányvonala jusson érvényre. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges épitő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítgatás, a parancsolgatás, a dog- matizmus, a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy néhány demagóg pártellenes kritika miatt csökkenjen az egészséges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőjének áramlása. Minden kommunista szent kötelessége, hogy miközben az elkövetett hibákat és baiokat bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogv ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot azt mutassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat kiküszöbölni. így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem szabad megfeledkeznünk az önkritikáról sem. A kritika & önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább is szükség van, mert az önbírálatról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük ei, hagy a pártélet lenini elveihez tartozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása. Kekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá, még egységesebbé még cselekvőképesebbé, a tömegekkel még ösz- szeforrottabbá tegyük, hogy pártunk egész tagsága megértse. magáévá tegye, segítse kido'gozni Központi Vezetőségünk helves politikáját és epf-akai-attal és uas-fegyetemmel biztosítsa a politika sikeres megvalósítását. (Nagy taps.) A XX kongresszus tanulságai alapján meg kell javítanunk a párt munkastílusát is. Most, hogy nálunk is a marxizmus—leninizmus gazdasági oldalai és a tömegek po'itikai nevelése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniük kell saját területük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv saját területükre vonatkozó célkitűzéseit a termelőszövetkezetek helyzetét, és fejlesztési terveit, az ott do’gozó vezető kádereket, a nehézségeket és tehetőségeket Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak, úgy, hoev munkáiuk. gyakorlati segítséget jelentsen és meaköny- nvítse a dolgozóknak feladataik megoldását. Sajátítják e4 legalább a minimális szakismereteket, melyek tehetővé teszik számukra, hogy a feimerülő kérdésekhez biztosan tudjanak hozzányúlni. Az ötéves terv perspektívái felkeltették a dolgozók érdeklődését, s est fel kell használni arra, hogy erősítsük köztük pártunk befolyását, népszerűsítsük a szocialista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista hazaszeretetét. A munkájuk folyamán ne csak gondosan, figyelmesen hallgassanak meg minden panaszt, bírálatot, vagy javaslatot, de tudjanak a dolgozóknak olyan tanácsokat adni, olyan segítséget nyújtani, melyek gyakorlatilag használhatók, s amelyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz. Most, hogy a széles tömegek közti munka újra előtérbe kerül, azt halljuk, hogy a pártfunkcionáriusok helyen(Folytatás a harm-adik oldalon)
