Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-23 / 40. szám

4 NÉPÚJSÁG IN«, májú SS., Szombaton tartották a Hámán Kató kulturális seregszemle díjkiosztó ünnepségét Május 19-én este 6 órai kéz- j dettel tartották az Egri Gárdo- ] nyi Géza Színházban a Hámán 1 Kató seregszemle-verseny díj­kiosztó ünnepségét. Az ünnep­ség keretén belül felléptek a seregszemle legjobb énekkarai és szavaiéi. Az eredményhirde­tést és a díjak kiosztását mű­sor közben végezték el. A kulturális seregszemlén Sárközi Zoltán, a Gárdonyi Géza Színház művésze, a vá­rosi DISZ VB tagja tartott rö­vid értékelést. — Városunkban 1956. ápri­lis 30-án kezdték meg a kul- j turális seregszemle körzeti be­mutatóit. Május 13-án pedig a városi seregszemle döntő ver­senye zajlott le. A seregszem­lére felkészült énekkaraink, táncsoportjaink és nem utolsó sorban újonnan alakult zene­karaink mellett örömmel ta­pasztaltuk, hogy sok kiváló egyéni szereplővel (szavaiéval) is megismerkedhettünk a ver­seny alatt. Hiányosságnak tudhatjuk be azt, hogy szemben az általános és középiskolai kórusokkal, még mindig kevés üzemi ének­kar van és azok közül is sok nem vett részt a seregszemlén. A tánccsoportok bemutatko­zásánál nagy örömmel üdvö­zölhetjük azokat az általános iskolai csoportokat, melyek Eger környékéről származó igen szépen kidolgozott népi táncokat mutattak be. De di­cséretet érdemelnek azok a tánccsoportok is, melyek új stílusú számaikkal tették szí­nessé a bemutatót. Az egyéni versenyzők közül legtöbben szavalok neveztek be. Ez bizo­nyítéka annak, hogy irodal­munk ma már mindenki szá­mára hozzáférhető és fiatal­jaink élnek is ezzel a lehető­séggel. Szándékosan utoljára hagy­va, de nem utolsó sorban a színjátszó csoportok munká­járól kell még néhány szót mondani. Színjátszó csoport­jaink nem váltották be telje­sen a hozzájuk fűzött igénye­ket. Városunkban még mindig kevés az üzemi színjátszó cso­portok számai. A benevezett csoportok sem produkálják mindig tudásuk legjavát. Mégis dicséretet érdemelnek azok a középiskolai csoportok, amelyek néha több iskola ösz- szevonásával is érdemes elő­adásokat produkálnak. — Ezek után kiosztották a leg­jobban szereplők jutalmait. A népművelési osztály és a DISZ bizottság vándorserlegét kapta az Egri Tanítóképző Intézet, amely egyben „A város legjobb színjátszó együttese” lett. Ér­tékes ajándékkal és a „Közép­iskolák legjobb színjátszó cso­portja” kitüntetéssel díjazták a Szilágyi Erzsébet leánygimná­zium és a Dobó István gimná­zium színjátszóit. Ajándékban és dicséretben részesült az MTH és az Útfenntartó Válla­lat. Tánc. A vándorserleget az I-es számú általános iskola, mint „A város legjobb tánc- együttese" nyerte. A középis­kolák legjobb táncegyüttese a Leánygimnázium lett, s a meg­tisztelő cím mellett értékes ajándékot is kapott. Ugyan­csak ajándékot kapott a Do­hánygyár táncegyüttese és el­nyerte „az Eger város legjobb üzemi táncegyüttese” címet. Dicséretben és ajándékban ré­szesült a VIII-as számú álta­lános iskola és a Közgazdasági Technikum. Az énekkarok közül az V— X-es számú általános iskolák közös kórusa bizonyult leg­jobbnak, ezért ez lett a „város legjobb énekkara”. Igen szép teljesítményt nyújtott a Leány- gimnázium és az énekszámban is a „Középiskolák legjobb énekkara” lett. Dicséretet és ajándékot kapott kiváló minő­sítéssel az I-es számú általá­nos iskola, valamint a Il-es számú általános iskola és Ta­nítóképző énekkara. Zenekarok közül dicséretben és ajándékban részesült a DISZ-zenekar. Végül az igen tehetséges szavalok díjait is kiosztották. A város legjobb szavaló ja kitüntető címet Gon- da György, a Il-es számú álta­lános iskola tanulója nyerte. Egyben szép ajándékkal is ju­talmazták kiváló verstolmá- csalásáért. Jó helyezés Bukuli Mária, a III-as számú ált. isk. tanulójának sorolása is, akit a „Város legjobb gyermek sza- valója”-ként tartanak számon. A „Középiskola legjobb szava- lója” Vizi Mária leány gimná­ziumi tanuló lett. Kiváló mi­nősítést és dicsérő oklevelet kapott Kocsis János és Hamza Nándor, a Dobó gimnázium ta­nulói. A legjobbak között még mintegy 50—60 oklevelet osz­tottak ki Kiosztották a körze­ti városi bemutatók dicsérő ok­leveleit is. Látogatás as új Patyolat Vállalatnál AZ EGYIK legnehezebb há­zimunka a mosás. Ha tiszta, rendes otthont akar az asz- szony, gyakran kell a mosófa­zekaknak a kályhára kerülni, a teknőknek a konyha helyét elfoglalni. Fárasztó, hosszadal­mas munka ez, s nem is elke­rülhetetlen. Azt ugyan nem mondjuk, hogy nem kell mos­ni, inkább azt, hogy mosatni kell... Egerben a Sas út és a Tinó- dy utca sarkán új épület emel­kedik. A bádogkéményen vas­tagon gomolyog a füst. Az épü­let homlokzatán szerény tábla jelzi, hogy az új épületben a „Patyolat” székel. Bent 33 szorgos asszony dolgozik). Is­merjük meg közelebbről mun­kájukat. A Marx utcai és Sas úti szennyesruha vállalóban gyak­ran fordulnak meg a háziasz- szonyok. Négy-öt kilogrammos tételekben hozzák a szennyes­ruhát. Februárban csak 27 má­zsára rúgott a mosnivaló, áp­rilisban már 45 mázsát mostak ki a vállalat gépei a lakosság­nak, ugyanakkor nagymennyi­ségű a közületi mosatás is. Je­lentős tétel van festésből és vegytisztításból is. GONDOS munka folyik a mosodában. A beérkezett ru­hát vegytintával számozzák. Emiatt ugyan sokan panasz­kodtak eddig, mert a szám bent maradt a fehérneműben. Úgy gondolkoztak, — inkább nem visznek mosatni, mint­hogy ruhájukat megjelöljék. Elárúljuk, hamarosan megszű­nik a vegytintás jelölés Két új korszerű berendezés segítségé­vel láthatatlan jelöléssel lát­ják el a ruhákat. A számozás után szennyességi fokonkint, és szín szerint rakják szét a szennyest. Innen kerül a mo­sóterembe. Itt Radies Bemátné a legjobb mosónő. Tudja, hogy az asszonyok, csakúgy, mint ő is, a szépet, a tisztát szeretik. Épp ezért alapos munkát vé­gez. Előbb áztatja, majd az el­ső lúg után öblíti a ruhát. Üjabb kétszeri lúgozás követ­kezik. melynél fel is forralja a tisztuló ruhát. Ezt követi a háromszori öblítés, majd a ké- kítés, keményítés. Mindez a legkorszerűbb berendezések­kel. Üj gép állítja elő a mo­sáshoz szükséges különböző minőségű vizet. Ebből a gépből olyan lágyvíz kerül a gépekbe, mint az esővíz A mosás két darab nagyteljesítményű, két­irányú forgógépen történik. De még a csavarást is centrifugál rendszerű csavarógép végzi. A MOSODA szomszédságá­ban van a szárítókamra. Hat- van-hetven fokos melegben, szárítófakkokban párolog el az a kevés víztartalom, amely a csavarás után még a ruhában maradt. Régen a Kertész utcai telepen ezt hosszú szabadszá­rítás oldotta meg, s bizony na­pokat kellett várni, míg kiszá­radt a ruha. Most 20—30 perc elég ehhez. A munka további része is futószalag rendszerű. A szárí­tóból a mángorlóterembe kerül a tiszta ruha. Itt egy nyolc­nyomóhengeres új mángorlón mennek át a ruhák, majd utá­na hajtogatják. Külön vasaló­szobák is vannak. A kitisztí­tott felső ruhákat vasalják. Nyíri Gergelyné 35, Krupa Já- nosné pedig 27 éve dolgozik ebben a szakmában, De a töb­bi vasalónő kezéből is szé­pen vasalt ruhák kerülnek ki. Az itt dolgozó asszonyok jog­gal büszkék munkájukra, hisz őmiattuk még nem érte panasz a vállalatot. A szortírozóban Princz József né megfelelő szá- monkint újra összegyűjti és csomagolja a ruhákat, hogy a megrendelőlap alapján a tulaj­donos minél előbb átvehesse. A mosodán kívül van más részlege is a vállalatnak. Az emeleten helyezkedett el a fes­tőrészleg, ahol hatalmas ha­rangszerű rézüstökben a kí­vánt színre festik a ruhát. Ma még működik a benzines tisz­tító, de hamarosan megérkezik az új épületben fenntartott te­rembe a nagyteljesítményű vegytisztítógép. Ennek több előnye is van. Egyrészt tisz­tábbak lesznek a ruhák, sok olyan folt is eltűnik majd, mely a benzin után még benn­maradt, nem rojtosodik ki a ruha, de előnye lesz az is, hogy tisztítás után nem kell gőzölni a ruhát, ugyanakkor megszű­nik a tűzveszély is. LÁTHATJUK tehát, hogy korszerű üzem áll ma már a háziasszonyok rendelkezésére, hogy könnyítse munkájukat. Államunk közel kétmillió fo­rintot fordított erre a vállalat­ra, korszerű gépekkel rendezte be. Ugyanakkor nem drága a mosatási, tisztítási díj. Egy ki­logramm ruha mosatása 3.10 forintba kerül, míg egy férfi öltöny tisztítása 32 60 forint kiadással jár. Persze akad még hiba is, a- melyen sürgősen javítani kell. Komoly baj, hogy kevés szeny- nyes átvevőhely van a város­ban. A Marx utcai és Sas úti átvevőhelyek nem tudják le­bonyolítani az egész város for­galmát. A város különböző részein új átvevőhelyeket kell tehát nyitni. Másik ilyen hiba, hogy gyakran nem tartják be a tíznapos mosási határidőt. Igaz, most az új üzembe való költözködés némileg igazolja az elmaradást, de azon kell lenni, hogy necsak betartsák a 10 napot, hanem a lehetőség­hez képest csökkentsék is. Még gondosabb munkával se­gíteni kell azon is. hogy ne cserélődhessenek el a ruhada­rabok. Hiszen sok asszonyt tart vissza ez is attól, hogy a vál­lalattal dolgoztasson. MINDENT összevetve, el le­het mondani: nem ok nélkül üresek a panaszkönyv lapjai a Patyolatnál. Gondos és szakszerű munká­jukkal segítségükre vannak a háziasszonyoknak. A vállalat dolgozói pedig készüljenek fel arra, hogy a háziasszonyok hamarosan elárasztják a Pa­tyolatot mosnivalóval, hisz lát­ják, hogy az ő munkájukat könnyítik. IDŐZIK H)ŰSOR\: Egri Vörös Csillag: Május 23 d. u. 4 óra: Angyallal a hegyekben (csehszlovák), ne­gyed 7 és fél 9: Idegen utas (szov­jet) Május 24—30-ig: Dollárpapa (ma­gyar) Egri Bródy Sándor: Május 25—30: Párizs és tavasz (francia) Gyöngyösi Szabadság: Május 24—30: Angyallal a he­gyekben (csehszlovák) Gyöngyösi Puskin: Május 25—30: Döntő pillanat (ju­goszláv) Hatvani Vörös Csillag: Május 24—29: Ma este minden véget ér (csehszlovák) Füzesabony: Május 24: Virágba borul a föld (francia) Pétervására: Május 23: Törvényen kívüli lo­vag (francia—olasz) Szerkesztői üzenetek : H „Egy Vasút utcai lakos“ — alá­írással kaptunk levelet a minap Egerből. A levélíró egy rendelle­nességre hívja fel figyelmünket. Lapunkban többször kértük már olvasóinkat, hogy soraikat minden esetben lássák el névvel és pontos címmel, mert különben nem tud­juk figyelembe venni. A levél I íróját arra kérjük, hogy sorainak megjelenése végett közölje velünk I nevét és címét, Tolijegyzetek J2eoelek Naptár Május 23: 50 éve halt meg Hendrik Ibsen norvég drámaíró. Május 24: 1861-ben, 95 éve szüle­tett Rippl-P.ónai József. Május 25: 1946-ban, 10 éve fo­gadták el a szénbányák államosí­tásáról szóló törvényt. — 7600 FORINTOT gyűjtött takarékbélyegben a tanév alatt az egerszalóki Gárdonyi Géza úttörőcsapat. Az összegből ki­rándulást terveznek. (Horváth Tamás.) — A PACSIRTA 50. előadá­sát ünnepelte a Gárdonyi Gé­za Színház. A színház egyéb­ként bemutatót tart ezen a hé­ten Egerben. Május 25-én Szig­ligeti: A mama című színmű­vével lépnek színre. Május 23-án pedig Mezőtárkányban mutatják be immáron 51. elő­adáson Kálmán: Pacsirta című operettjét. — JÖL KIVESZIK részüket a társadalmi munkából a gyöngyösi gazdák. A városi ta­nács városfejlesztési tervében szereplő Szív utcai vízhálózat­hoz elkészítettek 330 méter csőárkot. Juhász István, Koncz Ferenc, Juhász János, Szepesi András és Poczik János nevét kell megemlíteni, mert ők vol­tak a kezdeményezők. (Varga Béla.) — 200 MÁZSÁS cukorrépa termelési tapasztalatcsere érte­kezletet, s bemutatót tartanak a Selypi Cukorgyár és a me­gyei mezőgazdasági igazgató­ság közös rendezésében május 25-én Füzesabonyban. A ta­pasztalatcsere értekezleten a megye legjobb cukorrépa ter­mesztő tsz-ei, egyéni gazdái, kiváló szakemberek vesznek részt. — MEGKEZDTÉK a cu­korrépa egyelését is a füzes­abonyi Petőfi Termelőszövet­kezet tagjai. A növényápolási munkában nagy részük van az asszonyoknak, akik már má­sodszor kapálják a 13 hold cukorborsót. Igen jó munkát végez a 68 éves Káló György- né, aki még a fiatalokkal is versenyre kel. Utolsó feleletek, — aztán jön a megérdemelt pihenés; a szép, kalandos vakáció. Merre tart ifjúságunk? Kiben van a hiba? Nagy érdeklődéssel olvasom a Népújságban megjelenő „Merre tart ifjúságunk?” vi­tát. Én is szeretnék hozzá­szólni. Elsősorban a szülői nevelés­ben látom a hibákat, amelyek miatt fiatalságunk egy része rossz úton jár. A legtöbb szülő elkényezteti gyermekét Az el­kényeztetett fiatalok másokkal fölényesebbek, lenézőek, gyakran udvariatlanok. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy egy fiú vonaton, autóbuszon, akár­milyen öreg nénivel, bácsival találkozik, nem adja át az ülő­helyét . Az sem jó, ha a szülők el­vesznek gyermeküktől minden szórakozást, társaságot. Az ilyen fiatal, ha társaságba ke­rül, nem tudja, hogyan visel­kedjen, gyakran rossz társa­ságba keveredik. Vannak szü­ltök, akik gyerekeik előtt ve- 1 székednek, az apa iszákos. De azért nemcsak a szülők­ben kell keresni a hibát, ha­nem bennünk, fiatalokban is. Sok fiatal visszaél szülei jósá­gával. Nem gondol arra, meny­nyi áldozatot hoztak, amíg föl­nevelték. Ha állás_ban van, fi­zetését elpazarolja. Nagyon kell vigyázni bará­taink. barátnőink megválasz­tásában. Olyan jóbarátot ke­ressünk, akiről példát vehe­tünk, akitől tanulhatunk. S a legjobb barátja a fiataloknak majdnem mindig az édesany­juk. Ha problémáink vannak, mondjuk el neki bátran, ő biz­tosan jót akar nekünk. És igyekezzünk, hogy fiatalságunk éveit okosan, jól töltsük el, mert azok nem térnek vissza, ha egyszer elmúltak. Pindzsula Julia óvónő, Tiszanána — GYORS ÜTEMBEN épül a többmillió forintos beruhá­zással készülő egri borkombi­nát. A 15 ezer hektó elsőosz­tályú bor előállítására alkal­mas modem üzem szeptember 1-én kezdi meg a vörös és fe­hér borfajták feldolgozását. Külön érdekességei lesznek az üzemnek az 5000 hektóliteres üveg erjesztő medencék, ame­lyek biztosítják a kiváló mi­nőség elérését. Az építkezés nagyságára mi sem jellemzőbb, minthogy a most elkészült egyik alapboltozáshoz 100 ezer téglát dolgoztak be az építke­zési vállalat emberei. A felsőtárkányi új kisvasút a Bükk legszebb vidékeire szál­lítja a kirándulókat. inden áldott reggel beköszönt szerkesz­tőségünkbe a postás. Egyetlen nap sem múlik el nélküle. Köszön, táskájába nyúl és egy jókora paksamétát rak le az asztalra. Le­velek. Vajszínű levelezőlapok, világoskék, fe­hér borítékok sokasága. Ez a reggeli paksa- méta már épp oly megszokott, elmaradhatat­lan tartozéka életünknek, mint maga az új­ság. A levelek írói a legkülönfélébb emberek. Kisdiákok buzgón kirajzolt, gömbölyű betűi, szálkás, reszketeg, öreges írás, írógép fekete sorai, tanítónők kecses, kék betűcskéi, írás­hoz nem szokott nehéz munkáskezek vastag tollvonása — ahány levél, annyiféle. Hát még a tartalmuk! Akkurátus kis beszámolók, tudó­sítások, kérések, panaszok ezernyi fajtája, hozzászólások a lap egy-egy cikkéhez, versek és értekezések, rejtvénymegfejtések.... Hébe- hóba egy epés kirohanás: valaki válaszol a lap bírálatára. Van itt mindenféle. Elolvassuk ezeket a leveleket, azután vá­laszolunk, ami beleillik a lapba, leközöljük; amit kell, kivizsgálunk — általában ez a há­romféle módja van a levelekkel való foglal­kozásnak. Egyébként örülünk nekik — úgy, ahogy az ember a megszokott dolgoknak örül. Arról tanúskodnak, hogy élő kapcsolatunk van olvasóinkkal. Érdemesnek tartják, hogy papírra vessék kis tudósításaikat, gondolatai­kat, hogy hozzánk -forduljanak gondjaikkal, ránk bízzák panaszaikat, kéréseiket. Még azok­ban az epés levélkékben is van valami jó: ej, biztosan fontosnak tartják, mi jelenik meg róluk a lapban, ha ennyire megdühödtek tőle... Régóta olvasgatom már ezeket a levele­ket és a mindennapok megszámlálhatatlan problémáitól hajmeresztő furcsaságokig min­denfélével találkoztam. Azt hittem, hogy nem érhet meglepetés. Tegnap azonban kezembe került egy, amely meglepett és mélyen meg­indított. Nem is levél, hanem levelezőlap. Szö­vege mindössze ennyi: Kedves Népújság szerkesztősége! Tudatom velük, hogy 1956 V. 15-én, ked­den lesz a szívműtétem. (Szívműtét aláhúzva). Levelüket várom Alatta másik írás: János levelét, mint szobatárs, kiegészítem. Népújság szerkesztőségtől látogatót vár. A levelezőlap feladója: Hegyi János, Eger, II. kórház, sebészet. Ez a kis Hegyi János kilencéves és szor­galmas levelezőnk. Nem egy ilyen komoly kis gyereklevelezőnk van. Ami szokatlan és megkapó, hogy ez a kisfiú, aki színről még tán egyetlen tagját sem látta a szerkesztő­ségnek, számon tart bennünket betegségében, olyan magától értetődően tudat bennünket a küszöbön álló műtétről, ahogy hozzátartozóit értesíti az ember. A műtét egyébként elmaradt János le­gyöngült állapota miatt. Nem tudom, mikor lesz. De tiszta szívből kívánjuk mindannyian, hogy sikerüljön és a kis Hegyi János makk- egészségesen hagyja el a kórházat. Meglehet, egy kis önzés is van ebben a kívánságban. Hiszen nekünk szükségünk van Hegyi Jánosra, bizalmára, szeretetére. A sze­retet éltet és melegít. És vígasztal. Megvi­gasztal olyan kis bosszúságokért, amelyek — mint minden hivatásban — a miénkben is jócskán akadnak ... (a. aj

Next

/
Thumbnails
Contents