Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-05 / 35. szám

NÉPÚJSÁG 1956. május 5. szombat partélet * Javítanunk kell az MDF csoport irányító, szervező munkáját PÁRTUNK III. Kongresszu­sának határozata alapján a vá­rosi tanácson belül létrehoztuk az MDP csoportot. Az MDP csoport életrehívását az tette szükségessé, hogy fokozottab­ban biztosítsuk a helyi tanács pártirányítását, a párt politi­kájának gyakorlati megvalósí­tását, hogy tovább erősítsük a tanács tömegkapcsolatát és az eléjük tűzött gazdasági, kul­turális feladatok végrehajtásá­val .szervező munkával segítse a határozatok megvalósítását. Igaz, nem hosszú múltra te­kint vissza az MDP csoport — mindössze másfél éve műkö­dik —, de rövid idő alatt is je­lentős eredményei vannak. Megalakulása óta sokkal aktí­vabbak a tanácsülések, számos figyelemreméltó javaslat hang­zik el. a kezdeményezés leg­többször az MDP csoport tag­jaié, akik serkentik a többi ta­nácstagot is a jobb munkára. Igen lényeges a tanács mun­kájának segítésében az MDP csoport 33 tagjának elosztása az állandó bizottságokban és az ott végzett munkájuk. A kommunisták lelkes munkája — mint például Takács János- né és Varga Lénárt elvtársaké — fellendítik az állandó bizott­ságok munkáját. A sok kisebb-nagyobb ered­mény a tanács munkájában, a város gazdasági és kulturális fejlődésében azt mutatja, hogy az MDP csoport ért el ered­ményeket. A csoport számlájá­ra írhatjuk a tanács demokrá­cia betartásában tapasztalható Lényeges javulást is. A tanács­tagok többsége rendszeresen megtartja beszámolóját, fogadó óráját, igyekszik a felmerült panaszokat időben intézni, rendszeres kapcsolatot tart vá­lasztóival, azok kérését, véle­ményét tolmácsolják a tanács­ülésen. Hogy ez mennyire így van. ezt a legutóbbi tanácsülés is bizonyította. A községfej­lesztési alap jóváhagyására tett javaslatban csak némi módosí­tásra volt szükség, mert mind a 87 tanácstag érezte, hogy benne van választóinak legfon­tosabb igénye. MINDEZEK mellett sok ten­nivaló van még az MDP cso­port munkájában, az elért eredményekkel korántsem le­hetünk elégedettek. Egy sor fogyatékosság van még a cso­port munkájában, mely az egész tanács munkájára ki­hat. — A hibáknak oka az, hogy a városi párt végrehajtó­bizottság nem kielégítően irá­nyítja a csoport munkáját. Nem beszéli meg vezetőivel a csoport előtt álló feladatokat, nem ismerteti velük a legkö­zelebbi feladatokat. Sokszor a tanácsülés előtt néhány órával, néhány szóban közöltük a tit­kárral, Bakos elvtárssal, hogy miről lesz szó az MDP csoport ülésén, és sok esetben nem is­mertettük vele az idevonatko­zó párthatározatot. Nyilván ez csökkentette az MDP csoport politikai tisztánlátását, az ak­tivitást. Ezért személyesen en­gem terhel a felelősség, nekem kellett volna több segítséget adnom az MDP csoport veze­tőségének, annak titkárának. Okultunk a hibákból, s eze­ket ki is fogjuk javítani. Nagy segítséget ad ehhez a XX. kongresszus anyaga, határoza­ta. Mi is tanulunk abból, amit Hruscsov elvtárs így fogalma­zott meg: „Jól szervezett, a néphez közel álló és pontosan dolgozó apparátus nélkül a szocialista építés semmilyen te­rületén nem lehet irányítani”. A tanács munkája nagy mér­tékben függ az MDP csoport tevékenységétől. Ezért ennek irányító és szervező munkáját kell javítanunk. Emellett ja­vítanunk kell a gyakorlati munkán, a csoport egyes tag­jainak munkáján is. El kell érnünk, hogy egy-egy ülésen valamennyi MDP csoporttag részt vegyen. Nem fordulhat elő, hogy közülük sokan, köz­tük vezető beosztásban lévők, — mint Oláh Ferenc és Tőzsér elvtárs — csak néha járnak el. Változtatni kell az MDP cso­port ülései időpontjának meg- választásán is. Eddig sokszor a tanácsülés előtt egy-két órá­val jöttek össze, s nem volt idő a tanácsülés elé kerülő kérdé­sek megvitatására. Mindezek k i h a to t ta k műnk áj u k r a Az MDP csoport munkájá­nak legnagyobb fogyatékossá­ga, hogy kevés gondot fordí­tott arra, hogy egy-egy kérdés necsak megvitatásra kerüljön, necsak egységes állásfoglalás történjen, hanem a végrehaj­tásához, o tömegek bevonásá­hoz az MDP csoport szervező, ellenőrző munkája eljusson. Csak elvétve fordult elő, hogy egy-egy feladat végrehajtását az' MDP csoport ellenőrizte, vagy a végrehajtásához szer­vező munkával hozzájárult vol­na. Ez a mi hibánk is. A gyöngyösi városi tanács előtt nem Ids feladatok állnak. Nemrég iparosodásnak indult a város, amely a lakosság gyors növekedésével járt. A II. ötéves tervünk megnöve­kedett feladatai is a tanács állandó javuló munkáját köve­telik meg. Jelentős szerep vár ebben az MDP csoportra, an­nak a 38 kommunistának munkájára, akit a pártszerve­zet, a város dolgozói a tanács­ba képviselőjüknek megválasz­tottak, hogy ott ne csak ügyü­ket képviseljék, hanem azok megvalósításáért harcoljanak. Az MDP csoport tevékenysé­géhez a városi pártbizottság­nak is meg kell javítani az irányító, ellenőrző munkáját. Fokozottabb mértékben kell ismertetni a tanácsülés elé ke­rülő feladatokkal kapcsolatos párthatározatokat, úgy, hogy legyen idő arra, hogy átgon­dolt, politikailag helyesen meg­világított beszámolót tudjanak készíteni a csoport vezetői. Az MDP csoport beszámoló­jának a tanácsülés elé kerülő beszámoló legfontosabb kérdé­seire kell támaszkodnia, an­nak politikai tartalmat adni és nem lemásolni a tanács egész beszámolóját. Az MDP csoport tagjainak érezni kell a felelősséget a ta­nács munkájáért, a párt poli­tikájáért. Ezért rendszeresen el kell járni mind a csoport, mint a tanácsülésre, több fe­lelősséget kell érezni a válasz­tók iránt. Tegyenek eleget a beszámolási kötelezettségük­nek, legyenek állandó kapcso­latban választóikkal, — mert ebben van a tanács ereje. Fel kell hagyni azzal a hanyag­sággal, hogy néhányan elmu­lasztják beszámolási kötele­zettségüket, a fogadó óráik megtartását. Persze, ez áll a város területén élő megyei ta­nácstagokra is, akikről még nincs tudomásunk, hogy az ő választókerületükben beszá­moltak volna választóik előtt munkájukról. De mind a párt, mind a ta­nács vb-nek is több segítséget kell nyújtani a tanácstagok munkájához, mert nem elég csak rábízni a tanácstagokra, hogy számolj anale be, segítsé­get is kell hozzá adnunk. Szá­molnunk kell azzal, hogy so­kan közülük nem járatosak az előadás elkészítésében, nem tanulmányozták a párt és a kormányhatározatokat és a vá­ros eredményeinek mutatóit, ezért nagyobb gondossággal nemcsak a beszámolásra sür­gető papírt, hanem a segítsé­get is kell szorgalmazni... JAVÍTSUK ki a hibákat, ta­nuljunk a XX. kongresszus anyagából a tanács munkájá­ban is, s akkor könnyebben fog menni a munka és gyor­sabb lesz városunk fejlődésé­nek üteme, elő fogjuk segíteni városunk dolgozóinak, növekvő igényei fokozottabb kielégíté­MAROSÁN LAJOS Gyöngyös város pártbizott­ságának első titkára Megtaríoüa első aslését az ájjárálaszloíl egri j áráss páríMzottság A járási pártértekezletet kö- retően április 28-án tartotta meg első ülését az egri járási pártbizottság. Az értekezlet­nek egy napirendi pontja volt: a pártbizottság titkárainak és a fegyelmi bizottság tagjainak megválasztása. Dorkó József elvtárs, a me­gyei párt végrehajtó bizottság tagjának javaslata után a já­rási pártbizottság első titkárá­nak egyhangúlag Sinkó Antal elvtársat, titkárainak Vadász József, Kreskai János és Fodor József elvtársakat választották meg. A négytagú fegyelmi bi­zottság — elnöke Barta Kál­mán elvtárs, a báj apátfalva! cementgyár pártbizottságának titkára — megválasztása után Sinkó Antal elvtárs tartott rö­vid tájékoztatót a pártbizott­ság munkájáról feladatairól. — A járási pártbizottság — mondotta — a politikai veze­tés szerve, amely elsősorban a pártmunka módszereivel har­col a járás terüeltén a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért Feladataink helyes végrehajtásának leg­fontosabb eszköze és feltétele a dolgozókkal való szoros kap­csolat, a dolgozókról való gon­doskodás. A pártbizottság — Kitüntetés Az Elnöki Tanács Toros Ká- rolyné elvtárshőt. a Népújság rovatvezetőjét érdemes és eredményes munkájának elis­meréséül május 1 alkalmából a Szocialista Munka Érdem­éremmel tüntette ki. A hatalmas törvényszéki pa­lota földszinti folyosóján em­berek sokasága morajlik. Egy­általán nem látni rajtuk, hogy megilletődve, kalapjukat gyű- rögetve állnának, mint régen. Kényelmesen beszélgetnek, ci­garettáznak. Kérdem tőlük: talán valami nagyobb ügy tárgyalása folyik, hogy ennyien vannak? — Ah, dehogy — mondja egy idősebb felnémeti pa­raszt bácsi —, azért vagyunk itt, hogy tanácsot útbaigazítást kapjunk. Tudja ,elvtárs. szom­bat van és ilyenkor minden héten panasznapot tart a já­rásbíróság. Megmondják, mité­vők legyünk, oszt ha kell, fel is veszik a peres ügyet, nem kell külön ügyvédért fizetni. Ezekután azt hiszem, nem árt, ha megtudjuk, mi folyik odabenn a máskor tárgyalóte­remnek használt 1. számú te­remben. Bokor Gyula elvtárs, az egri járásbíróság elnöke, Bárdos Ti­bor jogvégzett fogalmazó és egy gépíró foglalkozik a pana­szosokkal. Érdeklődésemre Bo­kor elvtárs elmondja, hogy nem hiába ülnek itt. Az élet minden területéről vannak ké­rések, panaszok, bejelentések, perind/tványok. Sokan kémek miondta Sinkó elvtárs — kol­lektív vezető testület, minden tagja egyenlő jogú. A felada­tot azonban csak úgy tudja végrehajtani, ha ez az egyen­jogúság nemcsak szavakban, a pártbizottsági üléseken nyil­vánul meg, hanem tettekben, munkaközben is. Munkánk fokmérője két év múlva is az lesz, hogyan fejlődött a járás, az üzemek, a járás mezőgaz­dasága teljesítette-e tervét. Ezért munkánknak is ezt, a termelés növekedését kell elő­segíteni, mert csak ezen ke­resztül tudjuk biztosítani járá­sunk dolgozóinak állandóan nö­vekedő anyagi és kulturális jólétét. A tájékoztató még néhány szervezeti kérdést ismertetett, s ezzel véget ért az egri járási pártbizottság első ülése. Orsrs és kisdiákok köszöntötték az Süma Malart — Az egri Közgazdasági Technikum névadó és jubileumi ünnepéről — Szerdán, május 2-án kettős ünnepet tartottak Egerben a Közgazdasági Technikumban. Ezen a napon Alpári Gyuláról, a magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom alakjáról nevez­ték el a technikumot, amely­nek ugyanakkor fennállása 35. évfordulóját is ünnepelték. Közel 500, technikumban végzett öreg diák jött el az ünnepélyre, hogy a mostani ta­nárokkal és a fiatalokkal együtt ünnepelhessenek. Dél­előtt 10 órára a technikum díszterme zsúfolásig megtelt. Az ünnepélyt dr. Csernik Jó­zsef igazgató nyitotta meg, majd Komjáth Irén, Alpári Gyula egykori munkatársa ismertette a névadó életét és munkásságát. Ezután Alpári Pál, az iskola névadójának fia kedves emlékeket idézett fel édesapjáról. A műsor első része után a technikum hallgatói és az öreg­diákok léptek színpadra. Dr. Ágoston Iván öregdiák köszön­tötte az Alma Matert, majd Preisendorff Gabriella és Csil­lag László volt növendékek szavaltak. A technikum hall­gatóinak műsorszáma közül kiemelkedett a lányok ritmi­kus balettja Fellépett a mű­soron a Suha—Csemiczky- együttes is, amely a Köz- ! gazdasági Technikumot patro- j nálja. A színvonalas műsor I után, melyet a technikum ta- ; nári kara fáradságot nem kí­mélve állított össze és tanított j be, közös ünnepi ebédre került I a sor. Délután az öregdiákok | megkoszorúzták az elhunyt ta- | nárok sírját, majd részt vettek az 5—10—15—20—25—30 éves j találkozókon. Este vidám diák­bállal fejeződött be a techni- I kum nevezetes ünnepe. VITA Merre tart ifjúságunk? A tánczene és az ifjúság örülök ennek a kezdemé­nyezésnek. Sok égető problé­ma, tisztázatlan kérdés buk­kan fel. Gondolom, hogy bő­ven akad majd hozzászóló ehhez a vitához. Én röviden a szórakoztatásról, a népmű­velés ifjúsági problémáiról írok. Egy nép éüetében hosszú évek során csiszolódott ki és rakódott le kristálytisztán egy-egy táracforma, muzsika és ritmus, amely kifejezi a nép érzésvilágát, a történelmi vál­tozásokat, az apró örömöket, a bánatot, — a bölcsőtől a koporsóig mindent. Ez így van nálunk is, most mégis az a probléma, hogy lehetne a nép művészetét ismét bele­vinni a táncba, a muzsikába, általában a szórakoztatásba. Érvényesíteni azt a hatalmas erőt, amely alakította, formál­ta évszázadokon keresztül a népművészetet. Világhírű mu­zsikánk, táncunk van, amely még Párizst is csodálatba ej­tette, — és mégis „import“ a magyar tánczenei Míg a töb­bi országban, a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában a mai szórakoztató művészet a nép művészetéből formálódott, ad­dig mi a Nyugatot majmoljuk. Kik ennek az okai? Elsősorban azok a hivatásos zenészek, akiknek fogalmuk sines a népművészet a magyar muzsika értékéről. Ha játsza­nak is hébe-hóba egy népi tánccsoportnak, akkor is csak a szürke kótát látják és játsz- szák, nem érzik mögötte a nép szép érzéseit, mondanivalóját. Ma már ott tartunk, hogy a -faluról városra kerülő fiatal nem mer megjelenni szórako­zóhelyeken, mert úgy érzi, — nincs modora, tánckultúrája ruhája hozzá. Nem is mehet el hiszen nem ismeri azokat a táncokat, s a mi parasztfiatal­jaink vannak annyira szemér­mesek, hogy nem nevettetik ki magukat. Egy faluról vá­rosra kerülő dolgozó fiatal, akinek nem szakmája a tánc, csak azt tudhatja, amit otthon tanult. Most szégyellnie kell a magyar táncot, a testhez­álló mozgást, a modort a ru­hát. Ezeknek a fiataloknak üres és sívár a vasánapja, nem tudnak hova menni szórakoz­ni. Pedig ilyen sok van. Lehetetlen, hogy ne tudjuk megteremteni a magyar néy életét, vidámságát kifejező szó­rakoztató muzsikát. Hozzáte- hetem, hogy itt nem szabad elsietni a dolgot. A sietség káros volna. De hogy tudunk valamit tenni érte, az biztos. Emlékezzünk csak arra az időre, amikor az úri világ és a kispolgárok százezrei ugyan­úgy, ahogy ma az „import“ ze­nét kedvelik, német, stájer táncokat jártak és mégis, Dé­ryné, Blaháné és társai visz- sza tudták hódítani őket a magyar népművészethez. Kell tennünk valamit, ami megál­lítja ezeket a félcivilizált fia­talokat a lejtőn. Hogy milyen bárgyú, egy­ügyű dolgok születnek a nép­től elszakadt tánczene szöveg­írók tollából, arra itt egy pél­da: „Szénát hordanak a sze­kerek, én a bakon ülök teve­led“, vagy: A pacsirta szól a fán“. Hát hol van a bak, mi­kor meg van rakva a kocsi szénával, és mikor száll a pa­csirta a fára? Ugye, nem le­het a magyar nép életéből, hétköznapjaiból kiemelkedve, kávéházi asztalnál még szöve­get sem írni! Tudom, hogy a zenészek nagyrésze ott él a nép kö­zött, módjában állna a saját népi stílust fejleszteni és ten­ni érte valamit. Mert a zene­karoktól igen sok függ. Az újszerűség, a régiből való ki- vetkőzés szinte lázba hozta őket. Pedig a népművészet fejlesztése sem azt jarónti, hogy benne kell maradni a régi csöbörben. Nem hiszem, hogy a magyar ritmus, az ősi' magyar muzsika ne adna ala­pot a magyar tánc, a magyav tánczene fejlesztésére. Tehát tudunk tenni vala­mit. csak egyszer el kellene már indulni ezen az úton. Tudom, hogy ez a cikk félreértést fog okozni, de a nép művészetéből formálódé új táncmuzsika megteremtése mégis csak elgondolkoztató, s elsősorban a fiatalok prolémá- ja. Mészáros György, FJK, Eger. Kínai vendégek Heves megyében Április 25-én kínai kultu­rális küldöttség látogatott He­ves megyébe, a Zseminzsipao külügyi rovatának vezetője és a kínai nagykövetség kultúr ataséja részvételével. Egerben a megyei tanács fogadást adott tiszteletükre. A fogadás után ellátogattak a mezőtárkányi kultúrotthonba, megnézték a kultúrcsoport munkáját, majd részt vettek a kultúrotthon vá­lasztmányi ülésén. A kínai látogatók kérdéseket tettek fel, majd tolmácsolták a vélemé­nyüket: elmondták, hogy ez a kis kultúrotthon jó munkát végez. Mezőtárkányból Felső- tárkányba utaztak, ahol meg­tekintették a helyi népi együt­tanácsot egy-egy vitás ügyben, segítséget egy-egy igazságta­lanság megszüntetéséhez. — De foglaljon helyet az elv- társ, s hallgasson végig né­hány panaszost, s meggyőződ­het róla, milyen ügyek szere­pelnek itt. Az első panaszos Tari János Egerből. Elmondja, hogy la­kásába — melyet a tanács ki­utalt — távollétében más köl­tözött be. Kéri, tegyen igaz­ságot a bíróság. Jóformán még be sem fejezte mondókáját a panaszos ,máris kopog az író­gép: magánlaksértés és birtok­háborítás miatt eljárást indí­tok.... Juhász Béla is lakás­üggyel kapcsolatban fordult a bírósághoz. Egerben a Telekesi utcán lakik és sokalja a lak­bért. Kéri a bérlemény helyes megállapítását. Balaton köz­ségből az egyik munkás elő­adja hogy örökség folytán ma­radt lakás öthatod részét a test­vérektől már megvásárolta, a hatodik résszel kapcsolatban azonban sógorával nem tud megegyezésre jutni. Tanácsot kér. mitévő legyem A felvilá­gosítást megkapja. „Ha béké­sen megegyezni nem tudnak, csak per útján lehet elintézni az ügyet”. S már hallja is, mi­lyen iratokat hozzon magával, ha netán erre kerül a sor. Bo­kor elvtárs azonban nem fe­lejti el megjegyezni: „ha csak lehet, intézzék el a családban békésen az ügyet, ne vesze­kedjenek, mert az haraggal és költséggel jár”. Bodon Sándorék földet vá­sároltak. Háromezer forint elő­leget kifizettek, de a vásár­lás összegét teljes egészében kifizetni nem tudták. Emiatt az eladó másnak adta el a földet, az előleg visszafizetését pedig megtagadta. Itt sem ké­sik a tanács. S jönnek az újabb panaszok, az újabb tanácské­rők. Kerecsendről az egyik dolgozó paraszt a pénzügymi­nisztériumtól járó pénze sür­getését kéri, özv. Hermann Istvánná Demjénről lakótár­sára panaszkodik, Mikó Imré- né pedig Felnémetről azért jött hogy töröltessen olyan te­rületet, mely a nevén szerepel, de soha nem volt az övé. „Né­nikém, ezzel nem a bíróság foglalkozik” — hangzik a ké­résre a válasz —, de azért nem utasítják el, személyesen men­nek át vele a telekkönyvi hi­vatalba. ahol az ügyet inté­zik. Egy fiatalasszony tartás­díj megítélését kéri, míg egy másik garázdaság ellen tesz jelentést a bíróságnak. Egy 20 év körüli fiatalasz- szony idősebb édesanyjával jön. Problémájuk: házasság­bontás iránti kérelem. A fia­talasszony elmondja, hogy fér­je katonakorában, futó "isme­retség után feleségül vette és leszerelés után nem tért visz- sza hozzá. Bokor elvtárs felve­szi a panaszt, de hosszan be­szélget az asszonnyal, még az édesanyát is arra biztatja, pró­bálják meg beszéljenek a férj­jel, ne mindjárt a válásra gon­doljanak. Hátha nem kell a két fiatalnak szaporítani a há­zasságbontók számát. Sorol­hatnánk még hosszan azok ne­vét, akik ezen a napon igény­tes próbáját. A próba után a felsőtárkányi lányok és me­nyecskék megtanították csár­dást táncolni a vendégeket. A kínai elvtársakat ragvon meg­lepte a felsőtárkányiak köz­vetlensége. Családias hangulat alakult ki közöttük, majd a vendégek távozásakor kölcsö­nös ajándékozásra került sor. Felsőtárkányból ismét vissza­tértek Egerbe, a megyei ta­nács kultúrtemébe, ahol a Su­ha—Csemiczky zenekar adott rövid színvonalas műsort, majd tánc következett. Búcsúzáskor a kínai vendégek kifejezték hálájukat a meleg baráti ven­déglátásért. be vették az „ingyen-ügyvédi irodái”. Sok sok probléma került még napvilágra. Voltak családi örökség miatt, volt, aki végre­hajtást kért valamilyen ügy­ben, volt, aki becsületsértés miatt tett feljelentést, s mind­mind, akik felkeresték a já­rásbíróságot a panasznapon, megkapták a biztos felvilágo­sítást ügyükre. S hogy nem­csak felvilágosítást kapnak, hanem teljes intézést is nyer egy-egy probléma, arra nagyon sok nevet lehetne említeni bi­zonyítékul a panasznap régeb­bi vendégei közül. Fodor Ti- vadarné például becsületsér­tés miatt kapott elégtételt a bíróság útján, Németh Lajosné ingóság kártérítés ügyében ka­pott elintézést panaszára. De sok-sok panasz elintézéséről tanúskodnak az irattárban lé­vő ítéletek, végzések, dönté­sek. Nem hiába keresik fel hát. a bíróság panasznapjait nagy­számmal a dolgozók. A biza­lom és megbecsülés jele ez. Annak a megbecsülésnek a Je­le. amely azoknak jár. akik minden probléma mögött az embert, az emberi életet lát­ják. Bőm JÁNOS PANASZ NAP

Next

/
Thumbnails
Contents