Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-05 / 35. szám

1956. május 5. szombat

NÉPÚJSÁG

Munkában a farabló-mtla

PÁRTUNK és kormányunk közös felhívása, mely a technika fejlesztésére kérte dolgozóinkat, termékeny talajra hullott a Mátravidéki Trösztnél, es több rnás jelentős újítással j egyidőben született meg Koósz Pál., a szűcsi Xl-es akna üzemvezetőjének agyában a nagy gondolat. — Géppel is elvégezhetnék az omlasztás nehéz és veszélyes munkáját, mindamellett a gép alkalmazása jelentős famegtakarítást is eredményezhetne. Tett követte az elgondolást és a múlt év utolsó hónapjaiban már megkezdték az első kísérleteket a farabló villával. Viszonylag rövid idő telt el azóta, de az újítás nemsokára a gyakorlatban is kivívta létjogosultságát, április 25-én pedig országos jellegű tapasztalatcsere-ankétot rendeztek a farabló vitla megismerése és elterjesztése céljából.

A tatabányai, ózdi, nógrádi, komlói ,a középdunántúli és a többi szénbányászati trösztök képviselői mind megjelentek az ankéton, melyet a Szénbányászati Minisztérium a Bányász- Szakszervezet és a Népszava Szerkesztősége közösen rendezett.

A szűcsi X-es akna I-es frontfejtésén került sor a vitla megtekintésére. A jelenlévők mindegyike elismeréssel beszélt az új aknaüzemről, dicsérték vastag széntelepét, szép egyenes, korszerűen biztosított vágatait és dolgozóinak jó munkáját. Méltán nevezhették az új üzemet az új technika szülőotthonának. Mindenkit fűtött a kíváncsiság, milyen is hát, hogyan is működik a farabló vitla?

A gópszerkezet, mely 20 ezer kilogramm vonóerős villany- motorból, csigaműből és egy dobszerkezetből és természetesen az alvázból áll, a front légvágatának végén helyezkedik el külön e célra épített kis kamrában Alaposan körül van tűzdelve erős vastámok- kal, hog;y munka közben ne mozdulhasson el a helyéről. A vitla dobjáról erős drótkötél vezet be végig a vágatba, közben teljesen átfogja az om- lasztásra váró mező beépített ácsolatait s a másik vége pedig a vitla alvázához van erősítve.

NÉHÁNY PERC csupán s máris kezdődik a nagy munka. Az omlasztás Szabó András irányításával történik úgy, hogy Szabó András két társával együtt a front túlsó végéhez megy és onnan, a helyszínről irányítja a munkát. Befelé menet hosszú kábelvezetéket húz maga után, ennek végén van a kapcsoló és onnan tetszés szerint indítja, vagy állítja meg a vitlát úgy, ahogy éppen a helyzet megkívánja. Egy gombnyomás azt egész s a front végén tompán felmoraj- lik a motor, megfeszül a vastag drótkötél s fülkénként, egymásután recsegve, ropogva dönti le a nagy ácsolatokat, nyomában pedig hamarosan tompa dübörgéssel omlik le a fejünk felett .lévő földréteg. Egy-egy fülke beomlasztása után megáll a vitla és ez alatt Berki János és Gubinyi András omlasztó vájárok serényen szedik ki és dobálják a biztosított mezőben levő kaparóra a megmentett ácsolatokat. Szinte félelem vesz erőt rajtunk, a hideg borzongás fut végig azok hátán, akiknek szokatlan a bányamunka. Az éktelen zaj,, a nagy recsegés, ropogás és a földbeomlás láttán szinte úgy érzi az ember, hogy ösz- szeszakadt felette az egész világ, a vastag földomlás menthetetlenül maga alá temet bennünket.

Mégis; nincs ok a félelemre, hisz a mezőt, — amelyben állunk — erős tartógerendákkal biztosították a bányászok. Mellettünk a veszélyes mezőben, amelyet épp most om- lasztanak, egyetlen ember sincs, helyettük a gép, a vonókötél végzi el ezt a veszélyes munkát.

Épp ebben, az emberek életének biztonságában rejlik az újítás első nagy érdeme és nagyszerűsége. A kézi erővel a fejszével történt omlasztás igen sok ember életébe került már régebben. Most ez a veszély megszűnt. A vitla másik nagyszerűsége, amint arról a jelenlévők is meggyőződhettek, az, hogy veszély nélkül igen sok bányafát lehet vele megmenteni. Egy-egy beomlasztás- nál átlagosan öt-hat köbméter fát nyernek vissza a bányászok. Nem ritka eset az sem, hogy egy ilyen alkalommal 250 darab ácsolatot mentenek meg s ezt később félfának, pillérfának és ácsolatnak újból fel tudják használni. Ezen a fronton ebben az évben már 400 köbméter fát takarítottak meg ilyen módon.

HASZNOSSÁGÁT akkor tudjuk csak igazán lemérni, ha figyelembe vesszük azt, hogy minden köbméter import bányafa 72 kg zsírt, vagy 138 kg cukrot, vagy 21 q búzát jelent a népgazdaságnak. Amíg a kézzel történő omlasztásnál a fakészlet 10 százalékát sikerült csak megmenteni, addig a gép segítségével 30—40 százalékos a visszaszerzést lehetőség. Folytasuk tovább az ösz- szehasionlítást. Kézi omlasztásnál 15—20 embert kellett foglalkoztatni, 2—2 és félórán át, most pedig négy ember negyvenöt—ötven perc alatt kényelmesen elvégzi ezt a munkafolyamatot. A másfélórás időmegtakarítás azt jelenti, hogy ennyivel több idő jut a szerelésre s ez szénben átszámítva, 25—30 köbméter többlettermelést jelent naponta.

A délutáni órákban tanul- | ságos megbeszélés keretében cserélték ki tapasztalataikat. | j mondták el véleményüket az j ; ankét résztvevői. Koósz elv- ! társ, a vitla feltalálója és Gö- möri István gépműhely vezető, i mint kivitelező számoltak be j I a gép szerkezeti felépítéséről, j | alkalmazásának gyakorlati ta- j pasztalatairól. A rózsái és a ! szűcsi aknaüzemek több dol- ! gozó ja elmondotta, mennyire | segíti munkájukat a vitla, hogyan dolgoznak vele, mennyire megkedvelték mindannyian. A gyakorlati munka beigazolta az újítás előnyét s ma már megszűnt az a kis idegenkedés és ellenállás, amely kezdetben a dolgozók részéről megmutatkozott'.

Többen, így Mátra Ferenc, Morvái András bányamesterek, Szabó Eászló aknász, Ha- nesz János frontmester hasznos elgondolásokat, módosításokat javasoltak a vitla további tökéletesítésére, munkájának, erejének jobb kihasználására. Vas László, az oroszlányi 16-os akna mérnöke is elmondotta tapasztalatait, véleményét, s kérte, mielőbb juttassák el hozzájuk is ezt a nagyszerű, újítást, hisz ezt jó- | formán mindenhol lehet alkalmazni. Ursitz elvtárs, a mát- i ravidéki tröszt műszakfejlesz- j tési osztályának vezetője szám- ; adatokkal, szemléltető és beszédes bizonyítékokkal igye- I kezett megmutatni az újítás ! gazdasági előnyeit és megígér- I te, hogy tapasztalataik alapján ! az ország bármelyik bánya- ■ üzemének készséggel adnak ! segítséget a vitla kezdeti al- i kalmazásáboz.

A BEMUTATÓ és az ankét, melynek hivatása a vitla országos méretű elterjesztése volt, elérte célját. A tröszt j gépműhelyének dolgozói 50 I farabló vitla gyártásához kez- | denek hozzá s folyamatosan ! ellátják a tröszt összes front- ; fejtéseit és a többi trösztök j munkahelyeit is. A tervek sze- j rint ebben az évben 10 ezer I köbméter bányafát takarita- j nak meg a mátravidéki tröszt I üzemeiben a vitla alkaknazci- sával. S természetes, hogy el- ] terjesztésével ez a szám és ez az érték még tovább hatvá- ; nyozódik népgazdaságunk ja- j vára.

CSÁSZÁR. ISTVÁN

Hozzászólás az áj őiíeves tea*v li’áaiyelvcülaez:

Hatvanban éiselinlsxeripsrl kombinát lesi

Pártunk helyesen járt el, amikor a második ötéves terv fejlesztési pro grammjában üzemünket, a Hatvani Konzervgyárat is belevette. Hatvan fekvésénél, talajánál fogva is igen alkalmas konzervnövé- nyek termesztésére. Ugyanis Hatvan, Hort, Csány, Ecséd, Boldog, Hévizgyörk, Jászfény- szaru, s ez az egész rész ma már nemcsak országon belül, hanem világszerte híressé vált kertészeti terményeivel. A kiváló Aranyfácán paradicsom zamatéval, magas cukortartalmával a világpiacon tiszteletreméltó helyet biztosított magának.

A felszabadulás idején paradicsom konzervgyárunk napi 15—20 vagon nyersparadicsomot volt képes feldolgozni. Ez a felszabadulás óta megháromszorozódott. naponta 60—70 vagon paradicsomot dolgozunk fel.

A technika fejlesztésére ezen a téren további lehetőségünk van és mi úgy válaszolunk a párt iránymutatására, hogy meglévő gépeink jó kihasználásával, s kiegészítésével magunk készítünk automata-gépsorokat. Ez azt jelenti, hogy több paradicsomból jobb kon- zerveket állítunk elő, az önköltséget csökkentjük, ez által versenyképesebbé tesszük áruinkat.

Ebben az évben már bővített, s technikailag is fejlesztett üzem dolgozik. Míg a kőművesek a hatalmas előregyártott elemekből épített új gyárrészt csinosítják., addig az épületben a földszinten, s az első emeleten már megkezdődött a

munka. Borsót konzerválunk, mintegy 90—100 vagon készárut akarunk.

A másodk ötéves tervben az eddiginél jóval nagyobb tételben készítünk paradicsom, zöldborsó, zöldbab, finom főzelék, karfiol, lecsó és a legkiválóbb csemegeuborka konzer- veket. Részben a gazdasszo- nyok háztartási munkájának megkönnyítésére, az a tervünk, hogy télen is vitaminos fehér- jedús táplálékot biztosítsunk a dolgozóknak.

Nézzük meg, mit jelent ez a mezőgazdaság részére. Ebben az évben közel 6000 holdon termeltettünk paradicsomot, s több mint 1000 holdon borsót. A jövő évben már a borsó termeltetésünk meghaladja a 2000—2500 holdat. Karfiolból és sárgarépából, valamint zöldbabból mintegy 1000—1500 hold termésére van szükség. Az uborka is nagyobb területet igényel. Ha összeadjuk ezeket, mintegy tízezer hold belterjes gazdálkodásra van szükség, hogy gyárunkat alapanyaggal eláthassuk. Ez a parasztságnak azt jelenti, hogy jövedelme tetemesen növekszik, hol- dankint 7—10,000 forint jövedelmet biztosít a belterjes gazdálkodás. Figyelembe véve, hogy a zöldborsó, zöldbab korán beérik, meg leéli állapítanunk, hogy ezek a területek másodvetésnél is számításba jöhetnek, ez a takarmány termesztést komolyan megnöveli. Helyesen látta pártunk és kormányunk, hogy a második ötéves tervben fejleszteni kell a Hatvani Konzervgyárat, amely

jelentős a népgazdaság élelmiszerrel való fokozott ellátásban.

A konzervgyár eddigi idényjellege megszűnik. A foglalkoztatottak száma egész éven át 1000-en felül lesz, ezek nagyrésze, mintegy 70—80 százalék nő, mert a konzerviparban nagy lehetőség van a nők foglalkoztatására. Tehát Hatvani város nő dolgozói helyben kapnak munkát, nincs arra szükség, hogy más községben, vagy városban dolgozzanak. A Hatvani Cukorgyár, a Hatvani Konzervgyár, valamint a Hatvani Cukorgyár Célgazdasága, szoros kooperációja Hatvanban élelmiszeripari kombinátot hoz létre, ezen belül a melléktermékek felhasználása és értékesítése is tökéletes lesz. Például: célgazdaságunk marhahízla- lással, tej term eléssel, és sertés- hizlalással is foglalkozik. A paradicsomtörköly, a borsóhéj és egyéb más melléktermékek kiválóan alkalmasak az állatok etetésére. A cukorgyári szelet és melasz ugyancsak az állatok hizlalásánál értékesíthető legjobban.

Mi, hatvani dolgozók alaposan tanulmányozzuk a magyar népgazdaság fejlesztésének az irányelveit, s örömünkre szolgál az, hogy gyárunk perspektívája igen biztató mindany- nyiunk számára és szép feladatot jelent. Mi azon leszünk, hogy az irányelveket értékelve, maradéktalanul végrehajtsuk, teljesítsük a ránk bízott feladatokat.

Polonyi Szűcs A.ndrás igazgató

^vVvNAA/^/NAA/V',Ay'AAA/vVvÁ^vAAAAN'NÁJ^/WvNW\'W7vNAN'VW.AAAy\AA,-'AA/Vv"‘AA^’'vVWV\AAAAVv^/'AA/VL''Art/'.''>/'vVVvA'

PECZE FERENC ÖREG BÁNYÁSZ

.... és nem hiszik el. Képzelje, elvtárs, azt mondják, hogy nem volt igaz.... Mese az egész. Na, ha ilyen lenne a mese, tudom, nem altatna el egy gyermeket sem. Pecze F ercnc rendkívül fel van háborodva, még így, a visz- szaemlékezéstől is. S talán igaza is van. 1022 december 1-én szállt le először a bányába (ilyen pontosan emlékszik a 34 év előtti dátumra), ő a legöregebebb bány ász a gyöngyösi aknában, — s nem hisznek neki a fiatalok.

Hát azt, hogy .... semmit, mert még a gépet sem gondozzák rendesen, olyan természetes, hogy van, hogy helyettük dolgozik, — folytatja nagy hevülíen. Közelebb hajol, úgy magyarázza.

— Ügy dolgoztunk, mint a barmok. Nem a bányáért, az igazgatóért, hogy ott ette volna meg a fene, ahol van. Magunkért. Minden tavasszal, mikor nem fogyott már a lignit, a bányászok háromnegyed részét elküldték kényszerszabadságra. Őszig. Az..., az . . — s a zömök, csupa izom lőmester újján számolja ki, hogy az bizony éppen félévnyi idő. Napszám meg csak az asszonyoknak volt, mert azok kevesebbért megcsinálták ugyanazt a földesúrnak, kuláknak, mint a férfi ember.

Gondoltuk, aki legjobban hajtja magát, az talán csak megússza a kényszerszabadságot.

Az igazgatói szobában beszélgetünk, Pecze Ferenc 'most jött ki a műszakból, az autóbuszt várja, amely haza viszi Karácsondra. Már csak az egyik lánya van otthon, a másik férjnél van.

— Azért egy fiú is lehetett volna — bólint helyeslőleg —, így aztán velem írmagja szakad nálunk a bányászságnak. Pedig most megbecsülik az embert, én mondom. Tavaly ment nyugdíjba az egyik bányász komám, éppen 40 esztendő után. 1300 fen intőt kap az államtól. S milyen jó dolog ezt tudni. .., hisz olyan sok évem már nekem sincs hátra a. föld alatt. Bár a, negyvenediket én is el akarom érni, csak egészségem legyen .. .

A szó aztán megint vissza irány arodik a fiatalokhoz. Nem mintha haragudna rájuk az öreg lőmester. Éppen ellenkezőleg. De nagyon fájlalja, hogy nem hisznek neki. Helyesebben nem is ez fáj neki, hanem hogy mivel nem ismerik a múltat, nem értékelik eléggé a jelent, a raunkát, amely van a gépeket, amelyek az emberi munkán segítenek, a jó fizetést, amely becsületes életet biztosít a bányászoknak. És ez rendkívüli módon tudja bosz- szantani Pecze Ferencet.

I-Iogy miért?

— Érdekelt engem a bánya ezelőtt? Affe- nét. Dolgoztam, meri dolgozni kellett, mert élni kellett. Nem volt közöm a bányához, az igazgatóé volt ott minden. Nohát azt nem szeretném én, ha a mai fiatalok közül egyesek úiost ugyanezt éreznék. Mert most a mienk itt a bánya is, meg minden...

(Gy-Ó)

Eredményes munkánk gylimülcse

Az ünnepek előtt jelent meg a Minisztertanácsnak a párt Központi Vezetősége javaslatára hozott határozata az árleszállításról.

A közszükségleti cikkek részleges árleszállításáról szóló határozat jelentős állomása előrehaladásunknak, egyben hű kifejezője pártunk és kormányunk gondoskodásának, eltökéltségének a népjólét állandó emelésére. A határozat azonban mindenekelőtt azokat dicséri, akik a párt és a kormány politikájának, elgondolásainak megfelelően az anyagi javakat termelik: a munkásokat, a dolgozó parasztokat, az értelmiségieket, a dolgozó népet. Mit sem érne egymagában a párt és a kormány törekvése — e törekvés helyességét éppen az igazolja a jelenben és a jövőben, hogy a dolgozó nép a mindennapi munkában magáévá teszi, végrehajtja. Rendszerünk nagyszerűsége éppen abban áll, hogy a dolgozók a saját szerencséjüknek, jólétüknek kovácsai.

Az árleszállítás egy évi kihatása 90ö millió forint, azaz ennyi megtakarítást jelent a lakosság számára a mostani részleges árleszállítás. De persze elsősorban azt jelenti, hogy ugyanazért a pénzért az árleszállítás hatálya alá tartozó cikkekből megfelelően többet vásárolhatunk. Hazánkban legutóbb 1953 szeptemberében volt árleszállítás. De míg az 1953. szeptemberi intézkedés nem volt elég körültekintő és megalapozott — s utána a jobboldali elhajlás következtében visszaesett a termelés és a termelékenység, pedig csakis ezek kedvező alakulása támaszthatja alá az árleszállítást — addig a mostani árleszállítás teljes mértében számot vet a tényleges helyzettel, az ország, a népgazdaság teherbíró képességével. Számot vet azzal, hogy a Központi Vezetőség 1Ö55 márciusi határozata óta

— a fejlődést gátló jobboldali nézetek és gyakorlat leküzdése révén — kezd kedvezőbben alakulni az ipari és a mezőgazdasági termelés. S bár még igen sok a tennivaló

— hogy egyebet ne említsünk: a műszaki színvonal emelésében és a gazdaságosság tekintetében —, mégis a kemény tél és az árvíz okozta kiesések ellenére a párt és a kormány árleszállítás végrehajtását tartja lehetőnek.

Ha hozzá számítjuk — és okvetlenül hozzá kell számítanunk — amit a Központi Vezetőség március 12—13-i ülése elhatározott: 800 millió forint évi kihatással bizonyos bérügyi intézkedéseket, nyomban megvilágosodik, milyen következetesen jár pártunk és kormányunk a népjóiét fokozatos emelésének útján.

Az árleszállítás mintegy hat és félezer árucikkre terjed, egyes áruféleségeknél igen jelentős a csökkentés. Nyilvánvalóan azon cikkekből, amelyeknek termelése kiváltképp kedvező, s melyekből egészségesen megnövekedtek tartalékaink. így például a konfekcíós áru, a textíliák, a háztartási cikkek, illatszerek, síb. szembetűnően olcsóbbak lettek. Olcsóbb lett a népélelmezésben nagy szerepet játszó tej és tejtermék is. De a jelenlegi körülmények között természetszerűleg nincs más mód például a kenyér, és más Jiszíkészítmények, valamint a hús és zsír árának csökkentésére. A tények alapján számításba kell venni azt az összefüggést, amely a jelenlegi takarmányviszonyok és az állattenyésztés, illetve a takarmánygabona és a kenyr ára közöt fennáll. Aligha volna megnyugtató a munkásosztály és más, bérből élő dolgozók számára, ha a magas takarmányárakkal szemben igen alacsony volna a kenyérár, ami egyes elmaradt és spekuláns mezőgazdasági termelőket a kenyérnek takarmányozás céljára történő felvásárlása irányába terelne. Csakis az olyan árleszállítás megalapozott és tartós, csakis az olyan nem fordulhat visszájára, amelyet íöbbtermelésre, a viszonylagosan magasabb kínálatra támaszkodik. Ilyen árleszállítás a mostani és ezzel nemcsak eredményeinket méri, hanem egyben további tennivalónk vonatkozásában is utat mutató.

Az árleszállításról szólva, helyénvaló utalni arra a megnövekedett feladatra, amelyet a kereskedelem dolgozóinak meg kell oidaniok. Sokszor — mint például a múlt év végén — bebizonyították, hogy a növekvő kereslettel, forgalommal lépest tudnak tartani. Most még inkább szükséges, hogy az üzletek bő raktárainkból feltöltsék árukészleteiket, ízléses kirakatokat készítsenek. A kereskedelem vezetői és ellenőrző szerveinek fokozottabban kell e munkákban segíteniök, valamint ügyelniük, hogy a megjelölt árucikkekre az árcsökkentést mindenütt végrehajtsák.

Az árleszállítás méreteiről fentebb már szóltunk, beszél ez önmagáért. Évi 900 millió forint hatalmas összeg. De bármily nagy összegről legyen is szó, a mostani rendelkezés csak kezdetnek fogható fel. Sok még a feladat népgazdaságunk fejlesztésében, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, az igazi bőség megteremtésében. Az ötéves terv irányelveinek tervezete részletesen megjelöli a tennivalókat. S most, amikor ezen irányelvek felett kibontakozik az országos vita, a még eddig kétkedők is meggyőződhetnek: a haza számít az ő építő javaslataikra, kezdeményezéseikre számít minden dolgozó becsületes, fegyelmezett munkájára, az eredmények növelésére, az egyre szabadabb légkörben a fogyatékosságok tettekre sarkalló bírálatára — mindez egy-egy tégla a népjóiét megvalósulásának nagy épületéhez.

Falun

nagy örömmel és érdeklődéssel olvassák az árleszállításró szóló közleményeket