Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-14 / 30. szám

NÉPÚJSÁG * <• 1956. prilis 14. szombat „ Gyöngyös büszkeségei Orémusz József váltógyári ko­vács, 167 százalékot teljesít 48 Béres György, a Váltőgyár esztergályosa 191 százalékot; Horváth Miklós, váltőgyár! esztergályos 156 százalékot; Ombódi Tibor, a Vasipari Vál­lalat esztergályosa 177 száza­lékot. Petbes József öntő, a Vasipari Vállalat kiváló dolgozója 250 százalékot; Tóth László, a Vasipari Vállalat esztergályosa 177 százalékot; Találkozások Leninnel (Részlet trjohgorkai munkások visszaemlékezéseiből) trjohgorkai munkások­nak mélyen emlékezetükbe vé­sődött Lenin 1920. május else­jei (látogatása. Ezen a napon egész Oroszországban „kom­munista szombatot“ rendeztek. A „Trjohgorka" munkásai Ho- rosovóba mentek önkéntes munkára. Olyan sokan jelent­keztek, hogy csak féladag éle­lem jutott egy-egy embernek. A munka befejeztével gyűlést tartottak, melyre eljött Lenin is. F. G. Rumjancev így emlék­szik vissza erre a napra: „Lát­tam őt (Leninit) az 1920. május elsejei kommunista szombaton. Egyszerűen odajött hozzánk, le­ült egy gerendára és beszédbe elegyedett a trjohgorkai mun­kásokkal; ilyen szerény, gon­doskodó. testvéries, mindenki­hez közelálló ember marad meg örökké az emlékezetem­ben“. Lenin Trjohgorkába ér­kezésének híre villámgyorsan elterjedt, és néhány perc múl­va zsúfolásig megtelt az ebéd­lő emberekkel. Amikor Lenin elkezdett beszélni, halálos csönd támadt. „Vlagyimir Iljics elő­ször elmagyarázta — mondja visszaemlékezéseiben Sz. Zeny- kovics —, hogy nem a kommu­nista szombat szervezőinek hi­bájából volt kevés az élelmi­szer. hanem egész Moszkvában mindenütt sokkal többen jöttek el a kommunista szombatra, mint amennyire eredetileg szá­mítottak (több mint másfél millió) és két-három nap múl­va mindenki meg fogjá kapni utólag az adagját (úgy is tör­tént, ahogy Ígérte). Azután ki­fejtette az országos kommunis­ta szombat jelentőségét és is­mertette a nemzetközi helyze­tet“. JSk ülönösen jól emlékeze­tünkbe vésték a trjohgorkai munkások azt az 1921. novem­beri napot, amikor Lenin utol­jára látogatta meg üzemüket. ,.1921-ben hallottam beszélni Vlagyimir Iljicset — mondja M. I. Vasziljeva —, de úgy em­lékszem erre a napra, mintha csak tegnap lett volna. Ünnep­nap volt, de az idő egyáltalán nem volt ünnepi: fújt a szél, esett az eső. Ilyenkor az em­berek legszívesebben otthon ül­nek, de amint megtudták, hogy Iljics is eljön, mindnyájan si­ettek a gyárba. Tömérdek em­ber gyűlt össze. Csak bámultam ezt a tengersok népet, és éppen azt a pillanatot szalasztottam el, amikor Lenin megjelent az emelvényen. Alighogy az elnök kimondta: „Elvtársak, eljött hozzánk Vlagyimir Iljics!“ — olyan lárma kerekedett, hogy a további szavait elnyelte a zaj. „Éljen Lenin elvtárs!“ — kiál­tozták. Lenin sokáig nem tu­dott belekezdeni beszédébe, annyira lázba hozta az embere­ket a mi drága Iljicsünkkeü va­ló tat;' kozás. Amikor végre megszólalt, egyszeribe olyan csönd lett, hogy a lég zümmö­gését is meg lehetett volna hal­lani“. V. Jemeljanov, V. Gorskov és F. Rumjancev, a „Trjohgor­ka“ egykori munkásai mesélik, hogy Lenin egyszer nem tudott idejében jönni és Alekszandra Mihajlovna Kollontaj tartott beszámolót helyette. Lenin idő­közben megérkezett, a fétlho- mályos bejáraton át a terembe lépett és megállt oldalt. Vál­lára vetett felöltőben, a fején kissé félrecsapott sapkával, sze­rényen hátrahúzódva hallgatta az előadót, aki nem vette ész­re őt és tovább beszélt. A te­remben néhányan meglátták Vlagyimir Iljicset. Az egyik munkás hellyel kínálta: „Fog­laljon helyet Vlagyimir Iljics...“ Lenin elmosolyodott, s vidám szemhunyorítással szabadko­zott: „Hagyja csak, hadd áll­jak...“ Közben Kollontajnak odacsúsztattak egy cédulát, mire ő gyorsan befejezte beszé­dét. „Iljics sietve ledobta vállá­ról a kabátot — mondja vissza­emlékezéseiben V. Gorskov és F. Rumjancev —, és elfoglalta helyét az emelvényen. Kezét ellenzőül a szeme elé tartotta és a fénytől hunyorogva körül­nézett a teremben, ahol akkor már vagy háromezer ember szorongott. Elállták az összes átjárókat, még a gerendákon is ültek“. A Leninnel való talál­kozás utolsó perceit így írja le ez a két öreg munkás: „Késő este voit, 10 óra körül járhatott már... A trjohgorkai munkások elkísérték Lenint a várakozó autóhoz. Iljics búcsúzóul kezet nyújtott a közelében álló mun­kásoknak, leverte sapkáját, s szokása szerint könnyedén meghajtotta magát... azután az autó eltűnt a kanyarban“. A munkások nem győzték hangsúlyozni, milyen szoros szálak fűztéjr Lenint a dolgozó tömegekhez, mennyire szívén viselte az egyszerű emberek gondját-baját. A „Trjohgornaja Manufaktú­ra“ hajdani szövőmunkása, Sz. Malinkin megemlíti visszaem­lékezéseiben, hogy „Lenin na­ponta, a nap minden órájában kapcsolatban állt a dolgozók tömegeivel. Minden érdekelte, ami a dolgozók érdekét érin­tette, s megható módon gon­doskodott szükségleteikről“. trjohgorkai munkások visszaemlékezései híven tükrö­zik, miilyen nagy gondot for­dított Lenin a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövet­ségének — a szovjet társada­lom döntő erejének — szünte­len erősítésére. Ebből a szem­pontból feltétlenül figyelemre­méltók Csernyák eilvtárs sza­vai: „1921-ben részt vettem a „Trjohgornaja Manufaktúra“ ünnepi gyűlésén, amelyet a Krasznaja Presznya kerületben rendeztek az Októberi Forra­dalom negyedik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt egy konyhának használt alacsony mennyezetű heflyiségben tartot­ták, amely meglehetősen tá­gas volt, ez alkalommal azon­ban zsúfolásig megtelt embe­rekkel. Egyetlen szék sem ma­radt üresen, sőt az asztalokon és az ablakpárkányokon is ül­tek. Miután már több elvtárs felszólalt, — csupa októberi harcos —, az elnök felemelke­dett helyéről és szokás szerint bejelentette: „Most pedig át­adom a szót a Moszkvai Szov­jet tagjának, a mi üzemünk küldöttének, Vlagyimir Iljics Leninnek“ — s Iljics nyomban fellépett az emelvényre. Az egész hatalmas embertömeg hullámzásba jött, viharos éljen­zésbe tört ki, s Iljics sokáig nem tudta elkezdeni beszédét az örömkiáltások és a szünte­len tapsorkán miatt. A mun­kásasszonyok magasra emelték gyermekeiket. A fiatalok egy­mást lökdösve, taszigálva pró­báltak elhelyezkedni az ablak- párkányon és az asztalokon. Alig sikerült lecsillapítania az elnökségnek a viharos örömuj­jongást, amely mindenkit ma­gával ragadott a mi egyszerű, szerény és bölcs tanítómeste­rünk és vezérünk láttára. Fe­szült figyelem ült ki az arcok­ra. A kölcsönös megértés, sze­retet és ragaszkodás erős szálai fűzték össze a szónokot hallga­tóival. A. hőn szeretett vezér nem mondott érzelgős szavakat, nem ígért könnyű győzelmeket. Nyíltan feltárta a könyörtelen igazságot; beszélt a harc ne­hézségeiről, az elkerülhetetlen áldozatokról, a munkáshatal­mat győlölő nemzetközi burzso­ázia ravaszságáról és erejéről. De szavai ugyanakkor harcra serkentettek; az a biztos tudat sugárzott belőlük, hogy a mun­kásosztály a parasztsággal szö­vetségben ki fogja vívni a vég­ső győzelmet. * HíreS az éplilQ szacializmus országaiból * Az Albán Népköztársaság második ötéres tervének egyik nagy alkotása fl május 1 tiszteletére indult pártsajtó terjesztési versenv eddigi eredményei Kiss Gizella darus, a Váltó­gyár dolgozója A pártsajtó olvasótáborának növelése érdekében március 14-én Eger város üzemi, kör­zeti és hivatali alapszervezetei­nek sajtófelslősei értekezleten beszélték meg, hogy még több dolgozóhoz juttatják el a párt szavát, mely segítséget ad mun­kájuk jobb elvégzéséhez. Az I-es körzet pártszervezet sajtó­felelőse versenyre hívta ki a többieket, melynek eredmé­nyei már az első napokban megmutatkoztak. Csatlakozott a versenyhez Egercsehi bánya pártbizottsága, ahol március végéig 308 új előfizetőt gyűj­töttek a négy pártlapra. Elis­merés illeti mindazokat az elvtársakat, akik ebben a mun­kában részt vettek és felvilá­gosító politikai munkával meg­győzték a bánya dolgozóit a sajtóolvasás jelentőségéről. — Eger városban a következő alapszervezetek értek eíl eddig jó eredményt vállalásaik telje­sítése terén: a Finommechani­kai Vállalat vállalását már tel­jesítette, sőt túlteljesítette, 6 Szabad Nép, 14 Népújság és 12 Tartós Béke új előfizetőt gyűj­töttek. Jó munkát végzett Nagy Béla elvtárs, a Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályának ve­zetője, aki ebben a versenyben egyedül 14 Népújság, egy Sza­bad Föld előfizetőt gyűjtött. Az MDF III-as körzet vállalásából eddig 5 Szabad Nép, 10 Nép­újság, 1 Szabad Föld és egy Tartós Béke ellőfizetőt gyűjtött. A Sütőipari Vállalat 8 Szabad Nép, 11 Népújság, 3 Szabad Föld és 11 Tartós Béke új olva­sót szervezett be. Az Erdőgaz­daság 14 új előfizetőt gyűjtött eddig, a Lakatosárugyár is 14- et, a Pénzügyőrség 5-öt. az Ál­lami Áruház 6-ot, a Vendéglá­tóipari Vállalat 8-at, a II. szá­mú Gyakorló Ált. iskola 4, a Gyógyszertár Vállalat 2 új elő­fizetőt gyűjtött eddig. Vannak azonban olyan üze­mek, alapszervezetek, amelyek elmaradtak vállalásaik teljesí­tésével. Többek között a Do­hánygyár, a Terményforgalmi, Bútorgyár, Tüzép, Városi Ta­nács, Eger 1. postahivatal, Tég­lagyár, Asztalos KTSZ, Tata­rozó Építővállalat, Gyermekko­csiüzem, stb. A felsorolt üze­mek sajtófelelősei tekintsék feladatuknak a pártsajtó olva­sótáborának növelését. Vállalá­saik teljesítésével köszöntsék május 1-et, a nemzetközi mun­kásosztály legangyobb ünnepét. Tóth Józ„ef, a Népújság Kiadóhivatalának vezetője. Befejezték a tavaszi kalászosok vetését a füzesabonyi járásban A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezetei és dolgozó pa­rasztjai gyors munkával pó­tolják az időjárás okozta ké­sedelmet. Befejezték a tavaszi kalászosok vetését. A gépállo­mások sokoldalú segítségével a borsót hatszáz, a búzát 700, a tavaszi árpát 6600 holdon tették a földbe. A termelőszö­vetkezetek nagy részében a cukorrépát és a burgonyát is elültették. A cukorrépa már 1325, a burgonya száz kataszt- rális holdon került a földbe. A munkával elsőnek a mező- szemerei Nincs Akadály Ter­melőszövetkezet végzett. A ta­vaszi kalászosokat egy hét alatt, a 34 hold cukorrépát há­rom vetőgéppel két nap alatt vetették el. A tsz-ben már ki­alakították a munkaszerveze­teket, hogy a napokban zavar­talanul megkezdhessék a szé­pen zöldelő borsó első növény- ápolását. A mezőtárkányi Szabadság Termelőszövetkezet a gépállo­más burgonyaültető gépének segítségével négy nap alatt 20 katasztrális holdon ültette el a vetőgumókat. A járásban egyébként a gyengén telelt őszi vetéseket is nagy gonddal ápolják. Eddig 16 vagon mű­trágyát használtak fel, mely- lyel több mint háromezer hold őszi vetést fejtrágyáztak. Április elején Tiranában megkezdték egy korszerű üveghuta építését. A korcsai üveghuta után ez lesz az Al­bán Népköztársaság második ilyen üzeme. A tiranai üveghuta kapa­citása évi 1800 tonna lesz. Teljes- gépi felszerelését a Lengyel Népköztársaság biz­tosítja. Előreláthatólag már 1957 elején megkezdődik a termelőmunka és' az üveghuta elsősorban a vlorai hal- és gyümölcskonzerv kombinát, valamint a korcsai, a skodrai és az elbászáni gyümölcs- és főzelékkonzervgyár üvegszük­ségleteit fedezi majd, amelyek már 1956. végén megkezdik termelésüket. Ugyanakkor a tiranai üveghuta nagymenjr- nyiségű és változatos háztar-, tási üvegárut biztosít majd a dolgozó tömegeknek. Nyári ruhamodellek téli körúton A lipcsei divattervezők tél derekán pompás tavaszi és nyári ruha-kollekciót állítot­tak ősszé, amellyel háromhó­napos körútra indultak az NDK minden részébe. Sok üzem dolgozói saját kultúr­termükben csodálhatták meg a perionból, ízléses mintájú műselyemből és egyéb anya­gokból készült ruhaköltemé­nyeket. Különösen szépek a gyűrhetetlen, pasztelszínű mű­rostanyagíokból készült ruhák.. A légtöbb nyári ruhát a hosz- szított, szűk derék és bő ha­rangszoknya jellemzi. A kosz­tümök ugyancsak követik a derék és csípő vonalát. A ter­vezők a részletes leírással el­látott szabásmintákon kívül szóbeli tanácsot is adtak, hogy az érdekeltek maguk is elké­szíthessék a * szép modelleket A ruhák anyaga minden üe- letben kapható. Több mint ezer vízierőm 3vet építenek a Kínai Népköztársaságban A Kínai Népköztársaság vi- jményü. jrőművek félmillió pa­déki területein több mint ezer rasztea2dasáe áramszükséel«- kis vízierőművet építenek. A ; rasztgazaasag aramszukségte­30 ezer kilowatt összteljesít- ! tét fogják fedezni. Huszonhárom százalékkal nőtt a munka­termelékenység a kínai vaskohászatban A kínai vaskohászati mű­vekben a munkatermelékeny­ség 1955-ben átlag 23 száza­lékkal volt magasabb, mint az előző évben. A martin-ke­mencénél dolgozó munkások egyenként átlag 49 tonnával több acélt, a nagykohók mel­lett dolgozó.k pedig 100 tonná­val több nyersvasat adtak fe- jenkint az országnak, mint az előző r 'ben. Hasonló ütemben növekt ett a munkatermelé- kenysé a vegyi iparban és az építőij rban is. Ebben jelen­tős rét » van a jó munkaszer­vezése c és a haladó módsze­rek all ilmazásának. Újabb tervépítkezés a Román Népköztársaságban A második ötéves terv elő­irányzatainak megfelelően a Román Népköztársaságban megkezdték egy újabb mű­trágyagyár építését. Az új vegyipari üzem évente száz­ezer tonna szuperfoszfátot biz­tosít majd a mezőgazdaság műtrágyaszükségleteinek fe­dezésére. Az új tervalkotást a legkorszerűbb gépekkel szere­lik majd fel. A Szovjetunió­ból és a Német Demokratikus Köztársaságból már meg is érkeztek az első gépek a nagy tervépítkezéshez. VITA Merre tart ifjúságunk? Az egri általános gimná­zium egyik vegyes osztályába járok. Többször vetődik fel probléma a lányok között a fiúk és a lányok viszonyáról. Sajnos, a fiúk nagyrésze azt a goromba, durva hangot, amit megszokott az utcán, „haver­jai” között, beviszi az iskolá­ba és a lányokkal szemben is használja. Persze sokszor a lányok is hibásak. Nem tud­juk, hogy mit kell tenni ilyen­kor. Mit csináljunk, ha vállve­regetve beszél velünk az a fiú? Például így szólít meg; „Nézd csak ezt a feladatot, anyafej”, vagy: „Nekem be­szélhetsz, kisanyám!” Az ilyen helyzet elég kényelmetlen és a lány többnyire sem tud mit mondani. Nevetéssel palástol­ja zavarát, a fiú pedig örül, hogy szép beszédével elbűvölt minket. Azt hiszi, hogy ezzel I imponál? Én úgy gondolom, nagytobb tekintélye lenne, hat rendesen beszélne a lányok­kal. Sokszor beszélgetünk osz­tálytársaimmal a szórakozás­ról is. Igen sok az iskolai el­foglaltság, s mire minden fel­adattal végzünk, este hat-hét óra. A szórakozásra már csak ezután kerülhetne sor. Saj­nos, este félkilenc után ki­menni még a szüléinkkel sem lehet, s így a hangverseny, a színház esti előadása elérhe­tetlen. Pedig jó lenne néha egy kis kikapcsolódás. Ögjr gondoljuk, hogy egy-egy szép előadásra elmehet a diák a szüleivel, még ha nyolckor kezdődik, akkor is. Böjtbe Éva Dobó Gimnázium IV. o. t. Kötelességükéi- teijesítették Nemcsak a nehéz munká­ban, a termelésben, hanem a népi vagyon védelmében, a veszély elhárításában is hősie­sen vesznek részt a petőfibá- nyai honvédségi alakulat har­cosai. Néhány nappal ezelőtt a dél­előtti órákban Bagi László honvéd észrevette, hogy a robbanóanyag-raktár közelé­ben tűz ütött ki. Valószínű­leg gondatlanság okozta a tűzesetet: kigyulladt a domb­oldalon a tavalyi száraz fű, égni kezdtek a cserjék, a bok­rok, a gazok, s a kedvezőtlen szélirány hatására a tűz egyre közelebb haladt a raktár felé. Egyre veszélyesebb méreteket öltött a tűz terjedelme, s ha hiányzik az éberség, a segít­ségnyújtás, akkor bizony könnyen hatalmas népgazda­sági értékek vesztek volna kárba. A honvédek azonban meg­akadályozták ezt. Bagi László azonr al riasztotta a piheni harcosokat és megkezdődött a mentés. A katonák egyik ré­sze azonnal hozzákezdett a raktér körül egy jókora terü­let 1 .lásásához, hogy az egyre közdiedő tűz ne tudjon tovább terjedni. A többiek ezalatt ásókkal^ lapátokkal serényen hordták a földet a tűzfészkek­re és egy órán át tartó szívós küzdelem után az utolsó pa­rázs kialudt,- megszűnt a tűz­veszély, újra biztonságba ke­rült à raktár. A mentésnek, a helytállás­nak nem voltak kiemelkedő hősei, hős volt minden hon­véd tiszt, mert egyaránt, egy ..szívvel, lélekkel, közös erőfeilítéssel és akarattal helytS tak, győztek, teljesítet­ték kötelességüket.

Next

/
Thumbnails
Contents