Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-07 / 19. szám

1036. március 7. szerda NÉPÚJSÁG 3 ínsciMJRr A VITA VÉGÉRE Lapunk hasábjain két és fél I hónapig vita folyt: „Dolgoz­zon-e az anya, a feleség?” Me­gyénk dolgozói nagy figyelem­mel kísérték a sokoldalú, sok problémát előtérbe hozó vitát. Hozzászóltak a vitához a tsz- ek asszonyai, üzemi munká­sok, funkcionáriusok, orvos­nők, tanárnők, vasútasnők és háziasszonyok. Tapasztalatok­kal, okos javaslatokkal segí­tették a vita kibontakozását. A férfiak sem maradtak ér­dektelenek. Férjek, munkatár­sak, vállalatvezetők küldték el hozzánk véleményeiket. Érkeztek hozzánk olyan le­velek, melyeknek gyakorlat­lan sorai arról tanúskodtak: íróinak a múlt rendszerben nem volt módjuk megtanulni a betűvetést. De ezek a leve­lezők is hozzászóltak és érvel­tek. Érveltek a munka mel­lett, amely felemelte őket, egyenrangúvá tette a többi emberrel. A sok-sok véleménnyel együtt mi is leszögezhetjük: dolgozzon a nő, az anya, a fe­leség. Lenin elvtárs klasszikus ta­nítása ebben a kérdésben is utat mutat: „Ha nem vonjuk be a nőket a közszolgálatba..., a politikai életbe, ha nem ra­gadjak ki őket a háztartás és a konyha butító légköréből, akkor nem lehet biztosítani az igazi szabadságot, akkor nem­hogy a szocializmust, de még a demokráciát sem lehet épí­teni.” Tehát ezért kell dolgozni az asszonyoknak, hogy segítsék társadalmunk építését, hiszen szükség van minden dolgos kézre. De dolgozzon azért is mert megkívánja a megnöve­kedett igény, megkívánja a család érdeke. Éljenek a nők a párt, az alkotmányadta jo­gaikkal, — hogy egyenjogú, megbecsült emberek legyenek. A levélírók, de az olvasók között is mindenki jól emlék­szik még a múltra; az asszo­nyok majdnem rabszolgasors­nak mondható múltjára. A summásasszony hajnaltól estig a mezőn dolgozott, eső verte, a nap, a szél cserzette bőrét Batyuba kötött csecse­mőjét magával vitte a mezőre, vagy nem egyszer egy darab szárazk-nyérrel együtt zárta be gyerekét a penészes falú cselédlakásba. Az üzemi mun­kásnők a férfiaknál jóval ala­csonyabb bérrel naponta 16 órát is dolgoztak s utána nyú- zottan, betegen főzték meg a napi ételüket. Hány tisztvise­lőnőt dobtak ki állásából az 1930-as években, mert meg­tudták, hogy a férje is dolgo­zik, — vagy hogy gyereket vár. Az akkori társadalom nem se­gítette a nők, az asszonyok terheinek könnyítését. Ma, 1956-ban már természe­tesnek vesszük, hogy a nők, asszonyok ott vannak a politi­kai, gazdasági élet minden te­rületén. Női képviselőket kül­dött megyénk is az ország­házba, hogy beleszóljanak az ország dolgába. Parasztasszo­nyokból lettek tanácselnökök, akik a község életét irányít­ják. A maklártályai Tóth Já- nosné, a felsőtárkányi Urbán Erzsébet azelőtt bizony nem mertek volna beleszólni a férfi dolgokba. És hányán büszkél­kednek kormánykitüntetéssel, kiváló dolgozói oklevéllel, — s ezeknek az asszonyoknak nagyrésze anya is, akik meg­állják a helyüket a munkában, a családban egyaránt. „Annak az asszonynak, aki tudásával és munkájával hoz­zá tudna járulni társadalmunk építéséhez, miért kell a ház­tartási munka egyhangúságá­ban felőrlődnie?“ — kérdi leve­lében Tomaskó Andrásné. a kompolti Üj barázda Tsz dol­gozója, és még sok más vitá­zó is. Sokoldalúan bizonyítják te­hát a levelek: helyes az, ha a nő dolgozik. A család meg­gazdagodásában valóban ben­ne van ma már az asszonyok munkája, tehetsége. Ha az asszony dolgozik, több jut a családnak, a gyereknek. A vita során sok probléma merült fel. Egyes helyeken meg kell még küzdeni a nők­nek a maradisággal, az ön­zéssel. Akad még meg nem ér­tés a háztartásban, a család­ban és nem egyszer a mun­kahelyen is. Horváth Nándor elvtárs ír erről igen helyesen és példákkal bizonyítja, hogy több egri vállalatnál nem se­gítik, sőt elmarasztalják a te­herben lévő, szülő, vagy szop­tatós anyát. Táppénzcsalással vádolnak nem egyszer olyan asszonyokat, akik a beteg kisgyerek miatt nem tudnak dolgozni. Juhász Lajosné má­sik oldaláról világítja meg ezt a problémát. Arról ír: „sok olyan anya van, akinek egye­dül kell helytállni, a férj meg­halt, vagy otthagyta a család­ját. Ezeknek az anyáknak sok­kal több megértésre lenne szükségük... Mikor a fiamat tanulónak vittem és arra kér­tem a részlegvezetőt, törődjön többet a fiammal, rámkiál­tott: mit kezdjek egy anyane­velte gyerekkel?” Ezeket az asszonyokat, akik­re a nevelés duplán nehezedik, sokkal jobban, többet kell se­gíteni. A vita során írta meg Füzesi Ernőné, a hatvani Kis­ker. dolgozója, hogy szülés után nem akarták munkájába visszavenni. Egyik árudából a másikba helyezték, azt állítva, hogy a szoptatós anya rossz munkaerő. Csak a megyei ta­nács közbelépésére helyezték vissza régi állásába. Sokkal több szív,. megértés kell tehát a munkahelyen, fi­gyelembe kell venni mindig az anyák körülményeit. Segítsen ezen a problémán a szakszer­vezet TB felelőse, védje job­ban az anyáknak a kormány által biztosított jogait. Másik probléma a házas­társ, a család segítése. Erről is sokan vitáznak. A háztartási munka ma még az esetek többségében az asszonyok, nem a család valamennyi tagjának tennivalói közé tartozik. A nő, akinek egyenjogúságát törvény védi, alkotmány biztosítja, odahaza a családban arányta­lanul több terhet visel. Kevés férfi gondol arra: mennyi gon­dot vehetne le asszonya vállá­ról, ha segítene a gyermekek nevelésében, a nehezebb házi­munkában. Egyesek azonban úgy érzik, ez nem méltó hoz­zájuk, sérti férfias büszkesé­güket bármilyen segítség a házimunkában. Van olyan csa­lád is, ahol a férj, feleség egy­formán keresnek, egyforma időt töltenek el munkahelyü­kön, mégis az asszonyra há­rul az otthoni munka nagyobb része. A szeretetnek, a megbe­csülésnek, a munkás hétközna­pokon is meg kell nyilvánul­nia. A gondot, a munkát is meg kell osztaniok egymással. A házi munkával egyedül baj­lódó nő sokszor nem tud lé­pést tartani fejlődésben, tanu­lásban férjével és ez igen sok válóoknak, rossz házaséletnek adott támpontot. — „A kis családi közösséget úgy kell megtervezni, hogy a közös életből eredő feladatokhoz mindenki járuljon hozzá a maga képessége szerint — írja Darvas Andomé, a TTIT tit­kára. Sok függ a férj otthoni segítségétől. Erről írnak ma­guk a férjek is. Méray István, Henningen Tamás stb. Fontos a gyerekek munkára nevelése is, amelyet sok helyen bizony elhanyagolnak. Az anya nap­estig dolgozik és felnőtt fiá­nak, lányának cipőjét tLztít- ja, ruháját mossa, holott ezek már maguk is elvégezhetnék ezt a munkát. Tehát a család, a férj, a fel­nőtt gyerek segítsége igen sok terhet vesz. illetve vehet le a dolgozó nő válláról. Nem szándékosan hagytuk utóljára az egyik legfontosabb kérdést, a sokgyermekes anya problémáját. Hogy ez mennyi­re fontos, mennyire foglalkoz­tatja a dolgozó nőket, bizonyít­ja a hozzánk érkezett számos ilyen tartalmú vitacikk. A dolgozó sokgyerekes anyának nehezebb a helyzete a többi asszonyénál. Az otthon, a sok gyerek nevelésének egyensúly­ban tartása a termelőmunká­val még sok helyen nehézség­be ütközik. A többgyermekes anya az, aki legkorábban kel, legkésőbben fekszik, kikérdezi a leckét, rendben tartja a ru­hákat, s mikor más szombaton délután, vasárnap pihen, ak­kor végzi el a mosást, nagyta­karítást. Több helyen például, ahol több gyerek van, sokfdé kell reggel irányítani. Kit munkába, kit iskolába, ovidé­ba, vagy bölcsődébe, így az­után az anya, mire munkába kerül, halálosan fáradt, mun­káját nem tudja úgy elvégezni, mint a többiek. Sári Miklósné egri sokgyerekes anya írt er­ről. — „Hogyan lehetne segí­teni a sokgyerekes anyák idő elégtelenségén — kérdi. Sok megoldás kínálkozik, ami ta­lán nem rögtön, de idővel megvalósítható. Egyik az, ha az anyák munkaidejét megrö­vidítenék, hogy az örökös ro­hanás csak sietéssé csituljon”. Gondot okoz a sokgyerekes anyának, ha gyereke megbe­tegszik, kórházba vinni nem tudja, mert betegsége nem olyan súlyos, viszont a bölcső­débe sem viheti. Az anyának ilyenkor munkahelyét ideigle­nesen ott kell hagynia, kiesik a termelésből, anyagilag is kár éri, hiszen fizetésnélküli sza­badságot vehet ki ilyenkor. Megértjük ezeknek az anyák­nak a problémáit; tudjuk, egy­előre még hátrányban vannak a többi női dolgozókkal szem­ben. Kevesebb idő jut tanulás­ra, szórakozásra, olvasásra is. Kormányunk az elmúlt 11 esz­tendő alatt igen sokat tett azért, hogy a sokgyermekes anyák helyzetén könnyítsen. — A párt, a kormány megbecsü­lése mellett (minden évben magas pénzjutalomban, kor­mány): itüntetésben részesítik őket) — csak ha megyénkben nézzük, megsokszorozódott a bölcsődék száma Az egri, he­vesi, hatvani, gyöngyösi mo­dern új bölcsődékben, szakava­tott gondozónők kezére van­nak bízva a gyerekek. Az in­gyen babakelengyék, a szülési, szoptatási szabadság, a terhes anyák sokszori ingyenes orvo­si ellenőrzése, a progresszív családi pótlék megannyi bizo­nyíték arra, hogy az államunk szívén viseli az anyák sorsát és gondjuk az állam gondja is. S hogy még többet tehessen, az valamennyiünk munkájától — a nők jó munkájától is függ. Természetesen sok, igen sok segítség kell még a sokgyere­kes anyák munkájának, életé­nek megkönnyítésére. Kereske­delmi szerveink leleményesek és a fővárosban már ezernyi apró-cseprő gondot vettek át az anyáktól. Megyénkben is létesítsenek több Patyolat Vál­lalatot, hozzanak forgalomba jóminőségű kész és féligkész ételeket. Állítsanak fel ruha- és harisnya javító KTSZ-eket, takarítási vállalatokat, tegyék lehetővé a háztartási gépek nagyobb számban való és ol­csóbb árusítását. Vállalaton be­lül oldják meg a mosógépek vételét és kölcsönzését, mint ahogy azt az egri Pedagógiai Főiskolán már kezdeményez­ték. A falun élő dolgozó anyák hátrányosabb helyzetben van­nak a városban élő társaiknál, mert falun kevesebb a szociá­lis létesítmény, az anyákra na­gyobb munka hárul. Itt segít­sen az MNDSZ az anyákon, vállalják el a sokgyermekes asszonyok patronálását, főleg a nagy mezőgazdasági munkák idején. Azokról az asszonyokról is beszélnünk kell, akik a háztartás munkáját végzik, akik gyereket nevelnek, s az otthont tartják rendben. Be- recz Miklós helyesen írja leve­lében: „Hiba volna, ha pálcát törnénk egy anya, vagy fele­ség felett azért, mert csak oda­haza dolgozik”. Ennek sokféle oka lehet.... El kell érni azt, hogy az ilyen háziasszonyból új típusú háziasszony legyen, akit érdekel hozzátartozóinak munkája. Ezt bizonyítja Raj­kai Tiborné levele is — „Aki akarja, az otthoni munka mel­lett is képezheti magát”. Va­lóban így van, és ezek az asz- szonyok ne elégedjenek meg a tűzhely, a főzőkanál szűk köré­vel. Kapcsolódjanak be az MNDSZ munkájába, a társa­dalmi ellenőrzésbe, a város, község szépítésébe, tisztántar­tásába, az egészségügyi cso­portok és mind szélesebb kör­ben a szülői munkaközösség munkájába, ezzel is nagy se­gítséget nyújthatnak társadal­munknak. Ügy érezzük, a vita igen hasznos volt. Nagyon sok jó tapasztalatot, javaslatot adtak a dolgozó asszonyok egymás­nak. Segítették a kétkedőket, sok problémára adtak felele­tet. Ha ma még keményebben dolgoznak az asszonyok és né­ha egyben-másban szűkölköd­nek, érezzék, hogy ez a gond­talanabb holnapért, a gyerekei eljövendő szép életéért törté­nik. Túlteljesítették februári tervüket megyénk szénbányái A jobb minőségért Hasznos kísérlet vette kezde­tét Petőfi altáró 39-es frontján a lignit kalóriaértékének to­vábbi javítására. Lényege, hogy a meddőt és a szenet kü­lön jövesztik. Dentai József, Hegedűs István és Varga Jó­zsef frontmesterek brigádjai lelkesedéssel és szorgalmasan végzik ezt a munkát. Munkaidejük első részét a meddőjövesztés képezi. Ekkor a csákánnyal gondosan kisze­dett meddőt rakják a kaparó- ra s az pedig a meddő-bunker­ba továbbítja. A munkafolya­mat későbbi szakaszán már a tiszta szenet jövesztik és to­vábbítják rendeltetési helyére. Lelkiismeretes munkájukat igazolja az is, hogy a szénjö- vesztés közben található med­dőt gondosan kiválasztják és a kaparó mögé dobják. Az uj módszer alkalmazása óta 24-ről 16-ra, tehát nyolc százalékkal csökkent a front meddőszáza- ,léka. Természetes, hogy ezek még csak kezdeti sikerek és a későbbiek folyamán további eredmények várhatók. Megyénk szénbányáinak dol­gozói a kedvezőtlen időjárás okozta nehézségek ellenére is derekasan küzdötték végig az elmúlt hónapot. Erről tanús­kodik a Statisztikai Hivatal jelentése is, mely szerint a szénbányák egy kivétellel túl­teljesítették februári tervüket. Különösen a hónap harmadik dekádjában mutatkozott min­denhol lényeges javulás. Nagyban segítette az adósság csökkentését a 26-án, vasárnap megtartott becsületműszak, amikor a Mátravidéki Tröszt bányászai 400 vagon szenet termeltek. Ezen a napon min­den dolgozó teljesítette köte­lességét. Különösen a délelőt­tös és az éjjeles műszakok vé­geztek jó munkát. Petőfi al­táró kivételével a tröszt min­den üzeme túlteljesítette ter­vét. Az üzemek közötti verseny­ben az alábbi rangsor alakult ki. Első helyen a szűcsi X-es akna foglalja el 109 9 százalé­kos eredménnyel. Termelésé­vel 750 tonna szénnel csök­kentette a tröszt adósságát. A rangsorban a rózsái IX-es ak­na a következő. Eredménye 103.6 százalék. A szűcsi Xl-es és a gyöngyösi XII-es akna egyaránt 103.2 százalékos át­lagteljesítménnyel osztozik a harmadik és a negyedik he­lyezésért. Petőfi altárón 94.3 százalékos lemaradás mutatko­zik. Az üzem 36-os, 45-ös és 31-es frontjai még mindig nem tudták a tervet teljesíteni, s nem tudták pótolni a hóeleji nagy lemaradást. A tröszt vég­eredményben 100.3 százalékos tervteljesítéssel zárta a feb­ruári hónapot. Dícséretreméltó munkát végeztek az egercsehi bányászok is. Február havi át­laguk 105.4 százalék volt. Márciusban az első negyed­év utolsó hónapjában még több lehetőség és esély van a téli lemaradások pótlására. Petőfi altárón új frontok áll­nak munkába, s a régebbiek is biztosítani tudják majd a zavartálan termelést. Jó mun­kára, az adósság törlesztésére kötelezi szénbányáink minden dolgozóját április 4-i felaján­lásuk is, melyet szintén még ebben a hónapban kell telje­síteniük. A műszaki vezetőség komoly segítséget ad a vállalások teljesítéséhez A párt Központi Vezetősége határozatából adódó feladato­kat a vállalat vezetősége, a pártszervezet és az üzemi bi­zottság alaposan' tanulmányoz­ta és ennek alapján a gyön­gyösi és az egri főépítésvezető­ségeken műszaki konferenciá­kat szervezett. Az eddig meg­tartott konferenciákon beszél­tünk azokról a hiányosságok­ról, amelyek a vállalatnál a múlt évben megmutatkoztak, s műszaki vezetőink megbe­szélték azokat a feladatokat, amelyek 'a vállalat tervének teljesítésében rájuk hárulnak. Többek között egyik főfeü.- adatnak az éves munkaver- seny-vállalások szervezését, il­letve annak megtételét jelöl­tük. A válllalt vezetősége nagy eredményeket vár az éves ver­senyvállalásoktól, s megállapí­tottuk, hogy most a műszakiak is aktívabban kapcsolódnak be ebbe a versenybe, mint az el­múlt idő alatt. Kozik Pál fő­építésvezető például versenyre hívta az egri főépítésvezetősé­get, a terv túlteljesítéséért, a gazdaságosabb olcsóbb terme­lésért. Ugyancsak párosverseny született Taos György és Stu- der János építésvezetők között. Művezetőink szintén az éves versenyhez csatlakozva Ígéretet tettek a műszaki irányítás szín­vonalának emelésére, és a mi­nőségi munkára. Az utóbbi időben sok gondot okoz népgazdaságunknak a dol­gozók lakásigényeinek kielégí­tése. Pártunk Központi Veze­tőségének határozata ezzel is foglalkozott. Éppen ezért egyik műszaki konferencián elhatá­roztuk, hogy rendkívül komo­lyan vesszük a lakásépítkezé­sek határidejének betartását. Ezen a téren is vannak ered­ményeink. Mirkóczki József művezető által irányított bél­apátfalvi 23 lakás építésénél az ütemtervhez képest néhány napos előnyre tettek szert, ügy néz ki, hogy a recski nyolc la­kásnál, melyet Nagy Ferenc művezető és Deák Béla építés- vezető irányít, és a gyöngyösi 56 lakásnál is sikerül a határ­időt betartani. Ezek a tények bizonyítják, hogy műszaki vezetőink min­dent megtesznek a dolgozók vállalásainak segítéséért. Töb­bet foglalkoznak a műszaki feltételek biztosításával, a dolgozók ü^ves-bajos dolgainak elintézésével. Éder György, ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója Eredményesen patronálja üzemünket a Diósgyőri Vasgyár Az Egri Dohánygyár 1955- ben háromszor nyerte el az él­üzem címet. Az utolsó negyed­évben azonban nem sikerült megszereznie. Ennek legfőbb oka a szokatlanul magas gép­állás volt. A vállalatnak sok gondot okoz, hogy a gépalkat­részeket házilag kell elkészí­teni. ehhez viszont nincs meg­felelő anyag és megfelelő ed­zőkemencével sem rendelke­zünk. Zsíros Lajos főmérnöknek si­került kapcsolatot teremtenie a Diósgyőri Vasgyár főmérnöké- ;el, s miután megbeszéltük üzemünk problémáit, a vas­gyártól komoly segítséget kap­tunk. Az első segítség az volt, — hogy a felküldött gépalkatrésze­ket megvizsgálták, megnézték, milyen az anyagok összetéte­le és értesítettek bennünket, milyen anyagokat használjunk a jövőben, ha jó alkatrészeket akarunk előállítani. S elkészí­tették számunkra az edzőke­mencét is. Nem mondhatjuk, hogy se­gítségük ezzel végétért, hiszen két kezük munkáját a továb­biakban is gyakran érezhetjük. Kaptunk olyan hulladékanya­got, amely a patronáló üzemek­nek hulladékként számít, né- künk viszont komcí.y nyers­anyagot jelent és az edzőke­mencénkkel jó alkatrészeket készíthetünk belőlük. Az edző- kemencénkhez nem volt mun­kaerő, aki ezt szakszerűen kezelhette volna. A segítségük abban is megnyilvánult, hogy ajánlatot kaptunk: küldjünk át Diósgyőrbe egy dolgozót, akit a patronáló munka keretében megtanítanak az edzőkemence kezelésére. A második ötéves terv első évében már eddig is megmu­tatkozik a segítség eredménye, mert a karbantartást maga­sabb színvonalra tudjuk emel­ni, csökken a gépállás idő. Ez viszont a termelésben érezteti hatását. Például a szivarka- gyártásban februárban olyan csekély volt a gépállás idő, — hogy még ki sem fejezhető százalékban. Bízunk abban, — hogy ötéves térvünk sikeres valóraváltásához a Diósgyőri Vasgyártól a továbbiakban is minden nehézségünkhöz ka­punk segítséget. Licska Péterné, Egri Dohánygyár hírek hdivanbúl — HÜSZ VAGONNAL több konzerv borsót gyárt az idén a Hatvani Konzervgyár, mint ta­valy. Ezt a teljesítményt mo­dern fejtő, osztályozó, válogató és töltőgépek beszerelésével, valamint az új üzem építésével érik majd el. — MÁSFÉLMILLIÓ forintos költséggel egy új kazán építé­sét kezdték meg a Hatvani Cu­korgyárban. Az építés és sze­relés munkáit szeptemberre fe­jezik be. < Jó szakszervezeti bizalmiak Alig egy éve választották meg Földi Károlyt a 39-es és Hegedűs Bélát a 19-es front dolgozóját bizalminak. Munká­jukat mint bizalmiak is kifo­gástalanul végzik. Az üzemi bizottság által ismertetett ha­tározatokat, rendeleteket a dol­gozók tudomására hozzák, megbeszélnek velük egy-egy megoldásra váró feladatot. Például, amikor rossz a bá- nyafaellátás, utána néznek, se­gítik az üdültetési akció meg­szervezését és idejében szól­nak a munkavédelmi felelős­nek, ha a munkahely egészségi szempontból nem megfelelő. Brigádjukkal együtt verseny­ben állanak és megigérték, — hogy egyre növelik az eddig elért legnagyobb folyóméter haladásukat. Nem feledkeznek meg az új dolgozók neveléséről sem, felajánlásukban erre is vállalást tettek. S ha úgy ta­pasztalják, hogy a versenyvál­lalás egy-egv szakaszának megvalósítása veszélyben van, azonnal kapcsolatot keresnek az üzemi bizottság termelési felelősével, a műszaki vezetés­sel és segít éget kérnek. A versenyben kitűnt dolgozókat közlik a vezetőséggel, hogy jó munkájukért megdicsérjék őket. ( A szakszervezeti bizalmiak segítenek a szakszervezeti díj pontos beszedésében, megma­gyarázzák társaiknak mi min­den előnnyel jár a szakszerve­ti tagság. Az éves tervvel kap­csolatos vállalásukban az ed­diginél még nagyobb segítsé­get akarnak nyújtani. Barna István^ term, felelős, Petőfibánya. Közel 800 ezer forint értékben vásároltak ré'szletakcióban árút az egri boltokban Alig két hete, hogy napvilá­got látott az az intézkedés, mely szerint egyes árukat a dolgozók részletre vásárolhat­nak. A részletakciónak me­gyénkben is nagy sikere van. Eddig az egri és a gyöngyösi Állami Áruházból 8 db porszí­vó, illetve parkettkefe, vala­mint 150 rádió talált gaz­dára, több mint 330 ezer fo­rint értékben, míg a Keravill egri üzletéből 180 rádiót, öt porszívót és öt parkettkefét vásároltak, mely 350 ezer fo­rintnak felel meg. A részlet­akció tovább folyik, az üzletek mindenütt gondoskodtak arról, hogy megfelelő mennyiségű árút biztosítsanak a vásárlók­nak. A bútorüzletben is nagy volt a forgalom a két hét alatt. Csővázas bútorból 110 ezer fo­rint értékben 18 garnitúrát ad­tak el.

Next

/
Thumbnails
Contents