Népújság, 1956. március (18-26. szám)
1956-03-07 / 19. szám
2 ^IpuisSg 1956. március 7. szerda M Örökké éljen, erősödjék és virágozzék a magyar és szovjet nép meginni tin a tat iám barátsága Vörös és nemzetiszínű zászlókat lenget a márciusi szél. Ünnepelünk. Újra ünnepeljük a már hagyománnyá vált magyar—szovjet barátság hónapját. Megyenkoen is sok sok ezer dolgozó gondol hálatelt szívvel a Szovjetunió népeire, melytől szabadságát, függetlenségét kapta, melynek köszönheti, hogy megnyílt előtte az emberibb élet. A Magyar—Szovjet Barátsági Hónap megyénkben is ünnepélyesen vette kezdetét. Egerben, a feldíszített Gárdonyi Géza Szinházban gyűltek össze megyénk dolgozóinak küldöttei, hogy részt vegyenek a barátsági hónap megnyitó ünnepségén. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak: Such János, a megyei pártbizottság titkára, Lendvai Vilmos, a megyei tanács VB elnöke, Muller Gyula, BM Hevesmegyei főosztályának vezetője, Furucz János, a szakszervezetek megyei tanácsának elnöke, Suha Andor, a Népújság szerkesztő bizottságának vezetője, Árvái Dezsőné, az MNDSZ megyei elnöke, Dr. Némedi Lajos, a Heves megyei Népfrontbizottság elnökségének tagja, a Ped. Főiskola igazgatója, Bittner János, az MSZT megyei titkára, Szabó Imre, a DISZ MB titkára, Papp Sándorné, a megyei tanács elnök- helyettese, Sályi János, a megyei Békebizottság titkára, Kocsmár János, az egri városi tanács VB elnöke, Hatvani György, a hatvani városi tanács VB elnöke, MSZT városi titkár, Dr. Gyarmati Mihály főorvos és Darvas Andorné. a TTIT megyei titkára. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Papp Sándorné elvtársnő, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg a magyar—szovjet barátság hónapja megyei ünnepséget, majd Furucz János elvtárs, az SZMT elnöke mondott ünnepi beszédet. Furucz elvtárs ünnepi beszéde — Több, mint 11 éve, hogy a dicsőséges szovjet hadsereg első katonái országunk földjére léptek. S egy hónap múlva, április 4-én lesz 11 esztendeje, hogy egész országunk szabaddá lett. Nyolc éve már, hogy a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötött a Szovjetunióval, s ezzel elszakíthatatlan szálakkal fűzte népünket a nagy szovjet néphez — kezdte beszédét Furucz elvtárs. — Felszabadult országunkat több mint egy évtizedes történelme köti már össze azzal a néppel, mely a világon először teremtette meg a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. A felszabadulás óta eltelt több mint 10 év alatt a magyar—szovjet barátság állandóan erősödött, egyre sokoldalúbbá vált. Ez a barátság ma már egész népünk történelmi hagyománya, nemzeti ügye. Ezekben a napokban hazánkban milliók beszélnek e barátságról. A barátsági hónap célkitűzése, rendeltetése, hogy még fokozottabban elmélyítse ezt a barátságot. A barátság szent dolog. Szent akkor is. hacsak két embert köt össze, de százszor ma- gasztosabb akkor, ha egész népek szívét fűzi egymáshoz. Szegény, magányos ország az, melyet nem fűznek a barátság szálai más országhoz. A népek életét sorsát, történelmét nemcsak a haza természeti kincsei, kulturális értékei gazdagítják, hanem azok a kapcsolatok is, melyek őket más népekhez, más országok fiaihoz kötik. Napjainkban a béketábor erejének, fejlődésének előretörése jellemző. Korunk emberei büszkék lehetnek arra, hogy épp a ra’.i Időkben vá’t történelmet formá’ó tényezővé a békéért küzdő népek internacionalizmusa. A mi korunk a népeket közelebb hozza egymáshoz Ez a kor a népek barátságát hirdető eszmék győzelmeinek kora. A népek vágya, hogy egymással barátságban élhessenek s ez a vágy legyőzi a háborús uszítok törekvését, melyek éket akarnak verni a két tábor népei közé. A magyar—szovjet barátság nem az egymást elnyomó nemzetek úgynevezett barátsága, hanem az egymás iránti megbecsülés önzfetlen testvéri barátsága. A mi népünknek a történelem során sok Mohácsot kehett végig szenvednie, míg egy igaz barátra talált. Amikor most népünk és a szovjet nép barátságáról beszélünk, emlékeznünk kell azokra a századokra, mikor a magyar nép magányos, árva nép volt. Emlékeznünk kell azokra a „barátságokra” is. melyeknek csak rászedettje volt a magyar néo. Merőben más mostani barátságunk a Szovjetunióval, melynek nagyszerűsége egyebek között abban is megmutatkozik, hogy egyenrangú, egyenlő jogokkal rendelkező, függetlenségükre, szabadságukra büszke népek kölcsönös barátsága. j Az igaz barátság példaképét ' mutatja, hogy a Szovjetunió I önzetlen segítséget ad minden népi demokratikus országnak. Minden népi demokratikus ország gyakorlatban érzi e nagyszerű barátság eredményeit. A Szovjetunió baráti támogatását bizonyítja nemzeti büszkeségeink felépítéséhez adott önzetlen segítése. Sztálinváros, Inota, Komló, Kazincbarcika és országunk összes büszkeségeinek felépítéséhez felmérhetetlen segítséget, támogatást kaptunk nagy barátunktól. Mikor megkérdezzük szakmunkásainktól, hogyan tudtak elérni ilyen nagyszerű eredményeket, szovjet szakemberekre hivatkoznak. Ha megkérdezzük például Dienes József elvtár- sat, az Egri Autójavító Vállalat dolgozóját, hogyan tud olyan ragyszerű eredményeket elérni, azt válaszolja: Koleszov elvtárs módszere alapján dolgozom. Ha megkérdezzük Pá- lok Ferenc Kossuth-díjas kőművest, hogyan érte el nagyszerű eredményeit, azt válaszolja: Maximenkó elvtárs tapasztalata alapján dolgozom. Folytathatnánk azoknak a névsorát. akik a Szovjetunió élenjáró dolgozóinak munkamódszerét alkalmazva, emelték a termelékenységet, népünk élet- színvonalát. Itt jártak hazánkban — és megyénkben is — a Szovjetunió legjobb kolhoz elnökei. Szovjet módszereket vettek át a gépállomások traktoristái De felsorolhatnánk a tudomány és kultúra területén is mindazt a hatalmas segítséget, melyet a Szovjetunió, az itt járt szakemberek útján, valamint szakirodalom és egyéb úton nyújtott hazánknak. A továbbiakban Furucz János elvtárs így folytatta: — A barátság egyik jele és fokmérője, hogy mennyire érdeklődnek a barátok egymás gondjai, örömei, próbálkozásai sikerei iránt A mi népünkben mély és őszinte érdeklődés nyilvánul meg a szovjet élet minden jelenségével kapcsolatban. Különösen nagy ez az érdeklődés most. amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX, kongresszusa zajlott le. Különös érdeklődést váltott ki dolgozóinkból a hatodik ötéves terv irányelveiről szóló beszámoló, mely tükrözi azt a politikát, melyet úgy ismernek mindenhol a világon: szovjet politika. Ez a terv a béke terve. A benne foglalt adatokat szenzációként ismertette a világsajtó. A haladó újságok pedig úgy számoltak be erről, mint egy szabad, dolgos haza nagyszerű, tettekre kész. békét akaró népének lenyűgöző tervről. Ez a terv már a kommunizmus küszöbe. Ezek a tervek nemcsak azt a lelkesítő érzést keltik bennünk: íme, milyen nagyszerű barátunk van, mely ilyen hatalmas feladatok megoldására képes — ezek a tervek azt a meggyőződést is szilárdabbá teszik bennünk. hogy nem lassítani, hanem éppen fokoznunk kell haladásunk ütemét azon az úton, amelyen a Szovjetunió nyomán elindultunk. A kölcsönös érzéseknek fényes bizonyítéka, hogy a Szovjetunióban a magyar irodalom klasszikusainak műveit sokszor nagyobb példányszámban adják ki, mint nálunk. Petőfi, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, József Attila nevei a Szovjetunió népei előtt igen ismertek. Ismertek a Szovjetunióban a magyar filmalkotás legjobb filmjei, s mély tisztelettel emlékeznek meg a szovjet emberek Bartók Béláról, Kodály Zoltánról, és más olyan személyekről, akik a magyar kultúra és tudomány vívmányainak élharcosai. A barátság a megismerés útján erősödik. Mennél inkább megismerjük egymás életét, annál több okunk van arra, hogy megszeressük egymást. A szovjet egyetemeken sok száz magyar diák tanul. Ezek a diákok mikor hazajönnek szünidőre, nemcsak tanulásaikról és tanáraik nagyszerű emberi tulajdonságairól, nemcsak . a szovjet városok szépségéről, j nemcsak a szovjet tudomány magasabbrendűségéről számolnak be, — elmondják azt is milyen nagyszerű az az életforma, amelynek egy időre részeseivé és tanúivá váltak. A különböző küldöttségek, tú- ristacsoportok látogatásai mind közelebb hozzák egymáshoz a két nép szívét A felszabadulás előtt Magyarországon csak az irodalom beavatottjai ismerték Sevcsenko nevét. Ma úgy emlegetik őt hazánkban, mint az ukrán Petőfit. A fel- szabadulás előtt kevés ember volt a Szovjetunióban, aki hallott a Bánk bánról; ma egész természetes, hogy szovjet városokban bemutatásra kerül e nagy nemzeti operánk. S a szovjet embereket is ugyanaz az érzés hatja át mint bennünket, mikor halliák: „hazám, hazám, te mindenem”. A magyar—szovjet barátság hónapja azonban nemcsak alkalom arra, hogy barátságunk tényeit megmutassuk egymásnak, hanem számot is adunk ilyenkor arról, mit fejlődtünk az elmúlt év során. Nemcsak azt mutatjuk meg. hogy gyáraink miként sokasodtak, hogy földjeink mennyivel adtak több termést, hanem Ady Endre szavaival szólva, azt is számba vesszük: „Megmunkáltuk-e a lelkek vetését". Jó ker- 1 tészei voltunk-e az igaz ba- 1 rátság virágainak? Országunkba számos küldött érkezett a szovjet tudomány, művészet, ipar és mezőgazdaság kiválóságai közül. Érdeklődéssel várják tőlünk azt, hogy elmondjuk, milyen eredményeket ér- ! tünk el hazánkban a baráti segítségadás alapján. S mi örömmel számolunk be nekik arról, hogy nincs miért 1 szégyenkeznünk. I A magyar nép arra törekszik, hogy a nemzetek közötti j baráti kapcsolatok megerősítésében, a béke védelmében minden erejével kivegye ré- j szét. Népünk arra törekszik, hogy hazánkban erős szocialista ipart, virágzó szocialista mezőgazdaságot, jólétet és virágzó szocialista kultúrát teremtsen. Népünk legnagyobb törekvései megvalósulásának ‘ döntő segítőjét, békénk és fel- ; emelkedésünk legfőbb biztosí- i tékát ünnepeljük most, amikor a szovjet—magyar barátság ünnepét megüljük. Egész népünk meggyőződéssel szólal meg, tiszta szívből és öntudatból fakadó köszöntésünkben: „Éljen örökké, erősödjék és virágozzék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátsága!" — fejezte be beszédét Furucz János elvtárs ünnepi beszéde után az egri járási kultúrház ének- és zenekara, a Gárdonyi Színház művészei, valamint a Suha-Csemiczky- együttes adott műsort az ünnepség résztvevőinek: Javult a DISZ munka a taakönyv kiosztás után A pétervásári községi DISZ szervezetben is nemrég tartották meg az új tagkönyvkiosztó taggyűlést. A DISZ szervezet tagsága új vezetőséget is választott. Azóta megjavult a szervezet munkája. Már két alkalommal tartottak taggyűlést, — míg az elmúlt évben mindössze csak egyszer volt — a vezetőség elkészítette az első negyedéves munkatervét is. A fiatalok tánccsoportot, 30 tagú énekkart alakítottak, ezenkívül zenekart és színjátszó csoportot hoztak létre. A jó munka láttán ezidáig csak a tagösszeírás óta 15 fővel nőtt a DISZ tagok száma, mert a fiatalok látják, hogy lehet szórakozni és tanulni egyaránt a Díszben. Az új pártvezetőségvá- lasztás óta a községi pártszervezet is jobban segíti a DISZ szervezetet. Rendszeresen beszámoltatja a vezetőséget, segít és tanácsokat ad a fiatalok neveléséhez, vezetéséhez. Barta Antal A MAGYAR-SZOV JET d&ktcMpfUM/ — A SZOVJET mezőgazda- sági hét kezdete Gyöngyösön méltó keretek között történt. A gyöngyösi Puskin mozi termében több mint 400 ember szorongott. Bénák István, a Micsu- rini Agrártudományi Egyesület gyöngyösi csoportjának nevében üdvözölte a megjelenteket. A beszéd után két szőlészeti, egy állattenyésztési és egy méhészeti szakfilm került bemutatásra. A filmek egyrésze Atkár és Abasár határában készültek. A mezőgazdasági hét keretében, március 1-én a dolgozó paraszt ifjúság részére, március 4-én pedig a Petőfi gazdakörben a gazdakör tagjainak tartottak szakelőadást. (Bognár Pál) — Az EGRI V. körzet MSZT szervezete a Magyar— Szovjet Barátsági Hónap keretében kultúrműsorral egybekötött barátsági estet rendez március 10-én este 7 órakor a Gárdonyi utca 31. sz. alatti székházban. A vezetőség Eger város dolgozóit szeretettel várja. Dulles amerikai külügyminiszter immár ki tudja hányadszor, ismét elvetette a suiykot. De most alaposan. A szenátusi kü.ügyi bizottságban a nemzetközi helyzetről adott elemzésében azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nemrégiben taktikájának megváltoztatására késztette a Szovjetuniót, az amerikai „erőpolitika1’ hatására kerekedett felül Moszkvában az „enyhülési irányzat“. Igen hálás téma lenne ízekre szedni Dulles állításait és a nemzetközi élet tényeivel cáfolni meg egész elgondolását. De felvetődik itt egy másik probléma is, nevezetesen az, hogy milyen alapokon áll egy olyan világhatalom egész külpolitikája, mint az Egyesült Államoké, ha külügyminisztere ennvire elrugaszkodik az igazságtól. Egy ország külpolitikai vonalvezetése ipen bonyolult dolog. Amikor irányát meghatározzák, számba kell venni, hogy milyen áramlatok uralkodnak a nemzetközi viszonyokban, milyen törekvések húzódnak meg a hátterükben, számolni kell az egyes országok belpolitikai, gazdasági és egyéb körülményeivel is. S mindezt még bonyolítja, hogy a nemzetközi élet nem állóvíz, amelyet legfeljebb időnként egy-egy beledobott kő, valamilyen kezdeményezés bolygat meg; inkább szélesen hömpölygő — folyamhoz hasonlítható, amely állandóan mozgásban van. új medreket mos. mindig valamilyen változással lep meg. S ha történnek diplomáciai kezdeményezések, ezek nem az alapvétő okokon változtatnak, hanem örvényeket keltenek, gyorsítják vagy lassítják a folyó sebességét. Nos, Dulles kijelentései után lehet-e azt mondani, hogy az amerikai külügyminisztérium alaposan, a valóságos helyzethez alkalmazkodva határozza meg külpolitikájának irányát? A miniszter „elemzései1, helyzetmagyarázatai nem- errp mutatnak. Lerner, a New York Post szemi'eírója írta le Dulles megnyilatkozása után, hogy ,a külügyminisztérium irányítója képes az önámításra — és hajlandó eltussolni igen fontos kérdéseket, még azt is, milyen alacsony színvonalra süllyedt a kormány külpolitikája“. Az amerikai külpolitika — helytelen lenne nem látni. -— sok változáson ment át Truman kormányzata óta, de ez atlanti irányzat, amelynek alapjait még a demokratapártiak rakták le, ma is középpontja az amerikai külpolitikának. A Fehér Házban még ma is azt képzelik, hogy az úgynevezett segélypolitika megold mindent, tágra nyitja a kapukat, minden országban az amerikai gazdasági és politikai elképzelések előtt. Ha ilyen alapokon áll ez a külpolitika ha főcélját illetően ma is ugyanaz mint volt hétnyolc esztendővel ezelőtt, akkor mit sem lehet csodálkozni azon, hogy a külügyminiszter ennyire önáltató és ennyire távol áll a valóságtól. Ismételjük meg a ma már minden józan ember előtt nyilvánvaló óriási nemzetközi változások felsorolását? Hogy a föld kerekségének óriási részét alkoPetőfibánya dolgozóinak röpgyűlésen számoltak be a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról. A röpgyűlés előadója Máté Feren« diszpécser, az alapszervezel párlvezetőségének tagja volt.- tó gyarmati világ arculata tel- jesen megváltozott, hogy tért i hódít az államok békés egymás t meilett élésének nevezetes öt 1 elve, s ennek nyomán fokozato- t san növekszik, szélesedik a , semlegességi irányzat, hogy a t nemzetközi közvélemény fel- ’ nőtt már és valóban alkotó té- tényezője a világpolitikának,- hovatovább többet nyom a lat- ba, mint egyes nagyhatalmak? 1 Dulles kijelentéseinek amerikai fogadtatása eleggé elszige- ; telt, s kisszámú csoport véleke- i dik úgy mint a küiügyminisz- _ ter. Fulbright szenátor azt ve- .: tette miniszterének szemére, ; hogy értékelése úgy hangzott, j „mint valami nyáréji álom és r nem mint a világ eseményei- . j nek komoly vizsgálata. A Dul- t j les festette képpai ellentétben ; ' én úgy láttam, — tette hozzá — . hogy a Szovjetunió mindenütt a lehető iegnagyobb önbizalommal halad előre. Amerikáról mindenütt csak keserves torzképet látok és ezt elsősorban Dullesnek köszönhetjük.” Mennyire másként hangzik- Walter Lippmann véleménye i is a New York Herald Tribune- , ben, mint a külügyminiszteré.- „A Szovjetunió nemzetközi po- 5 zicióiban bekövetkezett óriási > változások eredményeként — ’ írja ez a neves amerikai ujság- , író —, az Egyesült Áiíamok t már nem csikarhat ki politikai- ígéreteket annak fejében, hogy t gazdasági segélyt nyújt és tá- mogatja a politikai paktumo- , kát, s többé nem lesz módjá- I ban ráerőszakolni az amerikai ; gazdasági és pénzügyi feltéte- I leket.“ Lippmann másrészt leszögezi, : hegy a Szovjetunió politikája „új nemzetközi helyzetet teremt, amely a békés egymás mellett élésre és a két rendszer versengésére, valamint az I egyenlőség és a kölcsönös eüő- : nyök alapján valamennyi cr- i szággal folytatott gazdasági ■ cserére és együttműködésre i ; épül“. ' íme, tehát nyoma sincs an■ ínak, hogy az amerikai „erőpoli- ! tika“ késztette álláspontjának megváltoztatására a Szovjet- ! uniót, éppen ellenkezőleg a i szovjet politika az, amely bizo- : nyes — nem is kisjelentőségű ; — változásokat eredményez a ■ nenzetközi életben. Érdemes, ha röviden is, megemlékezni. itt a XX. kongresz- szus külpolitikai vonatkozásairól. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kor• mánynak a vezetői számos kérdést érintettek, köztük olyan fontosakat, mint a két rend: szer békés egymás mellett élé• sének problémája, a háború . e'kerü’hetőségének lehetősége . napjainkban, az imperialista ; országok gazdasági fejlődésének sajátosságai és a szocializmus- , ra való átmenet különböző formái az egyes országokban. Ezek a megállapítások nem légvárakra alapozottak, hanem nagyon is alaposan számbave- szik a legfrissebb nemzetközi eseményeket is szinte azt mondhatnék, hogy a szovjet külpolitika rajta tartja a kezét a mindennapi élet ütőerén. Nem véletlen, hogy e politikának a hatására változik meg napjainkban a világ és kerül sor csaknem valamennyi földiészben olyan átalaku'ásókra, amelynek tanúi vagyunk. Duiles külügyminiszter sajátságos elmefuttatása tehát nemcsak arról rántja le a leplet, hogy mennyire irreális, a valóságtól elrugaszkodott ez a külpolitika, amelynek ő az egyik szószólója, hanem egyúttal annak a megértéséhez is hozzásegít igen széles társadalmi köröket, hogy a Szovjetunió békés egymás mellett élési politikája az, amely az egyedüli bíztató távlatot tárja a világ elé. Eléggé világosan alátámasztja ezt a XX. kongresszus eseményeinek nemzetközi sajtóvisszhangja. Számos lap hasábjain — mindeneke’ott nyugati burzsoá lapokról! van szó —• hangzik el ez a követelés, — hogy reálisan kell számbaven- ni a nemzetközi élet tényeit és ezekhez képest kell alkalmazni a nyugati politikát. Minél hamarabb kerül erre a sor, annál biztatóbbak a jövő I kilátásai. Â külpolitikai helyzet A Dulles-i Jbalfögfás
