Népújság, 1956. március (18-26. szám)
1956-03-03 / 18. szám
4 NÉPÚJSÁG l»S8. Mimiiu S< KÉT ÉVI MÁTKASÁG Képek a bemuiaióróJ Földes Mihály drámájának ősbemutatója az Egri Gárdonyi Színházban Új társadalom épül határozottan kitűzött céllal, mely felé a város és a falu népe halad, de nem egyenletes tempóban. Az, ami a városon már legnagyobb részt eldőlt, falun sok esetben még nyitott kérdés. Napról-napra változik, fejlődik az élet, zúg-lüktet a falu, halad hol lassabban, mint szertnénk, hol sokat ígérő sebességgel. Földes Mihály drámája a forrongó falu egy családjának életén keresztül akarja bemutatni ezt a nehez harcot az újért s közben felvonultatja a jelentősebb típusokat. A darab jól időzítve, a többi parasztdrámával szemben egy kitaposatlan új — és mondjuk meg — igen nehéz úton indult el Azt a valójában meglévő történelmi helyzetet rögzíti, amikor a tisztán látó, gondolkodó emberek nagyrészét a nagyüzemi gazdálkodás anyagi előnyeiről, könnyebbségéről, nagyobb lehetőségeiről meggyőzni már nem kelL Ez a kérdés az ő gondolatukban már eldőlt. Eldőlt különösen ptt, ahol jó a szövetkezet. Ha ez igaz — már pedig az —, akkor szinte megfej thetetlennek látszik, hogy ezek az emberek miért adják fel olyan nehezen a küzdelmes régit a gondtalanabb, gazdagabb újért. Kimondja ezt a darab hőse, Molnár György: Tudom, hogy jobb. könnyebb és gazdagabb a közös, de én mégis a magam gazdája akarok maradni. Miért? Ez ma a nagy kérdés, melyre a válasz nem is olyan egyszerű, és ez Földes Mihálynak sem sikerült mindenben és mindenhol jól és hihetően kimondania. Molnár György hétholdas paraszt 1953 őszén kilép az akkor még gyengén dolgozó szövetkezetből. Fia, Józsi nem sokkal előtte vonul be katonának azzal, hogy két év múlva visszatér a szövetkezethez, s mátkájához, .Sugár Erzsihez. Józsi a honvédségnél megfékez egy elszabadult lő- szeres kocsit, kezét-lábát eltöri. Hőstettéért kitüntetik, megjutalmazzák, de erről otthon mitsem tudnak. Nem tud hazajönni., de nem is ír, nehogy otthon megtudják a szomorú eseményt. Fél, hogy karja többé nem lesz ép, ezért gondolatban már mátkájáról is lemond. Róla különben is azt hiszi, hogy már nem szereti, hiszen az elmúlt két év alatt ő sem írt egy sort sem. Nagyapja, Tatus kétszer is meglátogatja, de nem keseríti az otthoniakat a rossz hírrel, sem Józsit azzal, hogy apja otthagyta a közöst. A lcatona- íiú leszerelése után szép tervekkel tér haza A honvédségnél megtanulta a traktorvezetést, traktoros akar lenni, ekkor hallja meg a hírt, mely az ő álmának megvalósítását is lehetetlenné teszi; apja a saját parcellájához akarja kötni. Ezért fordul szembe apjával, de mellé áll Tatus és édesanyja is, akik az egy év alatt a könnyebb munkáért, az öregeknek járó megbecsülésért megszerették a szövetkezetei és az eltelt két év alatt újra megérezték az egyéni gazdálkodással járó sok gondot, a nehéz életet. Molnár György a falu tekintélyes embere, hallgatnak rá a szövetkezeten kívül, álló pa- ' rasztok. Megnyeréséért nagy harc folyik. Hívja a szövetkezet, de magához akarja láncolni Borsa, a kulák is. Molnár György a kulák rágalmainak nyomán súlyosan megvádolja Erzsit, a fiatalok összevesznek, mesterkedik a kulák és kupec. viaskodik magával a régi és az új élet között Rozs és Szomjas. — Vékony Zsiga viszont, a tsz elnöke szektáns, sok kérdésben helytelen irányban haladó ember aki Molnárral kiengesztelhetetlen haragban van. A puszta felsorolásból is látható, hogy az igen szerteágazó cselekmény sok témát vet fel, s így természetes, hogy egy dráma keretein belül nem is tud egy-egy vonalat elég mélyen feltárni. Vannak a darabnak vitatható és elhibázott részei is. Ilyen Józsi két évi teljes elszakadottsága. Molnár hirtelen fordulata, de elhibázott Takács párttitkár alakja is. Ez a párttitkár nem irányítja az eseményeket, hanem csak reagál rájuk. Nem látjuk benne a biztos talajon álló, elvileg szilárd, a párt álláspontját képviselő embert. Takács a problematikus kérdésekben nem nyilatkozik, legtöbb esetben csak a háttérben mozog. Sajnos, ugyanez vonatkozik a munkásosztályt képviselő gépállomás igazgatóra is. Molnár nem akar belépni a szövetkezetbe, de komoly vitára nem kerülhet sor, mert az író nem adott Molnárnak elég érvet saját álláspontjának támogatására Eltompított a kulák-figurája is. Borsa tettei nagyon is átlátszóak, következményeikben előreláthatólag többet árt velük magának, mint azoknak, akiknek ártani szeretne. A kulák a valóságban sokkal veszélyesebb, sokkal ravaszabb. Ha azonban a felsorolt és el nem mondott hibákat egy mérleg serpenyőjére tennénk, melynek másik tányérján a darab érdemei állnak, a mutató feltétlenül az érdemek felé mozdulna. Vegyük hát sorra a darab érdemeit. A legelső az aktualitás. Az író a legégetőbb, legmaibb problémához nyúl igen ügyes érzékkel. Szép lírai részekben bővelkedik, és ilyet kevés új magyar paraszt tárgyú darabban találhatunk. Elég, ha a sokból csak Józsi hazaérkezését ,az apa és fiú találkozását és beszélgetését, Józsi és Erzsi szerelmi jeleneteit és Molnárné monológját említjük. Ugyanekkor merész és a végtelenségig kiélezett, drámai helyzetek sora követi egymást. Molnár veszekedése fiával, Tatus és Józsi eltávozása, a kulák hálójába került Feri leleplezése, Erzsi látogatása Molnáréinál, Molnár és Vékony vitája, Rozs lóvásárlása mely már valahol a tragikomédia határán mozog, és még sokáig lehetne idézni a darabot igazán drámaivá tevő jelenetek sorát. Szerkezete jó, tempója az indulást kivéve, lüktető és gyors Annak ellenére, hogy túlsók témához nyúl, a kis epizódok segítik, érthetőbb megvilágításba helyezik a dráma fővonalát, mélyítik a konfliktust, s hozzásegítik a megoldáshoz is. A darabot Gál István rendezte nagy hozzáértéssel és lelkrs- meretességgel. Öt dicséri a darab jó ritmusa, a drámai helyzetek kidolgozása, a sok ügyes, hatásos megoldás, mint például Józsi első találkozása apjával, vagy a második felvonás első képének az a jelenete, amikor Erzsivel való ösz- szeveszése után kimegy a gazdakörből. (A süvít a szél...) Erényei mellett azonban több hibát is elkövetett a rendező. A rendezőt terheli a felelősség néhány eléggé félremagyarázott színészi alakításért, melyekre később még visszatérünk. Gál István sokszor egy-egy összecsapást élesebbé tesz, mint kellene. Józsi az első felvonásban túlhamar támad. Gorombasága még nem indokolt. A felelősségrevonás, az éles hang helyett inkább csak kérdeznie kellett volna. Egyes — a darab szempontjából is igen fontos — esetekben viszont jobban kellett volna poentírozni. Molnárt többször azzal vádolják, hogyha nem tart a szövetkezettel, akkor Borsáék szekerét tolja. Molnár erre megválaszol: „Én Vékony Zsiga nótájára nem akarok táncolni, de a magáéra még úgy sem, Reszegi!” Ez a mondat a rendezi» miatt nem érvényesül olyan súllyal, mint ahogy az szükséges lenne. A mondatot meg kellett volna tömi. Látszon Reszegi öröme, az, hogy ő is úgy gondolja, hogy aki nem Vékony Zsigával, az velük. Álljon fel győztesen. Neki mortdja meg Molnár nagyon erélyesen és határozottan a csattanós választ. Félre sikerült a darab sorsát megfordító monológ is. Egyik hibája, hogy túlzsúfolt benne a szenvedés, az érzelgősség De Mihályi Vilcsi sem tudta jól megoldani. Ennek a monológnak sokkal szenvedélyesebbnek, drámaibbnak kell lenni a monoton, érzésnélkíili egyhangúság helyett. Jobban kell látszania az elmondottak Molnárra gyakorolt hatásának is. így válik hihetőbbé az, hogy Molnár az átvirrasztott éjszaka hatására elmegy reggel a Barázda irodájába. Ha a darab szereplőit nézzük, elsőnek feltétlenül Molnár alakítóját, Gonda Györgyöt kell megemlítenünk. Alakja, hangja, játéka, színészi tehetsége és rutinja segítette ahhoz, hogy a jól megírt figura igazzá, naggyá nőjön a színpadon. Élő, eredeti parasztfigurát alakít, jól ellesve az életbői, hozzáadva saját művészi egyéniségét. Molnár végigérzi, hogy sántít az igazsága, mindenki szembefordul vele, még családja is. Érzi Józsiék igazát, de nem akar együtt haladni veiük. Vitázik, támad, de mindez levegőbe való vagdalkozás, mert nincs, érve. Ez dühíti fel any- nyira, hogy mindenkit megsért, fiát, apját, feleségét és ki. zavarja őket a házából. Gonda György még sem válik ellenszenvessé. A néző megérti lelkiállapotát, segíteni szeretne rajta. Ennek a hatásnak elérése Gonda játékának egyik legfőbb érdeme. És ha a darab végén még nem is látszik rajta a teljes meggyőződés és úgy tűnik, mintha az egészet a családi béke kedvéért tette volna, érezzük, hogy ebből a vasaka- ratú, becsületes, dolgos emberből lesz a jó tsz-paraszt igazi típusa. ^ , Gyengébben sikerült a Mihályi Viílcsi által megformált Molnárné alakja. Csak néha ér c.’ addig, hogy jól megoldja az író elgondolását. Hibája, hogy nem elég paraszti játékában, hangsúlyában és modorában. Sokszor fájdalmasabb a keleténél, néha betegnek és nagyon öregnek látszik. Sokszor nem érzi eléggé, amit mond, mint az említett monológban is, ahol ugyanazzal a gesztussal, ugyanazzal a hangsúlyai mondja el például a család szomorú életét és azt., hogy új teheneket vásárolt a Barázda. Néhány jelenetben, fiával való beszélgetéseikor sikerült kitörnie és felejthetetlen drámai magasságot elérnie. Ilyenkor érezzük Mihályi Vilcsi igazi színészi tehetségét, máskor inkább a figura és a rendezés gyengeségét. Józsit Almásy Albert alakította igen tehetségesen, sokszínűén, alakja figurálisán talán a legjobb. Az ember szinte keresi emlékezetében, hogy melyik faluban látta ezt a parasztlegényt. Józsi, forrófejű, sűrűvérű ember, hamar robban igazságáért, vágyaiért szenvedélyesen harcol. Almásy a figura ezt a részét nagyon jól oldotta meg. Viszont nem sikerült ezt elérni ilyen jól a lírai részekben, mind álmának elbeszélésében, Erzsivel való szerelmi jeleneteiben. Az ilyen sokszínű figura alakításához, bár tehetsége megvan, hiányzik még a rutinja. Erősen elrajzolt a Loránd Hanna által alakított Sugár Erzsi figurája is. Ezzel az alakkal igen mostohán bánt el az író. Alakja nem karakterisztikus, és talán ezért érzi mindenki, hogy a színpadon nem Sugár Erzsi, hanem Loránd Hanna mozog. Hibás a szerepfeiííogás is. Loránd Hanna nem eléggé parasztlány, játékában sok az Annuskából átvett elem. Pedig jó szerepfelfogásával talán eme'ni tudta volna ezt az alakítást. Forgács Kálmán sokoldalú tehetségét bizonyítja ez az új szerepe is. Molnár apját a 70 éves Tatust alakítja, szinte hibátlanul. Egy-egy gesztusával, mozdulatával nyíltszíni tapsot ér el. Mindvégig kedves és meghaló. Ez a kitűnően eljátszott szerep Forgács színészi fejlődésének jelentős állomása. Hibája az, hogy egyes jelenetekben mozgása, hangja nem elég öreges. Hasonlókat mondhatnánk el Balázs Andor Pacséri alakításáról is, aki ügyesen formálja szeretetreméltóvá, erőssé az öreg tanítót. Szavai gyengék, mozgása öregesen reszkető és Balázs Andor alakításából mégis érezhető, ennek az öreg embernek ereje aki végre megtalálta életének célját. Vitatható károlyi István ku- lák-alak’tása. Föltétien érdeme, hogy nem törekedett na turális hatásokra, de ebben odáig csúszott, hogy Borsa szellemesen böicselkedő. higgadt, okos emberré vált. Hiányzott belőle a kulák legjellemzőbb tulajdonsága, a sunyiság. Elhibázott a volt gazdakörben lejátszódó jelenet, a- mikor Borsára az élesnyeiv. Juli ráolvas és annak ellenért hogy Borsa látja, hogy a tsz felé lőtt nyilai feléje fordultak teljes magabiztossággal, „bölct humorral” nyugodtan távozik a teremből. Szili János játszotta a „dörzsölt kupec'1 szerepét. Bors; bábja ő, mindazt, amit Bors; politikai célokkal tesz, ő vég lehajtja pénzért. Uresfejű, lélektelen, kiskaliberű ember e,_ a kupec. Szili János azonban egy nagyvonalú pesti vagányt formált belőle. Szerepe van ebben a rendezés mellett a szövegkönyvnek is, aki egy falus, kupec szájába nem illő szavakat mondat Reszegivel, mint például „attrakció“, „buli". Jól sikerült Szabó Imre Vékony Zsiga alakítása. Sok helytelen dolgot mond, de ezek nem hangzanak szájából igazságnak. A néző érzi, hogy Vékony nem jó tsz-elnök, sok még a hibája, s vitába tud vele szállni. Egyet azonban megemlítünk. Egy ilyen típusú ember, aki felfogásában ilassú konok, ez feltétlenül meglátszik mozgásán, gesztusain is Szabó Imre fürge-mozgású, szeme élénken mozog és vág Tetszett Sebestyén Éva kotnyeles, vidám igazságát kereső, szókimondó Júliája. Sok színt kedves humort és ötletet adott alakításában. Nem Juhász János és Újlaki Béla a hibás, hogy a párttitkár és a gépállomás igazgató alakítása nem sikerülhetett eléggé. Ennek okát már fentebb elmondtuk. Játékukban azonban ők sem tudtak többet adni, mint a gyengén megírt, papírízű figura. A darabban kitűnő epizód szerepeket dicsérhetünk meg, mint Kovács Emil és Sárközi Zoltán eredetileg megformált parasztlegényei, Kenderessi Tibor közepparasztja. Kissé bohóckodó túlzásait leszámítva jó volt a Szirmai György által szellemesen megformált Rozs is. A díszletek általában jók voltak. A világos, tiszta gépállomási iroda derűs képe, Borsa sötétfalú, nyomasztó szobájá a volt gazdakör mind segítették és kimélyítették a dráma mondanivalóját. Molnárék szobájá nak túlmagas gerendás meny- nyezetét azonban nem éreztük igaznak. Sokat lehet még vitatkozni e drámán. A méltatás több n; tott Kaput hagyott a Két évi mátkaság nézői városon és falun tovább vitatkoznak rajta. Vitatkoznak, elgondolkodnak és ez a jó. Új magyar darabról van szó, a még gyerekcipőben járó drámairodalmunk egyik hajtásáról. Nagy szeretettel és segíteni akarással kell bírálni különösen azért, mert meglévő hibái mellett is, — és ezt az előadások közönség-sikere is igazolja — erősebbek erényei és igazsága. Szokatlan út ez, de sikerült megtörni az első mesgyét és a jól sikerült dráma mellett, ez Földes Mihály, a rendező és a színészek fő érdeme. HERBST FERENC Ha én még egyszer fiatal lennék, tudnám, mit kell tennem mondja a tanító. Mihályi Vilcsi és Balázs Andor Megjöttem, s nagyon, nagyon szeretlek Erzsikéin. Loránd Hanna és Almásy Albert Agyonütlek, te, ha még egyszer kártyát veszel a kezedbe! Sebestyén Éva és Kovács Emil l’atus — Forgács Kálmán Molnár György — Gonda György
