Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-14 / 21. szám

1056. ircius 14. rda WfPUJSÄG 6 Hogyan csökkenthetik adósságukat a Gyöngyösorossi Ercelökéssítő dolgosói? HIDEG MÁTRAI szél lo- | pódzik be a törőmű nyitva hagyott vasajtóin át. Odabent nyolc-tíz nyakig olajos szere­lő bajlódik egy hatalmas gép, a poíástórő szétszedésével. A csigamű segítségével már ki­emelték a gépóriás főcsap­ágyát, s a javítást végző Ki- sa-brigád tagjai, mint orvosok műtét közben a beteget, úgy állják körűi a nagy csapágy­alkatrészt Láthatják jól, em­berek — mondja, s mutatja kezével a.;, üzemvezető —, mi­lyen nagy hiba történt itt. Valamelyik gépkezelő téve­désből, vagy talán más okból a rendes gépolaj helyett C- olajjal !; ente a gépet, s a csapágy ielülete mélyen be­rágódott. Ez bizony alapos javításra szorul. Mindenki fi­gyelmesen megnézi a szem­mel láthatóan mély berágó- dást, senki nem állja meg fej- csóválás nélkül. Nyilvánvaló, súlyos mulasz­tásról, íemiotienseg miatt okozott népgazdasági kárról van szó. S Kit terhel a fele­lősségi? Azt még egyelőre senki sem tudja. Pedig vala­kinek felelnie kell azért, hogy a poíástoro két napon át ki­esik a termelésből, hogy a Kis .-brigádnak a nagy hideg­ben egész napon és éjszakán át egyfolytában javítani kell, hogy a gépáliás ideje alatt esetleg elfogy a megtört érc­készlet és csökken a termelés. Ez a kis helyzetkép fényt derít azokra az állapotokra, melyek ,.nár néhány hónapja jellemzik az üzem munkáját, így nem is véletlen, hogy ja­nuár 1-től március 7-ig már 31.7 to. ólc m és 136 to. cink- színpor-adósságuk szaporodott lei a gyöngyósorosziaknak. A március 5-i jelentés például ólomporból 9.4, cink színpor­ból pedig 66 százalékos havi átlageredményt jelez. Vajon mi lehet az oka, hogy a fiatal, korszerű gépi felsze­relésekkel ellátott üzem ilyen súlyos adósságokkal küzd hogy reális és teljesíthető tervfeladatának nem tud ele­get tenni? Talán a bánya tennelése, vagy az ércelőké­szítő munkája, vagy a téli időjárás nehézségei idéztek elő elháríthatatlan akadályo­kat? — tesszük fel a kérdést Kun Béla főmérnöknek. A válasz során kiderül, hogy a bányászok teljesítik köteles­ségüket, elegendő érccel lát­ják el az előkészítőt. A hi­deg időjárás okozott ugyan kisebb szállítási zavart feb­ruárban, de korántsem ez a íő ok. Az ércelőkészítő mun­káját, a nyersércfeldolgozás folyamatait kell tehát bonc­kés alá venni, ha a bajok iga­zi okára rá ' akarunk mutatni Gyakori a géphiba, az üzemzavar, hol az egyik, hol a másik gépegység szorul ja­vításra, s így sok az állásidő; és ha egy-egy gép leáll, ak­kor zavar keletkezik a munka láncolatában, folytonosságá­ban. az adósság pedig napról napra, tonnáról tonnára nö­vekszik. Szemléltetésképpen ragadjunk ki néhány példát hisz van miből bőven. JANUÁRBAN a nagy go* | lyósmalom hajtóművét cserél- | ték 119 órán át. Az előbb említett pofástörő csapágyai szintén a helytelen olajozás miatt akkor is javításra szo­rultak. A cink cellasor forgó és álló lapátjainak cseréje 36, a kisgolyós-malom páncélo­zása pedig 3 órás üzemidőki­esést jelentett. Egy másik cellasor lapátjainak javítása alkalmával pedig a tervezett karbantartási időt 16 órával lépték túl a javító-brigádok. Külön lehetne beszélni a tervezési hibákról. Az 5-ös szám ú szállítószalag feladó surrantója, a törőmű láncos adagolója, az egysíkú vibrá­tor nem működik rendesen. Nem megfelelőek a tányéros adagolók sem, s félóránkint 60 százalékos eltérések adód­nak az adagolásnál. Ebből a nagy mennyiség egyenlőtlen váltakozása következik, sza­bálytalanul változik az egy- tonnára eső vegyszerfelhasz­nálás, s így a fiottáló cellák­nál sem tudják betartani a technológiai követelményeket. Helytelenül tervezték a fiottá­ló cellák habcsatornáit, a szű­rés tökéletlen, az apró szfale- rit szemecskék átmennek a szűrővásznon, a besűrítő ká­dak túlfolynak, s még szá­mos, egyéb hibaforrás játszik Közre a sok színporveszteség- hez. Hiába kerül hát be a megfelelő mennyiségű nyers érc a törőműbe, a feldolgo­zás folyamán, a több helyen előadódó veszteség miatt mindebből nem lesz színpor. Helytelen lenne a tervezés hibáit a gyöngyösorosziakra hárítani, azonban nézzük az érem másik oldalát. Álla­munk nemrég ot és félmillió forint értékű gépparkkal látta el az új üzemet. S az itt dol­gozók bizony nem voltak jó gazdái a rájuk bízott értékek­nek, gépeknek. Kevés a jól képzett szakmunkás, bárki a tíz ujján összeszámolhatja hány olyan szakember van, aki hiba nélkül helyt tud állni az ércelőkészítőben. Recskről csak néhány jó szakember ke­rült az üzemhez, s azok mellé még a tanfolyamok ellenére sem sikerült jól képzett törzs­gárdát kialakítani. A szak­munkáshiány, a felelősségér­zet hiánya a tervszerű meg­előző karbantartás elhanya­golásához a technológiai el­járások mellőzéséhez veze­tett. A Nazarova-mozgalom például, — melynek célja a gépek szocialista megőrzése — ismeretlen fogalom az üzemben. MÁRCIUS HÓNAP az adósságtörlesztés, a téli lema­radás pótlásának ideje min­den ipari üzemben. Az időjá­rás nehézségei most már nem képeznek akadályt és Gyön- eyösoroszinak is népgazdasági kötelessége hogy erejét latba- vetve, az első negyedéves tar­tozás nagyrészét törlessze. Hogyan, milyen erők, esz­közök és módszerek segítsé­gével lehetne mielőbb kijutni a hullámvölgyből? Az üzem vezető embereinek több hasz­nos elképzelése van a fo­kozott gépkarbantartásra, gé­pészeti átalakításokra, s a színpor veszteségek csökken­tésére vonatkozólag. Hiba vol­na azonban csupán ezekben a tényezőkben keresni a kiveze­tő utat. Mint ahogyan a hibák okai sok ágból erednek, úgy a megoldás útja is sok össze­tevőből, részletfeladatból áll. S az üzem vezetői — élükön Flórián Gusztáv igazgatóval — épp ezeket a tényezőket hagyják ki a számításból, nem támaszkodnak ezek segítségé­re. A munkaversenynek, mely a termelés és a termelékeny­ség igen fontos lendítő ereje, kevés szerepe van az üzem munkájában. Nincs az üzem­nek április 4-i felajánlása, az éves vállalás pedig statiszti­kaszerű számadatokból, s szá­raz kimutatásokból, tervszá­mokból áll csupán. A verseny szervezésével, értékelésével úgy ahogy, a munkaügyi osz­tály vezetője foglalkozik. A szakszervezet, melynek Mezei József személyében függetle­nített üb. elnöke van, egyálta­lán nem tartja szívügyének a dolgozók munkaversenyét. Nem is csoda, hogy a jelenle­gi fémtartalmi és ' fémkiho­zatali mutatók állása jóval alatta van a versenyben vál­lalt követelményeknek. A ver- senyagitáció és a versenyszer­vező munka gyökeres átszer­vezésével, a dolgozók mozgó­sításával sokat lehetne segíte­ni. MÁSIK ILYEN rejtett tar­talék, ami talán még az előb­binél is fontosabb, a pártszer­vezet munkájának megjavítá­sa, a kommunisták mozgósítá­sa a terv teljesítésre, helyt­állásra, felelősségérzetre, pél­damutatásra. Igen sok tenni­való van a pártszervezet és az üzemvezetőség helyes együttműködésének kialakí­tásában. Az üzem vezetői igé­nyeljék jobban a pártszerve­zet segítségét, a párt viszont a termelés ellenőrzésével ad­jon hathatósabb segítséget. A pártszervezet munkájával kapcsolatban kell beszélni a nevelés feladatairól. A fiatal munkásgárda jórésze — sok­szor még egyes csoportveze­tők is — öntudat hiányában még igen sok fegyelemsértést követnek el, gyakori eset, hogy késve, vagy éppen ittas állapotban jelennek meg mun­kahelyükön, s nem tudnak helytállni. A szakmunkásképzés a terv­szerű megelőző karbantartás az újításokkal való törődés, a dolgozók szavainak meg­hallgatása, a Nazarova-moz­galom alkalmazása, a foko­zott műszaki segítség és fele­lősség, mind olyan dolgok, melyek műszaki, technikai se­gítséget adnak a termelő munkához. Van tehát lehetőség bőven, esak jobban körül kell nézni az üzem házatáján. Gondosan kijavított, karbantartott gé­pekkel, lelkiismeretes munká­val, a vezető irányító munka jobb megszervezésével min­den dolgozó legyen gazdája az üzemnek, a gépeknek, s ha ez így lesz, akkor nem kétsé­ges, hogy csökkenni fog a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő­mű adóssága. CSÁSZÁR ISTVÁN NEGYVENEZREN Negyvenezer ember a gá­ton. Szó szerint a gáton, szemben a jeges árral, védve saját, szomszédja, vagy csak egyszerűen dolgozó társa há­zát, otthonát. Az őselemek egyike, a víz, rettenetes tud lenni. Hullámai puhán gyil­koló újjakkal, vagy harsogó vad bömböléssel képesek pil­lanatok alatt elpusztítani mindazt, amit egy nemze­dék, egy egész történelem alkotott. A víz. amely élte­tője mindannak, ami élő. ha­lált osztó hóhérrá tud vál­tozni, legyőzhetetlen erővé. Legyőzhetetlen? Negy­venezer ember válla, izma, szíve és akarata mást mond ott a gátakon. Maroknyi Magyarország harcol ott a jeges árral szemben: üzemek és falvak dolgozói, pálya­munkások és sofőrök, tanács­elnökök és pedagógusok, — és katonáink állnak helyt a gáton, a gátért, van, ki már negyednapja egyfolytában... Messze van Heves megyé­től a Duna, de szívünkhöz közel áll dolgozó testvé­reink sorsa. Izgatottan vesz- szük kézbe mi, magunk is a most még csendes Tiszától északra az újságot; árad-e... apad-e? És erőt. sok erőt és győzelmet kívánunk a negyvenezer embernek ott, a dunameriti gátakon... '0V...Ő) j OLVASÓINK ÍRJÁK | Tegyük szebbé, gondozott abbá városunkat Múlt év augusztusá­ban felaján- . lást tettem, hogy a Szmre- csányi téren lévő elhanya­golt teret a saját költsége­men. befásítom. Hartnincki- lene darab fát szereztem be, s arra kértem a Városgondozá­si Vállalatot, jöjjenek ki, je­löljék meg a fák helyét, de kérésem hiábavaló volt, mert senki sem jött el, s így saját belátásom szerint fásítottam be a teret. Most beköszönt a tavasz, az a kérésem lenne a város lakosságához, hogy te­gyék szebbé, gondozottab- bá a tereket, utcákat, mert sok helyen, sajnos, a parkok­ban lovat, tehenet, kecskéket legeltetnek. A Vorosilov té­ren, a hősök emlékművénél a város által és a Szmrecsá- nyi téren, az általam beülte­A Belkereskedelmi Miniszté­rium februári értékelés szerint az Eger és Környéke Kiske­reskedelmi Vállalat 1955. ne­gyedik negyedévi munkájáért a „Kiváló Vállalat“ címet kap­ta. Rózsa László igazgató a , Belkerekedelem kiváló dolgo­zója“ első fokozatát, Gutímann Sámuel szervező. Gál Béla ru­házati előadó és Farkas Rozália a recski bolt eladója, a „Bel­kereskedelem kiváló dolgozó­ja“ II. fokozatát kapta. A vál­lalat négy dolgozója miniszteri dicséretben részesült. A k.váló cím elnyerésekor a vállalatnál 75 ezer forint jutalmat osztot­tak ki. v — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa el­nöksége határozata értelmében az egri Útfenntartó Vállalatot a Minisztertanács és a SZÓI Vörös Vándorzászlajával tün­tették ki, az 1955. évi termelési eredményei alapján. A vándor­zászlót március 10-én, ünnepé­lyes keretek között nyújtották át a vállalatnak. tett fákat az állatok letörde­lik, lerágcsálják. Az Erdődy teret ez évben nevezték el Bartók Béláról, illő lenne, hogy a tér méltó legyen a Bartók névhez. Ne használják legelőnek, szemétdombnak, és a város pótolja a hiányzó fá­kat; bokrokat. Ha nem megy máskép, társadalmi munká­val, amit az ott lakók bizo­nyosan szívesen vállalnának. A Vorosilov téren a tervbe vett. salakos járdát is meg kellene már csináltatni, így az arra járók nem taposnának végig a füvön. De siralmas állapotban van a belváros te­rületén lévő, Sóház utca és a Szvorényi utcára nyíló üres telek is. Mindenütt nagy sár, utcára borított szemét, itt is fásítani, parkírozni kellene. Indítsuk meg a „Tegyük szebbé városunkat” mozgal­mat. Szabó József SZTK büfés Pislákol a villany Erdőkö­vesd község dolgozói ír­ják. Közsé­günkben 320 dol­gozónál vezették be a vil­lanyt, 160 rádió van, egy fű­részgép és egy 24 kalapácsos daráló, amelyet még a múlt évben szereltek be a földmű­vesszövetkezet helyiségébe. Csak egy nagy hiba van, hogy a villany, amely a darálót, a fűrészgépet hajtja, amely a lakásokban világítana, a rá­diót megszólaltatná, nem ég, illetve néhol olyan, mint a mécses, alig pislákol. Erdő­kövesd lakossága kéri az ÁVESZ vezetőségét, segítse­nek panaszukon, mert szeret­nének villanyfénynél olvasni, rádiót hallgatni, s örülnének, ha egy zsák kukoricával nem a harmadik községbe kellene járni, hogy megda­rálhassák. Erdőkövesd dolgozói Levél az egri Dobó Gimnázium érettségiző fiataljaihoz Kedves érettségiző fiatalok, kedves dobós fiúk! Talán, néhányon míg emlékeztek rám, a IV. C) osztály volt diákjára, igaz, már lassan két éve, hogy az érettségi­zett fiatalokkal kiléptem az iskola kapuján, — az életbe. Hivatásul egy szép, komoly pályát választottam. Néphadse­regünk tisztje leszek. Gyermekkori vágyam volt ez, s most teljesül. Az itt töltött két év alatt sok élményben volt ré­szem, sokat tanultam. Nincs is olyan nap, ami élmény nél­kül múlna el, akár a szak-kabinetekben töltjük, akár kint a terepen, a gyakorlatokon. Sokat gondolok ezekben a napokban Rátok, hiszen Ti is most készültök a nagy vizsgára, — éppen úgy, mint én két évvel ezelőtt. S az érettségi után Ti is kiléptek az iskola kapuján, pályát választotok. Szeretném, ha többen lennétek most itt mellettem földiek, könnyebb lenne az írás is. Sok mindent szeretnék elmondani, de ilyen rövid levélben nem lehet mindenről beszámolni, hiszen az első naptól, a bevo­nulás napjától kellene kezdeni. S lehetne sorolni vég nél­kül az eskü, az első fegyverszemle napját, az első harci gya­korlatot, az első eltávozást, hiszen nyom nélkül egy sem múlott el. Nem bántam meg pályaválasztásomat s ha most én is ott állnék veletek együtt az érettségi előtt, életpályám­nak újra csak a tiszti hivatást választanám. Igaz, nem köny- nyű, de nemes és szép feladat szolgálni a hazát. Most búcsúzom Tőletek, kérlek, gyertek minél többen ■ide a tiszti iskolára, válasszátok ti is ezt a szép és nemes életpályát. Baráti üdvözlettel: Lukács Béla növendék tizedes, Táncsics műszaki tiszti iskola Vég sett főiskolások nyomában Arról már sokszor irtunk, hogyan tanulnak, élnek a Pe­dagógiai Főiskolán a holnap tanárai. Mit szeretnének, mire számítanak, mit várnak maguktól és az élettől? Az évek teltek és minden esztendővel eltűnt egy kis sereg, egy-egy évfolyam. Jöttek helyettük újak. Keresztülmentek ők is a főiskolai élet állomásain —az első napok tétovaságán, a első vizsgák szívszorító izgalmán; egyre otthonosabban jár- tak-keltek a hosszú folyosókon és választott tudományuk­ban. Aztán szétszéledtek ők is az országban és ismét új ar­cokkal telt meg az ódon épület. Hanem a régiek hova lettek, mit csinálhatnak most? A Főiskola büszkeségei, a kitűnő tanulók megállják-e a sarat „odakint” is? Megfelelnek-e a munkában a gyöngék, c kö­zepesek? Vajon hány meglepetés ér majd bennünket, ha út­nak indulunk a végzett főiskolások nyomában? Keljünk hát útra, hogy felkutassuk a régi hallgatókat és számot adjunk róluk. 1. RAFT MIKLÓS, HATVAN ÖT KERESTEM MEG leg­először, Raft Miklóst, évfo- yama egyik legjobbját. A Főiskolán csupa jót hallot­tam felőle. Kitűnő tanuló volt, szorgalmas, komoly, te­hetséges. Társai szerették, tagja volt a Főiskola DISZ oizottságának. 1954-ben Apc- ra került gyakorló tanításra 1955 nyarán állam vizsgázott s ezzel befejezte főiskolai ta­nulmányait. Magyar nyelv és irodalomszakos tanár. Nem Apcon találtam rá, on­nan már régen elkerült. Még gyakorló éve közben áthelyez­ték Hatvanba, a járási ta­nácshoz, s azóta ő a népmű­velési csoport vezetője. ... Kis szoba, középen két összetolt íróasztal, rajta a szo­kásos hivatali felszerelés. — telefon, tintásüveg, tollszár, papírlapok. Az egyik íróasz­tal mögött fiatal férfi ül. Hát­ra simított, barna haja van, szeme — úgy látom innen, a kályha mellől, — sötétkék. Kiálló pofacsontjával, serke­nő kis bajuszával önkéntele­nül egy közismert Petőfi-ké- pet juttat eszembe. Arca ár­nyékban van, a bekecses, zö­mök ember felé fordítja, aki­vel éppen beszélget —, mint később mégtudom, a vidéki vendég a zagyvaszántói kul­túrotthon igazgató. Amikor dolga végeze Hen el­megy, odatelepszem a helyé­re. szembe a barnahajú fia­talemberrel — Raft Miklós­sal. A zagyvaszántói kultúrott- honról kérdezem. Jó kultúr­otthon, csakhogy mostanában bajok vannak, személyi ellen­tétek. Az igazgató harmóni- kája miatt. Tudniillik a kul­túrház pénzén csináltatta meg, amikor elromlott. Szó se ró­la, vitatható a dolog, hiszen a kultúrház rendezvényein hasz­nálták, ott romlott el, de hát mégiscsak ezer forint... Az ottaniaknak mindjárt szemet szúrt. Tisztázni kell az ügyet, mert az ilyen torzsalkodás tönkre teheti a falu jó kul- túréletét. A HARMONIKÁRÓL a kul- túrházak önálló elszámolásá­ra terelődik a szó, — előnye, hátránya egyaránt akad —, erről meg a falusi kultúrott- honok és DISZ szervezetek között támadt ellentét kerül szóba. Elég általános ellentét ez a járásban. — Nagyrészt anyagi qkok idézik elő — mondja Raft Miklós. — A DISZ szervezet, — akárcsak az MNDSZ, a földművesszövetkezet, a helyi tűzoltók, — előszeretettel ren­dez bálokat. Népszerű feladat és pénzt is hoz a konyhára. A kultúrház igazgatók meg ka­pálóznak: veszélyben a bevé­teli tervük. Elsősorban őket illeti az ilyen rendezvények joga. Igaz, előfordul, hogy a kultúrház igazgató szűk látó­körű. nem segít a DISZ-nek. Mindenesetre igyekszünk ele­jét venni az ilyesminek. Az utóbbi időben már számot­tevően emelkedett a DISZ kultúrcsoportok száma. — Merre van jó kultúrmun- ka a járásban? — BOLDOGON a legjobb. Nagyon érdekes község. Fejlett a kulturális élete, az emberek tele vannak kedvvel, tudás­vággyal. A múltkoriban isme­retterjesztő előadást kellett ott tartanom. Az ifjúság kultu­rális neveléséről. Nem nagy kedvvel indultam útnak. 18—19 fokos hideg meg aztán rossz tapasztalataim voltak: kime­gyek valahová és nem találok egyetlen hallgatót sem... A kultúrház-igazgató mentege- tődzik, hogy ő szólt, hirdette dehát nem jöttek el... Szóval, elég kelletlenül kerekedtem fel, hogy Boldogra menjek. Be­lépek a kultúrterembe — fűtet- len, hideg. És ebben a farkas­ordító hidegben ott ül vagy harmincöt fiú és lány, bekecs­ben, nyakig begombolkozva... és várnak rám türelmesen. — Érik az embert kellemes meg­lepetések. — Nehezen tapasztalta ki a munkáját? Amikor ide került, milyen segítséget kapott? — Annyi fogalmam volt a népművelési csoportvezető munkájáról, mint a hajdúnak a harangöntésről... Kezdetben bizony elég keservesen ment. Amikor idekerültem, megmu­tatták az — íróasztalomat. Ez bizony édes-kevés volt. Dehát mentem aztán én tanácsot út­baigazítást kérni, megkérdez­tem minden apró-cseprő dolgot, amiben nem voltam egészen biztos. Lassacskán eligazodtam valahogy... Jól esik eszed az emberrel beszélni. Komoly és derűs egy­szerre, határozott, higgadt, megfontolt — huszonhároméves csak — és egy cseppet sem nagyképű. Azonkívül pedig nagyon nyugodt. Ilyen nyugodt csak egy teljesen kiegyensúlyo­zott fiatalember lehet, aki sze­reti a munkáját és békében él a lelkiismeretével. Eevébként már eléggé meg­szokta Hatvant, menvasszonyt is választott a városból, estén­ként olvas, szereti a sportot, az úszást és szívesen menne sízni ha ideje és alkalma len­ne rá. NÉHA pedig arról álmodo­zik, hogy egyszer újra elkerül falura — és tanítani fog. GACS ANDRÁS Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat elnyerte a „Kiváló Vállalat44 címet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents