Népújság, 1956. február (9-17. szám)
1956-02-29 / 17. szám
9tLA6 PKOLiTÁRJA! EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG f AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM 17. SZÁM ÁRA 50 FILLER 1956. FEBRUÁR 29. SZERDA A MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Akikről beszélnünk kell. — Egercsehlben is jogot követei az új technika. — Jelentés a füzesabonyi szövetkezeti napról. — Pontos adófizetés a népjólét emelésének alapja. — Totó. J A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján — Egyhangúlag elfogadva 1956. február 24-én — Moszkva, 1956. február 24. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozta: A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját; jóváhagyja a Központi Bizottságnak a beszámolóban foglalt javaslatait és következtetéseit. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valamennyi szocialista országgal való szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban váró felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban. A kongresszus lelkesen helyesli az SZKP -Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és időszerű intézkedéseit amelyek biztosították hazánk hatalmá- aak további gyarapodását, a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének jelentős emelkedését. A kongresszus hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista—leninista elmélet alkotó alkalmazásán, a kollektív vezetés és a párton belüli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lenini útmutatások maradéktalan végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját. A kongresszus megállapítja, hogy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszi'árdítására A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal kellő időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerető erő tevékenyen támogatta Az események menete szemléltetően mutatja hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világ- rendszerré vált, s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kinai Népköztársaságban a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Román Nép- köztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságba:'., a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Mongol Nép- köztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gazdasági és kulturá.is fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsi- politikai egysége és összeforrottsága a kommunista és munkáspártok körül a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista építésben Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gazdasági fejlődése egészséges alapon, az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segítségnek mind nagyobb megerősödése alapján megy végbe. A kapitalista világban — amelynek övezete nagymértékben megszűkült — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háború utáni évtizedben a termelés bizonyosmérvű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza, a külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az állótőke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása. de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát Sőt ellenkezőleg, a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelőerők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte — tovább éleződik; mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munka- nélküliség süllyeszti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két ellentétes fő iránya. Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel röviddel a háború befejezése után „erőpolitikába” kezdtek, amely e hatalmak legagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás-, a demokratikus és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését. a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolását, az úgynevezett „hidegháború” megindítását a szocalista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését. Másrészről mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők,. amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak síkra Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befolyással van a világeseménvek menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak, mert a világ küzdőterén megjelent az európai és az ázsiai békeszerető országok csoportja, ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy távolmaradnak a katonai tömböktől. Ilymódon hatalmas „békeövezet” jött létre, amely magában foglalja Európa és Ázsia szocialista és nemszocialista békeszerető államait egyaránt és a földkerekség lakosságának több mint a felét öleli fel. A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és a félgyarmati függőségből több mint egymilliárd kétszázmillió ember, a földkerekség lakosságának majdnem fele szabadult ki Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása.. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka amelyet a nagy Lenin előre látott, amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új, hatalmas tényezőivé válnak. A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista partok bizonyultak, ezek küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háború ellenes álláspont- tot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, hogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fenntartásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget. A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának békeszerető külpolitikáját, amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX kongresszusa teljesen helyesnek tartja a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az össze ? országgal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes öt elve, amelyet sok állam és a társadalom széles rétegei ismernek el — a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, a be nem avatkozás egymás belügyeibe az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkothatják az egész földkerekség államai tartós békés kapcsolatainak. Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Nép- köztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és a hidrogénfegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai — ezen igen fontos problémáknak a megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más, fontos, rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását. Óriási jelentőségű lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnék a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb hatalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának meg Franciaországnak tartós, baráti kapcsolatai. A XX. kongresszus időszerűnek és he'yes- nek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja. Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megkövetelj a Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy, mint Nagy-Britanniának, Franciaországnak Olaszországnak, akárcsak Lengyel- országnak, Csehszlovákiának, Jugoszláviának Svédországnak Finnországnak Norvégiának, Görögországnak, Ausztriának és minden európai országnak létérdeke, hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második világháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ily módon az új háborús összeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Európa minden államát és népét egyesítik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep iPeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának és együttműködésének kibővítését és megszilárdításét. A XX. kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának s helyesli, hogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmár a!. Afganisztánnal és Egyiptommal. jó baráti kapcsolatok alakultak ki. A béke és a demokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az a mind jobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik és megszilárdítják nemzeti függetlenségüket. A XX kongresszus megelégedéssel állapítja meg hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió és Irán a Szovjetunió és Törökország valamint a Szovjetunió és Pakisztán normal's kapcsolotai megfelelnének ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek. Az országok közötti együttműködés a’ao- jaínak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fei’eszfése. A XX. kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagy jelentőségűek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései. mint a két rendszer békés egymás mel’ett élése, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái. A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad. A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen síkraszáll a háború szítása ellen A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból indul ki, hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik, vagy másik országban — ez minden ország népének bel- ügye A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál. A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak és a többi békeszerető országnak minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdítása; az új háború és az új agresszió elhárítása A jelenlegi nemzetközi körülmények között létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz, hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői belesodorják a népeket új háborúkba, amelyek a haditechnika mai színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel és rombolással sújtanák a népeket A földkerekségen ma már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető szocialista tábor van amely a békeszerető erők szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy többszázmil- líós lakosságú államcsoport, olyan á’lamok csoportja, amely tevékenyen síkraszáll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. Óriási erővé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom. Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik, megmarad a háború kirobbantásának gazdasági alapia is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk Amíg a földkerekségen megmarad a kapitalizmus addig a kapitalista monopóltő- ke érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agresszióra törekszenek és megpróbálhatnak háborút kirobbantani De a háborúk nem végzetszerven elkerülhetetlenek. Nagy társada'mi és politikai erők vannak ma, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz. hogv ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemm-’cf. tőén visszaverjék az agresszorokat. meghiúsítsák kalandor-terveiket. Ehhez az kell hogy a háború ellen síkraszálló összes erők éberek és hamrakészek legyenek, egvség-frontban te- vékenykedienek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Az a tény hogy a nemzetközi küzdőtéren mé’yreható történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, űj távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérését ibetően A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből indul ki hogv .minden nemzet e’jut a szocializmushoz ez eikerü'be+et- len, de nem teljesen egyformán fognak eliut- ni. mindegyik saiátos vonást kölcsönöz maid a demokrácia ilyen, vagy olvan formájának a proletárdiktatúra ilyen, vaffv o'van válfajának a társadalmi élet különféle terü’ctein végrebaított szooiaMsta átalakítások ílven, vagy olyan ütemének ” (Lenin Művei 23. kötet, 66 oldal, magvarul ) A szocializmus útján haladó valamennyi ország fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini tételt A társadalom szocialista alapon való átalakításának szovjet formája mellett ma itt van a népi demokratikus forma is Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az egyes országok körü’ménypinek megfelelőer szintén számos árnva’atot és különbséget találunk Sok saiátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés formáinak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendkívül ejmaradott félfeudális és félgyarmati jellegű vo't. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása a’apián a magáninar és a magánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásának politikáját foivtatja. Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocial zmusra va'ó áttérés formái az egves országokban. Emcpett a szocializmusra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények között kell feltét’enül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizmus azt tanítja hogv az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. De a szocializmusra való áttérésért vívott osztályharc élességének kisebb, vagy nagyobb foka az erőszak alka'mazása vagy nem alkalmazása enné] az áttérésnél nemcsak a proletariátustól függ hanem attól is, hogy miiven fokú e’lenáFást tanúsítanak a kizsákmánvo'úk a dolgozók túlnyomó többségének akaratával szemben a'ka'maz-e erőszakot maca a kizsákmánvolók osztálya. Nem kétséges, hogy számos kapitalista országban. ahol a kapitalizmus még erős. ahol óriási katonai és rendőri apparátus összpontosul a kezében, elkerü’hetetlcn az osztályharc komoly kiéleződése Ugyanakkor a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus iavára végbement gyökeres változások eredményeképpen továbbá annak eredményeképpen, hogy a szocia'izmus vonző- ereie rendkívül megnőtt a munkások, a parasztok a dolgozó értelmiség körében, kedvezőbb fe’tételek jönnek 'étre a szoc'al zmus győzelméhez. Számos kapitalista országban a munkásosztálynak amelyet élenjáró része ve(Folytatás a 2. oldalon.)
