Népújság, 1956. február (9-17. szám)
1956-02-18 / 14. szám
fflÁe PROLETÁRJAI EGYESÜLETEK? NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ARA 50 FILLER ISS«. FEBRUAR 18. SZOMBAT „Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a népek biztonságáért, az országok közti bizalom helyreállításáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozására változtassák" (Hruscsov előtár* beszámolójából) 1 Megkezdődött a Szovjetunió Pártjának XX. kongresszusa N. Sz. Hruscsov elvtárs elmondta a Központi Bizottság beszámolóját Uoazkvm, 1950. február 14. 4TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Fártjának XX. Kongresszusa kedden délelőtt a nagy Kreml- paltotában megkezdte munkáját. A Szovjetunió minden részéből összesereglett küldötteken kívül számos vendég is megjelent: ipari vállalatok dolgozói élenjáró mezőgazda- 1 sági dolgozók, állami és párt- tunkcionáriusok, a tudomány ás a kultúra munkásai. A kongresszust N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommu- ■ista Pártja Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg — A XIX. pártkongresszus i éta eltelt időszak alatt — mon- ! dotta Hruscsov — elveszítőt- j tűk a kommunista mozgalom 1 nagy tekintélyű személyiségeit: SStálint, Gottwaldot és Tokudát. Hruscsov javasolta, hogy emléküknek felállással adózzanak. A jelenlevők felemelkedtek helyükről. Hruscsov ezután közölte, hogy megjelentek a kongresz- szuson számos ország kommunista és munkáspártjának képviselői is. A küldöttek melegen üdvözölték a külföldi vendégeket. A .kongresszus vezető szer_ veinek — elnökség, titkárság szerkesztő bizottság, mandátumvizsgáló bizottság — megválasztása után elfogadták a XX. pártkongresszus alábbi napirendjét: 1. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója — előadó: N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság titkára. 2 Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója — előadó: P. G. Moszkatov, a Központi Revíziós Bizottság elnökei S. Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését célzó 1956—1900. évi hatodik ötéves tervről — előadó: N. A. Bulganyin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 4. A párt központi szerveinek megválasztása. A * SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Ezután került sor « Központi Bizottság beszámolójára, amelyet N. Sz. Hruscsov, a Központi Bizottság első titkára mondott el. Az alábbiakban — « TASZSZ jelentése alapján — kivonatosan ismertetjük a beszámolót.) N Sz Hruscsov a XIX. és XX. pártkongresszus közötl eltelt időt, a párt által végzett munka terjedelmét valamint azoknak az eseményeknek a jelentőségét illetően, amelyek a beszámolási időszak alatt országunkban és határainkon túl történtek, úgy jellemezte, mint „az egyik legfontosabb időszakot az SZKP történetében, annak a harcnak a történetében, amelyet a párt hazánk hatalmának gyarapításáért a kommunista társadalom felépítéséért, a világ békéjéért vív”. A nemzetközi helyzetről N Sz. Hruscsov beszámolójának első részében a Szovjetunió nemzetközi helyzetével foglalkozott „Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépett egy ország •kereteiből, és világi end- szcrré vált. A kapitalizmus trőtle.nnek bizonyult arra hogy megakadályozza e világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált. hogy egyidejűleg kAt egymással ellentétes Hlággazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer, s ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek” — mondotta. A XIX. pártkongresszustól a XX pártkongresszusig terjedő időszakot a Szovjetunió, valamint az összes szocialista országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemzi. N Sz Hruscsov 1929-től kez- dődőleg összehasonlította a Szovjetunió ipari termelésének fejlődési ütemét a tőkés országok ipari fejlődésének ütemével s rámutatott: ezekből az adatokból látható, hogy a Szovjetunió 26 év alatt a hatalmas veszteség ellenére, amelyet a háború a népgazdaságnak okozott több mint húszszorosára növelte ipari termelését, rrvalait a rendkívül kedvező feltételek között lévő Egyesült államok cs"pán valamivel több. mint kétszeresére tudta növelni termelését. A kapitalista világ ipari össztermelése nem' egészen kétszeresére növekedett Á népi demokratikus országok is jelentősen megelőzték a kapitalista államokat az ipari termelés növekedésének ütemét tekintve A Szovjetunió az ipari termelés volumene szempontjából már most a második helyet foglalja el a világon. Mind hatalmasabb lesz a szocialista rendszer ipari bázisa. Az előadó megállapította, hogy „a szocializmus országainak fejlődését teljes önállóságuk és mind politikai, mind gazdasági függetlenségük jellemzi. . A szocializmus országai a testvéri együttműködés szálait erősítve önzetlenül segíti1k egymást a gazdasági fejlődésben." N. Sz Hruscsov a tőkés országok helyzetét jellemezve megállapította, hogy a kapitalista világgazdaság igen egyen- lótlenüJ -íéjlódiicésringatagabb mint volt. Az Egyesült Áramokban a háború utáni időszak alatt háromszor csökkent jelentősen a termelés, ráadásul 1948 végétől a kapitalizmusnak ebben a legfőbb országában gazdasági válság kezdett kibontakozni s ezt a válságot a koreai háborúval összefüggő fokozott fegyverkezési hais7a állította meg. A tőkés országok többségének bizonytalan pénzügyi helyzete, sok ország agrárválsága, a kapitalista országok világkereskedelmének pangása egészíti ki ezt a képet Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága. Megállapította. hogy „sz Egyesült Államok kezdi elveszteni azt s monopolhelyzetét, amelyet a kapitalista világpiacon az első háborút követő években elfoglalt”. A kapitalista vi'ágpiacon újból megjelent Nyugat-Németország es Japán. Ezek az çrszàgok, akárcsak Anglia és Franciaország, majdnem visszaszerezték hábef- rúelőtti pozícióikat a világpiacon. ,.A tőkés országok között mind nagyobb erővel lángol fel a gazdasági harc “ N Sz. Hruscsov megállapította: a piackérdés még jobban kiéleződött azzal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, egyre fejlődő szocialista piac megjelenése folytán mindinkább összeszűkülnek. Ezenkívül a gyarmati elnyomás alól felszabadu t, gazdaságilag elmaradott országok is hozzálátnak iparuk megteremtéséhez N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta hogy a tőkés országokban szüntelenül éleződnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben. A továbbiakban N. Sz. Hruscsov elemezte a nemzetközi kapcsolatban végbement folyamatot. Döntő jelentőségű -- mutatott rá —, hogy szüntelenül növekednek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői. a nemzeti felszabadító mozgalom erői. Ez idő alatt a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és a többi szocialista ország külpolitikai állásai még jobban m.egszilárdultak, tekintélyük megnövekedett és nemzetközi kapcsolataik nagymértékben kiszélesedtek. A szocializmus nemzetközi tábora, egyre növekvő befolyásáéi van a világesemények alakulására. Ugyanakkor egyes hatalmak reakciós, militarista körei továbbra is „erő-politikát" folytattak. N. Sz Hruscsov aláhúzta hogy a béke erői az utóbbi években jelentősen gyarapodtak. „A nemzetközi élet porondján — mondotta — hatalmas „béke-övezeté’ alakult ki, amely felöleli Európa és Ázsia szocialista és >nem szocialista békeszerető országait. Ez az övezet majdnem másfélmilliárd lakosságú, azaz itt él a földkerekség lakosságának többsége”. A békeharcban — mutatott rá N Sz. Hruscsov — rendkívüli jelentőségű a munkásosztálynak, szakszervezeteinek és politikai pártjainak egysége. ,.A békeharc érdekei azt követelik, hogy félretéve a kölcsönös vádaskodásokat, megtaláljuk az érintkezési pontokat és ezen az alapon kidől ? gozzuk az együttműködés alapjait. Emellett lehetséges és szükséges az együttműködés a szocialista mozgalom olyan csoportjaival is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáiról más nézeteket vallanak, mint mi.” Az előadó rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben az imperializmus vereséget szenvedett Keleten is. ahol , összeomlanak a kapitalizmus évszázados tartópillérei és a népek mind bát rabban veszik kezükbe sorsuk eldöntését”. A legutóbbi évti zedekben a gyarmati és fél gyarmati függésoől több mint 1200 millió ember, azaz a földkerekség lakosságának majdnem a fele szabadult ki. N. Sz. Hruscsov így folytatta: „A nagyhatalmak sorába került a népi Kína és a független Indiai Köztársaság. Szemünk láttára lendül fel a dól- keletázsiai országok, az Arab- Kelt politikai és gazdasági élete. Megkezdődött az afrikai népek ébredésének folyamata. Fokozódott a nemzeti felszabadító mozgalom Brazíliában, Chilében és más latinamerikai országokban... Most már napirendre került az egyik legélesebb és legidőszerűbb kérdés: a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása.” Ezután rámutatott arra, hogy volt gyarmatok és félgyarmatok népei, miután kivívták, a politikai szabadságot, független nemzetgazdaságuk meg- te,<mtéséhez modern bereu nézést kaphatnak „a szocializmus országaitól, és ezért nem kell semmilyen politikai, vagy katonai jellegű kötelezettséggel fizetniük.” De „továbbra is gyarmati vagy félgyarmati függőségben él az afrikai kontinens nagy része, egyes ázsiai, valamint közép- és délamerikai országok“. Növekednek az ellentétek és fokozódik a harc a gyarmatosító hatalmak között a befolyási övezetekért, a nyersanyagforrásokért és az értékesítési piacokért. „A SEATO, a bagdadi szerződés — emelte ki N. Sz. Hruscsov — nemcsak agresz- szív katonai és politikai csoportosulás. hanem a leigázás eszköze, az elmaradott országok, gyarmati jellegű kizsákmányolásának új formája is... Az a harc, amelyet a keleti országok népei a tömbökben való részvétel ellen folytatnak — harc a nemzeti függetlenségért” A szónok ezután jellemezte a Szovjetunió szerepét a béke és. a nemzetkd-i. biztonság megszilárdításáért vívott-harcban. ,.A Szovjetunió békés kezdeményezése a nemzetközi események menetére óriási hatást gyakoroló egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét az ösz- szes békeszerető országok támogatása és közös akciói jelentősen elősegítették. Nem voltak hiábavalók a békeszerető országok és népek erőfeszítései. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség”. N. Sz. Hruscsov így folytatta: ,A Szovjetunió sokat tett azért, hogy a nagyhatalmak álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Most az Egyesült Államokon, Anglián és Franciaországon a sor. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió lemond a nemzetközi feszültség enyhülése és a béke megszilárdítása érdekében teendő további erőfeszítésekről’. Hangsúlyozta, hogy ,az egyenlő erőfeszítések és a kölcsönös engedmények elengedhetetlenül szükségesek a nagyhatalmak kapcsolataiban A tárgyalásoknak kell a nemzetközi kérdések egyetlen megoldási módszerévé válniok“. Rámutatott azokra a legfontosabb problémákra, amelyeknek megoldása megteremtheti a tartós béke alapját; ezek: „az európai kollektív biztonság biztosítása, az ázsiai kollektív biztonság biztosítása, a leszerelés”. A világbéke megszilárdítása érdekében — mondotta ezután N. Sz. Hruscsov — „óriási jelentőségű lenne a világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük,, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt elve alkotná, ez valóban kiemelkedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempontjából és természetesen nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjetunió népének és minden más népnek is’*. A Szovjetuniónak Nagy Britanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolatairól N. Sz. Hruscsov kijelentette: „A jövőben is törekszünk Nagy-Bri- tanniához és Franciaországhoz fűződő kapcsolataink további megjavítására. Nekünk, európai országoknak sok közös érdekünk van. És elsősorban közös gondunk, hogy megakadályozzuk az új háborút”. — A Szovjetunió — mondotta — r változatlanul azesn lesz,' hogy ezután is növelje és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országokkal. „Ügy véljük, — mondotta —, hogy Iránban, Törökországban és Pakisztánban megértik: í ezeknek az országoknak létérdekük a normális viszony a ; Szovjetunióval“. Az előadó külön utalt arra, ' hogy az államok kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak kibővítése nagyjelentőségű kölcsönös viszonyuk további meg- javulása szempontiából. Hruscsov ezután a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdésével foglalkozott. ‘ Hangsúlyozta, hogy ,.o külön- ' böző társadalmi rendszerű ál- ■ lamok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és ' marad országunk külpolitiká- ' jának általános vonala”. Megcáfolta a béke ellensé- ' geinek azokat a koholmányait, hogy a Szovjetunió a forra- j dalom „exportjával” más országokban meg akarja dönteni a tőkés rendet „A kommunizmus diadalába vetett meggyőződésünknek az az alapja — mondotta N. Sz Hruscsov —, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalistával szemben... Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése egyik, vagy másik országban ezen oi>, szágok népeinek belügye”. A szónok megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebbkörü nemzetközi elismerésre , lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov felvetette azt a kérdést, vajon elkerülhetetlen-e az új háború, s erről azt mondotta: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednek, megkísérelhetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükség- szerűség. Ma már vannak olyan hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború kirobbantásában, ha pedig az ag- resszorok mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket.” Az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való áttéréshez. „Teljesen valószínű — mondotta Hruscsov —, hogy a szocializmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáknak, a megvalósítása minden körülmények között polgárháborúval járjon... Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése, hogy a parlamentáris út is felhasználható-e a szocializmushoz való átmenetre.” Számos kapitalista országban a munkásosztály maga köré egyesítve a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, valamennyi hazafias erőt, kivívhatja a parlamentben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet s megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások végrehajtását. N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai feladatainak vázolásával fejezte be. „Tevékenyen harcolnunk kell a békéért és a népek biztonságáért, az országok közti bizalom helyreállításáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozásává változtassák”. A Szovjetunió belső lulyzete .A beszámoló ezután áttért a Szovjetunió belső helyzetére. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet „a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és állam- rend további megerősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése jellemzi”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondotta az előadó — a nagy Lenin végakaratától vezérelve szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a nehézipar elsődleges fejlesztéséről. A párt továbbra is a iegszilárdabban és a legkövetkezetesebben követi ezt a fő vonalát “ Az ötödik ötéves terv esztendeiben a párt biztosította valamennyi iparág újabb hatalmas fellendülését. Az ötéves tervet határidő előtt — négy év és négy hónap' alatt — teljesítettük Az ipar össztermelése 1955-ben az 1950. évi- h’ez viszonyítva 185 százalékra, a termelőeszközök termelése 191 százalékra, a fogyasztási cikkek termelése 176 százalékra növekedett. Jelentősen megnövekedeit a fém- és fűtőanyagipar, a villamosenergiaipar és más, fontos nehézipari ágak termelése A leggyorsabb ütemben a gépgyártás fejlődött. Évről évre növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. „Országunk — mondotta N. Sz. Hruscsov — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben növeli termelését, mint a legfejlettebb tőkés országok. A Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése az elmúlt öt esztendőben több mint háromszorosa volt az Egyesült Államokénak és 3.8-szer akkora, n.rnt Angliáé.” A munka termelékenysége az iparban 1955-ben csaknem kétszeresen túlszárnyalta a háború előtti színvonalat Az. ötödik ötéves terv esztendeiben az ipari termelés növekedésének több rrint kétharmad- részét a munka termelékenységének növekedése eredményezte. Az ipari termékek önköltsége öt év alatt 23 százalékkal csökkent. A hatodik ötéves terv irány- elveinek tervezete valameny- nyi népgazdasági ág nagyszabású fejlesztési programját írja elő. Az ipar termelési (Folytatás a 2. oldalon) /
