Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-29 / 17. szám

NÉPÚJSÁG • Ï < Bemutatta a Gárdonyi Színház Földes Mihály új darabját HÍREK MOLNÁR GYÖRGYNÉ MIHÁLYI VILCSI MOLNÁR GYÖRGY GONDA GYÖRGY SUGÁR ERZSI LÚRÁND HANNA TATUS, MOLNÁR APJA FORGÁCS KALMAN A Gárdonyi Szín­ház február 25-én nagy sikerrel mutat­ta be Földes Mihály „Két évi mátkaság” című drámáját. A da­rab méltatására visz- szatérünk. I — 300 ezer tonnás széntelep feltárásához kezdtek hozzá az egercsehl bányászok. Ebben az év ben hozzáférhetővé teszik az egész szénmennyiséget, amelynek lefejtése négy esz­tendős munkát ad az itt dolgo­zó bányászoknak. Már 38 mé­tert haladt előre Ficere b. Miklós clővájási csapata, a vá­gatokat 50 centi vastag idom­kockákkal biztosítják itt bo­nyolódik majd le a szállítás is. — HEVESEN az I. számú általános iskolában megren­dezett könyvvásár alkalmával 1800 forint értékű könyvet vásároltak. A könyvvásár megrendezéséért Barta Sán­dor nevelőt illeti dicséret. — Korszerű és nagyteljesít­ményű szeszgyár létesül Eger­ben. A 800 ezer forintos befek­tetéssel létesülő új gyár dol­gozza fel Eger és környéke hí­res cseresznyéjét, szilváját pá­inkává, valamint jelentős mennyiségű törkölypáinkát is készít az üzem. Az új gyár technológiai tervei most készül­tek el és rövidesen hozzákez­denek az építéshez. Közlemény A Megyei TBC Gondozó In­tézet közli, hogy március 1-től a rendelési órák megváltoz­nak. Az új és régi betegek je­lentkezése hétfőn és szerdán 9—15 óráig, csütörtökön 9—15 óráig és 17—20 óráig. Szűrő- vizsgálatok kedden 9-13 óráig, 17—20 óráig, pénteken 11—15 óráig Gyermekrendelés kedd délután 15-18-ig, pénteken 9 11 óráig. Izületi TBC-rendelés hétfőn 17—19-ig, szerdán 14— 16-ig, szombaton 10—12-ig. Betegek a szűrővizsgálat és a gyermekrendelési órák alatt az intézetben nem tartózkod­hatnak. I — KORSZERŰ FÊNYKÊPE- jzöGÉPEKRÖL tart előadást Zbiskó Ernő, az Ofotért veze­tője március 5-én délután fél 6 i órakor a Ped. Főiskola fizikai előadójában. A MAGYAR SZOVJET •j&iMitjGlf/ hdhújo hiW FÜZESABONYBAN már­cius 4-én rendezik meg a Ba­rátsági Hónap ünnepi megnyi­tóját. A szavalatokon és ének­számokon kívül bemutatják Csehov: Medve című egyfel- vonásosát és a Szombat este című zenés vígjátékot. PÉTERVÁSÁRÁN március 4-én a Barátsági Hónap meg­nyitó ünnepségén a helyi cso­portokon kívül fellép az eper- bocsi népi együttes is. A LŐRINCI tanácsházán március 1-én a Szovjet Mező- gazdasági Hét keretében film­vetítéssel egybekötött ankét lesz. HATVANBAN is készülnek a Barátsági Hónapra. Március 6-án a pályafenntartás kultúr­termében nyitják meg a Ba­rátsági Hónapot. Március 20-án előadást tartanak a XX. pártkongresszus jelentőségéről. A hatvani tanács előadásokat rendez, amelyben ismerteti a szovjetek tömegkapcsolatait. A hatvani pedagógusok a Ba­rátsági Hónap ideje alatt elő­adássorozatot szerveznek a szovjet iskolák politechnikai oktatásáról. A hatvani ügyvédi munkaközösség két előadást szervez a BH. alatt. „A szovjet családjog hatása a magyar családjog kialakulására" és „Igazságszolgáltatás a szocia­lizmusban” címmel. FILM: SZAKADÉK Az Egri Vörös Csillag Filmszínház március 1—7-ig mu­tatja be o Szakadék című új magyar társadalmi drámát A film cselekménye — amelynek középpontjában egy nagy szerelem áll — az 1930-as években játszódik le. Hiteles mű­vészi képet fest az akkori magyar falu életéről, ahol a mó­dos gazdák, úri jegyzők és az urak rendjét vas szigorral védő csendőrök maroknyi hatalma áll szembe a kisemmi­zett, mezítlábas, nincstelen parasztok tömegével. Ezek kö­zött vergődik Nagy István tanító, a film főhőse. A módos gazda lánya iránt érzett szerelme elhomályosítja előtte a népgyűlölő, kegyetlen gazdák igazi arcát. A film a tanító drámai küzdelmét, harcát és magára eszmélését mondja el A film főszerepében Sinkovics Imrét látjuk és egy új ma­gyar filmszínésznőt, Bara Margitot, a kolozsvári állami színháztól Magyarországra került fiatal színésznőt. De vi­szontlátjuk Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas, Bihari József Kossuth-díjas, Dayka Margit Kossuth-díjas filmszínészeket is. Márciug 15—28: A SZOVJET FILM ÜNNEPE A szovjet film ünnepén hat új szovjet filmet mutatnak be a mozik. A Befejezetlen elbe­szélés és Az élet tanulsága — című filmek a szovjet embe­rek magánéletéből merítették témájukat Az emeritánus bu­kása című filmben a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmes felszabadító harcai elevenednek meg. A Balkezes újonc című filmvígjáték be­mutatja, hogyan nevelik a szovjet hadseregben az ifjú­ságot. Megjelenik még a film­színházakban Shakespeare: Vízkereszt című vígjátékának szovjet filmváltozata. Az arany antilop címmel öt színes szov­jet rajzfilmet mutatnak be egy műsorban. Valamennyi szovjet filmujdonság színes és magyarra szinkronizált. Ezenkívül számos, nagy si­kert aratott szovjet filmet fel­újítanak, s a kísérő filmek többsége is a szovjet doku­mentumfilmgyártás alkotá­saiból kerül majd ki. JÓZSI ALMASSI ALBERT AA/VMAAAMAAAW/vWyA»VvAAAVy Tapasztalatcsere-értekezlet a Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyárban Tapasztalatcsere értekezletet tartottak megyénk ipari párt­vezetői február 23-án a Gyön­gyösi Szerszám, és Készülék- gyárban. Jakab István, a párt- szervezet titkára tartott beszá­molót a pártagitációs munká­ról, majd a jelenlévők meglá­togatták az üzemet, elbeszél­gettek a dolgozókkal és dél­után elmondták tapasztalatai­kat, javaslataikat. A tapasztalatcsere-nap ese­ményeinek részletes ismerte­tésére a következő számunk­ban visszatérünk. A MOZIK MŰSORA: Egri Vörös Csillag: Február 29: Mary hercegnő (szovjet). Március 1—7: Szakadék (magyar). (Délután 4 órai előadásban.) Kati és a vadmacska (magyar). Egri Bródy Sándor: Február 29: Egy millió fontos bankjegy (angol). Március 2—3: A három Start (lengyel). Egri Béke: Március 3—5: Állami áruház (magyar). Egri Szabadság: Március 3—1: Apa lett a fiam (francia). Gyöngyösi Puskin: Február 29: Fiam, a tanár úr I (olasz). I Március 2—4: Pirkadás (szovjet). Hatvani Vörös CsUlag: Február 29: Puccini (olasz). Március 1—4: A három Lamberti I (német). A SZÍNHÁZ MŰSORA: Február 29: Egerben, este 7 órakor: Két évi mátkaság. Március 1. Egerben, este 7 órakor: Két évi mátkaság. Pétervására, este 7 órakor: Pacsirta. Március 2. Egerben, este 7 órakor: Két évi mátkaság. Március 3. A Magyar—Szovjet Barátság tisz­teletére tartott díszelőadás. — ÖSZTÖN ÉS ÉRTELEM címmel tart előadást Berencz János főiskolai tanszékvezető az egri TTIT klubban február 29-én, szerdán este 8 órakor. /AAAVA'WVVV'A'íVWVvVvVV'A'WWvWW'/vWVVW'AVNAAW^VVVVVWV^^WWWVVVWS/WVW Akikről hessélni kell Nézz kőiül, — csodálatosan szép a mai fiatalok élete, olyan, mint egy bontakozó tavaszi fa, tele élettel, duzzadó rügyekkel, fakadó, min­dent beborító virágözönnel. Nézz körül, — a megyénkben a parádi út­törő tábor fiataljainak dalos hangját a mátrai öreg hegyek verik visz- sza. Nyaranta több mint kétszáz fiatal úszójelölt lubickol, ugrik fejest az egri uszoda medencéjébe. Karneválok százairól adnak hírt, ahol ön­feledten, boldogan táncolnak, keringőznek a fiatalok. Es a munkában: a petöfibányai Tóth-brigád csupa kitüntetett fiatalokból áll, akik nem ismernek sem fáradságot, sem lehetetlent, ha munkáról van szó. Gólya Mihály turbinatakatost munkaszeretetéért, fegyelmezettségéért emelték a DISZ funkcionáriusok sorába, — az Erőmű fiataljait vezeti. Főisko­lánkon Rákosi-ösztöndíjasok tanulnak, fiatal végzett orvosok hajolnak a betegek fölé kórházainkban, falvainkban az úttörők kémiáról, csilla­gászatról és irodalomról vitatkoznak a szakkörökben. Sportolóinkat is­merik az egész országban, a 22 éves Utassy Sándor és Gyergyák Magda a melnbourni olimpiára készül. A VIT-en megyénket sok fiatal kép­viselte. Megnyílt, kitágult előttük, az egész világ, őket figyeli, biztatja segíti az ország. Éppen ezért kell beszélnünk azokról a fiatalokról, akik valahogyan kikerültek látókörünkből. Mindössze 17 fiatalról van szó, de ha csak egy tenne is, beszélni kellene róluk, hiszen nálunk legfőbb érték az em­ber s ez a törvény nemcsak százra, ezerre, de egy emberre is áll. Segí­tenünk kell tehát ezeken a fiatalokon, akik valahol megakadtak, akik­nek egyelőre talán megrekedt az életük, el kell vezetni őket a többi fia­talok útjára. Erős, sudár fává nevelni őket, olyan fává, amelyből a jövő pilléreit faragják. LŐRINCI ÁLLAMI GAZDASÁG: A szél orvul havat kavar, s el­akasztja a lélegzetet. A 20 fokos hi­deg könnyet csal a szemembe, s a lábam csetelve-botolva tapossa a magasra gyűlt havat. Kihalt az egész táj, sehol élőlény mintha nem is élnének ezen a környéken, csak a hóbasüppedt házak, istállók, magtá­rak. Végre valaki: pufajkás. kendős lány tapossa a havat. Érdeklődöm, merre találom az ifjú nevelőotthon lakóit. Szó nélkül elindult előttem, mintha a szótlansága a táj, az idő zordságával szorosan összefüggne. Járatlan az út még előttünk, a frissen esett hóban lábnyom sincs. Végre megszólal a lány: — Ott ko­pogjon, ott lakik a nevelő. Nem szívderítő látvány a szoba. Melegnek ugyan meleg van. a vas­kályha csak úgy ontja a hőséget, de a rendetlenség szinte hihetetlennek tűnik. Itt talán hónapok óta nem raktak semmit a helyér*. Ócska ci­pők; ládák, rossz hegedű, ételmara­dék, elhasznált gyufás- és cigarettás dobozok össze-visszasága. Az asztal mellett idős, barázdáit arcú férfi gépelget, előtte, mellette, körülötte töménytelen papír és irat. Pedig nem adminisztrátor. Jelenleg ő az egyetlen nevelő: Váradi Sándor. Mikor jövetelem célját elmondom, félreért. Azt képzeli, ellenőrzés miatt jöttem ki és hosszadalmasan meséli panaszait, ügyét az igazga­tóval. Tőle kapom az első szálat, amely tovább vezet, — az igazgatót szabálytalanságok miatt nemrég vál­tották le. Ideiglenesen őt nevezték ki helyettesnek, de úgy látszik és ez szavaiból is kiderült, hogy egyedül nem bírja az adminisztrációt, a ne­velést. Félórája ülök már mellette, de még egy szót sem hallok a fiúk­ról. Megpróbálom ezért többször féL beszakítani és a fiúkra terelni a szót. Nehezen bontakozik ki előttem, kik is ezek a fiúk, és miért vannak a lőrinci állami gazdaságban Egy éve létesült itt az ifjú nevel­tek otthona, hogy az iskolai nevelés után az államilag gondozott fiatalo­kat igen helyesen munkára nevel­jék. Tizennyolc éves korukban szakmai tudással a kezükben elin­duljanak a munkához vezető úton. így indultak el Lőrinciben is, de valahol elakadtak, — valahol elre­kedt az útjuk. A fiúktól várom most már a vá­laszt. FEKETE, alacsony fiú Váradi László. Haja mélyen a homlokába nőtt, s ha beszél, nem néz az ember szemébe, hanem valahová, kifelé az ablakon. Kicsit dadog is, elfogult, félénk, a régi háború előtti lelencévek nyomai még nehezen mo­sódtak el fiatal, fogékony leikéből. Mikor beszélgetünk lassan feloldó­dik. Egy kicsit még bizalmatlanul sandít ugyan rám, — vajon miért faggatom. Mikor elbeszéli őket, önkénte­lenül is József Attila gyermekkora jut eszembe. Budapesti proletár gyerek — apját elvitték katonának, otthon kenyér nélkül, munka nél­kül maradt elnyűtt, beteg proletár­anya három kicsi gyerekkel — mi­lyen sokszor leírták már mindezt, milyen sok egyforma proletár sors volt. Százezrek élete volt ez a régi Magyarországon, sablonossá koptak a szavak — tüdőbaj viszi el az anyát és az ötéves Váradi László menhelyre kerül. Hét éves korában a háború az utcára dobja. Bandába verődve csavarog — ez 1944 tükre. Ez a rebbenő, félénk szem, a suta mozdulatok magyarázata. Azután orosz katonák kenyere az első jó falat és Váradi Laci az Ady Endre gyermekotthonba kerül. Még itt sem hiszi el, hogy most már szeretettel gondozzák, mint a sün húzódik össze és böki ki tüskéit azok felé, akik hozzányúlnak Nem tanul, ma­kacs. nehezen nevelhető, ritkán jár iskolába, mert a háború csavargásra szoktatta. A VIII. osztályban meg­bukik irodalomból és fizikából És most, ha megkérdezem elmondja, hogy kedvenc könyve Szimonov : Nappalok és éjszakák Ezt rongyossá olvasta már. Nincs a lőrinci könyv­tárban olyan könyv, amit el ne ol­vasott volna. Ez pedig nagy szó. A rádiószerelés, a gépek érdeklik legjobban. Irodalomból és fizikából gyakorlatban tehát megállja a he­lyét Egy éve került az állami gazda­ságba, mezőgazdasági munkát vég­zett, szerette is egy darabig, de va­lahányszor Hatvanba küldték, órá­kig elnézte a Petőfibányából az Erőműbe haladó csilléket. Ez volt a vágya. Az Erőműbe kerülni : vala­minek. Géplakatos szakmát tanulni, vagy a kazánházhoz kerülni. A volt igazgató nem sokat törő­dött vágyaival, kinevette a félszeg fiút, a nevelő tanácsára elindult ugyan az Erőműbe, de egyedül. Ez 18. születésnapján történt éppen. A portánál megtorpant, sohasem be­szélt még önállóan, Ilyen emberrel, azt hitte, hogy talán tőle függ a munkája, az élete. A kapunál már­is akadályba ütközött. Nincs felvé­tel — mordult rá a portás —, hon­nan is tudta volna, hogy Váradi László lelkében milyen zavart okoz ez. Nehéz léptekkel bandukolt visz- sza Lőrinci felé. Reményét vesztet­te Azután a lőrinci tanácselnöknő felemelte a telefonkagylót és az Erőmű párttitkárát hívta. Elmondta: van egy fiú az állami gazdaságban, aki bebizonyította, hogy becsülete­sen, lelkiismeretesen tud dolgozni, de a szíve a gépek felé húzza. Ta­lán lenne valamilyen munka az Erő­műnél. Küldjétek el, elvtársak — felelte a párttitkár. — Csak egy hiba van — nyögi ki végül Váradi Laci —, nincs személy- azonosságim, sem munkakönyvem. (Az otthonban elfelejtettek erről gon­doskodni. Vajon milyen nagy elfog­laltság miati?) De már ez is meg­oldódott. A hatvani rendőrségen egy fiatal főhadnagy vette kezébe Vára­di Laci munkaügyét. Ismeri a törté­netét, szereti, védi a fiatalokat Váradi Laci elindulhat tehát jó kezekbe került. Jó kezek nyesege­tik majd erős, edzett, munkaszerető férfivá. ÉS BOLDIS FERENC? Ellentéte Váradi Lászlónak. Nyur­ga, szőke, jó arcú gyerek, bátrabb, magabiztosabb, erősebb. De a kék szemekben még itt is a múlt szomo­rúsága lappang — Nem ismertem szüléimét. Bol- dis János budaörsi könyvelő foga­dott örökbe. — Csavargatja a sapká­ját, restel róla beszélni, nehezen szakad ki belőle a szó. — Hogy kerültél mégis ide? — Hát nem sokáig tartottak. Visz- szavittek a gyermekotthonba. — Rosszak voltak hozzád? — Hát sem rosszak, sem jók, olyan..olyan — keresi a szót, de nem tudja megmagyarázni. Intek a fejemmel, értem. Közönyösek vol­tak. Vajon miért fogadták örökbe ki­lenc éves korában? — Sokat dolgoztál? — Hát segítettem, vizet hoztam, fát és még sok mindent, de nem volt nehéz — magyarázza. — Beteg volt az asszony? — Nem, erős, mérges nő volt. ö vitt vissza az otthonba is Megbán­ták, hogy örökbe fogadtak. Azt mondták, neveletlen vagyok. Igazuk volt — hajtja le a fejét, és a beis­merésben benne van az is, hogy ezt nagyon sokszor elmondhatták neki. — Nem szerettem iskolába járni, később is inkább kiszöktem a me­zőre dolgozni. így kerültem a du­nántúli Gugyra, ott örökbe akart fo­gadni egy dolgozó paraszt. Az na­gyon jó lett volna, de hát nem lehet kétszer valakit örökbe fogadni. Egy­szer meg is szöktem — elfordítja a fejét és a cipőorrával a rossz padló­deszkát bökdösi, — de aztán megint visszavittek az otthonba. Itt most jó, nagyon jó a mezőn lenni és a trak ­torvezetést is meg lehet tanulni. — Egészen felélénkült. — Az állami gazdaságban megígérték, hogy meg­tanulhatom. — Aztán elhallgat. — Csakhogy — kezdi újból — baj van. Tizenhat éves vagyok és vissza kell menni. — Hová? — kérdem meglepetten, hiszen úgy éreztem, Boldis Feri is megtalálta az útját. (Folytatjuk.) TÖKÖS KÁKOLYNE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents