Népújság, 1956. február (9-17. szám)
1956-02-22 / 15. szám
2 Nt.PU.JSÏG 1956. február 22. szerda ( Folytatás az 1. oldalról) di beavatkozás né'kül önállóan is meg tudják oldani problémáikat Nincs szükségük sem gyámokra, sem tanítókra“. Nem leltet hidegháborúval eldönt'-ni : melyik társadalmi rendszer jobb Az agresszív erők ideológiai stratégiájának az a második irányzata hogy befeketítsék és eltorzítsák a tudományos szocializmust, elferdítve mutassák be a szocialista tábor országainak nagy tetteit, a fe szabadító mozgalmak lényegét. Az egyik legelnyűttebb fogásuk. hogy megnróbáliák elferdíteni a szocialista táborhoz tartozó országok kü1 politikájának békeszerető jellegét. — ezeket az országokat úgy tüntetik fel. mint amelyek fenyegetik a békét az agresszív imperialista országokat pedig békeanrrvaloknak ábrázolják. Terjesztik azt a képtelen tételt mintha az a marxista tézis hogy a kapitalizmust elkeni hetetlenül a szocialimus váltja fel. összeegyeztethetetlen lenne a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — békés egvmás mellett élésének lehetőségéről szóló megállapítással. Nem ez a két megállapítás telies összhangban van. Lenin felfedezte és megindoko'ta azt a törvényt, ame’y szerint az imperializmus korában a tőkés országok gazdaságilag és politikailag egyenlőtlenül fejlődnek. Az egyes országokban a szocializmusra va'ó áttérés feltételei különböző időben érnek meg. az egyes országok különböző időben szakadnak le a kapitalista rendszerről és ez azt je enti, hogy földünkön a kapitalista államok és a szocialista államok egyidejű létezése e'kerülhetefen. Akár tetszik ez egyeseknek, akár « nem, ez a történelmi törvényszerűség Tudjuk, a burzsoá országokban sokan úgy vélik, hogy a kapitalizmus jobb a szocializmusnál. Mi, szovjet emberek, akárcsak a föld minden részén a dolgozók milliói és milliói az ellenkezőjét valljuk. Meggyőződésünk, hogy a két rendszer történelmi versenyében a végső győzelem a szocializmusé, mert ez a magasabb rendű, a haladóbb tár- j sadalmi rend. I Magától értetődik, hogy a kapitalizmusnak nem javaslunk ideológiai kérdésekben, pregramkérdésekben kompromisszumot. j A kapitalista és t. szocia- í lista világnézetet nem lehet összebékíteni. A két rendszer békés egymás lehet a híd gháború mód- is szükség. Tudósainknak íróinknak, minden ideológiai funkcionáriusunknak az a fé'adata, hogy megmutassa és feltárja a szovjet ideológia nagyságát. Feladata továbbá, hogy a szcvje* embereket a proletár internacionalizmus szellemében, a népek barátságának szellemében nevelje, abban a székemben, amely kérlelhetetlen a rabszolgasággal, a nemzeti és faji megkülönböztetés minden formájával szemben. És mi ezt határozottan és következetesen megtesszük. Egyúttal élesen elítéljük a hidegháború módszerét, amely olyan kelendő lett a reakció ideológusainak fegyvertárában. Azt a vitát, hogy me’yik rendszer, a kapitalizmus vagy a szocializmus a jobb, nem lehet erőszakkal, nem lehet a hídegháboró módszerével eldönteni. A szovjet állam, a szocialista tábor valamennyi országa azt javasolja, hogy a békés gazdasági építésben és ne a hadszíntéren mérjük össze erőnket, ne ott mutassuk meg ennek vagy annak a társadalmi rendszernek a fölényét. Aki pedig elveti ezt az elvet, az valójában háborút követel, bármennyire ismételgeti minden hangnemben a „béke" j szót vazv a legújabb megfogalmazást: „béke a háború küszöbén“. A. forradalmi átalakulások különböző formái A marxista—leninista e'mé- let fentebb kifejtett tételei teljesen megcáfo'ják a .forradalom exportjának'1 h’'rhedt kérdésfeltevését is. Éppen a marxizmus bizonyította be, eltérően minden burzsoá ideológiai koncepciótól, hogy a forradalmak nem megrendelésre törnek ki nem egyes személyek kívánságára, hanem a történelmi fejlődés törvény- szerű menete következtében. „Persze — mutatott rá Lenin — vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a forradalom egy idegen országban megrendelésre, megegyezés alapján megszülethet. Ezek az emberek esztelenek vagy provokátorok... Mi tudjuk, hogy a forradalmakat nem lehet sem rendelésre, sem megegyezés alapján csinálni, hogy a forradalmak akkor törnek ki, amikor a tízmilliók eljutnak arra a következtetésre, hogy így tovább élni nem lehet.“ A tudományos kommuniz- . mus elmélete azt tanítja, hogy az átmenet a kapitalista termelőmódról a szocialista termelőmódra forrada'mi fo’yamat amely a munkásosztály vezetése alatt megy végbe. Ez különbözteti meg a marxistákat a reformistáktól és az opportunistáktól, akik az egyik terme'őmódról a másikra va’ó fokozatos evolúciós áttérés védemének leple alatt a valóságban a kapitalista rendszert védelmezik. De masuknak a forradalmi át- a'aku'ásoknak különböző formái vannak. Elvtársak! " Hazánk volt a világ első országa, amely szakított a kapitalizmussal és a szocializmus útjára lépett. Évszázadok és évezredek múlnak el, de a hálás emberiség mindig dicsőíteni és tisztelni fogja Oroszország munkásosztályát, a hős kommunista pártot. a halhatatlan Lenint, mert feleme'ték az emberiség felszabadító harcának szent zászlaját és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kivívásával új korszakot nyitottak meg a világtörténe! lemben: a kommunizmus korszakát. (Viharos, hosszan- 1 tartó taps.) E hatalmas fordu’at óta csaknem négy évtized telt el. A világhelyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult a demokrácia és a szocializmus országainak hatalmas tábora, amelyben a kommunizmus eszméit százmilliók vallják világnézetüknek Kibontakozik a gyarmati és függő országok népeinek győzelmes harca az imperialista elnyomás eil<yi. Azokban az országokban, ahol még a kapitalizmus ural kod ík az embermilliók szíwel-lélek- kel vonzódnak a szocializmushoz. Vajon a munkások, akik Angliában a munkáspártot, a szakszervezetet követik, nem a szocializmus hívei? Nem is szó vá már Franciaország és Olaszország harcos és dicsőséges munkásosztályáról, amely annyiszor bebizonyította, hogy hű a szocializmus eszményeihez. (Taps.) Ilyen körülmények között csak a marxizmus formalista és dogmatikus értelmezői gondolhatják, hogy az olyan mé'yreható fordultok. mint az áttérés az égyik társadalmi rendszerről a másikra egyetlen m'nta. egyet'en sablon szerint történhet, például Dániában éppen úgy. mint Brazíliában és Svédországban ugyanúgy, mint Malájföldön. Ez a marxizmus lényegén e k, alkotó szel emének eltorzítása. A történelem mindenben igazalja a nagy Lenin előrelátását. azt, hogy „a forradalom fejlődése a kü'önböző országokban kü önféle formák között, más-más ütemben megy végbe (és nem is mehet végbe másként)". Minden az egyes országok konkrét viszonyaitól függ. A néptömegek, a kommunista és a munkáspártok alkotó ereje minden európai népi demokratikus országban a mélyreható társadalmi átalaku'ások során sok újat és sajátosat teremtett. Még sajátosabb Kínában a szocialista forradalom menete. Kína Kommunista Pártja a népi hatalom forradalmi kivívása után, alkotó módon alkalmazva a marxizmus—leninizmust, arra a következtetésre jutotf — mint Mao Ce-tung elvtárs rámutatott —, hogy a kínai viszonyok között , békés módszerekkel, azaz a meggyőzés, a nevelés módszereivel nemcsak az egyéni tulajdont lehet szocialista, kollektív tulajdonnal felváltani, hanem a kapitalista tulajdont is.“ A kínai ál am. miután elszigetelte és ártalmatlanná tette a komprádor burzsoáziát, a nép dühödt ellenségét, lépesről lépesre alakítja át a magántulajdon különféle formáit-szocialista tulajdonná. A könyvmoly-marxisták szerint a kizsákmányoló tu aj don szocialista tulajdonná változtatásának ez az elképzelése szinte a marxizmus—leniniz- mus elveinek megcsúfolása. A valóságban ez az alkotó, marxizmus—.eninizmus eleven megnyilvánulása, a marxista dialektika mesteri alka mazása a konkrét kínai viszonyokra, s ezt Kína hős kommunista pártja oly bátran és bölcsen valósítja meg. (Viharos taps) Nem kétséges, hogy a jövőben a tnillïc-k • alkotó ereje a katrta’izmusből a szoc'a’íTm'isba va'ó átmenet formáinak még nagyobb változatosságát .fogja megteremteni. Ezért nagy jelentőségűek elméletileg és gvakorlatilag azok a megállapítások, amelyeket N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának „a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése“ című részében kifejtett, közöttük a különböző országok szocializmusba va'ó átmenetének formáiról tett megállapítása*. Magától értetődik, hogy azoknak az országoknak a konkrét viszonyai köpött, amelyekben a burzsoá diktatúrának erős reakciós-bürokratikus apparátusa alakult ki, ahol fej'ett a szoldateszka és a kizsákmányoló osztályok el- keséredetten szembe fognak szállni a dolgozókkal, akik a társadalom új, szocialista át- a akításáért harcolnak, a proletárdiktatúra kénytelen lesz erőszakos eszközökkel megtörni ezt az ellenállást. Ilyen körülmények között elkerülhetetlenné válhatnak az osztályharc iegélesebb formái. Ezeket a munkásosztályra a kizsákmányoló osztályok Kényszerítik rá. Lenin azonban nem egyszer hangsúlyozta, hogy ,,a proletárdiktatúra... nemcsak erőszak a kizsákmány o’ókkal szemben, sőt nem is legfőképpen erőszak“. A polgárháború, az osztályharc legélesebb formái egyáltalán nem elkerülhetetlenek minden országban, minden körülmények között. Marx és Engels rámutatott arra, hogy a munkásosztály az általános választójogot át tudja változtatni „a rászedés eszközéből, mert eddig ez volt a felszabadulás szerszámává". Hangoztatta, hogy a munkás- osztály a dolgozó parasztság tömegeinek és a lakosság többi kizsákmányolt rétegének támogatását megnyerve, „oly döntő hatalommá tud nőni, mely előtt valamennyi más hatalomnak meg kell hajolnia, akár akarjá, akár nem“. A mostani, új világhelyzetben számos országban teljesen elképzelhető olyan he yzet is. hogy a munkás- osztály kommunista élcsapatának vezetésével maga köré tömöríti a dolgozói kát, az összes haladó erőket és a par'amentet forradalmi harcban az igazi demokrácia szervévé változtatja, ame'y a nemzet tú’nyomó többségének érdekében cselekszik. A leni- nizmos megköveteli, hogy konkrét módon számoljunk a konkrét helyzettel. Korunk egyik jel’emző vo- ; nása hogy egyes országokban a .szocialista forradalom összekapcsolódik , az összes elnyomottak és. elégedetlenek“ tömegharcával. A nagy Lenin, mint „vaskalapost és nevetségest“ elvetette azt a nézetet, amely szerint a kapitalizmust a szocializmus, úgy fogja felváltani, hogy „az egyik helyen felsorakozik az egyik hadsereg és azt mondja: «■Mi a szocializmust akarjuk«, egy másikon pedig fe sorakozik egy másik és azt mondja: «Mi az imperializmust akarjuk«, és ez lesz majd a szociális forradalom!" A valósáéban az történik, hogy a kap'talizmus általános válságának körű mé- nyei között a kapitalizmus roskadozó épü'etét különböző oldalé,król alámosó és a áásó sok szocialista és rrm szocialista folyamat és áram’at egyesül a népi felszabadító harc hatalmas áradatában. Különböznek-e ezek a folyamatok és áramlatok mozgatóerőik ideo'ógiájuk, valamint közvetlen célkitűzésük szempontjából? Kétségte'enül kü-t lönböznek. A szocializmus eszméinek vonzóereje annyira megnövekedett hogy a prole- tórforradalmár-marxisták me'- lett a szocializmus hívének vallják magukat olyan politikai csoportok, pártok is. amelyek a szocia izmust nem a forradalmi marxizmus elveiifek megfelelően értelmezik, de haj'andók harcolni az imperializmus eilen, a munkásosztály és valamennyi dolgozó létfontosságú érdekeiért. Ezért sok esetben a különbségek és a' nézetek másodrangúvá válhatnak és válnak is mert sokkal inkább kidomborodik a közös érdek a kapitalista elnyomás ellen, a szabadságért, és a demokráciáért vívott harcban. A kommunisták elvileg szemben á’lnak a szektás szűk átókörűséggel és a kor álo tsággal Arra töre- kedn k hogy korunk mindenfajta és nrnden árnyalatú tömegmozgalma egyesüljön egy imneria’istael- lencs áradatban. A' tánsada'mi elnyomás ellen, a gyarmatosító rendszer ellen a békéért és a demokrá- I ciáért vívott harcban megol- . dásra lelnek az összes elnyo- ! mott népek nagy törekvései, akár az arab, az ázsiai, akár a i latin-amerikai országok népei- j ről van szó; rpego'.dásra lelnek ! az összes dolgozók fő törekvései. akár katolikusok, vagy . protestánsok, akár a buddhiz- I mus vagy az izlám követői. I Az e g y s é g nagy jelszavának még sohasem volt ilyen hatékony és sokoldalú jelentőségé. Mi a munkások sorainak egységét akarjuk és a barátság a proletár szolidaritás kezét nyújtjuk minden munkásszervezetnek és pártnak, mindenkinek, aki hajlandó segíteni a munkásosztályt hogy becsü'et- tel te jesítse történelmi küldetését. (Taps.) meghozza gyümölcseit. A mezőgazdaságban megtettük az első nagy lépéseket a szemestermények s az ipari növények termelésének 'növeléséért, a 2 állattenyésztés fejlesztéséért. megteremtettük annak feltételeit, hogy a legközelebbi években az ország növök vő szükségleteit kielégítő mértékben jelentősen növekedjen a mezőgazdasági termékek termelésé. Az iparban az ötéves terv négy év és négy hónap alatti teljesítése szintén azt mutatja, hogy milyen na<?y tartalékokat tárunk fel népgazdaságunknak ebben az ágában is. A nép jólét jelentős növelésének útján Az elért sikerekre támaszkodva most új. gigászi feladatokat tűzhetünk ki. Most nemcsak a nehézipart, egész népgazdaságunk alapját fejleszthetjük gyors ütemben, hanem fogyasztási c’kkek termelését is jelentősen növelhetjük a társadalmi gazdaságot és ezen az a apón erősen eme he tjük a naptömegek jólétét. A hatodik ötéves terv kongresszusi irányelveinek tervezete ezeket a feladatokat ki is tűzi. A hatodik ötéves terv megvalósítása a szocialista gazdaság új nagy sikereit jelenti majd, a fogyasztási cikkek bőségének megteremtése felé tett új, nagy lépés lesz a kommunizmus építésének útján. Elvtársak! A szovjet nép hatalmas lelkesedéssel és új munkalendülettel fogadja a párt központi bizottságának azon intézkedéseit, amelyek a hatodik ötéves tervben tovább javítják majd a szovjet emberek életviszonyait, azokat az intézkedéseket, amelyekről Hruscsov elvtárs beszámolt: a hatodik ötéves terv folyamán minden munkás és alkalma- j zott áttér a hétórás munkanapra, a szén- és ércbányászatban, a földalatti munkákon dolgozó munkások és a serdülők a hatórás munkanapra térnek át bércsökken- j tés nélkül, a legközelebbi időben szombaton és az ünnepek i előtti napokon 2 órával meg*- rövidül a munkaidő, a munkások és az alkalmazottak alacsony fizetésű csoportjainak bére emelkedik, rendezik a nyugdíjügyet erősen kibővül (az ötödik ötéves tervhez képest megkétszereződik) a lakásépítés, megjavul az étkezdék és a többi szolgáltató intézmények munkája. Mindezek az intézkedések új szintvonalra emelik a szovjet emberek jólétét. A párt gondoskodik mindenkiről: a dolgoSzuszlov elvtárs beszéde Részlet M. A. Szuszlov elvtársnak, az SZKP XX. kongresszusának február l*-i ülésén elmondott beszédéből: Elvtársak! A párt a beszámolási időszak alatt nagy aktivitással és kezdeményezéssel oldotta meg az ország belső fejlesztésének kérdéseit. Ennek az aktivitásnak az alapja az volt, hogy a párt világosan látta az ország továbbfejlesztésének megérett szükségleteit. A párt bátran feltárta a gazdasági, az állami és a párttevékenység különböző területein mutatkozó hibákat. A párt a központi bizottság több ülésén a mezőgazdaság gyors fellendítésének és az ipar munkája megjavításának nagyszabású programját dolgozta ki. A párt új erőfeszítésekre, a kolhozok, a gépállomások. a szovhozok és az ipari vállalatok munkájának átszervezésére hívta fel a dolgozókat, és hatalmas szervező munkát végzett Bátran el- mondhatiuk, hogy pártunk az iparosítás és a kollektivizálás óta még nem hajtott végre olyan nagy gazdasági feladatokat, mint amelyek most vannak országunkban a megvalósulás útján. Az, hogy két év alatt több mint 30 millió hektárral — több európai állam együttes vetésterületének megfelelő nagyságú földdel — növelni tudtuk az ország vetésterületét, azt bizo- nyíl j t, hogy pártunk most a legnagyobb feladatok megol- j dására is bátran vállalkozhat. Pártunk hatalmas munkája zókról, az ifjúságról — jövő reménységünkről — a munka ■veteránjairól, a nőkről. a gyermekekről, minden emberről, amint ez a szocialista társadalomban szükséges A tervbe vett intézkedések élénk visszhangra találnak külföldön. Minden becsületes ember velünk együtt örül. De vannak olyanok is, akiknek ez nem tetszik. Az új szovjet ötéves terv nyilvánosságra hozása bizonyos köröket kihozott a sodrukból Ezek a körök már nem kételkednek abban, hogy teljesíteni fogjuk a következő szovjet ötéves tervet. Ezt most mindenki elismeri. Más dolog miatt rettegnek. Nyíltan írt erről nemrég W. Douglas, az Egyesült Államok legfelső bíróságának tagja. „Ha Oroszország biztosíthatja a békét akárcsak egy évtizedre is — írta — lényegesen emelheti az életszínvonalat országában. Ezzel óriási hatást gyakorolhat Ázsiára, de Európára is.... A mosolygó, békés, virágzó Oroszország a legnehezebb nemzetközi probléma.’“ Douglas úr. látva a két társadalmi rendszer békés gazdasági versengését, szemmel- láthatóan elveszti nyugalmát, és mi nem szándékozunk őt megnyugtatni Csak azt kell megjegyeznünk, hogy a békés, virágzó Oroszország egyáltalán nem „nehéz nemzetközi probléma" a világ egyszerű dolgozó emberei számára, akik méltán látják a Szovjetunió dolgozóinak sikereiben a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének győzelmeit. (Hosszantartó taps.) A hatodik ötéves terv fontos szakasz a két rendszer békés gazdasági versengésében. E szakasz sajátossága az, hogy a szovjetország most minden szükséges” feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy rövid történelmi időszak alatt megoldja a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatát — utolérje és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben a legfejlettebb kapitalista országokat. Ehhez azonban biztosítanunk kell az ország egész népgazdaságának átállítását új, magasabb technikai színvonalra Komoly mértékben emelni kell a munka termelékenységét. Ez - most a legfőbb, ami szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk a szocializmus elsőségét a kapitalizmussal folytatott versenyben. Ennek kapcsán soha nem volt olyan nagy jelentőségük a termelés gazdasági kérdéseinek, mint most. Üj színvonalra kell emelni a minisztériumok, a vállalatvezetők. a kolhozok a gépállomások és szovhozok gazdasági vezetését, munkáját. A pártvezetés lenini elveinek megvalósítása Ilyen körülmények között különleges követelményeknek kell megfelelnie a párt- szervezetek munkájának is. Pártunk a XX. kongresszus napjaiban egységesebb és ósz- szeforrottabb. mint valaha. A párt helyes politikai irányvonala. a dolgozók érdekeit szolgáló munkásságának kifogyhatatlan energiája — jobban mint valaha — a párt köré tömörítette az egész Szovjet népet, még jobban megszilárdította a munkásosztály és a parasztság szövetségét, országunk népeinek megbonthatatlan, nagy barátságát. A párt eszmei és szervezeti egysége alapvető feltétele a párt erejének és szilárdságán nak és egyúttal minden sikerének forrása. A kommunista párt csak sorainak egysége révén tudta sikeresen megoldani a kül- és belpolitika kérdéseit, vezetni a gazdasági és a kulturális építést. A párt egységének megszilárdulását, valamint aktivitásának, kezdeményező és harc- cépességének fokozódását nagymértékben elősegítette a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés lenini elveinek visszaállítása. Ezeket gyakran megsértették a XIX. párt- kongresszus előtt. A személyi kultusznak a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen elmélete és gyakorlata, amely a XIX. kongresszus előtt elterjedt volt, nagy kárt okozott mind a szervezési, mind az ideológiai pártmunkának. A szemé'yi kultusz e'méle- te és gyakorlata lebecsülte a néptömegék szerepét és a párt szerepét, 'ea’acsonyí- totta a kollektív vezetést, aláásta a pártonbe'ü’i demokráciát, elfojtotta a pár .tagok aktivitását, kezdeményezőkészségét és öntevékenységét, ellenőrizetlenséghez felelőtlenséghez, sőt önkényhez vezetett egyes személyek munkái jában. gáto’ta a bírálatot és önbír„lat kibontakozását, a kérdések egyoldalú, olykor pedig hibás megoldásait eredményezte. A vezetés kollektivitása lenini elvének visszaállítása, a • pártélet alapjai visszaállítását Jelenti. Valóban pártunk eleven, öntevékeny szervezet. A , vezetés kollektivitása a pártszervek választott volta és beszámolási kötelezettsége, a bí- . rálát és az önbf 'álat — mind- ! ez fontos feltéLie annak hogy 1 megnyilvánuljon a kezdeményezés, feltáruljanak a munkában mutatkozó hibák és hiányosságok, megleljük a hibák kiküszöbölésének módját, ; fejlesszük a kommunisták aktivitását A bírálat és önbírálat mind nagyobb kibontakozása, a legfontosabb kérdések valóban kollektív megvitatása és eldöntése a pártszervekben arról tanúskodik, hogy eredményesen folyik a kollektív vezetés elvének helyreállítása minden szinten, a központi (Folytatás a 3. oldalon)
