Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-15 / 13. szám

4 NÉPÚJSÁG UM. t*MHt U. Hideg van. Homályos, fehér derengés a világ. Az el­mosódott, fakó égbolt mintha kopott foncsorú tükör volna, amely a végetlen hótakaró fehér­ségét veri tompán vissza. A hóban lábnyomok — ezernyi kis ösvény. Ott kanyarognak a bányatelep házacskái kö­zött, összesűrűsödnek a Népbolt előtt, az autó­busz megállónál és a kultúrház széles lépcső­in A délelőttösök már régen feljöttek a föld alól, karbidlámpájuk szúrós szagát valahol messzi hajtja már az északt szél. Nagyon hideg van. Annyira hideg, hogy még a havazás is elállt. Talán belefagytak a gyönge hópelyhek a feneketlen, fehéf ködbe. ** Esteledik. A fehér köd egyre homályosabb. Félidőtájban jár a délutáni műszak. A szállító- szalag zakatolva hordja ki a szenet a föld lan­gyos sölétjéből. Az előző műszak vidékről be­járó bányászait házavitte már a busz, fölme­legítették, gémberedett tagjaikat, ingujjban ül­nek a kályha mellett és cigarettáznak. A kultúrházban is lehetnek jónéhányan. Méltóságos, széles épület. Sárgafényű ab­lakai melegen, hívogatóan tekintenek ki a fe­hér homá.yba. Gyertek, gyertek szaporán, kez­dődik a próba! Éi ekesek, táncosok, színjátszók, rátok várnak nyájas szobácskáink, jó mele­günk, meg akik már összegyülekeztek! Zsibongás és meleg árad mindenhonnan. ** A nagyteremben lehetnek már vagy hú­szán, s az ajtó egyre nyílik, fogadja az érkező­ket. Itt lesz az énekkar próbája. Csoportokba verődve állnak, beszélgetnek a férfiak. — Imre nem jön ma? — csendül fel emitt egy aggódó hang. — Már hogyne jönne? Biztosan késik a busz. — Ha megígérte, akkor itt is lesz, — toldja meg nyomatékosan Pál István művezető. Ha közbejött valami, mindig táviratozott... A szóbanforgó Imre nem más, mint Hegyi Imre, az Állami Népi Együttes tagja, a petőfi- bányai énekkar vezetője. Pál István pedig, — szúrósszemű, sovány, bajuszos ember, — vil­lanyszerelő művezető a gépműhelyben ... — És hadügyminiszter... — rikoltja vidáman valaki mellettem. — Tudniillik az Egy marék boldogság cí­mű darabban... Zenés vígjáték Offenbach ze­néjével mostanában fogtunk hozzá magya­rázza Pál István és rosszalló pillantást vet a tréfálkozóra. — Egyébként ma is lesz próbánk, a női kórus után hallgassa majd meg ... A zongora körül karéjba gyűlnek a fiata­lok és rázendítenek egy édesbús orosz népdal­ra — „Künn a pusztán ...“ — Hetvennégyen vagyunk, hetvennégy énekes — mondja Kulcsár Mihály. — Most, a téli viszonyok között ötven-ötvenöt, aki állan­dóan bejár próbára. — Kikből tevődik össze az énekkar? — Van itt, kérem mindenféle, — veszi át a szót ismét Pál István, — vezető emberek, villanyszerelők, segédmunkások, tisztviselők, még háziasszony is akad, aki eljön a párjával énekelni. Derék, lelkes kollektíva ez. Fiatal az együttes, nem a tagok korát te­kintve, — fiatal és öreg egyaránt akad köz­tük, — hanem a megalakulást illetően. Még egyéves sincsen. De azért maga mögött hagyta mar a csecsemőkort. Még tavaly, a megyei be­mutatón szép sikert aratott Egerben. Egy hiba van csak: majdnem az egész kó­rus a gépműhelyből toborzódott, bányász csak egy van köztük. Ma az sem tudott eljönni, mert délutános. *• A szomszéd szobában a népi táncosokat oktatja Veress Éva, a kultúrház igazgatója. Három-három fiú áll szemközt és próbálgatja a lépéseket fürge harmonikaszó mellett. — Húzza ki magát, Imre! Borzasztó, mi­lyen görbe ... Ejnye, gyerekek, ne csoszogjunk már... — Nem tudom, mi van ma a fiúkkal... Olyan szépen csinálták már — szólal meg mellettem egy kékruhás kislány. Pálnak hívják őt is, Pál Annának. Édes­apja vájár a szűcsi Xl-es aknán, ő meg itt dolgozik a telepen, famérő. Pál Anna az egyet­len, aki itt van a régi tánccsoportból. — Miért bomlottak szét? — Férjhez mentek a lányok, a fiúk meg­nősültek. .. Nem akartak aztán már táncolni... Nekem is azt mondták otthon, hogy ne tán­coljak, nem nekem való az, de most/már bele­nyugodtak ... Egy félév szünet után ismét megalakult a tánccsoport. Most bontogatják a szárnyai­kat. Egyelőre egy kicsit sután, bizonytalanul de az igyekezet szemlátomást megvan, — olyan engedelmesen próbáltak újra meg újra egy-egy táncfigurát, hogy biztosan viszik még valamire.. . ** 4 Az énekkart változatlanul a várakozás ál­lapotában találom, de senkinek sem jut eszé­be. hogy hazamenjen. Énekelgetnek, csak úgy szórakozásból eltereferélnek. » Angyal bácsiról beszélgetnek most, Angyal művezetőről. Meghalt szegény, tegnap volt a temetése. Az énekkar mind egy szálig elkísérte utolsó útjára. — A napokban még beszélgettem az öreg­gel. .. Mondta is, meglátogatlak benneteket. gyerekek, megnézem, mit fejlődtetek. Aztán... — Délután ötkör ért haza Gyöngyösről. Felülvizsgálaton volt Hazabandukolt, aztán hét órakor meghalt... Ügy ért mindenkit, — mint a villámcsapás... így hát Angyal bácsi már csak a koporsó­ban hallhatta kedves fiainak énekét... Az ajtó felől harsány kiáltás szakítja meg a csöndet: — No, már itt is az Imre! Fekete kucsmában, frissen, a hidegtől ki­pirulva megjelenik Hegyi Imre. Egy pillanat és már kucsma, kabát nélkül áll a széksorok előtt és kiabálja: — Üljünk le, gyerekek, üljünk lel A „gyerekek’* pillanatok alatt ott ülnek két hosszú sorban a székeken és várják a to­vábbiakat. Bevezetőül egy kis szolmizálás. Do-re-mi... Tisztítsuk ki azt a „mi-i-i“-t, lignitporos! kurjantja a karmester és a kar engedelmesen utána dalolja az immár „megtisztított*’ han­got. No, most egy nógrádmegyei népdalt gya­korlásul. .. Erdő nincsen ... úgy, jó. Most azt, hogy: „Én voltam az apámnak legkedvesebb fia“ ... Állj ! Először is nem zapámnak, hanem apámnak... Mégegyszer ... A tömzsi, fiatal karmester áll a kórus előtt, énekel, kiabál, vezényel valami nagy energiával, vidámsággal, kedvvel. Tudása, vidámsága oly ellenállhatatlan, hogy talán még az olyan botfülűeket is megtanítaná éne­kelni, mint a jelen sorok szerény írója... — No most egy közkedvelt népdalt. Nem vagyok én senkinek sem adósa... Melyik is ennek a legismertebb feldolgozása? — A Kállay-kettős — zúgja a kórus. — Ki is annak a szerzője. Te mondd meg — és rámutat egy kórustagra. — Ügy bizony, Kodály Zoltán. Hát azt tudjátok-e, ki az a Kodály Zoltán? ... Végighallgatja a válaszokat, aztán par szóval, történettel ő is elmond egyet-mást Ko­dályról, a műveiről, egész munkásságáról. Az­tán beint és a kar énekli a szilaj, hetyke nép­dalt. „.. .eb fél, kutya fél, míg az ipám. napam él.. ’* Szőke sörényét nátraveti, énekel őmaga is, karjával vezényel, de még . pisze orra is részt vesz az énekben, még azzal is mutatja, hogy jó-jó, csak a basszus ne olyan fedetten énekeljen, a tenor egy kicsit halkabban ... Csupa tűz, csupa lobogás az egész ember. ** Odafenn az irodában összeült a színját­szó csoport, a „prózai részleg“ és az „Idegen gyermek*’-et próbálja. Olvasópróba, de bizony csonka létszámmal, a csoport fele hiányzik. Egyikük délutános, a másik üdülni van, a har­madiknak a kisfia beteg — de azért négyen is megtartják a próbát, a szerepén kívül minden­ki o-vas még egy másikat. — Nem lesz baj az előadással? — Dehogy lesz! — tiltakoznak viharosan. — A jövő héten már itt lesz a többi is, — mondja Kláben Jenő, aki Szenecskát, a bo­londos fogtechnikust játssza majd. — Megesik hogy egy-két ember hiányzik, de olyankor egyedül is tanulják a szerepüket. Az utolsó három hétre pedig elintézzük, hogy együtt le­hessünk mindnyájan. Kivételesen a rendező sem tudott itt len­ni, Báli István, de a négy színjátszó olyan mély meggyőződéssel bizonygatja: nem lesz itt baj, fog az menni... — hogy az emberből elpárolog minden tamáskodás. Ha a többi színjátszó is olyan lelkes, mint ez a négy itt, akkor csak­ugyan nem lesz hiba. ** Odalenn már véget ért a kóruspróba és az „Egy marék boldogság“-ot próbálják a szerep­lők. Még „gibicek’* is vannak — négy-öt fiatal, aki nem szerepel a darabban, csak hallgatja a többit nagy áhítatosan. Például Kálmán Jánosné, aki kisbabát vár. méghozzá nem is sokára. Mosolyogva fi­gyeli férjét, a színdarab „Pocek atyáját**. — Maga nem szerepel? — kérdem csak úgy tréfából. Nevet, de azért komolyan válaszol:: — Nem, sajnos, nem tudok már... Csak az énekkarban veszek részt most. Szívesen játszanék különben, ha lehetne... Próba után egy csomóba gyűlnek és me­sélnek a terveikről, az emlékeikről, a nehézsé­geikről ... Büszkén újságolják, hogy két hét múlva ellátogat hozzájuk a Magyar Rádió és lemezre veszi néhány énekszámukat. És nem­régiben járt itt a minisztériumból egy elvtárs és megdicsérte az énekkart, hogy tehetségesek, jövőjük van... ** Igen, jövője van az énekkarnak és az egész petőfibányai kultúrotthonnak. Néhány pilla­natképet írhattam csak le, egy este műsorát, azt is töredékesen. Nem próbált aznap a kul- turház kitűnő fúvós zenekara, a gyerekekből álló szimfónikus zenekar, nem hallhattam a tánczenekart, a népi ’zenekart... Még felso­rolni is milyen sok. A munkásoknak, a bányászoknak, a régi rend számkivetettjeinek van igényük, kedvük, tehetségük a művészethez. Ez volt az egyik gondolat, amelyet megerősített bennem a pető­fibányai este. A másik pedig: ha jó a vezetés, ha elegen­dő a hozzáértés, az igyekezet, virágzik a tö­megkultúra — minden ösztökélés nélkül is. Gács András im HÍREK FILM; — MŰSZAKI Tanácsadó Bi­zottság alakult a Mátravidéki Erőműben az üzem helyettes főmérnökének, kiváló műszaki és fizikai dolgozóinak részvé­telével. A bizottság feladata az újítások, az új technika, vala­mint az üzem éves vállalásai­nak elősegítése. — 65 vagonnal több cukrot gyártanak az idén éves tervü­kön felül a Selypi Cukorgyár dolgozói, 2.230.000 forint érték­ben, amint ezt éves vállalásuk­ban is megfogadták. A feldol­gozási norma túite. jesítésévei két nappal előbb fejezik be kampányukat, az önköltség- csökkentések összértéke pedig mégha adja az egymillió forin­tot. A vállalások összértéke pénzben kifejezve 3.858.000 fo­rint. — HATVANEZER forintot fordít az idén a Selypi Cement­gyár üzemi kultúrotthonának további bővítésére. A gyöngyösi Puskin Film­színház február 17—22-ig ked­ves, színes szovjet filmet mu­tat be egy vidám, szegény pa­rasztemberről. A régi Oroszor­szágban játszódik le a mese­szerű történet, amely azonban még sem mese, mert nagyon sok belőle valóban is megtör­tént. — Nyeszterka furfan­gos, amolyan Ludas Matyi-fé- le parasztember, aki túljár a földesúr, a gazdagok eszén. A filmen vidámság, derű, jókedv húzódik végig. Gazdag program Gyöngyösön} a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap ideje alatt FURFANGOS NYESZTERKA — Műszaki és értelmiségi do gozók baráti találkozóját rendezi meg a hó végen a Mat- ravidéki Erőmű bekebizottsa- ga, az üzemi MSZT szervezet1 tel karöltve. A rendezvényen, ahol körülbelül 80 fő vesz részt, a békemozgalom felada­tairól és a magyar—szovjet ba­rátsági hónap előkészü étéiről lesz majd szó. . — ÖTSZÁZNEGYVEN ton­na klinker és 725 tonna ce­ment többtermelését vállalták éves tervükön felül a Selypi Cementgyár dolgozói. Ez a mennyiség 242 kislakás fel­építéséhez elegendő. A múlt évi átlaghoz képest két száza­lékos önköltségcsökkentést is vállaltak, ami 440 ezer forint­nak felel meg. — 554 ezer forintot fordíta­nak az idén a Selypi Cement­gyár korszerűsítésére. Gépeiket egyedi méghajiásúakká építik át 280 ezer forintos költséggel. Műszerek és egyéb mérőeszkö­zök vásárlására 128, a műhely további gépesítésére pedig 38 ez-jr forintos költséget irányoz­tak elő. — NAPI 40 vagonról 60 va­gonra emelik a Hatvani Cu­korgyárban a paradicsomfel­dolgozás kapacitását az üzem idei fejlesztése és korszerűsí­tése által. — AZ EGRI VENDÉGLÁ­TÓIPARI Vállalat az alkalmi rendezvények részére büfé­szolgáltatást vállal. A rendez­vényeket szendvicsekkel, hi­degtálakkal. forró virslivel, teasüteménnyel és cukrászsü­teménnyel látják el. — Az EGRI JÁRÁSI Kul­túrház február 18-án este 8 órai kezdettel nagy farsangi bált rendez a kultúrotthonban. Az elmúlt héten alakult meg Gyöngyösön a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap városi, illet­ve járási előkészítő bizottsága. Az előkészítő bizottság Gyön­gyös városban kidolgozta gaz­dag programját, amelyben már február második felében is érdekes események szere­pelnek. Február 22—28 között ren­dezik meg a diákok barátsági hónapját, amelyet a város min­den iskolájában megnyitó ün­nepségek vezetnek be. Tanul­mányi versenyek orosz nyelv­ből, szakköri foglalkozások, pályadolgozatok szerepelnek a hét programjában. A Mező- gazdasági Technikum fiataljai neves orosz és szovjet festő­művészek reprodukcióiból ren­deznek képkiállítást, s egyben arra is ígéretet tettek, hogy a liét folyamán egyiküknek sem lesz elégtelen felelete. Február 26—március 3-ig Gyöngyösön is megrendezik a szovjet mezőgazdaság hetét, melynek keretében értékes és változatos előadásokat szervez a város mezőgazdasági bizott­sága. Március 4-én ünnepélyes ke­retek között nyilik meg a já­rási kultúrházban a Barátsági Hónap A hónap eseménye közé tartozik számos színházi est megrendezése, kirakatver­seny indul, 15 előadást tarta­nak a Szovjetunió politikai, , gazdasági és kulturális életével kapcsolatosan a TTIT közre­működésével, továbbá énekka­ri estek szerepelnek a prog­ramban. TANÁCSOK HÍRADÓIADAT­— ZARÁNK községben Gé- czi Ferenc 9 holdas dolgozó pa­raszt, tanácstag az egész évi adóját teljesítette, ezért 47 Ft kamattérítésben részesült. Mint tanácstag, jó felvilágosító mun­kát végez választókörzetében. — A NAPOKBAN több já­rási tanács végrehajtó bizott­sága megrendezte a községi tanácselnökök háromnapos to­vábbképzéséi. Ezen a tovább­képzésen az oktatás, egészség­A VASÚT Holnap, csütörtökön a TTIT „A vasút és élete — Megem­lékezés Kandó Kálmánról’1 címmel előadást tart a gyön­j ügy kérdéséről, valamint a I községpolitikai tervek felada- ; tárói és végrehajtásáról tár­gyaltak. Igen jól sikerült ér­tekezletet tartottak a gyön­gyösi, egri és a hevesi járás­ban. — KÓKAI IGNÁC tamaőrsi 12 holdas dolgozó paraszt évi adóját már kifizette. Nyolcvan forint kamattérítésben része­sült. ÉS ÉLETE gyösi járási kultúrházban. A beszámolót Lapis Péter, a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vál­lalat főmérnöke mondja. — A MEDOSZ munkavé­delmi ankétokat rendez az ál­lami gazdaságok és gépállo­mások részére. A pusztaszik­szói állami gazdaságban feb­ruár 15-én délelőtt 9 órakor, a horti gépállomáson 16-án délelőtt 9 órakor, a Mátrafü- redi Erdőgazdaságnál 17-én délelőtt 9 órakor tartják meg az ankétokat — BALETT előadást tarta­nak február 16-án délután a járási kultúrház balett szak­körében. Az előadást filmvetí­tés követi. A NÉPÚJSÁG elintézte BÁNÁTI JANOS egercsehi apaállatgondozó panasszal for­dult lapunkhoz, hogy 1955 jú­lius hó 1-től decmber 31-ig já­ró fizetéskülönbözetét munka­helyéről nem kapta meg. A Népújság közbenjárására Bá­Feleki Kamill vendégjátéka Egerben Febr. 20-án este 6 óra és fél 9 órai kezdettel Szív küldi szív­nek szívesen címmel az Orszá­gos Filharmónia előadást ren­dez. Az előadáson fellép Feleki Kamill Kossuth-díjas, Petres Zsuzsa, Varga András opera­énekes is. Az előadáson a leg­kedveltebb ének, tánc- és ze­neszámok kerülnek műsorra. A BM Heves megyei főosztályának felhívása A BM Heves megyei főosztály közrendvédelmi ' és közlekedés- rendészeti osztálya felhívja a szü­lők figyelmét, hogy gyermekeiket ne engedjék olyan úttesteken szánkózni, hógolyózni, csúszkálni, vagy sielni, ahol gépjárműkuzleke- dés is van. Ez évben országos, a múlt évben pedig megyei viszony­latban sok gyerek baleset történt a fenti okból kifolyólag, mert a gépkocsivezetők a síkos út miatt nem tudták idejében megállítani a gépjárművet. Iskolákban az osztályfőnökök foglalkozzanak a gyerekekkel és magyarázzák meg, milyen veszély- lyel Jár a közúton, vagy közelében történő téli sportolás. Egyben fel­szólítjuk a háztulajdonosokat. a ház és lakásbérléket, a házmeste­reket arra, hogy a házuk, lakásuk előtti járdaszakaszt szükség sze­rint naponta több alkalommal Is takarítsák le a hótól. Jeges, csú­szós út esetén pedig a csúszást gátló anyaggal, salakkal, homok­kal, hamuval szórják le a járdát, hogy a gyalogosok baleseteit el­kerülhessük. Autóbuszok megálló­helyein elsősorban az Illetékes szervek gondoskodjanak a hó el­takarításról, illetőleg a csúszós megállóhelyek leszórásáról. De felkérjük a megállóhely környé­kén lakó dolgozókat is, hogy ebben a munkában nyújtsanak segítséget a MAVAUT, illetve a helyi ta­nács dolgozóinak. náti Jánosnak félévi fizetés­különbözetét folyósították. SZABO BENEDEK káli dol­gozó panasszal fordult lapunk­hoz, hogy 1955 október, novem­ber, december havi családi pót­lékát nem kapta meg. Kivizs­gálásunkra Szabó Benedek le­velezőnknek családi pótlékát folyósították. ROZSNAKI JÁNOS herédi MTH iskolás azzal a kéréssel fordult a szerkesztőséghez, in­tézzük el számára, hogy a sely­pi Zsófia-malomtól megkapja az autóbusz hozzájárulását, mert Herédről jár be a Selypi Zsófia-malomba dolgozni. Ké­rését elintéztük, s a selypi Zsófia-malom hözzájárul Rozs- I naki János autóbusz költsé- I géhez. s 360 forint térítést fizet. A MOZIK MŰSORA: Egri vörös Csillag: Február 15: Fiam, a tanár úr (olasz). Február 16—22: Az élet hídja (magyar). Egri Bródy Sándor: Február 15: Borisz Godunov (szovjet). Február 17—18: Vörös pipacs (cseh balettfilm). Gyöngyösi Szabadság: Február 15: Körhinta (magyar). Február 16—22: Mary hercegnő (szovjet). Gyöngyösi Puskin: Február 15: Kávéház a főúton (cseh). Február 17—22: Furfangos Nyesz­terka (szovjet). Hatvan: Február 15: Hintónjáró szerelem (magyar). Füzesabony: Február 15—16: Hintón Járó szerelem (magyar). , * FILM HÍREK — Olaszország. Olasz filmművé­szeti dolgozók Rómában gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a külföldi színészek túlzott igénybe­vétele és a nekik kifizetett hatal­mas honoráriumok ellen. — Lattuada olasz rendező meg­kezdte a Fekete ház című filmje nek forgatását, A főszerepeké: Jean Marais és Simone Signorét játsszák. — Német Szövetségi Köztársaság. Az 1956. június 22-e és július 3. kö­zött lezajló nyugatberlini filmfesz­tiválon 12 dijat osztanak ki. A legjobb játék- és legjobb doku­mentfilm — az „Aranymedve“ el­nevezésű dijat kapta. „Ezüstmed- vé“-vel jutalmazzák a legjobb ren­dezőt, színészt, színésznőt, forgató- könyvet, filmzenét. A rendezőbi­zottság 82 országot hívott meg. A Szovjetunió részvétele még bizony­talap.

Next

/
Thumbnails
Contents