Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-15 / 13. szám

1956. február 15. szerda 5 NÉPÚJSÁG Kényelmes, de nem igaz érvelés EGÉSZ SOR uj ház épült «iái szemben a füzesabonyi gépállomással. A házak gazdái a Szabad Nép Tsz tagjai. A zárszámadásig 16 családból 14 épített kényelmes családi há­zat. Volt miből építeni, köl­csönt is kaptak rá és a kere­set sem volt rossz. A házépí­tés mellett — ami után ért­hetően nem sok pénze marad a gazdának — még másra is jutott. Lassuék például egy unotorkerékpárt vettek. Kicsi szövetkezet a Szabad Nép, de az eredmények, ame­lyek az elmúlt hét esztendő alatt születtek, vetekszenek akármelyik nagy szövetkeze­tével. 182 hold szántójuk mel­lett 43 tehenet tartanak. A tej­termelés, a növendéknevelés, közvetlen is pénzt hozott a ^házhoz’*, de a nagy állatállo­mánynak másban is hasznát látták A rendszeres trágyázás is hozzájárult, hogy búzájuk 14, árpájuk 18, cukorrépájuk S60, kukoricájuk 38 mázsás termést adott holdankint. Nem kell szégyenkezniök a 12 és fél mázsás zabterméssel sem, 5 hold dohánytermésük pedig több mint százötven ezer fo­rintot hozott. A bő termés nyo­mán csak készpénzből 33.28 fo­rintot osztottak egy-egy mun­kaegységre. A családok évi keresete meghaladta a 20 ezer forintot. A jóléttel együtt nőtt a közös vagyon. Hét esztendő alatt a semmiből teremtették meg a több mint másfélmilliós flszthatatlan vagyonukat. Köz­ponti tanyájukon gépesítették az állattenyésztési munkák legnehezebb részeit, villany- motor hajtja a szecskázógépet, az elevátort a rakodásnál, a kútban a szivattyút, hogy ne kelljen a tehenészeknek vödör­számra húzni a vizet. Kint a szántón pedig a gépállomás gépei veszik le a legnagyobb munkák terhét a tsz-tagok vál- lairól. m Igazán el lehet mondani, hogy kis szövetkezet ugyan a Szabad Nép, de minden téren megmutatja, mennyivel kü­lönb mennyivel többre képes * kisparcellás gazdaságoknál. ESZTENDŐRŐL esztendőre hozza gyümölcsét a szövetke­zeti gazdaság e kis fája, — s- még sem növekedik. Tízen kezdték 49-ben s 55 őszén még csak 16 család részesült a nagy jövedelemből. Azóta 27-re nö­vekedett a családok száma, de a földterület, a jószágállomány jóformán semmit sem gyara­podott. Alig van egy-két olyan belépő, amelyik hozott volna magával 4—5 holdat. Nem ar ról van szó, hogy dolgos ke­kekre nincs szükség a csoport­ban, de föld is kellene nagyon A szövetkezetben levők most úgy határoztak, aki föld nél- , kül jön, azt nem veszik fel, | mert 240 holdjuk így is 27 i családot tart el. Látszólag iga- i zuk van, de csak látszólag, j Mert nem a földnélküliek előtt kellene bezárni a kaput, ha­nem szélesebbre nyitni a föld­del rendelkezők előtt. Mi szívesen látjuk, ha jön közénk valaki, — mondják a tagok, — de hívni senkit nem hívunk, Ugyan miért nem? Talán szé- gyeinivalók az eddigi ered­mények? Ezt igazán nem lehet rájuk fogni, mert volna mi­ről beszélni a kívülállóknak, ha felkeresnék őket, s hívnák, próbálják meg ők is, meny­nyivel jobb a közös. De nem megy el senki az egyéniekhez. Meg is indokolják, miért: nem akarunk hívni senkit, ne mondja nekünk egy ember sem, ha nem találja meg a számítását, hogy minek be­széltük rá. Kényelmes érv, de nem igaz! Hiszen tőlük függ. meg­találj a-e mindenki a számítá­sát. Ha úgy dolgoznak, mint eddig, semmi hiba nem lesz. Arra is hivatkoznak, hogy itt Füzesabonyban nem lehet agitálni, mert 'jólélnek a pa­rasztok, akinek lova van, fu­varba jár, sok pénzt keres. Ez igaz. Mégis kevés olyan csa­lád van, ahol megkeresték a 20-25 ezer forintot egy év alatt, mint a tsz-tagok. És ez tiszta jövedelem volt a tsz-tagoknál, mert abból már sem adóra, sem beadásra — a háztájin kí­vül — egy fillér nem kellett. Ebbe még nincs is benne a háztáji jövedelem, ami megint csak legalább 3000 forintot je­lent. Nem sokan mérhetik össze ezzel a jövedelmüket. így röviden ezzel érvelnek a Szabad Nép tagjai, mikor ar­ról van szó, miért nem végez­nek felvilágosító munkát a fejlesztés érdekében. A legnyo­mósabb érvet azonban nem mondják el ilyen nyíltan, csak úgy, elejtett szavakból rak­hatja össze az ember. Vala­hogy úgy gondolkoznak: mi­nek fejlesszük a szövetkezetei, nekünk így is jó, s hátha ke­vesebb jut a részesedésből, ha többen leszünk. Pedig nincs igazuk. Mert ha ez így lenne, akkor a nagyobb szövetkeze­tekben jóval kisebb lenne mindig a részesedés. S hogy ez nem így van, azt megyénk­ben is sok példa igazolja. De másra is gondolni kell. Lassú elvtárs, a tsz elnöke mikc ezelőtt hét évvel a szövetkeze, megalakításán fáradozott tár­saival együtt, vajon csak arra gondolt: megalakítjuk a cso­portot, hogy tíz, húsz család­nak jobb legyen? BIZTOS, hogy nem így gon­dolkozott, s nem gondolkod­hat ma sem így. A Szabad Nép Tsz kommunistáinak nem szabad egy percig sem megfe­lejtkezni arról, amellett, hogy a tsz tagok a maguk számára teremtenek szebb életet, úttö­rők is. akiknek magukkal kell ragadniuk az egész dolgozó pa­rasztságot. Hiszen a mai szö­vetkezeti parasztokon ^múlik nagyrészt, mikor választják a többiek is a helyes utat, a kö­zös gazdálkodást. De nem volna egészen igaz­ságos, ha csak a szövetkezet tagjait okolnánk, mert szám­belileg nem növekszik a tsz. Követett el ott hibát jócskán a községi tanács is. Kezdve azon, hogy például a végrehajtó bi­zottságban egyetlen tsz tag sincs, így azután egy-kettőre végére járnak, ha a szövetke­I zeti fejlesztés kerül napirend- I re. A vb tagok közül többen nem támogatják a szövetkeze­tét, sőt egyik-másik ki is je­lentette, hogy bizony nem is lép be a termelőszövetkezetbe. Hiányzik a tanácstagok között is a kommunisták példamuta­tása. Zana István elvtárs, a ; régi tanácselnök például min­den tanácsülésen beszél arról, ' milyen jó a szövetkezet, de ő ! maga nem lépett vissza még a mai napig sem. Az ilyen szó­szólók aztán nemhogy előbbre vinnék, hanem egyenesen hát­ráltatják a szövetkezés ügyét. SOK HÁT a tennivaló a szö­vetkezetnél is, meg a tanács­nál is azért, hogy a füzesabo­nyi dolgozó parasztok többsé­ge hamarább találja meg a he­lyes utat. I Deák Rózsi 46KfGGAÍDA$A*GI Kora tavaszi munkák az őszi vetésben Meg kell gyorsítani a tojásbegyiijtést Megyénk januári begyűjtési tervteljesítését vizsgálva, meg­állapíthatjuk, hogy tojás ki­vételével valamennyi cikkből túlteljesítettük esedékes ter­vünket. Hízott sertés begyűj­tésben különösen jó eredményt ért el a gyöngyösi járás, ahol az első hónapban teljesítették az első negyedévi tervet. Leg­gyengébb eredményt a hevesi járás mutatott fel, ez a járás a hízott sertés, a tej és tojás­tervet nem tudta teljesíteni. A járásnak sürgősen javítania kell begyűjtési munkáján, hogy elkerülje a hátralékok felhal­mozódását, és minden hónap­ban érvényt szerezzen a tisz­ta-lap mozgalomnak. A tojás begyűjtésnél még mindig az a hiba, hogy a föld­művesszövetkezetek felvásárlói nem mindenütt fejtenek ki komoly tevékenységet a köte­lező felvásárlásért, minden agitáció nélkül átveszik sza­badra a felkínált mennyisé­get. Nem így az egri járás­ban, ahol a felvásárlók komoly tevékenységet fejtenek ki a kötelező felvásárlás mellett Ennek eredménye, hogy a já­rás — a megyében egyedül — teljesítette január havi tervét. Dicséretben kell részesíteni a maklártályai, egerszalóki to­jásfelvásárlókat, akik mindent megtesznek községük B ter­vének teljesítéséért. A begyűjtési dolgozóknak és a szövetkezeti felvásárlóknak legfontosabb feladatuk a jövő­ben a tojás begyűjtés lemara­dásának pótlása. Elsősorban a leginkább lemaradt hevesi és füzesabonyi járásban. Az egyéni tervfelbontás munkái jól haladnak a gyön­gyösi és a füzesabonyi járá­sokban, aboi a községek min­dennap teljesítik a felbontási ütemtervet. Ebben lemaradás mutatkozik a hevesi járásban és az egri járásban, ahol a na­pi ütemterveknek csak a felét teljesítik. így nincs biztosítva a határidős jó tervfélbontás, pe­dig a begyűjtési tervek teljesí­tésének ez az alapja Szüksé­ges, hogy a begyűjtés dolgo­zói. valamint a tanácsok ko­moly gondot fordítsanak a tervfelbontásra és biztosítsák a termelőkkel való megbeszé­lést. A termelők saját érde­kükben a megjelölt időben je­lenjenek meg a hivatalnál, se­gítsék elő a jó tervfelbontást. Varga Ferenc, megyei begyűjtési hivatal vez. Fejlesztik, korszerűsítik a gyöngyösi kórházat A gyöngyösi kórház ebben az esztendőben sok új beruhá­zást kap. Hogy az osztályokat könnyebben megközelíthessék, új, nagy bejárata lesz a kór­háznak, amely egyúttal el is különíti az osztályokat, meg­akadályozza a keresztül jár­kálást. Kibővítik a szülésze­tet. a gyermekosztályt. A dol­gozók munkavédelmére a szu- terén helyiséget átalakítják, 60 személyes központi fűtéses öltözőt és fürdőszobát rendez­nek be. Az őszi kalászosok a téli ápolás elvégzése után már ko­ra tavasszal is munkát adnak. Tavasszal többféle ok akadá­lyozhatja az őszi és tavaszi ka­lászosok fejlődését. A leggya­koribb az őszi vetések téli le- gyengülése, a hirtelen hőmér­sékleti változásokból származó felfagyás, a száraz, szeles idő­járás, s az elgyomosodás. A felfagyást tavasz kezdetén a vízzel telített felsőbb talajré­tegben az utófagyok okozzák. Ennek következményeként a gabonafélék finom gyökérszá­lai elszakadoznak, ha a felfa­gyott vetést nem ápoljuk, az fejlődésében visszaesik, ritka marad, gyenge terméssel fizet. Ha felfagyást észlelünk, sima hengerrel hengerezzünk. Nagy károkat okozhat ta­vasszal a száraz, szeles időjá­rás különösen a gyengén fej­lett vetésekben. Ezek talaját a i szél hamarább kiszárítja, s így 1 a téli csapadéktól amúgy is el­romlott talajszerkezet még tö- I möttebbé válik. A tél folya- I mán legyengült vetéseket te­hát helyes fogasolás előtt fej­trágyázni. Megyénkben általá­ban az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a fejtrágyá­zást március vége felé, sok­szor április elején, a fogaso­lással egyidőben végzik. Ennek az a következménye, hogy a növények épp akkor nem jut­nak táplálékhoz, amikor a leg­nagyobb szükségük lenne rá. A tavaszi fejlődés kezdetén a le­vegőtlen, hideg talajban még nem indul meg a baktérium élet, a talaj szűkölködik nitro­génben, a növekedés e fontos tápanyagában. Épp azért szük­séges ilyenkor a műtrágya ki­szórása, hogy a növények könnyen felvehető nitrogénhez jussanak. Az áprilisban vég­zett műtrágyázás két okból hátrányos. Egyrészt a fent em­lített ok miatt, mert nincs kelő időben könnyen felvehe­tő táplálék, másrészt azért, mert a szárazra forduló időjá­rásban kiszórt műtrágya nem oldódik fel, a talaj felszínén marad, s így a növények szá­mára elvész Tehát az időben végzett műtrágyázás eredmé­nye, hogy mire szárazra fordul a tavaszi időjárás, már meg­erősödnek a növények és a megerősödött állomány már jobban tud védekezni a szá­razság ellen. A fejtrágyázásra a legjobban bevált módszer az, hogy a műtrágya felét kora tavasszal, másik felét később, a szárbaszökkenés előtt szór­ják ki. Igen jó eredményt hoz a második műtrágyázásnál a nitrogén és a foszforműtrágya 50—50 százalékos arányú ke­verése. Ez főként ott ajánlha­tó, ahol ősszel a vetés előtt nem használtak foszfort alap­trágyaként. Hogy a helyes idő­ben végzett fej trágyázásnak milyen előnye van, arról ma már minden szónál jobban be­szél az atkári Micsurin Tsz 16 mázsás, a boconádi Petőfi Tsz 18 mázsás búza átlagtermése. Mihelyt a talaj megszikkadt és a fagyveszély elmúlt, a ga­bonafélék ápolásában a követ­kező legfontosabb feladat a fo­gasolás. Nem szabad vele kés­lekedni, de nem szabad sietni sem, mert a sáros időben vég­zett fogasolással többet ron­tunk, mint használunk. A fogasolás az őszi kalászo­sok kapálása. Ezzel megporha- nyítjuk a növények között a földet, biztosítjuk a talaj le­vegőzéséi, s egyidőben gyom­irtást is végzünk. Ha megkés­tünk a fejtrágyázással, akkor a műtrágya kiszórása után azonnal fogasolni kell, hogy a műtrágyát lejuttassuk a gyö­kerekhez. Fogasolni száraz idő­járás esetén is kell, mert ezzel az aszály ellen is védekezünk, ugyanakkor ezzel elősegítjük a baktériumélet megindítását a talajba. Sorrendben először az őszi árpát, azután a rozsot, majd a búzát kell fogasolni. Homokos, — főként futóho­mokos — területen kerüljük a fogasolást, mert a fellazított homokot a szél könnyen ki­kezdi. Mint minden munkának, a fogasolásnak is megvan a legjobb munkamódszere. A leg­helyesebb a növénysorokra ferde szögben vagy keresztben végezni a fogasolást. A tavaszi kalászosokat kike­lésük után 2—3 héttel, amikor már megerősödtek, szintén he­lyes megfogásotok Az olyan árpát, illetve zabçt, amin fe- lülvetés van, nem szabad fo­gasolni — A’ DISZ KV ezüst vándor­serlegéért folyó ifjúsági sajtó­terjesztési versenyben me­gyénk januárban a második helyet érte el. ÄPOLONOK TÍZ PERCCEL hat óra előtt az éjszakás nővér még egyszer végigjár birodalmán, át­nézi feljegyzéseit, lekattintja a tompafényű kis lámpát. A februári hajnal hideg, szürke fénye a betegek sápadt arcára kúszik. Nyög- décselés, halk köhögés, mozgolódás hallat­szik, A kórház sötét homlokzatán felvillan ágy-egy ablakszem. Kezdődik a nappalosok munkája. Az osztályos nővér átveszi a szolgálatot az éjszakástól. Halk kérdéseket tesz fel. ér­deklődik a súlyosabb betegek iránt. — Arány­lag nyugodt éjszaka — jelenti az éjszakás nővér, — új beteget nem hoztak. Vas bácsi is nyugiodtan aludt az altatótól. Az osztályos nővér, Tóth Teréz hozzá­kezd napi munkájához Aki így hirtelen rá­néz, hitetlenkedve húzhatja össze szemét. Fiatal lányt lát, kérek, pirosarcút, derűs sze­műt, erélyes szájú lányt. Ki hinné, hogy rá van bízva a gyöngyösi kórház 48 ágyas férfi belosztálya. Az osztály megélénkül. Megérkeznek a többi ápolónők is, közöttük Tóth Ilona, az osztályos nővér 17 éves gyakorló ápoló húga. Hőmérők csendülnek a fertőtlenítő pohár­hoz, melegvizes mosdótálakat hordanak kö­rül, a súlyos betegeket ketten is mosdatják. Megkönnyebbülten, felfrissültén feküsznek vissza. Teréz nővér átnézi a kórlapokat, néha meg-megcsóválja a fejét, hogy fehér maku­látlan kendője nagyot lebben. Valami nem tetszik neki. Molnár Andrásnak újból felsza­ladt a láza. Az ébredezők köszöntik, minden­kihez van kedves szava, — tréfálkozik, így kezdi a reggelt. Reményt önteni a legbete­gebb szívébe is, ez. a célja. Tudja jól. hogy milyen nagy szükség van a gyógyuláshoz a jó hangulatra és reményre, a gyógyulni akarásra. Nem enged senkit szomorkodni. lói ismeri a betegeket, tudja, kit mivel vi­díthat fel. Vas bácsinak unokájáról beszél, Bállá bácsinak munkahelyéről, Farmanek bácsinak rizst ígér ebédre, mert tudja, hogy em a kedvenc étele. KÖZBEN MÁR KI is osztotta az előírt SfőgyszerekeL pillanatok alatt szalad be az ■ injekciós’ tű a bőr alá, végtelenül gyors, ügyes és erélyes. Vizit előtti ráérő idejében próbálok vele beszélgetni. Bár ehelyett is szívesebben a raktárba menne tiszta fehérneműért De visz- szatartom, érdekel, hogy került s ide ilyen fiatalon,; hogy lett osztályos nővér. — Kenyérkereset? — kérdem. Megérti, mire gondolok rázza a fejét. — Nem. Hivatás. Nagyon szeretem ezt a munkát, nagyon érdekel, hiszen máshol is kereshetnék pénzt, gyárban, vagy mint eladó. — Mióta ápolónő? — Tizenhét éves koromban látogatóban voltam egy kórházban, Mikor hazamentem, kijelentettem, hogy ápolónő leszek. Otthon egy kicsit morogtak, . hogy azt még tanulni kell, mikor lesz abból kereset, meg hogy még százszor is otthagyom, megundorít, fáraszt. Nem hallgattam senkire. Elvégeztem a tan­folyamot, s 1950-ban Gyöngyösre kerültem. Persze, nem mindjárt a belosztályra. Közben a diétás nővér keresi, hogy a gyomorvérzéses Kárpáti József étrendjét megbeszéljék. — Hogy lett osztályos ‘ilyen fiatalon? — kérdem. A visszaemlékezés mosolyt csal arcára. — Nem ment az olyan könnyen. Nagyon sok munka, fáradság jutalma. Mikor ide ke­rültem, szalmazsákok voltak a betegágyakon, alig ' voltunk szakképzettek, kevés volt az orvos, sokan belefáradtak, itthagyták a kór­házat. . Én úgy éreztem, nekem végig kell küzdenem. És sikerült Keveset aludtam, igaz. Tanultam, figyeltem, s egyszer a bel- osztály főorvosa megkérdezte, elvállalnám-e az osztályt. Ügy gondoltam, van nálam idő­sebb, alkalmasabb, talán meg is haragudná­nak rám. ha elébük kerülök, nem lesz előt­tük tekintélyem. És.... és, most mégis itt vagyok. S úgy érzem, szeretnek is a többi nővérek. Ezen az osztályon soha nincs vita, veszekedés, dolgozunk mindnyájan. A HÜGA JÖN, kezében füzet, valami észrevétele van. Olyan ez a 17 éves kis Tóth Ilona, mint a szovjet filmek almaképű kis komszomolístái. Szőke dús haját nehéz a fehér ápolónői főkötő alá dugdosni. Mindig ki-kibuggyan valahol egy makrancos fürt. Egészséges, hófehér fogsora kivillan, ahogy beszél és nevet, — mindig nevet. Itt. a kór- • házban a sok beteg között olyan, mint az élet, a mai élet jelképe. Nővére elmeséli, nemrég hozta ide a kis zalamegyei faluból, hogy legyen utóda az osztályon — És kedv? *— kérdem. Ilonka kivillantja a fogait. — Az van, nagyon is van — és magyáráz lelkesen, szívből, szavait latin szavak tarkítják, hogy lássuk, már sokat, nagyon sokat tanult. A szigorú osztályos nővér szerint gyakorlatban is igen jó. Persze — mondja testvére —, sokat kell tanulnia, tapasztalni, anélkül so­hasem lesz jó ápolónő. Nemsokára a har­madik testvérét is idehozza a kórházba. He­ten vagyunk testvérek — nevetnek — jut belőlünk. Nehéz ez a beszélgetés, állandóan közbe­szólnak, megszakítják, elkísérem őket a kór­termekbe, mert a munka nem állhat meg. Tóth Teréz megmutatja a példás rendben lévő gyógyszeres szekrényét, és bemutatja a betegeket. Ez diabeteszes, nem szabad sokat ennie, ennek májgyulladása van, itt a sarok­ban ez a fiatalember meningitisz gyanús, — emeli fel az ágyra függesztett kórlapot. Sok betegünk van, de igen sokan mennek gyó­gyultan haza. — Hála a jó ápolásnak? Lebben a fehér főkötő. fejét rázza. De­hogy is. A jó orvosoknak, a jó betegeknek, s csak azután a jó ápolónőknek. Sok minden kell a gyógyuláshoz Ezután eseteket mesél, gyors vérátömlesztésről, idejében adott in­jekcióról, gyors és jó diagnosztikáról. Ügy érti a dolgát ez a fiatal lány, mintha hosz- szú-hosszú évek állnának mögötte. Mikor ezt elmondom neki, bólogat — igen. Élettapasz­talat kell, ismerni a betege körülményeit, a hozzátartozókat. — Pavlov? — Igen, Pavlov. — Nagyon-nagyon so­kat jelent a betegekkel való beszélgetés. Ezért érthetetlen nekem, mikor goromba, nemtö­rődöm ápolónőkről hallok. Hiszen a mi legna­gyobb segítségünk a beteg jó hangulata. —• S a magánélet — fordítom meg a be­szélgetés sorát. Az erélyes, tapasztalt, böl- cselkedő ápolónő ismét fiatal kislány. Elpi­rul. — Menyasszony, vagyok. Saját magát neveti. — Nem tudom, miért pirulok — men­tegetőzik. A VŐLEGÉNYE géplakatos, de nincs még lakásuk és ez a nagy bánata Tóth Te- réznek. Itt kellene hagynia a kórházat, ami pedig nagyon a szívéhez nőtt. — Talán valahogy sikerül. A kórház is mi­lyen régi -s, korszerűtlen volt még ezelőtt öt évvel és mióta itt vagyok, milyen sokat vál­tozott. Most az én osztályomat (így mondja: enyém) is rendbe hozzák így lesz majd ta— Ián a lakással is. A fiatal ápolónő kér még tanácsot. Tóth Teréz osztályosnővér magyaráz. Kezét a fia­tal lány vállára teszi és az hallgatja áhítat­tal, figyelmesen, pedig talán csak három év van közöttük. Kezdődik a nagy ‘ vizit — mondja Tóth Teréz, elbúcsúzik tőlem. Fehér főkötője pár perc múlva már az ágyak kö­zött lebben. Injekciós tűket főz ki, vizet ad, felrázza a párnákat, tréfálkozik a betegek­kel. — dolgozik. TÖRÖS KÁROLYNfi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents