Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-11 / 3. szám

195«. Janiuu 11. v.MT<ln NEPUJSAó Egerc&ehi bánya as új esztendő elején Ha egv-két évvel ezelőtt valahol szó esett Egercsehiről, azt csak szidás, mérgelődés követte. A terv nem teljesíté­se, töménytelen adósság, alaptalan, felelőtlen ígérgetések halmaza volt a jellemző erre a bányára. A termelésben csalc azután mutatkozott javulás, amikor új műszaki vezetőség került a bánya élére. Havonta komoly túlteljesítésről, a szén minőségi javulásáról jelentettek és nemsokára az adós­ságot is törleszteni kezdték. Az újév küszöbén meglátogattuk a bányát, beszélget­tünk dolgozóival. Htunknak egy célja volt: megtudni, ho­gyan akarják 1956-ban fokozni a termelést, biztosítani az adósság további törlesztését, a szén kalóriájának növelését. Ki-ki a maga beosztásában milyen terveket készített az új esztendőre. A tervek mindenkori telje­sítéséért Dobos Béla kétszere­sen is felelősséget érez. Rész­ben mint igazgatónak, más­részt mint pártvezetőségi tag­nak kötelessége a termelés ál­landó ellenőrzése, a tervszerű anyagellátás biztosítása, az újítók, műszakiak segítése, az egyre jobb munkakörülmé­nyek megteremtése. Már az 1955-ös év második felében is a technika fejlesz­tésére, a bánya gépesítésére fordítottak nagy gondot. Ügy vélekedik, a jövőben is ez a legfontosabb feladatuk. Az új gépek, a korszerűbb szénfejtés azonban nagyobb szaktudást követel. A főmérnökkel együtt ezért tartanak havonként egy­szer műszaki konferenciát, amelyen megtárgyalják az elő­zőleg áttanulmányozásra ki­adott technológiai előírásokat. Nagy jelentősége van a bánya negyedik negyedéves takarékosságának. Az utolsó három hónapban 42 köbméter ócska bányafát használtak fel. Az újév első negyedében-leg­alább ennyivel akarnak taka­rékoskodni. Mint igazgató, a vezetés színvonalának emelé­sével, nagyobb fokú munka­szervezettséggel, színvonalas szakmai oktatással, mint párt­vezetőségi tag társai nevelésé­vel, a termelés gondos ellen­őrzésével akarja elősegíteni a tervteljesítést. Mikor lenne tele tervekkel egy mérnök és asztala halom­ra műszaki rajzokkal, ha nem éppen az év elején? Ami azt illeti, Varga Lajos főmérnök­nél ez nem szokatlan Mindig új esztendőt számolhatnánk, ha csak ezen mérnénk az időt. Mert most az új feltárá­sok előkészítésénél nagy szük­ség van ezekre. — Az 1956-os évben csök­kentett termelési tervet kap­tunk, mert több mint hét kilo­méter vágatkihajtás is lesz. (Ez mintegy 20 százalékos termelésnövelést jelent majd). Az óév utolsó heteiben úgy igyekeztünk, hogy januárban ne kerüljön sor frontszerelés­re, hanem a jelenleg munká­ban levő frontokkal dolgozhas­sunk. A déli 11. fronton 100— 100 méteres frontfejtés van előkészítve, ennek kifutási ideje két-három hónap. így remélhetőleg nem kell tarta­nunk lemaradástól, sőt a múlt évtől maradt hátralékot is to­vább törleszthetjük. A bányában néhány kor­szerűsítést szeretnénk bevezet­ni. Ezek közé tartozik a déli alapvágat szállításának villa­mosítása, mintegy 1200 méte­ren. Mezőket készítünk elő fejtésre — tervezzük a közeli, körülbelül 3000 tonnás szénte­rület feltárását — kidolgoz­tuk a bányavizek gyűjtőrend­szerének módját. Az elővájások rakodógépet kapnak. Bráz Józsefet nemrég küldtük el Tatabányára a vá­gathajtást meggyorsító gépek munkamódszerének átvételére. * Szecskó Kálmán tiVtárs, a pártbizottság titkára többek­kel megbeszélve, intézkedési tervet készített, amelyben a párttagoknak határozott fel­adatokat szab meg a pártbi­zottság. A terv foglalkozik a pártellenőrzéssel, a példamu­tatással, fontos feladatként mondja ki a Központi Vezető­ség határozatának széleskörű ismertetését és a bányatervek részletes megismerését. December 20-án tartották meg az 1956-os tervismertető értekezletet és megbeszélték a technikai fejlesztés további lépéseit. Január 1-től kéthetes bentlakásos aknász tovább­képző tanfolyamot indítottak a pártbizottság kezdeményezésé­re. amelyen a technika so­ron levő feladataival elsősor­ban az aknászokat ismertetik meg. Többször volt szó arról is, hogy mire megérkezik a három Simontics-féle kisrako­dó, a párttagok segítenek meg­szüntetni a bányászoknál ez­zel kapcsolatban tapasztalt alaptalan gyanakvást, bizal­matlanságot. Aligha van a megyében em­ber, aki ne ismerné Garam- szögi József egercsehi vájárt. A szakszervezet örökké dicsé­ri. A pártbizottság megelége­déssel nyilatkozik róla, nép­szerűsíti a sajtó — persze mindezt nem alaptalanul. Munkájával méltán rászolgált erre. Csapatával ő is készült az újévre. Űj év, új sikerek. 140—150—160 százalékok. Tizenkét tagú vájárbrigádja egyike a legjobbaknak. Nem olyan emberek, akik csak le­mennek a bányába és ma is elvégzik azt, amit tegnap, és úgy végzik el, mint talán ta­valy ilyenkor. Állandóan törik a fejüket, hogyan lehetne könnyebben, ésszerűbben. Így vették észre, hogy a vasácso- lat jobban felfogja a nyomást, bár drágább a fánál. De ha azt számítjuk, hogy nem tö­rik, erősebb, tehát biztonságo­sabb, beépítése kevesebb mun­kát igényel és a fa 20—30 mé­terével szemben 60 méter ki­hajtásánál is használható — máris gazdaságosabbnak ta­láljuk. Az egyik kis rakodógép Ga- ramszögiek munkahelyére ér­kezik. Alig várják, ők aztán igazán nem idegenkednek az olyan újítástól, amely meg­gyorsítja munkájukat, elősegí­ti a több keresetet Mentve lesznek a legnehezebb mun­kától, a rakodástól. Csak az üres csillék legyenek bizto­sítva és rendelkezésre álljon a szükséges vas bordadeszka, ak­kor nem lesz hiba a vágatki- hajtással. Tizennyolc-húsz ember dol­gozik egy fejtésen, a nagytele­pi fronton Burkovics Ferenc aknász felügyelete alatt. Ö is elsorolja az 1956. évi ten.7 si­kerének feltételeit: a munka­helyek helyes telepítése, az anyagellátás biztosítása (meny- nyiségileg és időben) s az üres csillékkel való jó ellátás. Egv- előre nincs panaszuk, csak TH gyűrű és a három méteres fe­nyőfagerenda kevés. Az éves terv teljesítve lesz — ígéri Burkovics. — Hiszen május óta mindig 120 százalék felett termeltek. Itt, ezen a részen nem túl nedves a bá­nya, megkísérlik a milszekun- dos robbantást, s ugyancsak a fúrógépek alkalmazását. Kell a szén, elvtársak, bí­zunk bennetek! Dohai Margit Tíz éves az Albán Népköztársaság Dohányosok figyelem! Üj gépek, korszerűbb eljárások az Egri Dohánygyárban Az Egri Dohánygyárban az 1956-os év első negyedében új gépek beállítása és számos újí­tás bevezetése teszi könnyebbé a dolgozók munkáját. A közel­jövőben megérkeznek a Német Demokratius Köztársaságból rendelt új, D. K.-típusú szivar- kagyártó gépek, melyeknek 10 százalékkal nagyobb az óratel­jesítményük, mint a régieknek. Az új gépek beállításán kí­vül jelentős újításokat is be­vezetnek. Zsíros Lajos főmér­nök irányításával, kísérletek folynak az infravörös sugarak­kal történő szárítás alkalma­zására Az új eljárás a szivar­bél és vágat szárításánál mint egy 250.000 forintos önköltség­csökkentést jelent a népgaz­daságnak. Az új szárítási eljá­rás emellett csökkenti a pené- szesedést, ezenkívül nem ron­gálja a gépeket. Az infravörös sugarakkal való szárítást — ha a január végi kísérletek sike­rülnek — február első napjai­ban vezetik be. Komoly újí­tást jelent még a szivarka elő­készítése. három műveletének összevonása. A bálabontás, csutázás és nedvesítés folya­matainak egyesítésével jelen­tős munkaerő megtakarítást érnek el, ami 30—40 ezer forin­tot jelent évenként. Ezenkívül még számos újítás járul hozzá a gazdaságosabb, s jobb terme­léshez. V. B. TUDÓSÍTÓNK JELENTI A SELYP! MEDENCÉBŐL: 1946. JANUAR 11-én, tíz esz­tendővel ezelőtt az Alkotmá- nyozó Nemzetgyűlés a nép akaratából Albániát Népköz- társasággá nyílvánította. Sok évszázados elnyomás, küzde­lem és szenvedés után virradt fel Albániára ez a nap. Albánia kicsiny hegyvidéki ország a Balkán délnyugati részén. Lakossága mindössze 1.200.000 lélek. Hegyei maga­san a felhőkbe nyúlnak. Amer­re a szem ellát, mindenütt he­gyek. Kis patakok kígyóznak a sziklák között, örökzöld olajcserjék, sudár ciprusok, narancsligetek szegélyezik az Adria partját. Termékeny völ­gyeiben a legkülönfélébb nö­vények teremnek, s az áldott déli nap hatására évente két­szer hoznak termést. A dúsfü­vű havasi legelőkön megszám­lálhatatlan csorda, nyáj legel. Gazdag, szép ország, népe még sem volt boldog sohasem. Az ókortól a legújabb időkig szinte szünet nélkül hol egyik, hol másik külföldi hódító tört rá a kis országra. Évszázado­kon keresztül török elnyomás alatt ólt a nép és harcolt lan­kadatlanul. Szkander bég ne­vét mindenütt ismerik a vi­lágon. A múlt század végén, amikor az imperializmus ki­alakult, új nagyhatalmak igye­keztek elfoglalni a meggyen­gült Törökország helyét. 1915- ben az imperialisták titkos egyezményt kötöttek, amely­nek értelmében Közép-Albá- nia olasz protektorátus lett. AZ OLASZ fasiszták a ha- zaárúló Zogu albán király se­gítségével évtizedeken keresz­tül elnyomták az albán népet és tűzzel-vassal üldözték a hazafiakat, a kommunistákat. 1939 elején Mussolini fegyve­resen elfoglálta az országot és nyíltan az olasz birodalomhoz csatolta. Az albán nép egy pil­lanatra sem nyugodott bele a fasiszta megszállásba. Egymást érték a tüntetéseké sztrájkok, a szabotázsok. Az ellenállás különösen nagy lendületet vett 1941 után, amikor marxista csoportokból szervezetileg is megalakult az Albán Kommu­nista Párt. 1944 őszén, amikor a szov­jet ágyúk dörejét már Albánia határánál is hallani lehetett, az albán nép végső támadásra indult Tirana felszabadítá­sáért. 1944 november 17-én az albán nép szabadságszereteté- nek jelképét, a kétfejű sassal díszített zászlót már az albán 1 főváros felett lobogtatta a széL A külföldi betolakodók ki­űzése és a feudális földesúri rendszer széthúzása után az albán dolgozók kezükbe vet­ték a hatalmat és népi demok­ratikus rendszert teremtettek. Első ízben jutottak hatalomra az ország igazi gazdái, a mun­kásosztály vezette városi és falusi dolgozók. A NÉPI demokratikus rend­szer létrejötte mindenekelőtt a Szovjetuniónak, a felszaba­dító szovjet hadseregnek kö­szönhető, amely szétzúzta a fasizmust Európában és biz­tosította sok nép — köztük az albán nép — szabadságát ' és függetlenségét. A népi hatalom államosítot­ta a gyárakat, bányákat, tan­kokat, villamoserőműveket, er­dőket és legelőket Az egész nagyipar és középipar az ál­lam kezébe rr.cnt át. Rendkívül fontos intézkedés volt a földreform, amely meg­szüntette a földesúri nagybir­tokokat. Ezer, meg ezer föld­nélküli paraszt kapott földet a földesurak és a bejek birtoká­ból. A népi hatalom, fennállásá­nak első napjától kezdve, egy­másután jelentős reformokat valósított meg a közoktatás és az egészségvédelem terén is. MÉG CSAK tíz esztendeje annak, hogy Albánia felszaba­dult a fasiszta megszállók, a hűbérurak és a burzsoázia uralma alól. Tíz év nem nagy idő egy ország történetében. Mégis mennyi mindent elért, ezalatt az idő alatt a bátor, munkaszerető albán nép. Megváltozott Albánia, gyöke­reken megváltozott a nép hely­zete. A munkásoké, akik ma már nem a külföldi tőkések taposó malmában őrlődnek, a parasztoké, akik nem a földes­urak földién görhyedeznek, a nőké, akik nem is olyan r<_ - gén még középkori elnyomás­ban éltek, nem volt szabad fá­tyol nélkül mutatkozniok, nem dolgozhattak férfiakkal együtt, rabszolgai alárendeltségben voltak férjükkel szemben. A fiataloké, akik előtt nagyszerű lehetőségek és távlatok nyíl­tak, akik kibonthatták és a dolgozó nép szolgálatába állít­hatták képességeiket. A GAZDAG albán földet, Albánia csodálatos tájait már nem csúfítja a nyomor és el­nyomás. Albánia tíz esztende­je — népköztársaság. Ezt a napot, ezt az évfordulót ün­nepli most az albán nép és vele minden szabadságszerető ember. Több millió forintos beruházással bővüli az idén a Mátra vidéki Erőmű Ÿ Az 1956-os év a további be­ruházások és üzembővítések esztendeje lesz a Mátravidéki Erőműnél is. Mintegy 18 millió forintot tesz ki az az összeg, melyet az idén beruházásra fordítanak. A feliújítások össz­értéké pedig eléri a 15 millió forintot. E tetemes összegből rövide­sen hozzákezdenek egy új, két­emeletes, modern, központi gépműhely építéséhez a TMK és a jelenlegi gépműhely dol­gozói számára. Több mint két­millió forintot igényei ez az új építkezés. Hamarosan átadásra kerül az öt kilométernyi hosz- szú ^ Il-es számú salakszállító kötélpálya, valamint egy be­ton bekötőút és egy új híd a Zagyván. A távolabbi tervek szerint megvalósítják a lakó­telep távfűtését is, amely az erőműből7 történik. Az idén salakeltávoiító berendezések­kel látják el az üzem öt poros kazánját, s ezek a gépi felsze­relések kétmillió forintba ke­rülnek. A fizikai munkák megköny- nyítésére több darugépet állí­tanak üzembe. Az Erőmű min­den turbinájához egy-egy go­lyós kondenzátor tisztító be­rendezést is felszerelnek 150 ezer forintos értékben. Jelen­tős összeget — mintegy félmil­lió forintot •— fordítanak a kazánház és a gépház szellő­zőberendezéseinek javítására. Másfélmillió forintos költség­gel egy tartalék generátor for­gó részéről is gondoskodnak, az előre nem látható üzemzava­rok megszüntetésére. A felsoroltakon kívül még igen sok új szerszámgép, gép­jármű és egyéb üzemi beren­dezés kerül beruházásra. Terv­bevették a vasútállomás és a kul túrház bővítését, új étterem építését és az üzem területén egy bővizű ivókút fúrását. Né­pi államunk tehát ebben az évben is bőkezűen gondosko­Tolijegyzetek dik megyénk legnagyobb villa- £ mosenergia termelő üzemének c bővítéséről, melyet az Erőmű ] dolgozói fokozott jó munkával, több villamosenergia terme­léssel viszonoznak. Molibdénpörköltt kemencét készítettek az flpci Fémtermia Vállalat dolgozói Egy héttel ezelőtt u;i üzem­rész, új berendezés kezdte meg munkáját az Apci Fémtermia Vállalatnál, mely ebben az év­ben és a későbbiek folyamán is hasznos segítséget nyújt az üzem tervfeladatainak meg­valósításához. Háromemeletes molibdén pörkölő kemence sz új gépegység. A műszaki ve­zetők ötletei és elgondolásai nyomán Andorkó Béla TMK vezető, Juhász József csoport- vezető, Oláh János kőműves és a kőműves brigád építette meg tűzálló anyagokból. Üze­meltetése havi 10 tonna kiváló minőségű molibdént szolgál­tat Diósgyőr és Csepel kohá­szai számára. Mi a lényege és jelentősége működésének? Kínából érkezik hozzánk a fekete színű molibdén érc. A vállalatnál ezt több folyamat­nak vetik alá. amíg ebből kész termék lesz. Egyik ilyen művelet a gyártáselőkészítés, mely abban áll, hogy az ércet 15—20 órán át 650 Celsius hő­fokon izzítják, s ezalatt 32 százalékról 0.1 százalékra csökken ennek kéntartalma. A magas kéntartalom ugyanis káros, s az ötvözetek minősé­gét rontja így a félkészter­mék. a kéntartalomtól meg­tisztulva kerül további feldol­gozásra. A múlt évben még a kemen­ce híján az apciak nem tud­ták ezt a pörkölési folyamatot elvégezni. Csak Budapesten volt egy igen kis kapacitású kemence, s az ércet nagy költ­séggel oda kellett szállitaniok pörkölésre. Az új berendezés gazdasági eredménye tehát nemcsak a minőségjavítás, a szállítási költség csökkentése, hanem az is, hogy a pörkölés 1 folyamáni a budapestihez ké­pest javul a molibdén fémki- hozatal, kevesebb értékes fém kerül a salakba, csökken az anyagveszteség. Ez kilogram­monként két forintot, nagy té­telekben nézve pedig 100 ez­reket jelent A TMK dolgozóinak jó mun­káját dicséri, hogy saját anya­gaik felhasználásával újabb beruházások nélkül 25 nap alatt készítették el ezt a ke­mencét, mely felül töltődik, s hőszabályozó szelepek segítsé­gével teszi lehetővé a pontos munkát, a technológiai elő­írások biztosítását. Császár István ANTI BÁCSI A halállal találkozni mindig szívetszo- rító érzés. Ezt különösen akkor érzi az em­ber, ha rokona, vagy ismerőse dől ki a sor­ból. Vannak emberek, ismerőseink, munka­társaink, akiket naponta látunk, találkozunk velük az utcán, de hogy élnek, léteznek, hogy vannak, azt csak akkor vesszük észre, mikor már nincsenek. Milyen furcsán hang­zik ez, és mégis így van. Erre az igazságra most döbbentem rá. Minden szombaton elmegyek a fürdőbe. Jól ismerem a fürdő dolgozóit, a pénztárost, a szárítót, aki a lepedőket adja, a kabinost, valamennyit, akik ilyenkor, amikor már mi pihenünk, dolgoznak a mi kényelmünkért. (Már amennyire ezt a szűkre szabott fürdő megengedi.) Szombaton bemegyek a fürdőbe és vá­rom a kabinost. Megszoktam ezt a kis ala­csony embert, aki fürgén siet a vendég elé és sajnálkozva mondja: sajnos, nincs üres kabin, na de majd csinálunk valamit. Szil­veszter napján, hatunkat zsúfolt be egy kis kabinba. Benézek a kabinsorok mögé és egy másik ember látok ott, aki ugyan fürdő dol­gozó már régen, de más területen dolgozott. — Az öreg Anti meghalt — mondja. —Anti? — Ki volt az — kérdem. — A régi kabinos — hangzik a válasz. A régi kabinos... Múlt szombaton még itt v«lt, most már csak „régi“. Egy hete még boldog újévet kívántunk egymásnak, és én csak most tudtam meg: Antinak hívták. Most hirtelen nagyon hiányzik nekem..., úgy érzem, adósa vagyok. Hosszú időkön át értem is dolgozott és én meg sem köszön­tem neki. Természetesnek vettem, hogy gon­dolkozott, számolt, hogy hova helyezzen el a zsúfolt szombati napokon. El sem búcsúztunk... Talán még go­romba is voltam vele, mint sokan a helyért való tolongásban. Most már csak az emlékedtől kérhetek bocsánatot, Anti bácsi, csak a most megtu­dott nevedtől búcsúzhatom el. Csak a nevednek állíthatok e néhány szerény szóval egy7 kis emléket — köszöne- temül. zt MIKI Van Egerben egy szerencsétlen fiú — mindenki ismeri — Mikinek hívják. Hogy miért lett ilyen, ki tudja? Talán egy régi bűnért rajta állt bosszút a természet, talán az élet, a környezet tette ilyenné? Járkál az utcákon, mindig mosolyog, néha elrikkantja magát: Apa, hova? Az emberek mosolyog­nak rá és visszakérdik: apa, hova? Miki már hozzátartozik a városhoz. Meg­szoktuk és meg is szerettük. Egyik nap gyors lépésekkel igyekezett végig a Széchenyi ut­cán. Már majdnem a Vörös Csillag mozi­hoz ért, amikor két csapottvállú fiatalember elállta az útját. Miki megállt, csodálkozva barátságosan nézett, megkérdezte; hogy apa, hova?, s vidáman elrikkantotta magát. A két csőlovag ezt rendkívül szórakoztatónak találta, s beszorították az egyik kirakat mé­lyedésébe. Miki közben éktelenül kiabált, de ez már a veszett félelem hangja volt. Sze­mét vadul forgatta és egérutat keresett. De hiába, mert a két „derék fiatalember“ erős volt és nagy nevetéssel sarokba szorították a szerencsétlent. — Gyere, haver csörögni. Majd fogunk neked egy jó nőt — mondták — Ilyen és ehhez hasonló szellemességekkel szórakoztat­ták magukat és a járókelőket. A kiabálásra ugyanis a járdán egy kis csoportosulás tá­madt és a két bodorított hajú emberjeiölt rendkívüli módon élvezte a hirtelen támadt népszerűséget. Egy idő után egy jó érzésű ember oda­ment és Mikit ki akarta vezetni a gyűrűből. — Nem szégyellik magukat — szólt, — s menni akart, de megállították. — Most mit vakerál. Nem mindegy ennek, l)ogv mit csinálunk vele, olyan, mint egy ál­lat Álltam és figyeltem a jelenetet. Néztem a két gáncsnélküli lovagot, a szerencsétlen fiút és valahogy úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban ő, háborodott elméje ellenére is közelébb áll az emberhez, mint azok ketten. ». H. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents