Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-07 / 95. szám
4 NÉPÚJSÁG 19m december 7. seeria Schiller válogatott művei 1—2 kötet Friedrich Schiller, a német költőóriás halálának 150. évfordulója esztendejében adta közre az Űj Magyar Könyv- kiadó ezt a kétkótetnyi válogatást Schiller legszebb verseiből és drámáiból. A versek között szerepelnek a Schiller és Goethe által közösen írt „Xéniák" is. A drámai művek közül a „Haramiák”, az „Ármány és szerelem", a „Don Carlos”, a „Teli Vilmos" címűt és a „Wallentstein-Trilogiát” közli a válogatás.. A drámákat Aprily Lajos, Déry Tibor és Vas István fordította. A bevezető tanulmányt Turóczi- Trostler József akadémikus írta. A szerkesztés és a jegyzetek összeállítása Vajda György Mihály munkája. Mint érdekességet ragadjuk ki a bőséges jegyzetanyagból, hogy amikor Schiller első drámáját, a „Haramiák“-at névtelenül kiadta, egy jóhiszemű kritikus ezt írta róla: .,IIa remélhetjük, hogy születik egyszer egy német Shakespeare, hát itt van“. Most, amikor a karácsony előtt a magyar közönség kezébe kerül a „teljes Shakespeare", a brit költőóriás műveinek kiadásán kívül régi adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás, amikor — a felszabadulás óta első alkalommal — adott ilyen gazdag válogatást a „német Shakespeare“ alkotásaiból. Igaz Mária, Morvay Péter, Simon Józ9efné : Népünk hagyományaiból A kötet célja a néprajznak, mint olvasmánynak népszerűsítése, továbbá a társadalmi néprajzi gyűjtés, eredményeinek a helyes néprajzi gyűjtés módszereinek ismertetése. A könyvben közölt huszonkét: néprajzi leírás felöleli a gazdasági néprajz és folklór minden területét: újabb gyűjtésű népszokásokat, népdalokat, meséket a paraszt- és munkáséletről szóló monografikus írásokat találhat benne az olvasó A szerkesztők a társadalmi néprajzi gyűjtők legjobb munkáiból válogatták össze az anyagot. Tájékoztató jellegű magyar néprajzi bibliográfia, 60 illusztráció és 14 kottamelléklet egészíti ki a könyvet. Dcgh Linda: Kakasdi mesék E kötetben a szerző egyetlen mesemondó, özvegy Palkó Jó- zsefné Zaich Zsuzsannának 49 meséjét adja közre. Az egykori andrásfalvi (, Bukovina“) székelyek egyik mai telephelyének, a tolnamegyei Kakasának mesekincsét gyűjtögetve talált rá erre a kivételes tehetségű mesemondóra, aki nemcsak a magyar, hanem az .ismert európai mesemondók közül is kiemelkedik színes egyéniségével. Balkonénak a kötetben foglalt meséi legnagyobbrészt tündérmesék, de vannak ízes, mulatságos tréfái is szép számmal. Leginkább az üldözött, méltatlanul szenvedő hősökről szóló meséket kedveli. Feltűnő jellegzetessége a realizmus és meséinek mély lélektani megalapozottsága. Nemcsak egyféle hangot üt meg: stílusa aszerint változik, ahogy a mese kívánja. Amennyi lí- raiság, gyengédség van a tündérmeséiben, annyi a hősi helytállás a kalandmesékben, humor, komédiázó kedv realisztikus falusi történeteiben. Tehetségének elismeréséért Palkó Józsefné 1954-ben elnyerte a „Népművészek mestere“ kitüntetést. Bemutatták a „János vitéz"-t Egerben Nagy sikerrel tartotta meg i harmadik bemutatóját az egri ! Gárdonyi Géza Színház. Ka- csóh Pongrácz: János vitéz daljátékát szombaton és vasárnap is zsúfolt nézőtér tekintette meg, s jutalmazta lelkes tapssal a színészek, s a zenekar kitűnő játékát, valamint az igen jól sikerült díszleteket. A bemutató részletes méltatására következő számunkban visszatérünk. ití/aói „FEKETE GYÉMÁNTOK“ IV. Még sem akadt négyünk közül senki, aki önként vállalkozott volna. S ennek nem is az az oka, hogy a nehézségektől megijedtünk, hanem szerettünk volna többet látni a bányából, tehát innen tovább menni. De hát valakinek csak itt kellett maradni, s végül én lettem az „áldozat“. Elbúcsúztunk egymástól, barátaim mentek tovább, én pedig új barátaimmal hozzáláttam a munkához. Nem volt könnyű. Aki még nem járt itt, el sem tudja képzelni azokat a nehézségeket, amikkel itt a föld mélyében meg kell küzdeni. S mióta magam is tapasztaltam, sokkal több tisztelettel tekintek a bányászokra, mint eddig. Itt már alig van szükség ruhadarabokra. Csak a gumicsizma, s a nadrág maradt rajtam, na és a fejemen a kobak. Két társam svájci sapkában volt. de sose ütötték be a fejüket, én bezzeg annál sűrűbben. Acsolással kezdtünk. A fővájár faragott, a segédvájárral ketten pedig hoztuk az anyagot. Jó mázsás súlyú fákat kellett idecipelni, amit még csak vállra sem emelhettünk, mert olyan alacsony volt a tárna, hogy meggörnyedve kellett járni. Szerencsére aránylag hamar vége lett ennek, jött a lövés. Villanyfúróval jó mély lyukakat fúrtunk a szénfalba, amibe a lőmester behelyezte a töltetet. A fúrás sem volt éppen egyszerű mesterség, mivel a stangli el volt görbülve,' s a markolat jól feP törte a tenyeremet. Pedig hárman kapaszkodtunk bele. A töltetek elhelyezése után elvonultunk egy védett helyre, ahol megvártuk a robbanást és a füst elvonulását. Ezt a pihenő időt uzsonnázásra használták fel társaim. Nekem nem volt kedvem az evéshez. Már az eddig végzett munka is túl sok volt erőm- höz képest, nagyon kifárasztott. Ezt csak fokozta a nagy hőség és a levegőben lévő gáz, amitől a számban ugyanaz a keserű íz keletkezett, mint amikor súlyos betegen, 40 fokos lázzal feküdtem. Az igazi bányászok ezt is hamar megszokják, s jó étvággyal pótolták kalóriájukat. Közben azért nem feledkeztek meg arról, hogy a fényre előmerészkedő patkányoknak is odavessenek egy-egy darabka kenyeret. Érdekes, hogy itt az örök sötétségben is élet van. A patkányokon kívül igen sok apró légy repdesett a fénykörben, a korhadó bányafákon pedig igen gazdag gombatenyészet virúl. Részemről sajnos nem gyarapíthattam gyűjteményemet, mert dobozt nem hoztam magammal. De ha lett volna is nálam, biztos úgy jár, mint a gyufám, ami teljesen szétázott. Pedig ha itt valaki eltéved, s elalszik a lámpája is, akár napokon ssR HÍREK. «« NAPTÁR 1955 december 7: 1890-ben ezen a napon kezdődött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusa. December 8: Az országgyűlés 1950 december 8-án ünnepélyesen törvénybe iktatta a béke védelmét. Ezelőtt 151 évvel született Damjanich János, 1848-as honvédtábornok, aradi vértanú. LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT: A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár december 5-én délelőtt 10 órakor befejezte éves tervét. — A TARNAÖRSI Dózsa termelőszövetkezetben mé- hésztanfolyamot indítottak a tagság számára. A tsz a nyár elején 22 méhcsaládot kapott és a méhészet jó jövedelme megkedveltette ezt a gazdasági ágat a szövetkezet tagjaival is. Tavasszal minden tsz tag méhészetet szeretne beállítani háztáji gazdaságába. — GYÖNGYÖSÖN, a Petőfi gazdakörben szőlészeti anké- tot rendeznek december 11-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. Az ankétot a Micsurin Agrártudományi Egyesület gyöngyösi csoportja, a Mező- gazdasági technikum igazgatósága, a Petőfi gazdakör, a Mezőgazdasági Könyv és Folyóirat Kiadóvállalat rendezi. — KÖMLÖN Táncsics néven új termelőszövetkezeti csoport alakult 12 taggal, közel 100 hold földön. A többezer lakosú községben már csak 40 egyénileg gazdálkodó család dolgozik, a többiek már mind termelőszövetkezetekbe tömörültek. — CSÖRGŐ ISTVÁN a 32. Autóközlekedési Vállalat dolgozója egész kötvényét 25 ezer Ft-al húzták ki. Tízezer forintot nyert Elek Miklós, az egri Kéményseprő Vállalat dolgozója, ötezer forintot Bóta Mihály né, az egri Dohánygyár dolgozója. A MOZIK MŰSORA : Egri vörös Csillag Filmszínház: December 7-én: Tavasz (jugoszláv). 8—12: Kútbaesett kérő (szovjet). Gyöngyösi Puskin Filmszínház: December 7-én: Rigoletto (ólasz). December 9—14 : Eltűnt kapitány (szovjet). Gyöngyösi Szabadság Filmszínház: December 7: Légből kapott zenekar (csehszlovák). December 9: Budapesti tavasz (magyar). Hatvani Vörös Csillag Filmszínház: December 7: Bodzaliget (szovjet). December 9—14: 9-es kórterem (magyar). Füzesabonyi Filmszínház: December 7—8: Kis szökevény (amerikai). December 10—12: Veszélyes ösvényen (szovjet). — A Hatvani Cukorgyár vöröskercsztes szervezete 17- én este műsoros táncestét rendez, melynek bevételét a járási szülőotthon javára fordítják. Az üzem kultúrgárdájá- nak részvétele és a Budapestről meghívott művészek fellépése biztosítja majd a műsor színvonalát. — „IFJÚSÁGUNK szebb és vidámabb életéért" címmel tart előadást Mikus Gyula főiskolai adjunktus december 14-én szerdán este 7 órakor az egri járási kultúrház klubtermében. A SZÍNHÁZ MŰSORA: December 7, szerda: Párád este 8-kor: „Kis operák". Egercsehi délután 4 és este 7 órakor: „Annuska". December 8, csütörtök: Eger este 7-kor: „János vitéz". Heves délután 4 és este 7-kor: „Annuska”. December 9-én, pénteken: Eger délután 3-kor: „János vitéz" (ifjúsági előadás). December 10-én, szombat: Eger este 7-kor: „János vitéz“. — Az Egri Gárdonyi Géza Színház december 8-tól a hétfői nap kivételével mindennap tart előadást és ezzel a Dózsa mozi végleg megszűnt. A Dózsa mozi új helye az egri járási kultúrházban lesz. Az átépítési munkálatokat rövidesen megkezdik. RENDŰM llíli EK Büntető eljárás indult őrizetbevétel mellett Corpusz Attila volt gyöngyöspatai községi tanács vb. elnök ellen, továbbá szabadlábon hagyás mellett Bognár László volt vb. elnökhelyettes. Nagy Miklós volt községgazda és Sárközi Julianna volt vb. titkár ellen az alábbi tényállás alapján. Corpusz Attila és társai 115.000 forinttal megkárosították a tanácsot. Corpusz Attila ezenkivül ez év májusában 1 db szarvasmarhát is levágott feltétén, húsát a község dolgozói között 18 forintos árban értékesítette. Hivatali beosztásukat arra használták, hogy több gyöngyöspatai személytől, elsősorban kulákoktól nagyobb kölcsönöket vettek fel, melynek nagy részével még jelenleg sem számoltak el. Corpusz Attila és társai szoros kapcsolatot tartottak a községi kulákokkal, azok lakásán gyakran italoztak. Bűnös tevékenységükért most a bíróság előtt felelnek. keresztül kóborolhat, míg kitalál. Közben elhangzott a robbanás tompa döreje, kis idő múlva, mint valami középkori kísértet — kilebegett a füst is. Társaim összecsattin- tották a bicskát, s indultunk vissza. Munkahelyünkre érve, aszó szoros értelmében megrendítő kép fogadott. Mikor itthagytuk, az ácsolat egész a függőleges szénfalig húzódott, s már kezdtem megbarátkozni vele. Most a szénfal jó darabon leomolva, s a szén nagy kupacokban hevert lábaink előtt. Hoztunk magunkkal üres csillét, s míg a fő vájár elkezdte csákányával a fejtést, a segédvájár baligákat faragott a szállítmányok megjelölésére, jó magam pedig a csille közelébe trajboltam a szenet. Jó kiadós adag ment a lapátra, amíg csak odébb kellett hají- gálnom, még ment is valahogy a munka. A neheze akkor következett, amikor meggörnyedve bele kellett hajígálni a csillébe. Eleinte megpróbáltam számolni, hány lapáttelik meg, de aztán ezt is abbahagytam. Mire a második csillére került a sor, úgy éreztem, karom tőből kiszakad. De lassan csak beletörődött a testem. Nem számoltam, nem gondolkoztam, fogaimat ösz- szeszorítva, gépiesen lapátoltam. Most már még szégyen- letemben sem hagytam volna itt helyemet. Ki kell tartani a műszak végéig, ha belepusz- túlok is. Hát nem pusztúltam bele. S az az jó érzés, amit csak a munka adhat az embernek, adott erőt arra, hogy a munkaidő végén már magam Is olyan fürgén rohanjak, cikázzak a kivezető úton, mint társaim. Igazi bányásznak éreztem már én is magamat, s amikor szembetalálkoztam a váltásra jövő éjjeli műszak embereivel, ugyanúgy üdvözöltem őket, mint aki már legalább is hónapok óta dolgozik- itt: „...csét!“ S ekkor megértettem azt is, hogy miért ragaszkodnak ehhez a munkához társaim. A fő vájárom azt mondta beszélgetés közben: — Még ha 100 forintot is fizetnek napszámba kapálásért, akkor sem megyek el innen! Akkor csodálkoztam ezen a kijelentésen, de most. már értem. Sőt érzem is. Gyönyörű holdvilágos este volt, amikor kiléptem újra a szabadba. Itt fenn, a magaslaton enyhe szellő lengedezett, gyantaillatot hozott magával a közeli fenyvesből. Lenn az ösvényen apró szentjánosbogárkákhoz hasonlóan fények imbolyogtak: a műszakról hazatérők lámpafényei. Rövidesen felértek társaim is. A fáradtság rajtuk is kiütközött, így nem sokat beszélgettünk, amíg lefelé mentünk. A hegy aljában autóbuszra ültünk, ami szempillantás alatt visszavitt a telepre. Éjféltájt lehetett, miremeg- fürödtünk, kimostuk átázott ruháinkat s megvacsorázva, lefeküdtünk. Nem kellett altatódal, fejünket letéve, máris az igazak álmát aludtuk. Másnap megköszöntük azoknak, akik segítettek bennünket, hogy ezzel az élménnyel gazdagabbak lettünk, s hazautaztunk. (Vége) HAL ASS Y L. FILM: „flz eltűnt kapitány“ és a „Béka hercegnő“ A Gyöngyösi Puskin Filmr. színház november 9-14-ig mutatja be a szovjet filmgyártás legújabb színes filmjét, „Az eltűnt kapitány"-!. A Nagy Honvédő háború utolsó kezdődik a film. Két leányka keresi egy tengeröbölben régi játszóhelyét. A két kalandos természetű kislány a németek ellen harcoló bátor szovjet partizánok közé kerül, m ajd a nagy harcnak is részesei lesznek. Egy műsorban mutatják be „Az eltűnt kapitánnyal" a „Béka hercegnő” című színes szovjet rajzfilmet, mely egy orosz népmese motívumai alapján készült. B tarnaszentmiklósi és a lőrinci gépállomás befejezte mélyszániási tervét December 1-re két gépállomás, a tarnaszentmiklósi és a lőrinci teljesítette túl mély- saántási tervét. Eredményük 121, illetve 118 százalék. Nemsokára befejezi a hevesi gépállomás is, itt a mélyszántás 97 százaléknál tart. A füzesabonyi és a sarudi gépállomás eredménye 79, 75 százalék. Hatodik az atkári gépállomás 71, 7. Detk 59, 8. Eger 59, 9. Hort 45 és 10. a pétervásári gépállomás 29 százalékkal. Megyénk gépállomásai összesen mélyszántási tervüket 80 százalékra teljesítették. Silózási tervét majd minden gépállomás befejezte. A hevesi gépállomás a vezető helyet szerezte meg 161 százalékkal. A többi gépállomás eredménye: Lőrinci 156, Detk 138, Atkár 126, Sarud 124, Füzesabony 118 és Tárná s/en t- miklós 107 százalék. Károm gépállomásunk: az egil (80), a pétervásári (50) és a horti (19) még nem fejezte be a silózást. Fatelepítések a sósiréti rablógazdálkodás helyén Ízzadtan kapaszkodtunk felfelé a sósiréti domboldalon. Társam ki tudja hányszor járta már meg az utat, én először. A természet váltakozó formában tárta elénk szépségeit. Áz út két oldalán csörgedező hegyi patak, meredek sziklák, évszázados fák váltogatták egymást. A keleti domboldalon rozsdabarna szőlőlevelekkel játszadozik a szél. Hátunk mögött a távolból a Gyöngyösi Váltógyár kéménye látszik, amint buzgón eregeti ólomszürke füstjét a magasba. — Micsoda pompás lehetett itt az élet — jegyezte meg Keresztúri elvtárs, az agro- nómus, amikor a földesúri kastély kertiébe értünk. Annak idején Borhyak-é volt az erdő, sziklakért, ezüstfenyőkkel keretezve mogyorófa ligetbe épített családi strand- füdő, japán kert, s a szórakozásnak mindenféle változata A tarjániak azt beszélik, hogy Horthy Miklós is ellátogatott néha erre egy-egy jó éjszakai tivornyára. Furcsa emlékművet nézegetünk, amelynek tövében „Pallos“ szó volt olvasható. Magas, vékony, mosolygós arcú fiatalember tartott felénk, ö magyarázta meg, hogy Borhy György legkedvesebb hátaslovát Pallosnak nevezte. Gyors számvetést készítettünk, s megállapítottuk, hogy a Pallos-emlékmű árából kisebb családi házat építhettek volna valamelyik tarjáni zsellércsalád számára. Borhyék tékozló módon gazdálkodtak az erdővel. Nem sokkal a felszabadulás előtt több mftit 400 hold erdőt taroltak le. A kitermelt fát . hatalmas összeggel tovább adták, a telepítés persze nem jutott eszükbe. Előfordult, — ahogy egykori cselédei mesélik —, hogy sokezer köbméter kitermelt fa az erdőn rohadt el, de nekik egy darabot sem adtak. Nagy haszonnal járt az erdő. Ömlött a pénz belőle és nem kellett semmi befektetés. Murányi elvtárs, az erdészet jelenlegi vezetője gyűlölettel beszélt erről a múltról. Pedig akkor ő még gyerek volt, a nép uralma nevelt belőle szakképzett vezetőt. Vezetése alatt évről-évre szaporodik az erdősített terület. Egyik komoly feladata az volt, hogy a Borhyak által tönkretett, több mint 400 hold helyébe új erdőt telepítsen. Ez körülbelül 800 ezer forintba került államunknak, de megéri, mert a befektetett összeg annak idején bőven visszatérül. A többi kopár területen most folyik az előkészítése egy újabb erdőtelepítésnek, 190 ezer forintos költséggel. Államunk újjávarázsolja a sósirétet. Nagy befektetéssel épültek már munkáslakások, egyikbe-másikba a telepes rádió is megszólalt. Sósirét Tarjánhcz három kilométerre fekszik, a Mátra ölében. Csodálatos szép lejtőin nyári időben a környékbeli úttörők hancúroznak vidáman, egészségesen. A tarjáni emberek is be-bekuk- kantanak az erdőgazdaságba, megnézik, hogyan halad az erdőtelepítés azon a területen, amely véglegesen a dolgozó nép tulajdonába került. Erki János
