Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-24 / 100. szám
Katona Margit, Gyöngyös. A kiskereskedelem kiváló dolgozójav • ★ Akikre büszkék vagyunk Dr. Novák Pál, a gyöngyösi kórház orvosa. ★ Utassy Sándor, Eger. A 200 méteres mellúszás magyar bajnoka. A Magyar Népköztársaság „kiváló sportolója“. ★ Gondolatok a béke és szeretet ünnepén Ö jra itt van a karácsony. Az embernek valahogy az az érzése, hogy alig múlt el a tavalyi, máris újra előszedjük a selyempapírba csomagolt fenyöfadíszeket. újra megtelnek a lakás rejtekhelyei a családtagoknak szám ajándékokkal. Mostanában valahogy sűrűbben pereg a homok az idő hatalmas homokóráján, gyorsan fogynak a naptárról a lapok, s íme nemsokára letépjük az 1955-ös év utolsóját is. Tizenegy naptár lapjai fogytak el. s ez alatt évről-évre szebben, évről-évre boldogabban ünnepelhettük a karácsonyt, egyre mélyebben éreztük igaz tartalmát. Karácsony van. Az emberek szerte a világon ünnepük a legszebb érzést, az élet célját és értelmét, — a békét és a szeretetet. Az ünnep békés nyugalmában üljünk le egy kicsit a meleg szobában, hunyjuk be a szemünket és gondolkozzunk, — emlékezzünk. Em'ékezz hát Kovács Sándor — 1942. karácsonyára. Vadul fütyült a metsző téli szél, jégbe és hóba meredt ez az egész ismeretlen világ. Topogva álltái a fagyos lövészárokban, s hallgattad az idegtépő csendet. Ébren voltál, szemed élesen figyelte a mozdulatlan hómezőt — és álmodtál. Arról álmodtál, hegy béke van, hogy meleg szobában ülsz a karácsonyfa alatt, s kicsi lányod odabújik hozzád, s puha szájával csókolgatja homlokod. S közben nem vetted észre, hogy az arcodra Táfagyott a szemedből kicsurranó könny... Emlékszel még az 1938-as karácsonyra? Nem te't karácsonyfára és mint a késszúrás, úgy fájt a kisgyerek boldog csacsogása: — Ugye, apuka, még ötöt alszunk karácsonyig... Ugye csillagszóró is lesz a karácsonyfán. És eljött a karácsony, s ti kimentetek a város főterén felállított ..mindenki karácsonyfájához“. Sok száz hozzád hasonló ember állta körül a hatalmas, csillogó fát, s lelked marta a fájdalom. A fa alatt jószagú estélyiruhás asz- szonyok kis csomagokat osztogattak, s te megalázva odaá’ltál és elfogadtad a könyörado- mányt: hadd legyen karácsonya a gyereknek. Emlékszel? Úgy hívták, hogy „mindenki karácsonyfája“. Ma mindenkinek van karácsonyfája. Vagy 1944. karácsonya. Az óvóhe'yen körülültünk egy kis fenyőfát, valaki imádkozott, mi meg csendben hallgattunk. Budapest ost- , roma megkezdődött. Az ismert utcákon, a föl- < dön feküdtek a villamosok vezetékei, rongyok- ] ba burkolt asszonyok egy döglött ló csontjairól e az utolsó darab húsokat fejtették le. Vacogva, ; patkányok módjára bújtunk a pincébe, félve a rettenetes kilátástalan jövőtől. Békéről álmodtunk 1944. karácsonyán, és messziről tompán, félelmetesen dübörögtek az ágyúk... És emlékszel 1945 karácsonyára? Rongyosak voltunk és éhesek. Ablakunkon papír helyettesítette az üveget. A karácsonyi vacsora fénypontja a melaszos kukorica puliszka volt. De boldogan ettük, mert akkor éreztük először, hogy milyen boldogság békében élni. Szerte az országban, a magyar földön kis hantok domborultak. Rajtuk egyszerű jel, számunkra olvashatatlan írás, s ee™ összeszaggatott csillagos sapka. Szovjet katonák sírjai voltak ezek, akik azért haltak meg. távol otthonuktól idegen fö’dön, hogy mi végre szabadon, békében élhessünk, dolgozhassunk, ünnepelhessünk. Azt a földet, melyet neked kiosztottak és me’yen te leraktad új, boldog életed alapjait. szovjet emberek vére locsolta. Ismeretlen szovjet katonák vére tette számodra termővé. 1945-ben a legszebb, legértékesebb ajándékot kaptuk, az életünket, szabadságunkat, békénket, — országunkat. Gondolj egy kiesit erre is. Romban volt akkor ez az ország. És sokan azt hitték, hogy itt már nem is lehet élet, de hidakon, vasutakon és a gyárakban már dolgoztak a kemény munkáskezek. Lefogyott arcú, beesett szemű munkások, az értéktelen mJ pengőért, korgó gyomorral építették a lerombolt városokat. Ezeknek az embereknek akkor már célt adott és irányt mutatott a párt és kezébe vette sorsukat. Megkezdte a heroikus küzdelmet azért, hogy felépüljön ez az ország, hogy boldog legyen az itt é'ő ember, hogy a nyugodt, megbecsült munkában eltöltött hétköznapokat boldog ünnepek kövessék. Lassan eltűntek a romok és a béke érlelni kezdte első gyümölcsét. Látod, a nehéz küzdelem nem volt hiábavaló. Gondolkozz egy kicsit ezen is. Lassan sötétedni kezd. Az utcáról behallat- sz;k a vidáman sétáló emberek zsibongása. Idebent meleg van. csak a kályha vörösen pislákoló szeme világít. Olyan jó így ülni és gondolkozni. ízlelgetni a múlt keserű emlékei után, a jelen édes örömeit. Tekinteted végigfut a lakáson. Ott egy új függöny, tavaly vetted. Ezt a szőnyeget nem is olyan régen terítetted a padlóra. Rádiódbó' halk zene szűrődik, csavargasd a kereső gombját és szobádba beköltözik a vi'ág. Zsongó orgonán va!ahol Bach-ot játsszák, egy kicsil odébb visít a piszton, másutt ismeretlen nyelven beszél egy dallamos férfihang. Tovább megy a fehér skálamutató: oroszul beszélnek egy kicsit odébb angolul. Figyeld csak. menynyi helyről hallod a már ismert szót: Mir. Po- koj. Paix, Pace. Béke. A békéről beszélnek V'adivosztoktól — Párizsig. Stockholmtól Cape Town-ig. Békéről beszé’nek. mert az egyszerű kisemberek milliói mindenütt békét akarnak még akkor is. ha urai békeszólamai csak háborús tervüket akarják palástolni. De ne ringasd magad színes illúziókban: sokan vannak ma is, akik újra vérbe akarják borítani a világot. És ha ezen gondolkodok szorítsd ökö'be a kezed és vá'jon véreddé a békeszerető milliók szent elhatározása: megvédjük békénket, bárki törjön is ellene. Karácsony van. A béke és a szeretet ünnepe. Nehéz e két, sajnos már sokszor elkoptatott fogalomhoz illő szép szavakat találni. Mu kás hé közalapjaink egyszerűségében is hősies tettei szebben beszélnek minden szónál. Ünnepeljük ma a békét. Bo'dog életünk, gazdag reményeink éltető elemét, egyetlen biztosítékát Ünnepeljük azokat a hős férfiakat és nőket szerte a világon, akik a tárgya'ó asztaloknál, a szónoki emelvényen felemelik mesz- szehangzó őszinte szavukat az egész emberiség bo'ogságáért. — az igazságos békéért. És ünnepeljük azokat, akik kalapáccsal és csákánynyal, kaszával és traktorral, könyvvel és fegyverrel erősítik a mi békénket. Ünnepeljük a szeretetet. Szeresd az embert! Szeresd a berentei hegesztőt, a szegedi halászt. az ózdi hengerészt, a gyöngyösi vasöntőt, a kiskörei parasztot, az orvost, a mérnököt, a költőt és a színészt Szeress minden becsületes embert. Szeress mindenkit, akinek keze munkája benne van a te boldog karácsonyodban. És most fejezzük be a gondolkozást, örüljünk boldog napjainknak, szép életünknek, békénknek, csa'ádunknak. Felejtsük el a feltört szomorú em’ékeket. s ünnepeljünk vidáman, felszabadultan. Talán nem is voltak ezek ünneprontó gondolatok. Az elmúlt sok fájó emlék emeli boldogságunkat, mert tudjuk. — hogy azok örökre elmerültek és soha nem térhetnek vissza már. Ezzel a tartalommal töltsük meg ünnepi jókívánságunkat és ilyen gondolatokkal mondjunk barátainknak és ismerőseinknek: boldog békés hétköznapokat és ünnepeket. HERBST FERENC Akikre büszkék vagyunk Dr. Radich Jolán, az Egri Dobó Gimnázium tanára. Az oktatás kiváló dolgozója. ★ Garamszegi József egercsehi sztahanovista bányász. Szabó Istvánné, a hatvani Szabó KTSZ dolgozója. Suba Kálmán Cserniczky Dénes a Suha—Cserniczky együttes vezetői. • <Koszonics Pál. a tarnaörsi Dózsa Tsz tagja Kiss I,ászióné, az Egri Dohánygyár dolgozója
