Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-24 / 100. szám

Katona Margit, Gyöngyös. A kiskeres­kedelem kiváló dolgozójav • ★ Akikre büszkék vagyunk Dr. Novák Pál, a gyöngyösi kórház orvosa. ★ Utassy Sándor, Eger. A 200 méteres mell­úszás magyar bajnoka. A Magyar Nép­köztársaság „kiváló sportolója“. ★ Gondolatok a béke és szeretet ünnepén Ö jra itt van a karácsony. Az embernek valahogy az az érzése, hogy alig múlt el a tavalyi, máris újra előszedjük a selyem­papírba csomagolt fenyöfadíszeket. újra meg­telnek a lakás rejtekhelyei a családtagoknak szám ajándékokkal. Mostanában valahogy sűrűbben pereg a homok az idő hatalmas homokóráján, gyorsan fogynak a naptárról a lapok, s íme nemsokára letépjük az 1955-ös év utolsóját is. Tizenegy naptár lapjai fogytak el. s ez alatt évről-évre szebben, évről-évre boldogabban ünnepelhet­tük a karácsonyt, egyre mélyebben éreztük igaz tartalmát. Karácsony van. Az emberek szerte a vi­lágon ünnepük a legszebb érzést, az élet célját és értelmét, — a békét és a szeretetet. Az ünnep békés nyugalmában üljünk le egy kicsit a meleg szobában, hunyjuk be a szemünket és gondolkozzunk, — emlékezzünk. Em'ékezz hát Kovács Sándor — 1942. ka­rácsonyára. Vadul fütyült a metsző téli szél, jégbe és hóba meredt ez az egész ismeretlen világ. Topogva álltái a fagyos lövészárokban, s hall­gattad az idegtépő csendet. Ébren voltál, sze­med élesen figyelte a mozdulatlan hómezőt — és álmodtál. Arról álmodtál, hegy béke van, hogy meleg szobában ülsz a karácsonyfa alatt, s kicsi lányod odabújik hozzád, s puha szá­jával csókolgatja homlokod. S közben nem vetted észre, hogy az arcodra Táfagyott a sze­medből kicsurranó könny... Emlékszel még az 1938-as karácsonyra? Nem te't karácsonyfára és mint a késszú­rás, úgy fájt a kisgyerek boldog csacsogása: — Ugye, apuka, még ötöt alszunk karácsonyig... Ugye csillagszóró is lesz a karácsonyfán. És eljött a karácsony, s ti kimentetek a város fő­terén felállított ..mindenki karácsonyfájához“. Sok száz hozzád hasonló ember állta körül a hatalmas, csillogó fát, s lelked marta a fáj­dalom. A fa alatt jószagú estélyiruhás asz- szonyok kis csomagokat osztogattak, s te meg­alázva odaá’ltál és elfogadtad a könyörado- mányt: hadd legyen karácsonya a gyereknek. Emlékszel? Úgy hívták, hogy „mindenki karácsonyfája“. Ma mindenkinek van kará­csonyfája. Vagy 1944. karácsonya. Az óvóhe'yen kö­rülültünk egy kis fenyőfát, valaki imádkozott, mi meg csendben hallgattunk. Budapest ost- , roma megkezdődött. Az ismert utcákon, a föl- < dön feküdtek a villamosok vezetékei, rongyok- ] ba burkolt asszonyok egy döglött ló csontjairól e az utolsó darab húsokat fejtették le. Vacogva, ; patkányok módjára bújtunk a pincébe, félve a rettenetes kilátástalan jövőtől. Békéről álmod­tunk 1944. karácsonyán, és messziről tompán, félelmetesen dübörögtek az ágyúk... És emlékszel 1945 karácsonyára? Rongyosak voltunk és éhesek. Ablakunkon papír helyettesítette az üveget. A karácsonyi vacsora fénypontja a melaszos kukorica pu­liszka volt. De boldogan ettük, mert akkor éreztük először, hogy milyen boldogság béké­ben élni. Szerte az országban, a magyar földön kis hantok domborultak. Rajtuk egyszerű jel, szá­munkra olvashatatlan írás, s ee™ összeszagga­tott csillagos sapka. Szovjet katonák sírjai vol­tak ezek, akik azért haltak meg. távol ottho­nuktól idegen fö’dön, hogy mi végre szabadon, békében élhessünk, dolgozhassunk, ünnepel­hessünk. Azt a földet, melyet neked kiosztot­tak és me’yen te leraktad új, boldog életed alap­jait. szovjet emberek vére locsolta. Ismeretlen szovjet katonák vére tette számodra termővé. 1945-ben a legszebb, legértékesebb ajándékot kaptuk, az életünket, szabadságunkat, békén­ket, — országunkat. Gondolj egy kiesit erre is. Romban volt akkor ez az ország. És sokan azt hitték, hogy itt már nem is lehet élet, de hidakon, vasutakon és a gyárakban már dol­goztak a kemény munkáskezek. Lefogyott arcú, beesett szemű munkások, az értéktelen mJ pengőért, korgó gyomorral építették a le­rombolt városokat. Ezeknek az embereknek akkor már célt adott és irányt mutatott a párt és kezébe vette sorsukat. Megkezdte a heroikus küzdelmet azért, hogy felépüljön ez az ország, hogy boldog legyen az itt é'ő em­ber, hogy a nyugodt, megbecsült munkában el­töltött hétköznapokat boldog ünnepek köves­sék. Lassan eltűntek a romok és a béke érlelni kezdte első gyümölcsét. Látod, a nehéz küzde­lem nem volt hiábavaló. Gondolkozz egy kicsit ezen is. Lassan sötétedni kezd. Az utcáról behallat- sz;k a vidáman sétáló emberek zsibongása. Ide­bent meleg van. csak a kályha vörösen pislá­koló szeme világít. Olyan jó így ülni és gon­dolkozni. ízlelgetni a múlt keserű emlékei után, a jelen édes örömeit. Tekinteted végigfut a lakáson. Ott egy új függöny, tavaly vetted. Ezt a szőnyeget nem is olyan régen terítetted a padlóra. Rádiódbó' halk zene szűrődik, csavargasd a kereső gomb­ját és szobádba beköltözik a vi'ág. Zsongó or­gonán va!ahol Bach-ot játsszák, egy kicsil odébb visít a piszton, másutt ismeretlen nyel­ven beszél egy dallamos férfihang. Tovább megy a fehér skálamutató: oroszul beszélnek egy kicsit odébb angolul. Figyeld csak. meny­nyi helyről hallod a már ismert szót: Mir. Po- koj. Paix, Pace. Béke. A békéről beszélnek V'adivosztoktól — Párizsig. Stockholmtól Cape Town-ig. Békéről beszé’nek. mert az egyszerű kisemberek milliói mindenütt békét akarnak még akkor is. ha urai békeszólamai csak hábo­rús tervüket akarják palástolni. De ne ringasd magad színes illúziókban: sokan vannak ma is, akik újra vérbe akarják borítani a világot. És ha ezen gondolkodok szorítsd ökö'be a ke­zed és vá'jon véreddé a békeszerető milliók szent elhatározása: megvédjük békénket, bár­ki törjön is ellene. Karácsony van. A béke és a szeretet ün­nepe. Nehéz e két, sajnos már sokszor elkop­tatott fogalomhoz illő szép szavakat találni. Mu kás hé közalapjaink egyszerűségében is hő­sies tettei szebben beszélnek minden szónál. Ünnepeljük ma a békét. Bo'dog életünk, gaz­dag reményeink éltető elemét, egyetlen bizto­sítékát Ünnepeljük azokat a hős férfiakat és nőket szerte a világon, akik a tárgya'ó aszta­loknál, a szónoki emelvényen felemelik mesz- szehangzó őszinte szavukat az egész emberiség bo'ogságáért. — az igazságos békéért. És ünne­peljük azokat, akik kalapáccsal és csákány­nyal, kaszával és traktorral, könyvvel és fegy­verrel erősítik a mi békénket. Ünnepeljük a szeretetet. Szeresd az embert! Szeresd a berentei hegesztőt, a szegedi ha­lászt. az ózdi hengerészt, a gyöngyösi vasöntőt, a kiskörei parasztot, az orvost, a mérnököt, a költőt és a színészt Szeress minden becsületes embert. Szeress mindenkit, akinek keze mun­kája benne van a te boldog karácsonyodban. És most fejezzük be a gondolkozást, örül­jünk boldog napjainknak, szép életünknek, bé­kénknek, csa'ádunknak. Felejtsük el a feltört szomorú em’ékeket. s ünnepeljünk vidáman, felszabadultan. Talán nem is voltak ezek ünneprontó gondolatok. Az elmúlt sok fájó emlék emeli boldogságunkat, mert tudjuk. — hogy azok örökre elmerültek és soha nem térhetnek vissza már. Ezzel a tartalommal töltsük meg ünnepi jókívánságunkat és ilyen gondolatokkal mond­junk barátainknak és ismerőseinknek: boldog békés hétköznapokat és ünnepeket. HERBST FERENC Akikre büszkék vagyunk Dr. Radich Jolán, az Egri Dobó Gimná­zium tanára. Az oktatás kiváló dolgozója. ★ Garamszegi József egercsehi sztahanovista bányász. Szabó Istvánné, a hatvani Szabó KTSZ dolgozója. Suba Kálmán Cserniczky Dénes a Suha—Cserniczky együttes vezetői. • <­Koszonics Pál. a tarnaörsi Dózsa Tsz tagja Kiss I,ászióné, az Egri Dohánygyár dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents