Népújság, 1955. december (94-102. szám)
1955-12-14 / 97. szám
NÉPÚJSÁG 1955 december 14. szerda. PORTELET A párt-vezetőség választásáig minden párttag rendezze tagdíjfizetését A KÖZPONTI Vezetőség Gazdasági és ügykezelési Osztályának szeptemberi értékelésé szerint megyénk pártszervezeteinek egy része a tagdíj- fizetésben jelentősen alatta maradt az országos átlagnak. A tagdíjfizetés értékelésénél mindig két mutatót veszünk figyelembe. Az egyik az, hogy a párttagság hány százaléka űzetett tagdíjat, a másik pedig. hogy mennyi az egy főre eső kifizetett tagdíj, azaz hogy a párttagok progresszívan fizetik-e a tagsági díjukat. Ha ezeket szem előtt tartva, vizsgáljuk egyes pártszervezeteink október havi tag- díjfizetését, szomorú tapasztalatokkal találkozhatunk A recski ércbányában például a tagdíjfizetés mindössze 87 százalékos, 6.74 forint egy főre eső átlaggal, a bélapátfalvi Cementgyárban pedig 80 százalékos, 6.87 forint átlaggal. A gyöngyösi XII-es akna párt- szervezetében, bár az egy főre eső tagdíj összege eléri a 16 forintot, komoly hiba hogy a nyilvántartott párttagságnak mindössze csak 73.2 százaléka fizette ki tagdíját. Ezek a pártszervezetek mind jóval alatta maradtak nemcsak országos, hanem a megyei átlagnak is. Járási viszonylatban a tagdíjfizetés legrosszabb az egri járásban, 92.6 százalékos, 4.92 forint egy főre eső ösz- szeggel és a hevesi járásban 94 2 százalékos, 3.03 forint átlaggal. Mi ennek az oka? Az, hogy egyes pártszervezeteinkben, pártbizottságainkon nem szorgalmazzák, nem tekintik politikai munkának a tagdíjfizetést és csak a gazdaságvezető reszortfeladatának tartiák. A pártszervezetek vezetői, a pártbizottságok több helyen magukra hagyják a gazdaságvezetőket. A vezetőségi tagok, a titkár elvtársak nem ellenőrzik rendszeresen a tagdíjfizetést, a pártcsoportvezetők tízirányú munkáját, annak ellenére, hogy az utóbbi időben majdnem minden titkári érte- kezeltén — igaz, hogy csak általánosságban — beszélnek róla. PERSZE NEM mindenütt van így. Ahol- politikai munkának tekintik és jelentőségének megfelelően foglalkoznak vele, beszámoltatják a pártcsoportvezetőket, ellenőrzik azok munkáját, ahol az egész vezetőség ügye, ott nincs lemaradás e téren senj. A IWdí- ravidéki Fémművek, a gyön- gyösoroszi ércbánya pártszervezetében mind a két mutató meghaladja az országos átlagot. A tagdíjfizetés politikai jelentőségét bizonyítja a Központi Vezetőség novemberi, a vezetőségek újraválasztásáról szóló határozata is, amely kimondja, hogy a választásban csak az a párttag vehet részt, aki nincs elmaradva tagdíjával. Ez a munka tehát azt jelenti, hogy pártszervezeteinknek biztosítani kell az előfeltételeit, hogy , a párttagság gyakorolhassa jogait (részt vegyen a választásban, választó és választható legyen). A tag- díjfizetés rendezese tehát a vezetöségváiasztási munkák egyik legfontosabb része is. Ebből is látható, hogy a tagdíjfizetés nem csupán gazdasági feladat, hanem a párt politikai munkájának fontos és szerves része annál is inkább, mert a tagdíj rendszeres fizetése a párttagságnak, a párthoz való viszonyát fejezi ki. Ezért tehát szükséges, sőt minden partfunkcionariusnak kötelező, hogy a Szervező Bizottság 1952 áprilisi határozatának necsak a betűit tegyek magukévá — bár sok helyen ezt sem lehet tapasztalni —, hanem annak szellemét is. E határozat többek között kimondja, hogy a tagdíjfizetésért nemcsak a gazdasági vezető a felelős, hanem a vezetőség minden tagja, a pártbizottságok minden funkcionáriusa, de elsősorban a pariés tömegszervezetek osztályának vezetője. Ebben a munkában a pártfunkcionáriusainknak ugyanolyan kollektív tevékenységére van szükség, mint ahogy ez az utóbbi időben megmutatkozik a tag- és tagj elöl ti elvételi munkában. Mit kell tehát tenni, hogy a tagdíjfizetés munkáját megjavítsuk? À tagdíjfizetést minden pártbizottságnak, minden pártszervezet vezetőségének kollektív ügyévé kell ‘tenni. A iegíontosaob, hogy minden pártfunkcionárius megértse, a tagdíjfizetés rendezése a vezeiosegvaiasztások sikerét segíti elő. Ezért neki is, és nemcsak a gazdaságvezetőnek a feládata ellenőrizni, segíteni a tagdíjfizetés rendezését. Pártszervezeteink egy része ha a pártcsoportvezetők munkájáról érdeklődnek, gyakran hivatkoznak arra, hogy azok nem nevelik • a párttagokat, csak a tagbélyegeket adják el. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a pártcsoportvezetők egyrésze ezt a feladatot sem végzi lelkiismeretesen. A hatvani Járási Pártbizottság, mikor egy alkalommal Boldog községben megvizsgálta a tag- díjfizetést az egyik pártcsoportvezető azt mondta, hogy nála nem akarják a párttagok fizetni a tagdíjat Mikora J. B. munkatársa beszélt ezekkel a párttagokkal, azok minden további nélkül rendezték tagsági díjukat, és kiderült,, hogy a bizalmi hanyagolta el munkáját. A SZÁZSZÁZALÉKOS tag- díjfizetés érdekében nagyobb •gondot kell fordítani pártszervezeteinknek az átjelentések ötnapos határidőn belüli elintézésére is. Tartsák Számon azokat, akik eltávoznak a pártszervezetből, és intézzék el átjelentését. Hasonlóan törődjenek az érkezőkkel is és ha hozta átjelentését, a legrövidebb időn belül vegyék nyilvántartásba.- Ne várják párt- szervezeteink, hogy az érkező párttag majd jelentkezik, hanem a pártcsoportvezetők keressék fel és kérjék az átje- lentőlapját, illetve átjelentkezésének mielőbbi elintézését. Ezt 'sok helyen nem teszik pártszervezeteink, és emiatt a párttagok egy része bizonyos ideig nincs egy alapszervezetben sem nyilvántartva. Így tagdíját sem tudja fizetni. A hatvani járási tanács pártszervezeténél például Molnár Dezső elvtárs, a járási tanács elnöke kijelentkezett azzal, hogy iskolára megy. Néhány nap múlva visszajött, de a partszervezethez már nem jelentkezett vissza, majd csak novemberben, és akkor rendezte három havi elmaradott tagdíját is. Nyilvánvaló, hogy Molnár elvtárs hanyagsága mellett felelős a pártszervezet is, mert bár Molnár elvtárs ott dolgozott, nem kérték tőle az átjelentést, illetve azok- elintézését. FONTOS, hogy a tagdíjfizetési munkák során a szervezeti szabályzat alapján szem I előtt tartsuk a progressziviI tást is. Itt a tapasztalatok sze! rint a legnagyobb baj a nagyobb fizetésű gazdasági és műszaki funkcionáriusoknál van. Ezért az ilyenekkel szemben pártszervezeteink joggal léphetnek fel keményebben, határozottabban. De szükséges, hogy minden egyes párttagnak, akik el vannak maradva tagdíjukkal, megmagyarázzák, hogy a Szervezeti Szabályzat, a párt törvénye alapján kötelességük tagdíjukat rendszeresen fizetni. Legfontosabb feladat tehát, hogy a pártszervezetek vezetőségei többet, alaposabban foglalkozzanak a pártcsoportvezetőkkel, rendszeresen ellenőrizzék, de egyben segítsék is azok munkáját. Helyes az a módszer, ha a pártszervezet vezetősége a taggyűlések mellett vezetőségi ülésen is legalább kéthavonként megtárgyalja a tagdíjfizetést. Hasznos, ha ezekre az ülésekre meghívják a pártcsoport vezetőket is, sőt egy-két olyan párttagot is, akik el vannak maradva a tagdíjukkal. Nem elég — és nem sokat javít a továbbiakban sem munkánkon —, ha a tagdíjfizetésről csak általánosságban beszélünk a titkári értekezleteken, vagy számolunk be a taggyűléseken, ha ezt még oly rendszeresen tesszük is. KONKRÉT és rendszeres segítő ellenőrzésre, meggyőző felvilágosító szóra, azaz kollektív politikai munkára van szükség ahhoz, hogy a tagdíj- fizetés helyes rendezésével is elősegítsük a vezetőségválasztások sikerét. SÁRKÖZI MIKLÖS Jól halad a DÍSZ tagösszeíríís a füzesabonyi járásban A poroszlói Béke Tsz-ben Jónás jírpád DISZ titkár javaslatára tíztagú előkészítő bizottság alakult, amely vállalta , hogy a tsz fiataljainak összeírása után segítenek a községi DISZ szervezetnek is. A bizottság 'jó munkát végez, mert az összeírással egyidő- ben minden fiatallal beszélgetnek a DISZ-ről, a DISZ szervezet és a fiatalok feladatairól. Segítenek a fiataloknak a tanácstagok is. Eddig 35 körzetben tartottak a DISZ aktívákkal együtt ifjúsági kis- gyűléseket. Jó módszert alkalmaznak Mezőtárkányon is. Itt a DISZ szervezetnek a Petőfi iskolák hallgatói segítenek a tagösszeírásban és a fiatalokkal való beszélgetésben. Dicséretet érdemel Kovács János kultúrotthon igazgató, aki — mint minden problémában — a tagösszeírásnál is nagy segítséget nyújt a községi DlSZ-szerve- zetnek. Besenyőtelken a DISZ vezetőség elhatározta, hogy az ösz- szeírással egyidőben megszervezik a „Párttagsági könyv" című film vetítését, melyet kollektíván néznek majd meg. Sz. Kovács János, Füzesabony, járási DISZ bizottság Egy diákotthon életéhői Rvről-évre több falusi fia- Ll tál tanul középiskolában, hogy megszerezze az általános műveltséget. Ezeknek a tanulóknak államunk kollégiumokban biztosítja a szállást és a gondtalan tanulási lehetőséget. . Egy diákotthon életéről szeretnék röviden írni, hogy mindenki megismerje, hogyan is élnek nálunk a vidéki tanú- lök, hogyan folynak le a szorgos munkanapok. Az egri középiskolás diákotthonban vagyunk. Reggel 6 órakor megszólal a csengő, s végigharsogja a folyosón: „ébresztő!“ Korántsem szabad arra gondolni, hogy ez a „borzasztó hang“ mindenkit felkelt. Némely tanulónak csupán figyelmeztetőül szolgál az óvatos lustálkodásra. Itt mutatkozik meg tehát első fegyelmi vétségünk, amely idők folyamán egyre kopik, s lassan megszűnik. Másik követelmény reggel a példás ágyazás. A szobák versenyben állnak egymással. Mikox Hegedűs, Tóth és Osz- tafi, a három ellenőrző végigvonul a szobákon, mindenütt rend, tisztaság uralkodik. Az első helyezetteket színházjegygyei, vagy egyéb kedvezménynyel jutalmazzák. A délelőtt többi része az rt: iskolában zajlik le. Egy órakor ismét megélénkül az élet a diákotthonban. A hazatérő diákók lázasan mesélik iskolai szereplésüket, s akiknek nem sikerült „megúszni“, dühösen vágják a táskájukat g sarokba: Beszedtem! Ez amvyit jelent, hogy elégtelenre felelt, vagyis vasárnap nem vehet igénybe kimenőt. Két órakor ebédelünk. Ez d pete a motorsportkedvelöknek nyújt felséges látványt, mert az első osztályosok szédületes sebességgel száguldanak végig a folyosón, néha sportszerűtlenül. orrukkal'törülve fel a lépcsőház porát. Szerencsére, ez csak rájuk jellemző. Ezután következik a fénypont, melyet a diáknyelv „lógásnak“ becéz. Ilyenkor a tanulók vásárlási idejüket bonyolítják le, vagy — az idősebbek — leányismerőseikkel zárják szorosabbra kapcsolataikat. Mire azonban háromnegyed négykor megszólal a tanulásra hívó csengő, mindenki helyet foglal az asztalánál, és... Tanul? — ezt nem lehet általánosan kijelenteni. Tagságunk kis része alszik, ezért fordul elő néha, hogy a nevelő elszedi az alvó tanuló elől a könyveket, s felkölti: — Te mit csinálsz? — Tanulok — hangzik az ijedt, álmos válasz. — S mit? A diák csodálkozva néz ma" ga elé, látja, hogy üres az asztal. Ennek a témának középpontjába Fónad F-et. kell helyeznem, aki máskülönben a betegszoba állandó tagja, s felelős vezetője. Mit jelent ez? Csak annyit, hogy gyakran kiveszi „fizetett szabadságátí”. Vagyis orvoshoz megy, s — a betegágyon köt ki. Természetesen ott mások is megfordulnak, főleg hétfőn, vagy amikor nehéz az anyag; de szerencsére, szombatra mindig meggyógyulnak. Ennek ellenére. diákotthonunk mégis Heves megye legjobbjai közé tartozik. Jó eredményünket elősegíti az igazgató elvtárs meggyőző, sokszor erélyefs nevelése. S olyan kiváló tanulók munkája, mint például: Gon- da Sándor tanulóé., A sportélet sem áll utolsó helyen. Több tanuló vesz részt a város . sportegyesületeinek torna, atlétika, birkózó, s labdarúgó szakosztályainak edzésein. Közülük kerülnek ki a Dobó gimnázium élsportolói: Bóta János,. Bóta Ferenc, Gonda Sándor s sokan mások. Szinte repülnek az egymást követő hétköznapok, s nagy örömet jelent, amikor eljön a szombat délután. Ezt a napot néha-néha egy diákbál. vagy klubest teszi vidámmá. Ilyenkor bontakozik ki körünkben a szoros baráti kapcsolat, s elvétve bár, de mégis megjelenik az álmodozó diákszerelem. Qzép a mi életünk. Tanu- ^ lünk, művelődünk, sportolunk, felkészülünk az élet feladatainak megoldására. Bár sokszor nehéz megtartani a munkafegyelmet, de igyekezetünk mégis eredményes. Tölgyes István, Egri Dobó István Gimnázium VITA Dolgoszon-e az anya, a feleség? A nők tehetségét, pontosságát, rendszeretetét nem nélkülözhetjük a szocializmus építésében Számunkra, a nők számára igen érdekes vitát indított a Heves megyei Népújság. Én úgy gondolom, hogy e vita témája túlnő a nők érdekkörén. Hogy dolgozzon-e az anya, a feleség? Én, mint dolgozó nő, anya, feleség és mint a nők képviselője, kívánok' a vitába belekapcsolódni. Mint a nőmozgalom vezetője, elég gyakran járok nők között, többnyire dolgozó anyák között. és sok véleménnyel, problémával találkozom. Sokszor egy-egy üzemben, tsz-ben, hivatalban; vagy az iskolák katedráin találkozom olyan asz- szonyokkal. akik kiválóan végzik munkájukat, és rövid beszélgetés után értesülök, hogy emellett jó feleségek, gondos anyák is. A napokban beszélgettem Ráduj Lajosnéval, akinek felelősségteljes munkájától függ Eger város összes óvodáinak étkezési ellátása. Hogyan végzi munkáját, hogy otthona szép, rendes, két iskolás gyermeke pedáns, s ami nagyon fontos, jól tanulnak? A válasz egyszerű: megszervezi a munkát, reggel a konyhát teszi rendbe, s miután ő korábban megy munkába, a férje segít a gyerekek öltöztetésében és útnak indítja éket az iskolába. Az apa segít a gvermekpk nevelésében, kikérdezi az iskolai feladatot, sohase kell mondani neki, hogy vágjon fát. így az asszony a lakást is rendben tudja tartani. A gyerekek ruháját házilag, saját maga készíti és idejéből még társadalmi munkára is jut: párt népnevelő és MNDSZ gazdaságvezető. El sem tudja képzelni az életét úgy, hogy ne dolgozzék. A munka nemcsak fejlődését segíti hanem családi életüket is könnyíti. Gyermekeinek sok olyan dolgot megad, amit különben nem tudna, — például zenét tanulnak. Sokan ismerik a megyében Tőrős Károlynét, a Népújság rovatvezetőjét, akinek nagyszerű cikkeit élvezettel olvassuk Szerkesztőségi munkája mellett otthon is rendet tart. Négy gyermek édesanyja, — kettő már iskolás, jól tanulnak. Férje a Pedagógiái Főiskola testnevelési tanára, minői" készséggel segíti feleségét a gyermeknevelésben. Bessenyei Lászlóné a kömlői Kossuth Tsz munkacsapatvezetője, szintén négy gyermeket nevel, közülük három iskolába, egy óvodába jár. Férje is dolgozik. Gyermekeit ízépen járatja, családi otthona is rendes, gondozott. Én jómagam három gyermeket nevelek, kettő iskolás, négyes-ötös tanulók. Igyekszem otthonomat rendben tartani, de alkalmat keresek arra is, hogy színházba, vagy moziba látogassak el. S emellett a tanulásra is szakítok időt, olvasok. szépirodalmat, folyóiratokat amelyek munkámat köny- nyítik. így attól sem kell tartanom, hogy férjemtől elmaradok a képzettségben. Igaz, a háztartás gondjaiban köny- nyít a nagymama is. S itt szeretnék a nagymamák szerepéről beszélni. Nagyon sokat segíthetnek a dolgozó édesanyáknak, ha otthon a család gondjait megosz- szák velünk. Ezért kérjük a nagymamák fokozott segítségét és ígérjük, hogy nem leszünk háládatlanok. Nagy segítséget várunk mi, dolgozó nők, édesanyák, elsősorban férjeinktől, akiknek látni kell, hogy mi jó feleségek, jó édesanyák, és jól dolgozó munkások is akarunk lenni egyszerre, s ebben elsősorban tőlük várunk segítséget. Hogy hogyan segítsenek, erre nincs általános recept A segítés módja különböző lehet: a házi munkában, a gyermek- nevelésben, vagy nekem például segítség az is hogy ha vasalok és a férjem felolvas hangosan A másik és nem kevésbé fontos segítség a -munkahelyen a férfi vezető elvtársak és általában a férfiak segítsége. Amikor egy dolgozó nőnek segítenek megkönnyíteni a munkáját, gondoljanak saját feleségeikre. édesanyjukra, vagy nővérükre, akik másutt dolgoznak, hogy milyen jól esik azoknak is a segítség. Egyszóval az én véleményem az, hogy helyes volt e kérdést vitára bocsátani Nagy vezetőink, többek között Lenin klasszikus tanítása ebben a kérdésben is világosan leszögezi: Ha nem vonjuk be a nőket a közszolgálatba... a politikai életbe, ha nem ragadjuk ki őket a háztartás és a konyha butító légköréből, akkor nem lehet biztosítani az igazi szabadságot, akkor nem hogy a szocializmust, de még a demokráciát sem lehet építeni. Helyesnek tartanám, ha a vitát úgy is folytatnánk, hogy hogyan lehet segíteni a dolgozó anyákat, s feleségeket abban, hogy jó munkások, jó feleségek, jó édesanyák legyenek. Hogy dolgozzunk-e? A válasz egyszerű: ,a nők tehetségét, pontosságát, rendszeretetét, szorgalmát nem nélkülözhetjük a szocializmus építésében. A mi ' országunkban sok dolgos kézre van szükség, s ezért szükség van a nők munkájára is. Mi, anyák és feleségek, részesei akarunk lenni országunk felépítéssnek, s a társadalom férfi tagjai segítsenek bennünket ebben az igyekezetünkben. Árvái Dezsőné MNDSZ megyei elnök az évi terv teljesítéséről A szerkesztőségünkhöz az utóbbi időben érkezett ipari levelek nagyrészt arról szólnak, milyen lendületesen dolgoznak az éves terv sikeréért ipari üzemeink dolgozói, vagy mi az, ami még most is hátráltatja őket. Egy-egy levélben pedig a legjobbakat is felsorolják, hadd tudja meg a sajtóból az egész megye, kire büszke vállalatuk, a gyár kollektívája. Az egri Vasöntöde dolgozói attól tudósítottak bennünket, hogy éves tervüket november 17-én befejezték s most elhatározták, hogy 10 százalékkal túlteljesítik. Az egyéni verseny élenjárói közül is ismertettek néhányat: Safner János 172 százalékot ért p1 és seleit nélkül dolgozott, Horanek István egyszázalékos selejt mellett 164 százalékra teljesítette előirányzatát. A brigádok versenyében az öntőbrigád került az élre, 136 százalékkal Azt is megemlítették: Vt- sontai elvtárs ígéretet tett arra, hogy Fiigedi Miklóssal foglalkozik, átadja tapasztalatait segíti, a 100 százalékon alúl teljesítőket. Bravek László régi levelezőnk 'a Gyöngyösi Téglagyár fiataljainak oktatásával foglakozott levelében. Megírta, hogy a diszisták és a szervezeten kívüliek is szép számmal jelentkeztek'a Petőfi iskolára, amelynek első előadását már megtartották. Az oktatást Köves Tibor vezeti s tapasztalhatta, hogy a fiatalok: Juhász Éva, Pásztor János, Blaska Veronka és a többiek komolyan veszik, jól felkészülnek egy-egy előadásra. Első értekezletét tartotta a Dohánygyárban a Központi Statisztikai Hivatal a statisztikai munkakörben dolgozók részére, — olvassuk L ícska Petemé soraiból. Úgy találják, hogy ezek az értekezletek hasznosak lesznek még akkor is, ha első alkalommal több jogos bírálatot kaptak, mint dicséretet. Olyan elvi kérdéseket tisztáztak, amiből az elmúlt időkben félreértések származtak, amelyek munkájukban zavart okoztak. Most, miután tisztázták ezeket, komoly segítséget kaptak. A mezőgazdaságból érkezett levelek főként az őszi betakarításról, a téli oktatás előkészületeiről, a zárszámadásról és tervkészítésről szólnakj A Gyöngyösi Tangazdaság levele hírül adta, hogy befejezték a betakarítást és az őszi mélyszántást is.
