Népújság, 1955. november (86-93. szám)
1955-11-06 / 87. szám
4 NÉPÚJSÁG 1955. november 6. Vasárnap. A KULTURÁLT KERESKEDELEMÉRT n. KÉPEK A FORRADALMI MŰSZAKRÓL Sok a panasz az udvariatlan kiszolgálásra is. Nincs kel lemetlenebb, mint mikor a vevő és az eladó vészekednek egymással. Sok esetben a vevő, sok esetben az eladó a hibás. Pedig a feladat és mindkét fél kötelessége* érdeke a kulturált hangú, szocialista kereskedelem. Ne legyen alárendeltségi viszony eladó és vevő között. Az eladó legyen Udvarias, a vevő pedig úgy beszeljen vele, mint ahogy elvárja, hogy saját munkaterületén vele is beszéljenek. A jó kereskedőt szeretik az emberek. Sok jó eladónak állandó vevői vannak, akik hallgatnak rá, kérik a tanácsát. Ahol ilyen eladók vannak, azokban az üzletekben szívesen járnak a vásárlók és jó érzéssel távoznak onnan. Példa erre az egri Széchenyi utca 11. sz. alatti Fűszer- és Csemegebolt, melynek vezetője Bodó Lajos s a bolt többi eladói is udvariasan igyekeznek a vevőt kiszolgálni. Ilyen az egri Állami Áruházban dolgozó Rendek Bertalan is. Nem véletlen, hogy ezek az eladók tervüket 200 százalékon felül teljesítik. Sajnos, rossz példa is akad bőven. A panaszkönyvek arról beszélnek, hogy egyes eladók gorombák udvariatlanok. Az egri Állami Áruház panaszkönyvében Kovács Ernő- né, Ott Lászlóné eladóra találunk panaszt udvariatlan magatartásukért. Sok a panasz Zslinka László cipőosztály eladóra is. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mit tettek és mit tesznek az áruház vezetői s a felsőbb kereskedelmi szervek, hogy ezeket a panaszokat orvosolják. A kereskedelem munkájában lévő fogyatékosságok egyik oka, hogy kereskedelmi pártszervezeteink javuló munkájuk közepette sem élnek eléggé azzal az ellenőrzési jogukkal, mellyel a III. pártkongresszus óta rendelkeznek. Nem léptek fel az olyan ellenséges megnyilvánulásokkal szemben sem, melyek vétettek a kulturált szocialista kereskedelemnek, ok nélkül dicsőítették a nyugati országok áruit, gátolták a fiatal káderek nevelését. Igen gyenge és formális a szakszervezetek versenyszervező munkája. Jellemző példa erre a Gyöngyösi Vendéglátóipari Vállalat vezetőinek esete, akik nem ismerték az élüzem szint feltételeit, s a harmadik negyedév elteltével ők maguk sem sejtették, hogy élüzemek lettek. A felsorolt tényekből önként adódnak a feladatok. Mindenekelőtt irányító szerveink, a Megyei Tanács s a MÉSZÖV irányító-szervező, ellenőrző és politikai munkája vár javításra. Neveljék kádereiket, előadóikat önállóságra, öntevékenységre, munkájuk iránt érzett fokozott felelősségre. Pártszervezeteink az ellenőrzés megjavításával, az ellenség leleplezésével, pártoktatással, felvilágosító szóval s jó káderpolitikával javíthatnak munkájukon. Igen sok tennivaló vár a szakszervezeti bizottságokra és a nagy létszámot képviselő, de kevés munkát kifejtő DISZ szervezetekre. A szakmai és politikai továbbképzés az a fontos eszköz, amely elősegíti a kereskedelem kulturáltságát, véget vet a múlt káros szokásainak, a pazarlásnak, hűtlen árukezelésnek, kényelmességnek, a kereskedelmi veszteségnek, s a mechanizmusnak. Üzletvezetőink és eladóink foglalkozásukhoz híven, valóban kereskedjenek is. Kutassák a szükségletet, kínálják áruikat, ötletességükkel, jó kereskedelmi adottságukkal növeljék üzletük forgalmát, magatartásukkal, felvilágosító szavukkal neveljék a vásárló közönséget. Számos olyan mozgalom és kezdeményezés vert már gyökeret kereskedelmünkben is, melyeknek alkalmazása, felkarolása nagy segítséget adhat. Ilyen az önköltségcsökkentési, az áruforgalmi terv teljesítési, vagv a Vorosin-féie tiszta bolt-mozgalom. Nagy segítséget ad a dolgozók társadalmi ellenőrzése. Megyénkben több helyen, így Egerben, Petőfibánván, Gvöngvö- sön, FeerrKehiben jól szerveren. társadalmi ellenőrzés fo- Inik. Minden vásárlónak iosa. sőt kötelessége, hooy felhfvia a figyelmet az észlelt hibákra, tegyen az udvariatlanság, áruhiány. minőségi vagv mérlegelési kifogás, vagv esetleg s-zándékos csalás. Nem egv esettben komoiv visszaéléseket tenleztek le már a társadalmi ellenőrök További feladat, hogy boltbizottságaink és társadalmi ellenőreink a községeinkben is aktív munkát fejtsenek ki. A tél folyamán sok alkalom nyílik arra, hogy kis előadások formájában ismertessük a vásárlókkal a helyes társadalmi, s az önellenőrzés módozatait. Nagyarányú lemorzsolódás tapasztalható a kereskedelmi dolgozók levelező oktatásában. Káros jelenség ez, mert a fokozódó követelmények túlnőnek az illetők erején, a így nem tudnak megfelelni feladatuknak. Az sem helyes, hogy a kereskedő tanulók oktatása túlcentralizált és csak a városokra, vagy a központi helyekre korlátozódik. A kulturált kereskedelem újabb tartalékai megtalálhatók az érettségizett fiatalok között, ha megfelelően foglalkozunk velük Számtalan más olyan problémája van még kereskedelmünknek az áruelosztásban, az iparral való kapcsolatában. a felvásárlásban, a raktározásban, s a káderpolitikában egyaránt, amely mind-mind a kulturált szocialista kereskedelem összetevője. A cikkben talán keveset beszéltünk eredményeinkről, melyek elvitat- hatatlanok. Jóval több szó esett a hibákról, azért, hogy lássuk, hol kell még javítanunk, hogy megfelelhessünk kulturált kereskedelem követelményeinek. Fejlődésünkhöz és növekvő életszínvonalunkhoz szorosan hozzátartozik, hogy kereskedelmünk tartson lépést a haladással, napról- napra kulturálódjék. Használjuk fel a régi kereskedelemből mindazt, ami jó, haladd’ és előremutató. Ezt párosítva* mai társadalmunk kereskedelmének új szellemével, vonásaival alakítsuk ki a maga- sabbrendü szocialista kereskedelem új arculatát. Lenin elvtárs annak idején a Szovjetunió szocialista építésének időszakában igen fontosnak tartotta ezt és felhívta a figyelmet a kulturált kereskedelem megteremtésére. Tanítását ,és bölcs útmutatásait követjük most napjainkban, amikor megyénk kulturált kereskedelmének megteremtéséért fáradozunk. Ez mindannyiunk közös érdeke. Egy öreg harcos emlékezik Szibéria, 1919 december. Csikorgó, hideg szibériai téL A Zmeinogorszk körüli hatalmas erdők nyugodt csendjét csörtető lábak zaja, majd puskalövések zavarják meg. Köles ak egy ezrede tapossa a derékig érő havat, hogy felszámolja az erdőben bujkáló és onna ki-kitörő partizán egységeket. A partizánok tűzharcot kezdenek. A néma erdőben élesen fütyülnek a golyók, hull a fákról a vastag hó. Kolcsak hadai túlerőben '.'annak. Egyszer csak a támadók mögött tompa lódobogás hangzik maid megreszketteti a levegőt az elnyújtott ..urrááá” kiáltás. A partizánok lovasosztaga bekerítette Kolcsak ezredét. Az orosz .urráááá“ kiáltásba itt- ott a magyar „hajrá" felkiáltás vegyül. Rövid harc után végetér a csata. Kolcsak embereiből csak egy pár menekült be az erdőbe, a biztos halálba. A lovasok megveregetik a párás lovak nyakát. „Molo- gyec“ — mondja a fáradt orosz partizán, — „jól van pajtás” — sóhajtja kimerültén a szibériai fák alatt Jeney Lajos, gyöngyösi fiatalember. A kellemesen fűtött kis helyiségben megelevenednek előttem a régi dicső harcok, a távoli Szibéria hómezőin, ahol az orosz proletariátussal együtt harcoltak magyar testvéreik, köztük Jenei Lajos is. Az öreg harcos tovább emlékezik: Később a partizánok a reguláris Vörös Hadsereggel egyesültek. mi pedig nyolcán, magyarok a felszabadított Zmei- nogorszkban cipész szövetkezetét alakítottunk. Innen engem Omszkba vittek politikai iskolára. Megtanultam a marxizmus—leninizmus alapjait, a politikai gazdaságtant. Közben felvettek a Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártjába. — Tanuljatok elvtársak tovább! Tartsátok ébren a forradalmi eszmét, míg a magyar nép is felszabadul, — így bú- ; csúztattak Omszkban a szovjet ; elvtársak és ezzel a gondolat- ! tál léptem át az ország határát : 1922-ben — mondja Jenei ellv- : társ. Jenei Lajos 69 éves, rövid, kopaszranyírt haj csonkjain lát- ; szik, hogy tiszta őse. Arcán, sok : mély barázdát húzott a nehéz élet 1922-íöI a legnehezebb kö- ! »ülmények között is a szovjet elvtársak búcsúzójának széllé- > mében élesztgették a forradalmi eszméket Gyöngyösön is. Itt ülök vele szemben, az asztalnál, nézem az öreg arcot és- zavarban vagyok. Úgy felel a kérdésemre, mintha vizsgázna: Udvarias, tüzet ad az- ajtón előre akart beengedni. Sze- retnék vele nagyon nagy tisztelettel beszélni, megmondani neki, a mai fiatalok nevében, — hogy köszönjük, amit értünk tett. Tudom* szabadkozna: nem ő váltotta meg a világot, ő csak egy kis része volt a nagy harcnak Mindenütt vidám fiatalok. — megelégedett dolgozók, akik közül talán csak nagyon kevesen tudják, hogy él Gyöngyösön egy öreg bácsi, s azokról a tettekről mesél, amik hozzásegítettek bennünket is ahhoz, hogy ma emberi módon élhessünk. Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanám el, hogy hogyan él ma Jenei Lajos. Ma is tagja a városi pártbizottságnak, az építőipari KTSZ-ben pedig, szövetkezeti felelős. Öregamber? Jenei elvtárs most iratkozott be hároméves filozófiai tanfolyamra, Tele van tervekkel, tanul, mintha most kezdené az életet, pedig az élet nagy része* egy nehéz, kemény, harcos élet már mögötte van. Bár az igazi élete nem is olyan régen kezdődött. H. F. A forradalmi műszak első napján 2000 tonna szenet adtak terven felül a petőfibányai és rózsái bányászok. — A műszak végén megelégedetten szállnak ki a népesből. Egymásután helyezi el a daru az elkészült váltókat a Gyöngyösi VáltóoTÚrban. Van munkája a darunak, hisz ebben az üzemben is forradalmi műszakot tartanak. SfzűJke.! MINT DERÜLT égből a menykőcsapás, úgy érte Erzsiké szüleit a dolog. Hát hogyisne, hiszen tűzbe tették voina Kislányukért a kezüket: szorgos, szófogadó, rendes, nem minden bokorban terem ilyen. Iskola végeztével egyenesen hazamegy, nem kószál az utcán, mint a Krahoveczék Mariskája; délután sürgetés nélkül nekilát a leckének; este takarosán összehajtogatja ruhácskáját, úgy teszi le szépen, rendben a székre. Alig tizenegy éves, de már sokat segít otthon édesanyjának: tö- rölgeti a tányérokat, kisöpri a szobát, elszalad a boltba sóért, kenyérért. S milyen őszinte! Esténként mindent elmesél apjának, ami csak eszébe jut. Azt sem tudja tán, mi fán terem a hazugság. Büszkék is rá a szülei, api a kiváltképpen él-hal érte. Úgy ajnározza, hogy egy nagyanya sem különben. Esténként odahívja magához, térdére ülteti, megsimogatja selymes szöszke haját és megkérdezi: — Mi. újság az iskolában, Erzsiké? — A tanító néni az egész osztály előtt megszidta Katyo- la Piroskát... — újságolta a gyerek. — Igazán? Aztán miért? — Mert hazudott. Mindig hazudik. Azt mondta a tanító néninek, hogy azért nem csinálta meg a leckéjét, mert édesanyja beteg és neki kellett vacsorát főzni. Pedig nem is igaz, mert egész délután nem volt otthon. Anyukája elment a tanító nénihez és azt mondta, hogy a Piri nem akar tanulni és segíteni nem akar otthon és folyton hazudik. — Nohát, ilyet! Nem is hittem volna, hogy ilyen gyerekek vannak a világon! — mondja apuka és újra megcirógatja Erzsikét. Aztán rávillantja szemét feleségére, mini- ha azt mondaná: „Látod, nekünk micsoda kislányunk van!“ így telnek az esték, szépen, meghitten, hármasban. Erzsiké szülei ritkán mennek el, még moziba se nagyon. Jól érzik magukat otthon. I EGY ESTE amikor Erzsiké édesapja már a lefekvés előtti cigarettáját szívja, csöngetnek odakint. — Hát ez meg ki az ördög? Anyuka kikukucskál az ablakon, a redőny résén át és azt mondja: — Jolán néni... — Hű azt a keserves... — hördül fel fojtottan apuka. — Ez éjfélig le nem megy a nyakunkról. — Kálmán, kérlek, ezerszer mondtam már, hogy ne káromkodj ! Kint újra csöngetnek, most már hosszasabban. — Azt mondd meg inkább, mit csináljunk azzal a vénasszonnyal? Mi lenne, ha nem nyitnánk ajtót? — Hogyisne. Hiszen látja, hogy ég a villany. Apuka gondol egyet és azt mondja Erzsikének: — Kislányom menj ki és mond meg Jolán néninek, hogy nem vagyunk itthon. Moziba mentünk. Mond meg, hogy amíg haza nem jövünk, senkit sem szabad beengedned. Erzsiké csak néz. Újabb csöngetés. — Eridj már! — sürgeti türelmetlenül apuka. — Nem érted, mit mondtam? Nem vagyunk itthon. Apukáék moziba mentek. — Apukáék moziba mentek .. — ismétli zavartan a kislány és kelletlenül kimegy az előszobába. Aztán amikor eldadogta mondókáját, visszajön. Aznap este már szavát sem hallani. Szép csendesen lefekszik. Vasárnap délelőttönként templomba viszi Erzsikét az anyukája. Amikor kifelé jönnek a miséről, azt mondja: — Az iskolába meg ne mondd, hogy templomba voltál! Mondd azt a tanító néninek, hogy Mátraházára mentünk vasárnap a nénikédhez. Erzsiké szófogadá kislány, Bólint. j EGYIK NAP levelet hoz a postás. Otromba, nehézkes betűivel nagyapa tudatja, hogy pénteken1 s nekifognak a szüretnek. „Gyertek el, édes lányom, mindnyájan, mert nagyon elkel a segítség!“ — rtincs pénzük nágyapáéknak napszámosra. Este összeül a családi tanács. — Okvetlenül elmegyünk — jelenti ki anyuka. — Az öregek annyit segítenek, hogy hálátlanság lenne cserben hagyni őket. — No és az üzemben? ... — ellenkezik apuka, de csak úgy tessék-lássék, mert neki is fáj a foga a szüreti borocskára. — Kiíratod magad két napra és kész. Úgyis fájt mostanában a derekad. Ezzel aztán le is tárgyalták az ügyet. Erzsikéről szó sem esett. Majd elintézik. És a jól sikerült szüret után — máshonnan is jöttéig rokonok, pár map alatt elkészültek azzal a négy holddal —, anyuka levelet írt az iskolába és elküldte Erzsikével. Az volt a levélben, hogy Erzsiké gyöngélkedett s két napig ágyban kellett maradnia. És folyt tovább mindennapi életük az esti beszélgetésekkel, rádiózgatással és Erzsiké cirógatásaival. Micsoda öröm egy ilyen gyerek! Ha az ember belenéz abba a nyílt, kedves kék szemébe, maga is valósággal megtisztul tőle. Meglátszik rajta, hogy rendes családból való gyerek. Valamelyik nap Erzsiké csak estefelé jött haza. — Hol voltál? — kérdi anyukája csodálkozva. — Örsi gyűlésünk volt, nagyon sokáig tartott — mondja Erzsiké. — És múszáj volt ott maradni? Hogy nem restellik este nyolcig gyötörni ezeket a gyerekeket! Miért nem mondtad, hogy beteg vagyok és haza kell jönnöd? — Kéredzkedtem, de nem engedett a tanító néni... — feleli a kislány és anyjára függeszti ártatlan, nyílt tekintetét. Az édesanyja még zsörtölődött egy sort, aztán megvacsoráztak és lefeküdtek. Ennyiben is maradt volna a dolog, de másnap délben a Csemegeboltban Erzsiké édesanyja összetalálkozott egy másik anyukával és nem állta meg, hogy szóba ne hozza a gyűlést. — De hiszen tegnap nem volt semmiféle gyűlés az iskolában — felelte az csodálkozva. — Az én kislányom már délben hazajött. — Elgondolkozva nézegette Erzsiké édesanyját, aztán elmosolyodott: — No igen, megesik az ilyesmi... Nálunk ugyan nem, mert gyakran benézek az iskolába és tudom, mi van, hogy van ... \ ebzsike míukáJa majd a föld alá süllyedt szégyenében. — Csak azt az egyet érteném — mondogatta este urának, amikor már elült a vihar és rosszkedvűen, morcosán nézegették az asztalt — csak azt az egyet érteném, mi ütött ebbe a kislányba? Hol tanulta ezt? Fejét csóválta, panaszosan gyűrögette az abrosz szélét és végre is kimondta a szentenciát: — ■ Csakis az iskolában tanulhatta. Azoktól a vásott köly ököktől... Tőlük ragadt rá ez a gyalázatos hazudozás; Gács András.
