Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-06 / 87. szám

1955. november 6. Vasárnap. NÉPÚJSÁG AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Kombájngyár épül a szűzfőidekea Észak-Kazahsztán sztyeppéi alaposan megváltoznak. A szűzföldeken új települések, vasútvonalak és műntak, ha­talmas magtárak épülnek. Az új földek meghódítása fellendíti a köztársaság egész gazdasági és kulturális életét. Rövidesen új üzemek épül­nek, amelyek ezerszámra ontják majd a gépelhet a me­zőgazdaságnak. Pavlodar városban, ahol a vasútvonal át­szeli a bővizű Irtis folyót, már megkezdődött egy hatal­mas kombájngyár építése. A gyár gabonabetakarító, silózó és egyéb mezőgazda- sági gépeket készít majd. Ezenkívül a mezőgazdaság sok kombájn-motort és tartalékalkatrészt kap a gyártól. Az új üzemet előregyártott épületelemekből építik. Az ■építkezés színhelyén már lefektettek 16 kilométer vasút­vonalat, épülnek az autóutak, szerelik a vízvezetéket. Az építők vállalták, hogy számos segédüzemet határidő előtt átadnak rendeletésének. A szűzföldek kellős közepén kombájngyárat építő fia­talok megfogadták, hogy a gyárat a párt és a kormány által megállapított határidő előtt átadják rendeltetésének. A szűzföldek megművelésére indított hatalmas arányú akció kezdete óta az önkéntes brigádok 17,460.000 hektár szűzföldet és parlagon heverő földet szántottak fel Ka­zahsztánban. A Kazah SzSzK-ban 337 új gabonaszovhoz alakult. A kazahsztáni kolhozok és szovhozok dolgozói már július 10-ére teljesítették ez évi előirányzatukat és vállal­ták, hogy év végéig további kétmillió hektár szűzföldet törnek fel. Harmincnyolc esztendeje el­dördült egy hajóágyú messzi északon, Petrográdon és ro­hamra indultak az orosz mun­kások, parasztok, katonák százezrei, hogy ledöntsék a gyűlölt elnyomást, és új álla­mot teremtsenek, a dolgozó nép államát. Harmincnyolc esztendő nagy idő egy ember életében. Azok a gyerekek, akik akkor tátott szájjal bámulták a rohamozó vörösgárdistákat, ma már érett, javakorbeli férfiak. De a történelem katlanában egy pillanat csak az a néhány év­tized. Hiszen voltak az embe­riségnek egész századai, ami­kor látszólag alig történt vál­tozás. Ez a 38 év azonban másféle időszak volt, — gyö­keresen megváltoztatta egy hatalmas ország képét, folyó­kat vájt a sivatagba, gyümöl­csöző kerteket ültetett észa­kon, városokat emelt a vad tajgában, s ami még ennél is több: megváltoztatta egy egész nemzedék életét, gon­dolkozását. Ami valamit is ér az embe­rek életében, ahhoz csak ne­hezen, küzdelmesen juthatnak hozzá. Hát még ilyen felmér­hetetlen változásokhoz. A szovjet hatalom 38 esztendeje tele volt harccal, erőfeszítés-? sei, áldozattal. Még békés hét­köznapjai is küzdelmek forró pilanataiból tevődnek össze. De nem hiába küzdenek a szovjet emberek. Feladataikat vaskövetkezetességgel véghez viszik s napról-napra köze-j lebb érnek céljukhoz: egy ■ nagyszerű, minden eddiginél; tökéletesebb társadalom, a kommunizmus megteremtésé- ' hez. í Az alábbiakban megkísé-j reljük néhány vázlatos képpel,) mozaikkal érzékeltetni a Szov- j jetunióban végbement váltó- ) zásokat, a Szovjetunió mai J életét. 'i A tábornok és a kertész Irta: IVAN JEGOROV A sztálingrádi csata napjai­ban a hadseregparancsnoktól fontos állami ügyben“ kihall­gatást kért egy öreg dubovkai kolhozparaszt, Fjodor Vaszilje- vics Kulikov. A következőket jelentette: — Dubovkában van egy kis kert, amelyben újfajta almafá­kat, szilvafákat és szőlőt ter­mesztenek. Viktor Andrejevics Kornyejev micsurmista kertész mielőtt kiment a frontra, rám­bízta a kertet. Most már egé­szen közel van a front, csapa­taink Dubovkában állnak, ott vonulnak keresztül a menekü­lők sorai. Valamennyien benéz­nek a kertbe. Legjobban a 608-as számú fiatal hibrid al- mafát féltem. Az idén hozza az első termést™ A tábornok megígérte az öreg koihozparasztnak, hogy megkíméli a micsurinista Kor­nyejev kiskertjét. A kert bejáratánál nyomban megjelent a felirat: .Tilos öve­zet“, a kertajtónál fegyveres őr állt: — Tilos a bemenet. Itt kin sérleti almafák és szilvafák vannak! Addig őrizték a kertet míg a gyümölcs teljesen megérett. A sztálingrái csata füstje ott go- molygott Dubovka felett, a Vol­ga fölött lövedékek robbantak, de Kornyejev alma- és szilva­fái beértek a szovjet hadsereg őrizete alatt. A tábornok és a kertész meg­indító története mind a mai napig szájrói-szájra jár az alsó Volga vidék kertészei között. Nem hiába őrizték a harco­sok Kornyejev kertecskéjét! Újfajta gyümölcsfái rendkívül népszerűek lettek, a kornyejev- féle szilvafák, a Volga alsó fo­lyása mentén csaknem minden kertben megtalálhatók. Sőt mi több a gyümölcsfákat fajtakör­zetekbe osztó állami bizottság kiválasztott és a Szovjetunió egész területén elterjesztésre javasolt két kornyejev fajta sziivafát. I szovjet nép legfontosabb vívmánya Irta: A. KUZNYECOV Az elmúlt esztendők alatt nagyon megváltozott a Balti­rumtól a Csendes-Óceánig és a réggel borított Északi Sarktól a szubtrópikus vidékekig húzó­dó hatalmas ország képe. A : munkásoszt ály élcsapata egy gazdaságilag elmaradott, hábo­rúban legyengült, gazdasági és nemzeti katasztrófa küszöbén áflló országban vette át a ha­talmat. Nehéz örökséget ha­gyott a cári Oroszország a Szovjethatailomnak. — A for­radalom előtti Oroszország elmaradt a fejlettebb kapitalis­ta országoktól az ipar, különö­sen a nehézipar fejlesztése te­rén. A cári Oroszország mű­szál« és gazdasági elmaradott­sága miatt a fejlett kapitalista országoktól függő helyzetben volt. A termelési eszközöket és a gépi berendezések legna­gyobb részét külfüldről kellett importálnia. A nehézipar leg­fontosabb ágait külföldi kapi­talisták tartották kezükben. Sem a földbirtokosok, sema kapitalisták nem voltak képe­sek felszámolni Oroszország gazdasági elmaradottságát. Ezt a feladatot csak a munkásosz­tály oldhatta meg, szövetség­ben a dolgozó parasztsággal, az ország szocialista iparosítá­sának útján. Az első ötéves terv fcilyamán (1928—1932) az ipari beruhá­zások összege 25 milliárd rubelt tett ki, ebből a nehéziparra 21 milliárd rubel jutott. A máso­dik ötéves tervben (1933—1937) a beruházások összege 65.8 milliárt rubelre emelkedett, ebbőtl a nehéziparra 54.6 mil­liárd rubel esett. A harmadik ötéves terv (1938—1941) három és fél esztendeje alatt 130 mil­liárd rubelt fordítottak a nép­gazdaság fejlesztésére, s en­nek nagy részét az iparban, különösen a nehéziparban használták fel. Sok ezer új gyár, üzem, bánya és erőmű épült. A Szovjetunió * elmaradott agrárországból hatalmas, szo­cialista iparral rendelkező ál­lam lett. A Nagy Honvédő Há­ború az ország műszaki, gaz­dasági erejének szigorú próbá­ja volt, s ezt a próbát becsü­lettel kiállta. A szocialista ipar fejlesztése napjainkban is folytatódik. Az ipar, elsősorban a nehézipar, és ennek szíve, a gépgyártás, a szovjet állam hatalmának szilárd alapja, a dolgozók ál­landóan növekvő anyagi jólé­tének forrása. A szakadatlanul fejlődő ter­melőerők alapján folyik nap­jainkban a Szovjetunióban a fokozatos átmenet a szocializ­musból a kommunizmusba. A Szovjetunió ipari terme­lése 1955-ben az 1940. évihez hasonlítva, több mint három­szorosára emelkedett. Az ás­ványolaj termelés már ebben az esztendőben eléri a 70 mil­lió tonnát, a vastermelés pedig több mint 33 millió az acél- termelés körülbelül 45 millió, a széntermelés pedig több mint 390 millió tonnára emelkedik. A nyersvas- és acéltermelés­ben, sőt a széntermelésben is, a Szovjetunió világviszonylat­ban a második helyen álL Az elektromos energia ter­melés 1955-ben eléri a 166 mil­liárd kilowatt órát, ami 85- szöröse a forradalom előtti Oroszországban termelt vil­lanyenergiának. Hatalmas erő­művek épülnek jelenleg az or­szág különböző részeiben: a Volgán a kujbisevi, a sztálin­grádi és a gorkiji, a Dnyepe­ren a kahovkai, az angarai és még számos más erőmű. Vil­lanyenergia termelésben is má­sodik helyen áll a Szovjetunió a világ országai között. Ma, az ünnep napján, a Szov­jetunió barátai örömmel üd~ vözlik a szovjet szocialista ipar vitathatatlan eredményeit. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy már nem kell beszélnünk új feladatokról. Az egyik ilyen fontos feladat a további tech­nikai haladás az iparban. A tudomány és technika nem áll egy helyben, szüntelenül fej­lődik. A szocialista ipar sem állhat meg a technikai fejlő­dés elért színvonalán, fel kell használnia a technikai hala­dást, a világtudomány és a technika minden eredményét. A szovjet hatalom fennállá­sának 38 esztendeje alatt be­bizonyította, hogy a munkások és parasztok jobban, az embe­riség számára hasznosabban tudják megszervezni és előre­lendíteni a termelést, a szoci­alista társadalmi tulajdon alap­ján. A felszabadult kollektív munka anyagi, termelési alapja elsősorban a nehézipar, ame­lyet nem egyes monopóliumok hanem a nép tart a kezében. Ez a Nagy Októberi Forrada­lom egyik legfontosabb vív­mánya. A szovjet kormány egyre nagyobb összegeket fordít a A szovjet iskola az új tanévben Irta: L. DUBROVINA közoktatás céljaira: 1953-ban az állami költségvetés 63 mil­liárd rubelt, 1955-ben pedig már 68.4 milliárd rubelt irány­zott elő. Jelenleg az általános alapfokú oktatásról áttérnek az általános középfokú okta­tásra. Az országban számos középiskola nyílik. Az ötödik ötéves terv alatt a középis­kolák száma több mint hat­ezerrel emelkedett. A középiskolát végzett fiúk és lányok ma már nemcsak közép- és felsőfokú szakisko­lákba mennek, hanem közvet­lenül termelőmunkára is. N. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, az SZKP Központi Bi­zottsága júliusi teljes ülésén kiemelte, müyen nagyjelentő­ségű a munkások műszaki elő­képzettségének, kultúrájának és műveltségének színvonala a magas munkatermelékenység elérésében. Rámutatott arra, hogy a szovjet munkásosztály ma középfokú végzettséggel rendelkező szakemberekkel bővül és ezek a káderek nagy értéket jelentenek az ipar számárat Messze a szárazföldtől, túl a Sarkkör határán fekszik a No va ja Zemlja (Uj föld)_ szi­get, amelynek partjait az Észa­ki Jeges-tenger és a Barentai- tenger és a Karai-tengcr hullá­mai mossák. Az utóbbi évek­ben a szigeten is akárcsak a messzi északi vidékeken min­denütt, nagy változások mentek végbe. Különösen látható ez a szigetlakó nyenyecek életé­ben. — Nemrégiben ismét sokan szép, új házakba költöztek, — mondja Novaja Zemlja szovjet­jének elnöke, Vilka elvtárs. — Nem egy halászcsalád kapott kényelmes lakást, benne rádió­val és villanyvilágítással. Ma már minden harmadik sziget­lakénak van rádiója, előfizet valamilyen újságra, folyóirat­ra, minden második nyenyec állandó könyvtárlátogató. A felismerhetetlenségig meg­változott Lagernij falu, amely még az idén a sziget közigaz" gatási központja lesz. Nagy ütemben folyik a lakóházak és kulturális létesítmények építé­se. Serényen dolgoznak a szov­jet épületén, az iskolákon, klu-; bokon és üzleteken. A tengeri hajók új, előregyártott épület- lemezeket szállítottak a sziget­re, s ezekből házakat szerelnek össze, hogy újabb 27 nyenyec család még az idén beköltöz­hessen. Számos tanyán és ha­lászfaluban építettek üzleteket orvosi segélyhelyeket, fürdőket. Novaja Zemlja hatalmas te­rületén nem akadunk ma már egyetlen sátorra sem — mondja a szovjet elnöke. — Majdnem valamennyi nyenyec tud már írni és olvasni. Sokan tanulnak új szakmát, nem egy sziget­lakó elvégezte a leningrádi e- gyetem Északi Főiskoláját. Hja Vilko már több mint 30 éve a sziget szovjetjének elnö­ke. Hetven éves kora meg sem látszik rajta, fürge és energi­kus, az országos földrajzi tár­saság tevékeny tagja. Tucatnyi különböző tudományos és föld­rajzi munkát írt a sziget tör­ténetéről. Nemcsak mint föld­rajztudóst ismerik, hanem mint utazót is: V. A. Ruszanov is­mert északsarki kutató kísérő­je volt 1910—11-es expedíciói lkaiméval. Az idei tanévet a Szovjet­unióban a politechnikai okta­tás további fejlődése jellemzi. Ez év szeptember elsejétől a szovjet iskolások új tanterv és új programok szerint kezd­ték meg a tanulást. A középiskolák új tanter­vében és új programjaiban ki­emelkedő helyet foglal el a tanulók munkára nevelése. Az 1—4 osztályokban bevezették a kézimunkát, az 5—7 osz­tályokban a kísérleti parcellá­kon és a tanműhelyekben vég­zett gyakorlati munkát, a 8-10 osztályokban pedig a mező- gazdasági, a gépkezelési és az elektrotechnikai gyakorlati munkát. Az új tanterv nem tekint­hető a tökéletes politechnikai iskola tervének. De ebben az irányban határozza meg az is­kola fejlődését, legalább is a legközelebbi öt esztendőre és feltétlenül szükséges az is­kolák tömegméretű politechni- zálásának megvalósítása szem­pont jábóL Az új programok nagy fi­gyelmet szentelnek a hazai és a külföldi tudomány, kultúra eredményeinek. A szovjet is­kolások az első osztálytól kezdve nemcsak a hazai iro­dalom kiváló alkotásaival, de a világirodalom legjobb mű­veivel is megismerkednek. A történelem programban visz- szatükröződik Európa, Ameri­ka és Ázsia haladó társadal­mi tényezőinek kiemelkedő szerepe, a forradalmi demok­ratikus mozgalmak és az élen­járó társadalmi eszme fejlő­désében. A földrajzórákon a tanulók ismereteket szereznek mind az orosz, mind a kiváló külföldi kutatók és utazók felfedezé­seiről: Livingstone angol uta­zóról, Vasco de Gamma por­tugál tengerészről, Marco Polo olasz utazóról. A fizika tanmenetében ki­emelkedő helyet foglalnak el Pascal francia tudós, Galilei olasz tudós és tanítványa, Tor­ricelli tudományos felfedezé­sei, Archimedes az ókori kul­túra és Newton nagy angol fizikus és korunk legnagyobb tudósai, köztük Frederic Jo- liot Curie tanításai. Az új programok kidolgo­zásánál a közoktatásügyi mi­nisztérium különös gondot for­dított az eszmei-elméleti szín­vonal emelésére. A program tartalmában figyelem oe vette a politechnikai oktatás köve­telményeit és feladatait. Az elméleti anyagon kívül az új programban a laborató­rium-munkák, az üzemi láto­gatások felsorolása is szere­pek Az új programok alapján összesen 91 tankönyvet dol­goznak át, illetve helyettesí­tenek újakkal. A szovjet középiskolákban az új tanév, az ifjú nemzedék nevelése és oktatása terén el­ért újabb sikerek éve lesz. Jó szakembereket képeznek a népgazdaság számára — a kommunista társadalom tevé­keny építőit. Egy város születése Irta: V. TICSINYIN 1917 októben 24-én (november 6-án) éjjel, a felkelés elő­estéjén V. I. Lenin a Szmolnijba ment és közvetlenül kézbevette a felkelés irányítását. A képen: J. V. Sztálin 1917 október 24-én éjjel fogadja a Szmolnijba érkező Lenint (F. J. Kibrik rajza). Irkutszk-terület déli részén, az őserdő szívében, ott, ahol a Kitoj folyó az Angarába öm- gi lik, 1948-ban építkezni kezd- '' tek. A következő évben az egyemeletes kőházakba beköl­töztek az első lakók. A lelkes építők egyre nagyobb terüle­teket hódítottak el a tajgától. Az épülő város körül mun­kástelepek nőttek ki a föld­ből. Ezeket ma már autóbusz és villamos vonalak kötik ösz- sze. A várossal egyidejűleg fel­épültek a könnyű és élelmi- szeripari Vállalatok — a kon­fekció, és a bútorgyár, a ke­nyérgyár, a húskombinát, a 2500 tonna élelmiszert befo­gadó fűtőház. Angarszk épí­téséhez hatalmas mennyiségű építőanyagra volt szükség. A város szélén egymásután nyíl­tak meg a különböző építőipa­ri üzemek. A hatalmas exka­vátorok egyre mélyebben ha­tolnak be a kőbányákba, az önkiürítő autók végeláthatat­lan sora hordja a homokot és a kavicsot. Az előregyártott épületelemeket, a téglát és a salaktömböket is helyi üze­mek állítják elő. Angarszkot aszfaltozott su­gárutak és utcák osztják egy-, két- háromemeletes kőházak­kal beépített negyedekre. A házakban központi fűtés, me* legvíz, fürdőszoba, rádió szol­gálja a lakók kényelmét. A házak földszintjén sok boltot nyitottak, csupán tavaly 22 új bolthelyiséget adtak át ren­deltetésének. Most kezdték meg a nagyáruház építését. Angarszk északi része már kiépült, déli részén előregyár­tóit épületelemekből összeállí­tott lakóházakat húznak. An­garszk Kelet-Szibériában, a 40 fokos fagyok övezetében fekszik. Éghajlata mégis kel­lemes. A tél egyenletes, rit­kán havazik, a nyár forró, jú­niusban, júliusban a Kitoj strandján barnára sült fürdő- zők élvezik a napot. Itt talán a kristálytiszta ősz a legszebb évszak, csak az a baj, hogy ilyenkor rövidebbek a napok. Általában Angarszkban többet süt a nap, mint Svájcban, a híres Davosban. Változások a Novaja Zemljan

Next

/
Thumbnails
Contents