Népújság, 1955. november (86-93. szám)
1955-11-19 / 90. szám
2 NÉPÚJSÁG 1955. november 19. szombat Ne a pártszervezetektől várja a Petőfi iskolák megszervezését az egri járási DISZ bizottság MIHAIL IVANOVICS KALINYIN (1875-1946) A Központi Vezetőség májusi, — az ifjúság közötti munka megjavításáról szóló —határozata óta pártszervezeteink többségében kedvező fordulat állt be az ifjúsággal való törődésben. Pártszervezeteink a határozat szellemében többet, rendszeresebben, alaposabban foglalkoznak a DISZ szervezetekkel, a fiatalok problémáival, s egyre tartalmasabb az a segítség is, amit pártszervezeteink adnak a DISZ szervezeteknek. Lemérhető volt ez a DISZ politikai oktatás előkészítése idején is, sok más mellett a helyes segítést bizonyítja az is, hogy pártbizottságaink és pártszervezeteink a legjobb propagandistáikat adták a DISZ Petőfi iskolák vezetésére, s munkájukhoz ma sokkal több módszertani, gyakorlati segítséget nyújtanak, mint bármikor azelőtt. Meg kell azonban állapítani azt is, hogy a kedvező fordulattal párhuzamosan egy egész- , ségtelen, helytelen tünet mutatkozik, DISZ bizottságaink DISZ szervezeteink részéről. Még pedig az, hogy a DISZ bizottságok, a DISZ alapszervezetek vezetősége feladataik megvalósításában túlzottan a pártszervezet segítségére várnak. Olyan segítségre, hogy a pártszervezet hajtsa végre a DISZ szervezetek előtt álló egyes feladatokat, vagy a feladatok egy részét. Az egri járási DISZ bizottságon is tért hódított ez a helytelen munkastílus. Hogyan mutatkozik ez • meg a bizottság munkájában? A járásban 37 Petőfi iskolát terveztek az új oktatási évben, 730 hallgatóval. A DISZ politikai oktatás előkészítését a járási DISZ bizottság május óta végezte. A járási pártbizottság sokat segített ebben a munkában. A nagyobb községekben és a gyengébb DISZ szervezetekben a legjobb propagandistákat adta a Petőfi iskolák vezetésére. Nagyvis- nyón például Kisgergely Béla elvtársat, Verpeléten Hegyi János pedagógus elvtársat. Megteremtette a pártbizottság a »TSZ propagandista konferencia megtartásának feltételeit is. így a Petőfi iskolák kezdésekor biztosítva volt minden propagandista, s a hallgatók többségével is beszélgettek. Az iskolák kezdése mindezek ellenére mégis szomorú képet mutat a járásban. Az oktatás első hetében — október 17—22-ig, a 37 Petőfi iskolából mindössze csak nyolc tartotta meg az ünnepélyes megnyitót, azaz kezdte meg az oktatást, — a járási DISZ bizottság ennvit is jelentett a megyei DISZ bizottságnak. November 13-ig már 26 Petőfi iskola tartotta meg az első foglalkozást. Ezt úgy is lehet mondani, hogy november 13-ig még 11 Petőfi iskolában nem indult meg az oktatás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy éppen a fontos helyeken maradt el az iskolák megkezdése. Például Eeercsehi bányaüzemnél. Maklártályán, Verpeléten kettő, az egri gépállomáson egy Petőfi iskola nem kezdte meg munkáját. Mi az oka, hogy ezekben az iskolákban még nem kezdődött meg az oktatás? A cikk elején említettük, hogy a járási pártbizottság minden segítséget megad a DISZ oktatáshoz. Az iskolák első foglalkozása után közösen megbeszélték, hogy milyen problémák voltak s ahol tudott segített. Több propagandista időközben munkahelyet változtatott, elköltözött (Novaj, Makiár, Felnémet), de ezeken a helyeken a partbizottság, az allapszervezeti titkárokkal együtt újból biztosította a propagandistákat. De az iskolák csak nem kezdődtek'meg Nem kezdődtek; mert a járási DISZ bizottság azt várja, hogy az iskolákat a| pártszervezetek szervezzék és készítsék elő. Különösen ott tapasztalható ez a pártszervezetekre várás, ahol függetlenített párttitkár van. Leskó elvtárs, a felnémeti községi párt titkár elmondta, hogy a járási DISZ bizottságtól mindennap kint voltak, míg nem adtak megfelelő propagandistát a DISZ iskolákhoz s amióta biztosították a propagandistákat, a járási DISZ bizottság feléjük sem néz. de a propagandistákat sem keresték még fel. Ez tapasztalható Egercsehi bányánál is. Itt a békekölcsön jegyzés óta nem voltak kint a DISZ bizottságtól, pedig tudták, hogy a Petőfi iskolák nem kezdődtek meg, sőt azt is tudták, hogy az alapszervezet még az oktatási anyagot sem rendelte meg. A járási DISZ bizottság munkatársai — a kiszállási rendelvények alapján — október 10-től november 13-ig 40 napot töltöttek a járás különböző DISZ szervezeteinél. A kiszállások helyét azonban tervszerű tlenül határozták meg, szinte messze elkerülték azokat a községeket, ahol probléma van az oktatásnál, ahol nagyobb segítségre lenne szükségük a DISZ szervezetek vezetőinek Egercsehi mellett például Felnémeten és Makiáron is október 1-től novemI bér 13-ig mindössze kétszer voltak. Pedig nagy szükség lenne segítségükre. Persze a kiszállások száma, gyakorisága még nem minden. Sokat kell javítania a bizottságon dolgozó elvtársaknak munkamódszerükön is, hogy a kiszállások alkalmával több gyakorlati segítséget nyújtsanak a DISZ szervezeteknek. E téren még nincs minden rendben az egri járási DISZ bizottságon dolgozó elvtársaknál. Bizonyítja ezt, hogy október 10-től november 13-ig, a 40 kiszállásból 10 napot Verpeléten töltöttek, itt lett volna szükség a segítségre, mégis a mai napig — nem látszik meg munkájuk eredménye, — a tervezett három iskola közül csak egyben kezdődött meg az oktatás. A fentiek azt is bizonyítják, hogy az egri járási DISZ bizottság munkatársai, de elsősorban a titkár, Pelyhe elvtárs, nem éreznek elég felelősséget a Petőfi iskolák eredményességéért, a fiatalok politikai oktatásáért. Erre vall az is, ahogy Pelyhe elvtárs vélekedik: ezekben a községekben — Verpelétről van szó — függetlenített párttitkárok vannak, adjanak nagyobb segítséget. Más szóval, szervezze meg a pártszervezet a DISZ oktatást. A felelősségérzet hiányát, a nemtörődömséget bizonyítja az is, hogy a jáj rási tanácsnál még szintén nem indult meg az oktatás. Pedig tudvalevő, hogy a hivataloknál könnyebb azt megszervezni, mint bármely más területen. Természetesen, hogy a járás DISZ oktatásában levő hibákért elsősorban a járási DISZ bizottság, személy szerint Pelyhe Szilárd elvtárs a felelős, de felelős a megyei DISZ bizottság is. A megyei DISZ bizottság például figyelmeztetésben részesítette Pelyhe elvtársat a propagandista konferencia rossz előkészítéséért. Ugyanakkor látva, hogy milyen gyengén indultak meg a járásban a Petőfi iskolák, hogy olyan fontos helyen, mint az Egercsehi bányaüzemben, még mindig nincs DISZ politikai oktatás, semmi konkrétabb intézkedést nem tett. Most az a feladata a járási DISZ bizottság munkatársainak, hogy levonják a tanulságokat a hibákból és a DISZ VB és a járási pártbizottság segítségével mielőbb biztosítsák a Petőfi iskolák megindulását, a fiatalok politikai nevelésének e fontos eszközét. sárközi miklös * Önköltség csökkentés a hevesi állami gazdaságban Állami gazdaságaink feladata, hogy ellássák mezőgazdaságunkat nagyértékű tenyészállatokkal, jóminőségű nemesített vetőmaggal, hogy bemutassák termelőszövetkezeteinknek a nagyüzemi gazdálkodás helyes módszerét. Természetesen mindezeket a feladatokat úgy kell megoldaniuk, hogy évről-évre nyereséggel gazdálkodjanak. Ha vizsgáljuk a hevesi állami gazdaság pénzügyi gazdálkodását, az élettelen szürke számok mögött megláthatjuk, milyen komoly törekvések vannak a gazdaságban arra, hogy minél olcsóbban termeljenek. Nézzük például az egyik számot: egy mázsa búzát 15 forinttal, egy mázsa árpát 42 forinttal termeltek olcsóbban, mint ahogy tervezték. Mit árulnak el ezek a számok? Még az elmúlt őszig kell visszamennünk, hogy megismerjük történetüket. Az őszi szántás-vetés idejére, amikor a gazdaság traktoristái kifogástalan magágyat készítettek, s idejében el is vetették a kalászosokat. Tavasszal gondosan hengerezték a felfagyott részeken a gabonát, kellő mennyiségű fejtrágyát szórtak ki a növénytermelő brigádok tagjai, hogy erősödjön a zsenge növény. A gabona meghálálta ezt a gondos munkát, árpájuk 18 mázsán felül fizetett holdankint, de nem kell szégyenkezni a búzatermés miatt sem. Az önköltségcsökkenés egyik oka tehát az volt, hogy gondos munkával, jóval több termést takarítottak le, mint amennyit terveztek, tehát egy mázsa búzára kevesebb költség esett. De ez csak e^vik oldala a dolognak. A másik oka az önköltségcsökkenésnek az, hogy az aratást 100 százalékban géppel végezték a gazdaságban. Volt ugyan 120 holdjuk, aminek a kézi aratására engedélyt kaptak, de nem éltek ezzel a lehetőséggel, — a kombájnisták még a gyümölcsösben is géppel vágták a gabonát. Hogy mit jelentett 120 hold gépi aratása pénzben, könnyű kiszámolni. Egy hold gabona levágása — 12 mázsás átlagtermést számítva — arató-cséplőgéppel 127 forintba kerül, itt számításba kell venni, hogy az önköltséget növeli az új gépek beruházási költségének erre az időre eső része —, s nemcsak levágja, hanem ki is csépeli a gabonát. Ezzel szemben egy hold levágása, s keresztekbe rakása kézzel 169 forint. És akkor még ott van a hordás, a csép- Iés költsége. Természetesen magasabb átlagtermés esetén például ott, ahol 18—20 mázsás volt az árpa, olcsóbb a gépi munka. Ezzel magyarázható az, hogy míg a búzánál 15 forinttal csökkent az önköltség, a 18 mázsás átlagtermésű árpánál 42 forinttal. Hozzájárult az önköltség csökkenéséhez még az is, hogy időben és gyorsan végezték az aratást, nem érték el a megengedett 2.8 százalékos szemveszteséget sem, s mire bejött az esős augusztus, a hevesi állami gazdaság gabonája már a magtárakban volt. Egy mázsa kukorica termelési költsége az előzetes számítás szerint 23 forinttal lesz olcsóbb a tervezettnél. A gondos talajelőkészítés, a vetés mellett is jelentős szerepe van a gépi munkának. Géppel végezték a kapálás 65 százalékát. Hogy ez mit jelent pénzben, arra ismét egy példát: egy hold kapálása géppel 19.20 forintba kerül a gazdaságnak. Ha ugyanazt a munkát kézi erővel végeztetik, 150 forintot fizetnek ki érte. Géppel ültették a burgonyát is és géppel töltögették. Pócs József traktorista végezte ezt a munkát sokkal jobb minőségben, mintha kézzel végezték volna. Sokat jelentett tehát a gépek kapacitásának alapos kihasználása a gazdaságnak. Olcsóbban végezték a munkát, kellő gyorsasággal, időben, s ez természetesen visszahatott a termésátlagra. Nem utolsó sorban sokat jelentett a gépesítés abban is, hogy nehéz fizikai munkától kímélték meg vele a dolgozókat. Az állattenyésztésben már nem dicsekedhet a gazdaság ilyen jó eredményekkel. Nem azért, mintha az álattenyész- tésben dolgozók kevésbé volnának becsületesek, kevésbé szeretnék a munkájukat. A hiba ott van, hogy nem volt mindig megfelelő takarmány biztosítva, és például a tehenészetben nem minden egyed felel meg a tenyésztési követelményeknek. — De mégis értek el figyelemreméltó eredményeket. A takarmány helyesebb beosztásával például a harmadik negyedévben, — a félévihez viszonyítva — 87 fillérrel csökkentették egy liter tej előállítási költségét. A sertéstenj’észtésben egy kilogram hús előállítása 2.10 forinttal volt kevesebb, mint az első félévben. Bár még mindig a megengedett önköltségen felül vannak mind a két terméknél, az utolsó három hónap eredményei biztosítják, hogy év végére az állattenyésztésben is jobb lesz a helyzet. Az önköltség számai egy jó kollektíva munkáját mutatják és azt, hogy a dolgozók többsége nemcsak azzal törődik, hogy mit és mennyit termelnek, hanem azzal is, hogy mindez mibe kerül. A gazdaság vezetősége rendszeresen ismerteti termelési értekezleteken, hogyan állnak a tervteljesítéssel, negyedévenkint pedig az önköltség alakulásával. Egy-egy ilyen értekezleten vállalta Veréb József növénytermesztési munkacsapatvezető, hogy a rájuk bízott területen túlteljesítik a cukorrépa termelési tervet. Azóta már a vállalásukat is túlteljesítették. Az állattenyésztés dolgozói a takarmányellátás megjavítása érdekében javasolták, hogy hasznosítsák az árokpartok és a dűlők füvét. S amikor a gazdaság vezetősége lekaszál- tatta ugyan ezt a takarmányt, de a behordásról már nem gondoskodott élesen megbírálták érte. Az ilyen javaslatok megtételében a gazdaság kommunistái az elsők, akik időnkint taggyűléseken is megvitatják a gazdaság pénzügyi eredményeit. íme, a pénzügyiek számai mögött emberek önfeláldozó, vagy esetenkint kevésbé gondos munkája rejlik. Elárúlják azt, hogyan igyekszik egy-egy gazdaság — ez esetben a hevesi — betölteni feladatait. Tanulni lehet ezekből a számokból, s elemzésükből hasznos tapasztalatot leszűrni a következő gazdasági év munkájához. Deák Rózsi A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam kiemelkedő egyénisége, Lenin hű tanítványa és fegyverbarátja, Sztálin legközelebbi harcostársa. 1898 óta a Kommunista Párt tagja. Kalinyin paraszti származású; Verhnya- ja Troica faluban született. Gyermekkorában sokat nélkülözött. 1889-ben elvégezte a falusi iskolát és elszegődött béresnek. Nemsokára Péter- várra ment. Az ottani élet, az orosz irodalom klasszikusainak olvasása, az orosz forradalmi demokraták műveivel és az illegális irodalommal való megismerkedése nagy hatással volt forradalmi világszemléletének kialakítására. 1893-ban esztergályosta- nonc lett, majd 1896 tavasza után a Putyilov gyárban dolgozott, mint vasesztergályos. 1898-ban belépett az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkás Pártba A Putyilov gyárban aktív forradalmi tevékenységbe kezdett, a gyár leghaladottabb munkásaiból marxista kört hozott létre. Kalinyint 1899 július 3-án a pétervári „Harci Szövetség“- ben kifejtett tevékenysége miatt letartóztatták és 10 hónapi börtönre ítélték. 1900 áprilisában Pétervárról Tifliszbe száműzték, ahol a tifliszi vasúti főműhely esztergályosa lett. Tifliszben belépett az ottani szociáldemokrata szervezetnek Sztálin vezetése alatt álló központi csoportjába. 1905 januárjában Kalinyin Pétervárra utazott, ahol illegális munkában a pétervári bolsevik központ utasításait hajtotta végre. 1905. októberében az általános politikai sztrájkkal kapcsolatban amnesztiában részesült, legális munkára tért át és a Putyilov gyár bolsevik szervezetének vezetője lett. Nemsokára a narvai pártszervezet az OSZ- DMP kerületi bizottságának tagjává választotta és Kalinyin belekerült a kerület harci vezérkarába. Az 1905-1907. évi forradalomban szilárdan és tántoríthatatlanul követte a lenini taktikai irányvonalat, kérlelhetetlenül harcolt a mensevikek ellen, szervezte a munkástömegeket, harci egységeket készített elő a cári önkényuralom elleni fegyveres harcra. A sztolipini reakció időszakában (1908—1912.) szilárdan kitartott a bolsevik elvek mellett, erőt öntött az illegális pártszervezetbe, és kérlelhetetlenül harcolt a likvidátorok ellen. Az OSZDMP VI. ínra sail pártkonferenciáján az OSZDMP (b) Központi Bizottságának póttagjává és a Központi Bizottság Orosz Irodájának tagjává választották. Az első világháború kezdetétől fogva következetesen képviselte a lenini irányvonalat a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben, megmagyarázta a munkástömegeknek a párt jelszavait, kérlelhetetlenül harcolt a „honvédő“ mensevikek, az eszerek és a munkásosztály többi árulója ellen. 1916 januárjában az OSZDMP pétervári bizottságának működésével kapcsolatban letartóztatták és egy évet töltött előzetes letartóztatásban. Kelet-Szibériába való száműzetésre ítélték, de sikerült elmenekülnie és tovább folytatta Pé- terváron illegális pártmunkáját. Az 1917 évi februári polgári-demokratikus forradalom idején Kalinyin a pétervári munkástömegek és katonák hősies harcának egyik vezetője volt. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvívásában. A Nagy Októberi Forradalom győzelme után Kalinyint a bolsevik párt listáján beválasztották a pétervári városi dumába, amely polgármesterré választotta. 1919 márciusában Szverdlovnak, a Kommunista Párt és a szovjet állam kiváló személyiségének, az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnökének halála után Lenin javaslatára a párt Központi Bizottsága M. I. Kalinyint javasolta az ÖKVB elnökéül. M. I. Kalinyin 27 esztendőn keresztül önfeláldozó munkát végzett a szovjet állam legfelső szervének vezetőjeként, minden erejével igyekezett erősíteni a szocialista hazát, megszilárdítani a munkások és parasztok szövetségét, fokozni a szovjet ország népeinek barátságát. A XIII. pártkongresszus után (1924) Kalinyint a párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának póttagjává ae SZKP (b) XIV. Kongresszusa után pedig (1925) SZKP(b) Közp. Bizottsága Politikai Irodájának tagjává választották. Azóta megszakítás nélkül tagja volt az SZKP (b) Központi Bizottsága Politikai Irodájának. Kalinyin a Kommunista Pártnak Sztálin irányítása alatt álló vezető magjához tartozott, amely megvédte Lenin dicső zászlaját. 1935. november 19-én, 60. születésnapján a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága Kalinyint a világ első szovjetállamának megteremtése és megszilárdítása érdekében végzett kiemelkedő szolgálataiért Le- nin-renddel tüntette ki. 1938. január 17-én az SzSZ- KSZ Legfelső tanácsának első ülésszaka Kalinyint egyhangúlag az SzSzKSz Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé választotta. Kalinyin a marxizmus-leni- nizmus egyik legtehetségesebb és legfáradhatatlanabi® propagandistája volt; a propagandát rendkívül fontos tevékenységnek tartotta. Lelkes szavakkal mondotta: „Lehet-e szebbet elképzelni a marxizmus-leninizmus eszméinél? —-, hiszen ezek a korlátlan alkotás eszméi!“ Állandóan hangoztatta, hogy a marxizmus-leninzmusnak nem a betűje, hanem a lényege, harcos forradalmi szelleme a fontos. A Nagy Honvédő Háború idején (1941—45.) Kalinyin, súlyos betegsége ellenére, önfeláldozó munkát végzett a szovjet állam vezető szervének élén, teljes ereiével harcolt a német és japán agresz- szorok leveréséért Irányító szerepet töltött be abban a munkában, amellyel az SzKP (b) Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Kommunis-1 ta Párt és a szovjet állam egész tevékenységét a győzelem szolgálatába állította át. E nehéz években Kalinyin sokszor felkereste a harcoló csapatokat, az ország különböző vidékeit, számos brosúrát és cikket írt. 1944. március 29-én Kalinyint abból az alkalomból, hogy 25 éve állt a szovjet állam vezető szervének élén, a szovjet állam építésében és erősítésében teljesített kiváló szolgálataiért a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Kalinyin 1945. november 19-én betöltötte 70. életévét. Ez alkalommal a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel tüntette ki. Kalinyin életének ötven esztendejét a dolgozók felszabadításáért és a szocializmus győzelméért vívott harcncJc áldozta, mindig a Kommunista Párt és a szovjet nép harcosainak első soraiban küzdött. Ezután Kalinyin egészsége fokozatosan megromlott majd 1946 június 3-án, hosszantartó súlyos betegség után elhunyt. M I. Kalinyinnak, a rettenthetetlen forradalmárnak, a Szovjetunió Komnu: niste Pártja és a szocialista állam építőjének emléke és a szovjet népek szabadságáért és boldogságáért, a szovjet ország virágzásáért vívott fáradhatatlan harca arra lelkesíti a kommunistákat, és pártonkívüilie- ket, munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, hogy öafeí- áldozóan dolgozzanak a szocializmus győzelméért.
