Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-27 / 84. szám

2 1955. október 27. Csütörtök. NÉPÚJSÁG Az eredményes munka alapja: jó kapcsolat a lakossággal Barna István munkáslevelezőnk írásának igazsága öt éve, hogy pártunk vezetésével formailag is fel­számoltuk az úri közigazgatás maradványait és létrehoztuk a dolgozó nép tanácsait. Azóta fiatal tanácsszerveink és a la­kosság bizalmából a bennük dolgozó munkások, parasztok, a nép küldöttei nagy több­ségben bebizonyították, hogy képesek az ország, a falu dol­gát intézni, hogy érdemesek választóik bizalmára. Persze, akadt olyan ember is, aki megválasztása után cseleke­deteiben méltatlanná vált erre a bizalomra. Ezeket visszahívták, a nép megvonta tőle bizalmát. Ilyen volt Ju­hász Jánosné maklártályai ta­nácselnök is, akit miután meg­választottak, úgy gondolta, hogy ő parancsolásra szüle­tett. így is beszélt a dolgozók­kal. A meggyőző szó helyett parancsokat osztogatott, go- rombáskodott, sőt funkcióját felhasználva, feketén vágott sertést. Nem csoda, ha ezek után 1952 nyarán idegenkedve fo­gadták a faluban az új elnök­nőt. Az idegenkedés, a bizal­matlanság azonban hamar szertefoszlott. Tóth Jánosné jó tanácselnöknek bizonyult. Először csak egy-két dolgozó kereste fel az irodájában. S mostanában már ritka az a nap, amikor 10—11 óránál előbb kerül ki az irodájábóL Mindenki bizalommal keresi fel a panaszával, bajával. Ha tud és jogos a panasz, segít, intézkedik. Ha nem jogos, tü­relmesen megmagyarázza. Minden dolgozóhoz van egy­két kérdése, kedves szava. De ha kell, kemény is tud lenni. Megköveteli a kulákoktól, de a dolgozóktól is a törvény be­tartását, ahogy mondták szi­gorúan, de igazságosan. Ezért is szerették meg a község dol­gozói olyan hamar, s jó mun­kája következtébén sí gyre szi­lárdabbá válik a községi ta­nács és a lakosság közötti kapcsolat. Természetesen helytelen volna a tanács és a lakosság kapcsolatát csak egy tanács­tag munkájárí lemérni, még ha az tanácselnök is. Kétség­telen, a tanácselnök munká­ján, tevékenységén sok mú­lik, de nem minden. Hisz a község dolgozói rajta kívül még 46 tanácstagot választot­tak. Am, ahogy szokták mon­dani, a jó példa ragadós. Tóth Jánosné példáját követve, a többi tanácstagok is rendsze­resen megtartják a tanácstagi beszámolókat, beszélgetnek választóikkal, meghallgatják körzetük dolgozóinak ügyes­bajos dolgait és segítenek. így dolgozik özv. Palánkat Józsefné, a VII. körzet ta­nácstagja is. Az egyik nap Sárközi József dolgozó paraszt azzal kereste fel, hogy a be­gyűjtési hivatal szőlőjére be­adást írt elő, holott csak 360 négyszögöl szőlője van, amely a jelenlegi rendelkezések ér­telmében mentesül a beadás alól. Palánkai Józsefné kiment Sárközi Józseffel a földre, le­mérték és miután a szőlő te­rülete ténylegesen 360 négy­szögöl volt, elintézte a tanács­nál, hogy a beadást leírják. Özv. Kerek Ferencné pedig az­zal a kéréssel fordult hozzá, hogy földterületéhez viszo­nyítva sok adót követelnek tő­le. Palánkai elvtársnő meg­nézte a dolgot és kiderült, hogy özv. Kerek Ferencné ne­vén több föld szerepel, mint amit ténylegesen használ és intézkedésére orvosolták a pa­naszt. Persze, vannak olyan prob­lémák is, amit a tanácstagok nem tudnak megoldani, szük­ség van az egész tanács se­gítségére. Ilyen eset volt, mi­kor Szűcs Józseftől, a 32. körzet tanácstagjától választói azt kérték, hogy a hegyekből lejövő vízárokra csináltasson a tanács egy hidat, mert a je­lenlegi az utca túlsó végén, messze van. Szűcs elvtárs ezt a javaslatot megbeszélte a ta­náccsal és a tanács biztosítot­ta az anyagot a hídhoz. De munkaerőt, illetve pénzt már nem tudott adni a megcsinál- tatáshoz. Szűcs elvtárs ismét felkereste a körzet dolgozóit, elmondta, hogy anyag van, de megcsinálni nekik kell. És a körzet dolgozói társadalmi munkával megépítették a hi­dat. Jól működnek a legfon­tosabb állandó bizottságok is. Munkájuk arról tanúskodik, hogy jó a kapcsolatuk a köz­ség dolgozóival és bátran tá­maszkodnak a lakosságra. A mezőgazdasági állandó bizott­ság javaslatára például a jó­szágtartó gazdák társadalmi munkával tisztították ki a le­gelő öntöző árkait. Lehetne még tovább sorolni a tanácstagok, vagy állandó bizottságok eredményeit, ami természetszerűleg a jó tömeg­kapcsolatot bizonyítja. Hisz ta­nácsaink, a tanácstagok és az állandó bizottságok ott érhet­nek el eredményeket munliá- jukban, ahol biztosítva van a döntő feltétel, ami nem más, mint a tanács és a lakosság alkotó és kölcsönösen segítő kapcsolata. Különösen megmutatkozott Maklártályán a tanács s ala­kosság kapcsolata a községpo­litikai terv összeállításánál és megvitatásánál. Itt a tanács a meglévő pénzkeret mellett el­sősorban a lakosság kívánsá­gát vette figyelembe. Szüksé­ges volt, hogy ebben az évben legalább négy szivattyús kutat létesítsenek a vízzel kevésbé ellátott körzetekben. Két fon­tos bekötő utat is kellett kö­vezni. Ezek mellett járdák kövezését is tervbe vették és még több mást. Mind szüksé­ges volt, amit tervbe vettek, de a községi alap összegét nagyrészt a négy kút fel­emésztette volna. Ezért ha­tároztak úgy a község dolgo­zói, hogy ahol csak lehet, se­gítenek igával, gyalogmunká­val és a tanács csak az anya­got és esetleg a szakembert biztosítja. A tanács és a la­kosság összefogásának az ered­ménye, hogy a községpolitikai terv nagyrésze már megvaló­sult. Kész a négy kút, a két bekötőút is elkészült a terve­zett 20 ezer forint helyett 11 ezer forintból. Meg van ren­Egymillió tégi Az egri Vécsey-völgyi tégla­gyár dolgozói termelési érte­kezleten beszélték meg a Mi­nisztertanácsnak azt a határo­zatát, mely szerint a jövő év­ben 200 millió forinttal fordí­tanak többet lakások építésé­re. Ehhez a nagy program­hoz az Egri Téglagyár dolgo­zói is jobb munkával, még több téglával akarnak hozzá­járulni. Az értekezleten meg­beszélték a többtermelés fel­tételeit és elhatározták, hogv november 7-e tiszteletére éves delve 12 ezer darab járdalap is, amit szintén nagyrészt tár­sadalmi munkával raknak majd le. A tanácsok tömegkap­csolatainak legfontosabb fok­mérője — ezek mellett —, hogy a község lakossága ho­gyan teljesíti az állam iránti kötelezettségét, hogyan tartja be a törvényt. A maklártá- lyaiak erre is jó példával tud­nak válaszolni. A község évek óta adófizetésben, begyűjtés­ben a járásban — sokszor me-t gyei viszonylatban is *— (az első helyeken foglal helyet. A kenyérgabonabeadásnál pél­dául egyetlen hátralékos sem volt, nem kellett senkit elszá­moltatni a községben és túl­teljesítették begyűjtési ter­vüket. A kapások begyűjté­sénél jelenleg is az elsők kö­zött van. Élen járt a község dolgozó paraszsága a VI. bé­kekölcsönjegyzésnél is. A dol­gozó parasztok közel 85 szá­zaléka jegyzett békekölcsönt. A legutóbbi október 20-án megtartott tanácsülésen pedig a tanácstagok és a résztvevő dolgozó parasztok vállalták, hogy november 7-e tiszteleté­re október 31-ig az összes őszi vetést elvégzik és határozatilag fogadták el Hatvan és Visz­nek versenyfelhívását, mely szerint november 7-ig egész évi adó és beadási tervüket teljesítik. íme, ilyen szép munka fo­lyik ott, ahol jó és szilárd a tanács és a tanácstagok kap­csolata a lakossággal, válasz­tóikkal. Sárközi Miklós a terven felül tervükön felül egymillió tég­lát fognak gyártani. Horváth Pál brigádvezető azt a válla­lást tette, hogy brigádjával éves tervén felül kétszázezer téglát égetnek. Molnár Sándor bányász brigádja nevében fel­ajánlotta, hogy november 7 tiszteletére 115 százalékos tel­jesítményt érnek el. A gyár műszaki vezetői megígérték, minden segítsé­get megadnak a téglagyáriak­nak vállalásuk sikeres telje­sítéséhez. Naponként igen sok értékes levél érkezik szerkesztősé­günkhöz. Egyszerű dolgozó emberek írásai, melyek mint megannyi összekötő kapocs az élettel, a gyakorlattal, segítik szerkesztőségünk munkáját. Egyik munkás levelezőnk, Barna István petőfibányai vájár, gondosan megfogalma­zott, őszinte sorai Petőfi altáró termelésének helyzetével fog­lalkoznak. Ha eleinte nem is, de később a sorok olvasása közben döbbenünk csak rá igazán, mit is jelentenek sza­munkra a levelek. Barna Ist­ván levele igen helyesen, nyílt őszinteséggel a dolgozó töme­gek szemével nézve mond bí­rálatot, s mutat rá az elmúlt hónap munkájának hibáira. Ugyanis szeptember hó­napban a Petőfi altáró nem tudta tervét teljesíteni, pedig elegendő munkahely és mun­kaerő állott az üzem rendel­kezésére. A tröszt vezetői Hi­vatalos helyeken sem tudták mivel indokolni a lemaradást. Minderről tiszta képet adtak számunkra az egyszerű bá­nyászember mondanivalói. Idézzük az erre vonatkozó rész tartalmát: „Sajnálatos esetről kell hírt adnom. Pe­tőfi altáró elvesztette az él­üzem címet és ez minden dol­gozó, műszaki vezető és az üzemvezetőség súlyos mulasz­tásainak tudható be. Az üzem vezetői nem tudtak indokot felhozni. Az élüzem cím el­vesztésének ők is részesei. Mégis túlnyomó részben ezért a szép megtisztelő cím elvesz­téséért elsősorban mi, fizikai dolgozók vagyunk a felelősek. Kinek a hibája ez? Elsősor­ban nekünk, kommunistáknak, mert nem álltunk kellően fel­adatunk magaslatán, elma­radt a kommunista példamu­tatás mind a termelésben, mind az igazolatlan hiányzá­sok megszüntetésében egy­aránt. Szép számmal találha­tók üzemünkben táppénzcsa­lások, indokolatlan hiányzá­sok és laza a munkafegyelem is. Ezek a felsorolt tényezőle közrejátszottak az élüzem cím elvesztésében.“ Ez hát az igazság, melyet a dolgozó ember helyes meglá­tása, alulról jövő bírálata is­mertetett meg velünk és a megye dolgozóival. Igazat adunk minden szavának, amely a dolgozókban a saját munkájuk iránt érzett fele­lősségérzetet bizonyítja. Bar- na elvtárs levele egyben ígé­ret is a negyedik negyedév jobb munkájára. E megvál­tozott jobb munkáról tanúsko­dik az üzem október havi tervteljesítése. Nem üres frá­zisok tehát Barna István le­velezőnk befejező sorai: „Mindenhol mi, kommunis­ták legyünk az eredményes jó munkának kezdeményezői, hogy tőlünk vehessenek pél­dát a pártonkívüli dolgozók is. ígérjük, hogy a mi lelkiisme-, rétién munkánk által eresz­tett élüzem címet a negyedik negyedéves versenyünkkel új­ból visszaszerezzük.“ IIIR fi K **« — OKTÓBER 21-én dél­előtt bensőséges ünnepség zajlott le a Dobó gimnázium tanári szobájában. Dr. Demie Győző magyar, németszakos tanár pályafutásának 40 éves évfordulóját ünnepelték meg. — OKTÓBER 27-én este az egri járási kultúrház nagyter­mében kultúrműsorral egybe­kötve a TTIT és az MSZT Micsurin emlékünnepélyt ren­dez. Az ünnepély előadója dr. Hortobágyi Tibor főiskolai ta­nár, a biológiai tudományok kandidátusa. —ÜJ NÉMET könyvelőgép, A thüringiai „Rheinmetall“ gyár új könyvelőgépe bonyo­lult könyvelési műveleteket végez. Egyetlen ember a gép­pel több szakképzett könyve­lő kétnapi munkáját ellátja. A gép rendkívül pontosan, gyorsan és hibamentesen dol­gozik. Kezelése oly egyszerű, mint egy közönséges írógépé. — A VI. BÉKEKÖLCSÖN kibocsátása Heves megyében is szép eredménnyel zárult. A községi tanácsok nemcsak a jegyzésből vették ki a részü­ket, hanem a lejegyzett ösz- szeget egyes tanácsok már tel­jes egészében be is fizettették a lakossággal. A mai napig Nagykökényes és Kerekha- raszt jelentette be, hogy a le­jegyzett összeget teljesen be­fizették. munkás, paraszt tömegek bizalma egyre jobban megingott a kor­mány iránt. Október 29-én hatal­mas tüntetéseket szerveznek Bu­dapesten, a béke, a függetlenség és a népköztársaság kikiáltása mellett. A gyárakban egymásután alakulnak meg a munkástanácsok, elsősorban a Ganz-gyárban, a Weiss Manfréd üzemekben és a többiekben. És a Nemzeti Tanács akarata ellenére, szinte tudta nélkül okt. 31-re virradó éjjel a munkások és a katonák kezére került égés? Budapest. Budapesten győzött az őszirózsás Forradalom. A meg­szállást a katonacsoportok és az üzemek munkástanácsai önállóan végezték. Mint kis harci egységek indultak külön-külön és az utcán egyesültek egységes, ellenállha­tatlan forradalmi folyammá. így győzött a Nagy Októberi Forra­dalom hatására Magyarországon is a polgári demokratikus forra­dalom. Am ez a forradalom nagyszerű eredményei ellenére sem jutha­tott volna el a Magyar Tanáes- köztársasásig, forradalmi veze­tők, a forradalom pártjának ve­zetése nélkül. De a munkásosz­tály nemcsak látta, hanem tanult is orosz testvérei példájából és tudta, hogy ha a forradalmat tp- vább akarja' vinni, forradalmi pártra van szüksége. Olyan párt­ra, amely biztosan, tántoríthatat- lanul vezeti a magyar munkás- osztályt és a dolgozó parasztságot a végső győzelemre. Ilyen párt volt az 1918 november 20-án megalakult Kommunisták Ma­gyarországi Pártja: A magyar októberi forradalom csakis a Kommunisták Magyar- országi Pártjának vezetésével vi­hette tovább a forradalom zász- laiát és vívhatta ki a Magyar Tanácsköztársaságot. A kommu­nista párt vezetése nélkül, mely a Nagy Októberi Forradalom szel­lemében vezette a magyar dolgo­zókat, áz Őszirózsás Forradalom néhány hét múlva menthetetlenül • elbukott volna. A Na y y Októberi Szo- íalista forradalom végleg meg- löntötte a burzsoázia hatalmát froszországban. A világ egyhato- lán a kizsákmányolt proletariátus iralkodó osztállyá lett, a dolgozó lép birtokába vette az országot. ^ munkásosztály, a lenini Bolse- rik Párt vezetésével megkezdte a [izsákmányolás felszámolását és negkezdte egy új, a dolgozó nép ársadalmának, a szocialista fár­adalomnak a felépítését. Az Októberi Forradalom azon- >an nem csupán Oroszország né­ninek életét változtatta meg gyö- teresen. Az Októberi Forradalom lemcsak „nemzeti keretekre“ korlátozódó forradalom, hanem Esősorban a nemzetközi, az e- jész világ számára kiható és lagyjelentőségű forradalom volt, ímely gyökeres fordulatot jelen­tett az emberiség történetében, fordulatot a régi kapitalista vi­lágtól az új, szocialista világ felé. Az Októberi Forradalom győ- zemével új korszak kezdődött, — mert megdőlt a kizsákmányolás ägyeduralma, melynek nehéz lán­cai azelőtt jbéklyóban tartották az egész világot. A Nagy Októ­beri Forradalom győzelmével a vi­lágtörténelemben először vette kézéin; a dolgozó nép saját sor­sának irányítását. Világjelentősé­gű fordulat volt ez, mert olyan társadalmi forma született, ahol a dolgozó népé a hatalom, ahol megszűnt a dolgozó nép tőkés kizsákmányolása. Az orosz prole tariátus e nagyszerű hőstette fé nyesen igazolta Lenin szavait, hogy a proletariátus a kapitaliz­mus elleni harcban győzhet egy országban is. Természetes, hogy ez hatással volt a nemzetközi munkásmozga­lomra is, hisz az Októberi For­radalom, mint világító fáklya mutatta a világ proletariátusának azt az utat, amelyet követnie kell és fénye beragyogta mindazokat a forradalmakat, amelyek a Nagy Októberi Forradalmat követték. A XX. szâæad első évtize­deiben a cári Oroszországon kí­vül kétségtelenül Magyarország A politikai iskolák tananyagához: a Hagy Októberi Forradalom hatása az 1918-as Őszirózsás Forradalomra volt leginkább „forradalomtól terhes“. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar nép csak for­radalmi úton lesz képes megol­dani azokat a halaszthatatlan fel­adatokat, amelyeknek megoldat­lansága kezdte zsákutcába vinni az országot. Ezek közül a felada­tok közül legfontosabbak a kö­vetkezők voltak: 1. A jelentékeny feudális maradványokkal való fel­számolás, az ország demokratikus átalakítása, mindenekelőtt a föld­kérdés demokratikus megoldása. 2. Az Ausztriával szembeni fél­gyarmati viszony megszüntetése, az ország függetlenségének meg­teremtése. 3. A nemzeti kérdés demokratikus rendezése. Ennek a forradalomnak szük­ségszerűségét bizonyítja az az elemi erő is, amely 1918 októbe­rében bizonyos mértékben a ve­zetők akarata ellenére is, spon­tánul utat tört magának. A háború három éve szinte tel­jesen kimerítette a központi ha­talmakat. A gazdasági bomlás je­lei mutatkoztak és egyre nagyobb méreteket öltött a tömegnyomor, mely a központi hatalmak orszá­gai közül legszembetűnőbben Ma­gyarországon mutatkozott meg. Ez érthető is, hisz a monarchia számára Magyarország csak rak­tár volt, gazdasági szempontból és emberanyagban egyaránt. A magyar katonáknak kellett a leg­veszélyesebb helyeken harcolni, és emiatt a magyar hadseregnek tíz százalékkal magasabb volt a halálozási arányszáma, mint a többi központi hatalmak. A bevonult magyar katonák 60 szá­zaléka (kb. 2 millió) halt meg és esett el a harctereken. Ezekután természetes, ha a háborúellenes hangulat nemcsak a fronton, de az országban is egyre fokozódott. Nagy szerepe van ebben az Oroszországból hazatért magyar hadifoglyoknak, akiknek egy ré­sze — több tízezren — vállvetve az orosz proletariátussal, részt vett a Nagy Októberi Forradalom harcaiban is. Az Októberi Forra­dalom után kiadott szovjet béke dekrétum Magyarországon is nagy visszhangot keltett. Vála­szul a magyar munkásosztály 1917 novemberében és decembe­rében több nagyszabású háború­ellenes tüntetést szervezett, mely­nek fő jelszavai „békét akarunk“, békét az oroszokkal“ voltak, és először e tüntetések során hang­zott fel az a jelszó is, hogy „kö­vessük az oroszokat“. Az Oroszországból haza­tért hadifoglyok mindenütt hir­dették a cár nélküli országot, a munkás-, katona-tanácsokat, a földosztást, a kizsákmányolás megszüntetését, azaz az Októberi Forradalom vívmányait. A haza­tért hadifoglyok agitációjának eredményeként a magyar dolgozó tömegek rokonszenve az orosz nép iránt egyre határozottabb jelleget öltött. A Breszt-Litovszki béketárgyalásoknál, mikor a köz­ponti hatalmak területrabló szán­dékkal lépnek fel, Németország, Ausztria proletariátusa mellett a magyar munkások is hatalmas, az egész országra kiterjedő sztrájkkal kényszerítik a kor­mányt, a területrabló szándék nélküli béke megkötésére. Az orosz nép, az októberi forrada­lom eredményeivel érzett rokon- szenvet szemléltetően bizonyítja, hogy a béke megkötésére szerve­zett sztrájkban, amely 1918 jan. 18-án kezdődött, — három nap alatt fél millióra nőtt a sztrájko­lok száma. Ebben a nagy béketün­tetésben merül fel a magyar dol­gozó tömegek ajkán határozott formában a munkástanácsok neve is. A szoc. dem. párt és a kor­mány csak azzal tudja leszerelni az egyre növekvő forradalmi sztrájkhullámot, hogy Ígéretet tesz a területszerzés nélküli bé­kére. Az Októberi Forradalom hatása tehát egyrészt abban mutatkozott meg, hogy a magyar dolgozó tö­megek egyre inkább balra tolód­tak, hogy a magyar munkásmoz­galmat egyre inkább az egyedül lehetséges és helyes út felé, a forradalom felé fordítja. A ma­gyar proletariátus egyre forra­dalmibbá válik. Egyre sűrűbbek és határozottabbak az akciók. E- zeket az akciókat azonban, mivel nincs egy központi irányító szerv, spontanitásuk, egymástól való el­szigeteltségük következtében a szoc. dem. párt hazug ígérgetése­ivel leszereli, illetve a kormány karhatalommal szétveri. 1918 június 20-án a MAVAG udvarán a kormány a munkások közé lövet. Négy mun­kás meghalt, többen pedig meg­sebesültek. A magyar munkásosz­tály válaszul az egész országra kiterjedő sztrájkkal felel, melyet végül is, csak katonasággal tud szétverni a kormány. Bár a ma­gyar proletariátus helyenként ér el kisebb-nagyobb eredményeket, de a tapasztalatokból és nem u- tolsósorban az orosz proletariá­tus példájára arra a következte­tésre jut, hogy ha igazán eredmé­nyes harcot akar vívni, akkor a lehető legnagyobb szervezettsé­get, összefogást kell megterem­tenie. Az Októberi Forradalom hatása tehát másrészt abban mu­tatkozott meg, hogy növekedik a munkásosztály szervezettsége. — Míg 1916-ban 55.338 szakszerve­zeti tag volt, 1917-ben már 215.222-re nőtt a szakszervezeti tagok száma. Közben döntő változások van­nak a nemzetközi politika porond­ján is. A központi hatalmak bal­káni szövetségesei, a bolgárok és törökök leteszik a fegyvert. Majd ezt követően, 1918 őszén a német csapatok sorozatos vereséget szenvednek. Alapjaiban inog az egész monarchia, míg végül ősz szédül. Egymásután alakulnak meg a lengyel, cseh, jugoszláv, román nemzeti tanácsok és sza­kadnak el a monarchiától. A forradalmi hullám, a forra­dalmi lendület Magyarországon is tovább fokozódott, aminek a következménye, hogy október 23-án lemond a kormány és meg­alakul a Magyar Nemzeti Ta­nács, melyhez 29-én csatlakozik az államrendőrség is. A Nemzeti Tanács azonban, amely a Káro­lyi-pártból, a szoc. demokrata pártból és a radikális pártból te­vődött össze és élén Károlyi Mi­hály állt, egyáltalán nem óhajtot­ta a forradalmat és minden esz­közzel akadályozta a magyar pro­letariátus forradalmi lendületét. Károlyi nyugati mintájú polgári demokráciáról ábrándozott. Az angol, francia, vagy amerikai de­mokrácia megteremtéséhez azon­ban Magyarországon hiányzott a legalapvetőbb feltétel: az erős, független és demokratikus beál­lítottságú polgárság, amely mind a nagybirtokosság feudális, mind a munkásság szociális, törekvései­nek szembehelyezkedve, biztosít­hatta volna a polgári demokrá­ciát abban a formában, ahogyan a nyugati országokban 150—200 évvel ezelőtt kialakult. Károlyi­tól a magyar proletariátus nem várhatott és nem is várt társadal­mi reformokat, hisz Károlyi e- gyetlen közelebbi célja volt kive­zetni az országot a háborúból, úgy, ahogy lehet. Ez pedig nem elégítette ki a magyar proletariá­tust, amely mélyreható, társa­dalmi átalakulást akart, orosz testvéreinek példáját követve. — Látva, hogy a Károlyi-féle „nép­kormány“ nem képes a feladato­kat megoldani, húzta-halasztotta a földkérdés demokratikus rende­zését, lassan haladt az államhata­lom megtisztítása is a reakciós elemektől, tűrte az ellenforradal­mi erők lázas szèrvëzkëdéseit, a

Next

/
Thumbnails
Contents