Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-09 / 79. szám

2 NÉPÚJSÁG 1955. október 9. Vasárnap. PARTELET AZ EGERESEIM BANYA NÉPNEVELŐI évi terv teljesítéséért EGERGSEHI bánya évi tervének esedékes részét napja­inkig alig 90 százalékra teljesí­tette. A lemaradás már az év el­ső negyedében elkezdődött. — Hogy mi volt az oka, ne részle­tezzük bővebben. Csak annyit: a műszaki feltételek és egyéb hi­ányosságok mellett, hiányzott a népnevelő munka mozgósító ere­je is. A pártbizottság javított a hi­bán. Átszervezte a népnevelő há­lózatot, rendszeresebben foglal­kozott a népnevelőkkel. Beszá­moltatta őket, agitációs munká­jukat konkrét érvekkel segítette és igyekezett megmutatni a nép­nevelő munka szépségeit is. Ezekután a népnevelők is na­gyobb gondot fordítottak a ter­melésre, konkrétabban mozgósí­tottak a terv teljesítésére. Ko­vács Kálmán népnevelő a IX.-es ereszke szállításánál dolgozik. A fejtési fronttól mintegy 1600 méterre volt az akna, ahová a csilléket kézi erővel kellett elto­logatni. Ez nemcsak nehéz és fáradságos munka volt a szállí­tóknak, hanem lassú is, s szinte örökös csillehiányt okozott a frontnak. A dolgozók megtalál­ták a kivezető utat: végtelen kö­télpályát kell beépíteni — java­solták. Kovács elvtárs a javasla­tot munka után megbeszélte a műszakiakkal, de nemcsak meg­beszélte, hanem sürgette is a be­szerelést. Néhány nap múlva már végtelen kötéllel szállították a csilléket. Könnyebbé vált a mun­ka, győzték üres csillével a fron­tot és még öt ember fel is sza­badult a szállítástól. Az év elején gyakoriak voltak az igazolatlan műszak hiányzá­sok is. A népnevelők ezek meg­szüntetésére munkához láttak. Nagy h. Sándor népnevelő pél­dául megmagyarázta a dolgozók­nak, hogy milyen hátránya van, ha hiányoznak. Elmondta, ■ hogy elsősorban kevesebb szén jut fel­színre, kevesebb jut az ország­nak. A dolgozók egy műszak hi- ánvzáskor a hűségjutalom felét, két műszak hiányzáskor pedig az egész hűségjutalmat elvesz­tik. Ezenkívül csökken a fizetett szabadságuk, kevesebb kereset jut a családnak is. Az ilyen he­lyes magyarázó szó után szégyen lett az igazolatlan hiányzás több munkacsapatban, sőt_ Nagy h. Sándor munkacsapatában a doj- gozók nem tűrik meg maguk kö­zött az igazolatlanul hiányzót. EZEK A példák nem egye­dülállóak. A jó népnevelő mun­ka következtében a dolgozók egyre nagyobb része érez fele­lősséget a termelés növeléséért, á terv teljesítéséért. Ez a fele­lősségérzet jellemző a gépjavító műhely dolgozóira is, akik bár nem közvetlenül fejtik a szenet, de munkájukon — a jó karban­tartott, üzembiztos bányagépeken —■ sok múlik. Az Ózdi Tröszttől a vastagtelepi frontfejtés megin­dításához három kaparószalagot kaptak. Harcos István csoport­vezető, aki népnevelő is, szere­lés előtt megbeszélte a dolgozók­kal, hogy a három kaparószalag gyors üzembe helyezése naponta több tonna szenet jelent a terv teljesítéséhez. Megmagyarázta, hogy a bányászok várják a kapa­rószalagokat, mert segítségükkel könnyebben és több szenet tud­nak termelni. A dolgozók Harcos elvtárs szavai nyomán lelkesen jogiak a gépek szereléséhez. — Krjnka László lakatos javasla­tára pedig egyszerű szerkezettel megoldották a leömlő fej rögzí­tését is. ami addig nem volt biz­tosítva. A terv teljesítése iránti fele­lősségérzet mutatkozott meg a technikafejlesztését tárgyaló nagy aktíva értekezleten is. itt a dolgozók közel 80 javaslatot tettek a munkafolyamatok ész- szerűsítésére, a termelékenység növelésére. Csak a gépjavítómíí- hely dolgozói 14 javaslatot tet­tek, nagyrészt áramtakarékosság­ra. A szakvezetés — helyesen — az elhangzott javaslatokból in­tézkedési tervet állított össze, a javaslatok megvalósítására. Ez a néhány példa is bizonyít- ia, hogy a konkrét termelési agi­táció nem marad eredménytelen. A példák mellett szembetűnően bizonyítja ezt a tervteljesítés alakulása is. Az első negyedévi lemaradás után a bánya — a népnevelő munka fellendülésével párhuzamosan — túlteljesítette a második negyedévi tervét. Telje­sítették tervüket júliusban és augusztusban is. Mégis e számottevő eredmé­nyek °ellenére sem csökkenhet a népnevelő munka. Harcoljanak a népnevelők következetesebben a termelést elősegítő, meggyor­sító javaslatok bevezetéséért. — Bíró k. István II. és Érsek Ferenc elvtársak például a nagy aktíva értekezleten javasolták, hogy a frontokon a fapillérek alá hat­hat sínt rakjanak, mert így kony- nyebb és gyorsabb a pillérek át­szerelése. A javaslatot hat pillé­ren ki is próbálták és jól bevált. A szakvezetés azonban mégsem biztosít minden pillérhez (mi,n<J; össze csak a kipróbáláshoz adott hat pillérnél alkalmazzák), ilyen sín pedig van, a bányának csak el kellene a megfelelő méretekre fűrészelni. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben, miután minden lehetőség meg van egy jó ja­vaslat bevezetéséhez, a népneve­lök feladata az. hogy követeljék a javaslat megvalósítását. FONTOS AZ is, hogy a népnevelők állandóan figye­lemmel kisérjék a dolgozók han­gulatát, a termelés menetét és az agitációt, a terv teljesítést leg­inkább érintő döntő helyre irá­nyítsák. ilyen „döntő hely“ most a nagytelepi front. A front most kezdődő munkájával kapcsolat­ban a kistelepi frontokon olyan hangulat alakult ki a dolgozók között, hogy itt — a kistelepi frontokon — nem lehet tervet teljesíteni, mert magas a norma, vékony a szén, rossz a levegő, stb. Nyilvánvaló, hogy az egy­szeribe „tűrhetetlenné“ vált helyzet oka semmi más, mint az hogy a nagytelepi frontnál bizo­nyos tekintetben jobbak a fejtési feltételek. Vastagabb a szénré- teg, lehet állvá dolgozni és ezért mindenki szeretne odamenni. A népnevelők feladata ebben a? esetben is az lett volna, — és az még mindig, — hogy megma­gyarázzák a dolgozóknak, min­denki nem mehet oda, de váltott telepítéssel azokra. :s sor kerül majd, akiknek jelenleg a kistelepi frontokon kell továbbra is ma­radni. Meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy a gyáraknak, a hivataloknak, a családoknak a kistelepi frontok szenére is szük­sége van. Nem kétséges, hogy megértik az okos, meggyőző szót. A népnevelők figyelmét az ilyen „döntő heiy”-re el­sősorban az üzemi pártbizottság­nak kell fordítani. Ezért helyes lenne, ha a pártbizottság nem általában beszélne a döntő felada­tokról, — mint ahogy tette az ötödiki ülésén, —■ hanem konkré­tan határozná meg a feladatokat a népnevelők számára, kikeresve azt a pontot, ahol a legnagyobb szükség van a politikai felvilágo­sító szóra. Az igaz, felvilágosító, meg­győző szó nagy erő 120 népne­velő ajkán. Különösen, ha olyan emberek mondják, mint Bíró d. Sándor, Zubó János, Bóta Já­nosáé, Kovács Kálmán, Burko- vics Ferenc, Csányi Sándor, Ambrus István és a többiek, — akiknek két-három sztahanovista csillag, vagy kormánykitüntetés díszíti mellüket. De ha egyik másiknak nincs is még kitünte­tésük, kitüntetés számukra az a bizalom és megbecsülés, amellyel a dolgozók fordulnak hozzájuk. MINDEN feltétel, műszaki és politikai biztosítva van arra, hogy az egercsehi bányászok le- törlesszék adósságukat, sőt túl is teljesítsék tervüket az év végé­ig. A népnevelőkre vár az a megtisztelő feladat, hogy lelke­sítsék, buzdítsák dolgozó társai­kat és személyes példamutatá­sukkal is magukkal ragadva dol­gozó társaikat, győzelemre vi­gyék a terv túlteljesítéséért ví­vott széncsatát. Sárközi Miklós. A Bástya Klub terveiből Havonta több ezer ember tölti estéjét Eger egyik leg­fiatalabb szórakozó helyén, a Bástya-klubban. A közel jö­vőben a klub vezetősége né­hány újdonsággal lepi meg vendégeit. Forralt bor, tojás- ételkülönlegességek, különle­ges cukrászsütemények vár­ják majd a vendégeket. A halakváriumból maga a ven­dég választhatja ki a halász­lének, rántott halnak, halpap­rikásnak valót. Télen műsoros esteken, sportbálokon, szórakozhatnak Eger dolgozói. Megüsmeplik Micsurin születéscnak századik évfordulóját Foko7Ódik a könyvkölcsönzés Egerben 8100 könyvet kölcsönöztek szeptember hónapban a me­gyei könyvtár egri fiókjától. Ebből 6100 szépirodalmi mű, a többi politikai és szakmai könyv. A megyei könyvtár a III. negyedévben 1350 kötet könyvvel gazdagította az egri városi kölcsönzőt. OLVASD, TERJESZD A NÉPÚJSÁGOT! Tihanyi Gabriella Gyöngyös- oiymoson 15 előfizetőt gyűjtött Nagyobb csoport svéd turista érkezik Egerbe A Budapesten lezajlott Svéd-Magyar atlétikai via­dalra nagy csoport svéd ér­deklődő érkezett. Ezeknek egyik csoportja meglátogat­ja Egert is. Ugyancsak a városba érkezik majd a bu­dapesti régészeti konferen­cia külföldi csoportjának egy része. Francia és angol vendégeket is várnak, akik megtekintik a híres egri szüretet Az UNESCO határozata ér­telmében az egész világon megemlékeznek a haladó bio­lógiai tudomány nagy képvi­selője, I. V. Micsurin születé­sének 100. évfordulójáról. A Magyar Tudományos Akadémia október végén ün­nepi ülésszakot rendez. Októ­ber utolsó hetében minden megye székhelyen, így nálunk is, __ Micsurini-ünnepségeket t artanak, Hatvanban pedig kiállítást rendeznek ennek tiszteletére. Az Agrártudomá­nyi Egyetemek és főiskolák, középiskolák és általános is­kolák biológiai szakkörei szintén megemlékeznek a me­zőgazdasági tudomány ki­emelkedő alakjáról. Wégy-öt kukoricacső egy száron a kerekharaszti Alkotmány TSz-ben A kerekharaszti Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai a tavasszal elsők között csatla­koztak a holdankénti harminc mázsás kukorica, a 200 má­zsás cukorrépa és a 100 má­zsa burgonyatermésért indí­tott mozgalomhoz. A vállalás sikeres teljesítéséért széles körben alkalmazták a fejlett agrotechnikát. A 40 holdas cukorrépatáblát például négy­szer műtrágyázták. A burgo­nyát fészektrágyázással ültet­ték el és négyszer kapálták meg. A 70 hold kukoricave­tésből 40 holdat négyzetesen tettek a földbe. A szakszerű lelkiismeretes munka eredményeként most gazdagon fizet az Alkotmány Tsz földje. A cukorrépa — melynek betakarítását a na­pokban kezdték meg — 280 mázsát ad holdanként. A bur­gonyának 110 mázsát fizet minden holdja. A jó földbe ültetett, gépi erővel művelt kukorica is a legszebb a kör­nyéken. A vetés nagy részé­ben 4—5 jól fejlett kukorica­cső termett egy-egy száron. Az átlagtermés jóval felül van a 40 mázsán. A szövetke­zet tagjai a bőséges kukori­catermésből az idén is gazdag jövedelemre tesznek szert. Eddig 46 sertés hizlalására kötöttek szerződést, mely nem kevesebb, mint 150 ezer fo­rint bevételt jelent a tsz-nek. Emellett bőven osztanak ku­koricát a tagok munkaegysé­geire is. Számításuk szerint legalább 2—3 kiló kukoricát osztanak majd minden meg­dolgozott munkaegységre. Eb­ből a mennyiségből a háztáji gazdaságokban is jelentős mennyiségű sertést hizlalnak. Eddig már több mint 200 sertést fogtak hízóba a tagok, melyek nagyrészét saját szük­ségletükre fordítják, a többit pedig szabadon értékesítik az államnak. Nagy forgalom az egri Népbiifében A nemrégiben elkészült Népbüfé szeptember hónap­ban 260 ezer forintot for­galmazott. Legnagyobb ke­letje a húslevesnek, sertés- pörköltnek és bécsi szelet­nek volt, amelyből napon­ta 100—110 adag fogyott. Természetesen jól esett az aránylag meleg őszi időben a sör is, amelyből 9-8 hek­toliter fogy egy nap. A nép­büfé felkészült az őszi és a téli forgalomra is. morni, ÍXNDOfi ' — Büntető eljárás indult Udvardi Gábor egri lakos el­len garázdaság bűntette miatt, mert 1955. augusztus 26-án az egri Park-szálló éttermében ittas állapotban az őt ki nem szolgáló pincért késsel meg akarta szúrni. Ekkor Udvar- dít a szálló igazgatója rendre utasította, akit ezért Udvardi megrugdosott, majd tettlege­sen bántalmazott. Udvardi viselkedésével ma­gára vonta a Park-szállóban szórakozó becsületes dolgozók és a külföldi vendégek fi­gyelmét, akik viselkedésén felháborodtak. Udvardi tet­téért a járásbíróság előtt fe­lel. AZ AJTÓ ÉLESEN csat­tanva bevágódott, hogy a ke­rítésen tollászkodó veréb ré­mülten röppent fel a közeli eperfára. — Eridj...., sohse lássalak, te szégyentelen...., hogy az is­ten verje meg az ilyen hálá- datlant. Aki ezt az elkeseredett szi-t dalmat útjára bocsátotta, na­gyot szipákolt, s bütykös kéz­fejével beledörzsölt a szemé­be. Aztán dühösen megrán­totta az álla alatt a kendő csomóját és bár senki sem hallotta már, odakiabálta még az udvarnak: — Jönnél még te haza... te elrugaszkodott. Jönnél.... — de hogy mi lenne akkor, azt már nem fejezte be. Akinek pedig ezt az épüle­tesnek aligha nevezhető bú­csúztatót adták útravalónak, most ott rugdalja már az or­szágút porát a közeli város felé, s könnyeit nyeldesve, konok arccal néz előre a semmibe. Nincs több mint ti­zenhat-tizenhét éves, de a lá­nyok szögletes alakja már lágy vonalakra váltott, erős izmos lába, vastag, húsos kar­ja arról tanúskodik, hogy iga­zán munkára termett. Megy az úton, összeszorított szájjal, hogy jaj, nehogy ki­mondja, amit gondol..., mert az mégsem volna illendő, bár úgy se hallaná senki. De hogy nem lehet megérteni, hogy öltözködni akar, szép akar lenni, mint a többi lány, ahhoz pedig három hold ugyancsak kevés. Meg az is, hogyha az a göthös Cipe Ju­lis úgy felhordja az orrát, mert hogy szakmunkás, hát- éppen Kocsis Francisból is le­het az, sőt még inkább, mert meg lehet nézni a bizonyítvá­nyát, szín ötös az végig. A PARASZTI ember egyenletes, nem is sietős, mégis szapora, kilométereket nyelő lépéseivel rójja az utat. Lassan elmarad a falu, elma­radnak az ismerős dűlők. Ez itt. Gyoma Pali bácsi szőleje, ni... törhetné már a kukoricát András sógor, — s hirtelen megtorpan. Valami nagyon, de nagyon belemarkol a szívébe itt a falu és a város határán, mikor még látni az otthoni templom tornyát, és már lát­ni a gyártoronynál is maga­sabb kéményét. Áll és gondolkozik. Messzi­ről úgy néz ki, mintha ke­resne valamit, pedig csak a földet nézi, hogy ne lássa se a tornyot, se a kéményt, hogy utoljára dönthessen: vissza-e, vagy tovább előre a szekerektől megkoptatott, rá­zós úton. Anyja, morgolódó, mindig pipaszagú apja, s a barátnők, a megszokott ott­hon, amott meg a kereset, a városi élet, az új, az ismeret­len, az izgató ismeretlen, amelyet olyan jó legyőzni és megismerni: már egyszer dön­tött, s most mégis nehéz a választás. Áll tehát és gon­dolkodik, hová, merre is. — No né Franciskám, a vá­rosba? — reccsen rá egy bor­ízű hang. Észre sem vette, ilTl/ÖZBEM hogy szekér érte utói, éppen Gyoma Pali bácsi igyekszik be a városba, biztos valamit visz a piacra. — Oda, Pali bácsi.... éppen, hogy a városba — vágja fel a fejét a kérdésre, s hogy meginvitálják a kocsiderékba, nagy huppanással már ott is ül a rakás, illatos széna köze­pén. A városig nem éppen hosszú az út, de van idő a beszédre, s hogy visszapillant az ülésről az öreg Gyoma, hát közelebb vackolódik a hátá­hoz. — Van ára most az almá­nak, Pali bácsi? — kérdi, hogy megkezdődjön valahogy a beszélgetés, mert most nem tud hallgatni, mert akkor gondolkodni kell, s most min­dent kíván, csak éppen gon­dolkodni nem. — Az én almámnak min­dig van ára, mind a szép lánynak — feleli évődve az öreg —, de te minek mész be Franciskám? Valami nylon izét vásárolsz te is?... Mert már selyem nem is jó, csak a nylon, hogy a fene vitte vol­na el, kimondani is nehéz.... Na, nem azért mondom, biz­tos jó dolog az, vegyél csak, ha teheted. — Nem vásárolni megyek, Pali bácsi.... Dolgozni. — Dolgozni? — Igen, a gyárba...., szak­munkás leszek, s jól keresek... Miért, másnak lehet, csak nekem nem szabad? — hadar­ja szinte egy szuszra, hogy már előre védekezhessen. AZ ÖREG hallgat, apró kis ostorcsapásokkal nógatja a lovakat. Azok nem szapo- rázzák jobban a lépést, tud­ják, hogy nem siettetésről van szó, csak hát csinálni kell valamit, míg gondolkodik az ember. — Anyád mit szólt? — Ne is kérdje, elmondott mindennek, gondolhatja. — Szeret..., azért..., hidd el, nem másért. — Elhiszem..., de hát hogy lehet ilyen..., hogy nem ért­heti meg, hogy... — Más világba születtünk mi, lányom, mint ti. Van baj most is elég, hogy a fene vit­te volna el, van, de most csak más világ járja. Gyoma cigarettát kotor elő, kis barlangot csinál két te­nyeréből, s a következő pilla­natban már felkapja a szél a kékes füstfelhőt. — Volt nekem egy nagyon jó kenyeres cimborám. Együtt voltunk a katonáéknál még 14-ben, hadifogságban is, együtt nősültünk, egy ideig együtt is jártunk részes ara­— Pali bácki..., három hold­ból mire megyek én? Amire anyám..., olyan megtört, sze­gény, pedig alig múlt 40 éves. Apám is csak gyüszködik..., eredménye alig. De hát nehéz három holdról ötről-hatra jut­ni. Keresni akarok, megállni egy kicsit a magam lábán, meg szakmunkás lenni, mint az a Cipe Julis... Valami ilyesfélét akarok. Az öreg csendben bólogatva hallgatta a lány szavait, ar­cából nem lehetett kifürkész­ni, mit is gondol az egészről. Hallgatott egy ideig, aztán hirtelen hátrafordult : — Sztahanovista leszel-e? — Az.... én az — nevette el magát a lány.- NO AZÉRT, mert el akarom mondani majd, hogy Gyoma Pál sztahanovistát is szállított már szekerén. — Ugye, csak jól teszem én, Pali bácsi... Ugye, hogy jól? Beszéljen már az anyám­mal, az isten áldja.... Az öreg hunyorított egyet a szemével. — Hol is van az a gyár? Várhat még az alma, odavisz­lek a kapuhoz, hogy ennyivel is kényelmesebb legyen az indulásod — s közé vágott a lovaknak, amelyek most már tudták, hogy itt bizony üget­ni kell, de gyorsan mert sür­gős dolguk van a kocsin ülök- nrik. Gyurkő Géza tásra. Volt egy kis földje, az asszony hozta Megunta, hogy bejárja világot, de hát a pénz, az csak kell. Az asz- szony a. , íunciába ki, hogy elmegy egy évre cselednek a városba, keres annyit, hogy lehet majd egy holdacskát ra­gasztani a meglévőhöz. .. Hát úgy is lett. Szép, kívánatos asszony v< .t még net., törte meg a munka, meg jó helyre is került... Egy este aztán ré­mülten rohant haza, a gazda fia tört rá és.... szóval tudod te már, hogy miért rohant haza. A komám nem . ólt egy szót sem, oly, i hallgatag forma ember vt ! mindig, vette a fejszét és be. a város­ba... Tizenöt évet kapott, ott is pusztult ei. No. mondom, ilyen volt a város, tsd hát meg anyádat. — De Pali bácsi..., az volt..., maga mondta, hogy 'gvál­tozott a világ... — Nézd, lányom. ; világ megváltozott, de nem vál­tozott meg vele minden em­ber. Nem elriasztani akarlak ezzel, csak éppen figyelmez­tetni. — Hát ne mi - c? — Azt nem n u rítam... Én is mentem volna . ét világ­nak szerencsét pr Jn , igaz, hogy legény voltam de akár- hová mentem, épp gv pofo­zott az élet, mint itt iron. Ak­kor már mégis inkább itthon kapjam azokat a fránya pofo­nokat... Nem igaz? A lány bólintott, s hátrané­zett. A falu már teljesen el­tűnt a vidék szeli hajlat í- ban s mind közelebb és ! ­zelebb jött a város.

Next

/
Thumbnails
Contents