Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)
1955-09-04 / 71. szám
Jó szerencsét, bányász elvtársak Az ötödik bányásznapom Heves megye minden dolgozója, a város és a falu minden munkása baráti szívvel, őszinte örömmel köszönti a széncsaták hőseit, a munkás- osztály egyik legharcosabb rétegét: bányászainkat. Üdvözöljük a műszaki vezetőket és vájárokat, a csilléseket és gépkezelőket, a diszpécsereket és a többieket, akiknek munkájának köszönhető a fény, a meleg, akiknek munkája elválaszthatatlan a szocializmus építésétől, egész iparunk fejlődésétől — népünk életétől. Üdvözöljük őket, s kívánunk jó szerencsét. Ünnepi naphoz, ünnepi gondolatok: a visszatekintés és az előrepillantás, a múltból való tanulás, a jövőbe vetett rendületlen hit gondolatai illenek. S e gondolatoknak a múltból is, a jövőből is van elég serkentője, van mire emlékezniök és van mit tervezniök a mi bányászainknak is. Azelőtt nélkülük számítottak, s belőlük éltek, ma rájuk számítanak s értük is van minden. Azelőtt szavuk sem volt, mast egyre azt kéri az ország, még több okos szót, győztes tettet, közös ügyünk győzelméért. Nem egyszerűen ember, a szocialista társadalmat építő, jelenét szépítő ember lett a bányász, kinek munkájára tisztelettel és megbecsüléssel tekint minden becsületes ember. Egon Ervin Kisch, a világhírű csehszlovák újságíró, mintegy két évtizeddel ezelőtt beszámolót írt a belga bányászok életéről. Megdöbbentő és kegyetlenül igaz beszámolót. Egy négytagú bányászcsalád — ha mindnyájan dolgoztak — nem keresett annyit, mint amennyibe a belga államnak egy íegyenc eltartása került — írta többek között. Rács nélkül is rab, ,.koldusrab” volt a belga bányász. S az eltelt két évtized alatt alig változott valamit Belgiumban a helyzet. Nálunk egy évtized alatt olyat változott a világ, hogy a mai fiatalok szörnyülködvc, ugyanakkor kissé hitetlenkedve olvassák az efajta sorokat. S ha jól meggondoljuk, ez érthető is. A három-négyéves petőfibányai gyerek, hogyan is emlékezhetne vissza majd újabb két-három év múlva Pernyepusztára, mikor már fürdőszobás lakásban született. Hogyan is tudhatná, mi az éhezés, hisz ott a Népbolt, s hogyne ismerkedhetne meg a világgal, amikor ott az iskola, a kultúrház. A pernyepusztai múltat nem fű növi be, új házak, az új, boldog bányászélet temeti eL De azért emlékezni és emlékeztetni sohasem árt. S amit itt röviden leírtunk, az többé, vagy kevésbé érvényes a megye többi bányáira is. Érvényes az újjáépült egercsehi, s az újonnan épült gyöngyösi szénbányára, ércbányáinkra, érvényes egész életünkre. De ez csak a ,,külsőség”. De hogy Egercsehiben 900 bányász kap hűségjutalmat, s 18 jubileumi jutalmat — 25 éves bányászkodása után — hogy a Mátravidéki Trösztnél nyolc millió forintot osztanak szét, hogy egész sor szén- és ércbányász kap és kapott most kitüntetést — ez volna az érem másik oldala* S az, hogy Biró n. István, Herczeg János, Bartalics Dénes, Bódi b. János és a többiek nevét ismeri az ország, hogy nem mint bányaszerencsétlenség, az éhezés elől a halálba menekült áldozatokról, hanem mint hősökről, büszkeségeinkről ír róluk az újság. Még a száraz statisztikai felsorolás is az új élet hatalmas regénytrilógiája lenne, azé az életé, amelyért any- nyi bányász harcolt, amelyért annyi bányászmártír adta vérét, s amelyért ma is érzi kötelességét: „hogy mindazt, amihez közöm van — dédelgessem, védjem, javítsam —, ez már gondom, jogom” — mert — „Szemem előtt a teljes élet —, saját ege borult tölém: egy — ország a birtokom !” S az ország birtokosai, a párt vezetésével valóra is váltották és váltják a költő szavait. Erről tanúskodik az a sok-sok ezer tonna szén, amelyet vállalásuk értelmében terven felül adtak a második ötéves tervre készülő országnak, tanúskodik az a szüntelen harc, amelyet bányaüzemeinkben is folytatnak az újért, a régivel szemben. Régen aligha volt szava a bányásznak, ötletei, tudása rendre megsemmisültek. Ma a párt, az egész nép arra kéri, biztatja, hogy gondolkodjon, tervezzen, használja jobban a gépet, a szovjet bányaművelés tapasztalatait, mert így neki is jobb, az országnak is több. Hozzátehetjük, hogy a mi bányáinkban is egyre eredményesebb a küzdelem az újért, a fejlettebb technikáért, a könnyebb, de eredményesebb munkáért. Bátrabban alkalmazzák a gépeket, eredményes kísérleteket folytatnak a millszekundumos robbantásokkal, a ciklusos munkaszervezéssel, egyre nagyobb tábort hódítanak meg a különféle munkamozgalmak. S nyomukban természetszerűleg emelkednek a keresetek, gyorsabban telnek a csillék, több, egyre több lesz az ipar kenyere: a szén. S ez így is van rendjén. De amikor ünnepelünk, — kérünk is. Kérünk, mert kérésünk, a párt kérésének teljesítése az ország, a bányász érdeke, a béke védelme. Tovább a megkezdett úton: az eredményes kísérletek után eredményes gyakorlatok is az újfajta robbantási eljárással, a ciklusos munkaszervezéssel. Több szaktudást, s nyomában több munkát a géppel, több megbecsülést a gépnek. Nagyobb, szilárdabb fegyelmet, bátrabb kezdeményezést, — sa vezetőktől? — mindennek elősegítését, támogatását. A kommunista bányászoktól pedig azt kérjük, álljanak mint mindig, úgy ezután is a technikai haladás, a több termelésért vívott harc élére. Az elmúlt 10 év alatt is bebizonyították, hogy ott a helyük — most is ott kell lenni helyüknek. Az utolsó negyedév, s végével az új ötéves terv hajnala köszönt ránk. Sovány minden jelző, amely megvalósulásra váró terveinket díszíthetné. De hogy e tervekből eleven valóság legyen, ahhoz több, jobb és olcsóbb szén is, a bányászság önfeláldozó, fegyelmezett munkája is szükséges. A tíz esztendő, amely mögöttünk van. arra biztat, hogy rendíthetetlenül bízzunk bányászaink helytállásában, munkalendületében, hősiességében. Bízunk is. Eredményes, győztes munkájukkal válaszoljanak erre a bizalomra. Jó munkát, jó szerencsét ehhez bányász elvtársak. Jólesik a hideg viz. Szór-* galmas vízhordó lányok járják a bányát, hogy ebben a „műszaki feltételben“ se legyen hiány. BEMUTATJUK A SZÉNCSATA HŐSEIT Háromszorosára teljesítette bányásznapi felajánlását a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Osztafi István, Petőfi-altáró Bodor B. József, Egercsehi Rigó Imre, Petőfi-altáró Csányi Sándor, Egercsehi Garamszegi Lajos, Egercsehi Biró N István, Egercsehi Gúlán Gyula, Egercsehi A mátravidéki szénmedence bányászai a bányásznapi versenyben napról napra jobb eredményeket értek eL A fromtbrigádok nagyszerű versenyének eredménye, hogy a tröszt egyetlen bányaüzeme sem maradt a 100 százalékon alul, valamennyi túlteljesítette tervét. A frontbrigádok ver. senyében a Petőfi oltárán dolgozó 26-os frontbrigád tört az élre. Megelőzve a 44-es front brigádját augusztus 1-től a hónap végéig 2000 tonna szenet termelt előirányzatán felül. Az egyre fokozódó verseny hevében a mátravidéki szénmedence bányászai szerdán reggelre 5170 tonna szenet termeltek esedékes havi tervükön felül. Ezzel az eredménynyel bányásznapi felajánlásukat majdnem háromszorosára teljesítették. A tröszt bányászai a jó munka mellett vidám kultúrműsorral ünnepük a bányásznapot. Petőfibányán a bányásznapi ünnepséget már szeptem- bein 3-án megkezdődnek. E nap estéjén fáklyás felvonulást rendeznek a közeli hegyoldalra, ahol tábortűz és változatos kultúrműsor mellett emlékeznek meg azokról a hős bányászokróL akik a Horthy- terror idején életüket áldozták a szabadságért, a boldogabb életért. Ma reggel zeneszóra ébred majd Petőfibánya népe. Ezután ünnepi gyűlésre jönnek össze, ahol a megnyitó beszéd után Bajáik István, a tröszt igazgatója kitüntetéseket és jutalmakat oszt szét a legjobb bányászok között. Délután a bányász kultúrotthon művészegyütteseinek műsorában, sportrendezvényeken, este pedig táncmulatságon szórakoznak majd a bányásztelep lakói. Háromszázezer forint hűségjutalom a Recski Ércbányában A Recski Ércbánya dolgozói 3-án este nyolc órakor kezdtek hozzá a bányásznap megünnepléséhez. A bányászzenekar kíséretével rendeztek felvonulást a bányászotthonból. Közben a Nagy Kőtető.i honvédségi díszsortűz és rakétajelzések dördültek el az ünnep tiszteletére. Az ünnepséget ma reggel folytatják. A hajnali órákban három lövés köszönti a napot, majd zenés ébresztőt adnak Recsk, Mátraderecske, Párád és Bodony községekben. Az ünnepély 10 órakor kezdődik, majd a minisztérium képviseletében Pócs János elvtárs mo.id ünnepi beszédet. Az igazgatói alapból 10 ezer forint jutalmat osztanak szét az üzem legjobbjainak. A kiosztott hűségjutalmak összege pedig 300 ezer forint. Kiss József kétszeres sztahanovista 2195, Udvari József 3119, Bocsi József 2982, és Gál János csillés pedig 2047 forintot kap egész évi jó munkája elismeréséül. Nagy h. Sándor, Egercsehi Kovács József, Petőfi-altáró Péró István; Egercsehi Iniât PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? ’ NÉPÚJSÁG AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 71.SZÁM Ára 50 fillér 1955. SZEPTEMBER 4. VASÁRNAP
