Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)
1955-08-21 / 67. szám
À néhány sárgapártás napraforgó olyan magasan tartotta fejét, hogy napfelkelte előtt minden erőlködés nélkül a hegyek mögé nézhetett volna, megtudni merre forduljon. Valójában a büszkeség volt a dologban, lenézték a környék növényeit. Szegyeitek ezen a tájon élni, ahol a dudva, a szamárkóró és az aranka-virágon kívül nem maradt aieg semmi. Közelükben látszódott ugyan néhány, kínban elsárgult kukorica szára, de termést hozná ezeknek sem jutott az erejükből. A kecskék legeltek belőlük, ezt a kórónál jobbnak találták. Száraz, sivár rossz talaj volt. alig néhány évvel ezelőtt a Gyöngyösi Váltógyár helyén. A mezőgazdaságban alig tudták egy-egy kis részét felhasználni, az sem fizetett dúsan. A város lakói néni is gondoltak arra, hogy még valaha is hasznát veszik a területnek, amelyen szorgos munkájuk nyomán immár ötödik éve áll az üzem: 1950-ben a városi tanács segítségével kezdték meg az építést. A megérkezett első szállítmány anyagból közel százan fogtak a munkához. Fiatal lányok és legények, akik azóta már férjhezmen- tek, megnősültek. — Előregyártott alkatrészekből állítottuk' össze az üzemet — emlékszik vissza Özséné, a gyár egyik szorgalmas takarítónője. A mi brigádunkban nyolc lány volt, mind fiatalok, mégsem mondta volna senki a munkánkra, hogy majdnem gyerekkezekből került ki. Egy év alatt építettük fel. Azóta már csak én vagyok itt. a brigádból egyedül. A kapu alatt márványtáblán ez áll: Épült 1951. de* cember 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára. Négy év telt el azóta, sokat változott az üzem és dolgozóinak élete: ★ Jó kedélyű, mosolygós fiatalemberrel ülök szemben. Varga Balázsnak hívják, a szerszámkészítőben dolgozik: Nem ismer meg, pedig már többször találkoztunk, néha csak elmentem mellette és egy pillantást vetettem munkájára. máskor hosszan beszélgettünk. még az életét is elmesélte. Egy alkalommal pedig a faliújságon láttam: ünneplő jampec ruhájában kifigurázva. Miért oly boldog — kérdem és észreveszem, hogy kicsit neheztelve néz rám. Az üzemben mindenki tudja már, hogy a vasutasnapon főszakmesternek nevezHősies munka a Selypi Cementgyárban Lelkes verseny folyt az augusztus 20-i felajánlások teljesítéséért a Selypi Cementgyárban is. A versenyt azonban a hétfőről keddre virradó éjszaka kellemetlen esemény zavarta meg. vihar szakította el több helyen a vezetékeket, s áramhiány miatt 12 órán át állt az egész üzem. A 12 órás műszakkiesés négy vagonnal vetette vissza a gyár termelését. Az üzem dolgozói azonban nem törtek le a váratlan balsikertől, hanem már a következő nap az adagolások meggyorsításával, átfogó szervezeti intézkedésekkel hozzáláttak a lemaradás gyors behozásához. S már szerdán a napiterv teljesítése mellett egy vagonnal törlesztettek a hátralékból úgy. hogy mára. 20-ra a Selypi Cementgyár dolgozói is teljesítették tervüket. Jól sikerült a termés, mert :egített az állam, a munkás- ísztály. A gépek, a műtrágya, íz új agrotechnikai módszerek alkalmazása nyomán emelkedik a mezőgazdaság erméshozama. ezen keresztül t dolgozó parasztság életszínvonala. ték ki és külön is megdicsérték, mert a minisztériumtól ( kapott megrendelést kifogásta- ' lan minőségben készítette el. Azóta kettős erővel, szorgalommal dolgozik. A régi hi- ] bákra, a kisebb-nagyobb vad- 1 hajtásokra, amelyeket az üzem ' fiataljai és idősei nyesegettek, le róla, nem emlékszik. Sőt tiltakozik ellene. Ö mindig ilyen volt. csak most még , boldogabbá teszi a munka. ] még jobban szeret dolgozni. A Március 15 brigád tagja, amelynek eredményei most is ; az elsők között van. — Legutóbbi taggyűlésen 1 felvételemet kértem a DISZ-1 be, úgyis együtt vagyunk a munkában, brigádban dolgo- , zunk, jó lesz valahová szóró- ! sabban tartozni — mondja, majd rövid gondolkodás után hozzáteszi: így biztos hamarabb eljutok a művezetői tanfolyamra, amely munkámban , nagy segítséget jelent. * « Virággal, dekorációval díszítették fel a járási kultűrházat. amelyben augusztus 14-én él- üzemünnepséggel egybekapcsolt vasutasnapot tartottak a Váltógyár dolgozói. Fennállásuk óta először lettek élüzemek. Az átlagos 109 százalékos tervteljesítést, a hat százalékos önköltségcsökkentést, a dolgozók odaadó, áldozatos munkáját, példás szorgalmát ezzel jutalmazta a minisztérium. A gyár 9 DlSZ-brigád- ját külön megdicsérték, közöttük többnek oklevelet osztottak. Azok a fiatalok, akik alig néhány éve a földeken dolgoztak, akiket aratás idején még mindig a szabadba húz a szivük, már fegyelmezett, jó munkáért részesítették jutalomban. A második DISZ-kongresszusra alakult kiváló Petőfi és Rákosi DISZ- brigád, vagy a Beloiannisz-1 brigád, Baranyi ^ László TMK- lakatos, Bártfai *Imre fiatal és a többiek méltán rászolgáltak a dicséretre. Az első évben fordult elő, hogy fizikai dolgozók kormánykitüntetésben részesült: Póka Kálmán szakmester, akit nemrégen még hirtelenkedő, izgága fiúnak ismertek az üzemben, eredményes munkájáért az „Érdemes vasutas” kitüntetést kapta, # Szép, de nehéz dolog az él-1 üzem cím elnyerése, még ne- \ hezebb annak megtartása. ] Szívós, kitartó munkát követel. A Váltógyár dolgozói, fiataljai az éves terv sikeréért új, harcokba indulnak. Velük I együtt mi is, mint mindig, I most is biztosak vagyunk győ- zelmükben. Dobál Margit Az alkotmány biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez, üdüléshez való jogát. A mi megyénkből is sok ezren pihentek a festői magyar tenger, a Balaton partján, Kétmillió forint megtakarítás a Mátravidéki trőmüben Az élüzem címmel kitüntetett Mátravidéki Erőműben — mint Kozsda István termelési felelős jelentette — nagy arányú önköltségcsökkentést értek el. Egyedül a szénmegtakarítás értéke eléri a 400 ezer forintot, a gyár összmegtaka- rítása az első fél évben jóval felülmúlta a két millió forintot. A nagyarányú önköltség- csökkentésben szerepe volt a 60 éves Tóth Gábor főművezetőnek, Meleg János és Kerek Teréz kazánfűtőknek is, akik szakszerű munkával, a gépek jó karbantartásával járultak hozzá az eredmény kivívásához. Fél cv alatt 82 erer ember látogatta meg ai egri múzeumokat Városunkat egyre többen keresik fel, hogy megismerjék annak történelmi neveze-i tességeit, haladó hagyományait. Egyetlenegy vendég sem mulasztja el, hogy meglátogassa a híres egri várat, Gárdonyi múzeummá alakított lakóházát, és a régi Buttler-j házat, amelyben, most a Do-; bó múzeum nyert elhelyezést.! Félév alatt 82 ezer emberi tekintette meg és gyönyörkö- ; dött a múzeumokban: Csak ! júliusban közel 30 ezer, s jú- \ lius utolsó vasárnapján négy-í ezer látogatója volt a múzeumoknak; eredménye: a Petőfi altáró teljesítette vállalását A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt elsők közé tört fel az augusztus 20-ra, s a 'bányásznapra indult versenyben, A tröszt üzemei között egyik legjobb munkát a Petőfi altáró végzi, amely júliusban, augusztusban még mindennap jelentősen túlteljesítette tervét. Érdekes vetélkedés folyik a 44-es és 26-os front bányá- 1 szai között. Augusztus első napjaiban még a 44-es front járt elöl a párosversenyben, három százalékkal megelőzve a 26-os front dolgozóit. De a verseny azért verseny, hogy váltakozzanak az eredmények, s ne lehessen előre tudni, ki lesz a győztes. Most is így lett, s a 26-os frönt váratlanul előretört és augusztus 17-én 126 százalékos napi teljesítményével fej-fej mellett haladt a győzelemért. A győztes front 15 ezer forint célprémiumot is kap. A két front versenye, s annak eredménye tette lehetővé, hogy a Petőfi altáró az augusz. tus 20-i és a bányásznapi versenyben annyi szenet adott terven felül, amennyi elég a Mátravidéki Erőmű, majd egy hetes üzemeltetéséhez; A tisiar,ánai könyvtár életéből A szorgos nyári munkák ellenére is nagy a forgalom a tiszanánai könyvtárban. Vasárnaponként 100—120 ember keresi fel az olvasótermet és hétköznapokon is sokan cserélnek könyvet. A könyvtár vezetője könyvekkel is segíti a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. Érdekes kiállítást rendezett szépirodalmi, ideológiai és szakkönyvekből a mezőgazdaság fejlődéséről; ★ Közel 900 állandó olvasója van a tiszanánai könyvtárnak, ebből négy és félszáz dolgozó paraszt és parasztasszony. Legszívesebben a magyar írók könyveit olvassák, de igen nagy keresletje van a különböző mezőgazdasági szakkönyveknek és a termelőszövetkezetek életéről, munkaszervezéséről szóló könyveknek is. Árnyék fény A HAJNAL vékony csíkot szűrt keresztül a keskeny ablakon. Szürke porszemek szóródtak szét az alvók arcán. Az öreg asszony kelt fel elsőnek. Hogy könyökre támaszkodott, keze alatt megzörrent a szalma. Befonta éjszakára leeresztett gyér ősz haját és a feje tetején kicsike kontyba tűzte. Csosszanva ment a tűzhelyig. A viszerektől csomósra dagadtak lábai, a nehéz, robotos napokra, sok szülésre árulkodtak. Tíz gyermeket hozott világra. Már alig emlékezett azokra a kicsikre, akik még a félévet sem bírták ki a nyirkos, levegőtlen szobában, a vizes pem- pőn, mert teje korán elapadt a sok éhezéstől, nélkülözéstől. Sokat temetett, gyerekeit is és nemrég az unokák közül is egyet. A nedves, rossz szén nehezen gyulladt fel a gezemicés gyűjtéstől. A vas lábosban lassan pirulni kezdett a ragacsos árpaliszt. Néhány szem köménymagot szórt rá és nemsokára az izzadtság és a nedves szalma szaga közt a köménymag illata szóródott szét. Csak mikor a leves zubogni kezdett, költötte fel fiát. A férfi dühösen mordult. Álmosan dörzsöl- gette karjait, arcát. Fájdalom nyilalott a derekába. hogy felemelkedett. A hosszú bányászélet — térdig vízben — otthon is penész és doh között, megtámadta csontjait. — Megint egy nap — robbant ki belőle. Undorral fordult el a gyűrött, szürke lepedőről. Vizet loccsantott arcára, kezére, belekanalazott a forró levesbe. — Kenyér — félig kérdezve, félig kijelentve tört ki belőle a szó. Mintha úgyis tudta volna előre a választ. — Ma sincs, hiszen megint a szád miatt vonták le a büntetéspénzt. A botolt is fizetni kellett, orvosság is kellett — sorolta volna panaszát az öregasszony. De a férfinak kifordult a szájából a kanál, rácsapta az asztalra, hát ezért a löttyért dolgozom, robotolok, bár döglenék meg. Az öregasszony ijedten keresztet vetett. — Ne vétkezz, fiam, mindennek eljön az ideje. Ki se ejtsd a szádon. — A férfi a fejébe csapta a sapkát, nagyot dongott utána az ajtó. A zajra riadtan figyelt az ébredező fiatalasszony. Szeme ijedten pislogott a kevéske beszűrődött fénybe. Lefejtette magáról a legkisebbet, arrébb tolta a mellette kuporgó vézna kislányt. — MEGINT semmi, anyám? — mintha azt remélte volna, hogy éjjel csoda történik és reggelre hús. kenyér, cukor kerül az asztalra. Semmi — mi kéne, tán az éjjel pénzt fialt az adósság, azt hiszed? Felkelhetnél, tudod, nem bírom a vizet cipelni. — Nehézkesen áll fel az asszony, vékony kartoningje a hasára tapadt, újra gyereket vár. Minek — keseredett el. ahogy végignézett magán. A földnek? így is, úgy is a földbe kerül. — Nem szerette a bányát. A faluból került a bányatelepre és a zöld, virágos dombokra, az illatos szénakazlakra emlékezett. Ha itt kinézett az ablakon, csak az eső verte az utat, düledező zsindelyes bányászlakásokat látta, s néhol egy-egy satnya őszirózsát. mintha csúfságból nyílt volna a zöldes, penészes falak között. Lábát a férje ócska cipőjébe dugta és két vederrel a kútra indult. A kút előtt asszonyok álldogáltak. Ugyanolyan elnyűttek, vagy váran- dósak, mint ő. Szültek, temettek, éheztek, veszekedtek a kenyérért, a fizetésért. Az asz- szony a kútba loccsantotta a vödröt. Utánanézett. Arcát torzítva verte vissza a megzavart kút tükre. Én lennék az? — kapta el a fejét ijedten. Száját keskenyre szívta, lába alatt cuppogott a nehéz, agyagos sár, a vedrek fájdalmasan meghúzták a derekát, vállát. Sírt a két kicsi, mire beérkezett. A legkisebbnek nem kellett a köményleves, amit nagyanyja a szájába akart erőszakolni. Az anyja melle után kapkodott. — Ne szoptass, te — szólt rá az öreg —-, hisz a másiktól szívja el az életet. — A fiatalasszony *igy tett, mintha nem hallana. Megetette a gyereket, odakészítette' a kis cukros ládát, ebben üldögélt naphosszat a kicsi fiú. szájába egy rongyba kötött kenyérhajat nyomott. Azután mosáshoz látott. A kislány két kis széndarabbal játszadozott a tűzhely alatt. Délfelé járt az idő, mikor kicsapódott az ajtó és zilált hajú asszony kiabált be. Szerencsétlenség történt, asszonyok ... A szén... ráomlott a férfiakra. Arcán fájdalom látszódott. és a fiatal asszony felé intett fejével. Az asszony halálsápadt lett, két kezét bele- eitette a lúgos vízbe. Az öreg magára kapta a kendőjét és ahogy fájós lábától tellett, sietett a bánya felé, A fiatalAZ ÖTÉVES GYÁR Két front lelkes versenyének Az életszínvonal emelkedését, megváltozott életünket talán semmi sem igazolja jobban, mint a házasságkötések igen nagy száma.
