Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)
1955-08-21 / 67. szám
Ï955. a writs vins za, szombat NÉPÚJSÁG 3 HARC A VÍZ ELLEN Államhatalmunk szilárd alapja a munkás-paraszt szövetség Nehéz munkával eltöltött, de sikerekben, eredményekben gazdag tíz esztendőt hagytunk a hátunk mögött. Az eltelt tíz esztendő távlatából visszatekintve örömmel és jogos büszkeséggel láthatjuk, hogy minden tevékenységünk, munkánk és harcunk egy-egy építő kő volt boldog jelenünk, a szocializmust építő társadalmunk építésében. Nem a véletlenek, nem is a csodák, hanem népünk, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk tudása, építő, alkotó ereje, s számtalan hőstette virágoztatta fel országunkat, hozta meg eredményeinket. Sikereink záloga, hogy felszabadult társadalmunk két alapvető baráti osztálya, a munkásság és a dolgozó parasztság — a kizsákmányoló osztályok maradványai ellen vívott harc közben — egymással szövetségben, egymást segítve, vállvetve fáradozik az új szocialista társadalom felépítésén. Tartós és szilárd ez a szövetség, melynek alapja e két nemzetfenntartó osztály alapvető politikai s gazdasági érdekeinek azonossága. A szövetség gyökerei a múltba nyúlnak vissza. A kapitalista társadalom kegyetlen elnyomása, kizsákmányolása, embertelenül sújtja, s nyomorba dönti a munkásságot, az elszegényedés és tönkremenés sorsára juttatja a parasztságot. Az elnyomott munkásosztály forradalmi hivatottságáQondoskodnak az öregekről a boconádi Petőfi TSZ-ben Az országos borkóstolóra készülnek a gyöngyösi járásban Az Országos Mezőgazdasági Kiállításra készülnek megyénk legjobb tsz-ei, legtöbb eredményt elért egyéni gazdái. Az ország kiváló bortermelői között a gyöngyösi járás bortermelő gazdáit is megtalálhatjuk majd ott. A szeptember 3—20-ig tartó kiállítással egybekötött országos borversenyen a gyöngyösi járásból résztvesz: Srajber András Nagyréde (Leányka fajta borával), Felföldi József Nagyréde (Muscat-Otthelóval), Majoros Imre Nagyréde (bánát- rizling, Záper János Visonta (zöldszilváni), Bardóczi Andor szűcsi, Szalai Miklós szűcsi és Rostás Imre abasári gazdák (olasz rizlinggel), Petrovics Bálint abasári gazda (Leányka), Szerencsés Károly Gyöngyöspata (mézesfehér), Kovács István, Csordás István és Bar- ta László vécsi dolgozó (sáf- rányos rizlingfajta) kiváló borukkal. Ezek a termelők a többi gazdáknak példát mutatnak a munkában, a szőlőkezelésben, szaktanácsokkal segítik társaikat. Terméseredményük a múlt évben is holdanként több mint öt hektóval túlszárnyalta a községi átlagot. A járás bortermelői örömmel küldik boraikat az országos versenyre, bízva abban, hogy az értékelésnél jó helyezést érnek el és öregbítik a gyöngyösi bor hírnevét. Kiss László járási szőlészeti agronómus így köszöntjük az alkotmány ünnepét Ludas nyerte el a megyében elsőnek a gabona szabadpiaci értékesítési jogát mai szembeni kötelezettségű-* Napjainkban Tiszanánán, Sarudon és Poroszlón több ezer ipari munkás fáradozott az árvízveszély elhárításán, Pető* fibánya bányászai, az egri üzemek, a Bélapátfalvi Cementgyár és több más üzem dolgozói építették a gátakat, mentették dolgozó parasztságunk terményeit. Dolgozó parasztságunk hasonlóképpen teljesíti baráti kötelességét. Jó munkával* magas terméseredményeivel, állampolgári kötelezettségeinek teljesítésével igyekszik viszonozni a munkásosztály támogatását. Erős és szilárd ez a szövetség, mely a jobboldali nézetek pergőtüzében is megmaradt államunk biztos támaszának. Megingathatatlan, mert a párt, a munkásosztály vezeti s egész népünk bizalmát, erkölcsi támogatását élvezi. Alkotmányunk ünnepe egyben a munkás-paraszt szövetség ünnepe is. Megye és országszerte mindenütt munkásparaszt találkozókon szorítanak kezet egymással a két osztály legjobbjai. Egymás segítségére, a tervek s az állampolgári kötelességek teljesítésére, további jó munkára, helytállásra, a szocializmus sikeres építésére kötelez e kézszorítási, mindkét osztály részéről. E testvéri szövetségben, közös munkában, összefogásban jut kifejezésre és kovácsolódik még szorosabbra szocializmust építő társadalmunk, nemzeti létünk sziklaszilárd alapja. évet, minden esztendőben 60 munkaegységet írnak jóvá. Az öreg Majoros Petemé, aki már nemigen jár ki dolgozni 3 mázsa búzát kapott most az előlegosztásnál, hogy biztosítva legyen az évi kenyere. Hasonlóan gondoskodnak a szövetkezetben Kaslik Mihályról, Szó Istvánról — összesen hét hetven éven felüli tagról. ÁRAD A TISZA. A nagy folyó vadul ostromolja a gátakat. Két hete még békés munka folyt a Tisza mentén, ma pedig amerre járunk, mindenütt a megáradt folyó zavaros vizével találkozunk. Tiszanána és Sarud határában több ezer holdat öntött el az ár, de Üjlőrimcfalván és Poroszlón is egyes fokok tengernek tűnnek. Az emberek azonban nem nézik tétlenül a víz pusztítását, mindenütt, amerre járunk a határban, védekező munkát látunk. Ez évben a Heves megyei tiszamenti községek dolgozóit már harmadszor szólítja gátra az ér. Tavasszal a szokásos áradás ellen védekeztek, alig 3—4 hete pedig az első nyári áradást kellett leküzdeni. Ezeket, a község dolgozó parasztjai, még a fokok előtt, nyúlgátakkal minden különösebb támogatás nélkül felfogták, most azonban komolyabb a helyzet. Másfél héttel ezelőtt közölte az Országos Vízügyi Igazgatóság, hogy a Tiszán áradás várható, s Tokajnál már emelkedik a vízállás. Poroszlón, Üjlő- rincfalván, Sarudon és Tiszanánán futótűzként terjedt el a hír. A PÁRTSZERVEZETEK a veszélyeztetett községekben az árvízvédelem élére álltak. Legfontosabb feladatuknak a termények betakarítását tekintették, a veszélyeztetett árterületekről. A vezetőség tagjai felosztották maguk közt a községet, mozgósították a falu fogatait a mér learatott gabona gyorsütemű behordásá- ra, a kaszálható takarmány, burgonya, bab és egyéb termény felszedésére, illetve elszállítására. A pártszervezeteknek komoly segítséget adtak a tanácsok. A tanácstagok körzeteikben röpgyűlé- seken ismertették a veszély súlyosságát és megjelölték, mit kell tenni, hogy minimális legyen az esetleges kár. Ehhez a munkához a falvak dolgozói azonnal hozzáláttak. Voltak ugyan olyanok, akik arról beszéltek, nem érdemes hozzá sem látni a védekezéshez, olyan nagytömegű víz jön a Tiszán. Máskor csak 610 centiméteres volt a Tisza, mégsem tudtuk tartani a gátat — mondogatták—, hát akkor most, amikor több mint 630 centimétert várhatunk. Szerencsére az ilyenek kevesen voltak, s- a pánikkeltőket lefegyverezték a többiek. A falu dolgozói becsülettel végezték éjjel-nappal a szokatlanul gyors betakarítást és a kezdeti védekezést. Arra azonban már erejükből nem tellett, hogy a csépléssel és a még időszerű egyéb fontos mezőgazdasági munkákkal egyidőben a gátak biztosítását is ellássák. Segítségre volt szükség. Kihez fordulhattak volna máshoz a dolgozó parasztok, mint szövetségesükhöz, a munkásosztályhoz. A munkásság megmozdult megyénkben. Petőfibányán a bányászok bent a vágatok-, ban, a frontokon és előváj á- sokon tudták meg, hogy a tiszamenti parasztság termését veszély fenyegeti és segítséget várnak. A bányászok nem sokáig várattak magukra. A kommunisták vezetésével műszak után egy részük úgy, ahogy a bányából feljöttek, munkásruhában Indultak a veszélyeztetett községekbe, s délután már Poroszló és Sarud határában védték a gátat. A petőfibá- nyai bányászok után rövidesen megérkeztek a Bélapátfalvi Cementgyár, a vasas üzemek, valamint az egri Lakatosárugyár és Dohánygyár, a gyöngyösi Váltógyár és Borforgalmi Vállalat és sok más vállalat, hivatal, intézmény dolgozói is. A TESTVÉRI segítség fokozta a bajbajutott parasztság biztonságérzetét, melynek következtében a betakarítást döntő részben sikeresen hajtották végre. Az árterületről a legfontosabb terményt, a kenyérgabonát mind egy szálig betakarították, a burgonya, bab, dinnye, tök és egyéb vetemény döntő része is elszállítást nyert. A hordást végző szekerek és a krumplit szállító kocsik végtelen sora között, az „árvízvédelem“ feliratú üzemi és vállalati tehergépkocsik pedig továbbra is emberekkel megrakva, egymás után érkeztek a Tiszához, szálh'tották az újabb segítséget. A veszély napjaiban a járás árvízzel nem fenyegetett dolgozó parasztsága sem maradt tétlen. Miután a maguk behordását elvégezték, segítségükre siettek gazdatársaik- nak. Feldebrőről, Kápolnáról, Káliból, Mezőszemeréről, Füzesabonyból, Besenyőtelekről és még számos községből érkeztek segítségül. így gyűlt össze sok száz ember a Tiszánál. Azt a hatalmas munkát, melyet az árvízvédelem megkövetel, csak biztoskezű vezetőkkel lehet elvégezni. Ebben sem volt hiány. A megye vezetői, helyszínen, személyesen irányították a védelmi munkálatokat. A párt és tanács vezetői összeforrva a lakossággal, megfeszített erővel dolgoztak azon, hogy a négy veszélyeztetett községtől elhárítsák a veszélyt, illetve a kár minimális legyen. A főhadiszállás a poroszlói tanácsházán székel. A TANÁCSHÁZA előtt nagy a forgalom. Tartalékban teherautók, lovasfogatök, egyéb járművek és emberek várják az utasításokat, hová menjenek. Az utasításokra nem sokat kell várni. A jelentések állandóan érkeznek a központba, s ezek arról számolnak be, hogy a Tisza emelkedik. Ez sok veszélyt jelent. Hisz közel 30 ezer hold elöntését fenyegeti a víz. Futár érkezik, hogy az Egerpatak hídjánál a víz elérte a gáttetőt. Emberekre van szükség a gát emeléséhez. Az intézkedés máris megtörtént, a Tisza-i hídtól —, ahol kevésbé veszélyes a helyzet —, átcsoportosítottak 150 embert, A teherautók máris indulnak. Alig egy-két óra, s az újabb futárjelentés már egy újabb munkahőstettről ad számot. Hőstettet vittek végbe az egri Lakatosárugyár dolgozói is. Az elmúlt szombaton délután 4—5 óra között a Balázs-foknál gátszakadás történt. A víz 6 méter szélességben ömlött a gát mögötti területre, s már-már veszélyeztette az egész védelmet, mert hátulról tudta volna elönteni a kultúrnövénnyel bevetett területet. A gyár dolgozói hősies erőfeszítéssel és leleményességgel, dróthálóval, cölöpökkel és rőzsével kemény küzdelem után teljes szélességben új gátat emeltek az elsodort helyére és megállították a víz további betörését. Tiszanánán és Sarudon a termények mellett gondot okozott az állatok mentése is. A veszélyeztetett területen, mintegy körülzárva hat gulya volt. A már térdig érő vízből azonban eredményesen mentették ki az állatokat. A védekezés a Tisza 12 kilométeres szakaszán folyik, ez valójában azt jelenti, hogy a holt Tiszaág és egyéb patakoknál folyó védelemmel együtt 36 kilométeres hosszúságban kell őrtállni a víz elleni harcban. Az Egerben még szelíden folydogáló patak Poroszlón már veszélyt jelentett. Mintegy 70 centiméterrel magasabb a vízállás, mint a meder, s a kiöntést egyedül a dolgozók által emelt gát akadályozta meg. Ezen a veszélyes szakaszon dolgozik brigádjával Kovács Lajos bácsi, tanácstag, 13 holdas középparaszt. Bár 61 éves, mégis fiatalos hévvel már hetedik napja védi maga és az egész falu földjét. „Nálunk nem fog áttörni a gát, Miklós“ — mondja a velünk lévő párttitkárnak, s örömmel újságolja. hogy 4 óra alatt több mint száz méteren építettek új gátat, erősítették a régit. Lajos bácsi már sok árvizet megért, s tudja, hogy a víz alattomos, nemcsak élőiről, de hátulról is támad. Éppen ezért szomszédaival is tartja a kapcsolatot. A szomszédok ugyan nem helybeliek, hanem káliak, de párttitkárjuk és tanácselnökük példamutatásával úgy dolgoznak, mintha közvetlenül saját földjüket védenék. A 40 főnyi brigád három óra alatt 600 méteren épített 1 méter magas gátat, mely biztosan védi a mögöttes területet. A hordódi terület mellett a másik legveszélyeztetettebb rész a Kapros-fók. Veszélyessége abban áll, hogyha itt áttör a víz, akkor az egész árvízvédelem két fontos közlekedési útját öntené el; Ez pedig megbénítaná a további védelmet. „Erre nem kerülhet sor, mert szilárdan védjük a ránkbízott szakaszt“ — mondja Halász Vince brigádvezető. S így is van. Az ott dolgozó ipari munkások, bányászok, esztergályosok, lakatosok és a feldebrői, poroszlói dolgozó parasztok meg- állták helyüket. De sok hasonló cselekedetről, munka- hőstettről hallhatunk ezekben a községekben. Sarudon a Bélapátfalvi Cementgyár dolgozóit emlegetik, akik egyszerre három helyen akadályozták meg a víz betörését, honvédeink pedig mindenütt elismerést vívtak ki maguknak, mert kezdettől fogva a legveszélyesebb területen végzik a mentést. AKADTAK AZONBAN olyanok is, akiknek nem az volt a fő gondjuk ezekben a súlyos napokban, hogy ásóval, kapával mentsék a menthetőt, hanem az, hogy hátráltassák ezt a munkát. így történt, hogy Tódebrőn, mikor megjelent a felhívás az árvízvédelmi munkára, Poór Mátyás kulák búcsújárást szervezett Feldebrőre. A búcsújáró kulákra azonban már nem sokan hallgatnak. Búcsújárás helyett a tódebrői dolgozó parasztok is szerszámmal kezükben Poroszló felé vették útjukat, s azóta is naponként váltják egymást a gátakon, csak úgy, mint a járás többi községének dolgozó parasztjai. Az emberek szívós kitartással küzdenek minden talpalatnyi föld védelméért, hisz minden perc, mellyel hátráltatják a víz betörését, sok ezer forint értékű termény megmentését jelenti. Elkerülhetetlen azonban, hogy a védelmi munkák egészének sikere érdekében egy-egy laposabb rét, vagy legelő területet fel ne adjanak. Az ilyen esetet a helyi szervekkel történő alapos tanácskozás előzi meg. Ezekre a tanácskozásokra rendszerint éjjel kerül sor. A védelmi munkák irányítói egész nap kint a gátakon dolgoznak, irányítanak, éjjel pedig — bár a sok munka fáradtsága tükröződik szemükben — azon gondolkoznak az árvízvédelmi térkép felett, hogy mikor megvirrad, melyik részen kezdjék a munkát, hová kell erősítés, s esetleg melyik foknál kell feladni a harcot. Ebből a munkából alaposan kiveszik részüket a helyi vezetők is. Tóth Miklós párttitkár, Fehér István tanácselnök és a pártvezetőség, illetve tanács végrehajtó bizottság többi tagja is alig aludt valamit ezekben a napokban, éjjelnappal talpon vannak, vigyáznak, nehogy a dolgozó parasztok egész évi munkája kárba vesszen; Ez a munka nem volt eredménytelen. Bár sok helyen nem lehetett megakadályozni a víz betörését, azonban a betörés hátráltatása, késleltetése is siker. Azt eredményezte, hogy a veszélyeztetett területről a termést a dolgozó parasztok kimenthették. A legnagyobb siker azonban az, hogy több ezer hold föld megmenekült az ár piszkos vizétől. MEGYÉNK ÜZEMEI, falvai bebizonyították segítő készségüket az árral küzdő tiszamenti falvak népe iránt. De az elkövetkezendő napok sem kevesebb lendületet, erőfeszítést követelnek. Az árhullám ugyan már tetőzött, ahhoz azonban, hogy a termőföldre bezúdult víz visszafolyjon a Tisza medrébe, több mint 60 centimétert kell a megáradt folyónak apadni. Ehhez huzamosabb időre van szükség, s addig az áradás veszélye nem csökken. A védekező munkára tehát tovább is szükség van. Ismerve megyénk dolgozóinak segítő készségét, vasakaratát, biztosak vagyunk abban, hogy közös összefogással meg tudjuk akadályozni az áradás további károkozását. Bódi János Sárközi Miklós Dolgozó népünk nagy lelkesedéssel készült augusztus 20-ra, alkotmányunk hatodik évfordulójának méltó megünneplésére. Erről szólnak azok a levelek, amelyék szerkesztőségünkhöz jönnek. A falu és város dolgozói majd 400 levélben számoltak be eddig a nagy versenyben elért eredményékről. Horváth József, az egri Belsped Vállalat ÜB elnöke arról ír, hogy az augusztus 20-i versenyben öt dolgozó kapott „kiváló dolgozó“ oklevelet és jelvényt, 14 pedig sztahanovista oklevelet eredményes jó munkájukért. Somogyi Zoltán Egerfarmos tanácselnöke arról ír, hogy nál és forradalmi pártjánál fogva képes a társadalmi rend megdöntésére és az új szocialista társadalom felépítésére, ha ehhez megfelelő szövetségest keres és talál is magának. A parasztság hű szövetségesnek bizonyult e harcban, hisz neki is létérdeke a kizsákmányolás megszüntetése, a kapitalisták s a földesurak kisajátítása. Megszilárdul s tovább mélyül a szövetség a proletárdiktatúra idején, ami- koris az érdekszövetség célja a szocializmus felépítése, a szocialista szektorok uralkodóvá tétele az iparban és mező- gazdaságban egyaránt. A szövetség vezető ereje a munkásosztály. Tapasztalt, forradalmi harcok fűzében meg- edzett munkásosztályunk minden tette híven bizonyítja ezt. Munkásosztályunk hősi harcával járult hozzá felszabadulásunkhoz. Földhöz segítette a dolgozó parasztságot, hatalmat, alkotmányt adott a népnek. Alkotmányunk bevezető sorai világosan kimondják: „A Magyar Népköztársaság a munflcások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.“ Kifejezésre jut munkásosztályunk segítsége, a tervek teljesítésében s a mezőgazdaság patronálásában egyaránt. Ipari munkásaink látják el korszerű gépekkel a mezőgazdaságot. Falura került pártmunkások ezrei segítik a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Nehéz sora van egyénileg dolgozó parasztoknak, ha megöregszenek. És kétszeresen nehéz. ha gyermek nélkül, egyedül vannak. A termelőszövetkezetekben nekik is könnyebb. A szövetkezeti tagok gondtalan öregséget igyekeznek biztosítani nekik. A boconádi Petőfi TSZ-ben minden tagnak, aki betöltötte már a hetven Mint hírben már közöltük, Ludas község dolgozó parasztsága szorgalmas munkát végzett az idei nyáron is. Az elsők között végeztek az aratással, hordással, végeztek a csépléssel is. A ludasi gazdák becsülettel teljesítették az államBoconád község dolgozó parasztjai a beadási kötelezettség teljesítése mellett maradéktalanul teljesítik a szabadfelvásárlási tervet is. Bartók József négy holdas dolgozó paraszt például 10 mázsa feleslegéből 8 mázsát adott el az államnak. A boconádi dolgozók véleménye az, hogy érdemes az államnak eladni a augusztus 17-én 60 százalékban állt a községben a csép- lés. egyetlen hátralékos nem volt a beadásban. Barna János 12. Tóth Ignác 10. Tóth Albert dolgozó parasztok 11 mázsa gabonát adtak szabadpiacra az államnak. Molnár József a kiskörei állami gazdaságból a rizstermelésről számol be. A gazdaságban 1100 holdon termelik az új növényt, s bár kedvezőtlen ott az időjárás. 18 mázsás átlagtermésre számítanak, amely kereken ötmillió forint jövedelmet jelent majd az állami gazdaságnak. Klátyik Ferenc a Gyöngyösi Fatömegcikk Készítőből arról számol be, hogyan teljesítik két, egyetlen hátralékos nincs a községben, sőt az állami fel- vásárlási tervet 134 százalékban teljesítették. Jó munkájukért a megyében elsőnek nyerték el a gabona szabadpiaci értékesítésének jogát. 88800 forint, 74 mázsa korpa búzát. A község dolgozó parasztjai 370 mázsa gabonát adtak el szabadon az államnak. Gabonájukért 88 ezer 800 forint készpénzt kaptak. 74 mázsa korpát állami szabadáron és ezenkívül jelentős mennyiségű műtrágyára és 150 hold mélyszántásra kedvezményt. felajánlásukat a KTSZ dolgozók, Juhász József nagyfüge- di levelezőnk arról ír, hogy községében nincs egyetlen egy hátralékos sem a gabonabeadásban. Bényei József a nagygombosi állami gazdaságból írt levelet. részletesen beszámolva a dolgozók keresetéről, életéről. a gazdaság munkájának eredményéről. Kisköréről Sipos János számol be az ott folyó nyári mezőgazdasági munkák eredményeiről, míg Kerekharasztról Erdélyi János agronómus írta meg levelében, hogy a helybeli három termelőszövetkezet mintegy 1200 holddal rendelkező nagy termelőszövetkezetté egyesült,
