Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)

1955-08-21 / 67. szám

2

1955. augusztus 20, szombat

NÉPÚJSÁG

Két hét alatt

15 6 uj belépő Karácsoiidoii

A hevesi járásból jelentjük:

AZ ERDŐTELKI TANÁCS MUNKÁJÁRÓL

MÉG NINCS EGY ESZTENDEJE. hogy Erdőtelken is megválasztották az új tanácsot, s máris igen sok eredményt értek el. Az adófizetésben az utolsó helyről a másodikra, .a begyűjtésben szintén az utolsó helyről a hetedik helyre kerültek a járás 17 községének első félévi versenyében. És épp ezek az eredmények mutatják azt, hogy még többre képesek, még többet várhat tőlük a dolgozó nép. De ahhoz, hogy valóban többet érjenek el az kell, hogy megszüntessenek néhány olyan hibát, amelyek már ma is gátjai a fejlődésnek és ha nem lépnek fel ellenük, később a kezdeti eredményeket is megsemmisíthetik.

A járási tanács végrehajtó bizottsága komoly segítséget adott a község vezetőinek, amikor napirendre tűzte munkájuk megvitatását. A hibák feltárásából nemcsak az erdőtelkiék, hanem a többi község tanácsai is levonhatják a tanulságokat.

AZ ERDŐTELKI KÖZSÉGI TANÁCS munkájában alapvető hiba, hogy vezetői elszakadtak a tömegektől. Talán a legélesebben az bizonyítja ezt. hogy Batki elvtárs a tanács vezetésével megbízott elnökhelyettes, ebben az évben még egyetlen egyszer sem tartott beszámolót választókörzetében. Nem ment el azokhoz az emberekhez, akiknek a bizalma küldte e fontos helyre. Nem számolt be munkájáról, nem hallgatta meg javaslataikat. És nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy talán éppen ez az oka annak, hogy vezető módszereiben komoly hibák vannak; Nem számoltatja be például a tanácsapparátus dolgozóit a végzett munkákról, nem ad rendszeres utasításokat a napi munkához, s ha ad is, annak végrehajtását nem ellenőrzi. Nem követeli meg — mert nem is követelheti meg példamutatás hiányában — a többi tanácstagoktól sem. hogy jobban foglalkozzanak választóikkal. így azután nagyon sok fontos észrevétel, hasznos javaslat nem jut el a tömegektől a tanácshoz,

NEM ELÉGGÉ ELMÉLYÜLT

a tanácstagokkal való foglalkozás, a tanácstagok nevelése sem. Az igaz ugyan, hogy a tanácsüléseken megjelennek a

tanácstagok, jóval többen, mint például az elmúlt esztendőben, de igen ritka eset, hogy a tanácsülésen vállalásokat tegyenek a soronlevő munkák határidő előtti elvégzésére, vagy a begyűjtési tervek teljesítésére. Bizonyos, ha alaposabban és többet foglalkoznának a tanácstagokkal, ha megmagyaráznák nekik; a dolgozók bizalma arra is kötelezi őket. hogy elsőknek tegyenek eleget a törvényeknek, nem fordulna elő, hogy tanácstagok és a tanácsapparátusban dolgozók adósai maradjanak államunknak. Jó módszer lenne az is. ha például nemcsak általánosságban beszélnének az eredményekről, hanem időnként megvitatnák egy-egy tanácstag munkáját. És igen sok segítséget adhatna az MDP-csoport a munkához, ha gondot fordítanának arra, hogy minden tanácsülés

előtt összehívják a kommunista tanácstagokat, megvitatnák velük a tennivalókat.

Gyökeresen változtatni kell azon a helytelen gyakorlaton is. hogy egy-egy tanácsülésen, vagy vb. ülésen, ha határozatot hoznak, nem tesznek sze- mélyszerint felelőssé senkit annak végrehajtásáért, nem szervezik meg a végrehajtás ellenőrzését. Ebből szinte természetesen következik az, hogy a határozatok papíron maradnak. Ez kedvét szegi a tanácstagoknak, hiszen nem látják biztosítottnak helyes javaslataik végrehajtását.

A TANÁCSAPPARATUS ÉS A TÖMEGEK kapcsolatának megszilárdítását segíthetnék elő az állandó bizottságok. Nem várhatnak azonban a tanács vezetői jobb munkát az állandó bizottságoktól addig, amíg nem adnak nekik több segítséget, amíg nem ismertetik velük, mi is lenne egy- egy állandó bizottság feladata. Ha helyesen foglalkoznának az állandó bizottságokkal, azok igen sok segítséget nyújthatnának például a különböző rendeletek ismertetéséhez. És ha például az erdőtelki dolgozó parasztok mindannyian megismerik a szarvasmarhatenyésztés hasznát, a borjúneveléssel járó kedvezményeket, kisebb gond lesz a szarvasmarhatenyésztési terv teljesítése.

A tanulságot röviden így vonhatta le az erdőtelki tanács végrehajtó bizottsága: a jó

munka, a további jó eredmények feltétele a tömegekkel való szorosabb kapcsolat. Ha ezt megszívlelik, minden feltétel meglesz ahhoz, hogy a kezdeti eredmények továbbfejlesztésével a járás első községei közé kerüljenek.

deAk Rózsi

MAR SOKSZOR leírtuk 1

a termelőszövetkezetek számszerű gyarapodásakor: megmozdult a föld. S most ismét és újra csak ezt a fogalmat tudjuk használni, mert nincs találóbb, mert nem lehet nem ezt írni, mikor rövid két hét alatt 156 dolgozó paraszt vett tollat a kezébe Karácsondon, hogy odagörbítse nevét a belépési nyilatkozat alá. Hatszáz dolgozó parasztból (igen sok a vasutas, a bányász is ebben a községben), akiknek három holdon felül van a földjük, ötszáz ma már szövetkezeti tag.

Egész utcasorok, komák és szomszédok, apák és fiúk határozták el életük legnagyobb — s mi büszkén és bátran jósolhatjuk — legszerencsésebb lépését.

A helybeli Dózsa Termelő- szövetkezet csak dohányból 150 ezer forint bevételre számít, a szőlő megadja a holdanként! 25 mázsát. A szőlészeti brigád tagjai csak prémiumban többet kapnak, mint egy-egy dolgozó paraszt egész évi jövedelme. Sztalinyec dolgozott a község termelőszövetkezeteiben, minőségi vetőmagot vetettek, jóval magasabb lett a kalászosok átlagtermése ... Pelle Béla. Pecze István, Leit- n er Ferenc, Drága Mihály elvtársak elsőknek léptek az új útra.

VOLT TEHÁT érv, s voltak, akik példát mutattak a karácsondiaknak. Az is igaz, hogy az érveket el is kellett mondani. Ebben sem volt hiány. Dávid Márton, az iskola helyettes igazgatója, tanácstag hét családot győzött meg okos érveivel a szövetkezeti élet gondolatának. A községi tanácselnök felesége, Kiss Sándorné és elválaszthatatlan népnevelő párja. Nagy Sándorné, négy család meggyőzését könyvelhette el magának.

S a népnevelők szavai nyomán egyre nőtt, gyarapodott az új utat járók tábora. A 60 éves Lakatos József, aki tavaszon lépett ki a Dobó Termelőszövetkezetből, mint mondotta. csak megszokta már a kollektív munkát, — könnyen hajlott a népnevelők szavára, s belépett a Dózsa Termelő- szövetkezetbe. A 13 holdas id. Pecze János is hallgatott a népnevelőkre.' no meg a Dózsa Termelőszövetkezet jó példájának „szavára“ is. Az is igaz, hogy először a fia, azután az unokája, s csak végül

maga kanyarintotta oda nevét a nyilatkozat alá, — de már ott van, Percze János is szövetkezeti tag.

Az előbb arról szóltunk, milyen nagyjelentőségű volt a kommunisták példamutatása a fcarácsondi „földindulásban’’; Meg kell azt is mondani, hogy ebben a községben van példa az ellenkezőjére, is. Szakái János 13 íhodás középparaszt, szomszédjába lakik Tábi Sándor tanácstag. Amikor Szakái Jánosnál jártak a népnevelők, a 13 holdas középparasztnak is volt érve a belépés ellen, nevezetesen: „ha a szomszéd nem lép be, én sem lépek be. Ha a tanácstagnak nem jó a csoport, nekem miért legyen jó”.

Most ne vitassuk az érv helyességét, vitatták azt a kará- csondi népnevelők, oly annyira, hogy Szakái János is az erősen gondolkodók közé tartozik már, de igen jellemző: rossz példát is lehet mutatni;

JÁRNAK A népnevelők házról házra. Nem egy közülük olyan, aki még néhány nappal ezelőtt maga is a népnevelőkkel vitázott, hogy belépjen-e, vagy sem. S a falu lelkes agitátorai, a jövő fáklyahordóinak szava nyomán egyre szélesebb hullámokat vet a szövetkezés gondolata a községben, egyre kevesebb azoknak a száma, akik úgy gondolják, jobb az egyéni út, mint a közös. Hozzá kell tenni. hogy ebbe az „úgy gon- dolják’’-ba belejátszanak a falu osztályellenségei is. Az Arany János utca 1. szám alatt lakik a háromszorosan büntetett Nagy Ferenc kulák. Nem messze tőle, úgy az utca közepetáján lakik jó komája, Fehér András, aki államellenes izgatásért már ugyancsak börtönbüntetést kapott. Hogy-<hogy nem, ebben az utcában még egyetlen belépő sem akadt, — meg kell mondani, hangosabb szava van itt az ellenségnek, mint a népnevelőknek

A község kommunistáinak« népnevelőinek, az új belépőknek nem szabad soha elfelejteni felvilágosító munkájuk során, hogy most, amikor ka- rácsondi viszonylatban is egyre kisebb területre szorul az osztályellenség, egyre többen választják a társasgazdálkodás útját — még éberebbnek, még következetesebbnek kell lenni a kulákság leleplezésében.

Ötödször élüzem az apci Fémtermia Vállalat

Az élüzemavató ünnepség mindig kedves és nagyszerű esemény az üzemek dolgozóinak életében. A szívós, kitartó, de eredményes munka egy-egy állomásai a szocializmus felé vezető úton ezek az ünnepségek, melyeket az elért eredmények felett érzett jogos büszkeség, öröm és jókedv jellemez. Ez volt jellemző az apci Fémtermia Vállalat pénteken délután megtartott élüzem avató ünnepségére is. A Fémtermia Vállalat dolgozói büszkék is lehetnek a termelésben elért eredményeikre, nem duplán — ahogy szokták mondani —, hanem ötszörösen. Mert a fiatal üzem (mindössze másfél éves) a dolgozók fiatal kollektívájával működésének hat negyedévéből az első negyedévet kivéve ötször nyerte el egymásután az élüzem kitüntető címet. Az üzem dolgozói második negyedévi termelési tervüket 108, minőségi tervüket 109 és az önköltségcsökkéntési tervüket az előirányzott 7.5 százalék helyett 12.5 százalék ra teljesítették. E kiragadott néhány adat is azt bizonyítja,

hogy a dolgozók megérdemel- van, eddig 13, elfogadott.

ték a nagy kitüntetést; A dolgozók, vezetők és munkások jó munkáját bizonyítja az a tény is, hogy az üzem területén építik fel 1956-ban Magyarország első magnéziumkohóját is — mondotta ünnepi beszédében a Kohó- és Gépipari Minisztérium kiküldötte.

Megkérdeztük Soltész István igazgató elvtársat, hogy miben látja e nagyszerű eredmények gyökerét.

— Igen fontos, hogy megvan a jó és helyes összhang a vezetők és dolgozók között, de legfontosabb tényező — mondja — a pártszervezet jó munkája; Nagy Gyula párttitkár elvtárssal mindig megbeszéljük a feladatokat és ennek az együttműködésnek a helyességét bizonyítja az élüzem elnyeréséről szóló ötödik oklevél;

Nagy párttitkár elvtárs pártmunkáját segíti azzal, hogy a termelőmunkában példamutató. Tervét rendsze résén túlteljesíti és a termelés ésszerűsítésére több újítása

Természetes, hogy jó példa gyanánt a párt és a többi tömegszervezetek nevelőmunkája eredményéül az üzemnek még sok dolgozóját lehetne felsorolni a dicsőségtáblán. Például Verebély István kiváló dolgozó villanyszerelő, akinek eddig 20 újítását fogadták el. Pintér József kohász, H. Kovács János kísérleti dolgozót, Horváth Antal munkaérdemrendes főmérnököt és még sokan másokat, akik jó munkájukkal segítették elő, hogy üzemük rendszeresen túlteljesítse tervét;

Helyesen mondotta Nagy Gyula elvtárs ünnepi beszédében, hogy a termelésben elért eredmények kommunista büszkeséggel kell, hogy töltsenek el minden dolgozót, ami azonban azt is jelenti, hogy nem szabad megpihenni az eddig elért eredményeken és fel kell készülni az új feladatokra és nehézségek leküzdésére;

Ez alkalommal számos dolgozó részesült pénzjutalomban. Az ünnepséget vacsora és táncmulatság követte.

SÁRKÖZI MIHÁLY

(HÍR: Az egr! 50 ágyas Hámán

Kató bölcsödé fiatal lakói majd 10 hektó tejet fogyasztanak havonta.)

A vadszőlővel sűrűn befutott verandán

” már csillogóra vált a jókedv. Az asztalon elvérzett már az ebéd, meg vagy öt liter pincén hűtött vörös rizling, s pusztulásuk nyomait megadóan gyűjtögette a pecsétes, hamú- val tarkállott abrosz. Ez a veranda volt a ház legkellemesebb része így nyáron, különösen, ha a pinceajtó is nyitva volt, amely sötét torkából egyenletesen« huhogta a hűvös levegőt az itt üldögélőkre.

Bence János magasra emelte a poharát, átnézett rajta, s hogy immáron vagy harmadszor győződött meg: még fröccsnek sem lehet átlátni ezen a vörös boron, megelégedett szusszanással fordult Kányay jegyzőhöz, aki éppen nőkethódító stuccolt bajuszát igazgatta.

— Jobb ez a borocska tíz nőnél... én mondom . ; -. Ebbe tudom mi van, ez csak az enyém.. : míg a nő?? Haj, én ojtom, de más szüreteli.

— Idefigyelj János bátyám — borult közelebb az asztalon Molnár, aki nevéhez méltóan molnár volt, helyesebben a községi nagy malom bérlője. Amondó vagyok én — csuklóit meg egy kicsit a hangja, — hogy ne osztoz- zuk. Nő is, bor is ... minden!

— Csatlakozom, hű, de mennyire csatlakozom, hol egy kis cselédlány? — nyerítette el magát Kányay, s úgy koppantottá az üres poharát az asztalra, hogy a távoli eperfa alatt hűsülő tyúkok is felkapták fejüket a porból. Mert egyszer éiünk a fene belé. Igaz-e? S az az egy életünk aztán olyan legyen, hogy ne panaszkodhassunk miatta a jó öreg istennél.

^ házigazda összecsippentette a szemét.

— Cselédlány, no csak hallaná meg a patikusné?... Mert tudom, amit tudok... kikaparná a szemed .. Itt csak igyál, mert az van. No igyál, ha mondom — öntötte újból tele a poharat mindkettő előtt. Aztán hátradőlt a Székben, s a lugas résein át kilesett az udvarra. Flóri a belső, udvaros cselédje szédel- gett ott a nagy melegben, a teheneknek ké- Bzítgette már az esteli etetést — Kell ez a kis ünnep, nagyon kell az embernek — törte meg a pillanatnyi csendet Egész nyáron öljük magunkat, aratás, csép- lés, figyelni az aratókat, körmére nézni a cséplőknek, vitatkozni velük állandóan, mert mit nekik az én búzám, pedig ők is belőle részelnek. Aztán meg a részosztás, a párnát elhúznák alólunk, itthon meg a jószágok, — ha száz keze volna az embernek, az is kevés lenne.

— Hát így van ez, ahol nagy a gazdagság — udvariaskodott a bor felett Kányay ...

— Gazdagság..hogy még gazdaigság? Nyomorúság az. Minél több, annál kevesebb, csak a baj, az a sok.

Molnár egyetértőleg bólogatott, ámbátor nem lehetett tudni, hogy erre a filozófiai meg állapításra-e, vagy csak a bor ízét helyeselte immáron, vagy huszadszor.

Az udvaron, kissé roggyaht térddel, a cselédemberek jellegzetes járásával megint Flóri baktatott át. Épp jókor jött. A panaszkodás pislákoló parazsa ismét magasra csaphatott.

— Itt van ez is — bökött ki a lugas résein Bence. Nem mondom, ha szem előtt van, végzi a dolgát, de mit kell fizetnem neki... te jó ég mennyit, — rémült el előre az ősztől, amikor ki kell 'fizetni a 16 mázsa évi búza komen- ciót, — s öntudatlanul is félretolta a boros- kancsót a másik kettő nagy megrökönyödésére .. ;

— S közbe meg figyelni a kezét, mert lopnak ezek, mint a szarka.

— Jani bátyám... tőled??... Nagyobb tolvaj vagy te annál.. még engem is becsapsz, a fene abba a furfangos héjadba... — vigyorgott teli szájjal Molnár.

— Nem is lop az, ne félj, ott vagyok gyakran még a fejesnél is ... Nem visz innen tejet, de nem is issza el fejem felől a házat.. ; én mondom!

l/ányay rágyújtott egy cigarettára, s íintorgó orral fújta ki a füstöt, közben halkan megjegyezte:

— Vigyázni is kell rájuk. Ma egy liter tej. holnap földosztás ... proli uralom. Kemény kéz kell ide. Prédikálhatja a plébános, hogy az isten alkotta ilyenre a világot, ha mi nem vigyázunk, hogy ilyen is maradjon.

— Jó beszélsz jegyző öcsém, nemhiába vagy tanult ember... erre inni kell, — kapta köze- lébb ismét a ’kancsót Bence, s a pincehideg borral színig töltötte a poharakat.

•

A verandáról nemcsak a fény, az óbégalás is ideszűrődött az istállóba, ahol tűrhetetlenül megrekedt a meleg, s mellett fojtogatóan ke- yeredett a trágya a tehenek szagával. Kovács Flóri ott ült a fejőszéken, keze ütemesen járt, s a tej habosán surranva emelkedett egyre magasabbra a sajtárban.

Flóri hallgatta az óbégatást, közben otthon járt az esze. Delben hazairamodott egy pillanatra, hogy megnézze a gyereket. Fiú, soványka, kis vörös vakarcs, de fiú... az ő fia. Az asszony szegény, hogy el van gyengülve... megviselte a dolog... Hiába, az első. Vele is majd meghalt az anya, s utána még hat gyerekkel szaporodott a család.

Csak tejet ne kéme az Erzsók... mert azt kíván.

— Flőrikám. ;. egy kis tejet innék.... Olyan régen ittam... Aj, nagyon jó lenne ... csak egy kicsi tej — pihegte sápadt arccal, de hát honnan vegyen tejet.

Átült a másik tehénhez, újból surrogni kezdett a sajtár, újból remegni a tej habja.

Pedig kellene ... hisz van itt.. ! mennyi tej van . ;. De nincs benne a kommencióba ... ezt a gazda külön kikötötte, mert, hogy mind a Hangyába viszi, vajnak. Még ők sem isznak, egy kortyot se... bátor öt tehéntől fej mindig.

— Flőrikám .. egy kis tejet innék ... Kérni kéne, csak egy literi, egyetlen litert, hiszen

fia született, meg. : : meg ünnep is volna máma ... egy kis tejjel ünnepelne.

... Az árnyékból olyan váratlanul bukkant elő Kovács Flóri, hogy az asztalnál ülők ösz- szerezzentek, s abba hagyták a kecskeméti öreg templomot.. ;

— Mi az? — horrent fel Bence.:, csak nincs valami baj ?...

— Gazduram — gyűrte meg kalapját Flóri — fiam született...

— Hijnye.. ; látom nemcsak a tehenekhez értesz — rikkantotta el magát Molnár — igyál egy pohárral a fiad egészségére.

Clóri felvette a poharat, s egy nyeléssel végig szaladt testén a hideg bor nagyszerű zarriata, aztán felbátorodva folytatta.

— Gyönge az asszony... tejet kér. ;. csak egy litert naponta. Egy pár napig csak, oszt évvégén elszámolnánk.

Bence hallgatott egy pillanatig, aztán elvörösödött arccal meredt rá Flórira.

— En évszám nem iszom tejet... neked meg minden nap egy litert. Hát mit képzelsz te? Mi vagyok én ... engem akarsz fejni.. a hát marha vagyok én? Nincs tej... igyon rántottlevest... Ma egy liter tej, mi? ... hol nap meg földosz... — harapta el a szó végét ijedten.

Kovács Flóri még mindig kezébe gyürögetett kalappal ballagott az istálló felé.

— Nincs ezekben szív, hogy az a magassá- gos... pedig csak egy kis tej kellett volna — morogta maga elé s dühösen fejébe csapta avít kalapját.

— Nincs ezeknek bőr a pofájukon — vagdosta az asztalt Bence.

— Igazad volt, mintha csak megjósoltad volna jegyző öcsém. Még, hogy csak egy liter tej... nekik nem jó a rántottleves. Nekik az én tejem kell, hogy aztán a fél falut tejjel etessék. Na igyunk — fújta ki mérgét Bence

ritkán van ünnep, nem igaz?

A P°harak vígan összecsendültek, Flóri hanyattvágta magát a dikón, s arra gom dőlt, hogy kegyetlen ez a világ, meg hogy talán csak holnapután szaladhat haza Erzsók-* hoz, a falu másik végén pedig egy földes szobában tikkadt szájjal szoptatta kisfiát agy asszony, aki csak egy liter tejet akart inni- GYURKÓ GÉZA