Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)
1955-08-21 / 67. szám
I*1*6 PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK? NÉPÚJSÁG AZ MPP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM Ára 50 fillér 1955. AUGUSZTUS 20. SZOMBAT Éljen augusztus 20, alkotmányunk nagy ünnepe ! Üdvözöljük a legjobbakat V Dr. Varga Béla, a Megyei Kórház szemész főorvosa Kerek Teréz, a Mátravidéki Erőmű kazánfűtője Kalmár András, az egri Gárdonyi Színház rendezője kovács Béla, a Gyöngyösi Váltógyár DISZ- titkára. Alkoímá ti vis as k Liât esztendővel ezelőtt, ezer esztendő után született meg a magyar dolgozó nép alkotmánya, szabad életünk nagy, s beláthatatlan távlatú jövő éveink nagyszerű törvénye. Azok a gyermekek, akik együtt születtek az alkotmánnyal, most mennek először iskolába, ahol már mint történelmet tanulják a számukra és egész népünk számára is rövid, mégis eredményektől oly annyira terhes elmúlt hat esztendő sűrű eseményeit. Hat év alatt a kommunisták, a munkásosztály vezette magyar nép méltán vívta ki barátai elismerését és tiszteletét, ellenségei gyűlöletét és rettegését, mert az elfutó esztendők minden órájában olyat alkotott, amely aligha talált példát az elmúlt sok-sok évtizedben. Gyönge nádszál a toll, szürke szó a legszebb beszéd, amely feleleveníteni próbálja mindazt a hősi tettet, amelyet cselekedtünk, mindazt az eredményt, amit elértünk, mindazt a győzelmet, amelyet ellenségeink felett arattunk. Mert mindaz, amit elterveztünk, amiért munkánk egyébként még jószándékú figyelői is fantasztáknak nevezték a kommunistákat, a szovjet nép segítségével ma eleven valóság megyénkén belül is, kívül is, szerte az oly sokat szenvedett és ma szabad magyar hazában. Mi így tanultuk: a Hortobágy puszta. Gyermekeink már úgy tanulják: a nagy csatorna nyomán virágoskert a Hortobágy. Mi így tanultuk: Du- napentele, — ők úgy tanulják: Sztálin- város. Mi azt tanultuk, hogy Magyar- országon nincs lehetőség a korszerű ipar kifejlesztésére, — ők Kazincbarcikáról és a Gyöngyösi Váltógyárról, Komlóról és Várpalotáról tanulnak. Nemcsak új történelem, de új földrajz is hirdeti: tettünk, cselekedtünk, nem is keveset, — egy ország életét változtattuk meg. U eves megyében Sírokon és a Bükk 1 1 alján barlangokban, Petőfi- bányán és Egercsehiben barakkokban, a városok peremén nyomortanyákon laktak azok, akiknek kezében volt a szerszám, akiké volt a munka, s akiké sohasem volt a megelégedettség. Ma Petőfibánya valóságos város. Az egész megye lázas építkezés: lakások, kultúr- házak, orvosi rendelők, vagy éppen iskolák épülnek mindenütt, — s bármennyit építünk, mind kevés. Mi, akik tíz kilométereket gyalogoltunk mindennap, hogy megkeressük a betevő falatot, most azon morgolódunk, hogy késik a busz. Mi, akik kerékpárról álmodoztunk, s elvitte álmaink felől az adó- végrehajtó a házat, most azon méltatlankodunk, hogy miért nem gyártanak több motorkerékpárt. Mi, akiknek ceigből volt a nadrágunk, most az ipart bíráljuk, s tegyük hozzá, nem egyszer joggal, hogy még mindig nem elég a választék a textilárukban, ljogy kevés a bőrkabát, hogy... S mi, akik közül sokan nevünket is alig bírtuk leírni, ma büszkén formáljuk a szavakat: a dolgozó nép állama biztosítja ... Alig több mint fél évtized telt el 1949 óta, de ez alatt az idő alatt megvalósítottuk első ötéves tervünket, s lelkesen készülünk a másodikra. Hazánk ipari ország lett, megyénk már nemcsak szőlőjéről, Mátrájáról és egykori nyomoráról híres, de iparáról, kiváló szakembereiről, tudósairól is. Mindenhová eljut a Heves megyei cement és tégla, a megyében készült váltókon zakatolnak az ország vonatai, cukorgyáraink ontják a cukrot, Petőfibánya lignitje a félországot energiával ellátó Mátravidéki Erőműben alakul át árammá, az egri Babakocsigyár gyermekkocsijai ott fehérlenek Ankara és Bombay utcáin is. S milyen jól ismerik az országban Lelley Jánost, a kompolti Kísérleti Intézet vezető kutatóját, a Kossuth-díjas Pálok Ferenc kőművest. Bíró n. Istvánt, az egercsehi bánya kiváló bányászát. Dávid elvtársat, a felnémeti Petőfi TSZ kormánykitüntetett fejősét. Ott ülnek a parlamentben a megye képviselői is: egyszerű munkások, parasztok, a Üdvözöljük a legjobbakat sziiletésiiapjján Kovács István petőfibányai vájár Simor Etelka, a gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat árudavezetője Prokai Antal, az egri Cipész KTSZ párttitkára Tóth István horti hétholdas egyéni gazda« kiváló beadó néphez hű értelmiségiek, akiknek az alkotmány tette lehetővé, hogy az ország sorsának intézői lehessenek, mint ahogy az alkotmány tette lehetővé, hogy dolgozó népünk saját fiait küldhesse a tanácsokba, az országgyűlésbe. a dolgozó nép államát a dolgozó H nép legjobbjai vezetik! Nagyot változott tehát az élet. Városon, de még íalvainkban is új üzemek, a mezőgazdaságban gépállomások, állami gazdaságok és példájuk, segítésük nyomán egyre gazdagodó termelőszövetkezetek jelzik lépten-nyomon ezt a változást A Heves megyei dolgozó paraszt is megtanult az új úton járni, s ez az út, ha nem is bakkanóktól mentesen, de egyenesen vezet a paraszti felemelkedés, a gazdag, jómódú élet felé. A mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek számszerű és minőségi gyarapodásával párhuzamosan mind közelebb zárkózik az iparhoz, dolgozó parasztságunk egyetlen hű szövetségeséhez, a munkás- osztályhoz. Mert ez a szövetség, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége volt alapja eddigi minden győzelmünknek, s alapja további munkánknak is. A magyar dolgozó nép csakis a párt, a munkásosztály vezetésével bontakoztathatta ki teljes pompájában azt a szabadságot, amelyet a szovjet nép lehetővé tett- számunkra, s amelynek gyümölcsöztetésében azóta is oly sok segítséget nyújt számunkra. A falu dolgozó népe, a kommunisták, a munkás- osztály segítségével jutott az ezer éve jogosan áhított földhöz, a munkásosztály adott segítséget már jz első időkben is a föld megműveléséhez. A munkásosztály volt az, amely a gépállomáson keresztül is segített és segít a kizsákmányoló kulákság megfékezésében. A nap minden órájában érezheti a párt, a munkásosztály támogatását dolgozó parasztságunk. Az áruktól zsúfolt üzletek, megyénkben a kiskörei öntözőcsatorna megépítése, a városból a falura került szakemberek politikai és szakmai közreműködése a falu életének gazdagításában, — mind-mind azt példázza, hogy a munkásosztály tisztában van szövetségesi kötelezettségével. Q e egyre világosabban látja e szövetség jelentőségét és hasznát dolgozó parasztságunk is. Ezernyi példa igazolja hogy a múltban mesterségesen távoltartott két nemzetfenntartó osztály szövetsége elmélyítésén komoly sikerrel munkálkodik a falu dolgozó népe is. Es ez éppen kivívott eredményeink, alkotmányunk, jövőnk biztosítását, ezeréves álmaink megvalósítását jelenti. Ma ünnepeljük hatodszor alkotmányunk születésnapját, amely egyben a munkás-paraszt szövetség ünnepi napja is. Érthető tehát, hogy erre az alkalomra, amikor baráti találkozókon adnak számot egymásnak falun és városon végzett munkájuk eredményéről, az ipari munkások és dolgozó parasztok — becsülettel és nagy lelkesedéssel készült népünk. A petőfibányai bányászok nap mint nap túlteljesítik terveiket, Karácsond dolgozó parasztjai egészéves élő állat és állati termék beadásuknak tettek eleget, a Váltógyárban, cementgyárainkban egyre magasabbra emelkedik a termelést jelző grafikon, id. Tóth István horti középparaszt kilenc mázsa szabadgabonát adott el az államnak. Munkával, jó munkával készültünk arra a napra, amelynek nagy eszméit és gondolatát, éppen a munkával valósítottuk meg és fejlesz- szük tovább. Becsülettel nézhetnek hát egymás szemébe Egerben és Verpelé- ten, Selypen és Karácsondon, a munkásosztály, a dolgozó parasztság fiai: megtették kötelességüket egymással, egész dolgozó népünkkel szemben. S most ünnepeljünk, mert van okunk és jogunk hozzá! Merítsünk új erőt, mert szükség van rá, meíf olyan lelkesítő célok vannak előttünk, melyek megérnek minden erőfeszítést. Jó ünnepet, elvtársak! —i
