Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-31 / 61. szám

1955. július 31. vasárnap.

NÉPÚJSÁG

3

A HATVANI VASÚTÁLLOMÁSON A VASUTASNAP ELŐTT

„Vámosgyörk — Füzesabony ‘— Miskolc — Sátoraljaújhely... gyorsvonat a második vágányról azonnal indul." — sietteti a hangosbeszélő az utasokat, s a következő pillanatban a gyorsvonat már búcsút is mond a hatvani vasútállomásnak. Havonta 70 000 személy- és tehervagon fut át ezen az állomáson a szélrózsa minden irányában. A vasútállomás egész mechanizmusa, munkájának szervezettsége — aki csak futólag pillant bele —, zűrzavarosnak, kapkodónak látszik. Ebben a zsongó „hangyabolyban“ azonban a legnagyobb tervszerűség uralkodik s ez a tervszerűség ugyanakkor a legnagyobb fegyelemmel is párosul.

Nem is lehetne másképp. Az őszi csúcsforgalomban előreláthatólag több mint 80 ezer vagon lesz az állomás havi forgalma, s az áruforgalom mesz- sze meghaladja majd a múlt hónap több mint másfélmillió tonnás áruforgalmát is. S ez a hihetetlen nagy mennyiségű áru

— vasérc Diósgyőrnek, traktorok a falunak, élelmicikkek a fővárosnak, iparvidékeknek

— percnyi pontossággal érkezik, s indul tovább, hogy ne álljon le a vaskohó, hogy ne ürüljenek ki a boltok polcai, raktárai,

A vasutasnapra készülnek a hatvani vasutasok is. Ez az ünnepség is azt igazolja, hogy népünk megbecsüli őket, hogy nagyra tartja felelősségteljes és áldozatos munkájukat. Ezt a megbecsülést igazolja egyébként az is, hogy 64 okleveles, illetőleg jelvényes sztahanovistája van az állomásnak, hogy többen kaptak már magas kormánykitüntetéseket kiváló munkájuk elismeréséül.

A vasút dolgozói a megbecsülésre még jobb munkával kívánnak válaszolni: értékes

felajánlásokat tettek a vasutasnap tiszteletére, az alkotmány ünnepére. S hogy a vállalások teljesítését magukra nézve törvénynek is tartják az itt dolgozók, igazolja, hogy már eddig 104,6 százalékban teljesítették fogadalmaikat.

Várhegyi Ferenc forgalmista a terhelési tervek teljesítésében 126, Fehér Ferenc forgalmi szolgálattevő a kocsik mozgatásában 122, Drégely Miklós, a kocsik kihasználásában 116 százalékos átlagteljesítményt ért el. Az utazó személyzet jelentős szénmegtakarítást is ért el a felajánlások teljesítése során: az előirányzott tervet 104 százalélcban teljesítették túl. Ezt a négy százalékot, ha lefordítjuk a köznapi nyelvre, akkor mérhetjük fel, hogy milyen nagy mennyiség is ez. Hatvan állomás és Bp. Rákos-vonalon — ez jó hatvan kilométeres távolság — 35 erősen terhelt vonatot lehet továbbítani ezzel a szénmennyiséggel.

A hatvani vasútállomás dolgozói a végleges kiértékelések szerint a második negyedévben végzett jó munkájukkal elérték az élüzem-szintet. A hat nagy vasúti csomópont közül —legalább is egyelőre ez még így látszik — ők érték el a legjobb eredményt, s a vasutasnapon az állomás fölé kerül majd a büszke élüzem-jelvény. Az élüzem-jelvény kiharcolása és megtartása — úgy véljük, ezzel ünnepelnek legjobban, s legszebben a hatvani vasútállomás dolgozói,

(Gyurkó)

— TÓTH JÖZSEFNÉ, a gyöngyösi Téglagyár egyik legjobb dolgozója, jó munkájáért megkapta a sztahanovista érmet és dicséretben részesült. (Bra- vék László)

Jó nwáót végeznek a Petőfi aiíáro bányászai

A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói, amikor csatlakoztak a komlói bányászok bányásznapi felhívásához, úgy döntöttek, hogy az ötödik magyar bányásznap tiszteletére 10 000 tonna szenet küldenek terven felül a felszínre. Ígéretükhöz nagy szorgalommal fogtak hozzá. A bányaüzemek közül legjobb eredményt a Petőfi altáró bányászai értek el, akik esedékes havi tervüket péntek

reggelig 104,9 százalékra teljesítették. Napi tervük teljesítésében szintén az első helyre kerültek, mivel a csütörtök reggel hat órától péntek reggel hat óráig előírt tervüket példamutatóan 109,9 százalékra teljesítették. Jól megy a munka a tröszt többi bányájában is. Ennek eredményeként a Mátravidéki Szénmedence bányászai a bányásznapra tett 10 000 tonna vállalásukból ma reggelig 2915 tonnát küldtek a felszínre,

Komplex-brigád alakult a Mátrai Ásványbányában

A komlói bányászok által kezdeményezett bányásznapi versenyből nem maradnak ki a Mátrai Ásványbánya dolgozói sem. Eredményeiket erre a napra még tovább kívánják fokozni. A szorgalmas ásványbányászok egész évi munkájuk eredményeként szerdán reggelig 389 000 forint értékű 'különböző hasznos ásvány kitermelésével szárnyalták túl esedékes tervüket. Most, amikor csatlakoztak a komlói szénbányászok felhívásához, úgy határoztak, hogy a bányásznap tiszteletére újabb 75 000 forint értékű ásványt termelnek tervükön felül erre a napra.

Az ígéret maradéktalan teljesítésére nyolc fiatal bányász, műszakiak és egyéb dolgozók komplexbrigádot alakítottak és versenyre hívták a szakma valamennyi fiatal mérnökét, technikusát és ásványbányászokat. Vállalták, hogy az utókalkulációban rendszeresen ellenőrzik az önköltség alakulását és ahol hiba mutatkozik, azonnal megbeszélik azt a dolgozókkal. Elhatározták azt is, hogy a vállalat tervezett önköltségét a harmadik negyedévben újabb három százalékkal csökkentik.

Király József brigád teljesítménye: 160 százalék

A fetaémeti fűrészüzem dolgozói 107,6 százalékban teljesítették első féléves tervüket, kereken 13 ezer köbméter gömbfát dolgoztak fel. Az augusztus 1-én kezdődő uî nagy kampány időszakában további jó eredmények elérésére törekednek az üzem dolgozói. Az eredmények kivívásához komoly biztosítékot

nyújt a 79 oklevéllel, jelvénynyel kitüntetett sztahanovista. A brigádok között a legutóbbi értékelés szerint Király József vagonrakó-brigádja érte el a legjobb eredményt, 160 százalékos teljesitmény- nyel. A Tóth körfűrészes és Kiss köszörűsbrigád 136 százalékos átlagteljesítménnyel I dolgozott. I

«JOOOOOOOOOOOOC»OOOOOOOCXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC

üüroütwwu'',~ »OOOOOOOOOOCXJOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXÍOOOOOOOOOOO

Levélben cserélik ki üzemi tapasztalataikat a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyár és a Novosziöirszki Váltógyár dolgozói

A Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat dolgozói felkeresték soraikkal a Novo- szibirszki Váltógyár kollektíváját. Levelezésüknek az a célja, hogy a két hasonló munkát végző üzem dolgozói között elmélyítsék a barátságot, módszereiket megismertessék egymással és tapasztalataikkal segítsék a jobb eredmények elérését. A napokban megérkezett a szovjet elvtársak válasza, amelyet teljes szövegben közlünk:

A Gyöngyösi Váltógyár munkásainak, mérnökeinek, műszaki dolgozóinak és tisztviselőinek

Magyar Népköztársaság

Kedves Elvtársak!

Nagyon köszönjük meleghangú levelüket. Mi a távoli Szibériában élünk és dolgozunk, ahol, mint országunkban mindenütt, egyre világosabban lobog a kommunizmus tüze. Feszült figyelemmel kísérjük azt a sikeres munkát, amelyet Önök a béke érdekében kifejtenek.

Az a tíz év, amely az Önök hazája felszabadulása óta eltelt, a népeink közötti baráti kapcsolatok megerősödésének és kifejlődésének tíz éve volt.

őszintén örülünk a baráti magyar népnek a szocializmus építése terén elért eredményeinek. Az önök sikereinek óriási jelentősége van a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának megerősödése szempontjából.

A mi dolgozóink, az ötödik állami ötéves terv sikeres végrehajtásáért harcolva, határidő előtt teljesítették az 1955. évi első öt hónapjára eső tervüket.

A szovjet vasutasok hagyó* mányos ünnepének, az

összövetségi Vasutas Napnak méltó előkészítésére versenyek folynak nálunk, s ezek folyamán a munkások és a műszaki dolgozók, valamint mérnökök egyre nagyobb tevékenységet fejtenek ki az új technika elsajátítására, technikájuk és

munkamódszereik tökéletesítése érdekében, továbbá azért, hogy újabb tartalékokat használjanak fel a termelés növelésére a meglévő termelési lehetőségek kere- tén belül.

Tudjuk, hogy munkasike*. reinkkel is hozzájárulunk o béke ügyéhez az egész vilá* gon.

Kívánjuk nektek, kedves elvtársaink, hogy további eredményeket érjetek el új életünk építésében. Nagyon örülnénk, ha levelet kapnánk tőletek.

Elvtársi üdvözlettel a No-■* voszibirszki VáltCjyár dolgo* zóinak megbízásából Lario- nov G. N. üzemi igazgatói Moldovan N. N. a gyári bizottság elnöke, Dronov Sz. G; gyalulómunkás az előkészítő osztályon, Bragin M. öntőmunkás az acél-osztályont Kulikov N. I. szerelőmesteri

— A mezőtárkányi malom július közepén kapta a dor- mándi állami gazdaságtól az első tétel búzát — 20 mázsát. A búza nedvességtartalma 16 százalék, minőségi súlya pedig 79,7, tehát kitűnő. Megkezdték az új búza őrlését, amelyből az állami gazdaság naponként körülbelül 200 mázsát szállít. (Tóth Sándor)

XXjOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXk-tXXM,

Ml ÚJSÁG AZ ORSZÁGBAN?

DEBRECEN A VIRÁGOK VÁROSA

Debrecen — diákkorom kedves városa. Milyen nehéz rólad írni, egyszerű szavakkal, elfogódottság nélkül. Mennyi emlék fűz hozzád, jó és rossz, szép és borzalmas is. Nehéz írni rólad, hi&zen a szélsőségék városa voltál. Vagy nem te nevelted-e a puffadt hasú cíviseket, de a szabadságért küzdő féktelen erejű hajdúkat is. Vagy nem te nevelted a Habsburg imádó katonatiszteket és a Kossuthért, a szabadságért halálba menő honvédeket. Nem te nevelted-e azokat a fiatalokat, akik a kommunista párt harcosaivá váltak, s nem te nevelted-e csúnya, vad oldalhajtásonként a Bajtársi Egyesület dorrúnu- szainként, a nyilas és kaszáskeresztes testvéreket?

Nehéz az egyszerű és egykori diákodnak rólad írni, mert csak vánszorogni tud a tolla Csokonai, Fazekas, Petőfi, Ady, Tóth Árpád és Móricz mögött, akik írásaikban zengték szépségedet, vagy keményen ostorozták hibáidat, egykori tunyasá- * godért, álmosságodért.

Ezernyi emlék tódul agyamba, mindenről szeretnék me- • sélni. A régi diákromantikákról, a Déry-kert édes emléikei- i röl, a sírköveikbe vésett szivekről, Nagyerdei sétákról, régi : fehér zománcporos akácfáidról. Nem — egy szót se a borzai- • mák városává lett Debrecenről, amely a német katonák mar- • lalákává lett. Huszonegynapi végtelen bombázás omlasztotta | öreg falait, borította lángba az ősi kollégiumot, a nagytemp- : lom kétágú tornyát. Bomba tépte szét a kedves, régi házakat ; és hullákból raSkott dombot a vasútállomás körül.

Nem — ne beszéljük rólad így. Inkább mutassuk meg mai • arcodat az új, kibontakozó nagyvárost, Debrecent.

INDULJUNK a nagyállomástól. Akár vil- lamosssal, de inkább gyalog, hogy mindent jól megnézhessünk. Bombakráterek helyén virágos park, s amerre a szem ellát — (pedig messze lát a széles, egyenes levegős úton) — új és új bérházak, romok helyén három és négy emeletesek. Míg beérünk a nagytemplomig, meg se tudjuk már számolni, hány épült, s épül. Csodálatos iramú ez az építkezés. Egész bérháztömbök keletkeztek a Gördülő Csapágygyár körül, a régi Dobozi temető helyén. Bérház, bérház után, világosak, szépek, s tele az udvar gyerekkel. Az egyik új bérházban, amelynek ablakaiból lecsorog a vörös muskátli, s a lila petunia — megkérdeztük a házmestert. Sokan vannak-e. Csak 42 gyerekünk van mondta, s hangjában nem kevés büszkeség csengett. A Dobozi utcából, ahol a legtöbb új ház épült, meg éppenséggel úttörőtábort lehetne alakítani. Itt épül az új bérház áruházával, cukrászdáival, két-három szobás komfortos lakásaival.

Térjünk vissza a Vöröshadsereg útjára, az egykori Piac utcára. Virág, virág, virág és virág az út mentén, ezernyi színben pompáznak. Ha lassan haladunk, elolvashatjuk Fazekas Mihály emlékére állított márványtáblán, hogy itt lakott valamikor a nagy piros bérház helyén húzódó apró kis házacskában a Ludas Matyi költője. Szembe vele a 73-as szám volt az első emeletes háza Debrecennek, Debrecen első tisztiorvosa építtette két kicsi, rokokó stílusú tornyával kiválik a nagy neobarokk épületek közül. A sarkon sokáig időzünk, itt épül fel a város ötéves tervének egyik legszebb alkotása, az ötemeletes tanácsháza, vagy ahogy a debreceniek szívesen nevezik: az irodaház. A falakat már- ványszerüen zsolnai, majolikakockák borítják. Bent a díszteremben a festményeket Kernstock Károly alkotta, az előcsarnok tele pálmákkal, a lift percenként szalad fel az öt emeletre, lüktető, pezsgő itt az élet. hiszen ezernyi ügyben keresik fel a megyei tanács házát ügyes-bajos dolgaikkal a dolgozók. A 6zép és ízléses kirakatokat nézve, majdnem elhaladunk a kistemplom mellett, pedig itt egy pillanatra meg kell állni. 1725-ben kezdték építeni, csonka, bástyaszerű tornyáról nevezetes, no meg arról, hogy míg valamikor felfelé kellett menni a lépcsőjén ma lefelé kell haladni a templomkapuhoz, mint a pincébe, mert olyan mélyre süllyedt az épület a régi, mocsaras talajba. Szembe vele a városi tanácsháza árkádos oszlopai, melyet egykor diák-kedvvel szekunda barlangnak neveztünk, s azt híreszteltük róla: aki ezen keresztül megy, biztosan szekundát kap.

KICSIT ARRÉBB, a másik oldalon a híres Aranybika szálloda, ahol ma a Központi Kul- túrház van. A széles út, most lezárul. A kétágú híres nagytemplom állja útját a haladónak. Délben a híres nagyharangja, a Rákóczi harang, régi szokás szerint ebédre invitálj Ehhez a templomépülethez fűződnek a magyar nép legszebb történelmi emlékei. Itt kiáltották ki 1849. április 14-én a szabad, önálló, független Magyarországot, s itt ült ösz- sze 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés is. És a templom háta mögött az ősi kollégiumban Csokonay, Arany, Fáy és Móricz Zsigmond tanultak. Hosszú, illatozó hársfasoron haladhatunk a Nagyerdőig, a híres klinikák, a gyönyörű egyetem, a hatalmas stadion és strand felé. De ezernyi ága, boga van a városnak, amelyről írni kellene. A tíz év alatt épült nagy alkotásokról, a Gördülő Csapágygyárról. a Hajdúsági Gyógyszergyárról, ahol a penicillint készítik, a hatalmas méretű mozaiklapos SZTK-épületről. a munkás és élmunkás bérházak százairól, amelyek, mint jó eső után a gomba nőttek ki a romokból. Szorgos, erős munkáskezek és a debreceni nép határtalan lelkesedésével, segítségével.

Ménes János, a városi tanács elnöke irányítója ennek a nagyszerű, lüktető, forró életnek. Mindenütt ott van. s mindent ellenőriz, mint jó gazda. Nagy kék kocsiján, motorján, vagy gyalogosan jelenik meg itt is, ott is, építkezéseknél, kultúreseményeknél, s reggeli órákban a piacon, hogy a piaci árakat ellenőrizze és intézkedésével megakadályozza az árak felhajtását. Az ő erélyességének, város iránti nagy szeretetének nagy része van, hogy virágzóvá, élénkké vált ez a valamikor tunya, civis város. Most is töméntelen terv forog agyában, hogy még szebbé, virágzóbbá váljék városa*

Eltűntek az úgynevezett peremvárosok, a

messzeségek. Autóbuszhálózat köti össze a belvárossal az egykori szőlőtelepet, a homok- kertet, a nyomortelepeket, olajütót, Wolaffka telepet, Téglavetőt. Ma mindenütt virágzó az élet kultúrotthonok, óvodák, világos, emeletes iskolák. A homokkerti Petőfi iskola például vetekszik bármelyik belvárosival; zuhanyozója, télikertje, ebédlője, s strandja is van. A volt Téglavető, ma Rákosi-telep néven, a virágzó termelőszövetkezetek negyede.

Debrecent, az egykori kietlen, poros Debrecent, ma joggal nevezhetjük a virágok városának. Minden utcája, parkja tele virággal,- tavasszal 70 ezer tulipán szegélyezte végig a Fő utcát. Az idén 27 ezer új fát ültettek a Nagyerdő kipusztult részeibe, és az erdőn a tavak és a szökőkutak közt tarka színben pompáznak a nyári virágok. A bérházak is virágosak, de az utcaszegélyeket is virággal ültették teli a házak lakói. Nem is beszélve a Déry-múzeum és az egyetem előtti parkokról. ahol a szökőkutakat és a szobrokat is virágos kertek ölelik körül. Virág, virág mindenütt, az üzletekben, cukrászdákban és a városi tanács hivatali szobáiban is. Elmúlt hát az az idő, amelyről a debreceni költő. Tóth Árpád így írt:

Hej, Debrecen, Debrecen, virágtalan város,

Ködös képpel kérdezem, mit kezdjek itt

már most,

KULTÚRÁJÁRÓL is igen-igen sokat kellene beszélni. Hol is kezdjük. A régi Debrecen lakói este korán feküdtek, s a spalettákkal is becsukták az ablakokat, hogy sötétséget borítsanak a városra. S ma tíz mozit számolhatunk meg, ahol az érdekesebbnél érdekesebb filmeket játszák. A Központi Kultürházon ki- vül számtalan kultúrotthon van, közöttük talán a legszebb az Építőké. Csokonay színházát talán nem is kell külön bemutatni, most ugyan nyári szünetet tartanak, de ilyenkor helyettesíti a 2000 férőhelyes Lenin- parkl szabadtéri színház. Zeneakadémiájáról sok kiváló zenész került már ki, köztük a fiatalokat említem csak, Zempléni Koméit, Vásári Tamást, Gulyás Lászlót, Képzőművészei

közül Félegyházi László és Dienes László Munkácsy-díjat nyertek.

Beszélnünk kell múzeumáról is. melyet Déry Frigyes alapított, s ahol a páratlanul gazdag néprajzi gyűjteményen kívül ott találjuk a régi debreceni céhek emlékeit, szűr- szabók, gyertyaöntők, mézeskalácsosok, pipakészítők korának levegőjét őrzik itt. És képtárában a csodálatosan szép, egész falat beborító Munkácsy-kép, az Ecce homo. Mellette Hollósi, Mészöly, Szinyei-Merse Pál, Székely Bertalan képeiben is gyönyörködhetünk. 25 ezer kötetes közművelődési könyvtára, nagyszerű olvasó- és előadótermei is vannak. Itt találhatjuk Csokonai emlékeit, kéziratait, rajzait.

A kultúirházhoz tartozik a sok viruló tánc- csoport is, amelyek közül leghíresebb a népi együttesé. Egyik próbájára betérünk.

A VIT-re készülődnek éppen. Az Építők kultúrotthonában tükörfényes parketten forognak, repülnek a kampós botok, egyik kézből a másikba, s motolla gyorsaságával pergetik ujjaik között Hortobágyi tánc ez. az ősi pásztor-, csikóstáncokat viszik Varsóba* Csupa fiatal, szinte gyerektáncos van közöttük, s mégis régi táncosok. A 15 éves Katona Edit már négy éve táncol az együttesben. Béres András, a vezetőjük, kitűnő műsort állított össze .A VIT-en bemutatják a mikepécsi táncokat, az ajaki leánytáncokat isj Az együttes énekkarát Czövek Lajos vezeti, az énekkar már VIT-dijas, Bukarestben nyerték el ezt a címet. Legutóbb Haydn egyik oratóriumát tanulták be, ami igen nehéz próbája volt az együttesnek, de jól sikerült.

MIRŐL IS kellene írni még? Talán néhány jó példáról, amit nálunk Egerben is átvehetnénk. Mondjuk az udvariasságról, ami Debrecenben egyáltalán nem erőltetett, bárhová megyünk, meglepő és jól eső az udvariasság és a figyelem.

Vagy beszéljünk a határtalan tisztaságról* Ötször-hatszor száguld el egy óra alatt az ön- tözökocsi, s lehűti a forró kánikulai levegőt* Ötször-hatszor mossák vizeskefével az áruházak, fodrászok kőkockás helyiségeit. Véletlenül sem dobnának el papírt az utcán, mert megszokták — a város az otthon is. Ilyen ragyogó tiszta az új vásárcsarnok is, ahol fehérköpenyes árusok mérik a finom alföldi tejtermékeket.

S_ lehetne még hosszan sorjázni. Írni a régiről — a Csokonai és Lilla sírjáról, Hatvani professzor debreceni emlékeiről, írni a máról, a Zója orosz gimnáziumról, a strand hullámfürdőjéről, a megnövekedett, megsokasodott városról. De akkor joggal mondhatnánk, az egykori diákról, hogy elfogult, mert csak szépet és jót látott. Nincsenek ott hibák talán? Nos, vannak, de hát olyan óriási a fejlődés, hogy a hibák eltörpülnek mögötte, s talán Adyval fejezhetnénk ki legjobban:

Basahalmától a Péterfiáig.

Ájer pezseg — úgy hívják Gondolat:;*

Igen, új, friss levegő pezseg ebben a városban, a szabadság levegője.

Tőrös Károlyné