Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-02 / 44. szám

4 1955. .június 2. csütörtök. NÉPÚJSÁG V/5 Zsákban futás, póznamászás és egyéb örömök az egri gyermeknapon Akiknek az egész társadalom a szülei, — uzsonnáznak a Gyermeknapon a város árva gyermekei Az egri járási kultúrház rendezvényei Június 2-án és 9-én a Déryné Színház megismétli Vereozkei Zoltán Vizsgázik a tanár ur cí­mű vígjátékát. Június 4-én és 5-én az Állami Faluszinház bemutatja a Szép asszony madara című zenés víg­játékot. melyet Mikszáth Kálmán ötletéből, Meskó Barna irt. A Járási Kultúrház balettisko­lájának növendékei június 10— 11 és 12-én tartják vizsgaelüadá- sukat, melynek keretében a „Csodafurulya” cimű 3 felvoná- sos mesebalettet mutatják be. A felsorolt rendezvények je­gyeinek árusítását a Járási Kul­túrház már megkezdte. i EGRI VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍN­HÁZ: Június 2 —7-iq: Zavarosan folynak a vizek (arqentin) EGRI DÓZSA FILMSZÍNHÁZ: június 2 —S-i(j: öten a Barska utcából (lenqyel) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG; június 2 —8-iq: A haraq napja (maqyar) GYÖNGYÖSI PUSKIN: június 3 —6-iq: Zsurbin család (szovjet) HATVAN: június 2 —6-iq; Díszelőadás (maqyar) FÜZESABONY: június 3 —5-iq: A mi utcánk csapata (szovjet) KULTURÁLIS LLÉTÜNK HÍREI ♦ A hatvani t-es számú ált, is­kola tanulói nagy sikerrel rrvu- t.atták be Móricz Zsigmond „Légy ió mindhalálig'' című színművét. A darabban az iskola tanulói mellett a tanári testület tagjai is szerepeltek.- Az előadás tiszta bevételét a tanulók évvégi könyvjutalmazására, üdültetésé­re és az iskolai‘felszerelések pót­lására használják fel. Július 10-én Egerben nagysza­bású »országos dalos ünnepélyt rendeznek, melyen részt vesz a budapesti DISZ Központi Ének­kar, a budapesti Telefongyár, a szolnoki népi együttes, t* diós­győri népiegyüttes, a debreceni népiegyüttes és az egri népi- ■qgyüttes énekkara valamint a tiszanánái és szűcsi kórusok. \ berlini Vorwärts labda rop csapata Egerben — Üj, modem írógépek érkeznek rövidesen az egri OFOTÉRT-boltba. Az üzlet előjegyzéseket már felvesz. Június 4-én, szombaton dél­után 6 órakor az egri stadi­onban lép pályára a Magyar- országon vendégszereplő ber­lini Vorwärts labdarúgó csa­pata. Az NB I-es jó képessé­gű játékosokból álló együttes az egri Bástya csapatával méri össze erejét. Egy hónap alatt 4300 látogató a tiszanánai kultúr otthonban Ki lesz > a győztes? — nehéz azt még eldönteni, hisz nem könnyű dolog a zsákbanfutás Ez az est méltó volt Petőfi emlékéhez... vy Ezekkel a szavakkal távoz­tunk a TTIT szerdai Petőfi estjéről. Sokáig csengtek még fülünkben a befejező vers utolsó sorai: „Dicső neve költő fiadnak Anyám soká, örökkön él." (Jövendölés) Valóban. A gyönyörű barokk zeneterem lelkes előadói és közönsége azt mutatták, hogy élő valósággá vált Petőfi „Jövendölése”. Az a bensősé­ges hang és szeretet, ahogyan Szabó Gábor irodalom tanár a nagy forradalmár költőről beszélt, a bemutatott versek és zeneszámok után kirobbanó tapsvihar arról vallottak, hogy népünk örökre elje­gyezte magát Petőfivel. Szívébe zárta azt a költőt, aki egy volt vele, aki a ma­gyar nép szavával a nép hang­ján szólt hozzá. Szabó Gábor ezt'az írói arcképet igyekezett megrajzolni — és valljuk meg sikerrel. Megmutatta, hogy már a családi és táj­verseken is átizzó forradalmi mondanivaló, a későbbi poli­tikai versekben a magyar, és világszabadság közös ügyéről énekel. Az estnek Szabó Gábor elő­adása mellett a kísérő műsor volt a másik érdekessége. Nem is kísérő műsor volt ez. Hiszen a versek és zeneszá- mok az előadás lüktető rit­musát követték, szinte belőle nőttek ki. Az előbb azt mond­tuk, hogy Petőfi a népről szólt a népnek. E versek is a dol­gozó nép egyszerű fiainak ajkán csendültek fel. A ber- vai munkás, a vasúti kalauz, az áruházi eladó és a nép­hadsereg hadnagya valóban tnűvészi igényességgel készül­tek fel az estre, és igaz gyö­nyörűséggel halmoztak el bennünket. Jegyezzük fel neveiket, mert reméljük, hogy a későbbi irodalmi esteken is találkozunk még viselőivel. (Kis József, Nováki Etelka, Juhász Ferenc). Rajtuk kívül a Közgazdasági Technikum DISZ-fiataljai is megszólal­tak, e nemes vetélkedésben jól megállták ők is a helyü­ket. Szépen és jól szavaltak (Bóta, Róza, Kovács Irén és Tóth Zsuzsa). Petőfi művészete nemcsak a költő társaira hatott, de al­kotásra ösztönzött sok mu­zsikust is. E művekből hallot­tunk az előadáson. A meg­zenésített Petőfi-dalokat a Heves megyei Művészegyüttes és szólistái (Farkas Sári, Ke­lemen Béla és Várkonyi Gyula) énekelték, nagy siker­rel. Egyébként a hallgatóság tágranyílt szemmel nézte, hogy ebben az éneklő közös­ségben, a nagybajuszú ipari dolgozótól kezdve, a fiatal segédmunkásig, a főiskolás diáktól, a főiskolai tanárig, Eger majd minden foglalko­zása képviselve \)an. Huszty Zoltán karnagy vezényletével, súlyosan, férfias szépséggel szólaltak meg a „Föltámadoít a tenger” akkordjai és meleg lirainak hallottuk a „Szülő­földemen” című művet. A zenei részt sok számmal gaz­dagította még Huszty Zoltán zongorajátéka. Liszt Ferenc: Petőfi emlékezete című mű­vét adta elő művészi tolmá­csolásban. Ez az est méltó volt a nagy költő emlékéhez, ezzel kezd­tük és ezzel zárjuk beszá­molónkat. Rendezői lelkesen és jól dolgoztak. Sok ilyen irodalmi estet várnak még az egri dolgozók. dr. Almási György főiskolai tanár Az idei május mostohán bánt a gyerekekkel is. Megérlel­te ugyan a korai cseresznyét, kicsalogatta a vadgesztenye gyertyácdkáit, de talán csak azért, hogy jól megtépázhassa, s az alatta álló\k nyakába szór­hassa őket. A gyermeknapra is csak néha, néha bocsátotta 'ki a napot a fellegböríönéböl Persze mindez nem gátolta a vidám, jókedvű gyermeksere­get, hogy elárassza a parkokat, a népkertet, s akárhogyan -fújt a szél a kabátjuk alá, kapta le sapkájukat — észre sem vet­ték. Részt vették minden szá­mukra rendezett vidámságon, zsákbanfutáson, póznamászá­son, rollerversenyen, jó nagyo­kat kacagtak a bábszínház ked­ves figuráin. Talán csak a fagy­ialtos bácsi maradt hoppon a hideg idő miatt, a ropogós sós- perecnek sokkal nagyobb ke­letje volt. Eger felnőttjei, az üzeme#: dolgozói mindent megtette’.:, hogy emlékezetessé tegyék ezt a napot. Számát sem tudjulk a rengeteg kiflinek, kalácsnak, amit szétosztottak a napközik­ben, üzemek, hivatalok, iskolák gyermekseregének. Kinn a népkertben az MNDSZ és a szülői mun'kaközösség volt a háziasszony, ők rendezték a tréfás versenyéket is. A zsák­ban fut ás körül volt a legna­M cglesz a tizes, — a jövő mesterlövésze egyelőre még a fel­állított sátorban gyakorol gyobb tolongás, s aki erre járt, látlMtta, hogy a tavalyi „baj­nokok“ is részt vették a ver­senden, köztük a két Pekár- testvér, akik a verseny _során az első két helyezést nyerték. A pózna-mászásnak még na­gyobb sikere volt, hiszen itt értékes jutalmakat lehetett nyerni. Ezen a versenyen már három Pékár indult (még sze­rencse, hogy a két legnagyob- bik kinőtt a póznamászásból) és meg is nyerték a kitűzött dijaikat. Ezután az izgalmas verseny után megérdemelték a finom savanyú cukrot, bár a legki­sebb, Klári erősen sandított a szomor'kodó fagylaltos felé is. Délutáni műsoron még a bábok is dideregték, annyira lehűlt a levegő. Az apró gyerekek azonban az izgalomtól kipirul­tak, s nem éreztek sem hide­get. sem szelet. Némelyik az ujját rágta, mások a szájacs­kájulkat felejtették nyitva az álmélkodástól. A nagyobbak, az építők kultúrműsorában gyönyörködtek. Közben a nagy1 selymes zöld réten folyt a fogócska, ktbdázás, míg be nem sötétedett. Fáradt fejecskék billenték apuka vállára haza­felé menet, s még álmukban is a ravaszdi róka Ikalandjain nevették, amit a bábszínház­ban láttak. ★ A Kertész utca végén vala­mikor félelmetes hírű gyer- mekmenhely volt. Ma már át­meneti gyermekotthon, árva gyermekek élnek üt. Nem­sokáig maradnak az otthonban, a kormány, a tanács szülőket keres résziikre, akik szeretet­tek gondosan nevelik őket to1 vább, és az átmeneti otthon kis lakói szeretettel ragaszkod­nak nevelő szüleikhez. A gyer­meknapon meglátogattuk a kis árvákat, akiket nem felejtették el Eger város dolgozói. Csoko­ládét, játékokat kaptak, mo­soly csillant szemükben a ked­ves műsor láttán, majd utána jóízűen uzsonnáztak. Alig akar­ták elengedni a vendégeket, mutogatták új kincseiket, s ap­ró kis munkáikat, amelyet az otthonban készítettek. Ezen a napon is, mint állandóan ikö­rülvette őket a dolgozók szere- tete, jósága. Zavarosan folynak a vizek __ Az egri Vörös Csillag Filmszínház fúnius 2-től 7-ig, » gyöngyösi Szabadság június 23-tól 29-ig mutatja be a „Zava­rosan folynak a vizek’’ című argentin filmet. Egy lebujbán munkástoborzás folyik. Egy gonoszképű ember szerződtet munkásokat yerbafű gyűjtésre. Az ember-kufár könnyű mun­kát, jó keresetet ígér, és a munkanélküliek egymás után szer­ződnek. Köztük van Santos és Ruf inó. Ruf inó a búcsúéjszakán megszereti a kocsma énekesnőjét, majd reggel a csapat elin­dul a „zöld pokol“ felé. Az ismeretlen'Argentina őserdeiben embertelen körülmé­nyek között élnek a yerbafű gyűjtők. Az izgalmas, lebilincselő filmalkotás a fiatal szerelmespár megható és tragikus sorsá­val is megismerteti a nézőt. A KULTÜRMUNKÁSOK értekezletén sokszor hallani a panaszt: Csinálhatunk akár­mit, az emberek nem jönnek a kultúrházba. Ez a sokszor hangoztatott érv jutott eszembe, amikor a tiszanánai kultúrotthon sta­tisztikai nyilván tartásából megtudtam, hogy áprilisban a. kultúrotthonnak 4500 láto­gatója volt. Ez a szám akkor válik különösen naggyá és érdekessé, ha számbavesszük, hogy Tiszanána lakosainak száma ötezer. Talán Tiszaná- nán különös emberek élnek, hogy itt ilyen sokan látogat­ják a kultúrotthont? Nem! Nincs ebben semmi különös. Ott, ahol a kultúrotthon az embereknek második ottho­na, ahol tanulhatnak, szóra­kozhatnak, oda szívesen jár­nak. Pócs Sándor pedagógus, az általános iskola igazgatója ve. zeti a kultúrotthont, a többi pedagógus segítségével. Mun­kájuk eredménye: az embe­rek megszerették és maguké­nak érzik a kultúrotthont, amely munkájukban is segíti őket. A kultúrotthon mezőgazda- sági szakköre harcol a ma- radiság ellen. 600 négyszög- öles kísérleti telepet létesítet­tek, s ezen szemléltetik az új agrotechnikai eljárások ered­ményeit. A tiszanánaiak ide­genkedtek a műtrágyázástól, ezért a szakkör tagjai tavaly bemutatták, hogyan segíti a műtrágya a növény fejlődé­sét. Mindenki láthatta a kü­lönbséget a műtráigyázott és az enélkül felnőtt növény kö­zött. Ez az érv hatott. Az idén már minden gazda mű­trágyázza a földjét. Bemutat­ják a különböző eljárások eredményeit ugyanazon a nö­vényen. Most létesítettek kísérleti rizstelepet, melyen a rizs­trágyázásnak különböző mód­szereit próbálják ki. A szak­körben értékes ismeretterjesz­tő előadásokat tartanak, meg­hívott szakelőadók ismertetik a begyűjtési és adórendelete­ket. Emellett talán legértéke­sebb eredmény az, hogy eb­ben a szakkörben a tsz-tagok és az egyénileg dolgozó pa­rasztok közösen vesznek részt, így közel kerülnek egymás­hoz és az egyéniek jobban megismerik a tsz életét, ered­ményeit, a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeit. Nagy Bemát agronómus, a „Vörös Csillag“ TSZ elnöke, a szakkör egyik legtevékenyebb tagja, vezeti a kultúrotthon kísérleti gazda­ságát is. A SZAKKÖRBEN végzett munka nem maradt ered­ménytelen, Somogyi István, Fejes István, Nagy György és még több szakköri tag el­nyerte a „minta-gazda“ cí­met. Jelenleg az augusztus 20-án megrendezendő kiállí­tásra készülnek, ahol a tagok bemutatják terményeiket, munkamódszereiket és a tsz eredményeit. Ez az egyik ok, amiért szí­vesen látogatják a tiszanánai kultúrotthont. De szívesen töl- 'tik itt estéjüket az asszonyok és lányok a kézimunka szak­körben, a kultúrmunkát sze­retők pedig az énekkarban, tánccsoportban, színjátszó csoportban vagy zenekarban. A tiszanánai férfikórusról már sokat hallottunk, a me­gye egyik legjobb énekkara, opera kórusokat. Kodály, Bar­tók és Bárdos népdalfeldolgo­zásokat énekelnek. Emellett tömegdalokat és mozgalmi in­dulókat is. Az énekkar a má­jus 8-án megrendezett hevesi járási bemutatón első helye­zést ért el. Jó zenekaruk és két tánc­csoportjuk van, az egyik 30 tagú vegyes, a másik 16 tagú lánycsoport. Felvetődhet tehát az a gondolat, hogy népi együttest kellene alakítani, amely kö­zös műsort tanulhatna be. Ennek azonban van egy aka­dálya. Tudott dolog, hogy a népi együtteshez vegyes kó­rus kell, de a féfikar tagjai ebbe egyelőre még nem akar­nak belépni. Pedig ott, ahol minden lehetőség megvan, kár elvetni a népi együttes gon­dolatát, különösen azért, mert a férfikórus a népi együttes mellett a jövőben is működ­hetne. Jól dolgozik a színját­szó csoport is. Bemutatták a Szabad szél, a Bor. a Bu- jócska című műveket, jelen­leg a Mágnás Miskát játsz- szák. A darabot elismerten jól adják elő, mégsem tudnak I vele a környező falvakban fellépni, mert sem Kisköre, sem Kömlő nem fogadja őket, pedig biztosan örülne neki a két falu közönsége. De a ve­zetők — nem tudni miért —1 megakadályozzák azt. A KULTÚROTTHON jó munkája meglátszik a falu népén. Megváltoztak, kultu­ráltabbak a falu emberei: Telt házzal játszik a mozi, zsúfolásig megtelik a kultúr­ház a vendégszereplő társula­tok előadásaira. A Faluszin­ház jegyeit napokkal előbb szétkapkodják. A könyvtárnak! 852 állandó olvasója vanj 500-an fizetnek elő különböző! újságokra. Pócs Sándor, a kultúrott­hon vezetője jogos büszke­séggel meséli, hogy a téli es­téken még akkor is telve volt a kultúrház, ha nem volt elő­adás, vagy próba. A dolgozó parasztok olvastak, sakkoztak, vagy beszélgettek. Falun a tavaszt és a nya­rat még ma is sokan a kul- túrmunka „holt idényének“ tekintik. Ezt az állítást meg­dönti a tiszanánaiak példája, mert a kultúrotthon látoga­tottsága a tavaszi munkák beálltával sem csökkent. Azok, akik azzal érvelnek, hogy ilyenkor a sok munkától már fáradtak . az emberek, téved­nek, mert a kultúrmunka, a szórakozás, a művelődés nem fáradtságot, hanem hasznos pihenést hoz. Herbst Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents