Népújság, 1955. június (44-52. szám)
1955-06-02 / 44. szám
M55. június 2. csütörtök. népújság 3 Az utóbbi éveket figyelemmel kisérve megállapíthatjuk, ■hogy dolgozóink becsületes és küzdelmes munkájának sok szép eredménye született. Sokat fejlődött iparunk és sokat javult dolgozó népünk ipari cikkel való ellátása. Azonban hibás lenne azt gondolni, hogy a jövőben ezen a téren nincsenek az eddiginél még nagyobb feladataink. Pártunk Központi Vezetősége a márciusi határozatok megvalósítására hívja fel a figyelmünket. Ahhoz, hogy az életszínvonal magasab legyen, hogy újabb árleszállításokat hajthassunk végre, nekünk is, üzemi munkásoknak is jobb munkát kell végeznünk. Melyek is azok a területek iparunkban, ahol még sok a hiba és hogyan lehetne ezeken változtatni? Még napjainkban is tapasztalhatjuk, hogy az adminisztráció még mindig túlzsúfolt. Magam is emlékszem, hogy az 1946-47 évben a normalap kiállításától a különböző ügyek elintézéséig sokkal egyszerűbben és gyorsabban elvégezték az adminisztratív munkát. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a dolgozók jogos, vagy éppen nem jogos kérésének megválaszolása, utánajárása és elintézése nagyon lassan halad. Pedig az adminisztratív létszám sok helyen aránytalanul magas a produktív munkát végző dolgozók létszámához hasonlítva. Az a feladatunk a jövőben ezen a téren, hogy az adminisztratív munkák ésszerű csökkentésével dolgozóinak létszámát is csökkentsük. A másik és igen fontos dolog az. hogy sok üzemünkben nem megfelelő a munkafegyelem. Tapasztalhattuk, hogy meglazultak a normák és míg az egyik munkaterületen dolgozók nagyrésze 800 forintot keres, a másik részlegnél azt ’ lehet mondani, hogy ugyanazzal a munkával fele idő alatt is jóval magasabb százalékot érnek eh nagyobb munkabérre tesznek szert. Pedig a kevesebbet kereső, de teljes munkaidejét kihasználó dolgozók esetleg a termelékenység emelésén, jó munkáján keresztül nagyobb figyelmet fordít az önköltség csökkentésére mint az, aki a munkaidejét kevésbé használja ki és munkájának minősége is kifogásolható. Dolgozóink egy- része nagy figyelmet fordít íi jobb munkára, a többtermelésre. Megengedhetetlen tehát, hogy ugyanannyi, vagy még kevesebb bért kapjanak, mint azok a munkatársai, akik fele- lőtlenebbül, hanyagabbul dolgoznak. Nem hagyhatjuk a normák lazulását figyelmen kívül. Szükséges tehát az elavult, laza normák felülvizsgálata, hogy ott ahol ezzel kapcsolatban hibák vannak, amelyek gátolják a több és jobb termelést, orvoslást találjanak Csak ez lehet az alapja iparunk termelékenysége növelésének, az önköltség csökkentésének, dolgozóink egymás iránti megbecsülésének és nem utolsó sorban életszínvonalunk emelésének. Szívós Pál Gyöngyösi MÁV Kitérő Gyártó U. V. hántoló lakatosa 3ít*sótf4iatlastíffi ianttcsatió Készítsünk jó minőségű szénát Állattenyésztésünk fejlesztésének egyik alapvető feltétele, a megfelelő minőségű takar mánybázis biztosítása. A gon dós állattenyésztő gazdák a zöld futószalag beállításával már kora tavasztól biztosítják a jószágállomány részére a zöld takarmányt. A nagymeny- nyiségű takarmánynak azonban csak egy része kerül zölden feletetésre. Nagyobb részét silózzuk, /vagy szénává szárítjuk. Ez a munka fokozott gondosságot, hozzáértést igényel, csak így biztosíthatunk megfelelő, jó minőségű szálas- takarmányt. legértékesebb szálastakarmányunk a lucerna, épp ezért fokozott gondot kell ennek betakarítására fordítani. A legjobb minőségű szénát akkor adja, ha bimbózás idején kaszáljuk. A korai kaszálás után a sarjú fejlődése is gyorsabb. A lucerna betakarításánál különösen a szárításnál és a begyűjtésnél van a legtöbb veszteség. A helytelen szárítás és behordás miatt a lucerna értékének 50 százalékát is elMunkánkkal köszöntjük 1 a varsói értekezlet határozatait Mi, Petőfi altáróüzem harmincas frontjának háromharmad dolgozói a Szovjétúnió következetes békepolitikajánok kezdeményezésére összeült varsói, történelmi jelentőségű konferencia eseményeit, megbeszéltük és örömmel csatlakoztunk az ott hozott határozatod végrehajtásához. Megígértük azt, hogy június 1-től tervünket minden nap 107 százalékra teljesítjük. Éves tervünket november 30-ig befejezzük és terven felül a hátralévő időben december .31- ig 2500 tonna szenet adunk népgazdaságunknak. ígéretet teszünk arra is, hogy frontunk, minden 24 órában 2,30 fin haladás után szerelni fog. A fajlagos lőszer- fogyasztásban 4 százalékot megtakarítunk, megszüntetjük az igazolatlan hiányzást, és a „Nevelj új bányász”-mozga- lom keretében három új dolgozót segítünk feladatai megoldásában. Önköltségünket ez idő alatt 3,5 százalékkal csökkentjük és az omlasztások után a lehetőséghez mérten kiraboljuk a bányafát és azt — amennyiben lehetséges — újból felhasználjuk. Termelékenységünket 32.5 százalékkal növeljük, a gépek állási idejét pedig 15 százalékkal csökkentjük. 1955 január elsejétől mint DISZ-front dolgozunk. A to- vábbiaíkban pedig felvesszük a „Kossuth Lajosi-brigád nevet I A fent emlílett versenypontok j szeript párosversenyre hívjuk Egercsehi szénbánya ' HISZ fróntbrigádját. A brigád nevében Ba-nus József frontaknász vesztheti. Ha sokáig ázik renden a lucernaszéna, kilugozó- diik, ami azt jelenti, hogy a fehérje anyag 40—50, az egyéb tápanyag 25—30 százaléka elpusztul. Ezt a nagymennyiségű tápanyag veszteséget az okozza, hogy a helytelen szárítás következtében leperegnek a levelek és így a legnagyobb fehérje tartalmú része ■tfész el a szénának. A lucernaszárítás legjobb módszere a Kund-féle szárítós. A renden lévő lucernát ló- gereblyével, vagy az e célra készített rendsodróval hengerekbe sodorjuk. A hengerekben nem éri szabadon a tűző nap a lucerna leveleit, így azok száradása lassúbbá válik, később hal el a levélko- csány, így a szárból a levélen keresztül párolog el a nedvesség. A hengereken szárított lucerna levele és szára körülbelül 35 százalékos nedvesség tartalom után együtt szárad, így a levél nem perzselődik, nem pereg le, s megőrizzük a lucerna legértékesebb, legtöbb fehérjét tartalmazó részét. A hengereken történő szárítás előnye az is, hogy gyorsabban ^szárad a széna, megőrzi zöldes színét és mivel a tarló azonnal felszabadul, gyorsabban nő a sarjú. Ha a hengerbe sodort széna megázik. nem szabad széjjel teregetni, a henger egyszeri megfordítása elegendő a száradáshoz. Igen nagy mennyiségű szálast« karmánvt nyerhetünk a rétek, legelők kaszálásával is. Ahhoz azonban, hogy jó minőségű rétiszénát kapjunk,- fontos. hogy a virágzás kezdetén kaszáljunk. Igaz ugyan, hogy virágzás után nagyobb tömegű takarmányt kapunk, azonban az elvénül t fű kevésbé értékes takarmány, rost tartalma megnövekszik és nehezebben emészthetővé válik. Igyekezni kell a réüszóna begyűjtésével is, mert ha sok eső éri a nagy- értékű vitaminok, sók kihigo- zódnák, belőle. Egy-két napi szárítás után már petrencébe gyűjthetjük és boglyába rakhatjuk. A boglyákat mielőbb le kell hordani, hogy a sarjú kellően fejlődjön. u7 MÜEMLEKVEDELEM A SZOVJETUNIÓBAN \ XIX. század elején Fran- ciaországban megindult műemlékvédelmi munkálatok Európa országaiban gyors visszhangra találtak és mindenfelé egymásután ismerték fel a műemlékekben rejlő pótolhatatlan kultúrértékek megóvásának jelentőségét. A magyar szakkörökön túlmenően általában eléggé ismertek voltak nálunk az olaszországi régi római és reneszánsz, a francia- és németországi gótikus, az ausztriai és cseh barokk emlékek és azok helyreállítási munkái, de a külföldnek, és így sajnálatosan nekünk is — csak halvány fogalmunk volt a Szovjetunióban folytatott építészettörténeti- kutatásról, a hagyományok feltárásáról és értékeléséről — általában a műemlék fenntartás ottani helyzetéről. Pedig „a Szovjetunióban a történelmi múlt felkutatása, a műemlékek helyreállítása, megóvása, bemutatása és előtérbe állítása hihetetlen lendülettel folyik1’ — állapította meg egyik, a Szovjetunióban járt egyetemi tanárunk. Ezeket a problémákat ott nagy távlatokból ítélik meg és bennük a hazaszeretet ápolásának, a nemzeti büszkeség felkeltésének leghatásosabb tényezőit látják. A régi orosz építészet emlékei a IX., X. századig nyúlnak vissza. Ezekből az időkből ott is csupán terhplomok és erődítmények maradtak fenn, holott nyilván építettek palotákat, egyéb középületeket és lakóházakat is. Az utóbbiak azonban a legtöbb esetben az ottani építőanyag-helyzetnek megfelelően fából készültek és ezek bizony ezer év alatt az enyészetnek estek áldozatul. — Az orosz építészet kezdeti korának kiemelkedő emlékei Kievben a Szófia templom (1017—1037), az „Arany kapu’’ (1037), Novgorodban több templom (1005—1052) és erődítés, valamint Pszkovban. Vlagyimirban számos kiváló építészeti alkotás. Ebben az építészetben bizánci, kis-ázsiai, kaukázus vidéki, nyugat-európai és iszlám hatás is keveredik a sajátos népi vonásokkal. A fejlődést sajnos a mongol betörés (1238) szinte teljesen megakasztja, és a további virágzás csak sokkal később, a XV. században folytatódik, most már azonban az erősödő Moszkvában, amely az orosz politikai hatalom mellett a művészet új középpontjává válik. A reneszánsz Oroszországba a XVI. században érkezik el. Ennek a kornak kiváló alkotása a moszkvai Kreml (XV— XVII. sz.). amelynek falai, bástyái és tornyai fokozatosan az orosz építészet legjelentősebb templom és palota alkotásait fogják körül. — Formálásának kivételes erejével a moszkvai állam politikai erei jét és hatalmát hirdeti és mindinkább Moszkvának, az oroszság központjának szimbólumává lesz. Az első reneszánsz részlet- képzésű alkotás a moszkvai Kremlben a Granovitaja palota (1487—1508), amely a sajátos orosz térformálás kiváló példája. A Kreml mellett épül meg a gyönyörű Vaszilij-Bla- zsenyij székesegyház (1555— 1560), a mai Vörös tér bejáratánál, valamint a Kreml vertikális hangsúlyát jelentő híres Ivan-Veliki j torony (1505— 1600), amely eléri a 82 méter magasságot. Nagy Péter uralkodásának idején — amikor a Nyugattal való kapcsolatok rendszeressé válnak — nyílik meg az út az oroszországi barokk kifejlődéséhez. Ezekben az időkben Pé- tervárra (a mai Leningrádba) helyeződik a művészeti súlypont, és a már 1716-ban lefektetett első városrendezési terv szerint épül ki a nagyszabású Néva parii főváros. Ebből az időből valók az Európa egyik legszebb terét határoló Téli palota (1755—1762) és az egykori nagyvezérkar épülete, távolabb a Képzőművészeti Akadémia, a peterhofi (ma Petrodvorec) pompás építészeti ' együttes, stb. JPJ ovid ismertetésünkben lehetetlen még futólagosán is felsorolni a Szovjetunió építészeti emlékeit, de már az eddig elmondottak is mutatják, hogy ez a hatalmas birodalom milyen sok és kiváló művészeti emlékkel rendelkezik. A szovjethatalom felismerve műemlék-védelmének fontosságát, már 1918-ban határozatot hozott a művészeti emlékek megvédéséről, majd 1948-ban részletesen szabályozta a műemlékvédelem eljárási módjait, szervezetét. Elkészült az össz-szövelségi műemlék alaplajstrom, amely minden szükséges adatot a legrészletesebben tartalmaz. A helyreállításokhoz a tudományos vizsgáló bizottságok szak- véleménye alapján pontos terv-dokumentációkat készítettek és a szükséges pénzbeli fedezetet biztosították (például Leningrad műemléki munkáira 1953-ban 120 millió rubelt költöttek). A nagyobb munkákhoz különleges tudományos restauráló műhelyeket szerveztek, amelyek a többi építkezésekre fennálló egységesítő rendelkezések és normák kötöttségeitől mentesítve dolgoznak. Ezeknél a munkáknál a legnagyobb mérvű hitelességre és az emlékek eredeti képének helyreállítására törekszenek, ahol nem történik meg egyes részek — például eredeti szobrok stb. — indokolatlan eltávolítása vagy eltakarása. Illetékesek a műemlékek megbecsülése érdekében jelentős és tudatos propagandát fejtenek ki. Plakátokat hoznak forgalomba, amelyeken a műemlékek szeretetét, megbecsülését hirdetik. Az érdeklődés felkeltésére a jelentősebb épületekről — például a moszkvai Vaszilij-Blazsennij és a kolo- menszkojei templomokról, a leningrádi főadmiralitás épületéről stb. kultúrfilmek készültek. Ennek és hasonló intézkedéseknek köszönhető az a megbecsülés, amellyel a Szovjetunióban széles rétegek a műemlékek felé fordulnak és azokat történelmük és kultúrájuk anyagi bizonyítékaiként legmagasabb értékeik közé sorolják. jP entiekben kívántuk ismertetni a Szovjetunió követésre méltó példáját a műemlékvédelem terén és szeretnénk, ha mindezeket egyesek nálunk is megszívlelnék. Még mindig akadnak nálunk, vezetők is, akik a művészeti emlékekkel való törődést időszerűtlennek, az ezekre fordított kiadásokat feleslegeseknek tartják. Reméljük az elmondottak ezeket a keveseket is meggyőzték arról, hogy a műemlékek ügyének ápolása a szocialista kultúrával nemcsak összeegyeztethető, de annak elengedhetetlen kelléke is, amely alapot ad a helyes hazafiasság ápolására és mint haladó hagyomány, forrása művészetünk további fejlesztésének. Hevesy .Sándor építészmérnök ÖTÉVES TERVÜNK ALKOTÁSAIBÓL Az épülő Kazincbarcika egyik legszebb, s legnagyobb alkotása a Borsodi Hőerőmű A Mályi Téglagyár hazánk egyik legnagyobb építőanyagipari üzeme Az ötéves terv keretében épült fel « Bélapátfalvi Cementgyár dolgozóinak új kuitúrháza A Bolgár Népköztársaság művészei a hatvani pedagógusnapon Június 5-én délelőtt 19 órakor kezdődően, bolgár művészek vendégszereplésével a hatvani Vegyipari Technikumiban Pedagógus Napot tartanak. A Pedagógus Napon a hatvani kultűrcsoport mellett bolgár zongora- és énekművészek lépnek fel. Ezen a napon Bulgária 10 éves fejlődéséről fényképkial- lítást is rendeznek. A laza norma a fegyelmezetlenség melegágya A magasba szökő új Diósgyőri Nagykohó szocialista iparosításunk egyik (ontos bázisa
