Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-03 / 27. szám

W55 április S. vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A mezőgazdaság dolgozói köszöntik április 4-ét ■ ......---—————ÊÊmÊÊmÊÊÊÊm++mmmÊmammmmmn . A hatvani járásban befejezték a tavaszi búza és a tavaszi árpa vetését A hatvani járás termelőszö­vetkezeti tagjai, dolgozó pa­rasztjai is a tavaszi munka jó elvégzésével köszöntik fel- szabadulásunk ünnepét. A ta­vaszi vetések alá készítik a talajt, s ebben a munkában Zagyvaszántó. Boldog és Csány községek érték el a legjobb eredményeket. Ezzel egyidóben vetik a kora tavasziakat is. Be­fejezték a tavaszi búza és a tavaszi árpa vetését. A kerek- haraszti Béke, Oj Élet, a heré- di Micsurin, a nagykökényesi Táncsics tsz-ek elvetették a tavaszi árpán és búzán kívül a cukorrépát és a mákot is. ★ Ezen a tavaszon még foko­zottabb gondot fordítottak a járásban az őszi vetések ápo­lására. Kétszeresére emelke­dett a műtrágya-vásárlás. Csak Horton 550, Ecséden 450 má­zsa műtrágyát használtak fel főleg fejtrágyázásra. Érthető ez, (hiszen az elmúlt esztendő­ben is igen nagy hasznát lát­ták a műtrágyázásnak. Lőrin­ciben az elmúlt évben 10,4 mázsás átlagtermést takarítot­tak be a műtrágyázás eredmé­nyeként. Nehezen várják már a dolgozó parasztok, hogy meg­kezdje működését a kazincbar­cikai műtrágyagyár, hogy kellő mennyiségű műtrágyához jus­sanak. ¥ A tavaszi munkák gyors el­végzése azon is múlik, milyen segítséget ad a járás dolgozói­nak a gépállomás. Mind a két gépállomás alaposan felkészült a nagy munkára. Az erő- és munkagépek kint vannak a föl­deken és két műszakban dol­goznak, annak érdekében, hogy mielőbb földbe kerüljön min­den mag. ★ A hatvani járásban igen jól jövedelmező üzemág az öntö­zéses termelés, a kertészet. A hatvani Petőfi TSZ-ből mór vi­szik a korai melegágyi salátát eladásra, s két-három hét múlva friss zöldpaprikája is lesz a szövetkezetnek. A me­legágyakban már erősödnek a kiültetni való palánták is. Eb­ben az esztendőben majdnem kétszeresére emelkedik az ön­tözéses területek nagysága. Körülbelül 1500 holdat öntöz­A gyöngyösi járás dolgozói­nak kezdeményezésére begyűj­tési versenyre léptek megyénk járásai a felszabadulás nagy ünnepének tiszteletére. A ver­senyben az első helyet a ver­senykihívó gyöngyösi járás dol­gozói biztosították maguknak évi tervük 22,6 százalékos tel­jesítésével. A második helyre Tamaméra dolgozóinak nagy része becsületesen telje­sítette első negyedévi kötele­zettségét. Példát mutatott Barna Sándor tanácstag, aki már régen beadta az első há­rom. hónap járandóságát. Van­nak dolgozók, akik a fél évre rendezték beadásukat. Ilyen: Kariczki Ferenc és Özs- * nek az idén. A kertészeti nö­vényeken kívül kísérleteznek a szántóföldi öntözéssel. A bol- dogi termelőszövetkezetben kukoricát, cukorrépát és lucer­nát is öntöznek az idén. ★ A termelési kedv növekedé­sét mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan üzemágakat léte­sítenek, ami csak néhány év múlva jövedelmez. A termelő­szövetkezetek 40 hold gyümöl­csöst létesítenek, s 17 holdon szőlőt telepítenek. Ez bizonyít­ja, nemcsak a jelenre gondol­nak, hanem arra is, hogy a következő esztendőkben is egy­re nagyobb legyen a jövedelem. az egri járás került 18,5 szá­zalékkal. A járások sorrendje a továbbiakban a következő: 3, hatvani járás 18, 4. a pé­tervásári járás 16.6, 5. a füzesabonyi járás 14,9 százalé­kos teljesítéssel. A legutolsó helyre a hevesi járás került, tervének 14,7 százalékos telje­sítésével. vetkezet vezetősége is élenjár a beadás teljesítésében, hi­szen Tiliczki István ügyvezető félévi baromfi- és tojás-. Francziszki Ignác és ifj. Tari József igazgatósági tagok ne­gyedévi baromfi-, és tojás­beadásukat rendezték. * Másfél nap alatt 10 holdon vetették el a cukorrépát a komlói Kossuth ÍSZ tagjai Kömlő község dolgozó pa­rasztjai a tavaszi munka első napjaiban megfogadtak, hogy hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére befe­jezik a szántást-vetést. Az ígéret valóraváltásáért a ter­melőszövetkezetek és egyéni­leg dolgozó parasztok ver­senyre keltek egymással: ki végzi el előbb az időszerű munkákat, ki szerzi meg a versenyben a legjobb mun­kát végző tsz-nek és egyénileg dolgozó parasztoknak járó versenyzászlót. Munkakedvben, szorgalom­ban nincs hiány. A Kossuth TSZ földjén március közepe óta szinte megállás nélkül dolgoznak a fogatok és a vető­gépek. Erről tanúskodik a szö­vetkezet szépen zöldülő. gon­dosan ápolt őszi vetése, a 70 hold tavasziárpa és a 20 hold elvetett borsó. Kikeltek már a 90 négyzetméteres meleg­ágyban a dohánypalánták is. A szövetkezetben a gabonave­tés után sem szünetei a mun­ka. A tsz vezetősége hétfőn megvizsgálta a kapásoknak szánt földet, s megállapította, hogy kedden reggel kezdhetik a cukorrépa vetését. Kedden a kora reggeli órák­ban egy 15 tagú munkarsaoat indult ki a cukorrépa földre, s megkezdte a cukorrépa veté­sét. Török Gáspár munkacsa­pat-vezető irányításával szer­dán délig a tervezett 20 hold cukorrépából 10 holdat vetet­tek be. A Kossuth TSZ tagjai az eddig elért eredményeikkel az első helyet vívták ki a község tsz-einek versenyében. A felszabadulási begyűjtési verseny élén a gyöngyösi járás halad Példamutatók a bea dásban vári Ferenc. A földművesszö­Táviratok a tavaszi munkáról A kompolti kísérleti gazdaság vezetői helyszínen segíti! í'''a termelőszövetkezetek dolgozóit Több távirat érkezett a me­gyei pártbizottsághoz, a mező- gazdaság dolgozóitól. A községi tanácsok szinte egymásután jelentették: befejeztük a tava­szi kalászosok vetését, teljesí­tettük adófizetési tervünket stb. Ezekből a táviratokból köz­lünk néhányat. — Vámosgyörk község dol­gozó parasztsága felszabadulá­sunk 10. évfordulójára vállalá­sait teljesítve, tavaszibúza-ve- tését befejezte, és az árpa ve­téstervét is 100 százalékra tel­jesítette március 30-án. Adó­fizetésben az első három hó­nap alatt 106 százalékot, be­gyűjtésben az éves tervhez vi­szonyítva 33 százalékot értünk el. Példát mutatott a Haladás Termelőszövetkezet, melynek tagjai a vetesek teljesítése mel­lett a sertésbeadás 106, a to­jás és a baromfi évi tervelő­irányzat 70 százalékos teljesí­tésével is köszöntik április 4-ét. — Közöljük az elvtársakkal, hogy Ludas község dolgozói a mai napon befejezték a tavaszi kalászosok vetését. — Adács községi tanácsa je­lenti, hogy hazánk felszabadu­lásának 10. évfordulójára befe­jezték a tavaszi búza és tava­szi árpa vetésüket. — Gyöngyöshalász község dolgozói március 29-én Végez­tek a tavaszi kalászosok vetésé­vel. A komPaJti kísérleti gazda­ság dolgozói sem maradtak el adott szavuk teljesítésétől. Szá_ mos felajánlás született a ta­vaszi munkák gyors elvégzésé­re, az állattenyésztés hozamá­nak növelésére. A talajelőké­szítésnél Bata János és Bata József traktoristák DT—413 lánctalpas traktorukkal 350 százalékot teljesítettek, 16 hold helyett 60 holdat tárcsáztak meg egy nap alatt. Zele Boldi­zsár és Juhász János zetorosok 150 százalékos átlagteljesít­ménnyel dolgoztak. Keksz Sándor fejőgulyás, a vállalt 9 literes istállóátlag he­lyéit 11.4 litert ért el. Juni Fe­renc és Földi József a hízó- marháknál a tervszerinti 32 kilogrammos súlygyarapodás helyett 42 kilogrammot ér­tek el. A gazdaság komoly segítsé­get adott a környéken lévő termelőszövetkezeteknek is a munkához. Leilei János elvtárs a kömlői, Vizer Jakab elvtárs a kápolnai szövetkezeteknek adott a helyszínen segítséget a munka megszervezéséhez, a vetés jó elvégzéséhez. Terven felül 12 mázsa tavaszbúzával és 18 mázsa elit F-kukorica vető­maggal is segítették a vetőmag ellátást. A kommunista munkás ,\>c 1935-BEN, húsz évvel ezelőtt egy fiatal menekült érkezett Magyarországra. Erdei Ferenc megelégelte a román tőkések, bojárok elnyomását, boldogabb életet keresett. Nem talált. A Horthy-fasiszta Magyarorszá­gon sem volt jobb az élet, mint a szomszédos Romániában. Éve­kig kínlódott munka nélkül, rendőri felügyelet alatt, fiatal erejét, mesterségét időnként tudta csak egy-egy jó falatért áruba bocsátani. 1939-ben meg­nősült. Élete annyival lett könnyebb, hogy most már nem egyedül, hanem ketten viselték a terhet. Később a Görömbölvi Téglagyárban kapott munkát, és ezután már szűkösen, de csak jutott valami a kis csa­ládnak. A felszabadító harcok ágyú­döreje közelgett a Görömbölyi Téglagyárhoz. Erdei Ferenc és néhány társa, hogy megakadá­lyozzák az üzem leszerelését, el­rejtik a németek elől a gépal­katrészeket. Ekkor még nem tudják, hogy a hatalmas ke­mencébe falazott értékeket ma­gúknak őrzik meg. 1944. no­vember 19-én érkezett a faluba az első szovjet csapat. Erdei Ferenc hamar megbarátkozott a szovjet harcosokkal, mert azok a szebb életről, a szovjet munkások életéről, és a ma­gyar munkás jövőjéről beszél­tek. A faluban nem volt ko­vács, Erdei Ferenc éjjel-nappal dolgozott, egy hét alatt 400 lo­vat patkóit meg, ezzel segítette, hogy a felszabadító harcosok előrehaladhassanak. BEKÖSZÖNTÖTT 1945. A téglagyárat 72 találat érte, el kellett takarítani a romokat, hogy megindulhasson az élet. Erdei Ferenc újból a gyárban van, segít, hogy újra termel­hessen az üzem. Pártok ala­kulnak a községben, az üzem­ben, Erdei Ferenc a szociálde­mokrata pártba lép. Két hónap után azonban hátat fordít a szociáldemokratáknak, mert látja, hogy a vezetők nem a munkások, hanem egymás ér­dekeit tartják előbbrevalónak. A kommunistáknak ad igazat, akik azt hirdetik, hogy azé le­gyen a föld, aki megműveli, és nem a szociáldemokrata veze­tőknek. akik maguknak akar­ják a föld javát. S ezután, Pár még nem lagja a kommunista pártnak, a kommunisták közö't van, azokkal dolgozik. Segítik a faluban az újjáépítést, zára­kat javítanak, rendbehozzák * mezőgazdasági gépeket, hogy megindulhasson a munka a föl­deken. A párt szakszervezeti munkával bízza meg. Az inflá­ció alatt harcol az üzem ve­zetőségével szemben, hogy élel­met tudjanak biztosítani a gyár munkásainak. Szervezik a harcot az államosításért, s 1947-ben a gyár munkásai egy­ségesen követelik: adják a nép kezébe a gyárat. A választások­nál a kommunisták oldalán áll és segít felnyitni azoknak a szemét, akiket a különDÖző pártok demagógiája félreveze­tett. 1947-BEN BELÉP a kommu­nista pártba, a két év alatt végzett munkájával kiérdemli, hogy a munkásosztály élcsapa­ta tagjai közé tartozhasson. Ez­után még nagyobb lendülettel, még nagyobb szívvel dolgozik. 1949-ben Egerbe kerül. Mun­kájában arra törekszik, hogy előrevigye az üzem termelését, az építést. Több újítást dolgo­zik ki, hogy könnyebbé tegye a munkát, hogy emelkedhes­sen a termelés. Később függet­lenített ÜB-titkár lesz, a szak- szervezetben dolgozik. 1951- ben egyhónapos pártiskolára, 1953-ban hathetes szakszerve­zeti iskolára megy. Ahogy ta­nul, egyre jobban látja azt a felelősséget, amely a munkás- osztályra hárul a szocializmus építésében, arra törekszik hát, hogy minél több dolgozóval megértesse ezt a felelősséget. Tanítja a fiatalabb munkáso­kat, eljár a környező üzemek­be, hogy átadja tapasztalatát: Két évvel ezelőtt a pártszer­vezet tagsága az alapszervezet titkárának választja meg. Az­óta igyekszik még jobban meg­állni a helyét, igyekszik úgy dolgozni, hogy a Homok úti téglagyárban is sikeresen har­coljanak a párt politikájának megvalósításáért. Szabad idejének nagy részét is az üzemben tölti, mint párt­titkár és mint munkás is, egyet akar: haladjon a munka, minél több tégla és cserép jusson or­szágunk építéséhez. + Erdei Ferenc egyszerű em­ber: munkás — kommunista munkás. De az elmúlt tíz ev alatt az ilyen egyszerű, hétköz­napi emberek segítettek újjá­formálni életünket, és az ilyen emberek munkája viszi eiőre fejlődésünket. Papp János il— .................. H dlatüz a Kékesen A Heves megyei DISZ-bi- zottság hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulója tisztele­tére, hazánk legmagasabb hegycsúcsán, Kékestetőn hála- tüzet gyújt. A hálatüzet ápri­lis 3-án este 8 órakor gyújtja meg a DISZ KV Intéző Bi­zottságának egy tagja. Az ün­nepségen a megye küldöttei is résztvesznek, valamint szov- jet tiszt és komszomolista elv­társak. A tűznél a DISZ mű­sort rendez, melynek kereté­ben a Ped. Főiskola énekkara és szavalói szerepeinek. Az ünnepség után a mátraházi Sportüdülőben rendezendő vi­dám táncestélyen szórakoznak a fiatalok. Annyira tálán sohasem várta a tavaszt a falu népe. mint 1945-ben. A háború éveiben a megművelt terület egyre csök­kent — minden évben nehe­zebben tartott ki a kenyér és egyre hamarabb fogyott a lopva hizlalt süldő. A falunkbeliek ellenségesen nézték a makacs hótakarót, amely nem akarta átadni a helyét az enyhülést hozó ta­vasznak. A felszabadulás első hónap­jai találgatásokkal — nagy bi­zonytalansásban teltek el. A legvadabb rémhírek, feltevé­sek riasztgatták a népet, hogy „Szibériába visznek dolgozni mindenkit, az oroszok meg ide jönnek lakni“ — meg hogy — „akinek jó háza van, bur- zsujnak nézik és kitelepítik“. csak a legfontosabb dolgokról, az annyira óhajtott földről — a földosztásról nem tudott senVi bîznnv'-'sat. A falut kö­rülölelve ott kínálkozott a szunnyadó föld. csak ki kel­lett volna nvúhani utána ke­züket — mán'« övék lett vol­na. övék, a munkásoké, bére­seké a meredek domboldala­kat művelő embereké. A falu földesurának ezer holdja ott hevert műveletle­nül. A háborúból visszaszál- lingózott emberekben pedig ott tombolt a békés munka utáni vágy. Hiába érezték szi­vük mélyén, hogy övék a föld, hisz az ő verejtékes munkájuk tette évről évre termővé, még­se merték rátenni kezüket. Féltek a jövőtől, féltek, hogy a patakparti csendőrlaktanyá­ba újra visszatérnek a vastag- nyakú. kakastollas pribékek és újra kezdődik a meghurco- lás. verés, börtön, mint 1919- ben a Tanácsköztársaság bu­kása után. A félelem, úgy lát­szik. hiábavaló volt. a csend­őrök helyét a piros—fehér— zöld karszalagos „policárok“ foglalták el. A tél VCgfifßlc megalakult a kommunista párt bátori szer­vezete is. Igaz. ho°v csak né­hány ember — főleg idős. ..19-es“ kezdte meg a párt­munkát. mégis egvre több re­ményt öntöttek a csüggedt emberekbe Tőlük hallották először elhangzani, amit olyan régen szívükön melengettek — „a föld azé. aki megműveli" — Tehát a miénk is — mond­ták a falubeliek. — De nem lesz-e baj belő­le? — aggályoskodtak sokan közülük. Mintegy válaszképpen újabb rémhírek mérgezték a falu levegőjét: „Aki földet igényel, attól még a sajátját is elve­szik“ ... „Nagy ára lesz a földosztásnak, ha visszaáll a régi remdszer. duplán kell megfizetni a föld árát“ — mondogatták, terjesztették a hírt a „jólértesült“ gazdák, akik maguk is féltették jó né­hány hold földjüket. így akarták gálád módon még csírájában halálra ítélni a földosztás gondolatát. A természet pedig mitsem törődve a forrongó falu bajá­val — nem várta meg a nagy vita végét. Az erdők déli ol­dalában a szétszórt aknák közt — kibújtak a hóvirágok. Ki­engedett a föld fagya is. de a faluban még mindig vártak. Vártak ... s közben nyugta­lanul tekintettek az ébredező földek felé. A Wagner föld­birtok óriási táblája ott kínál- gatta magát, s a falu nem merte birtokába venni jogos jussát. Tízéves voltam akkor, gve- rekésszel nem nagyon tudtam felfogni — miért suttognak olyan izgatottan az emberek, ha a földről van szó. S miért emlegetik annyira a falu fe­letti dűlő nevét, ahol a múlt évben még Wagner béresei ütötték a jámbor, fehér ökrö­ket. Már szinte minden másnap összegyűltek az emberek — ilyenkor aztán majd hajba- kaptak. A „kanadaiak“* vagyis az újtelepen lakó földnélküli vagy egy-két holdas embe­rek követelték, hogy minél előbb mérjék szét az urasági földet. A falubeliek pedig tar­tottak a földesúrtól, hogyha „ellene szegülnek“, nem ad többé feles, harmados földet. ricskélni — tehát a földosz­táshoz kell a „kétlábú bot“ — forgattam fejemben a szokat­lan gondolatokat — s tovább faggattam édesapámat: — Az­tán mi is kapunk a földből? — Kapunk ... másfél holdat igényeltem — válaszolt és máris fogta a fura szerszámot s indult Csonkás-dűlő felé, ahol már várták a „kanadaiak“ s néhány kíváncsiskodó falu­beli. Ezek félős borzongással nézték, hogy kajtat az öl. s milyen sietős igyekezettel sza­lad az éles akáckaró a porha- nyós földbe. ásót hoztak — nekem is iutott egy. Mivel is „szántottuk“ volna me? hiszen az egész faluban nem volt egy hefogható jó­szág. A Csonkás-oldalt, benépesí­tették az ásó. igyekvő embe­rek. A Wagner-birtokon meg­indult az élet. Az a néhány család, amely először kapott földet, megmozdította a falut. Most már nem féltek a föld­től. Sorra osztották irt a Sark­gödör. Vénszőlő és Nagyasszó dűlőkön lévő uradalmi földet. Az első ..fecskéket“ százak kö­vették. Az első szabad tavaszon ásó­nyomba vetették el a kölcsön- roagot. Mégsem maradt gaz­dátlanul. műveletlenül a ha­talmas birtok. Íí 3 tavasz mást is termett — bizalmat a kommunista Dárt iránt, amelv hozzásegítet­te az embereket, az életet adó földhöz. Az első április 4-én lépett a párt zászlaja alá az a húsz ember, aki először kapott fö1 det. Május elsején már száza meneteltek alatta, hogv hála iukat és hozzátartozásuka ezzel is kifejezzék. így „tört meg a jég“ Bá­torban az első szabad tava­szon. így került a nén birto­kába a föld. íev vált 'el.lessé a jelszó: „Föld. ken vér sza­badság". Kovács Endre \ mi falunkba nem futott el az Ideiglenes Kormány rende­leté a földosztásról, olyan el­dugott helyen laktunk. Nem volt. ami előbbre vigye a föld­osztás ügyét, csak a föld utá­ni sóvár vágyakozás. amely évszázadok óta ott éledt az emberekben. Az esti vitákban lassan a „kanadaiak“ győztek s egy reg­gel furcsa kétlábú szerszámot láttam a falhoz támasztva. Szaladtam édesapámhoz. — Mi ez a furcsa, nyeles bot? — kérdeztem kíváncsian, s ő komolyan, szinte ünnepélye­sen eitve ki a szavakat — vá­laszolt: — Ez ...? Ez egy öl... — aztán magvarázólag hozzáfűz­te — ... ezzel mérjük a föl­det. Gondoltam, hogy a mi fél hold földünket nem kell mé­\ füld pillái cserélt. Uj tu­lajdonosok a szomszédok, is­merősök ott álltak a tábla szélén, mintha rá se merné­nek lépni. Csak nézték, gyö­nyörködtek a karók által ha­tárolt földben. Én egyre csak a mi táblánk körül forgolódtam. Kiigazítot­tam a karón az írást, vesszőt húztam az .,a“ betű fölé, mert a nagy sietségben megfeled­keztek róla. Hozzákezdtem a földünkön reilő gazdaság fel­fedezéséhez. Volt azon vad- szilvabokor. éledező, oirosháú’ bogár. vadhagvma — s min­den, ami érdekes egy gyerek­nek. Nekem ezek voltak a leg­fontosabbak. Észre sem vettem, hor- édesapám — mikor befejezte a földosztást — hazasietett. Jó ideie vártam már. mire meg­láttam édesanyámmal jött.

Next

/
Thumbnails
Contents