Népújság, 1955. április (27-34. szám)
1955-04-17 / 31. szám
1955 április 17. vasárnap NI EP ÚJSÁG i/ Tegyük gazdaságosabbá, egyszerűbbé a vállalatok irányító munkáját Megyénkben a múlt évi racionalizálás során értünk el eredményeket, főleg a kereskedelmi szervek munkájának egyszerűsítésében. Már ez évben is történtek intézkedések, melyek a szervező és irányító munka megkönnyítését célozzák. Az egyik kezdeményezés például a megyei tanács ipari osztályáról indult el — vitatható eredménnyel: április 1-ig Heves megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés név alatt működött 18 olyan építőanyagot előállító telep, melyek eddig sem tartoztak az Építőipari Minisztérium hatáskörébe. Április elsejével ezeket a telepeket bizonyos szakcsoportokba sorolták, s így létrejött négy önálló vállalat, önálló vezetés mellett: a Téglagyári Vállalat, Hatvan, a Kőbánya- és Cementáruipari Vállalat. Kál, a Szervestrágya Vállalat Gyöngyös, és a Kerámiaipari Vállalat Eger székhellyel. A vállalatok önálló tervvel és pénzgazdálkodással rendelkeznek. Beruházási, fejlesztési és termelési tervüket a megyei tanács ipari osztályáról kapják meg. Mint tanácsvállalatok, pénzügyileg is a tanács illetékes osztályához tartoznak. A négy vállalat munkáját közvetlen fölöttes szervük, az Építőipari Egyesülés fogja ösz- sze, mely Gyöngyösön rendezte be központi irodáit. Az egyesülésnek az a feladata, hogy ellenőrizze a négy vállalat munkáját, s bizonyos irányító szerepet is betölt. Érdemes megnézni, hogyan alakult az egyesülésnél az adminisztratív és a termelőmunkában részvevő dolgozók aránya. A fizikai munkások száma: 266, az adminisztratív és kisegítő személyzet száma: 65. vagyis minden négy termelő munkásra jut egy adminisztratív dolgozó, másképp számolva, az összdolgozók 20 százaléka végez irányító és szervező- munkát. Érdekes azt is megfigyelni, ahogy a termelőmunkához „közeledünk“, úgy csökken a vezetők száma, pedig épp az lenne a cél, hogy a' megfelelő szakmai, politikai ismerettel rendelkező, vezető beosztásban lévők a termelőmunka közvetlen közelében segítsék a fizikai dolgozókat. Nézzük, hogy alakul az egyesülésnél, a vállalatoknál, s a telepeknél a vezetők száma: Az egyesülésnél 17 ember dolgozik, beosztásuk a következő: igazgató, műszaki igazgató, műszaki titkár, főkönyvelő, könyvelő, revizor, diszpécser, pénzügyi és terv-előadó, munkaügy- és normás, szállításveze—■ ^ tő, anyaggazdász, két gépíró és négy kisegítő személyzet. Mint már írtuk, fő feladatuk az ellenőrzés, melyet a megyei tanács illetékes osztályai is végeznek. A Kőbánya és Cementáruipari Vállalatnál például — melyhez két telep tartozik — így alakul a vezetők beosztása: igazgató, könyvelő, segédművezető, szállításvezető, pénzügyi előadó és egy adminisztrátor. Ennek a vállalatnak káli telepén pedig telepvezetőből. adminisztrátorból, hivatalsegédből és éjjeliőrből áll a „vezetés“. Tanulságos megfigyelni az adatszolgáltatás megváltozását is. Az új vállalatok létrehozása előtt a telepek külön-külön, a megyei központhoz jelentették eredményeiket küldöttek el jelentéseiket. Az egyesülés jelenlegi felépítése mellett a telepek a vállalatokhoz, a vállalatok az egyesüléshez juttatják e! kimutatásaikat, melyek innen a megyei tanács ipari osztályához kerülnek. Ezáltal megnőtt a közbeiktatott szervek száma — az egyeszerűsí- tés helyett megnőtt a bürokrácia. Példával illusztrálva: az Egerben székelő Kerámiaipari Vállalat — mely 6 főből álló vezetőséggel működik, annak ellenére, hogy csak ezután fejlesztik ki Bélapátfalván a kerámia-üzemét, — s így gazdaságosabb lenne Bélapátfalván létrehozni a vállalat központját is — elküldi kimutatásait a Gyöngyösön lévő egyesüléshez, s onnan megfelelő iktatás és felesleges időhúzás után jut csak vissza Egerbe a megyei tanácshoz. A megyei tanács ipari osztálya azzal az elgondolással hívta életre a négy vállalat fölé rendelt egyesülést, hogy megjavítsa a vállalatok munkájának ellenőrzését. S azóta biztosan rájöttek már arra. hogy nem mindenben helyes elgondolásuk. Bizonyára gondolkoznak azon is, hogyan lehetne az embereket a produktív termelőmunkára több eredménynyel átcsoportosítani. Ezek a kezdeményezések, ha nem is mindig válnak be úgy, ahogy szeretnénk, megmutatják, lehet változtatni a jelenlegi irányító és szervezőmunkán. A munkafolyamatok egyszerűbbé tételével, a feleslegesen közbeékelt szervek felszámolásával, az erők helyes átcsoportosításával olcsóbbá, könnyebbé tehetjük a vállalatok, hivatalok ügyintézését. Javaslatainkkal, ötleteinkkel segítsük elő ezt a munkát — párt- és szakszervezeteinknek, országos és megyei szerveinknek is ez most elsőrendű kötelességük. Szabó Zoltánná Becsüljük meg , az Erőmű dolgozóinak munkáját' A Mátravidéki Erőmű munkájáról, eredményeiről az újságokban sokat olvashattál. Az eredmények bizonyára büszkeséggel és örömmel töltöttek el. Néhány percig talán úgy érezted, hogy hősiességük egyedülálló és mindannyiunk számára követendő példa. De mondd csa'k, amikor szobádat betölti a villany fénye, vagy a mozik vásznán megelevenednek előtted a képek és te oly jól szórakozol, eszedbe jut-e, hogy kinek köszönheted ezt? Aligha emlékezel rájuk. Te, aki az Erőműben még nem jártál, valójában nem is tudhatod, miből születik otthonod fénye, az üzemek villamos- energiája. Gyere el most velem a Mátravidéki Erőműbe, nézd meg, hogyan dolgoznak az él- üzem cím elnyeréséért. Alighogy belépünk az első ajtón, hirtelen megállsz. Tekinteted a lmtalmas kazánokról, a mellettük törpének tűnő emberekre siklik. Elcsodálkozol: milyen kicsi is valójában az ember. De nézd csak, mire képes! Egy mozdulattal, vagy egy gombnyomással engedelmességre kényszeríti, s máris parancsnoka, irányítója a kazánok munkájának. Nézd milyen lendületesen, lelkesen dolgoznak a május 1-re indított versenyben. Magasabbra megyünk, föl a kazánházak tetejéhez. Az 50 A verseny nem zárult le a felszabadulási műszakkal a Bélapátfalvi Cementgyárban A Bélapátfalvi Cement- és Mészművek dolgozói hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára szép eredményeket értek el. Egy-két évvel ezelőtt a gépeket ki akarták selejtezni, hogy ócskák, elavultak. Pártunk III. kongresszusa után fordulatot teremtettek az üzemben a kommunisták a műszaki vezetők segítségével, mert megértették a kongresszus határozatait. Ennek eredménye volt, hogy a vállalat az utolsó negyedévben élüzem lett. Az eredményekét 'a nemrég még kiselejtezésre ítélt gépekkel értük el. Lelkesen csatlakozott minden dolgozó a felszabadulási versenyhez. Vállalásainkat túlteljesítettük. Első negyedévi klinkerégetési tervünket 110, cementőrlési tervünket 113,2, mészégetési tervünket 122,4, zsákgyártási tervünket 112,1 százalékra teljesítettük. A termelési terv teljesítése mellett 1954-hez viszonyítva hét százalékkal csökkentettük az önköltséget, ez pénzben 1 900 000 forintot jelent. Az önköltségcsökkentéshez nagyban hozzájárult a műszakiak jó .munkája, a megelőző karbantartás biztosítása, a folyamatos, egyenletes üzemeltetés, a szénnel és más anyaggal való rendszeres takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítása, s nem utolsósorban a munkaverseny kibontakozása, Üzemünkben április 4-én 62 fizikai és 19 műszaki dolgozó kapott sztahanovista oklevelet, 69 fizikai és nyolc műszaki dolgozó pedig az „Épi tőipar Kiváló Dolgozója" .1 vényt. Az önköltség csökkentése mellett az egy munkásra eső tervezett termelési értéket 113,7 százalékra, az egy órára eső termelési érték előirányzatot 104,8 százalékra teljesítettük. A verseny nem zárult le a a felszabadulási héttel. Tovább folyik és napról napra szebb eredményeket érünk el, a kommunisták példamutatásával és kezdeményezésére. Alig fejeztük be a felszabadulási műszakot, Pelyhe Kálmán klinkerégető brigádja, máris vállalást tett a nemzetközi proletariátus nagy ünnepére, május 1-re. Vállalták, hogy 200 tonna !klin- kerrel túlteljesítik tervüket, javítják a minőséget, takarékos- kodnak a szénnel és brigádjukban egyetlen igazolatlan mulasztás sem lesz. Versenyre hívták üzemük valamennyi dolgozóját. A felhívás után már az első dekádban eredmények mutatkoztak. Klinkerből 604 tonnát, cementből 644 ton- nát. mészből 172 tonnát termeltek terven felül. Üzemünk minden becsületes dolgozója átérzi azoknak a feladatoknak a nagyságát, melyet pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata tűzött elénk. A kommunisták lendülete, melynek eddigi sikereinket is köszönhetjük, továbbra is újabb eredmények elérésére, a második negyedévi terv teljesítésére mozgósítják üzemünk dolgozóit. Barfa Károly, a pártbizottság titkára 60 fokos melegtől hátadon nyomban megnedvesedik a ruha. Kint nyugat felől fúj a szél és visszavágja a szénporos levegőt. A fekete f üst minduntalan szemedbe hull. Ök már ezt észre sem veszik. Az egyik gondosan vizsgálja a futószalagon csúszó szenet, nem nedves-e nagyon, vagy nincs-e benne sok meddő, mert úgy kevesebb energiát ad. Másik a csöveket, a kisebb berendezéseket nézi, nincs-e valahol javítanivaló. Távolabb a karbantartók egy hosszú csövet készítenek, amelyen majd tiszta, egészséges levegő jut be a kazánházba. Figyeld csak, abban a kalapácsemelésben, vagy egyetlen csavarszorításban mennyi igyekezet, mennyi erő van. S érzed-e, hogy a több áramért, az élüzem címért is csak azok tudnak ilyen munkaszeretettel és szívóssággal küzdeni, akik a népért dolgoznak, akik tudják, hogy a párt által eléjük tűzött feladatok elvégzésében, megvalósításában velük érzünk, mindannyian ott vagyunk. Bárhová megyünk ebben az üzemben, mindenütt az emberek szorgalma, igyekezete hívja magára a figyelmet. Nézd a kazángépészek munkáját. Milyen pontosságot, éberséget mutat minden cselekedetük. Tetteikben mindenütt ta pasztalhatod, láthatod az egymás segítését az üzemrészek együttműködését. A tápházi rész dolgozóinak — itt a nagy salak kazánok mellett — az a feladatuk, hogy megálla pítsák, mennyire sikerült a szenet kiégetni. Odanézz — a napokban első helyre került Acél-brigád egyik tagja — Po- donyi Ignác arcára, aki most a versenytáblát nézi. Üjabb 0,2 százalékkal jobb a salakége- tésük. Milyen boldog büszke- seggel tolja fején hátra a sapkát, nagy dolog is ez, elsőnek lenni ott, ahol olyan két másik brigád a versenytárs, mint a Tűz- és a Szikra-brigádok* Mindaz, amit itt láttál, nem született magától. Az igazgató mindennapos gyakori üzemlátogatása. tanácsai és jó vezetése, a főmérnök kiváló műszaki irányítása és intézkedései, a sok-sok fáradozás, a párt és a szakszervezet tagjainak számtalan hősiessége, példamutatása nélkül nehéz lenne a munka. A tervteljesítés aligha érné el a 125, sőt sokszor a 129 százalékot is. Petőfi altáró bányászainak lelkiismeretes szénfejtése, a szén hasznavehetetlen, meddő tartalmának csökkentése is nagyon sokban javította az eredményeket. Elmondom Neked azt is, amit tőlük hallottam: szép ünnepünk, május 1-e, akkor lesz az Erőmű dolgozóinak igazán feledhetetlen, ha tiszteletére a bánya és az Erőmű együttműködése az egymás kölcsönös segítése tovább javul, ha egész évben teljesítik a Központi Vezetőség kérését és az energia termelést tíz százalékkal növelik. Most tehát megismerted az Erőmű lelkes csoportjának munkáját, küzdelmét az élüzem kitüntetésért, a Te, az én és mindnyájunk életének szebbé tételéért. S esténként, amikor már pihenni térsz, nem feledkezel meg azokról, akik az Erőműben most állnak a gépek mellé, s egész éjjel fáradhatatlanul dolgoznak. Soha ns feledkezzél meg róluk, becsüld meg munkájukat. Dohai Margit (/ A dolgozó nép helyzete Heves megyében a világgazdasági válság éveiben (1929-1933) I. Irta : Dr. Szántó Imre főiskolai tanár A kapitalizmus részleges és ■*’*- viszonylagos stabilizációja 1929-ben véget ért és olyan pusztító erejű gazdasági válság kezdődött el, amely felülmúlt minden addigi gazdasági válságot. A kapitalizmus általános válságának talaján keletkezett általános jellegű túltermelési válság rendkívül súlyosan hatott Magyarországra, melynek gazdasági élete ezer szállal volt összefűzve a nyugati imperialista államokéval. Mivel az uralkodó osztály a válság minden terhét a dolgozó tömegek vállára igyekezett áthárítani, a magyar munkásosztály és szegényparasztság elnyomorodása ezekben az években még jobban fokozódott. Egerben a Hering-féle Mezőgazdasági Gépgyár és Vasöntöde RT cég már 1927 óta erősen csökkent ütemben dolgoztatott, mert a környékbeli malmok, bányák — melyeknek gépeket készített — beszüntették üzemeiket, a parasztok pedig nem tudtak gépeket vásárolni. A válság éveiben alig néhány emberrel dolgozott az egykor jelentős üzem. Az Egri Lakatos- és Le- mezárugyár negyven évi működése után, 1932 augusztusában elhatározta a felszámolást. A felszámolás oka a gazdasági helyzet bizonytalanságában keresendő, a hitelválságban; a bankok nem folyósítottak hitelt a gyártáshoz, a válság következtében a vásárlások majdnem teljesen szüneteltek. Valamikor 200 munkás dolgozott ebben az üzemben, most alig voltak harmincán a telepen. A nagytőkés vállalatok versenye a kisiparosok és kiskereskedők tekintélyes részét tönkretette, csődbe juttatta. De az állam adópolitikája is hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben a válság éveiben többszáz kisiparos és kiskereskedő ment tönkre és csukta be üzletét, műhelyét. Nem akadt olyan iparos, aki nyugodtan nézhetett volna a holnap elé. Pénztelenségről, szegénységről és nyomorról panaszkodtak mindnyájan. |Af ár a stabilizáció éveiben is igen alacsonyak voltak a munkabérek, a válság éveiben pedig elképesztően alacsonyra süllyedtek. A föld- birtokosok és tőkések a termelés csökkenése ellenére is a maximális profitot hajszolták, a válság terheit a dolgozókra hárították át. A földmunkások 1930-ban tömegesen hagyták ott a Lillafüred—Egri útépítést, mert nem tudtak annyit keresni, hogy hozzátartozóikat eltartsák. Az Egri Dohánygyárban is csökkentették a munkabért. 1931 március 1-től a munkaidőt napi félórával csökkentették és egy munkás hetenként csak 1000—1200 darab szivart zárolhatott. A gyárnak 550 olyan akkordmunkása volt, akiket ez a rendelkezés keresetüknek 15—20 százalékától fosztott meg. Az egercsehi bányatelepen a kereset éppen csak arra volt elég, hogy éhen ne haljon a bányász családjával együtt. A munkanélküliség mind- járt a válság elején erősen megnövekedett. Egerben a Keresztényszocialista Párt irodáját naponként 60—80 munkanélküli kereste fel. Ezek szervezett munkások voltak, de százan és százan akadtak olyanok, akiknek létezéséről, nyomoráról nem tudott senki. Eger város mindössze kb. 500 munkanélkülit tartott számon, de magánosok számítása szerint 1500-ra becsülhető a munkanélküliek száma. a nagybátonyi állami kőbánya 1930 júniusában elbocsátotta összes munkását. A váratlan intézkedés több mint 600 embert tett egyik napról a másikra kenyértelenné. A mátra- szelei szénbányában 350 bányász maradt kereset nélkül, de kihűltek a Parádi Üveggyár kemencéi is. Az üzemet 1930 novemberében állították le. 1932 januárjában az egercsehi bányából is elbocsátottak 600 bányászt. A különböző üzemekben mindenütt csökkentették a munkáslétszámot. Éppen a megye legszegényebb részén, a pétervá- sári járásban s Bekölce körül a Borsodnádasdi Lemezgyár korlátozta üzemét és elbocsátotta a munkások egy részét. 1933 január 15-én elbocsátották a Gyöngyösi Lignitbánya 130 munkását, a tisztviselőknek pedig felmondtak. E felszámolás miatt óriási elkeseredés támadt Gyöngyösön, mert igen sok család maradt munka nélkül. A vármegyei gazdasági felügyelőség jelentése a mező- gazdasági munkásokra vonatkozólag igen elszomorító adatokat tartalmaz. A megye területén alig néhány faluból szerződtettek summásokat a tavaszi munkákra, mivel megcsappant a cukorrépatérmelés. A földbirtokosok lassan áttértek a kevesebb munkást foglalkoztató termelésre, s ilyenformán mindenütt több ember maradt munka nélkül. A mezőgazdasági munkásság elhelyezkedése a nagybirtokon is bevezetett „takarékoskodás“ folytán, másrészt a külterje- sebb gazdálkodásra való visz- szaesés következtében nem volt biztosítható. A megyében még 1933 decemberében is 21 000 mezőgazdasági munkanélküli volt. A mezőgazdasági válság az agrárproletariátust és a szegényparasztságot sújtotta, de szomorú következményeit a középparasztság tekintélyes része is megsínylette. A magas adóterhek, a bank- és kulák- uzsora kamatai alatt nyögő kisparasztság tízezrei ellen folyt a végrehajtás a válság éveiben. A mezőgazdasági munkások kereseti viszonyai mérhetetlenül leromlottak. Míg a válság előtti esztendőkben a megye északi részének agrárproletár lakossága részben a bányákban, részben a fakitermelésnél nagyobb számban el tudott helyezkedni, most, a válság éveiben ezek a lehetőségek csaknem teljesen megszűntek, a pénztelenség napról napra fokozódott, a parasztok eladósodása egyre nagyobb méreteket öltött. Különösen súlyos helyzetbe kerültek azok a földhözjuttatottak, akik a földreform során valami kis birtokhoz jutottak. A kiosztott földek ára azoknak az időknek a földáraihoz igazodott. Amikor a búzát 40 pengőért lehetett eladni, s a föld ára 800—1200 pengő volt holdanként. A válság éveiben viszont a földek értéke egyhar- madára esett, s a törlesztési részletek a régi megállapítás szerint olyanok voltak, hogy jó közepes termés mellett is a föld egész hozama sem elegendő az évi törlesztési részletek kifizetésére. A gazdák sem a törlesztést, sem az adókat nem fizették, a tartozás lassan felszaporodott, s a földreform során sok „kisgazdává“ emelt ember koldusbotra jutott, A dolgozó parasztság adó- terhe a válság éveiben szinte katasztrofálissá vált, hiszen a magas termelési költség és a lehetetlenül alacsony árak következtében a mező- gazdasági árutermelés szinte elvesztette jövedelmezőségét* Az általános elszegényedés egyik legbiztosabb fokmérőjének tekinthetjük Heves megyében is az adóhátralékok nagyságát. A megyében 1930 október hónapban csak 14 község volt, amelynek 75 százaléknál kevesebb az adóhátraléka és 39 község, amelynek 100 százalékon alul állott az adótartozása. Ezzel szemben 5 község 200 százalékon felüli adóhátralékkal dolgozott. Ezek a -számok hű tükrözői annak a szinte tarthatatlanul növekvő nyomorúságnak, ami a falvakra nehezedett. A dolgozó parasztság, a bankok, a kulákok, a falusi boltosok kamatuzsorája alatt nyögött. Még a főispán, Hedry Lőrinc is kénytelen megállapítani a közigazgatási bizottság ülésén, hogy „sok helyről me- .rül fel panasz némely pénzintézetek súlyos kamatpolitikája ellen. Egyes bankok úgyszólván uzsorakamatot szednek ahelyett, hogy kíméletes politikával segítenének a bajbajutott gazda helyzetén a mai nehéz gazdasági viszonyok között. Könyörtelenül foganatosítják a végrehajtásokat is“* Nem egyszer előfordult az is, hogy kistőkés uzsorások 40— 50, sőt 60—80 százalékra adtak pénzt a megszorult szegényeknek. (Folytatjuk.) « Hatvan vasútállomás IV1ÖHSZ szervezete versenyre hívja az orszáa ioinden ËHSZ szervezetét A hatvani vasútállomás és a fűtőház szabadságharcos szervezete a M0HSZ választó taggyűlésén áz egész ország MÖHSZ-szervezeteit versenyre hívta. Vállalták, hogy. a párt-, a DISZ- és a tömegszervezetek segítségével július 3-ra 30 új tagot szerveznek a szövetség tagjai sorába: a tagságot a Szovjetunió a párt és a haza szeretetére nevelik; 1955- ben két alapfokú lövészkört indítanak be; segítik a termelő munkát azzal, hogy a jelenlegi két brigád mellett, három új brigádot szerveznek. A választó-taggyűlés határo zatot fogadott el. A határoza többek között kimondja, bog; nevelőmu.lkával odahatnak hogy elmélyítsék a hazaszere tetet, harcot folytatnak a jobb oldali nézetek ellen, soraikbai nem tűrik a fegyelmezetlene két, a szövetség tekintélyé romboló egyéneket és a sző vétség egész munkájábai igényli a párt vezető és irá nyitó szerepét. Szűcs Ferenc MÖHSZ elnök
