Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-07 / 28. szám

4 NÉPÚJSÁG 1955 április 7. csütörtök (a 3. oldal folytatása) A béke, demokrácia és szo­cializmus táborának országai közötti szoros együttműködés igen fontos eszköze a biztonság ■megszilárdításának, nagy hoz­zájárulás az egész világ egy­szerű embereinek közös harcá­hoz, az új háború kirobbantása ellen. Az országaink közötti baráti kapcsolatok alapja maguknak a népeknek mély érdekközös­sége, a nemzetközi szolidaritás. A Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a népi demok­ratikus országok változatlanul békepolitikát folytattak és folytatnak, építik kapcsolatai­kat minden állammal, nagy és kis államokkal egyaránt, a né­pek szuverenitásának és va­lódi nemzeti függetlenségének tiszteletben tartása alapján, az egyenlőség és a kölcsönös elő­nyök, a belső ügyekbe való be nem avatkozás alapján. Mindez lehetőséget biztosít az államok békés egymás mellett élésére, függetlenül társadalmi és poli­tikai berendezésüktől. Az országok közötti kapcso­latok terén egyenesen ellenté­tes politikát folytatnak az im­perialista államok uralkodó kö­rei, élükön az Északamerikai Egyesült Államokkal. Ezek minden erővel arra töreksze­nek, hogy ne engedjék meg a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, és nyíltan új háborút ké­szítenek elő. Fokozzák a fegy­verkezési hajszát és az atom­fegyverek gyártását, soha nem látott méretekre duzzasztják a hadiköltségvetéseket, folytatják a haditámaszpontok felállítását, a Szovjetunió, Kína és a béke és szocializmus táborának többi országa elleni támadásra ag­resszív tömböket tákolnak ösz- sze. I Európában a német milita- rizmus felélesztésére töreked­nek, és belőle akarják megte­remteni az általuk előkészített agresszió ütőerejét. Ázsiában katonai csoportosulásokat és tömböket hoznak létre, ame­lyek a nagy kínai nép és a többi, a demokratikus fejlődés útjára tért népek ellen irá­nyulnak. Támogatják Csang Kaj-sek klikkjét, provokáció­kat szerveznék a Kínai Nép- köztársaság ellen az általuk törvénytelenül megszállt Taj- van-sziget térségében, és be­avatkoznak Kína belügyeibe. Az imperialista reakciónak nincsen ínyére a népi demok­ratikus rend, amely egy sor európai és ázsiai országban létrejött. Arról álmodoznak, hogy itt a népi demokrácia rendje helyett kapitalista rend­szert teremtenek, és az elnyo­más és kizsákmányolás jármát akasztják a dolgozók nyakába. A népek azonban nem akarják az átkozott kapitalista múlthoz való visszatérést, és szükség esetén meg fogják tudni vé­deni magukat és az általuk lét­rehozott népi demokratikus rendszert ezektől az alávaló kísérletektől. Tékintettel arra a megnöve­kedett veszélyre, amely egy sor állam imperialista köreinek a német militarizmus feltámasz­tására irányuló makacs törek­véseivel kapcsolatban fenyegeti biztonságunkat, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus tá­borába tartozó országok népei kénytelenek voltak meghozni a szükséges rendszabályőkat vé- I deImük megerősítésére, hogy I az agresszív erőkkel saját egye- I sítMtt erejüket állítsák szembe. Ebből a célból nyolc európai állam képviselői a múlt év de­cemberében a moszkvai érte­kezleten megállapodtak a szükséges rendszabályokban fegyveres erőik megszervezését és ezek egyesített parancsnok­ságát illetően. A párizsi egyezmények rati­fikálása lényegesen megváltoz­tatta a nemzetközi helyzetet. Igaz, hogy a béke ügyét ve- 'szélyeztető párizsi egyezmé­nyek ratifikálását az angol al­sóházban és a francia nemzet­gyűlésben csak a képviselők kisebbsége szavazta meg. Köz­tudomású, hogy emez országok és más országok népei igazsá­gos, aktív ellenállást tanúsíta­nak az agresszív, revanséhes német Wehrmacht felállítására irányuló politikával szemben. Csak az Északamerikai Egye­sült Államok agresszív körei­nek és azok cinkosainak nyo­mására sikerült — a népek akarata ellenére — elérni a párizsi egyezmények parla­menti jóváhagyását. Vitathatatlan, hogy a párizsi egyezményék ratifikálásával kapcsolatban fokozódott a nem­zetközi feszültség, megnőtt az új háború veszélye. A Szovjet­unió és a népi demdkratikus országaik népei ebből levonják az összes szükséges következte­téseket és mozgósítják erőiket országaik gazdasági erejének és védelmi képességének meg­szilárdítaná. j. A szocialista tábor országai­nak népei mélységesen bíznák saját erejükben, kimeríthetet­len erőforrásaikban. A béke és a szocializmus tábora még soha sem volt olyan erős, egységes és összeforrott, mint jelenleg. Népeink minden szükséges lé­pést megtesznek és meg fog­nak tenni annak érdekében, hogy meggátolják az új hábo­rút. De tudják meg a háborús gyújtogatok, hogyha mégis rá­kényszerítik az emberiségre az új háborút, pórul fognak járni. A demokratikus országok né­pei újra meg újra kijelentik, hogy nem akarnak háborút, amely mérhetetlen szenvedése­ket és fájdalmat hozna az em­berek milliói számára az egész világon. Céljuk az, hogy meg­védjék a békét, elérjék, hogy minden nép élvezhesse a bé­kés, nyugodt, emberi élet elő­nyeit. A párizsi egyezményeket ra­tifikálták, de még nem tolna késő megállítani azok megvaló­sítását, megakadályozni a né­met militarizmus újjáéleszté­sét, egy új világháború kirob­bantásának eme legveszélye­sebb tényezőjét. Ezt követeli valamennyi nép, köztük magának a német nép­nek érdeke is. A német nép­nek békére, egységes, békesze­rető Németországra van szüle, sége és nem olyan Wehrmacht- ra, amelynek élén hitlerista rabló tábornokok állanak. A szovjet kormány nem egy­szer tett olyan kezdeményezést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és a vitás kérdé­sek békés megoldására irá­nyult. A szovjet kormány ezen békés kezdeményezése lelkes támogatásra és helyeslésre ta­lál a haladó nemzetközi közvé. lemény részéről. A mi oldalunkon áll a széles népi tömegek együttérzése minden országban. A béke erői napról napra növekszenek és már most is jóval hatalmasab­bak a háború és az agresszió erőinél. Kedves barátaim! Engedjék meg, hogy kifejezzem azt a szi­lárd meggyőződésemet, hogy a hősi magyar nép, amely ma felszabadulásának tizedik év­fordulóját ünnepli, méltó mó­don fog hozzájárulni a béke és a szocializmus erői további megerősödésének közös ügyé­hez. Elvtársak! A Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának Elnöksé­ge, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Mi­nisztertanácsa és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy a kö­vetkező üdvözletét adja át önöknek és önökön keresztül az egész magyar népnek: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségénekr Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlete A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának, A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének! A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe — felszabadu­lásának tizedik évfordulója — alkalmából a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szívből jövő jókívánságait küldi önöknek és az önök személyén keresztül az egész magyar népnek. A szovjet nép örömmel látja azokat a sikereket, amelye­ket a magyar nép a szocialista gazdaság alapjainak építése, a nemzeti kultúra fejlesztése és a dolgozók anyagi jólétének emelése terén elért. Kifejezzük azon szilárd meggyőződésünket, hogy a ma­gyar nép, a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztár­saság kormánya vezetése alatt a jövőben is állhatatosan és fáradhatatlanul fog küzdeni új sikerekért a népgazdaság és a kultúra felemelése terén, és a népi demokratikus rendszer további megerősítéséért. Erősödjék és fejlődjék a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság népeink javára, az európai béke és biztonság meg­erősítése érdekében! A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÄCSÄNAK ELNÖKSÉGE A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Vorosilov elvtárs hosszan- I ünnepségekre hazánkba érke­tartó, viharos tapssal fogadott ^tí kühöldi kormányküldött­ségek vezetői is felszólaltak beszéde után a felszabadulási * a diszünnepségen. Megyénk dolgozóinak szívében forrón izzik a szeretet és a hála a Szovjetunió iránt Díszünnepség az egri Dózsa filmszínházban hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából Szabad országunk dolgozóinak milliói legnagyobb nem­zeti ünnepünket, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját ünnepeIté'k. Sohasem ünnepelt még népünk ilyen felemelő, hálatelt érzéssel. Forró hálával a nagy Szovjetunió iránt, melynek katonái vérrel áztatták földünket, hogy hazánkat az ő vérükkel,- segítségükkel, s a mi munkánkkal a rongyosok, éhezők, nyomorgók, s megalázottak országát virágzó, gazdag szabad országgá tegyük. Mély hálával pártunk iránt, mely szilárdan és erősen állt az első pillanattól kezdve az építő­munka élére, hogy szebbé, boldogabbá, erősebbé tegye életün­ket. Tíz szabad esztendő ezernyi nagyszerű tette, a dolgozó népünk egyre szépülő élete, minden öröme sűrűsödött ezen a napon a magyar nép szívében. Méltóan, a jó munka után meg­érdemelt jó érzéssel ünnepeltek megyénk dolgozói is az élre- jutott üzemekben, egyre szépülő városainkban, s megváltozott falvainkban egyaránt. Tízezrek vonultak fel, hogy leróják há­lájukat a megyénkben hősi halált halt szovjet katonák emléke előtt. Szabad szél lengette a munkáskezek által magasra tar­tott zászlók vörös selymét, az ünneplőbe öltözött városok, fal­vak ezernyi nemzetisein lobogóját, s az egykori zsellérek, sum­mátok lányainak színes szoknyáit. Soha még történelmünk folyamán így nem ünnepelt megyénk népe. ★ ¥ * Egerben a Magyar Dolgozók Pártja megyei bizottsága, a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a Magyar—Szovjet Társaság vasárnap este az egri városi színházban hazánk felszabadu­lásának 10. évfordulója al­kalmával ünnepi estet rende­zett. A színpadot ez alkalom­mal gyönyörűen feldíszítették, nemzetiszín, s piros zászlók előterében szovjet katona alak­ja emelkedett, amint segítő kezét egy gyermeknek nyújt­ja. Tíz év aranyos betűi ra­gyogtak a babérkoszorún. A szovjet és magyar him­nusz elhangzása után Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei ta­nács elnöke tartott megnyitó beszédet, majd Komócsin Mi­hály elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja Megyei Bizottságá­nak első titkára mondta el ünnepi beszédét. Komócsin Mihály elvtárs ünnepi beszéde 1945. április 4-én valami egé­szen új kezdődött népünk éle­tében — kezdte beszédét Ko­mócsin elvtárs. Történelmünk­ben e nap szinte új időszámí­tás kezdeteként vonult be. Talán nagynak tűnnek e sza­vak, de most tíz év távlatából visszatekintve, olyan érzés fog el bennünket, hogy ezek a szavak nem is fejezik ki A díszünnepi elnökségben Komócsin Mihály elvtárs a megyei pártbizottság első titkára, Erdélyi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Such János elvtárs, a megyei pártbizottság harmadtitkára, Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke, Papp Sándorné elvtársnő, a megyei tanács elnökhelyettese, Furucz János elvtárs, az SZMT elnöke, Kocsmár János elvtárs, Eger város tanácsának elnöke, Árvái Dezsővé elvtársnő, az MNDSZ megyei titkára, dr. Némedi La­jos elvtárs, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója, Jenei Artúr elvtárs, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Bittner János elvtárs, a Magyar—Szovjet Társaság megyei titkára, Bérezési Emil alezredes elvtárs, Müller Gyula elvtárs, belügyi főosztály megyei vezetője, Bata Józsefné, a Dohánygyár sztahanovistája, Pálok Ferenc Kossuth-díjas kőműves, Balázs Sándor, Vinczepap Ferenc, dr, Bócz Sándor kórházigazgató foglaltak helyet. mindazt a nagy változást, ami életünkben történt. Felszabadultunk ! E szó sok mindent jelent. Egy régi, elavult, rossz aluli felszabadulás, sivár kilátásta- lanság helyett új életet, gazdag távlatokat nyitó jövőt fejez ki. E szó valóságos értel­mét, jelentőségét akkor látjuk igazán, ha nemcsak a mát nézzük, hanem a múltat is. Emlékezzünk vissza! A mi népünk története na­gyon gazdag forradalmi és szabadságharcokban. Tatárok, törökök, németek és magyar főurak dúlásai ellen számta­lanszor fogott fegyvert dolgo­zó népünk földjének, szabad­ságának védelmében. A mi megyénk földje — mint drá­ga hazánk része — sűrűn volt küzdőtere e harcoknak. Ko­mócsin elvtárs megyénk tör­ténelmi múltját ismertetve, beszélt az egri hősökről, Rákó­czi kurucairól, az 1848—49-es kápolnai csata hőseiről, az 1919-es — a mi földünkről, megyénkből elindult dicső em­lékű vörös hadseregről, 1945. februárjában a hitleri fasiz­mus elleni harcra toborzott tízezer Heves megyei fiatal­ról. A testvéri szovjet nép tett történelmi, igazságot orszá­gunkban. Elhozta 1945 tava­szán a szabadságot — folytat­ta beszédét Komócsin Mihály elvtárs — az 1848—49-es hősök unokáinak, a 19-es fegyver- társaknak, megvalósult nem­zeti történeknünk legkivá- lóibbnak álma: szabad lett a drága haza földje, s népe. Emlékezzünk vissza! Országunkat a felszabadulás előtti évtizedekben, évszáza­dokban a gazdasági elmara­dottság, a kulturálatlanság, a politikai jogtalanság jellemez­te. Megyénk területén mező- gazdasággal foglalkozó lakos­ság nem egészen egy százalé­ka birtokolta a művelt föld­terület több mint felét. Het­ven kiváltságos személy tu­lajdonában volt a mezőgazda- sági művelés alatt álló terü­let közel egynegyede. A kis- és középparasztok, bár a mező- gazdasági népesség 96 száza­lékát tették ki, mégis a föld­területnek csak egyhanmadát vallhatták magukénak. A me­zőgazdasági népesség közel 40 százaléka nincstelenként, ku­bikos-talicskával, vagy kapá­val rótta a megyét, nem egy­szer az ország távoli útjait. A munkásság, a kapitalista kizsákmányolás alatt nyögött, éhbér és munkanélküliség volt osztályrésze. A szellemi munka dolgozói, ha egyálta­lán volt munkájuk, a kiváltsá­gos kisebbségnek voltak ki­szolgáltatva. Sivárság és ki- látástalanság volt mindenfelé, mely vándorútra, idegen or­szágokba kényszerítette a ma­gyarság ezreit. Ezt a múltat semmisítette meg a dicsőséges szovjet had­sereg. Szétverte a népelnyomó reakciós rendszert. A mi éle­tünk üres, nyomasztó tíz év előtti időszaka már csak rossz, kellemetlen emlék — elmúlt. De ne feledjük, hogy ez az emlék arra is ösztönöz ben­nünket a múlt gyűlölete mel­lett, hogy becsüljük és védjük ma a munkával, ha kell, hát harccal a kapott szabadságot. Vigyázzunk tiszta jelenünkre, hogy ne térhessen vissza a régi rend, hogy gyerekeink ne ismerjék meg azt, amit mi is szívesen felejtünk. Komócsin elvtárs ezután hangsúlyozta, — felszabadult népünk élni tudott a szabad­sággal. Élni, mert először a történelem során olyan nem­zet hadserege lépett földjére, mely barátként jött, mely nem újabb igát, hanem a szabadsá­got hozta népünknek. Élni tu­(folytatás az 5, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents