Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-07 / 28. szám

1955 április 7. csütörtök. nípujsZg 5 dott népünk a szabadsággal, mert először a történelem so­rán volt egy olyan következe­tes, céltudatos vezetőerő — a kommunisták pártja, mely a nehézségek legyőzésére vezet­te országunk népét. Az ezeréves perben a ma­gyar munkásosztály, a kom­munisták kimondták a nép ítéletét, a legfelsőbb bírói szót, átadva a földet annak, ki ve­rítékével, vérével olyan hosz- szú ideig nem a maga javára öntözte, a magyar paraszt­nak. A felszabadító szovjet testvér segítséget adott a talpraálláshoz. Üj és régi bir­tokosok ezrei és ezrei szovjet földről kapott vetőmaggal termelték az első szabad ke­nyeret; A romokból újjáépített gyá­rakban a munkásosztály meg­termelte az új gazdaságok te lpra állásához szükséges szerszámokat, gépeket, az élet nehézségeit kiküszöbölő ipar­cikkeket. Ezután Komócsin elvtárs munkásosztályunk nagyszerű erejét, országunk egyre iparosodó jellegét is­mertette. Majd rátért me­gyénk üzemei munkájának is­mertetésére — elmondotta, hogy megyénkben az iparvál­lalatok száma az ötéves terv alatt 3,5-szeresére emelkedett. Az ipari termelés több mint négyszeresére, a munkáslét­szám háromszorosára. Olyan kis falvakban — mondotta Komócsin elvtárs — mint Gyöngyösoroszi, Felnémet. Sí­rok, Ápc, korszerű, új, hatal­mas üzemek létesültek. Ma már alig van olyan falusi csa­lád, ahonnan ne került volna ki egy-két bányász, ipari mun­kás. Ez munkásosztályunk számbeli növekedése mellett a parasztság általános előre­haladását. kulturálódását, a szűk falu határába való zárkó- zásának felszámolását ered­ményezte. ‘ Az éltető villanyfény ma már majdnem minden közsé­günkben állandó lakos. Csak az ötéves terv alatt 50 száza­lékkal emelkedett a villany- hálózatba bekapcsolt lakások száma. A felszabadulás előtt az egymás melletti községek is messze voltak, csak az öt­eves terv alatt több mint 50 községet kapcsoltunk be autó­buszhálózatba. Csak az ötéves terv alatt 3700 családiház és lakás épült, amelybe beköltö­zőitek száma megközelíti Hat­van város lakosságának lét­számát. Negyven százalékkal bővült a községek járdaháló­zata. s Eger vízvezeté kháló- zata. Kétszeresére emelkedett a bölcsődék, napközik, óvo­dák száma, 60 százalékkal sza­porodott az orvosok száma, másfélszeresére emelkedett a középiskolai tanulók száma — mindez első ötéves tervünk alatt. Községeink túlnyomó több­ségében a felszabadulás előtt a kocsma jelentette az, egye­düli szórakozási lehetőséget. Ahol azelőtt azt sem tudták, mi a film, ma hetenként szín­vonalas filmelőadásokat lát­nak. Rendszeres időközönként hivatásos színészeink, s tehet­séges népi művészegyütteseink műsoraiban gyönyörködhet­nek. Ahol azelőtt könyvként csak a bibliát és a kalendáriu­mot ismerték, ott most a vi­lágirodalom klasszikusait, a régi és új magyar, valamint szovjet irodalom kiválóságai­nak müveit olvassák. Száz községünkre 120 könyvtár, ezer lakosra 337 kötet könyv jut. A szellemi munka dolgozói egy szűk. kiváltságos réteg he­lyett ma a néptömegeket szol­gálják. Laboratóriumainkban új anyagokat, mezőgazdasági kutatóintézeteinkben új nö­vényfajtákat kísérleteznek ki dolgozó népünk gazdagítására. A népet szolgáló régi értel­miség mellett tapasztalataik- gal gazdagodva, vele össze­forrva sorakozik fel a munká­sokból és parasztokból lett új értelmiség. Az elért eredmények azon­ban nemcsak jogos büszkesé­get váltanak ki belőlük, ha­nem erős kötelességérzetet is. Köteleznek bennünket vívmá­nyaink megvédésére s to­vábbfejlesztésére. Meg kell Védenünk dolgozó parasztsá­gunkat, hogy a kulák ne tudja földiéből kiforgatni, új­ra szolgájává tenni. Segíteni kell az egyénileg gazdálkodó Í iarasztságot termelésének fej- esztésében. Ehhez nagyszerű alapot ad szocialista iparunk, korszerűen felszerelt nehéz­iparunk. Tovább kell fejleszte­nünk minden ellenséges ár­mánykodás ellenére a paraszt­ság új, virágzóbb életét je­lentő termelőszövetkezetein­ket. Az új út szilárd alapjai­nak megteremtését fejlett szo­cialista iparunk teszi lehető­vé. A továbbfejlődést előse­gíti a mind több traktor, kor­szerű mezőgazdasági gépet gyártó nehéziparunk fejlesz­tése. Gondosabb, fegyelmezet­tebb munkával, az államunk iránti kötelezettségek mara­déktalan teljesítésével kell még biztosabb alapot teremte­nünk az életszínvonal emel­kedéséhez. Meg kell védenünk minden külső és belső ellenség ellen népünk hatalmát, hazánk füg­getlenségét, szabadságunkat és a békénket. Biztos alapját képezi ennek pártunk és né­pünk sziklaszilárd egysége, I amelyen minden ellenséges ár- I mánykodás megtörik. Komócsin elvtárs ezután I azoknak a júdáspénzen élő uraknak üzen, akik a nép ha­ragja elől nyugatra menekül­tek. Rosszul számítanak ezek az urak — mondotta —, hiá­ba próbálják röplapokon ke­resztül. az éter hullámain rá­galmazni, félrevezetni dolgozó népünket. Amiért dicső őseink évszázadokon át annyi vért és verejtéket hullattak, a szovjet testvéri nép segítségé­vel megszerzett szabadságun­kat nem engedjük többet el­venni. Rajtunk nem fog sem úri csalfaság. sem erőszak. Ű tünkön — fejezte be be­szédét Komócsin elvtárs —, melyen 1945. április 4-én el­indultunk, nem tudnak feltar­tóztatni. Mi már nem azok va­gyunk, akiknek ők régi ta­pasztalataik alapján hisznek, már nem görnyedtem hanem egyenes derékkal járunk, messzire előre látunk, mert felszabadultunk. * Kamócsim elvtáre beszédé­nek elhangzása után kezdetét vette az ünnepi kultúrműsor, A műsorból messze kiemelke­dett Kodály Zoltán: Kállai kettősének nagyszerű előadá­sa, melyet a Heves megyei népi zene- és énekegyüttes kitűnő összeforrottsággal adott elő. A mű tartalma jel­képe volt az elnyomott job­bágyok. zsellérek felszabadu­lásának és a mű befejező ré­széből már a mai boldog éle­tünk bőségesen zengő vidám­sága tör elő. Külön meg kell dicsérnünk Darázs Árpád Liszt-díjas karnagyot, kit a közönség a népi zenekarral és énekkarral együtt méltán ün­nepelt. Igazi, ünnephez méltó műsorszám volt ez. A műso­ron énekelt Szecsődy Irén, Bencze Miklós, Kenéz Endre, az Operaház művészei. A Rá­dió kisegyüttese művészi tel­jesítményt nyújtott a Hunyadi László nyitánya és a Traviata imtermezzójával. Az Operaház balettművészei kedvesen egé­szítették ki az ünnepi műsort, melyet a zsúfolásig megtöltött városi színház közönsége lel­kesen tapsolt végig. Április 4-én Egerben Eger népe felvonul a Kossá th térre, a diszemelvény elé Az ünnepi díszbe öltözött Eger városát pattogó indulók ébresztették április 4-ének reggelén. Korán benépesültek az utcák, felnőttek, diákok — nem egyszer egy egész család együtt — igyekeztek munka­helyükre, iskolájukba. Kilenc óra előtt röviddel egy pilla­natra, mintha megállt volna az élet Eger utcáin: a gyüle­kezőhelyeken már mindenki ott volt, de a felvonulás még nem kezdődött meg. A Kossuth téren díszes emelvény, a háttérben a vár sok küzdelmet látott ódon fa­lai — jelképszerű, sokat mondó háttér ez. A tér még üres, csak a piros karszalagos rendezők járkálnak izgatottan jobbra-balra. S alig, hogy el­ütik az órák a kilencet, há­rom irányból, mint lassan mozgó, izzó tűzfolyam, jönnek a vörös zászlók, a nemzetiszínű lobogók, valósággal úsznak a kellemesen tavaszias levegő­ben. Dal harson innen is, on­nan is — megérkezik a térre a megyei kórház, a megyei ta­nács, majd az állami gazda­ság. Jönnek az iskolák, vidá­man éneklő lányok és fiúk, azután a vasutasok, postások, a lakatosárugyár — jönnek szinte megszámlálhatatlan tö­megben, harsogva, zárt egy­ségben, táblákkal, jelszavak­kal, ünnepi ruhában a me­gyeszékhely dolgozói. Nincs még 10 óra, amikorra megte­lik a hatalmas tér, majd 12 ezer ember áll a díszemelvény előtt, várva az ünnepi beszé­det; A díszemelvényen ott ülnek a megye párt, állami, kultu­rális életének vezetői. Ott ül Herczeg Ferenc elvtárs, a kohó- és gépipari miniszter helyettese, Komócsin Mihály elvtárs, a Heves megyei párt- bizottság első titkára, Vincze- pap Ferenc elvtàrs, a városi pártbizottság titkára, Kocs­mát János elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottság elnöke, Jenei Artúr, a Haza­fias Népfront Heves megyei bizottsága titkára, Csirmaz Dezső 19-es kommunista, dr. Némedi Lajos, a Ped. Főiskola igazgatója, Csizik Istvánná, az egri Dohánygyár dolgozója. Az ünnepséget Kocsmár Já­nos elv társ, a városi tanács VB elnöke nyitotta meg, majd Herczeg Ferenc miniszterhe­lyettes emelkedett szólásra. A Népkertben a szovjet katona szobra előtt Eger város népe a hála és kegyelet koszorúját helyezi el A Szovjetunió segítségén kívül fejlődésünk döntő tényezője, motorja szeretett pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja — mondotta Hercaeg Ferenc minisaterhelyettes — Ma 10 éve, hogy a hős szovjet hadsereg csapása nyo­mán eltűnt az országból az utolsó fasiszta katona, elhall­gattak a fegyverek. A 10 évvel ezelőtti április 4-e kez­dete Magyarország újjászüle­tésének, kiindulópontja a 10 év alatt elért hatalmas fejlő­désünknek — mondotta a be­vezetőben. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a szabadságért folytatott harcnak Heves me­gyében, Egerben hősi hagyo­mányai vannak. Az egri vár védelmében, a Rákóczi sza­badságharcban, az 1048—49-es szabadságharc küzdelmeiben, dicső Tanácsköztársaság harcaiban mindenütt ott vol­tak, ott küzdöttek az egri, He­ves megyei dolgozók. Majd így folytatta: — Amikor a magyar nép legnagyobp ünnepén emléke­zetünkbe idézzük a magyar nép hősies harcait a szabad­ságért, ne felejtsük el, hogy igazi felszabadulásunkat, a világtörténelemben első sza­bad Magyarországot, a Szov­jetuniónak köszönhetjük. Hála és dicsőség ezért a felszaba­dító Vörös Hadseregnek, a vi­lág békeszerető százmillióit maga köré tömörítő Szovjet­uniónak. Ezután rövid visszapillan­tást tett a Horthy-korszak utolsó esztendejére, a Szálasi rémuralom napjaira, s meg­döbbentő számadatokkal il­lusztrálta, milyen rettenetes pusztítást végzett hazánkban a fasiszta háború. 1945-ben a fasiszta pusztítás után minden igaz magyar ember aggódva nézett szét az országban. A magyar nép nagy része ak­kor kiábrándult, fáradt, csüg­gedt volt, a jövő helyett a múltba nézett. — De voltak a magyar tár­sadalomnak olyan erői, akik­től a volt uralkodó osz­tály, az ország vezetői féltek, akiket állandóan üldöztek, s azok most erőt és bátor­ságot adtak a magyar népnek, harcaink élére álltak — foly­tatta Herczeg Ferenc minisz­terhelyettes. Ezek voltak a magyar kommunisták, akik évtizedeken keresztül, minden üldözés ellenére az illegal! tásban harcoltak és küzdöt­tek, akiket Marx. Engels, Le­nin és Sztálin pártja nevelt, akik bíztak a magyar nép jö­vőjében, s akik élére tudtak állni az újjászületésért vívott harcnak. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a kommunisták vezette magyar nép, milyen nehéz, de eredményes harcot vívott a földosztástól kezdve, az újjáépítésen keresztül, nem­zeti újjászületésünk első nap­jaitól mostanáig, a haza épí­téséért, szabadságunk, függet­lenségünk védelméért. Rámu­tatott arra, hogy a munká­sok és a dolgozó parasztok összefogásának, a munkásosz­tály vezető erejének köszön­hető népi demokráciánk vív­mányainak megőrzése, ipari és mezőgazdasági termelésünk 10 esztendős minden eredmé­nye. Ezután azokról a nagyszerű eredményekről beszélt, ame­lyeket dolgozó népünk elért, építésünk 10 esztendeje, azon belül is ötéves tervünk ideje alatt. Hazánk szocialista iparosí­tása felbecsülhetetlen segítsé­get jelentett a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolá­sára. Parasztságunk előtt meg­nyílt a korszerű gazdálkodás igazi útja, gépállomási hálóza­tunk, a korszerű mezőgazda- sági gépek ezrei, új növény- kultúrák, nem utolsó sorban termelőszövetkezeti mozgal­munk nagyarányú fejlődése jelzi a mezőgazdaságban vég­bement hatalmas változásokat. ötéves tervünk ragyogó si­kereit — állapította meg Her­czeg Ferenc miniszterhelyet­tes — mindenekelőtt a Szov­jetunió állandó segítsége tette lehetővé. A szovjet nép nem­csak felszabadította a hazán­kat, hanem az eltelt 10 év alatt, számtalan más módon is kinyilvánította segítségét. A Szovjetunió 10 éves se­gítsége nélkül nem tekinthet­nénk büszkén vissza hatalmas eredményeinkre. — A Szovjetunió segítségén kívül fejlődésünk döntő té­nyezője, motorja szeretett pár­tunk, a Magyar Dolgozók Párt­ja... Pártunk erős, mert te­vékenységét Marx, Engels, Lenin és Sztálin forradalmi tanítása vezérli. Erős, mert a társadalom legöntudatosabb osztályának, a szocializmus eddigi építése során számbam meggyarapodott és öntudatá­ban megerősödött munkásosz­tálynak a pártja. Pártunk egyesíti soraiban a magyar nép leghaladotta-bb erejét, a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és az értelmiség leg­jobbjait Egyik legfőbb erőssége a Magyar Dolgozók Pártjának — mondatta —, hogy nyíltan szembenéz a valósággal, min­dig őszintén feltárja a ne­hézségeket Tudja, hogy a nép szereti az igazságot, és ha a nép ismeri a nehézségeket s ezek okait mindig kész se­gíteni és közreműködni e ne­hézségek leküzdésében. Ezután Herczeg elvtárs, a párt 1953. júniusi határozatá­val, valamint a pártkongresz- szus határozataival foglalkoz­va rámutatott az e téren el­ért eredményekre és arra, hogy e határozatok végrehaj­tásában az utóbbi időben jobboldali elhajlások mutat­koztak. A határozatok végre­hajtásában elkövetett fő hi­bák lényege, hogy egyesek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen nézetek nemcsak az ipart akarják elsorvasztani, hanem ez egyértelmű a mezőgazdaság lezüllesztésével. a dolgozók életszínvonalának csökkenté­sével. A Központi Vezetőség márciusi határozata leleplez­te ezeket az alapjaikban hely­telen antimarxista nézeteket, újból félreérthetetlenül hangsúlyozta: a szocializmus' építése, a mezőjazdaság fej­lesztése, dolgozt népünk élet- színvonalának következetes emelése és védelmi erőnk nö­velése érdekében folytatnunk kell a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehéz­ipar fejlesztésének elsődleges­ségét. Ezután hangsúlyozta, hogy változatlanul legfontosabb fel­adatunk: dolgozni az önkölt­ség csökkentéséért, a terme­lékenység emeléséért, amely az elmúlt esztendőben koránt­sem mutatott biztató képet; Ipari és mezőgazdasági terme­lésünk növelése, állandó ja­vítása, terveink fegyelmezett teljesítése: az életszínvonal emelésének, a szocializmus építésének egyetlen szilárd alapja. Befejezésül arról az egy­ségről beszélt, amely most or­szágszerte megmutatkozik a Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtásában, az ab­ból fakadó feladatok negol- dásában. — Amikor az elmúlt '0 esz­tendőre visszatekintőm gon­doljunk hálával és sze etettel nagy Szovjetunióra, amely lehetővé tette ezt a fejlődést, sorakozzunk fel még szilár­dabban a munkásosztály és él­csapata, a Magyar Dolgozók Pártja mögé . ;. Éljen a ma­gyar dolgozó nép, nagy párt­ja, a Magyar Dolgozók Párt­ja ; ;. Éljen a magyar nép. s a Szovjetunió népeinek közös barátsága! fejezte be viharos tapssal fogadott beszédét Her­czeg Ferenc miniszterhelyet­tes. Hatvanban Erdélyi Ferenc elvtárs az MDP megyebizottságának másodtitkára mondott ünnepi beszédet A Rákosi-kertben többezer ember gyűlt össze, hogy részt- vegyen hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulóján meg­rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlésen Erdélyi Ferenc elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Heves megyei bizott­ságának titkára mondott be­szédet. Beszéde elején vissza­tekintett a múltra. Hangsú­lyozta. „a háborúk borzalmait, rombolásait nem kerülte el Hatvan város dolgozó népe sem. A pusztító második vi­lágháború következménye­ként Hatvannak közel 400 volt a vesztesége emberélet­ben. Bizonyára ünnepélyünkön is vannak olyan dolgozók, akiktől szeretteiket vette el az imperialisták által kirob­bantott II. világháború, az 1944. évi szeptemberi bombá­zás. A Hatvant ért barbár légitámadás nemcsak leg­drágább kincsünket — az éle­tet — gyermekeink, ifjaink, lányaink, apáink, anyáink vé­rét ontotta ki, emellett több száz ház dőlt romba és több­ezer rongálódott meg a ké­(folytatás a 6, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents