Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-31 / 26. szám

7 NÉPÚJSÁG 1955 március 31. csütörtök. PÁRTÉLET : Miért nem töltötte he feladatát a parééfàrdëi pártszervezet taggyűlése ? A parádfürdői pártszervezet taggyűlésén a beszámoló vé­gén Krám László párttitkár elvtárs ezekkel a szavakkal fordult a párttagsághoz: „A határosat szellemében a helyi viszonyoknak megfelelően szóljunk hozzá a beszámoló­hoz”. A taggyűlés részvevői közül csak hárman tettek ele­get a kérésnek. A három hoz­zászóló közül egyik Malicsek elvtárs, a járási pártbizottság instruktora volt, Rehó elvtárs, a másik hozzászóló, az április 4-i ünnepséggel kapcsolatban kérdezett, és csak Rajka Tibor elvtárs foglalkozott közelebb­ről a napirenddel, a határo­zattal. a kommunisták felelős­ségéről, fegyelméről, aktivi­tásáról beszélt és a pártbizal­miak munkáját, a politikai is­kolák helyzetét értékelte. Malicsek elvtárs hozzászólá­sában, Krám elvtárs válasz­adásában foglalkozott azzal, hogy évek óta ez volt „a leg­passzívabb taggyűlés“. Krám és Malicsek elvtárs is elmon­dotta, hogy hiányzik a lelkese­dés, s igen nagy az „érdekte­lenség*. Krám elvtárs bírálta ezért a tagságot, pedig ennek az „érdektelenségnek“ elsősor­ban a pártvezetőség beszámo­lója volt az oka, s ezért a ve­zetőséget illeti a bírálat. A ve­zetőség beszámolóját — ha egy-két mondatot kihagynánk belőle — az ország bármely, bármilyen jellegű pártszerve­zetében elmondhatták volna, — annyira általános volt. A beszámoló általában helyesen tárgyalta a határozatot, de hiányzott belőle a helyi fel­adatok megmutatása, a párt- szervezet tagjai munkájának értékelése, hiányzott annak feltárása, hogy a határozatban említett hibák hogyan mutat­koznak meg Parádfürdőn. S annak ellenére, hogy sokat mondott, mégis keveset adott a beszámoló a vitához. Ez volt az egyik oka a tag­ság passzivitásának. A másik ok — és ez szintén a beszámoló általánosságából következik — hogy hiányzott a bírálat. Ilyeneket mondott Krám elvtárs: „Egyes gazda­sági vezetők lebecsülik a párt irányító szerepét. A tö- megszervczeli vezetőknél is megmutatkozik ez... Lazult a pártfegyelem ... Egyesek lagy­matagul viszonyulnak a hatá­rozatok végrehajtásához...“ és így tovább. De sehol egy név, sehol egy „helyi konkrétum“, sehol a személyhez szóló bírá­lat. Ez volt a két legfontosabb ok, amely hozzájárult ahhoz, hogy Parádfürdőn évek óta ez volt „a legrosszabbul sikerült taggyűlés“, ahogy az elvtársak nevezték. A tanulság az, hogy a jövő­ben a vezetőség beszámolója ne általában értékelje a párt- szervezet munkáját, hanem elemezze azt, számoljon be ar­ról, kik segítették elő a hatá­rozatok megvalósítását és bí­rálja azokat, akik nem veszik ki részüket a pártéletből, akik nem a szervezeti szabályzat szerint élnek. Ha a pártszer­vezet munkáját a tagság tevé­kenységén keresztül értékeli a beszámoló, eleven, élénk vita alakul ki, a vezetőség sok se­gítséget, javaslatot kap mun­kájához — ekkor érvényesül igazán a pártdemokrácia, ek­kor tölti be feladatát a taggyű­lés. Leíkiismeref fenség Kovács Lajosnét 1950. de­cemberében vette fel tagjelölt­nek a tarnaleleszi párt-alap- szervezet taggyűlése — s most 1955 márciusában még mindig nem tagja, hanem csak tagje­löltje pártunknak. S ennek nem Kovácsné az oka! A pártszervezet több tagjá­nak, Bozó József elvtársnak, a volt párttitkámak és a jelen­legi párttitkár elvtársnak is az a véleménye, hogy Kovácsné munkájával rég kiérdemelte, hogy párttag legyen. Miért tagjelölt akkor mégis, több mint négyéves pártmunka után Kovácsné? Miért nem valihatja magát ma sem párt­tagnak az, aki annyit dolgo­zott a párt politikájának meg­valósításáért, mint Kovácsné? Azért, mert az alapszervezet vezetősége — és a járási párt- bizottságon is egyesek — lel­kiismeretlenig, embertelenül foglalkoztak Kovácsné tagfel­vételi ügyével. 1953 előtt már kérte felvé­telét az elvtársnő — de semmi nem történt. 1953 februárjá­ban újabb kérelemmel fordult az alapszervezet vezetőségé­hez — a taggyűlés elfogadta kérelmét, de a járási pártbi­zottságon elkallódott a felvé­teli ív, így nem lett jóváhagy­va a taggyűlés határozata. 1954. májusában újból próbál­kozott Kovácsné, a taggyűlés újból elfogadta — az alapszer­vezet vezetősége azonban az íróasztalban felejtette a kérel­met és csak néhány hónap után, 1954. őszén került az napvilágra. Akkor a kérelem már „elavult“, újabb tagfelvé­teli ív kitöltését kérték — tag- felvételi íve azonban nem volt az alapszervezetnek. Az elmúlt évek alatt a tar­naleleszi pártszervezet taggyű­lésein is számtalanszor elhang­zott: erősítsük a párt sorait újabb tagokkal, olyanokkal, akik kiérdemelték munkájuk­kal, hogy az élcsapat tagjai legyenek. A járási pártbizott­ság tagjai, munkatársai az el­múlt évek alatt Tarnaleleszen is hányszor, de hányszor dör­gedelmes szavakkal hívták fel az alapszervezet figyelmét a pártépítő munkára. Ezt tették szavakban! S a valóságban? A valóságban nem látták a felvételi ív mögött Kovács­áét, az embert, aki várta tü­relmesen és türelmetlenül, hogy megkapja tagsági köny­vét, akinek nagy gondot oko­zott ez a bürokratikus huza­vona. Balázs Oszkár elvtárs és a többiek gondatlanságukkal nemhogy elősegítették, hanem hátráltatták a pártépítést, melynek jelentőségéről annyit, de annyit beszéltek. Kovácsné. a napokban újabb tagfelvételi ívet töltött ki — maga sem tudja hányadik már ez! Ideje, hogy évek után rendeződjön Kovácsné párt­tagsági ügye! Papp János Járási pért-végrehajtóhiiottságnak FÜZESABONY Sarud község kommunistái­nak megbízásából arra kérem a járási pávt-végrehajtóbizott- ságot, hogy Ficsér Pál elvtár­sat — aki a iárási párt-végre- hajtóbizottsásnál dolgozik. Tnn st iß es n I* heléle Tiz éve a vonatok ezrei futnak keresztül a hatvani vasútállomáson. Tíz év alatt épületek kerültek a sínpárok •mellé, túlterhelt vonatszerel­vényeket rendeznek a teher­pályaudvaron, a fűtőházban gondozzák, javítják a fáradt ■mozdonyokat — a felüljárón sűrűn mennek át az embe­rek. Minden olyan, mintha nem is lett volna soha 1944. szeptember. Pedig volt. Re­pülőgépek hómályosítotóik el a tiszta eget, majd sűrű rob­banások hasították a földet. Csak néhány percig tartott. Köröztek, majd ledobták ne­héz terhüket a pályaudvarra, s mint akik jól végezték dol­gukat, mentek tovább. Hisz az számított nekik sikernek, ha sok kárt okozhatták, sok életet kiolthattak. Ez sikerült. Többezer ember -maradt hol­tan, vagy sebesülten Hatvan­ban. A szép állomásépület­nek pedig nyoma veszett, csak a meggörbült sínek je­lezték egykori helyét. Amerikai gépek voltak. Négymotoros Liberátor bom­bázók. Több mint tíz éve történt ez a megrázó eset. Talán vannak, akik már feledték, vannak már akik úgy gondolnak vissza erre. és az ehhez hasonló napokra, mint egy másik napra. Igaz, azóta felépültek az új hat­vani házak, áz 1 ötszecsaváro- dolt sínek helyén villamos- vasutat építettünk, a munkás­barakkok helyett korszerű épületek állnak, s ez év első munkanapján megkezdődött az új, korszerű vasútállomás építése is. Űj állomás a régi szörnyű­ségek helyén. A múlt nem tér vissza — mondjuk gyakran, és szívből kívánjuk is ezt. Aki azonban már elfeledte a csukaszürke egyenruhát, az amerikai bombázókait, a légi­támadást, a halott gyermeke­ket — keresse fel Hatvant. Az új állomás egyik része ott épül, ahol ezelőtt több mint tíz évvel a telitalálatod kapott betonbunker volt. Ké­szítik az új épület fundamen­tumát, ássák a gödröt. A csá­kányok szaporán dolgoznak, haladnak egyre mélyebbre. A földdel együtt azonban szo­morú emlékeidet idéző dolgok kerülnek elő. Ruhafoszlányo­kat hozott felszínre az ásó, felnőtt és gyermek csontvázaik maradványai kerültek ki az 1944-es szeptemberi tragédia közös sírjából. A fasiszta háború áldoza­tainak maradvány ai kém fék ki a régi bunkerból. Szörnyű látvány ez 1955- ben, tíz évvel a gyászos múlt után. Szörnyű — de tanulsá­gos. Tanulságos főként nap­jainkban, amikor újra gyárt­ják Nyugaton a gyárak <■ csukaszürlíe egyenruhát, ami­kor ezrével állnak bevetésre készen a lökhajtásos gépek s a szörnyű pusztító fegyverek. Tanulságos a hatvani példa — tanuljunk belőle. Tanul­juk meg igazán félteni alko­tásainkat, szép épülő hazá kát. De tanuljuk meg gyű­lölni azokat is, akik orra ké­szülnek, hogy új pályaudva­rainkat, gyárainkat újból tönkretegyék, akik atombom­bákkal arra készülnek, hogy városok, falvak lakói kerül­jenek a közös óvóhelytemető­be. Készüljünk fel megvédeni szabad életünket, s ne en­gedjük, hogy mégegyszer meg­ismétlődjenek a gyászos em­lékű napok. Megvan a lehetőség a munka megjavítására A Felsőtárkányi Vasútüzem kommunistái csütörtökön este tárgyalták meg a Központi Ve­zetőség határozatát. A beszá­moló, melyet Baranyi József elvtárs. az alapszervezet titká­ra ismertetett, felhívta a fi­gyelmet. hogy az utóbbi idő­ben emelkedett az üzemben az önköltség, és ehhez nagyban hozzájárult a nem megfele­lő politikai felvilágosító mun­ka. Elismerte a beszámoló — bár nem eléggé önkritikusan — hogy látták a hibát, de nem tettek hathatós intézkedéseket a hiba felszámolására. A be­számoló és a hozzászólók is élesen elítélték azokat, akik lazítják a munkafegyelmet és ígéretet tettek, hogy a továb­biakban nevelő munkával har­colnak a fegyelmezetlenségek ellen. Beszámoltak a hozzászó­lók arról is, hogv hazánk fel­szabadulásának 10. évforduló­jára tett vállalásukat már tel­jesítették és ezután is azon lesznek, hogy az élüzem kom­munistái közösen harcoljanak a párt határozatainak végre­hajtásáért. A beszámoló és a hozzászólá­sok is azt igazolták, hogy a Felsőtárkányi Vasútüzemben minden lehetőség megvan ar­ra, hogy a párt- és a gazdasági munkát megjavítsák. Elsősor­ban is lehetővé teszi ezt a párt­tagság egysége és áldozatkész­sége. Lezsák László instruktor A jó munka elismerése A miskolci Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat demjén- albertmajori telepének két jó dolgozóját: Eischer Flórián ete­tőt és Lőcsei Ferenc üzemegy­ségvezetőt az 1954. évi kima­gasló teljesítményeikért kor- mányzatunk a „Szocialista Munkáért Érdemérem“ kitün­tetésben részesítette. HÍREK MEGYÉNK ÉLETÉBŐL — AZ EGRI KISKERES­KEDELMI VÁLLALAT már­cius 29-én a felszabadulás 10. évfordu'ójának tiszteleté­re indított munikaverseny eredményeként teljesítette első negyedéves tervét. A vállalat dolgozói lelkes oda­adással harcolnak tovább a „Kiváló vállalat“ cím el­, éréséért. — EGERBEN nyílik meg 'április 3-án, vasárnap de. 11 órakor a tisztiklub helyisé­gében a felszabadulási kép­zőművészeti kiállítás melyet a megyei tanács népművelé­si osztálya, az MSZT és a TT1T művészeti szakosztálya rendez. Ugyanitt népművé­szeti kiállítás és vásár is lesz. — Az ecsédi DISZ-fiatalok társadalmi munkával elvé­gezték a község legelőjének tisztítását. A termelési és le­geltetési bizottságok elnökei köszönetüket fejezték ki a fiataloknak lelkes munká­jukért; mint instruktor — engedje vissza Sarud községbe füg­getlenített pai t ata árnak. A község kommunistái is­merik Ficsór eivtársat. aki eddig is soí segítséget adott a pártszervezet munkájához, és meg vannak győződve ar­ról, hogy Ficsór elvtárssal az élen a pártszervezet eredmé­nyesen tud dolgozni a pártha­tározatok végrehajtásáért, a párt politikáiénak megvaló­sításáért. Elvtársi üdvözlettel Nagy László, Sarud KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az egészségügy területén végzett kiváló munkája elismeré­séül Dr. Lányi Andornak, a Mát­raházi TBC Gyógyintézet igazga­tót őorvosának a „Szocialista Munkáért Érdemérem” kitünte­tést adományozta. A gyöngyösi járás fiataljai hészülnek április 4 megünneplésére Egyre szélesebb körben bontakozik ki a gyöngyösi járás ifjúságának készülődése április 4-re. Járásunk terüle­tén 18 DISZ alapszervezet ne­vezett be eddig a megyei DISZ-bázottság által indított legelőtisztílási versenybe. A karácsánál fiatalok eddig már 132, a nagyfügediek pe­dig 300 hold legelő tisztítását vállalták, valamint 1000 fa­csemete elültetését Kapcso­lódtak ezekhez a halmajug- rai, nagyrédei és vámosgyörki fiatalok is. Gépállomásaink DISZ-f fa­taljai csatlakoztak az ifjú traktorosok országos verse­nyéhez. A brigádok munká­jában élenjár az Atkári Gép­állomás, valamint a Domosz- lói Állami Gazdaság. Az országos kulturális se­regszemle is megmozgatta a járás fiatalságát. Még nem volt példa arra, hogy a fiata­lok ilyen nagy tömegét moz­gósították volna a DISZ- szervezetek vezetői és a pe­dagógusok. Járásunkban 16 DISZ és 22 úttörő kultűr- csoport benevezett a ver­senyre. Az atkári felnőtt és úttörőcsapat zenekarral, a vi- sontai pajtások visontai népi tánccal neveztek be. Nagy lelkesedés van a viszneki, nagyrédei, szűcsi fiatalok kö­rében is. Az általános iskolások áp­rilis 4-i készülődését fokozza az úttörőavatás is. Feledhe­tetlenné teszi majd az ava­tást az a tudat, hogy felsza­badulásunk 10. évfordulóján lettek úttörők. Ezen a napon a szülői munkaközösség és az MNDSZ megvendégeli az újonnan, avatottakat. Felsza­badulásunk ünnepének előes­téjén egyre több községben szervezik a hálatüzek gyúj­tását Általános iskoláink út­törői forró szeretetüket, üd­vözletüket szövik a hálazászr lókba. Tornai László DISZ járási bizottság Politikai szűklátókörűség A Népújság, a párt megyei lapja, rendszeresen és követ­kezetesen foglalkozik a munka legjobbjaival, igyekszik meg­ismertetni ó'ket a megyével, példájuk követésére serkent, ugyanakkor újabb erőt, ösz­tönzést igyekszik adni további munkájukhoz. Nem szégyen, mondjuk ki bátran: jól eső ér­zés magunkról, fáradságos munkánk dicséretéről olvasni az újságban. Lapunk hasáb­jain az utóbbi időben igen gyakran szerepelt egy brigád; a petőfibányai Tóth ifjúsági brigád neve. A közelmúltban, február 3-án vezércikkben — a lap legjelentősebb súlyú cik­kében — köszöntöttük a ja­nuárban kitűnő eredményt el­ért brigádot. Annál meglepőbb az újságíró, de úgy véljük, mindenki számára, hogy Tóth Lajos, a brigád vezetője, a bri­gád tagjai mitsem tudnak er­ről a cikkről, pedig ez olyan időben jelent meg. amikor már bizonyos visszaesés volt a bri­gád munkájában, s kétségkí­vül segített volna a hibák fel­számolásában. A meglepő nem is az, hogy Tóthék nem. olvasták az újsá­got. Apcon laknak, a műszak, meg a hazautazás sok időt elvesz tőlük, valószínű, hogy nem jut idejük a rendszeres újságolvasásra, másrészt nem is nevelték még őket erre. An­nál felháborítóbb azonban, hogy az írásos agitáció e leg­jobb módszerét, az újságot, nem használja fel a bánya párt- és DISZ-bizottsága, s eszükbe sem jutott, hogy fel­hívják a brigád figyelmét az úiságban megjelent cikkre. Mi ez, ha nem politikai Szűk látók őr úség ? Hasonlatos ez az eset ahhoz a parancs­nokhoz, aki úgy akarja győztes harcra vezetni katonáit, hogy közben megfeledkezve a ve­zényszóról is, zsebredugott kéz­zel álldogál. Kénytelenek vagyunk — a biztonság kedvéért — felhívni a párt. és DISZ-bizottság fi­gyelmét: ismét foglalkoztunk a Tóth brigáddal! Megyénk dolgozói lelkesen készülnek április 4-re Hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára gazdag sport és kulturális programmal készülnek városainkban és községeinkben. Ezen a napon rendezik meg legtöbb helyen a felszabadulási kulturális se­regszemle körzeti bemutatóit is, melyre az előkészületek már legtöbb helyen befejeződ­tek. Egerben április 3-án este 6 órakor a Dózsa Színházban tartják meg hazánk tízéves felszabadulásának ünnepélyét. Az ünnepi műsort az Állami Operaház énekesei és balett­táncosai, valamint fővárosi színházak művészei adják. Ezen a napon mutatja be a Heves megyei művészegyüttes Kodály: Kállai kettős című művét, ének és zenekari fel­dolgozásban. A hatvani járás készül fel legjobban a felszabadulási kulturális seregszemle és az április 4-i ünnepélyek meg­rendezésére. Hatvanban mind­két ünnepnapon gazdag sport- és kultúrműsort rendeznek, melynek keretében április 3- án a MÁV-kultúrotthon cso­portjai, a gimnázium, és a vá­ros többi egvüttesei szerepel­nek. Április 4-én reggel zenés ébresztővel köszöntik a város lakóit, majd rigmus-brigádok üdvözlik az üzemek és a ter­melőszövetkezetek kiváló dol­gozóit. A délelőtti ünnepség után a kultúrházban a hatva­ni népizenekar, a Földműves­szövetkezet, a gazdakör és a kultúrház tánccsoportja, majd a honvédség művészeti cso­portjai adnak ünnepi műsort. A hatvani járás községei­ben a kulturális seregszemlére készülő csoportok április 4-én, mindenütt szerepelnek. A já­rás, de talán a megye leglel­kesebb községe Boldog, ahon­nan a felszabadulási kultúr- versenyre idáig 400 dolgozó nevezett be. A faluban hat színjátszó csoport működik, amelyek április 4-re A bor, a Pettyes, János Vitéz, Légy jó mindhalálig, Kocsonya Mihály ’házassága című háromfelvoná- sos darabokkal és a Csata az országúton című egyfelvoná- sossal készülnek. Ezenkívül a boldogiak műsorában fellép a híres boldog! népi együttes, fúvószenekar, női énekkar, báb-csoport és több úttörő­együttes. Gyöngyösön április 3-án. dél­előtt il órakor térzene a Sztálin-téren. Délután 5 óra­kor kultürverseny a járási kul­túrházban az üzemek és vállala­tok kultúrcsoportjainak részvé­telével. . Április 4-én reggel 7 órakor zenés ébresztő, 9 órakor a szov­jet emlékmű koszorúzása, kato­nai díszszemle. 9.30-kor gyüle­kező az Április 4 téren. 11 óra­kor felvonulás az Egri. Alkot­mány és Jókai úton át a Sztálin térre, ünnepi beszéd. Délután 5 órakor kultűrver- Beny a járási kultúrházboi! a kö­zép- és általános iskolák részvé­telével, 7 órakor a Sztálin téren utcabál knriódik. Mindkét napon egésznapos sportműsor. , A gyöngyösi járásban Gyön­gyöspatán, Markazon, Atká- ron, Domoszlón és Karácson- don rendezik meg április 3-án a felszabadulási kultúrverse- nyek körzeti bemutatóit. A megyei DISZ-bizottság április 3-án Kékesen, az or­szág legmagasabb csúcsán if­júsági találkozót rendez. Ün­nepélyes kultúrműsort és tá­bortüzet tartanak. A jó felkészülés biztosítja, hogy megyénk valamennyi községében és városában gaz­dag, magasszínvonalú műso­rokkal ünnepeljék dolgozóink felszabadulásunk 10. évfordu­lóját. A Kékesen gyújtott i,hálatűz“, a lampionos felvo­nulások és kiállítások kifeje­zik népünk szeretetét és hálá­ját felszabadítónk, a nagy szovjet nép iránt. Beváltják az összes tervkölcsön-kötvényeket Április 1-én országszerte megkezdik az Ötéves Tervköl- csön kötvényeinek beváltását. A fiókok mélyéről, a szekré­nyek polcairól előkerülnek az öt esztendeje őrzött, csupán a sorsolások alkalmával elősze­dett kötvények. Ezúttal vala­mennyi az Országos Takarék- pénztár fiókjaiba, vagy a posta- hivatalokba vándorol, alhol minden kötvény tulajdonosá­nak visszafizetik az őt meg­illető nyereményt, vagy a köt­vény névértékét. Magyarországon első ízben fizetik vissza teljes egészében, sőt nyereménnvel tetézve a dol­gozók államkölcsönre jegyzett pénzét. Csupán a tervkölcsön tíz sorsolása alkalmával mint­egy 160 millió forint nyere­mény jutott a kölcsönjegyzők- nek a kötvények névértékén kívül. Elmondhatjuk tethátj államunk ezúttal is megtartot­ta szavát, és az első szocialista államkölcsön jegyzésekor meg­jelölt időben váltja be a terv­kölcsön-kötvényeket;

Next

/
Thumbnails
Contents