Népújság, 1955. március (18-26. szám)
1955-03-13 / 21. szám
Vilas proletárja/ egyesüljetek! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM. Ara 50 fillér 1955 március is. vasárnap Föld, kenyér, szabadság A föld: amelyet simogató ujjal morzsol a paraszt, amelyért vérét, életét áldozta ezerszer a nép; a föld, amely életet ad, munkát, jövőt, tisztességet, amelyen születtünk, s amely befogadja testünk. A kenyér: elsők között tanulja ezt a szót a gyermek, ezt szeli az édesanya, ezért dolgozik a falu egy esztendőn keresztül; kenyér: a mindennapi élet. A szabadság: a föld és a kenyér. Hogy vidáman penghessenek a kaszák, hogy szabadon szárnyalhasson a dal, hogy tervektől dús jelenünk gazdag jövőt szüljön, hogy két kezünk, izmaink nagyszerű gondolataink gazdái, a megvalósult tervek aratói mi legyünk. Ez a három szó, amelynek mindegyike ezret és ezret takar, ez a három szó, amelyért Dózsa György és Esze Tamás, Kossuth Lajos és Szamuelli Tibor harcolt, s életét adta, ez a három szó népünk hitvallása, legdrágább kincse. Kilencvenhét esztendő, másfél emberöltő választja el történelmünk két nagy dátumát: 1818—1945. S mégis, hogy eggyé válhatott, hogy egy fogalommá kristályosodhatott ez a három szó, hogy valósággá válhatott népünk ezeréves álma. 1848 minden igaz vágya, — ahhoz 1945-nek kellett jönnie. Amit 1848-ban megkczdtünk, azt a szovjet nép segítségével 1945-ben folytattuk. Most, hogy emlékezünk a márciusi ifjúkra, a Iegjobbakra, a fiatalok örök példaképeire, nem meghajtjuk, hanem megemeljük, a magasba lobogtatjuk népköztársaságunk címeres lobogóját. Magasra emeljük, mert nem haltak meg ők, mert nem a szabadságért folytatott harc végét, hanem e harcnak egyik állomását jelentette. Magasra emeljük e zászlót, Jioey .*rszőc ijláy lássa, amiért Petőfi és Bem apó, Irinyi és Vasvári és a névtelenek ezrei küzdöttek 1848-ban, a szabadság világító fáklyájaként az egész világon, azt 97 esztendő után kivívtuk, s az osztrák, s a cári csizmáktól sárba tiport lobogót a szovjet nép segített magasra emelni. Nem beszélhetünk úgy 1848-ról, hogy ne emlékezzünk 1945-re. Nem emlékezhetünk úgy 1848-ra, hogy ne beszélnénk 1945-ről. Ezt a két dátumot, mint lobogónk három színét a népköztársaság címere, úgy íveli át, köti össze a dicsőséges Tanácsköztársaság, a kommunisták illegális harca, népünk, munkásosztályunk majd százesztendős szakadatlan küzdelme a földért, a kenyérért, a szabadságért. „Bár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Bár, majd száz esztendőn keresztül ismét a nép nyakára, görbedő vállára ült az önkény, véres számadó széket tartva 1848-ért, 1919-ért, de a népben forrt az ár, a nép lelkének kohójában izzott a szabadság utáni vágy ellenséget pusztító lángja. S e nagy kohó tűztáplálói a kommunisták voltak, s hogy tüze kiszabaduljon, hogy elsöpörje az önkényt —, abban a szovjet nép a szabadságát már megvalósított orosz nép volt a segítőnk. Március 15. Nemcsak a szabadságharc 107 esztendős évfordulója, de évfordulója nagy folytatásának 1945-nek, a földosztásnak is. Tíz esztendővel ezelőtt birtokába vette népünk a drága földet, melyért annyit, de any- nyit áldozott, amelyet más bitorolt, de amelyért csak vérezett. Eldőlt az ezredéves per, s a „bíró” kalapácsa Mezőtárkány határában jelezte először a földbe verődő karókon: ezt a pert, az igazság jussán, fellebbezhetetlenül a nép nyerte meg. S aztán szaporán kopogtak ezek a kalapácsok, s 1945 április végére jóformán mindenütt szétosztották a földet Heves megyében. Szétosztották Kápolnán, ahol győztes csatát vívtak 1848 hősei, szétosztották a füzesabonyi és a hevesi járásban, Eger környékén, amerre a győztes 1919-es Tormási különítmény járt. Szétosztották mindenütt a megyében, mert nemcsak munkájával, de vérével is igazolta népünk: övé a föld, s övé lesz kenyere, mert övé már a szabadsága. Üj honfoglalás volt ez: 121 ezer hold hevesi földet osztottak szét, majd 32 ezer földáhító között. Földet kapott a 92 ezer holdas érseklégi birtok cselédje, a Hatvány, Orczy bárók földjén dolgozó summás, Lehotai János, akit korbáccsal vert Molnár Gusztáv bérlő birtokos, Leiszner Sándor egri, Siller Flórián egerszalóki, Pető Mihály tarnabodi nincstelen. Valóban, új honfoglalás volt ez! Tíz esztendő pergett le a történelem homokóráján, s ez alatt a tíz esztendő alatt „élni tudtunk a szabadsággal”, megtanított élni a szovjet nép példája, mert erre kötelezett bennünket a márciusi ifjak, a szabadságharc hőseinek drága vére, mert velünk volt, mert velünk van a párt. Mert ki védte meg a karácsomba k földjét Adorján József volt földbirtokostól? Ki, az egri újgazdák szőlejét özv. Petró Kálmánné nagybirtokostól? Ki, nem engedte visszavenni a tarnaörsi parasztok földjét, melyet pedig oly hévvel, s szemtelenül követelt vissza Orczy báró? A párt, a magyar kommunisták pártja. S ki segített az új gazdákon, akiket már néhány hónappal a földosztás után fojtogatni kezdett az iga, vetőmag uzsora például Viszneken? A párt, a munkásosztály, amely kiadta a jelszót: „Földet viasza nem adunk“, a párt, a munkásosztály, amely kiharcolta, hogy Heves megye új gazdái is kapjanak hosszúlejáratú hitelt, hogy igás- állatot, vetőmagot, műtrágyát vehessenek, hogy megművelhessék kapott földjeiket. A párt nemcsak kiosztotta, nemcsak megvédte a földet, hanem segített abban, hogy ez a föld kenyeret is adjon. A szabad földön nagy utat tett meg népünk. Az új gazdák, akik vad elszántsággal, nem egyszer kapával, ásóval estek földjeiknek, akik még a régi cselédlakás vizes falai között hajtották fejüket nyugovóra, akik éjszakánként attól remegtek, hátha mégis visszaveszik földjét, — az új gazdák, akik sírtak a kiosztott tábla szélén: ma jómódú parasztok. Komoly szavuk, tekintélyük van falujuk sorsában. Sokan már a termelőszövetkezetben dolgoznak, az új utat járják, mert a szövetkezetek példáján megtanulták, a párt szavát megszívlelték, hogy a paraszti felemelkedés egyedüli helyes útja, amely gazdag jövőt biztosit, — a szövetkezet útja. Az új gazdák, velük együtt egész népünk most emlékezik. Emlékezik 1848-ra, a márciusi fiatalokra, az aradi 13-ra, s emlékezik 1945-re, amikor a szabadság ágyúdörgése volt a földosztás himnusza. Emlékezik — s ezért is, de azért is, mert az elmúlt tíz esztendő alatt megtanulta — érzi, tudja, mi a kötelessége. Védeni a földet, amelyért őseink oly sok vért, ő maga annyi verítéket áldozott. Védeni a kenyeret, mely egyre több és fehérebb, és védeni a szabadságot, amely nélkül nincs föld és nincs kenyér, és nemcsak védeni, de jobban, gondosabban is dolgozni a szabadság fényénél. Hogy még többet adjon a föld, hogy még több új ház épüljön, hogy még gazdagabb, erősebb legyen hősi népünk. S ehhez az szükséges, hogy most korán kerüljön földbe a mag, hogy úgy ápoljuk, dédelgessük, mint anya a gyermekét. Hogy az üzemekben, a bányákban szaporábban járjanak a gépek, a csákányok, hogy kevesebb legyen az értéktelen árú, s több, jóval több és olcsóbb, ami jó, amire oly szüksége van népünknek. Arra van szükség, hogy összefogjon a város és falu, éppen úgy, mint amikor a hazát, majd a földet kellett védeni, összefogjon és együttes erővel, harci fegyelemmel gazdagítsa sokat szenvedett, végre szabad hazáját. Mert szükség van most erre. Hisz a sorsunkban annyiszor beletaposó német csizmák ismét ott dübörögnek Bonn utcáin, ismét arra szövetkeznek a nép ellenségei, a halál magvetői, hogy elvegyék, amiért egész történelmünk folyamán, 1848-ban, 1919-ben, s 1945-ben keményen harcoltunk, s amit a Szovjetunió segítségével tiz éve védünk, — elvegyék földünk, kenyerünk, szabadságunk. Tanuljunk népünk harcaiból, adjon munkánkhoz új erőt az emlékezés, álljunk szilárdan a béke őre, a Szovjetunió mellett, kövessük a pártot, amelynek vezetésével megvalósítottuk a szabadságharc minden álmát, amelynek segítségével felépítettük új hazánkat, amely most is új győztes csatára vezényli népünk. Ünnepélyes keretek között nyilt meg Egerben a Szovjet Film Ünnepi Hete. Az ünnepi megnyitón megjelent V. P. Bászov, a „Bátorság iskolája” című szovjet színes film rendezője, valamint A. F. Truszov, „Szovexporí film“ magyarországi képviseletének vezetője, A képen V. P. Bászov megköszöni az egri dolgozók kedves ajándékait. TELJESÍTSÜK A NEGYEDÉVI BEGYŰJTÉST TERVET Gyöngyösoroszi a felszabadulási verseny élén Gyöngyösoroszi, a másfélezernyi lakosú mátraalji község nem először hallat magáról. Talpig becsületes, kötelességtudó parasztsága az utóbbi években mindig ott volt az elsők között, ahol a haza, az állam iránti kötelességteljesítés mértékét értékelték. Most a felszabadulási versenyben még lelkesebben vesz részt a község dolgozó parasztsága az állampolgári kötelezettség teljesítésében. — Én úgy vagyok vele — mondja Tóth Gábor középparaszt mintagazda — hogy nem is tudok nyugodtan aludni, amíg nem rendezem egész évi beszolgáltatásomat. S Tóth Gábor már február elejére beadta évre előírt állat- és állati termékeket, mert ő volt az első, aki aláírta április 4-i versenyvállalását is. Még 44-en követték példáját, Besze János, Lukács Béláné, Ludányi János és a többiek, valamennyien régi élenjáró gazdák. A vállalás persze csak papírmunka, fehéren fekete, ha nem követik a tettek. A gyön- gyösorosziak azonban nem olyan emberek, akik felelősség nélkül firkantják le a nevüket. Egyre-másra jöttek létre a társulások, akinek hízófeleslege volt, felajánlotta erre a célra, egyesek nyakukba vették még a szomszédos községeket is — s most már ott tartanak, hogy a megyében is közel járnak az első helyhez. Sokat segített ebben, hogy az egyénieket is megelőzve 86 százalékban teljesítette húsbeadási kötelezettségét a gyöngyösoroszi Február 24 termelőszövetkezet. Molnár Lajos Gyöngyösoroszi Versenyre hívta a soproni a gyöngyösi járást Hazánk dunántúli soproni járása sokkal jobban áll a begyűjtési versenyben, mint a gyöngyösi. De mint a megyebéliek írják kihívásukban: „azért választunk ilyen versenytársat, hogy április 4-ét -iiv-.il nagyobb eredményekkel ünnepelhessük". A gyöngyösi járás arra tett ígéretet, hogy egész évi beadási tervét április 30-ig 32 százalékban teljesíti, s az eddig begyűjtött mennyiségen felül hatszáz sertéssel, 200 vágómarhával, 200 mázsa tojással, ugyaneny- nyi baromfival, valamint 1000 hektoliter tejjel járul hozzá dolgozó népünk élelmiszerellátásához. A járás veztői kilenc pontban kidolgozták azofest a inóc." szereket, eszközöket is, amelyeknek segítségével biztosítani tudják vállalásuk teljesítését, s a párosverseny győzelmét. A detki MADSZ asszonyok a begyűjtésért A detki MNDSZ asszonyok Ragó Jánosné tanácselnök kezdeményezésére értekezletet tartottak, melyen megvitatták, hogy s mint lehetne segíteni a begyűjtésben való lemaradáson, Elhatározták, hogy a tervek teljesítéséért sorra látogatják azokat a gazdákat, akik még nem teljesítették tojás- és baromfibeadásukat. Az elhatározást tett követte, s a tettek nyomán máris eredmények mutatkoznak a községben. Eddig naponta 20— 30 kilogram baromfit vittek a be gyűjtőhelyre, ma már nem ritka a mázsán felüli átvétel sem. Tojást azelőtt egy-két kilót vittek a felvásárló helyre a detki gazdák, most már napok óta 60—70 kiló kerül átvételre. Az MNDSZ asszonyok lelkes munkája, a tanácstagok példamutatása biztosíték arra, hogy Detken alapjaiban megjavuljon a begyűjtési munka. Lépjenek fel keményen az ellenséggel szemben Szihalmon Az utóbbi időben számottevő javulás tapasztalható Sziha- lom község begyűjtési munkájában: harmadik helyen áll a járás begyűjtési versenyében. Az eredmények olyanoknak köszönhetők, mint Kottán István ötholdas dolgozó paraszt, aki tavalyi gabonából már most teljesítette idei egész évi gabonabeadását, vagy Sári Pál hatholdas, aki a sertésbeadás teljesítésében mutat példát. Az eredmények azonban sokkal jobbak is lehetnének, ha a községi tanács, a begyűjtési hivatal dolgozói határozottabban lépnének fel az osztályellenséggel szemben. Nem szabad eltűrni, hogy Kovács Lajos 86 holdas. Koós Pál 42 holdas, Antal Károly 32 holdas kulák közel 100 ezer forint értékű terménnyel maradjon adósa államunknak. Ahol alszik az osztálykarc Tarnalelesz község tanácsa, a begyűjtés dolgozói megfeledkeztek arról, hogy kulákok is vannak a községben, akik korántsem feledkeztek meg kulák mivoltukról. Id. Kovács rm Vendel 45 holdas, s példája nyomán több társa hat-nyolc- száz négyszögölenkint pénzért, s egyéb szolgáltatásért bérbeadta a földjét. S ezekért a földdarabokért senki sem teljesíti beadási kötelezettségét; A község vezetői pedig ahelyett, hogy a törvény szigorával lépnének fel a spekulálók, törvényt kijátszó kulákokkal szemben, egykedvűen tűrik az osztályellenség mesterkedéseit; Figyékmébe ajánljuk ezt a~ járási pártbizottságnak, s a járási tanácsnak. A begyűjtési bét tapasztalatai Február 21-től március 5-ig tojás és baromfibegyüjtési hetet rendeztek megyénkben. Az első héten az egri járás 951, a hatvani 941, a hevesi 1442, a pétervásárai 1291, a gyöngyösi 1035, a füzesabonyi járás pedig 912 kiló tojást gyűjtött be. A számok azt igazolják, hogy; ott, ahol megfelelően foglalkoztak a begyűjtéssel, ott az eredmény sem maradt el. A pétervásári járásnak ötször kisebb az állatállománya, mint a füzesabonyinak, mégis sokkal több tojást gyűjtött. Megmutatkozik ugyanez a községek munkájánál is. Mező- tárkányban például kereken 8000 tojást vittek a begyűjtő- helyre a dolgozó parasztok, míg Maklártályán 4000, Kará- csondon 3000-et, Kaiban 1600, Tamaörsön mindössze 360 tojást. A FELSZABADULÁSI MŰSZAK GYŐZELMÉÉRT A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói felkészültek a felszabadulási műszakra A tröszt dolgozói felkészültek, hogy március 15-től április 4-ig sikerre vigyék a felszabadulási műszakot. Az első teendő az esedékes havi terv teljesítésén esett csorba kiköszörülése. A tröszt ugyanis március 9-én reggelig 95,7 százalékban teljesítette havi tervét. — Ez csak átmeneti nehézség — vélekednek a tröszt bányászai és vezetői. A munkahelyek és gépek rendbehozá- sával, új frontok nyitásával,; biztosítottuk a terv teljesítésének minden feltételét. Vélekedésüknek úgy látszik megvan a reális alapja, hisz 9-én reggelre havi tervüket már 106 százalékban teljesítették. s most elhatározták, hogy a felszabadulási műszakban1 1500 tonna szenet termelnek tervükön felül. A műszakban az aknák versenyében első helyen álló ró- zsaszentmártoni IX-es akna 11-es frontja készül a legjobban. Az itt dolgozók január 3-tól március 9-én reggelig 3110 tonna szenet adtak előírt tervükön felül. Most versenyre hívták a tröszt valamennyi frontját, s ígéretet tettek, hogy április 4-ig újabb 800 tonna szenet adnak tervükön felül. Több meszet ad a Bélapátfalvi Mészmű A Bélapátfalvi Mészmű dolgozói a felszabadulási verseny óta kiváló munkát végeznek. Január 3-tól március 10-ig 250 kétszoba konyhás családiház felépítéséhez elegendő meszet termeltek tervükön felül. Most, csatlakozva a felhíváshoz, arra tettek ígéretet, hogy újabb 166 családi ház felépítéséhez elegendő mennyiségű meszet gyártanak előirányzatukon felül. Az üzemben gondoskodás történt arról is. hogy a dolgozók elért eredményei naponta nyilvánosságra kerüljenek. A szakszervezeti bizottság rendezésében vasárnap, március 13-án, „Jó munkáért — szép muzsikát“ címmel kultúrműsort adnak az üzem legjobb dolgozóinak. Felszerelték a hangoshíradót is és naponta ismertetik a műszak legjobb munkásainak elért eredményeit
